Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
Könyvek, falusiak ■ I ni ni ügynökök MA, HAZÁNKBAN valamenyni önálló postahiva. talban lehetősége van bárkinek a Központi Hírlap Iroda által terjesztésre vállalt újság, hetilap vagy folyó irat megrendelésére. Ehhez csak az kell, hogy az igényli kerje a postán a Hírlap Iroda által kiadott egységes jegyzéket, s válassza ki a kívánt lapot, s a szükséges előfizetési díjat a megjelölt számlaszámra fizesse be. (A kézbesítés az expediálás előforduló zavaraitól most tekintsünk el.) Lényeges az tehát, hogy „elvi” és gyakorlati lehetősége van minden állampolgárnak bármilyen sajtótermék megrendelésére —, bármelyiket választhatja, nincs akadálya, hogy hozzájusson. A „lehetőség” tehát demokratikusan oszlik meg az állampolgárok között. Nem ilyen egyszerű a helyzet akkor, ha valaki bizonyos könyvet akar elolvasni, s azt könyvtárból akarja kölcsön venni. Az ország háromezerszáz-egynéhány településében van valamilyen könyvtári egység, melynek bizonyos nagyságú könyvállománya van. Ez a könyvállomány azonban sokban függ a település nagyságától (értve ezen a lakosság számát elsősorban.) Ez a korlátozottság már erősen meghatározza az intézményt látogatók választási lehetőségeit. Az állomány nagysága, a választék általában illeszkedik a településnek a nagyobb környék települési hierarchiájába elfoglalt helyéhez. Azaz: itt már érvényre jut bizonyos egyenlőtlenség, a település lakói csak az átlagosnál nagyobb befektetéssel, (idő, pénz, ambíció) juthatnak bizonyos könyvekhez, kulturális értékekhez — csak azért, mert ott élnek, laknak, ahová munkájuk, hivatások köti őket. De mi a helyzet akkor ha valaki — falusi településen élve — meg is akar vásárolni valamilyen könyvet? Némi utánjárással erről is megtudtunk néhány dolgot. Mint közismert, a falusi településeken a könyvek kereskedelmi forgalomba hozatalával a Könyvértékesítő Vállalat foglalkozik, az ÁKV a fővárost látja el, míg a Művelt Nép a vidéki városokat. A könyvpiac e területi felosztása rendjén is volna. A már sokszor feszegetett probléma ott van, hogy a falvakban működő kb. 180 könyvesbolt az egyéb kereskedelmi feladatok ellátására szervezett fogyasztási szövetkezeti hálózatba „csatolva” működik. X. i. ezek a boltok igen sajátos körülmények között tevékenykednek. Ezek közül kiemelkedik az, hogy a készletezési kereteiket a helyi áfész határozza meg, s a rendelésnél e kereteket első helyen kell figyelembe venni. A könyvrendelés pedig úgy történik, hogy a boltnak minden év elején februártól május 1-ig megküldik valamennyi kiadó következő évi kiadási tervét, melyek alapján el kell készíteniök saját rendelésüket, s azt be kell küldeniük a központba. Ez egyben azt is jelenti a boltvezető számára, hogy meg kell tudnia ítélni (!), hogy egy-másfél év múlva milyen érdeklődésre számíthatnak majd a megjelenő könyvek, s hozzávetőlegesen mennyit tud eladni belőlük saját vásárlóközönségének, ami 20—30 ezer főtől akár 80—100 ezer főnyi lakosságból állhat. S persze, ha nem akar hoppon maradni, akkor ismernie kell a művészetet, a tudományok kurrens szerzőit, de az előre ki nem számítható ilyen, vagy olyan /szenzációkat, azt, hogy a következő évben a sikerlista kb. hogyan fog alakulni. Azt sem hanyagolhatja el, hogy a lektűrök, krimik, stb. várható keresletét is megfelelő kontingenssel előre „lefedezze”. De tájékozottnak kellene lennie újabban még a környező országok magyar könyvkiadóinak terveiről is, mert az utóbbi években már a napilapok, s különösen g folyóiratok recenzióikban rendszereseijfelhívják a figyelmet az ott megjelent művekre. Számolnia kell azzal is, hogy az igényesebb vásárlók a különböző közép- és felsőfokú végzettségű szakemberek közül egyre növekvő számban kerülnek ki az egy-egy speciális terület iránt érdeklődők, akik már jóelőre jelzik igényeiket, s mint rendszeres vevők elvárják azok kielégítését. És még sorolható lenne, mire és kire keli figyelnie a falusi bolt dolgozóinak — mindezt úgy, hogy — ismételjük — egy-másfél évvel korábban kell „kalkulálnia”. Ugyanakkor —, mint elmondják — korrekcióra alig van lehetőségük, esetleg a megjelenést (cövetően mutatkozó fokozott keresletet kielégítendő utánrendelést küldhet be, amikor már igen esetleges, a kérés teljesítése. Marad a sovány remény: talán majd az új kiadásokból... Hozzá kell tenni, hogy az ÁKV-nak és a Művelt Népnek van lehetősége pl. a saját hálózatán belül is egymás között is átirányítani a keresett könyveket, jelentős központi készletezési alappal is rendelkezik. A szövetkezeti bolthálózatban korábban például működött vevő- szolgálat, amit az egyedi igények kielégítésére szerveztek, de ezt időközben megszüntették. Bár a szövetkezeti boltok kiépíthetik bizományosi hálózatukat, ami gyakor- korlatilag azt jelenti, hogy a környék falvaiban pl. egy- egy ügybuzgó, könyvszerető pedagógus tízszázalékos részesedésért a környezete számára rendszeresen a bolttól kap bizonyos mennyiségű — többnyire sgjót maga által kiválogatott — könyvet. Ugyanakkor a Művelt Nép ügynökhálózata, szabad vadászterületnek tekinti a falusi vásárlóközönséget — gyakran és több kárt, mint hasznot hoz rámenős, csupán egyszeri „üzlet”-kötést forszírozó, árukapcsolásos módszereivel. A FENTIEKBŐL ÜGY TŰNIK, hogy a szövetkezeti bolthálózat .hátrányosabb feltételek mellett folytatja tevékenységét a másik két vállalatnál. Talán nem túl erős az a megfogalmazás — utalva itt a bevezető gondolatokra —, hogy a területi, település jellege szerinti hovatartozáson alapuló egyenlőtlen feltételek mellett az egyenlőtlen szervezeti, strukturális pozíció egymást erősítő. s egyben korlátozó tényezőként hat a szövetkezeti könyvesbolthálózat tevékenységére. Holott arra lenne szükség, hogy éppen a szervezeti feltételek enyhítsék a területi, település-jellegbeli feltételekből eleve adódó „esélyegyenlőtlenségeket”. Hiszen, ha a kulturális egyenlőtlenségek csökkentése társadalmi, politikai célkitűzés, akkor különösen törekedni kell arra, hogy — a falvakban —, ahol a kulturális forradalom lövészárok- harca folyik, a harc eredményességét gátló „természetadta” körülményeket ne erősítsük még mesterségesekkel is. mert akkor nemcsak újra termelődnek ezek az egyenlőtlenségek, de még bővített úiratermelődésükkel is számolnunk ken T i Jál László s zázezreket foglalkoztató, diákokat és szülőket egyaránt nyug-, talanító, évről évre időszerűbbé váló kérdéskör, a pályairányítás és választás. Az elmúlt harmincnégy esztendő során e téren valóban kiemelkedő eredmények születtek. A kétségtelen előrelépés, az örvendetes fejlődés mellett azonban a gondok is sokasodtak. Ezekről, a pillanatnyi helyzet jellemzőiről, s a jövőre szóló, tervekről beszélgettünk Jenei Artúrnéval, a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet vezetőjével. Hiányos ismeretek Az hamarosan kiderül, hogy a nehézségek legfőbb oka a fiatalok tájékozatlansága. Ök ugyanis a hivatalosan elfogadott jegyzékbe vett százhuszonkét szakma közül legfeljebb csak tizenöthúsz- szal találkoznak. Terjnészete- sen ezek közül sem ismerik mindegyiket alaposan. A téves fogalmak viszont — az esetek többségében — helytelenül befolyásolják elhatározásaikat. Hadd említsek erre néhány példát! Valaha az esztergályosság a szakmák királyánakfeszámított, ma viszont igen nehéz jelentkezőket toborozni ide, holott a népgazdaságnak szüksége lenne rájuk. A gyerekek zöme azt hiszi, hf'gy század eleji, ócska masinákon kell majd dolgoznia. Magam tapasztaltam, hogy mennyire . meglepődtek, amikor meglátták a numerikus vezérlésű gépeket, amelyek mellett akár újságot is olvashatott a münkás. Aki köszörűs szeretne lenni -— tévedés ne essék: ide se tülekednek — azzal riasztják el, hogy az utcasarkokon várja majd a megrendelőket. Csoda-e, ha megszűnik a vonzóerő, ha akadozik az utánpótlás? Őszinte szóval A következményeket ismerjük: az ifjak zöme a divatosnak tartott, a jó kereseti lehetőséget kínáló —• ez a felnőttek értékítélete — pályákat ostromolja, azaz autószerelő, szobafestő-mázóló, női fodrász, kozmetikus óhajt lenni. Ha álmaik nem Kiből lesz autószerelő? Pályaválasztás ma teljesülnek, akkor úgy érzik, hogy jövőjük teljesen kilátástalan. Más szóval, nem képesek adottságaik mérlegelésére, baj van az önismerettel. . — fgy igaz. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy erről nem a tizenévesek tehetnek, ők emiatt egyáltalán nem hibáztathatok. Az iskoláknak kellene az eddiginél — a nevelők ma sokkal komolyabban veszik a pályairányítást, mint korábban bármikor — is többet nyújtani. A növekvő igényeket az élet diktálja, s. ezek elől nem lehet kitérni. A szülők általában túlzott óhajokkal rukkolnak ki, s elsősorban értelmiségi, felsőfokú végzettséget kívánó foglalkozásokat ajánlanak fiaik- nak-lányaiknak. Arra nem is gondolnak, hogy képesek-e elérni ezt a szintet. Vétek ilyen illúziókat, plántálni mindenkibe, akkor is, ha az érthető szeretet, a büszkeség sugallja ezt. Az apáknak, anyáknak rá kellene jönnie arra, hogy egy kitűnően képzett szakmunkás épp olyan teljes értékű és megbecsült, tagja lehet társadalmunknak, mint bármelyik mérnök, vagy orvos. Az általános műveltség gyarapításának lehetősége számukra is adott, s e téren addig juthatnak el, ameddig óhajtanak. Így kellene vélekedni a pedagógusoknak is. Sajnos igen sokszor kendőzik az igazságot, s nem mondják meg nyíltan, hogy szerintük mire alkalmas a tanuló. Ez a túlzott óvatosság később ezernyi keserűség forrása lesz. Mindenkinek megvan a Műszeres vizsgálatok (Fotó: Szabó Sándor) helye, csak segíteni kellene abban, hogy kitérők, nagyobb zökkenők és csalódások nélkül célba találjon. Emlékszem az egyik fiúra. Az otthoniak a jótanácsok ellenére is gimnáziumba küldték, pedig őt kizárólag az állatok, azok közül is a lovak érdekelték. Kívánságaival senki sem törődött. A középiskolában nem állta meg a helyét, sehogy sem boldogult, folyvást bukdácsolt. A következő családi’ parancs úgy szólt, hogy menjen mezőgazdasági szakközépiskolába. Engedett, de a kudarc ott is hamar bekövetkezett. Ma Bábolnán dolgozik, s azt csinálja, amit mindig szeretett volna. Az üzemek segítsége Az mindenképp jó, ha a szülő és nevelő egyetért, s így formálják a fiatalok meggyőződését. A pályaismeretet azonban a vállalatok, a termelőszövetkezetek is szolgálhatják. Vajon miként élnek ezzel a nagyszerű lehetőséggel? — Jó két esztendeje felhívtuk erre a figyelmüket. Javasoltuk, hogy indítsanak üzemi szakköröket, ahol az ifjak ízelítőt kapnak a légkörből, elsajátíthatják egy- egy szakma alapvető fortélyait. Először a gyöngyösi járásban bontakozott ki ez a mozgalom, tavaly viszont az egri gyárak is csatlakoztak hozzá. Igaz, ez némi anyagi és egyéb áldozatvállalással jár, mégis megéri, hiszen a szakember-utánpótlás egyik .legbiztosabb forrása lehet. Intézetünk is mindent megtesz annak érdekében, hogy a tanár, a diák és a szülő egyet akarjon, ugyanis ezen az összhangon múlik, hogy a ma fiataljai, az ezredforduló építői milyen émberekké gyúródnak. Jó néhány elképzelést valósítottunk meg ezzel kapcsolatban. Mi is tettünk valamit azért, hogy a nyolcadik osztályt végzettek 51,3—51,7 százaléka a szakmunkásképző intézetekben folytassa tanulmányait. Arra is törekedtünk, hogy a nők pályairányítását tudato- sabbá alakítsuk. A magunk eszközeivel felvettük a küzdelmet a lemorzsolódás ellen. Igyekeztünk — különösképp a pályaválasztási hetek időszakában — ezek október, november és december hónapokát ölelik fel — számos ! közhasznú rendezvényt szervezni. Szaknr'ismertető előadásaink beváltak. Ilyenkor egy kollégánk, egy szakoktató, s két-három szakmun- ’ kásta.nuló tájékoztatja a. fiatalokat. Ettől függetlenül korántsem • állítom, hogy elégedettek va- .gyunk, hogy megtettünk mindent. A minőségi szakember- utánpótlás biztosítása olyan feladat, amelynek érdekében megéri egyesíteni az erőket, mert jól jár a társadalom, s nem csalódik a képességei legjavát kibontakoztató egyén sem.. . Pécsi István Gyürke Zoltán: Atlasz, fordítsd át nem háborognak a vizek se kóró-szálkákkal szarkái a pázsit eső-zárlatot rendelt el isten javítják az ég csatornáit csonttá szikkadt cipók a dombok piros héjukon só kő ■ fehérük gesztenyék zöld boglyái égnek sünburkokban barna mag érik akácvir ág-fürtök pirulnak völgyvályúban oldódó illat hullámokban érkezik a szél gereben tilol zörgő nádat nap sodor tölcsért levelekből a bodzatányérok felbillennek szétömlik a fullasztó délután magamhoz szólnék Atlasz fordítsd ál másik oldalára a földet Madár János: Áltató Az éjszaka — csillagszemét ki-kinyitogatja. Szentjánosbogár-egeket meg-megmutogatja. A Sarló csillog fölöttünk, fényessége ringat. Ezüst szálú holdsugarak " őrzik álmainkat. Cseh Károly: Virradatodért Álmodd párnára fejed bozontos csillagát eltévedt kezeknek j hazavezérlőnek Homlokod virradatában hadd olvadjon le ablakodról a naponta lilább jégvirág Böröczki Mihály: Kezek ahogy szerszámok nyeléhez tapadsz ahogy ledobsz fölemelsz megragadsz az első érintésben ott dobog ahogy majd folytatod nyarak lelek napfény és viharok tüzében formált inas karok gyűrt markok és erős szikkadt-szép tenyerek kezek kezek kezek fürtökben lóg az ősz értő türelmetek szelíd-nyugalmú titkotok göcsörtös ág-bogán parancsotok nyomán duzzadnak az erek izmok rándulnak szótalan és lélegezni kezd az üzenet kezek kezek kezek évezredes tapasztalat tíz ágú rejtjelét faggatják a szavak s a vallatásra csak egy evekkel tömött pillanat leng a mozdulat fölött. I
