Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

CHIOVINI FERENC: Lakodalmasok Chiovini Ferenc nyolcvanéves Chiovini Ferenc, Munká- csy-díjas, érdemes művész nyolcvanesztendős. A festőművész tanulmá­nyainak befejezése, 1926 óta a szolnoki művésztelepen dolgozik. Munkássága szoro­san kapcsolódik a kolónia történetéhez, a város kultu­rális életéhez, amelynek év­tizedek óta döntő szavú ré­szese. Chiovini évekig vendég­tagként dolgozott a kolónián Fényes Adolf, Pólya Tibor, Szlányi Lajos, Szüle Péter, Vidovszky Béla, Zádor Ist­ván és Zombory Lajos mel­lett, 1936-ban nyeri a törzs­tag művész megtiszteltetést. Itt talál rá azokra az „opá- los szürkék”-re, arra a fi­nom „szordinós kolorit”-ra, amelyet a „horizontális lá­tás” mellett művészete egyik jellegzetes, hagyományokhoz kapcsolódó alföldi vonása­ként tart számon. üt a valóság jellegé­hez nem tartozik a külső színesség, a meglepő felhar­sanó részletek. Amit látok, azt reálisan érzékelem. A valóságélmény, rögzítődik bennem és ezt próbálom képben visszaadni. Nem a dekoratív ko.lorizmus esz­közeivel, hanem a belső megérzés, a lírai hatások fűtöttségével...” Ars poeti­caként is jegyezhetnénk ezeket a hatvanas évekbben mondott szavait. Lényegé­ben a látványrealizmus, az ecsetjárás érzékeny ihletett- sége, magas fokú színkultú­ra, a horizontális természeti kép kompozicionális hang­súlyozása Chiovini Ferenc természetelvű festészetének jellemzői napjainkig. Aba-Novák, Borbereki Kovács, Pólya Tibor, Matti- oni Eszter hatása alól Chio­vini sem tudta magát ki­vonni. 1933-ban Aba-Novák Vilmossal festette a jász- szentandrási neogót plébá­niatemplom freskóit. Az 1935—36-os években olaszországi ösztöndíjas idő­szaka alatt letisztultabbak, határozottabbak lettek el­képzelései. Az ösztöndíjasok Római Magyar Intézetében megrendezett kiállításán mind az olasz, mind a hazai kritikák elsőként foglalkoz­tak Chiovini alkotásainak kitűnő színérzékével, élénk festőiségével, kompoziciós készségével. A negyvenes évekből való képek már újra a plein air- ben élvezett táj, az alföldi falvak életének, a tághatárú Alföld látványának bűvö­letéről vallanak. A szürké­sen világító házfalak, a pusztán derengő föld mögött a képsík kétharmadában magasodó fullasztó sötétkék, mintha a háború tájba ol­tott rettegése volna. ' A felszabadulás után Chiovini Ferenc, mint a megyei újjáépítési hivatal igazgatója tevékenyen részt vett nem csak a város, de a művésztelep tönkrement épületeinek újjáépítésében is. Patay Mihály, Benedek Jenő, Botos Sándor és P. Bak János mellett elsőként költözött be a kolónia rend­be hozott szárnyába. A mű­vészeti élet aktív részese­ként szerepelt a Művészek Szabad Szakszervezetének tárlatain. Az ötvenes évek második felétől telepedett meg a szolnoki kolónián az a generáció, amely a mű­vésztelep utolsó két évtize­dének alkotói tevékenységét jelöli műveivel. Chiovini Ferenc közöttük a legidő­sebb, tisztelt és megbe­csültebb tagja közösségük­nek. Művészete a hatvanas évektől kapja, meg mind or­szágosan, mind a megyéjé­ben is azt az elismerést, amit munkássága alapján megérdemel. Gyűjteményes kiállítása — amelyet most, 80 éves születésnapján ren­deztek a Szolnoki Galériá­ban — az utóbbi harminc évből teljes képet nyújt, történeti kompozícióitól (Rákóczi hadait indítja 1955.) portréiig (önarckép I960., G. M. arcképe, 1960. Dr. M. J. arcképe, 1968.), ha­gyományos tájaitól a Tisza II. Vízlépcsőnél, a Palotási Állami Gazdaságságban fes­tett, az Alföld megváltozott gazdaságát, arculatát örkitő képeiig. Az utóbbi években Chio­vini Ferenc ars poéticája megvalósításának csúcsára ért el. Friss, könnyed ecset­járásával,' színeinek eleven csengésével, a természet hangulatait idézi elénk, te­remti újra képein a termé­szetelvű festészet nyelvén. „Eddig figyeltem, most összegzek” — nyilatkozta Chiovini Ferenc két eszten­dővel ezelőtt. Most mindazt, amit gazdag pályája során próbált, amit eddig hordoz- va-őrizve festészetében fon­tosnak tartott, bő termést hoz művészetében. Szép bi­zonysága ennek a Szolnoki Galéria gyűjteményes kiál­lítása. Ugrás a sötétbe Vigh Károly könyvéről Kortárs és szereplő, egyszerű hétköznapi közember, aá események menetéből valamit is megsejtő katona, mind egy­képpen látta, újkori történelmünk egyik fontos pillanata ment veszendőbe azon az októberi verőfényes vasárnapon. Pedig valójában semmi rendkívüli esemény nem történt, a dolgoknak úgy kellett végződniük, ahogyan azt az esemé­nyek előtörténeténetéből, nem túl sok kockázattal, látni lehetett. A magyar kiugrási kísérlet, melyet oly sokan, s oly ellentmondásosan készítettek elő, azon az októberi vasárna­pon ment végérvényesen veszendőbe. Vigh Károly munkája, mely a Sorsdöntő történelmi napok c. méltán népszerű so­rozatban látott napvilágot, a magyar kiugrási kísérletnek ezt a pillanatát dolgozza fel. A könyv megjelenését tekintve is szerencsés pillanatban született, hiszen a nemrég meg­jelent Kádár Gyula által írt memoár, is részletesen taglalta ezt a problémát, s a Kovács András rendezésében bemuta- • tott Októberi vasárnap című film is ezt a korszakot bon­colgatta. A történelemnek ritkán vannak olyan pillanatai, amikor évtizedes mulasztásokat is helyre lehet billenteni. Az 1944- es esztendő kora őszi napjai kétségkívül ilyenek voltak. Egy háborús vereségtől megterhelt több mint három év, s egy végérvényesen zsákutcába jutott diplomáciai manőverezés­sorozat után valójában nem kívánkozott más kiút, mint a háborúból való azonnali kiválás. A Teleki-kormány lavírozó politikája, a Kállay-kormány béketapogatódzási, de koránt­sem ellentmondás nélküli diplomáciai manőverei csak rit­kán és ellentmondásosan villantották fel a háborúból való kiválás lehetőségét. A több vas tűzben tartásának politikája azonban megbosszúlta magát. Amikor a titkos diplomáciai hadműveletek egész sora folytatódott, melyekről mellesleg a német vezetésnek alapos és biztos ismeretei voltak, akkor a kormányzat, s főleg az erősen fasizálódó tiszti vezérkar, a német oldalon való kitartás gonosz politikáját követelte. 1944 szeptembere és októbere olyan szituációt teremtett,' amelyben már nem lehetett elkerülni a helyzet által ki- kényszerített lépéseket. A román kiugrás, a szovjet csapa­tok közvetlen közelsége, mind intő példa volt, most vagy soha! Horthy és közvetlen környezete, a Kiugrási Iroda cselekedett is a maga módján. Hogy mennyire felemásan, s mennyire koncepciótlanul, arról az „Ugrás a sötétbe” című kötet igen alaposan, s mind ez ideig publikálatlan források birtokában tájékoztat. Több mint megdöbbentő, Horthy és közvetlen környe­zete a kiugrást a kormányzat tudta nélkül, sőt egyenesen annak megkerülésével akarta véghezvinni. Elválasztotta egy­mástól a katonai és politikai kérdéseket, mintegy ezzel is jelezve, nem egy következetesen végrehajtott kiugrást, s a németekkel való azonnali szembefordulást akar, hanem csu­pán taktikázó és időt nyerő megoldást. Horthy előtt egy finn típusú kiválás képe lebegett, vagyis ott Moszkva engedélyez­te a finnekkel kötött szerződés értelmében a német egysé­gek kivonulását. De ez az út, Magyarország számára már járhatatlan volt, hiszen a szovjet vezetés ekkor már joggal követelte a németekkel való tényleges harci szembefordu­lást, s nem utolsósorban a német fél a magyar területek megtartásával kívánta harci pozícióját megszilárdítani. Két­ségkívül felemás helyzet, amelyet a kormányzó következetlen és taktikázó lépései még inkább súlyosbítottak. Vigh Károly könyve méltán nevezi ezt az akciót a sö­tétbe ugrásnak. Olyan lépésnek, amely méltó befejezése veitől a negyedszázados ellenforradalmi korszaknak. Szőke Domonkos / giinnuiiiiiHiimiiiii «mnminuiiiHnitiiinHif •iHiuiuiiHiniiHiHfniNNiiiiMiHmiiiuuiiiiiiNinHUHMiiniiiimmMiiiniHiHHSHintmt Bolya Péter: Málnáskerlek vendége :::: mellékelten küldök néhány • olyan iratot és levelet, amelyek 8 befolyásolhatják az ügy kimenete- : lét, és a bírósági ítélet milyensé­• gét. Az iratokat — lehetőség sze­lj rint — időrendbe állítottam. •: i. i Tisztelt Rendőrségi Alulírott Paulin Elek bejelentés- : sei fordulok a T. Rendőrséghez. S Remélem, hogy ezt a bejelentést • állampolgári hűségem teljes bizo­nyítékaként fogja fel a T. Rend­is őrség, s ezért felment a felettem • gyakorolt rendőri felügyelet alól ; (kétrendbeli betöréses lopás, janu- : árban szabadultam, tisztelettel.). • A bejelentés és az általam gya­• korolt állampolgári hűség a kö­j vetkező: tegnap este (21-én) a • Kert utcában mentem hazafelé, • amikor arra lettem figyelmes, hogy • az egyik ház kerítésén egy bűn­tényre gyanús személy mászik át. • Állampolgári minőségemben én. is S átmásztam a falkerítésen, és tet- S ten értem egy Krasznai Dénes ne­■ vű, saját bevallása szerint tizen­• kilenc éves egyént, amint a mál­: náskert bokrai között üldögélt. Az ■ elfogás és az azt követő vallomás­8 tétel zajára előjött a házból özv. : Presser Béláné, és tulajdonosi mi­£ nőségében jajveszékelni kezdett. f Ezt én — tekintettel az ügy fon- jj tosságára — azonnal megtiltottam g neki. Krasznai Dénest a főkapi- ; tányságra kísértem, ahol előzetes 5 letartóztatásban részesült. Megismétlem a fontosabb ada- g tokát: Krasznai Dénes, főbűnös; ■ Presser Béláné, a kerítés tulajdo­; nosa; Szolnok, Kert u. 17., a bűn- : tény helye, és végül jómagam, • az elfogó és bejelentő állampolgár: • Paulin Elek. kétrendbeli betöréses i lopás, januárban szabadultam. • Kérem a T. Rendőrséget, hogy • vegye figyelembe tettemet, mint állampolgári becsületesség minta- példányát, s ennek megfelelően a január óta alkalmazott rendőri felügyeletnek véget vetni szíves­kedjék. Tisztelettel Paulik Elek, Szolnok, Kert u. 81, hátul az udvarban. Z F. hó V7-én kelt megkeresésük­re válaszolva közöljük, hogy Krasznai Dénes ez év máj. 16. óta áll vállalatunk személyi állomá­nyában, mint szállítási előadó. Ezen beosztását az általunk meg­hirdetett pályázat útján nyerte el a következő szempontok figyelem- bevételével : Ad 1. Iskolai végzettsége (három középiskolai osztály) alkalmassá tette a szállítási előadói munka­kör betöltésére. Ad 2. Iratai között semmiféle bűntényre, vagy letöltött büntetés­re utaló adatot nem találtunk. Ad 3. Szolnoki lakos. Ad 4. Ö volt az egyetlen pályá­zó. Munkatársai szerény,- csendes, kissé zárkózott embernek ismer­ték. Munkáját kifogástalanul vé­gezte. Mellékeljük az önéletrajzot, amelyet Krasznai juttatott el hoz­zánk a meghirdetett pályázat kap­csán, Staub István igazgató s. k., Patai Imréné szem. oszt. vez. s. k. önéletrajz Nevem, Krasznai Dénes, 1961. január 5-én születtem Jászapátin. Apám, Krasznai István, volt inté­ző, jelenleg állatgondozó. Anyám, szül. Dabasi Rozália, 1974. már­cius 6-án meghalt. Általános iskoláimat Jászapátin végeztem, majd Szolnokra kerül­tem középiskolába. Negyedikes gimnazista koromban az apám ki­tiltott otthonról. Nem sokkal ez­után — anyagi helyzetem miatt — abbahagytam középiskolai tanul­mányaimat, s azóta a szolnoki MÁV-nál dolgozom anyagraktáro- si beosztásban. Ügy gondolom, hogy hároméves gimnáziumi végzettségem és rak- tárosi gyakorlatom alkalmassá te­het az Önök által meghirdetett ál­lás betöltésére. Tisztelettel: Krasz­nai Dénes, Szolnok, Damjanich u. 4. 3, Tisztelt Pszichológiai Or! Nagyon köszönöm kedves leve­lét. és örülök, hogy lélektanilag foglalkozik a fiammal, ha már fogságba került az a hülye. Ön, tisztelt pszichológiai úr, a fiam leveleit kérte tőlem, de én meg­mondom őszintén, nem nagyon őrizgetem őket. Jön a levél, elol­vasom. tudomásba veszem, ami benne van, aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két levél valahogy megma­radt: Szolnokról írta a fiam őket, gimnazista korában. Ezek bizto­san jók lesznek további lélekta- nulmányokhoz. Mellékelem a két levelet, addig is maradok Krasznai István, volt gazdatiszt és intéző. Kedves Apuka! Ma volt az évnyitó. Szép volt. Mindenki rólunk, elsősökről be­szélt, még az igazgató is. Azt mondta,' hogy négy kemény esz­tendő étH etöttünk. Sok szülő volt St, kár, hogy Apoka nem. A kollégium is nagyon szép, nyolcán lakunk egy szobában. Biz­tosan kijövünk majd egymással. Hogy van, Apuka? Hét végén me­gyek haza. Van még málna? Remélem. Sokszor csókolja Dénes. Apai Az, hogy elzavart hazulról, rendben van. Csak az nincs rend­ben, hogy a felesége miatt, aki — ezt fenntartom — egy szemét. Az egész falu tudta róla. Többet nem megyek haza. Éljetek, ahogy tud­tok, Dénes. U. i. A legnagyobb disznósága mégis az, hogy veteményt akar a málnáskert helyébe. Azért a né­hány forintért, amit a piacon kap­na a szaros paprikáiért? 4. Kihallgatási jegyzőkönyv. Krasznai Dénes (többrendbeli magánlaksértés). Vizsgáló: dr. Béres r.alhdgy. Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncselekményt követett el, amikor bemászott Presserné kert­jébe? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Miért mászott be az említett kertbe? Krasznai: Csak. Vizsgáló: El akart vinni vala­mit? Krasznai: Nem, dehogy. Vizsgáló: Mennyi ideig tartóz­kodott a kertben? Krasznai: Mikor-hogy ... Vizsgáló: Ezek szerint többször is bemászott oda? Krasznai: Igen ... Vizsgáló: Más kertekbe is? Krasznai: Néha. Vizsgáló: Hova? Krasznai: Nem tudom a címü­ket, Vizsgáló: Elvitt valamit ezekből a kertekből? Krasznai: Nem? Vizsgáló: Pressémétől sem? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Gyümölcsöt sem fo­gyasztott? Krasznai: Néha megettem egy pár szem málnát, de nagyon ke- ■ veset. Vizsgáló: Hányszor mászott be : Presserné kertjébe ? Krasznai: Ügy ... negyvenszer... ! / Lehet, hogy többször, nem tudom X pontosan. Inkább Csak vasárna- ; ponként, vagy szombat éjjel..; i Vizsgáló: Miért éppen akkor? 5 Krasznai: Vizsgáló: Mennyi ideig tartóz- j kodott a kertben? Krasznai: Tíz-húsz percet; nem • tudom pontosan. J Vizsgáló: Mit csinált ez alatt az ; idő alatt? Krasznai: Semmit. Vizsgáló: Hogyhogy semmit? Krasznai: Semmit. Ültem a mái- ; nabokrok között. : Vizsgáló: Evett a málnából? : Krasznai: Ritkán. Ha megláttam ; egy szemet a sötétben. Vizsgáló: Mikor járt először : Presserné kertjében? Krasznai: Hát. .., úgy másfél : évvel ezelőtt, amikor otthagytam a • gimnáziumot. Vizsgáló: Miért hagyta ott? Krasznai: ... Vizsgáló: Van valami hozzáten- • nivalója az elhangzottakhoz? Krasznai: Nincs. Nincs hozzá- | tennivalóm. a k * 1 n ■ Tisztelt Pszichológiai Űr! ■ ■ Előző levelében a fiam leveleit S kérte. Nagyon szégyellem, hogy 5 csak kettőt tudtam küldeni, 'ezért • most elküldöm azt is, amit teg- ; nap kaptam tőle. Ezt már a vizs- l gálófogságból küldte. Tisztelettel, * Krasznai István, azelőtt intéző. m 9 Apuka! m m Itt vagyok a főkapitányságon, : előzetesben. Tessék feljönni hoz- : zám. Dénes. U. i. Csomagot is tessék hozni, ; Ha lehet, málnát is, legalább fél í kilót. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom