Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

A JÖVÖT TERVEZIK Élelmiszer-gazdaságunk a hetvenes évek végén Gyakra szóbeszéd mosta­nában, hogy az élelmiszer a világgazdaságban stratégiai anyaggá vált. Való igaz ez, hiszen földünkön 1945. és 1975. között az egy főre jutó élelmiszer-ter nelés csaknem tíz százalékkal nőtt. Hazánk adottságai kedvező feltétele­ket biztosítanak a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termeléshez, az ellátáshoz és az exporthoz is. A világ legjobbjai között Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1978. március 15-i ülésén értékelte a mezőgaz­dasági és az élelmiszeripar helyzetét. Határozatában ki­emelte, hogy „a Szocialista alapokra helyezett mezőgaz­daság, az agrárviszonyok fej­lődése jelentősen hozzájárult az ország anyagi és szellemi gyarapodásához, az életszín­vonal emeléséhez...” Az utóbbi időben, főleg a 70-es évtized eddig eltelt ré­szében mezőgazdaságunk gyorsan fejlődött. 1961. és 1978. között például évente átlagosan 3,1 százalékos nö­vekedési ütemet ért el. Ez világviszonylatban is a leg­jobb teljesítmények közé tar­tozik. Néhány termelési ág­ban —, mint például a bú­za- és kukoricatermelésben, vagy a baromfitenyésztésben — éppen a hetvenes évek eredményei alapján, a ma­gyar mezőgazdaságot a leg­jobbak között tartják szá­mon. Ennek az évtizednek nagy sikere, az iparszerű ter­melési rendszerek térhódí­tása, a termőföld célszerű hasznosításának megterem- ' tése, a korszerű gépek és gépsorok, a nagy hatású ké­miai anyagok: műtrágyák és növényvédő szerek széles kö­rű alkalmazása, a nagyüze­mek méreteihez igazított ter­melési szerkezet kialakítása —v hogy csak a legfőbb jel­lemzőket említsük. Gabona- termelésünk például 1978- ban soha nem tapasztalt re­kordot ért el a hektárankén- ti 42,8 mázsával, kukorica­termelésünk átlaga pedig meghaladta az ötven má­zsát. Kedvezően halad a Mi­nisztertanács által meghirde­tett szarvasmarha-tenyészté­si és zöldségtermelési program megvalósítása is. Agrárpolitika a gyakorlatban Ä társadalmi viszonyok­ban bekövetkezett változáso­kat számba véve, megalapo­zottan állapította meg a Központi Bizóttság a már említett ülésén, hogy „az eredmények meggyőzően bi­zonyítják a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rend­szerének fölényét...” Nap­jainkban tehát hazánk je­lentős búza-, hús-, gyümölcs-, zöldség-, szőlő-, és borterme­lő, illetve -exportáló ország lett. Ebben Heves megye élelmiszer-gazdasága is sze­repet játszott. Szűkebb pát­riánkban a mezőgazdasági termelés az ötödik ötéves terv eltelt időszakában dina­mikusan növekedett és csak­nem 13—14 százalékkal ha­ladta meg a negyedik öt­éves terv eredményeit. A gyors növekedés ellené­re országosan és megyénkben is problémák mutatkoztak a termelés, az irányítás szer­vezésében, és a hatékonyság növelésében. Noha agrárpo­litikai gyakorlatunk a 70-es években is helyesnek bizo­nyult, egyszer-egyszer még­iscsak az adott körülmé­nyekhez kellett igazítani. Az elmúlt években, így főleg 1976-ban és 1977-ben hatály­ba lépett több olyan jogsza­bály, amely agrárpolitikánk jobb megvalósítását szolgál­ta és szolgálja. Ilyen volt egyebek között a termelöszö- vekezeti törvény módosítása, a háztáji adóztatás könnyí­tésé, a földügyi és a ter­mékforgalmazási szabá­lyozás. Mindezek ellenére még nagy különbségeket tapasz­talhatunk az egyes területek —, így megyénkben is az al­földi és a hegyvidéki kör­nyezetben gazdálkodó üze­mek között. Mindez az egy­ségnyi termőfölddel való el­térő gazdálkodással, az anya­gi ráfordítások gyors növe­kedésével magyarázható. A hetvenes években élelmi­szer-termelésre több ipari eredetű anyagot használ me­zőgazdaságunk, mint valaha máskor: főleg műtrágyát, növényvédő szereket és energiahordozókat. Az anya­gi ráfordítások növekedése így lényegesen meghaladta a termelés bővülését. Az útkeresés állapotában Noha,' mezőgazdaságunk ma már sok korszerű géppel, eszközzel dolgozik, ennek el­lenére még nagy a kézi munkaerő és a hagyományos technológia szerepe is. Még gyakran összehangolatlan a termelési folyamatban részt vevő gépek teljesítménye. ' Feszültséget jelent az infra­struktúra fejletlensége is, amely a mezőgazdasági üze­mekben az átlagosnál is rosz- szabb. A hetvenes években gondot okozott az is, hogy a korsze­rű nagyüzemi termelési tech­nológiák nagy része csak a növénytermelésben, illetve a baromfitenyésztésben alakult ki. Az állattenyésztés más ágazataiban még csak az út­keresés állapotában vagyunk ebben. A biológia eredmé­nyei ugyanis nem minden­ben tartanak lépést a mű­szaki fejlődéssel. A növekvő ráfordításokat jól hasznosító fajták hiányában viszont az élenjáró technika alkalma­zása sem jár nagyobb ha­tékonysággal! A technikai fejlődés iramával a mező- gazdaságban dolgozók fel- készültsége a kezdeti idő­szakban nehezen tudott lé­pést tartani. A hátrány le­dolgozása most a hetvenes évek második felében kez­dődött meg. A gondokat számba véve a további fejlődés lehetőségei azonban adottak élelmiszer- gazdaságunknak. Az eddigi kedvező tapasztalatokat fel­használva a 80-as években az élelmiszer-termelés fejleszté­sét a ráfordítások hatékony­ságának növelésére kell ala­pozniuk az üzemeknek. A termelés minőségi javításá­val tudnak csak mennyiségi növekedést elérni. Mint azt a Központi Bizottság múlt évi március 15-i ülésén hangsúlyozták: „A mezőgaz­daság feladata a termelés intenzív fejlesztése. Az élel­miszer-termelés növelését a termékek feldolgozási szín­vonalának emelésével, az élelmiszeripar gyorsabb fej­lesztésével lehet elérni..." Az új szabályozók hatása A megváltozott gazdasági helyzet jelei már az idén is észrevehetők. 1980-tól azon­ban még érezhetőbbek lesz­nek, amikor a hatályba lé­pő új közgazdasági szabá­lyozók közvetítik majd a követelményeket. A Minisz­tertanács október 29-i ülé­sén jóváhagyta a szabályo­zórendszer módosítását. Ennek fontos része a mező- gazdaságban felhasznált ipa­ri eredetű termelőeszközök: gépek, kemikáliák, energia- hordozók árának jelentős emelése. Az intézkedésnek azonban nem célja a jöve­delemelvonás, így a mező- gazdasági termények felvá­sárlási árai is emelkednek. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink te­hát érzékelik az új követel­ményeket. Az egyre szigo­rúbb közgazdasági feltéte­leket a tartalékok mozgósí­tásával igyekeznek ellensú­lyozni. A növekvő beszerzé­si árak ugyanis az eszközök takarékos felhasználására ösztönöznek. Az élelmiszer- termelés hatékonyabb növe­lésének egyik tartaléka a 80-as években a termelési szerkezet módosítása lehet. Nem nagy a változtatás le­hetősége, inkább az ésszerű­ség kell, hogy áthassa ezt a folyamatot, amely az eddi­gi veszteségek csökkentésé* nek, illetve mérséklésének forrása lehet! Az átrendeződés legjel­lemzőbb vonása, Heves me­gyében is a kukorica és a kalászosok területcseréje. Főleg a megye északi ré­szén, a kedvezőtlen termő­helyi adottságok között, a hegyvidéki környezetben gazdálkodó üzemekben ku­korica helyett célszerűbb búzát, vagy őszi árpát ter­melni. Erre már az idén is voltak kezdeményezések! A jobb termőképességű, fő­leg sík alföldi részen viszont indokolt a kukoricatermelés területi növelése, de csak az ágazatak ésszerű társításá­val! A jól gazdálkodók segíthetnek A termelési szerkezet vál­toztatásának másik nagy le­hetősége a takarmányter­melésben van. A szarvas- marha- és a juhtenyésztés­ben a takarmányozást az eddigi szántóföldi növények helyett egyre inkább a ré­tekre és legelőkre, illetve a melléktermékekre alapozzák. Ezzel ugyanis nagy terüle­teket szabadíthatnak fel gazdaságaink a szántófölde­ken, ahol ezután jövedel­mezőbb növényeket termel­hetnek. Elengedhetetlen a munkaszervezet korszerűsí­tése is, a technikával és technológiával való össze­hangolás, amely feltételezi a gazdasági folyamatok kö­vetését, a termelés közbe­ni elemző munkát és a rend­szeres ellenőrzést. Az új közgazdasági sza­bályozórendszer várhatóan tovább erősíti majd a gaz­daságok közötti különbsé­geket. Az ipari eredetű anyagok növekvő költségeit ugyanis a felvásárlási árak emelése csak a jól gazdál­kodó üzemekben tudja el­lensúlyozni! Heves megyé­ben azonban több a köze­pes, sőt a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságok között gazdálkodó nagyüzemek száma. Ezek csak .szigorú önvizsgálattal, a szakmai színvonal javításával érhet­nek el az eddigieknél ked­vezőbb eredményeket. Eh­hez a jól gazdálkodó üze­mek segítséget nyújthatnak tapasztalataikkal. összességében a vázolt feltételek mellett, az eddigi sikerek után nem könnyű feladat vár hazánk és ezen belül megyénk élelmiszer- gazdaságára. Az adottságok és lehetőségek gondos mér­legelésével, illetve kellő kö­rültekintéssel alakíthatják ki a helyes üzemi magatar­tást! Mentusz Károly Uj Hűtőhöz Miskolcon A közelmúltban adták át Miskolcon a hű tőház új épületét, amelyben a tárolóraktárakon kívül modern feldolgozó üze­met is avattak. Ez az új hűtőház ezervagnnos feldolgozó- és tárolókapacitású, így teljesítménye kétszerese a réginek. A mélyhűtött termékek — főleg zöldségek, gyümölcsök és hú­sok többsége — tőkés exportra kerül. (MTI fotó — Herényi László felv. — KS) Közel 400 ezren nyaralhatnak szakszervezeti beutalóval Hamarosan megkezdődik az 1980. évi szakszervezeti üdülőjegyek szétosztása a 19 szakmai szakszervezet köz­A kétezer forintos válla* ** lati segély kiutalása után — a címzett nevében a pénzt az egyik munkatárs vette át — a döntést, misze­rint együtt teszik tiszteletü­ket a táppénzen levő kollé­gánál, egyhangú szavazattal hozta meg a tizenegy tagú kollektíva. Minden úgy is történt, ahogyan eltervezték. A kijelölt napon ünneplőbe öltöztek, ki-ki megvette az ajándékcsomagot, aztán a műszak végén irány: a jó barát. Mondani is fölösleges: az öröm nem ismert határokat. Előbb a házigazdá tartott egy rövid ismeretterjesztő előadást bélműködési zava­rairól, majd a vendégek szá­moltak be az üzem hétköz­napjairól. Közben előkerül­tek az ajándékcsomagok, az­tán a pálinkás-, a sörös- és a borosüvegek, s egyre gyak- rabbant koccantak össze a további események fő kel­lékei, a gyógyulást sürgető poharak is. Nem volt hiány jobbnál jobb falatokból sem, mert a vendégváró háziasszony tyúkokat vágott, húst, kol­bászt, hurkát sütött, felbon­totta az általa legjobbnak tartott savanyúságot, az első osztályú presszóból vásárolta a dióstortát és a sósrudakat. Az első nótát a húsleves el­fogyasztása után a házigaz­da énekelte el, majd átadta a szót a többieknek. Az óra már az éjfélt is elütötte, amikor valaki megpróbálta megköszönni a szívélyes fo­gadtatást és megkeresni a kijáratja ajtót^^ A szolgálati éveket, a vég­zett munkát, valamint a Dínom-dánom, meg ami belefér... helyiség befogadó méreteit mérlegelve az üzemrész negyvenkét dolgozójából csak 23-at hívtak meg a központi ünnepségre. Az utóbbiak a tizenkétezer fo­rintos jutalom ellenére is vérig megsértődtek, és el­lencsapásnak szánva úgy döntöttek: ők is csapnak egy bulit. Kibérelték az egyik másod- osztályú étterem legtága­sabb termét, meghívót nyom­tattak, s az eseményre az asszonyokkal együtt indul­tak el. Mint utólag kiderült: messze nem erőn felüli vál­lalkozásba fogtak, mert csa­ládonként mindössze 450 fo­rintot kellett összedobniuk az elfogyasztott ételek és italok költségeihez, valamint a zenekar kollektív foglal­koztatására ... Harminchét család gyüle­kezett a vállalati kultúrte­remben rendezett névadó ünnepségre. A műsort Váci Mihály egyik versének el- szavalása vezette be, majd a gazdasági igazgató kö­szöntötte az újszülötteket, s természetesen az édes- és a névadó szülőket is. Ezt kö­vetően az alapszervezet párt­titkára emelkedett szólásra és rövid, ódig 20 perces be­szédet a kővetkezőkkel fe­jezte be: ..Most pedig meg­kérem a kedves vendégeket, hogy fáradjanak át üzemünk éttermébe és fogyasszanak egészségükre az ételekből, italokból...” Két óra múlva az édes­anyák kormányozásával egy­mást kerülgették a hango­sabbnál hangosabb gyermek- kocsik a gyárudvaron. A vendéglátók és az apukák „természetesen” bent marad­tak az étteremben és meg­próbálták széfjén elénekelni még a Székelyhimnuszt is ... A város műszaki értelmi­ségei közül kivezényelt hall­gatóság valamennyi tagja észrevette, hogy a rendez­vény levezető elnökének már percek óta integet egy sötétkék ruhás férfi a bejá­rati ajtótól. Mivel a több­szöri sziszegés sem segített, ezért a sötétkék ruhás elő­kapta parkertollját, s né­hány sort írt egy , darab cetlire. A papírka kézről kézre járt tovább, míg vé­gül megérkezett a levezel ő elnökhöz. Mint a további események egyik résztvevő­jének később alkalmam volt elolvasni a papírra irt szö­veget. Ez pedig a követke­zőképpen hangzott: „Az őzet megsütöttük és feltá­laltuk. Szóljál az előadónak, v hogy beszédét fejezze be, mert különben a kaja elhül és hiába dolgoztunk ...” Hangulatos külsejű ház a Bükkben. Az épület körül huszonhárom személyi tu­lajdonban üzemelő személy- gépkocsi pihen. Őrzője ki- mérten, de udvariasan közli: — „Uram! Ha nincs meg­hívója, kérem menjen to­vább!” — Kik vannak az épület­ben? — próbáltam faggatni az öreget. — Nézze meg a rendszá­mokat! Ha azokból sem ta­lálja ki, akkor nagyon saj­nálom ...” Végül is barátságot kötöt­tünk és bizalmába fogadott a mester. „Csak nekem” mondta el, hogy az ünnepelt elvtárs Pestről érkezett, ‘ ő tartotta az egyik nagyta­nácskozás vitaindító refe­rátumát és a magas rangú helybéliekkel együtt kapcso­lódik most ki egy kicsit. — Tudja, nagy itt a for­galom mostanában. Ügy lát­szik szeretik ezt a vidéket — tette Jiozzá búcsúzásképpen, majd kezet ráztunk ... Hogy szeretünk enni, inni, azt sohasem titkoltuk/ De mint a példák is bizonyít­ják: az utóbbi időben e „ne-» mes” hagyományainkra is gyakran ráteszünk néhány „lapáttal”. i Különösen, ha nincs is szükség hozzá a saját pénz­tárcánkra ... Koós József pontja és a megyei szakszer-} vezeti tanácsok között, ahon­nan további szétosztásra ke­rülnek a vállalatokhoz, in­tézményekhez. Amint a SZOT Üdülési és Szanatóriu- m’ Főigazgatóságán elmond­ták: jövőre, az ideihez ha­sonlóan, összesen 388 ezren nyaralhatnak, pihenhetnek kedvezményesen szakszerve­zeti beutalóval. A SZOT el­nökségének állásfoglalása szerint előnyt élveznek a nehéz fizikai munkát és az egészségre ártalmas munkát végzők, a több műszakban dolgozók, a munkában élen­járók, az alacsony keresetű­ek és a nagycsaládosok. A tapasztalatok szerint azonban ezeket az elveket az eddigi­nél következetesebben kell érvényesíteni. Az üdülők egy részében most is fogadnak vendége­ket. Az év végéig még három turnus váltja egymást a té­liesített üdülőházakban, a hegyek között, a Dunaka­nyarban, a gyógyfürdők mel- lett és a Balaton partján né- hány helyen, így a többi ko­zott Bogláriellén és Siófokon. Jelenleg főként nyugdíjasok, egyedülállók pihennek itt. De a-'téli iskolai szünet idején sokan érkeznek a családdal együtt. A vendégeket csak nyáron fogadó üdülőházak némelyikében sem állt le az elet, a balatonszéplaki SZOT- hdülőben például a Buda­pesti Csokoládégyár ad téli munkaalkalmat a személy­zetnek, — csokoládét csoma­golnak — a siófoki üdülő­ben pedig az esztergomi Granvisus-gyár számára szemüvegkeretek készülnék 1979. november 18., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom