Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

ái MF-pragraai Épüli a tatárjárás korában A sopronhorpácsi templom hajója (Bojtár Ottó felvétele) A könyvtárak fő feladata nindig az volt és jelenleg is az, hogy a könyveket eljut­tassa az olvasókhoz. A Könyvtárosegyesületek Nem­zetközi Szövetsége, melyet angol nevének (Internatio­nal Federation of Library Associations) kezdőbetűi után legtöbbször IFLA néven em­legetnek, 1978-ban tartott konferenciáján ezt a feladatot kibővítette, a legáltalánosab­bá, világméretűvé tette. A kitűzött cél; bármely or­szágban megjelent könyvhöz, folyóirathoz vagy egyéb do­kumentumhoz bármely or­szágban hozzá lehessen jut­ni. Ez az angol nevének, Universal Avalability of Publications (a kiadványok általános hozzáférhetősége) kezdőbetűi miatt UAP-nak nevezett program rendkívül összetett; a könyvtári tevé­kenységnek még olyan típu­sú problémáira is kiterjed, mint a karbantartás, archi­válás, restaurálás. Anélkül, hogy a részletekbe bemerül­nénk, nézzük meg, mit je­lent ez egy magyar olvasó számára! A hozzáférhetőség követelménye, hogy a megjelent doku­mentumokról mindenki tu­domást szerezhessen. Ezért a különböző országokban meg­jelent bibliográfiáknak azo­nos elvek alapján, nemzet­közileg egységes, szabványo­sított formában kell készül­niük, hogy adatait könnyen fel lehessen másutt is hasz­nálni. Egy laikus nehezen tudja elképzelni, hogy a könyvtá­rosoknak néha milyen prob­lémát jelent az író neve. Szükséges ugyanis, hogy a szerzőknek a neve minden országban azonos formában szerepeljen, még a cirill, a kínai betűket használó szer­zőké is. (Csehov nevét pél­dául a németek fonetikusan Tschehow-nak írják. La Fontaine nevét az L vagy az F betű alá osszuk?) Az egy­ségesítést szolgálja többek között az IFLA 1977-ben megjelent 'Names of persons című kiadványa. Hasonló természetű kérdés; hogyan lehet egységesíteni a cikk- gyűjtemények, lexikonok, Lopótök a házikertben Pernyész István hatvani M ÁV-nyugdíjas kedvenc hobbija a kertészkedés, amellyel évek óta foglalko­zik. Többek között a hajdan népszerű lopótök termesztésé­vel. A borászok ma már kor­szerűbb eszközöket használ­nak, a ritka növény ma is közkedvelt, hiszen nem egy lakást díszít. (Fotó: Szabó Sándor.) szerző nélkül megjelent mű­vek, antológiák katalogizá­lását: milyen címfej alatt dolgozzák fel őket. Az IFLA az európai irodalom névte­lenül megjelent klasszikus műveiről is készíttetett jegy­zéket. Az UAP-program kereté­ben minden ország maga felelős a területén megje­lent dokumentumok számba­vételéért. Követelmény a teljességre való törekvés: a nemzeti bibliográfiáknak a könyveken kívül fel kell dolgozni a térképeket, zene­műveket, folyóiratokat, hanglemezeket... A teljes­séghez tartozik a’ múlt em­lékeinek, a régebbi korok irodalmi termésének jegyzék­be foglalása. Nem elég a kiadványokról tudni! Ennél is fontosabb feladat, . hogy minden doku­mentumot — még az egy­két lapos nyomtatványokat is — legalább egy helyen, a nemzeti könyvtárakban meg­őrizzenek. A kötelespéldány- rendeletek gondoskodnak arról, hogy minden nyom­tatvány bekerüljön ide. Az UAP-program feltéte­le, hogy minden ország kap­csolódjék be a nemzetközi kölcsönzésbe. A könyvtárkö­zi kölcsönzés központja ná­lunk az Országos Széchenyi Könyvtárban van. Ez gon­doskodik a külföldről érke­ző kérelmek teljesítéséről. Ide kell kölcsönzési kérel­meikkel fordulniuk a hazai kutatóknak, vagy személye­sen, vagy valamelyik nyil­vános könyvtár, kutatóinté­zet útján. A Széchenyi Könyvtár igyekszik kinyo­mozni, hogy a kért munká­kat hol őrzik és onnan köl­csönkéri. még akkor is, ha az távoli világrészen fekszik. Talán említenem sem kell, hogy a ritka és az állandóan használt művek nem kölcsö­nözhetők ki. Ilyenkor könyv helyett mikrofilmet vagy xerox-másolatot kül­denek, ezek előállítási költ­ségeit azonban felszámítják. Folyóiratokat a könyvtárak nem szívesen adnak kölcsön — még hazai vonatkozásban sem —, de többnyire nincs is szükség egy egész évfo- '' lyamra. Ezért ilyen esetben pontosan meg kell jelölni, hogy a keresett tanulmány melyik évfolyam melyik szá­mában jelent meg, és erről is lehet másolatot kérni. Vértesy Miklós A z arcacusia kocsma ” ugyanolyan volt, mint minden más vidéki kocsma: sötét faodú, melynek széles fedele a bejárat fölé nyúlik. A bejáratnál terasz, rajta pár asztal meg szék. És meg- iá más volt, mint a környék­beli kocsmák; igaz, azokban nem dón Miguel volt a kocs- máros. Amikor először jártam az arcacusia kocsmában, na­gyon meglepett egy felirata söntéspult mögött a falon. A kocsmai feliratok a berende­zéshez tartoznak, a civilizá­ció és a színvonal jelképei. Ezek a táblák megtiltják, hogy a vendég a padlóra köpjön, a kérkedőbbb kocs- márosok olyan táblát akasz­tanak ki, hogy tilos a helyi­ségbe kutyát hozni, és lát­tam már olyan felírást is, hogy tilos trombitálni és dohányozni. Persze egyetlen kocsmában sem .tart be ezekből senki semmit: vidá­man köpködnek a padlóra, a kutyák a gazdájuk széke alatt hasalnak, a cigaretta- füst pedig a petróleumlámpa körül keringő apró rovarok idegeire megy. Az arcacusia kocsmában nevetni volt tilos. Amikor elolvastam, akaratlanul is elnevettem magam. Az üres helyiségben csak én, meg egy testes gazda vártunk a kocsmárosra. A gazda korholóan össze­ráncolta a homlokát. — Itt nem tanácsos nevet­ni, amigo. dón Miguel nem szereti — mondta. Nyilván meglátszott raj­tam, hogy szavait nem ve­szem komolyan, mert kitusz­A jáki templom hírét ki nem hallotta? A nyugat-du­nántúli túrák rendre útba ejtik ezt a szép középkori emléket, a magyarországi ké­sőromán építészet tanúját. De jóval kevesebben tudnak a sopronhorpácsi templom­ról! Pedig az országjárók útja nem ritkán e községen át vezet — legalábbis akik Győrből vagy Sopronból Kő­szegre igyekeznek, átutaznak Horpácson is. A templomot azonban, amelynek kapuja kis parkosított rész fái, bok­rai mögött díszeleg, jórészt elkerülik. S akik a falu ne­vét ismerik, azok is jobbára mezőgazdasági kutatóinté­zetéről hallottak. Valóban neves intézmény ez, s a he­lye sem akármilyen: a haj­dani Széchenyi-kastély. 1771- ben kezdték építeni, majd 1800—1801-ben átépítették egyemeletesre. Akkor ásták a park tavát is. A második világháborúban megrongált épületet gyönyörűen helyre­állították. 750 ÉVE ... A 750 éves templom az, amelyre elsősorban fel sze­retnénk hívni az országjá­rók figyelmét! Az idő tájt az Osl család birtokai te­rültek el arra, akik a csor­nai premontreieknek adtak horpácsj földjeikből. E birto­kon megtelepedve foghattak a templom építéséhez. Ak­kortájt, amikor a tatár fel­dúlta az országot — talán még előtte.. Két évszázaddal utóbb, amikor a Bécs felé törekvő törökök e tájig jutottak, a szerzetesek elmenekültek. A templom aztán elromosodott — mint följegyezték szóbeli emlékezésekből —, s aztán építhették újjá... Igaz, nem igaz, egy bizo­nyos: a XVI. század máso­dik felében protestáns lett a falu népe, s a következő század közepe táján is még protestáns istentiszteletet azonban valaki azt mondta dón Miguelnek, hogy a ven­dégei tulajdonképpen rajta nevetnek. Mélyen leszívta a füstöt, aztán suttogva hozzátette: — Tudja, dón Miguel för­telmesen bandzsít. Nem jutottunk tovább a beszélgetésben, mert megjött dón Miguel, és szó nélkül két pohár cukornádból ké­szült pálinkát rakott elénk; ugvan mi mást akarhat két férfi délben a kocsmában? A pálinka erős volt, nyil­ván házilag főzték, és mi kortyonként szopogattuk, ahogy fegyelmezett vendé­gekhez illik. Don Miguel tényleg rettenetesen bandzsí­tott, én meg nem akartam emiatt bajba kerülni, hát gyorsan fizettem és távoztam. Amikor egy év múlva új­tartottak a templomban. 1683-ban azonban a török feldúlta ezt a vidéket, és 1697-ben a templomnak csak a falai álltaik. 1713-ban, amikor a püspök végigjárta egyházmegyéjét, hogy szám­ba vegye a török idők múl­tán az egyházak állapotát, a horpácsi templomról mint régi romról esik említés. Abban az időben már a Széchenyiek voltak birtoko­sok Horpácson is. A család egyik tagja 1718-ban a templomi festésre adott elő­leget is felírta kiadásai kö­zé. Tehát ezt követően állít­hatták helyre az épületet. Valóban, 1744-ben épült fel a régi, román stílusú falak részbeni meghagyásával a ma is álló barokkos egyház — s majd negyven évvel utóbb a tornya. A KAPU E templomnak talán a legszebb, a hazad kései ro­mán építészetet, kőfaragást leginkább példázó része a nélkül elém rakja a cukor­nádpálinkát — ugyan mi mást akarhat egy férfi estefelé a kocsmában ? Kiültem a terasz­ra, ahol vidám férfiak iszogat­tak. Asztalomhoz ezúttal is odatelepedett régi ismerősöm, a testes gazda. Meglehet, hogy azóta folyton itt ült, lehet, hogy időnként otthon is volt, nem tudom. Vidám kacsintással üdvözölt. Én kérdőn a kocsmáros felé böktem, mire a gazda egy pohár pálinka mellett bele­fogott a mesébe: — Egy este, ahogy itt ül­dögéltünk, szokás szerint te­metői hangulatban, és ittuk a nádpálinkát, dón Miguel, aki a söntéspultnál foglala­toskodott, egyszerre csak ir­tózatos hahotában tört ki. Először" azt gondoltuk, hogy megbolondult; egymás után kapuzat: egyáltalán, a nyu­gati homlokzat. A széles, vaskos barokk torony alatt a barokk kapu lépcsőzetesen mélyül a falba. Egy-egy „lépcsőjét” oszlopok alkotják balról és jobbról is, fönt pe­dig az oszlopok folytatása­ként kiképzett ívek láthatók. Mindkét oldalon hét oszlop sorakozik változatos formá­ban. Díszítésük többnyire csavart, kiemelkedik vagy bemélyed és stilizált levelek mintázzák. Nem kevésbé változatosak az oszlopfők. Az oszlopdíszítés megoldásai emlékeztetnek az esztergomi várkápolnáéra — mutatva a rokonságot —, s hasonlíta­nak a jáki temploméra is. Időben a kettő közé teszik ez utóbbinak az építését. Termesztésen nemcsak a kaput érdemes megcsodál­nunk. A kapu két oldalán látható szobormaradványo­kat s a templom belsejének régi, az új műemléki hely­reállítással kiemelt, látható­vá tett román részleteit is. Németh Ferenc ugráltunk fel a székről, hogy mihamarább kívül kerüljünk, de dón Miguel megállított. „Nézzétek csak ezt a ganaj- túró bogarat — mondta —, bemártottam a szivomyáját a pálinkába ... Hogy tánto­rog, ha-ha-ha!” És valóban, a nagy bogár a méltóságtel­jes csápjaival ott imbolygóit a pulton, akárcsak egy no­tórius korhely. Mintegy ve­zényszóra mindnyájan ne­vetni kezdtünk, és azóta is nevetünk. Kiitta a poharát és ki­buggyant belőle 3l nevetés. A szomszédos asztaloktól rögtön megjött a visszhang. — Ganajtúró! — kiabálták mindenfelől. Don Miguel gyakorlott kocsmárosszeme észrevette, hogy üresek a poharak. Üj- ból töltött, ésőis harsányan nevetni kezdett. — A ganajtúrót mesélem a vendégeknek — mondta könnyeit törölgetve a gazda. Don Miguel megveregette a vállát, mire a kocsma meg­remegett a kitörő hahotától. Amikor aztán az ötödik pohár pálinkát is megittuk, ismerősöm bizalmasan hoz­zám hajolt és elárulta, amit már nélküle is tudtam: — Tudja, amigo, mi már nem is a ganajtúrón neve­tünk, hanem dón Miguelen... Derűs hangulatban hagy­tam el a falut; valóban nem illik, hogy a vendégek kine­vessék felebarátjuk testi fo­gyatékosságát, pálne. ha az a felebarátjuk a falu egyet­len koesmárosa... Zahemszky László fordítása KOSSUTH 8.27 Viselkedéskultúránk fejlődészavarai 8.57 Népi muzsika. 9.44 Krumpliorrú Ferkó. 10.05 MR 10—14. 10.35 Magyar előadóművé­szek Haydn-felvételeiből. 11.40 A famászó báró. 12.35 Törvénykönyv. 12.50 Hang­verseny délidőben. 14.00 Nótacsokor. 14.42 Arcképek a német irodalomból. 15.10 Kórusművek. 15.28 Nyit- nikék. 16.05 Két Lehár-fi- nálé. 16.26 Kadosa Pál ka­marazenéjéből. 17.07 Vál­tozatok az intelligenciára. 17.32 András Béla féld.: Szép Klára — népballada. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Operaáriák. 20.00 Több­szemközt a Kossuth klub­ban. 20.30 Nóták 21.05 Hú­szas stúdió. 22.30 Jascha Heifetz 1917—1955 között készült felvételeiből. 22.57 Meditáció. 23.07 A XVIII. század muzsikájából. PETŐFI 8.33 Társalgó. 10.33 Zene- délelőtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiákoktól. 13.25 Állatbarátoknak. 13.30 Éneklő Ifjúság. 14.00 Kettő­től hatig... 18.00 Tip-top parádé. 18.33 Népi zene. 18.55 Híres előadók albuma. 19.20 A magyar sajtó tör­ténete. 19.30 Csak fiatalok­nak! 20.33 Philemon és Baucis. 21.02 A rádió dal­színháza. 23.15 Gerschwin- dallaimok. , SZOLNOK 17.00-tői 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás. 17.05 Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Zakar János és Regős Zsolt. 17.45 Múzeu­mi híradó. — Megyaszói mennyezetdeszkák — Sza­badfalvi József előadása — Miskolcon a középkortól híres asztalosmesterek dol­goztak. Ök készítettek Ma­gyarországon sok helyütt megtalálható templomi bú­torzatot — Sport — 18.00 Észak-magyarországi kró­nika — 18.25 Lap- és mű­sorelőzetes ... TQ 9.00 Tévétoma. 9.05 Iskola­tévé. 10.30 Idesüss! 14.40 Iskolatévé (Ism.). 16.35 Isztriái utazás. 17.15 Pisz- késtető. 17.30 Mindenki is­kolája. 18.35 „Egyforma szó a szánkban”. 19.20 Té­vétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Éjszakák és nappalok. 20.55 Panoráma. 21.20 Bu­dapesti művészeti hetek. 21.45 Filmszem. 22.35 Tv- híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Egy nyári nap percei Győrött. 20.30 Jó hangulat —- zenével. 20.55 Tv-híradó 2. 21.20 Rasken (Svéd film­sorozat). 1979. október Z., kedd költ a terasz­ra. — Maga nem ideva­lósi — mond­ta —, vigyáz­zon, könnyen bajba kerül­het Megkínáltam egy szivarral. — Valami­kor itt is vi­dám volt a hangulat — folytatta —, akárcsak a többi kocsmá­ban, minden­ki akkor és annyit neve­tett, amikor és amennyit akart. Egyszer mim JE VEDADO: Ö KOCSIM ból Arhacu- asba kellett mennem, sem­mi kedvem sem volt fel­keresni a kocsmát. A teraszról har­sogó kacagás azonban még­is odacsalt. kíváncsian léptem be. Igen, kétség­kívül ugyan­az a kocsma, ugyanaz adón Miguel a tu­lajdonos, a felirat sem változott a söntéspult mögött. Don Miguel szó

Next

/
Oldalképek
Tartalom