Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-23 / 248. szám
A sokoldalú Rátonyi Születésnapját nem most ősszel ünnepli, mégis jubileuma volt szeptemberben Rátonyi Róbertnek: pontosan 50 évvel ezelőtt volt életében először színházban. A „Három a kislány”-t játszották, s nagyapja vitte el a Király Színház délutáni előadására. Akkor határozta el, hogy ő is színész lesz ... — A gyermekálmok többnyire nem valósulnak meg, de nálam „bevált”... — kezdi a beszélgetést. — Persze nemcsak az első színházi élmény indított el a pályán. Az a környezet is. amelyben felnőttem. Nagyapám ugyanis az egykori Westend kávéház tulajdonosa volt, és vendégei között az akkori artista társadalom színe-ja- va megfordult. Hacsak időm engedte, ott lebzseltem az asztalok között és tátott szájjal csodáltam azokat a különös embereket. Elsősorban Zoli bohócot, aki kegyeibe fogadott. Talán azért, mert egyforma kicsik voltunk ... — Szüleim kezdetben hallani sem akartak arról, hogy én is ezt a „bohém” pályát válasszam. Apám pék volt, s belőlem is azt akart faragni. Munkába is fogott: perecet formáltam, kenyeret dagasztottam. Még ma is egész csinos pereceket tudok sütni. — Amikor döntenem kellett a jövömről, „kompromisszumot” kötöttem szüleimmel. Ha már nem lehetek színész — mondtam — zenész leszek! Be is íratkoz-, tam a tanárképzőbe és nem bántam meg: hat hangszeren tanultam meg és tudok játszani: hegedűn, zongorán, szaxofonon, xilofonon, harmonikán, és cimbalmon. — Hogyan lett mégis színész? — Nem könnyen! Titokban , jelentkeztem az akkori Színművészeti Akadémiára, de „eltanácsoltak”.... Nem si" került a felvételi vizsgám az Országos Színészegyesület iskolájában sem. Végül is Rózsahegyi Kálmán magán- színiiskolájának növendéke lettem. Őszintén szólva, nem ..bimbódzó” tehetségemnek köszönhettem, hanem főként annak, hegy felajánlottam: minden órára hozok friss kenyeret, zsemlét, kiflit, ami nagy szó volt azokban az ínséges, háborús időkben. — Egyesztendei tanulás után mégis sikeres vizsgát tettem: a Hamlet és a Cy rano nagymonológját adtam elő, valamint Lucifert alakítottam a Tragédiában. Horváth Árpád, a Vígszínház akkori főrendezője nyomban szerződtetett, egy évvel később pedig a Royal Revüszínházhoz kerültem, s mert jóképű gyerek voltam, nyomban bonviván szerepeket bíztak rám. Pedig akkoriban még sem táncolni, sem énekelni nem tudtam. n.e pótoltam: Somló József tanított énekelni, a színpadi tánc titkait pedig Feleky Kamillné iskolájában sajátítottam el. — A felszabadulás után az akkori Pódium Kabaré társulatának tagja lettem, mint segédtitkár és plakátragasztó.... Hamarosan mégis színpadra kerültem: Herczeg Jenő három nappal a premier előtt megbetegedett, s jobb híján én ugrottam be a szerepébe. A többi már ment. mint a karikacsapás: a Pódiumban meglátott Vát- konyi Zoltán és nyomban szerződtetett az akkori Művész Színházhoz'. Egyik legnagyobb sikerem a „Makrancos hölgy” Biondelló-ja volt. Itt sem töltöttem azonban sok időt. mert Jób Dániel visszahívott a Vígszínházba. Egymás utón kaptam itt a jobbnál jobb prózai feladatokat Ám röviddel később ismét közbeszólt a véletlen: a Vígszínház műsorra tűzte a „Nebáncsvirág” című operettet, melyben Bi- licsi Tivadarra osztották Floridon, a szerelmes orgonista szerepét. Bili a premier előtt lábát törte és az igazgatóság úgy döntött, hogy „Mutassa meg az a Rátonyi, mit tud!” Heltai Jenő ezt írta kritikájában : „Rátonyi Róbert nagyszerű drámai színész, de egyedülálló operettszínész”. — Ez a szerep és ez a mondat megpecsételte további sorsomat. Az akkori Magyar Színház igazgatója: Gáspár Margit „átcsábított” társulatához, majd amikor az államosítás után ő lett a Fővárosi Operettszínház igazgatója, magával vitt a Nagymező utcába. Ez pontosan harminc évvel ezelőtt történt. Akkoriban fénykorát élte az operett. Gáspár Margit vezetésével olyan társulat vitte sikerre a műfajt, melyhez hasonló se előtte, se azóta ... Itt játszott Honthy Hanna, Mezey Mária, Sennyei Vera, Németh Marika, Petress Zsuzsa. Zentay Anna, Latabár Kálmán, Feleky Kamill, Bi- licsi Tivadar, Sárdy János, Mónyai Lajos. És itt vált vérbeli táncoskomikussá Rátonyi Róbert? is. Olyan sikerek fűződtek a nevéhez, mint Musztafa (Bál a Savoy- ban), Brissard (Luxemburg grófja). Zsupán (Marica grófnő), Niki (Szabad szél), Doolittle (My Fair Lady). És mindenekelőtt: Bóni, a Csár- dáskirálynőben. Ez utóbbi szerepet húsz év alatt pontosan 2412-szer alakította, az Operettszínházban, és külföldön is: a Szovjetunióban, Olaszországban, Görögországban, Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában, Amerikában és Kanadában. Lám, mégiscsak jól tettem, hogy 1961-ben tizenhat nap fizetett szabadságomból tizenhat napon, valamint huszonhét vasárnapon társadalmi munkával segítettem fölépíteni vállalatunk balaton- fényesi üdülőjét. Az idén megkaptam a megígért jutalmat: kéthetes családos beutalót. Igaza volt a feleségemnek, hogy kicsit elhúzták ezt az ügyet, de ugye nagy vállalat vagyunk. Sok a főnök, a sok főnöknek sok titkárnője van, azonkívül a bizottságok, azok Túlzás nélkül mondhatjuk: országos feltűnést keltett, amikor 1971-ben szakított az Operettel és átszerződött — prózai színésznek — a Thá- lia Színházba Azóta is sokan kérdezik tőle: miért??? — Nem könnyű erről beszélni, még most, nyolc év után sem---- — válaszolja. — Az igazság az, hogy mint táncoskomikus, a színház egyik „tartóoszlopa” voltam. Ám az ott töltött utolsó években mindinkább úgy éreztem: a többi „oszlop” kezd kidőlni mellőlem, emiatt mind nagyobb teher nyomja az én vállaimat. Nem akartam megvárni, amíg összeroskadok alatta ... Meg aztán: nincs szomorúbb látvány, mint egy öregedő táncoskomikus, aki már csak erőlködve ugorja meg az 50 centimétert. Prózai színpadon pedig nem az ugrás magasságától függ a siker. Távozásom harmadik oka: bár az operettnek köszönhettem népszerűségemet, tulajdonképpen mindig a prózai feladatok izgattak. — Kazimir Károly, a Thá- lia akkori főrendezője szerződést kínált: nem garantált olyan „látványos” szerepeket, mint amilyenekben a Nagymező utca másik oldalán volt részem, de hozzátette: bízik bennem, számít rám. S ez nekem elég volt! Beváltotta ígéretét; olyan feladatokat kaptam, mint az öreg melós a „Történelem alulnézetben”, öreg paraszt „Az anyaföld”-ben, az egyik főszerep Zsolt Béla „Erzsébétvá- rosá”-ban, Pagogyin „Arisztokraták” című színművében és Németh László „Ghandi”rokonai és barátai, valamint a fizikai dolgozók közül is kell turnusonként kettö-há- róm. En pedig tíz év óta műhelyfőnök vagyok. A lényeg azonban, hogy mégkaptám a béutalást, mégpedig családost, tehát vihetnem a fiamat és a lányomat is, ha időközben nem cseperedtek volna fel, nem alapítanak családot, és nincs fejenként két-két gyermekük. El akartam vinni az egyik unokámat, de megmagyarázta az üdülési felelősünk, hogy az túl távoli, és ne hivatkozzam mások unokahúgaira és a szomszéd gyerekére, mert azokat olyan kulcspozícióban levő dolgozók viszik magukkal, mint a diszpécser, a takarítónő és a futballcsapatunk kapusa. Mondtam a feleségemnek, hogy legalább nászutazunk utólag. Annak idején úgyis csak a Hűvösvölgyben sétál- tunk egy nagyot az esküvő után. Es valóban olyan volt az a két hét, mint egy csodálatos nászút, csak... Hát igen, étkezésnél az első turnusba osztottak. Reggeli fél 7-kor, ebéd U-kor, "acsora fél 6-kor, de tekintettel kellett lennünk a gyerekesekre, az idősökre, a főnökökre, a titkárnőkre, a Mint Beöthy László a Bal négyes páholy-ban Bóni és a cicák — a Csárdáskirálynőben jában. Legutóbbi pedig Beöthy László figurájában a „Bal , négyes páholy”-ban. Ez a darab már túljár a 150. előadáson és negyedik éve szerepel a színház repertoárján. Rátonyi Róbertét „felfedezte” a film is. Emlékezetes sikere volt Sándor Pál „Szabadíts meg a gonosztól” című filmjében, s jelenleg három produkcióban is felvevőgép előtt áll: Gát György—Polgár András „Tiszteletem, főorvos úr” című tévéfilmjében, a Petőfi Sándor életéről szóló hatrészes tévéprodukcióban és Fazekas Lajos—Müller Péter új játékfilmjében. Csaknem minden este színpadon van, gyakran szerepel a rádióban, sokat szinkronizál, de mindez nem elégíti ki. Évek óta hétről hétre közli humoros írása-'t, a Ludas Matyi, a Füles és számos újság, folyóirat. „Fz is operett — az is operett” című műsorsorozata éveken keresztül a televízió népszerű programja volt, több rádióhang játékát hallottuk, forgatókönvvíróként is sűrűn jelentkezik, ezekben a hónapokban pedig a századelő népszerű zeneszerzőiéről. Zertíowitz Béláról ír filmet. S ha futja még az idejéből, rendezi magánműzéum"t. Olyan kincsekkel büszkélkedhet, melyekkel még a Színháztudományi Intézet és a Színészműzeum sem. Páratlan értékű lém»zgyűité- ményéböl gyakran kér kölcsön a rádió is. Fíg.yétém- mel kíséri a világ színpadait. pWüti a legsikeresebb külföldi musica’ek. zenés játékok szövegkönyvét, kottáit., lemezfelvételeit. Fénvkéo- arohívuma. színházi nlakát- gvűiteménye is /számtalan unikumot rejt. — Nem bánta meg, hogy búcsút mondott az operettnek? — Voltak „gyönge” pillanataim. De azon az estén Doolittle a My Fair Lady-bcn múlt el végleg ez az érzés, amikor a Bánk bán premierje volt a Tháliában, és én Biberachként léptem a közönség elé. Ugyanaznap újították fel a Nagymező utca másik oldalán a Csárdáskirálynőt. S én akkor arra gondoltam: ha ott maradok, talán még mindig Bóni lennék. Vagy már az sem.... Hosszú volt az út Bénitől Biberachig. S nem mindig könnyű. Sikerek és csalódások szegélyezték. De ha akad szabad estéje, vagy nyári szünetet tart a színház, örömmel megy vidékre, s szívesen vállal külföldi turnét. Ilyenkor ismét kobakjába nyomja a Girardi-kala* pot, s fiatalokat megszégyenítő temperamentummal ropja a táncot és énekli: „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád ...” Garai Tamás takarítónőkre, és a futballcsapatunk kapusára. Viszont így legalább mi azon frissiben kaptuk az ételt. A levest például olyan tűzről pattant forrón, hogy mire langyosra * fújtuk volna, már el is vitték az asztalról. A második fogást általában félkészen kaptuk, de így egés~':ges, habár a nyers hús - rágása nem a legkönnyebb, de ebben segített a következő turnus mögöttünk álló tagjainak biztatása. A harmadik étket állva fogyasztottuk. A könyvelő bácsi ezzel kapcsolatban egy latin mondást idézett: „Ebéd után állj, vagy menj ezer lépést!” Így lettünk mi római jellemek, ha akartuk, ha nem. Ámde a Balaton korlátlanul a miénk volt, csak ... Hát igen, csónakhoz nem jutottunk, pedig volt öt is. Csakhogy a nagyfőnök, a titkárnő. a futballkapus és a tinédzserek az Edzett ifjúságért mozgalom szellemében beeveztek vagy kétszáz méterre a tóba, és ott magnóztak, a tűző napon. így növelték állóképességeiket. Esténként azonban — hála első turnusbeli vacsorázásunknak — mi foglalhattuk el a legfőbb helyet a tévé előtt, csak ... Később illett átadnunk a nagy főnököknek, a titkárnőknek, a futballkapusnak, a takarító néninek, sőt azoknak is, akik gyermekükkel voltak. Mi pedig mehettünk sétálni, amerre akartunk, aztán megtérhettünk a szobánkba, ahol zavartalanul nyugovóra térhettünk, csak ... Hát igen, a jobb oldali szobában éjfélig szólt a nagy hangerejü táskarádióból a zene, de nem akartam szólni, mert ott közvetlen főnököm üdült, meg legalább elnyomta a bal oldali szobából áthallatszó kártyacsata hangzavarát, amely hajnali kettőkor kulminált, de oda nem szólhattam be, mert ott a beosztottam üdült, meg joggal mondták volna, hogy miért nem a felettem levő rumlizót figyelmeztetem, vagy az alattam levő dalo- lót. (Ha megsértem őket, ki védte volna a futballkaput, és ki takarította volna az irodákat?) Szó, ami szó, minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, de a gyógyszerellátásunk — az egyenesen osztályon felüli. Annyi nyugtatót és abatót kantunk, amennyi belénk fért. csak... Csak tudnom, hogy fogú” leszokni róla! Sólyom László ] M 1AI műsorok: RÁDIÓ KOSSUTH 8.27 És ha azt mondom — ferde? 8.57 Versenyművek. 9.44 Zenés képeskönyv. 10.05 MR 10—14. 10.35 A verbunkoszene mesterei. 11.00 Mozart: A-dúr vonósnégyes. 11.31 Felelet (V. rész). 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Törvénykönyv. 12.50 A rádió dalszínháza. Sybill (Operett). 14.07 Nóták. 14.41 Arcképek a cseh irodalomból. 15.10 Fúvósművek. 15.28 Nyitnikék. 16.05 Szimfonikus zene 17.07 Látogatás a debreceni Alföldstúdióba. 17.32 Kórusok. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Verdi: Don Carlos — . Fü- löp és, Posa kettőse. 19.28 Egy dunai hajós. 19.58. Népdalest. 20.55 Mi lett volna. 21.25 A zeneirodalom remekműveiből. 22.20 Világtörténelem dióhéjban. 22.30 Antigoné (Operarészletek). 23.30 Mendelssohn: d-moll trió. PETŐFI 8.05 Radnai György énekéi. 8.20 Tíz perc külpolitika. 8.33 Társalgó. 10.33 Zene- délelőtt 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.25 Bélyeggyűjtőknek 13.30 Írók, könyvek, évek, 14.00 Kettőtől, hatig.... 18.00 Tip-top parádé 18.33 Beszélni nehéz 18.45 Táncházi muzsika. 19.02 Barangolás régi hanglemezek között. 19.20 Az olaj utáni korszak kérdőjelei. 19.30 Csak fiataloknak 1 20.33 Mindenki könyvtára. 21.06 Pop-műhely. 21.51 Klasszikus operettekből. 22.25 Elfelejtett dallamok. 23.15 Nóták. SZOLNOK 17.00-től 18.30‘ig MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás. 17.05 Zenedoboz. Zenés kívánság- műsor. Szerkesztő: Zakar János és Regős Zsolt. 17.45 Egészségünk védelmében. Dr. Pénzes Géza előadása a migrénről — Sport — 18.00 Észak-magyarországi krónika — 18.25 Lap- és műsorelőzetes ... 8.00 Tévétorna. 8.05 Iskolatévé. 14.15 Iskolatévé (ism.) 16.40 Melyiket az ötézer- ből? 16.55 Pedagógusok fóruma. 17.30 Mindenki iskolája. 18.35 Az apartheid — bűncselekmény! 19.2Ö Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Éjszakák és nappalok (Lengyel filmsorozat). 20.50 Színházi album. 21.50 Feljelentem önmagam ... 22.53 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 A bűn nyomában. 20.55 Tv-híradó 2. 21.15 Forgószín. 22.00 Zenei arc- képcsarnok. 1979. október 23., kedd
