Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

X A Sas és a Sirály őrs Úttörők az ország tetején Nem messze a kékestetői átjátszó állomás hatalmas tornyától, apró épület húzó­dik meg, a hegyen élő gyer­mekek általános iskolája. Mintegy ezer ember élhet ott fenn, legtöbbjük beteg, aki hosszabb-rövidebb időre jött a gyógyulást hozó tisz­ta levegőre. A 250—300 itt dolgozó egy része is följára hegyre Kevés gyerek tanul hát ebben az iskolában, ki­csi az úttörőcsapata, de a híre annál nagyobb. Az is­kolában ketten tanítanak: Mészáros István és felesége, őket kerestem meg, hogy beszéljenek az ország leg­magasabb pontján dolgozó úttörőcsapat életéről. — Mekkora voltaképpen ez az úttörőcsapat? — Iskolánkba csak alsó tagozatosak járnak, most ők is csak tízen vannak, két kis őrsünk van, a Sas és a Sí­ró lj/. Ebből áll a 4863-as József Attila úttörőcsapat. A felsősök Mátrafüreden ta­nulnak, de sportmunkájuk ide köti őket. Hetente két­szer síedzést tartunk szá­mukra: készülünk a télre. Abban a sportszakkörben dolgoznak ők, amely tulaj­donképpen az úttörőcsapat­ból jött létre. A Sas sport­körnek máig bázisa az út- ' törőcsapat. Innen senki nem tud véglegesen elszakadni, aki valaha itt élt, mindig visszatér. — Van-e kapcsolatuk más úttörőcsapatokkal? — A sportkörünkből ki­nőtt edzők foglalkoznak más úttörőcsapatok tagjaival is, egri és gyöngyösi pajtásokat készítenek fel az úttörő­olimpiára, s a gyemekválo- gatottban való szereplésre. Beteg gyerekek is járnak is­kolánkba, akik különböző helyekről jöttek, ők csak ideiglenesen tartoznak hoz­zánk. — Milyen sporteredmé­nyekkel büszkélkedhetnek a gyerekek? — Sajnos az úttörő-olim­pián nem volt lesiklás, pe­dig a gyerekek azt szeretik leginkább, csak sífutás és szánkóverseny. Kisdobosa­ink így is megelőzve sok felsőst, igen szép eredmé­nyeket értek el, de az iga­zán komoly helyezéseket a Mátrafüreden tanuló felső­sök szerezték meg. — A sporton kívül még valami nevezetességről hal­lottam. .. — Igen, a hulladékgyűj­tés is régi hagyományunk. Tavaly országos második he­lyezést értünk el. Azt hi­Slágerlista — közösen Továbbra is várjuk leveleiteket, azokban javaslataito- cal a Magyar Rádió miskolci stúdiója és a Népújság Ma: a íolnapért rovatának közös slágerlistájához. Az e havi összeállítást október 25-ig küldjétek be a niskolci stúdió (Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky u. 13.) és a Nép- íjság (Eger. Beloiannisz u. 3.) címére. A borítékra ne fe­jtsétek ráírni: Slágerlista — közösen. A legjobbaknak tar- ott tíz külföldi és tíz magyar számot a Népújság október 11-i lapszámában, a miskolci stúdió pedig ugyanezen a na- son a 17 óra 5 petekor kezdődő műsorában közli A közzétett összeállítást leginkább megközelítő slágerlista beküldője le- mezjutalomban részesül. A magyar popzene 15 éve (1.) n Hatvannégyben épp hogy elindultunk M szem, idén sem vallottunk szégyent. — Hogyan lehet itt a he­gyen összegyűjteni annyi hulladékot? — Kicsiny, de lelkes csa­patunk a szanatóriumtól kezdve a vendéglőkig min­denkivel kapcsolatban áll, a gyermekek minden felesle­ges papírt és hulladékot összegyűjtenek, ősszel a tu­ristaszezon végeztével meg nekivágunk a hegynek és összeszedjük a szétdobált konzervesdobozokat és min­denféle szemetet. Ez afféle őszi nagytakarítás, amire nagy szükség van, mert ren­geteg hulladék összegyűlik. A Sas őrsvezetője Buda- házi István, a Sirályé Bartók Péter. Kérdéseinkre talpra­esetten, ügyesen válaszolnak á kispajtások — Hányadik osztályba jár­tok? — Mindketten negyedike­sek vagyunk, én kilenc, Pé­ter tíz éves — mondta Pis­ta. — A szüléink itt dol­goznak a hegyen, az édes­apám kazánfűtő, édesanyám konyhalány az üdülőben. Mi vagyunk iskolánkban a leg­idősebbek, jövőre már Mát­rafüreden tanulunk, kollé­giumban fogunk élni. — Nektek milyen részetek van a csapat munkájában? — A tavaly gyűjtött hul­ladékból két mázsát gyűj­töttem össze, de közösen is sokat dolgoztunk. Az össze­gyűjtött hulladék árát taka­rékba tettem, majd hatezer forint jött össze. Az úttörő­olimpián a szánkóverse­nyen harmadik helyezést ér­tem el. Péternek meg az a legnagyobb eredménye, hogy a sporttal legyőzte betegsé­gét: mióta velünk edz, nem fullad az asztmája miatt. — Mit csinál most ősszel a csapatotok? » ' — A mai őrsi órán pél­dául könyjelzőt gyártunk az elsőseink számára. Sokat ki­rándulunk, lemegyünk majd gyalog Párádra, vagy Mát- rafüredre. Innen a hegyről jó időben el lehet látni egé­szen a Tátráig. Nagyon sze­retünk természetet járni, kü­lönösen így, ősszel gyönyö­rű minden. — Nem sajnáljátok ezt • jövőre itthagyni? — Bizony fáj a szívünk miatta — sóhajtanak föl a kispajtások. — De vissza fo­gunk járni, ahogy az előt­tünk elmentek is visszajön­nek. Folytatjuk az edzéseket a sportkörünkben, soha nem szeretnénk innen véglegesen elszakadni. Gábor László „Egy hajóbőröndnyi világ- vevő rádiót valahogy átsze­reltünk, s erősítő lett belőle. Órákig jártuk a TÜZÉP-te- lepet, míg találtunk jóféle deszkát, amiből a lapgitárt kif űré szelhettük. Magam úgy lettem basszusgitáros, hogy más nem vállalta az együttesből, meg különben is, én tudtam olvasni a basszuskulcsban írt kottát. Mindez a hatvanas évek ele­jén. A Fülesben egész olda­las fotó jelent meg, amelyen John. Paul, George és Ringó szamárháton ültek, s a bár­gyú vers a kép alatt azon poénkodott, hogy az itt lát­ható nyolc szamár közül me­lyik a nagyobb. Márkus László rádióbeli sanzonjá­ban pedig a je-je-jéről éne­kelt. s a je-je-jére a hülye- lye-lye rímelt. Nem hara­gudtunk, sőt; büszkén vál­laltuk a kitaszítottságot. a Vörös Október Ruhagyár farmernadrágjait, hogy az ifjú Szörényi Levente ala­posan a földhöz vágta ma­gát a koncerteken...” • Valahogy így kezdődött. A magyar beatzene hőskorá­ról ma már csak a zenészek visszaemlékezései, néhány soros újsághírek, archívfotók tudósítanak. A kezdetekről pontosan rekonstruálható ké­pünk nincs. Kinek volt elő­ször elektromos gitárja? Hol játszottak először rock and roll-t? Kik voltak az úttö­rők? Illés Lajos, Zorán, Ben- kóék vagy netán Komár László? Nem tudni. Egy biztos. A hatvanas évek fordulóján „az ötvenes évek szűk levegője” után az angolszász országokban meg­született, majd az egész vi­lágon elterjedt rock and roll nálunk is megkezdte hódító útját. A sufnikban, pincék­ben pezsegni kezdett az élet. Bömböltek a rádiók, másol­ták a külföldről csempészett lemezeket, zenekarok ala­S. Gubajdullin: kultak, az utcán feltűntek az első farmeres, hosszú hajú fiatalok. Mindenki, aki kö­zelebbi kapcsolatba került ezzel a vérpezsdítő, lázas hangulatú, teljesen új érzé­seket kiváltó zenével, azon­nal a rabja lett. A felnőtteknek egyszerre észre kellett venniük, hogy »fiaik már nem rájuk, hanem egymásra akarnak hasonlíta­ni. Szeretnének úgy öltöz­ködni, ahogy nekik tetszik, szeretnének beleszólni az őket érintő problémákba, és örülnének, ha meghallgatnák őket. S mivel az új zenei eszperantót és a vele járó öl­tözködés- és magatartásfor­mákat merev ellenállás fo­gadja. a fiatalok csak azért is feltekerték az erősítőket és beleordították érzéseiket a mikrofonokba. Gomba módra szaporodtak az együttesek, a klubok, a hét minden napján beat szólt az ifjúsági parkban és egyre többen töltötték sza­bad idejüket a koncerteken, egymás társaságában. 1963-ban, a budapesti KISZ-bizottság a nagy nép­szerűségét látva már meg­hirdette az amatőr együtte­sek versenyét is. A selejte­zők után májusban, a Sport- csarnokban került sor a döntőre, mely az első hazai beatkoncertnek is tekinthe­tő. Fordulópont volt ez az este a magyar beatzene tör­ténetében. Itt ismerték meg egymást az addig elszigetel­ten játszó zenészek, s itt ta­lálkoztak a rendezők is az­zal az új jelenséggel, — az extázissal —, amely akkori­ban Angliában már évek óta tombolt és a Beatles megjelenésével a csúcspont­jához közeledett. A Sport- csarnokban ugyanis aznap este a „jólértesültek” jóvol­tából igazi, „dögös” liver­pooli hangulat uralkodott. Az akkori vezető együttesek 'jnno fiatal sikíto­zott, tombolt, betörték az ajtókat, tojásokkal dobálóz­tak. Látszott, néhányan ala­posan felkészültek, hogy a nyugati viselkedésmintákhoz igazodva igazi koncerthan­gulatot teremtsenek. Az eredmény nem is maradt el. Az óriási botrány után az Illés együttest egy évre el­tiltották a rendezvényektől. De az áradatot nem lehe­tett megállítani. Már nem­csak a belvárosban, de a nagy gyári klubokban — Bosch, Vasas, Metró, Ganz — is szólt a zene. Már nem­csak a klasszikus Shadows in­terpretációk, hanem a gom- bafejűek, a Beatles-zenéje is. Egy 1964-es verseny, leg­jobbjainak névsora fennma­radt. Illés, Metró, Scampoló, Omega, Hobó, Kék Csillag, Syrius, Echo, Atlas, Nr. 1., Sankó — volt a tíz legjobb együttes, akik a több mint 700 amatőregyüttes között a legnépszerűbbnek számítot­tak. A magyar beatzene nagy pillanatára azonban még egy évet várni kellett. 1965 nya­rán Nógrád verőcén három hónanon át játszott a Szöré­nyi testvérekkel. Brtkiy Já­nossal megerősödött Illés- együttes. A fiúk az esti fel­lépés előtt délutánonként, — igaz, még angol mintára — saját szerzeményeket kom­ponáltak és konvert közben egy-egy számot becsempész­tek a programba is. Izgatot­tan várták a füttyöt, vagya biztatást. De nem történt semmi. A táncoló fiatalok eleinte észre sem vették, hogy a színpadon magyarul, saját számokat énekelnek. Még olyan erős volt a be­idegződés, hogy fel sem tűnt a változás. Pedig a pillanat nagyon fontos, korszakjelzö; az ön­álló, magyar nyelvű beatze­ne megszületését jelenti. Találkozás a ringben — A mi kis mamlasz fi­unkat már megint nem ve­szik fel az egyetemre! — je­lentette ki sóhajtozva anyám, miközben mutatóujjával fe­. lém bökött. — Ha mamlasz vagyok, nincs is ott semmi keresni­valóm —j jegyeztem meg sér­tődötten. Mire apám: — Talán felvennék, ha Al- josa bácsit emlékeztetném az ígéretére. Aljosa bácsi pedig tartot­ta a szavát. Ünnenélyes ke­retek között átnyújtott ne­kem egy igazolást arról, hogy NB ll-es bokszoló lettem... Erre természetesen fölvet­tek, de rögtön egy meghí­vást is kaptam a ringbe Hiába eslcüdöztem, hogy most nem vagyok formában, a sportkör vezetői csak mo- solyontak raitam. — Meg is ölhetik! — kiáltott fel drága jó anyám, miután hírt kapott a veszélyről. — Nem hal bele! — ellen­kezett apám, aki sohasem értett meg engem. Egyéb­ként nemcsak' jó édesanyám­mal jegyezte el magát an­nak idején, hanem az opti­mizmussal is. A meccset teljes letargiá­val vártam. Közben azért jutott arra is időm, hogy fel­készüljek. Technikailag, ter­mészetesen. Kezdetben min­denféle komolyabb összeüt­közést kerülök, aztán vala­hová behúzok neki egyet, mire ö visszaüt —, s én el­nyúlok a padlón. Aztán megvárom, amíg a bíró ki­számol. Egy orvostanhallgató volt az ellenfelem. Jó fejjel ma­gasabb tőlem, s miközben „lenézett”, megjegyezte: „Itt ám nem vagyok orvos!" , Lesz, ami lesz! Már a leg­elején be kell neki húznom egyet, hogy aztán legyen időm szép kényelmesen le­feküdni ... Az első (és egyben utolsó) menet elején szinte egyszer­re ütöttük meg egymást. Egyszerre dőltünk a padlóra is. A bíró csak futkosott... és számolt. Egyikünknek sem volt mersze felkelni. Csak most értettem meg, hogy el­lenfelem is ugyanolyan ökölhős, mint én vagyok. Mind a ketten veszítettünk. „Egyedüli eset a praxisom­ban!” — csodálkozott a bíró. ... Most egyetemi felvé­teli előkészítőre járok, s közben szorgalmasan sakko­zom is. Minden eshetőségre számítva. Ez mindenesetre — ve­szélytelenebb ... Oroszból fordította: Salga Attila KOSSUTH 8.27 Szocialista brigádok akadémiája. 9.02 Olvasó­lámpa. 9.12 Bizet: Róma — szvit. 9.50 Tarka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10 3a Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50 Mendelssohn: Esz-dur vonósnégyes. 11.25 Friml operettjeiből. 12.35 Hang­képek a turistáról. 12.55 Operaslágerek. 13.25 Örök­zöld dzsesszmelódiák. 14.00 Magyarország—Finnország EB selejtező labdarúgó­mérkőzés. 15.50 Kritikusok fóruma. 16.00 Külföldről érkezett... 16.29 MR 10— 14. 17.07 A magyar népdal hete. 17.47 Követelmények és feltételek. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Remekíróit —remekművek. 20.33 Mi­chael Rabin Paganini-cap- rice-okat hegedül. 20.49 Márkanév: Ganz. 21.19 A magyar népdal hete. 22.30 Zenekari muzsika. PETŐFI 8.33 Idősebbek hullámhosz- szán. 9.28 A 04. 05, 07 je­lenti. 10.00 . Zenedélelőtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Énekszóval, muzsikával. 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 A fantomnéző. 13.30 Labi­rintus. 14.00 Kettőtől né­gyig... 16.00 Mindenki is­kolája, 16.35 Egészségünkért! 16.40 Fiataloknak! 17.30 Ötödik sebesség. 18.33 Ope­raáriáik. 18.53 Hapci. 19.20 Nem zavarok? 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Kíván­csiak klubja. 21.23 Könnyű­zene. 21.4.3 Suliivá n-felvé­telek. 22.20 Dallamdetektív. 23.15 Bigband-dzsesszíel- vételek. SZOLNOK 17.00-tól 18.30-íg MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Tíz perc mezőgazdaság. Szer­keszti : Borsodi Gyula ' — A Csányi Állami Gazda­ságban — Kovács Apolló­nia énekel — Vendégség­ben a brigádnál. Riporter: Zakar János. Az Egri Do­hánygyár állami díjas bri­gádjánál — A Boney M. legújabb nagylemezéről — Sport — 18.00 Észak-ma­gyarországi krónika — A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa elnökségi ülése tárgyalta — Szezon­vége a Borsod megyei Ide­genforgalmi Hivatalnál — Harmadik Tisza menti üzem­fenntartási kollokvium — Lap- és műsorelőzetes ... 8.00 Tévétorna. 8.05 Isko­latévé. 10.25 Delta. 10.45 Éjszakák és nappalok (Len­gyel filmsorozat), 11.40 Le­het egy kérdéssel több? 14.50 Iskolatévé (Ism.). 16.40 Postafiók 250. 17.00 Ma­gyarország—Finnország EB- selejtező labdarúgó-mérkő­zés. 18.45 Staféta. 19.20 Té­vétorna. 19.30 Tv-hírado. 20.00 Külpolitikai fórum. 21.30 Az utolsó nap (Tévé­játék). 22.45 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Bing Crosby műsora. 20.55 Szieszta (Cseh. film). 21.00 Egészségünkért. 21.10 Tv-híradó 2. 21.30 Tanár úrnak szeretettel (Angol film). 1979. október 17., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom