Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
A hulladék nem szemét Csizmák télre O Legalábbis elgondolkodtató. hogy Svájcnak megéri többek között Magyarországról is importálni fáradtolajat, hogy regenerálás után kenőolajként újrahasznosítsa azt. Elgondolkodtató, hogy az NSZK-ban úgy. ítélik rheg: érdemes összegyűjteni a háztartásokból a ki- selejtezésre ítélt ruhaneműt, s megoldani a használt textíliák újrahasznosítását. Idehaza pedig — közismerten nyersanyagszegény országunkban — évek óta alig sikerül előrelépést elérni a hulladékanyagok újrahasznosításában. A fáradtolaj, a hulladékfa, a használt gumiabroncsok újrahasznosítása például a mai napig sem megoldott. Pedig milyen egyszerűnek tűnik. A hetvenes évek elején a Temaforgnál szabadalom született. Ennek lényege. hogy a szemétbe szánt műanyag fóliákat összepréselik, majd egy ügyes gép forró tűkkel átlyukasztja, s ezáltal rögzíti a műanyagrétegeket. Az új termék neve Temizol és építőipari szigetelőként alkalmazható. Két centiméter vastag Temizol műanyaglap hőszigetelő képessége 25 centiméteres téglafal szigetelő hatásának felel meg. Igaz, a fajsúlya háromszorosa a polisztirol habénak. Viszont a Temizol szilárdabb, az idő múlásával nem porlik. nem öregszik el. Es ami a lényeg: a poliszti- rollal szemben az a szigetelőanyag másodnyersanyagból: használt fóliákból készül, amelyektől mindenki szíves-örömest szabadul. A használt műanyagok elszállítása, megsemmisítése ugyanis tetemes költségeket emészt fel. A Temizollal viszont a gyártó, a Temaforg is megtalálja számítását, s a társadalom is jól jár: legalább ennél a hulladékanyagnál :T Mintha valami megmozdult volna. Az utóbbi időkben lépten-nyomon azt tapasztalhatjuk, hogy mindenütt kezdik komolyan venni _ a kimondott szót. A korábbi nagy-nagy megértés, amikor mindenre tudtunk megfelelő és elégséges indokot találni, csak éppen a személy felelősségét nem leltük meg, mintha kezdene eltűnni. Jó példa volt erre a gyöngyösi városi pártbizottság szervezésében létrehozott tanácskozás, amelyre meghívót kapott a négy tsz elnöke, az ottani pár,talapszervezetek titkára és az érintett tanácsok elnöke is. A sort még megitoldották azokkal a személyekkel, akik Gyöngyös ellátásáért felelősek a tanácsnál. A „felállás” tehát így vált teljessé. Emlékezetükbe idézve Mi is történt ezen a tanácskozáson? Az, hogy nagyjában, egészében elszámoltak az idei év eddig letelt részével, annak feladatainak végrehajtásával. Felelevenítették a korábbi döntéseket és összevetették ezeket az elhatározásokat a jelenlegi állapotokkal. Az embernek óhatatlanul az jut az eszébe, hogy milyen hasznos is ez a módszer, ha nem csak következetesen alkalmazzák, hanem hozzáteszik az ilyenkor mindenképpen szükséges dicsérő szavakat is vagy az elmarasztalást is, ahogy éppen a tények ezt megkövetelik. Most mintha fukarkodtak volna az elismeréssel': erre kevesebb szót és ennek megfelelően — kevesebb időt használtak fel. A zöme a megállapításoknak a kritika jegyében fogant. így például: az együttmű- kődés az időszerű munkák mentesül a drága megsemmisítési - körn y ezetvéd elm i kiadásoktól. Többféle haszon Ez az egyszerű történet iskolapéldája lehetne annak, hogy hogyan kell diósán gazdálkodni a hulladékokkal. A szomorú az, hogy ez szinte egyedi esetnek számít. 1978-ban Magyarországon körülbelül 9 millió köbméter szemetet kellett elégetni, elásni, vagy más módon ártalmatlanítani. Ez sokba kerül. Budapesten például 1 tonna szemét ártalmatlanítási költségé mintegy 400 forint. Az épülő szemétégetőmű beruházási költsége várhatóan meghaladja a 2 milliárd forintot. Ilyen nagyságrendű összegeket költünk arra, hogy egészséges környezetünk érdekében megszabaduljunk a szeméttől, s közben rengeteg értékes, újrahasznosítható anyagot dobálunk a kukába. Ezeknek az anyagoknak a megmentésével többféle előnyhöz juthatna a népgazdaság. Egyrészt. újrahasznosításuk nyomán csökken az elsődleges nyersanyagok iránti igény. Másrészt, miután ezek az anyagok rengeteg „beépített” energiát tartalmaznak, a belőlük gyári tott termékekhez kevesebb, ma már rendkívül drága energia kell. Végül, az újrahasznosított hulladékoknál elmaradnak az ártalmatlanítás, a környezetvédelem költségei, ami ugyancsak nem csekély megtakarítás. Mindez azoknak is válasz, akik szerint a környezetvédelem a gazdag országok költséges kiváltsága. Igen, ez így van, de csak egy esetben: ha a környezetvédelem a már létrejött szemét, szennyezés kiküszöbölésére hivatott tisztítóberendezések felszerelésében nyilvánul meg. Ha viszont úgy termelünk és fogyasztunk, hogy végzésénél ugyan mindig kialakul, de még mindig nehezen lódulnak neki a gazdaságok vezetői a cselekvésnek, ha átfogóbb, időt állóbb összefogásra lenne lehetőség. Ilyen például az úgynevezett vörösbor-program megvalósításához szükséges földcsere is, ami a gyöngyösi és a gyöngyössolymosi tsz között sehogy sem akar létrejönni. Ugyanígy kimozdult már a helyéből a vetésszerkezet korszerűsítésének feladata is, de még mindig találhatunk meghökkentő eredményeket: Gyöngyösorosziban éppen csak meghaladták a négy és fél mázsás átlagot az őszi árpa termesztésében. Gyön- gyössolymoson a búzából takarítottak be alig valamivel több mint tizennyolc mázsát hektáronként. Ha még azt is hozzátesz.- szük, hogy Gyöngyösorosziban egy mázsa búza költsége megközelítette az ötszáz forintot, mindjárt .kiviláglik, mi a teendő. De az sem szívderítő adat, hogy a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz egy mázsa szőlőt több mint hatszáz forintért termel meg. Ezen is van még mit javítani. Mindenért az elnök felel Az utóbbi időszakban nemegyszer megtörtént,. hogy a gazdaság elnökét nem lehetett megtalálni sem itt, sem ott. Ez még csak hagyján, ha nélküle is menne a gépezet. De nem mindig megy. Hogy miért? Az egyik elnök olyan, hogy munkatársai nélküle nem tehetnek semmit. A másik elnök pedig olyan, hogy sok minden egyéb köti le az idejét, semmint maradna elegendő ereje még a szövetkezet gazdálkodási tevékenységére is. 1 Ezen a tanácskozáson is elhangzott a kérdés; miért eleve nem engedjük hulladékkal terhelni a vizet, a talajt, s a levegőt — mert az anyagokat újrahasznosítjuk —, akkor kisebb mértékben lesz szükség az előbb említett drága környezetvédő módszerek alkalmazására. A lassú kibontakozás okai Több oka van annak, hogy nálunk nem halad előre megfelelő ütemben a másod- nyersanyagok újrahasznosítása. ' Mindenekelőtt: a közelmúlt alacsony anyag- és energiaárai mellett megszoktuk, hogy a másodnyersanyagok kérdését másod- vagy sokadrangú szempontként kezeljük. A hetvenes évek árarányváltozásai ebből a szempontból gyökeres szemléletváltozást követelnek. Ez tükröződik többek között azokban a határozatokban is, amelyeket a Minisztertanács hozott a közelmúltban az újrahasznosítható hulladékok és másodnyersanyagok ügyében. Eszerint: már a VI. ötéves tervvel összehangoltan komplex programot kell kidolgozni a hulladék és másodnyersanyagok begyűjtését, felhasználásának előkészítését és forgalmazását végző hálózat fejlesztésére. Szükség esetén e tevékenységet központi források bevonásával is támogatni kell. A termelői árak, valamint a közgazdasági szabályozórendszer 1980-ra tervezett módosítása keretében elő kell irányozni azokat- az intézkedéseket, amelyek kellő ösztönzést adnak a gazdaságosan hasznosítható hulladékok begyűjtésére és feldolgozására. Milyen ösztönzőkről lehet itt szó? Jelenleg nem megfelelő először is a lakosság ösztönzése. Ahhoz, hogy a háztartásokban keletkező szemétbe ne kerüljenek értékes anyagok, hogy a lakosság vegye a fáradságot ezek volt akkor gaz a gyöngy ös- oroszi szőlőkben, hogy nem látszott ki belőle a hasznos növényzet? Mit válaszolt erre a főmezőgazdász? Nem többet: Már négy éve sem gyomirtóztunk a szőlőkben. Vajon csak őt lehet-e emiatt felelősségre vonni ? Vajon nem látták ezt, nem tudták ezt a tsz-tagok, a vezetőség tagjai? Ugyanis az embereket el is lehet rontani. Ismét csak példaként: Gyöngyössolymoson javasolta az elnök a vezetőség ülésén,; hogy foglalják határozatba, mit kell tenniük az egyik feladat végrehajtásáért. Mire valaki megjegyezte: minek erre most határozat? Ott a régi, azt kellene végrehajtani. Az elnök mentségére legyen: nemrég került ebbe a tisztségébe. Korábban nem a tsz-ben tevékenykedett. Ezért hangzott el a szó: ellenőrzés. Ez még a gyenge oldalunk. Az okos. a jó, a hasznos határozatok megszületnek, aztán „béke poraikra” a legtöbb esetben. Ugyanis kényelmetlen dolog valakit felelősségre is vonni a mulasztásáért. Mennyivel szebb, humánusabb megértőnek lenni? Valami ilyesfajta, ki nem mondott indoklás alapján. Bírálat nélkül nem megy Mit tegyen mindezért a pártszervezet és mit tegyen a tanács? Támogassák a vezetőt, az elnököt, ha a döntések megvalósítását szorgalmazza. Ne beszéljenek két nyelven. Vitatkozzanak csak. ha kell, de addig ne hagyják abba, amíg egyet nem értenek. Az így kialakított, közös véleményt hozzák aztán a többiek tudomására. > A pártszervezetnek kötelessége a vezetőt bírálni is. összegyűjtésére, az kellene, hogy a hulladékanyagokat ne kelljen nagy távolságra vinni — vagyis sok MÉH-átve- vőhely legyen —, és hogy megfelelő árat kapjon a lakosság a bevitt hulládé- kért. Ezzel szemben a felvevőhelyek száma sajnálatosan alacsony: míg például Berlinben 2000, addig Budapesten 22 ezer lakosra jut egy átvevőhely. Míg 1963- ban 268 átvevőhely működött Budapesten, mára ez a szám 116-ra csökkent Kalkulációs útvesztők Van azután néhány kifejezetten bosszantó előírás, amely mind ez idáig visszatartotta a vállalatokat a nagyobb méretű hulladékhasznosítástól, mert ez semmilyen gazdasági előnyt nem jelentett volna számukra. Sok olyan szakma van pedig, ahol ha hulladékanyagot kevernének a felhasznált nyersanyagokba, az semmit nem változtatna a késztermékek minőségén. Mindenki jól járna. A vevő is. mert esetleg némi árengedménynyel jutna az áruhoz, s a társadalom is, mert kevesebb elsődleges nyersanyagot kellene felhasználni, s kevesebb szemét elhelyezéséről kellene gondoskodni. Ám a jelenleg is érvényes kalkulációs előírások értelmében a vállalatoknak egyszerűen nem éri meg az olcsó hulladékanyagokat beépíteni a gyártmányokba. Ha ugyanis az ily módon képzett alacsonyabb önköltségre számítják rá ugyanazt a nyereséghányadot, akkor logikusan, nyereségük ösz- szességében csökken. Egyszerűbb tehát a drága alapanyaggal dolgozni. A rutin- kalkulációval eleget tesznek a formális árképzési előírásoknak és jobban is járnak, mintha vennék a fáradságot a hulladékok újra hasznosítására. Forgács T. Katalin Nem az a jó párttitkár, aki csak bólogatni képes. Valljuk be, ezt könnyebb kimondani, mint a valóságban általánossá tenni. Mert mintha a vezetők nem nagyon repesnének a gyönyörűségtől, ha a pérttitkámak más a véleménye, mint az övéké. Ennek a kritikai készségnek azonban az a feltétele, hogy az alapszervezet tisztségviselője is mindenben a partnere legyen a gazdasági szakembereknek. Tudjon érvelni. Maga a tény, hogy a _ tanácselnökök is meghívást kaptak erre a megbeszélésre, mutatta, hogy a városi pártbizottság nemcsak a lakosság ellátásának ügyében számít rájuk, hanem a termelőszövetkezetek gazdálkodásának segítésében, erősítésében, felelősségében is. Főként a községekben hajlamosak úgy felfogni, hogy a. tanács afféle „szegény rokon”, tehát támogatni illik és kell, de aztán kész is. Nehogy beleüsse az orrát bármibe is, ami a tsz-re tartozik. Ha bárhol élt volna ehhez hasonló vélemény Gyöngyösön és környékén, ennek el- olaszlatására is jó alkalmat adott ez a mostani „felállás”. Nyilván nem arról van szó, hogy a tanács legyen „okos” abban, hogy mit kell csinálniuk a termelést irányító szakembereknek a tsz-ben, de annyira köteles „okosnak” lenni, hogy ne hagyja szó nélkül az alig négymázsás árpaátlagot, vagy a mindent beborító gazt. Például. Mert — talán ez a legfontosabb — egymás nélkül, egymás segítése és okos bírálata nélkül aligha tudunk ötről hatra jutni. Ezt bizonyította a városi pártbizottság vezetőinek szókimondása is ezen a tanácskozáson, ami a jövőben is a szükségnek megfelelően megismétlődik majd. Mert azt tartja a közmondás is: szóból ért a magyar. Tehát a tsz-elnök is. És nemcsak Gyöngyösön. G. Mólnál Ferenc Csak egy kis számonkérés A tsz-elnökoknek mondták A Duna Cipőgyár kerekharaszti üzemében ez évben 340 ezer pár csizma készül. Mint Kozák Géza igazgató elmondotta, júniustól decemberig szeretnék az előirányzott mennyiséget legyártani. Belföldre, így a megye üzleteibe is csaknem 200 ezer pár különböző fazonú, színű divatos lábbeli kerül a hidegebb hónapok beköszöntése előtt. Jelentős az exportvállalásuk is, mintegy 140 ezer pár kerül az elkövetkezendő hetekben a Szovjetunióba és az NSZK-ba. A tavalyihoz képest a gyártmány darabszámúnak lényeges emelését vem tervezték, inkább a jobb export- és belföldi minőség javításával és a választék gazdag skálájával szeretnék terveiket, teljesíteni a kerek harasztiak. Felvételeink a csizmagyártásból útinak ízelítőt. Az alakját az USM gépen nyeri el, amelynek kezelője Kecskés Mária Huczka Anna a talpat illeszti rá A tapasztalt meósok — Nagy Varga Béla és Fábián István — figyelmét nem kerülik el a rejtett hibák (Fotó; Szabó Sándor) .tímüsmfá 1979. október K., péntek 1
