Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

Népművészeti kiállítás a Mátra Szállóban A gyöngyösi Mátra Szálló KISZ-szervezete a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezettel közösen a szálloda különtermében nép- művészeti kiállítást és vá­sárt rendezett. A galgamá- csai Vankóné Dudás Juli képeit, a parádi fafaragó Asztalos Johák munkáit, és a hevesi szőtteseket láthat­ják az ide látogatók október 17-ig. (Fotó: Szabó Sándor) Gyermekévben a gyermekükért! A Heves megyei képzőművészek egri tárlatáról A Heves megyében élő, az innen elszármazó, de a me­gyéhez a lelki rokonság kapcsán is kötődő képzőmű­vészek — tizenkilencen — állítanak ki ezekben a na- pókban-hetekben harminc­két művet a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában, A megnyitó óta tartó érdeklő­dés a közönség részéről nemcsak a sínylődő gyerme­kek sorsáért aggódó nemzet­közi szolidaritás gondolatá­ból táplálkozik: a látogatók arra is kíváncsiak, kik és hogyan jelentkeznek ezen a tárlaton, van-e a kibővült, új együttesben olyan áttörő lendület, amely Eger ék a megye képzőművészeti életé­ben újabb előretörést, újabb sodrást hozhat? Nos, ez a tárlat a fenti kérdésekre nem ad meggyő­ző feleletet. Inkább sejtetni engedi azokat az utakat, körvonalazza azokat a tája­kat, ahol az indítás erőteljes­nek látszik. Érzékelteti azt is, kikre lehet számítani, amikor a megyét, e tájat és a történelmi várost, (Szellő­mét, érzelmi egységét alko­tásokban kérik számon. A művészek nem gondol­tak arra a kiállítás anyagá­nak összeállításakor — leg­alábbis nem mindnyájan —, hogy éz az alkalom jó lehet a komolyan vett megmutat­kozásra. Még mindig a törzsgárdát kell említenem, Nagy Ernőt, Kishonty Je­nőt, id, Kátai Mihályt, Kas- taly Istvánt, akik a tárlatra elhozott munkáikkal egyéni­ségüket művészeti szemléle­tüket, alkotó elevenségüket bizonyították. Kishonty de­rűsen belemelegedett' a csa­ládi témakörbe és ezt az újabb színt, ezt a gazdago­dást üdvözöljük nála. Nagy Ernő Erdei pihenője a bük­ki táj zordabb, fénytől távo­libb völgyeit eleveníti meg, míg id. Kátai Mihály a sárgák­ban pompázó őszi derűjével köszön ránk évekkel ezelőtt készült lapján Kastaly Ist_ ván a hétköznapi tájhoz ra­gaszkodik s ami fény éri ezt a tájat, az a belső nyuga­lomra és szemlélődő eleven­ségre utal. Moldován István Alföldje a liláig sűrített le­vegőéggel súlyos, terhes tá­jat és sorsot ábrázol azzal a belső feszültséggel, ami a látványban érzékelhető. Mol­nár József Gőzösök című képe a színfoltok példás had­rendjét hozza. A szobrászok — Kő Pál és Pusztai Ágoston — a belső térben jól érvényesülő kom­pozíciókkal vesznek részt a tárlaton Kő Pál Iskoláslá­nya mozgalmas és tarka je­lenség, Pusztai Ágoston . A múzeumi hónap Heves megyei eseményeinek sorá­ban széles körű érdeklődés­re számíthat a Hatvány La­jos Múzeum vasárnap nyí­ló kiállítása, mely az egy­kori Grassalkovich-kastélyt, a műemléki és kultúrhistóri- ai szempontból egyaránt fon­tos barokk épületet, annak Szárnyak című alkotása in­kább a ritmusával hat. Külön világ és kedves ott- honiasság jelenik meg Fo­dor Etelka Babáival és tex­tilből készült Faliképével. A grafikai anyag erőteljesnek látszik. Sarkadi Péter, Her- czeg István lapjai fiatalos képzeletről és határozott tö­rekvésekről beszélnek. Doh­nál Tibor ex librisei feszes fogalmazású apróságok, fü­les Béla spiráljai pedig arról győznek meg bentiünket, hogy ez a művész mindig úton van a formák és a mondanivalók között. A tárlat látványa és ténye adja a gondolatot: bárha ez az alkalmi összefogás kiszé­lesítené és elmélyítené azt a mozgást, amely az utóbbi időben Egerben és a megyé­ben erős indítást kapott! Mert most még csak nyo­mokban láttuk azt. amit gazdagon kiteljesedve sze­retnénk szemlélni egy újabb közös tárlat alkalmával. Farkas András hajdan volt szépségét idézi meg. A feladatra Korzim Erika iparművész, a kastély egykori főkertészének leá­nya vállalkozott, aki részben emlékezet, részben fennma­radt fényképek, metszetek alapján a textil ..nyelvére” fordította gyermekkorának képi élményeit. A hatvani Grassalkovich-kastélyt idézik 31. Le nem vette volna a sze­mét Aranka arcáról; neki magának is verítékcsöpp gyűlt az orra cimpája körül, s mebuggyant, majd meg is indult, hogy lecsurranjon a szája csücske felé. Szeretett volna odanyúlni, hogy letörölje, de karja ön­kéntelen, legkisebb mozdu­latára Aranka még görcsö­sebben kapaszkodott belé. így hát tudta. hogy nem mozdulhat, hogy ő maga most nem egyéb, mint Aran­ka erőfeszítéseinek egyik pó­lusa, támasza; s tudta, hogy az a legjobb, amit tehet, hogy aláveti magát ennek az erőlködésnek. OÜB »»79. október 11., csütörtök Hogy úgy segíti ezzel asz- szonyát, ahogyan férfiak so­ha nem szokták párjukat se­gíteni. A bába felpillantott rá. Halkan, megnyugtatóan mon­dott is valamit; talán azt, hogy most már nem soké... hogy most már hamarosan túl les’Snek rajta, S hogy lám: valóban minden jól me6y, úgy, ahogy kell, és hogy éppen így kell min­dennek lennie. S András felfogta ezt; tu­domásul vette, hogy ez most itt így van rendjén. Hogy ez rendjén van, bár ő még az este nem is sejtette, hogy Aranka utánajön, megkeresi; hogy itt fog szülni, ebben a faluban; és hogy ő mellette áll majd, és odaadja a csuk­lóját, hjagy legyen mibe megkapaszkodnia, mibe be­lemarnia. mintha ez volna a világ legtermészetesebb dol­ga. Igen, elfogadta, hogy ez így van rendjén, bár na­gyon jól tudta, hogy ez egy­általán nem így szokás; s hogy tehát közönségesen nyilván nem is rendjén való az emberek között. Na de hát szokás-e úgy egymásra találni, ahogyan ők egymásra találtak októ­berben? Szokás-e az olyan hamari nász és habzsoló szerelem, ahogyan ők, egyik a háború nyomorúságából, a másik meg a hátország nyo­morúságából egymásra talál­va, egymásba kapaszkodva, hirtelen felröppentek... mintha a "kék égben csat­togtak volna a szárnyaik... ' Ö, bizony, ugyan mi a szo­kás, mi a törvény, mi a rend? Bár ez itt azért már mindezeken is igen túl van. Ez bizony, most már több, ez rendhagyóbb az egyetlen szikrától fellobbanó, béklyót- lan szerelemnél, rendha­gyóbb a hetedik hónapban kötött házasságnál, s rend­hagyóbb talán még magánál a forradalomnál is. És ez a Tör öle kézén Eger vara Megindul az ostrom A nagy lendülettel megin­dult török hadműveletektől Nyáry Pál annyira megzava­rodik, hogy a Cogonara fő­hadmérnök által a falakon kívül készíttetett hasznos fu- tóérkokat. mellvédeket és ka­zamatákat leromboltatja, s a területet — miként Cogonara később jelentette, — „min­den további nélkül feladja ... mondván, hogy nem akarja a katonákat az árokban koc­káztatni, mert eredményeseb­ben használhatja őket a fa­lak védelmére." A nagy ta­pasztalaid itáliai hadmérnök szerint ez a döntés „nagyon elhamarkodott határo­zat”, mert hiszen akkor miért engedélyezte azok kialakí­tását. Az egri vár tulajdonkép­peni ostroma 1596. szeptem­ber 24-én veszi kezdetét. Ugyanekkor a várkatonaságot is összehívják és felesketik, majd pedig az egyes csapa­tok részére kijelölik helyüket a falakon és bástyákon. A tö­rök harcosok is benépesítik az elkészült árkokat és sán­cokat, s a felvonult csapatok megkezdik előnyomulásukat. Minden számottevő háborga­tás nélkül veszi az ellenség birtokába a külső várat há­rom oldalról kerítő árkot. Ibráhim pasa már ezen az első napon megkezdeti a külső vár ellen egy nagy ak­na készíttetését. A szultán tüzérsége teljes erőbedobással nyitja meg a hosszú napokon át szakadat­lanul tartó tüze% elsősorban a külső vár ellen, hogy a topcsik réslövései utat nyis­sanak a falakon a gyalogsági rohamra. Az erős. vastag és jól megépített falak azonban ellenállnak, és az ellenség minden erőfeszítése ellenére sem sikerül a muzulmán ka­tonáknak rést. ütniük .a vár falán. A fanatikus hévtől hajtott igazhitű gyalogság elhamar­kodottan egyik rohamot in­tézi a másik után, de a vé­dők derék elhárító puskatü- zében minden vállalkozásuk összeomlik. A súlyos ellenséges ágyú­tűzben a falak javítása fo­lyamatos, gondos munkát igé­nyel. Csak az éjszaka alkal­mas gz efféle munkára a fe­detlen falakon. Claudio Cogo- nara irányítása alatt folyik ez a rendkívül lényeges és a védelmet befolyásoló mun­ka, de a nyakas s amellett bizonytalankodó Nyáry főka­pitánytól nem kap kellő se­gítséget, mondván „hogy sok katona elvesztése előbb-utóbb a vár nyomorúságos bukásá­ra vezet.” Mindennél élesebb és plasztikusabb képet raj­zol a főkapitányról CQgonara. amikor elpanaszolja a falja­vítás körüli huzavonát. „A katonák túlnyomó része ott­hagyta a falakon a munkát, azok pedig akik ott marad­tak, nem akartak dolgozni. Ezért kénytelen voltam újból a parancsnokhoz (ti. Nyáry- hoz) szaladni, aki teljesen levetkőzve az ágyában aludt, mintha ezer mérföldnyire len­ne az ellenség Egertől. Az ap- ródok nem akarták a várpa­rancsnokot felébreszteni, sőt gúnyolódván, azt mondták, hogy költsem fel magam. Végül mégis bementek hozzá, és a parancsnok egyiküknek Utasítást adott, hogy embe­reket kapjak. Mielőtt azon­ban megérkeztek volna, ki­virradt, és a fontos munka elvégezetlenül maradt. Min­den éjszaka megismétlődött ez a hercehurca. Nap mint nap szaladgálhattam a pa­rancsnokhoz, aki igen gyak­ran változtatta tartózkodási helyét, és ágyát, ezért egy- szer-másszor meg sem talál­tam. Közben pedig az ellen­ség egyre kedvezőbb körül­mények közé került...” Ez meglehetősen nyílt beszéd, s jól rávilágít Nváiy Pád főka­pitány; egyéniségére. Egész ostrom alatt nem számottevő a vár tüzérségé­nek tevékenysége, hiszen a 26—30 löveg mellett csupán négy tüzér álL Az egri katonaság, megmu­tatkozó súlyos veszteségei el­lenére is lelkesen küzd. Nem­csak a falakon áll helyt, erős puskatűzzel hárítván el egyik támadást a másik után, de bátran ki is tör a főkapun, és sikeres csatározást vív az ellenséggel. Az ostromló szultáni csa­patok megkezdik már a mód­szeres ostrom keretében a vár körül húzódó ároknak a föld­del. fával venyigével való feltöltését, is, hogy előkészít­sék a falak előtti terepet a gyalogsági rohamra. Az első török akna a külső vár fala alatt szeptember 30» án robban fel, de szerencsére semmi kárt sem okoz. A rob­banás keltette zavart kihasz­nálandó a török gyalogság is megindul a várfal el­len, de a védők elűzik a ja­nicsár rohamozókat. Október 2-án a külső vár falán már átjárhatónak mu­tatkozó rést tör az Almagyar- hegyről Hasszán pasa nehézr tüzérsége. Meg is kezdik a rés elérésére a fából-gallyak- ból álló töltés építését, de aa egriek, A- akárcsak Borne- misszáék 1552-ben, — fel- ­gyújtják a töltést, amely el-, hamvadva gátat vet az ellen*? séges akciónak. Most pár percre szakítsuk meg az ostrom krónikáját,, hogy nyomába szegődjünk.'' Miksa főherceg nagy létszá—j mú császári felmentő sere-»,; gének. Egert észak felé nagy;" félkörben kívánják megkö-s zelíteni, megkerülve a Cser- < hatot. De oly késlekedve so-- rakozik fel a had, hogy csak' 1596, október 4-én indulhat-1 nak el a Duna mellől, —^ ugyanazon a napon, melyen beteljesedik az egri külső vár tragédiája... Elesik a külső vár j * Október 4-én újabb török akna robban a külső vár nyugati végében, hatalma» rést törve az erődítmény fa-* Ián. Készenlétben álló jani-* csárok rohantak sűrű, tömött^ sorokban a rés ellen, de a\ derekasan helytálló védők* szilárd ellenállásom minden* megújuló roham meghiúsul.* Mintegy két óra múltán meg-i ismételt támadás során sike­rül csak először az ellenség—c nek megvetnie a lábát Eger* vár falaim. S ekkor követke­zik be talán az egész vár sorsát eldöntő tragédia... > Hallgassuk meg az esemé-' nyék szemtanúját, Cogonara , főhadmérnököt. „ .. .tűz ke­rült egy hordóba, melyben még volt egy kevés lőpor. A. robbanás levert a lábáról né-- hány katonát, mire több tár-' suk menekülni kezdett, még­pedig olyankor, amikor <t parancsnok (Nyáry Pál) arra a helyre ért. A parancsnok azután, ahelyett, hogy meg­állította volna a menekülő­ket, maga is igyekezett a többieket megelőzve vissza­vonulni ... A várparancsnok úr visszavonulását, és a bás­tyán lévő katonák menekülését látva, másik két hely magyar és német katonái szintén fu­tásnak eredtek. Számuk el­érte az 1500 főt. Erre a dom­bon (az A Lm-agyar-hegyent összegyülekezett ellenség jelt adott a várárokban és a fu­tóárkokban lévőknek, és szin­te ellenállás nélkül oly gyor­san a mieink után eredtek, hogy közülök több mint 500- at. főként németeket, levág­tak. Az így keletkezett zűr­zavart a törökök kihasználva, hatalmukba kerítették a kül­ső várat.. Nyáry csak úgy tudott meg­menekülni, hogy a belső és a külső várat összekötő hidat a két várrészt elválasztó árok felett, — a mai eger—put- noki vasútvonal nyomvona­lának megfelelően, — meg­kerülte, mert azt eltorlaszol- ták fejvesztetten menekülő asszonyok és gyermekek”. A főkapitány leereszkedett az árokba, s futólépésben a kö­zeli földbástya kis oldalaj­taján jutott a biztonságot je­lentő belső vár falai közé. Az egri külső vár elesté- vei rendkívül aggályossá vá­lik a belső vár megtarthatá- sa is. A felvázolt vitathatat­lanul tragikus eseménysoro­zat indirekte Eger vára tel­jes bukását okozza, mert az eladdig kétségtelenül hősies kitartással és elszántsággal küzdő várkatonaság elvesz­tette minden reményét a bel­ső vár megvédhetóségenek a lehetőségében, s egyetlen gondolatuk, egyetlen céljuk puszta életük bármi útón­módon való megmentése. Kjátib Cselebitől tudjuk, hogy az egri külső vár meg­szerzése utáni „éjjel a jani­csáraga és némely pasák és bégek az említett várat őriz­ték s környékre pedig őrjá• ratol<at küldtek.” (Folytatása következik) Sugár István falusi bábaasszony, ez meré­szelte ezt megengedni és szentesíteni. András, átérezve ennek a szülésnek a szokatlan ünne­pélyességét, úgy tartotta oda a kezét, mint egy kivételes, új és mégis ősi szertartás kiválasztott résztvevője, nél­külözhetetlen szereplője. Várta az újabb szorítást, újabb kínos erőlködések je­lét. talán már az utolsó nagy erőlködését. Hiszen azzal biztatta a bába — aki íme most megint az asszony tes­te fölé hajolt —, azzal biz- tatta4 *hogy most már mind­járt, most már nemsoká. Nagy lélegzetet vett hát ő is, olyanra sikerült, mint egy nagy sóhajtás; a bába egy villanásnyira rá is pillan­tott, s így ezért a következő lélegzetére jobban is vigyá­zott, hogy fogja vissza illő szerénységgel, s úgy viselje a maga mégiscsak másod­rendű szerepét. Bizonyos megkönnyebbü­léssel érezte, hogy Aranka valóban megint szorítani kezdi a csuklóját, majd egy kicsikét enged, hogy aztán annál nagyobb erővel újra megragadja. És akkor megremegtek az ablakok. Nem kapta fel a fejét, nem is jutott el rögtön a tu­datáig; éppen csak odapil­lantott az ablakokra. .De; addigra már még job­ban remegtek, s egymást követő dörrenések, döndülé- sek is hallatszottak, és sok­kal közelebbről, mintsem gondolhatta volna az ember. — Akkor már aztán, persze, tudta, hogy ezek ágyúlövé­sek. Sőt, azt is tudta, hogy nem is véletlen egy-két lö­vésről van szó, hanem sok­kal komolyabbról, arról, hogy valami elkezdődött Most már futó lábak do­bogását is hallotta, lónyerí­tést is, szekérzörgést is. * Szekér zörgött vadul vé­gig valamelyik közeli utcán. S felfoghatatlan, szétválaszt- hatatlan mindenféle zajok összefüggő, nyugtalan nagy morgásba-nyüzsgés be-zsi- bongásba, riadalomba álltak össze; valami nagy meg­mozdulásba, zűrzavarba. Mintha a világ, az előbb még szinte lábujjhegyen ál­ló, csendes világ egyszerre nagy roppanással megindult volna. Hát elkezdődött. Kint az udvaron is szaladt valaki, éles csattanással kicsapódott a verőceaitó, s meghökken- tén-sértódötten felugatott a kutya is. Mindenfelé elkezd­tek ugatni a kutyák. Kis András ebben a pil­lanatban roppant világos­sággal tudta, hogy eljött a pillanat, midőn .minden el­dőlhet. Tudta, hogy ez nem­csak egy háború, amelyben győztes és vesztes csaták váltakozhatnak; mert itt most már nem tologathatják egymást ide-oda, előre s vissza végtelen térben neki- gvűrkőző ellenfelek.; mert itt mesének lövészárkok, fe­dett dekungok, hónapokig tartó, tapogató lövöldözgeté- sek. # (Folytatjuk.) V t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom