Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-10 / 237. szám

Török kezeit Eger uöra

Októbér 6-án, Takács Ferenc dokumentumműsora, a Három temetés a temetők világát idézte. Nincs nagyobb csend a temetők csendjénél és nincs nagyobb magány a temetők magányánál, pedig csendjük mennyire hozzátartozik életünkhöz. A mauzóleumok nagyságát megcsodáló diákok kérdései és utóbb a történész válaszai, hírlapi cikkek, jegyzőkönyvrészletek, levelek most a múlt század legreménytelenebb korszakát idézték fel. Iskolás volt a kérdés, hány méter választja el egymástól ezeket a márványból készült emlékhelyeket, amelyeket a nemzet hálája, engesztelése állított a XIX. század három kiemelkedő . politikusának. Batthyány Lajosnak, Deák Ferencnek és Kossuth Lajosnak. A távolság nem nagy 150—400 méter és nem is fejezi ki a valóságot, mert ezeket az embereket, akiket évtizedeken át a barátság szálai (komaság is) összekötötték, gondolkodásukban, céljaikban igén közel álltak egymáshoz: a haza szabadságáért, az alkotmányos jógok visszaállításáért harcoltak. 1848 tavaszán álltak

}

j Hétköznapi ! gyerek- |szeretet

!

A lakótelepi utca kanyarulatában, az autókkal, buszokkal három gyerek ver- senyfutósdit játszik. Míg az egyiknek meg nem bicsak- lik a lába, visító fékezésre késztetve egy Zsigulit, semmi nem történik.

Pedig a délutáni utca népes. Ki munkából érkezik haza. ki bevásárolni indul, sokan épp csemetéjüket kormányozzák haza iskolából, óvodából. Még hallani is a dorgálást; ne ugrálj mint egy bakkecske, mert az lesz a vége, hogy elesel. Hát igen, a saját gyerekre még van egy kis energia. A máséra,.. (?)

Pedig az 1979-es esztendő a gyermekeké. Januártól októberig alig volt olyan hét, hogy valahonnan ne érkezett volna valamilyen — öértük történt —. nagyszabású akcióról hír. Itt tárlatot rendeztek a nemzetközi gyermekév tiszteletére, ott művészeti bemutatót tartottak, aztán üzemek, vállalatok ajánlkoztak iskolák, óvodák, bölcsődék patrohálására, sok helyütt soron kívül felépült a rég ígért játszótér...

S egyáltalán alig akadt olyan rendezvény, ahol valamilyen formában meg ne emlékeztek volna róluk; a társadalom legkedvesebb kincseiről.

Persze szó sincs arról, mintha mindez lebecsülendő volna. Ám, ha nem is kevés, úgy tűnik, nem is elég!

Mert egyszeri, alkalmankénti ünnepi akciók mellett bizony szükség lenne arra is, hogy senki se menjen el hallgatva a kilencéves cigarettázó kisfiú előtt, hogy legyen, aki leinti az utcasarkon összekapaszkodó kislegényeket, vagy aki a kibomlott cipőfűzőre figyelmezteti a szembejövő kislányt. .. akkor is, ha az a másé...

Egyszóval szükség lenne arra a hétköznapi és folyamatos gverekszeretetre is, amely talán kevésbé látványos mint egy-egy jól sikerült rendezvény, de hatása, haszna feltétlenül ugyanannyit megér. És ki tudja, talán még maradandóbb. Nemcsak a nemzetközi gyermekévben, de 1979 után is.

Németi Zsuzsa

QJjjpmiüb

Ír 19Í9. október 10., szerda

a legközelebb egymáshoz. Utóbb Batthyány lemondott miniszterelnöki tisztéről, és beállt nemzetőrnek a dunántúli sereghez, majd 10 hónapi tárgyalás után halálra ítélték. Deák visszavonult kehidai birtokára, Kossuth emigrációba kényszerült.

A közelségek és távolságok, az azonosságok és különbözőségek drámája volt ez az egy óra, amelyben a haza és a szabadság féltése izzott fel. 1849 nyarán Batthyány békúlni próbált a Dunántúlt kezében tartó Win- dischgrätzcel. Deák nem remélt sikert, de válaszát már csak az 1861-es országgyűlésen mondhatta el: „Túrni fog a nemzet, ha túrni kell, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, amelyet őseitől örökölt”. Ekkor még elutasította a kiegyezést, mert úgy látta, hogy a Habsburg-biro- dalom összeomlása maga alá temeti Magyarországot, Számolnia kellett a lét és nemlét kérdésével. Ezért is maradt a nemzeti megmaradás politikusa. (Ki sejthette akkor, hogy néhány évtizeddel később a szabadságharcot el- tipró Ferenc József 1 Dl4-ben a hadüzenettel lényegében birodalma pusztulását írta alá?)

Kossuth, aki Turinban élete utolsó pillanatáig éberen figyelte az európai eseményeket, nem vált hűtlenné a szabadságharc eszméihez. Látta, hogy a Habsburg- ház hatalma megingott, nem feledte azt sem, hogy a szabadságharcban, amely évtizedekkel korábban Európa egyetlen haladó mozgalma volt, 14 nemzetiség katonái harcoltak. Alakja még életében mitikus nagysággá nőtt, a szabadság jelképévé vált és temetése néma tüntetés volt 1867 ellen

A dráma feszült pillanatai az országgyűlési vita arról, hogy a hadi események miatt költözzék-e a kormány és az országgyűlés Debre30.

Vagy talán előbb még egy fiút is szült? Lehet. S lehet, hogy az is odavan valahol. Mit lehet azt tudni, hogy hány éves egy ilyen asszony, a megviselt kendője mögött?

Felállt, megigazította magán a kendőt. Úgy kötötte újra, hogy közben nem vette le a- fejéről, fel sem leb- bentette a két szárnyát. András nem bírta felfogni, sze- mérmesség-e ez, vagy csak a mozdulatok gyakorlott takarékossága.

— Minden jól fog menni — mondta halkan az asz- szony, úgy, ahogy a bábától hallotta. — Minden rendben fog menni, pontosan úgy, ahogy kell.

Adrás erre csak illedelmesen bólintott; sehogyan sem talált olyan szót, amivei ezt a jó igyekezető megnyugtatást illendően tudomásul vehette volna.

— Mert Varga Julis néni, ő nagyon érti a dolgát... Ilyen bába talán még Budapesten sincsen. Velem is ő volt.

András úgy érezte, hogy most már igazán meg kell köszönnie valahogy a jó szót. S már fogalmazta is magában, hogy ő, igen, ő maga is látta rajta az éjjel, ahogyan szólt, ahogyan mozgott, hogy milyen higgadt, mennyire magabiztos.. . Am ahogy rtiegköszörülte a torkát, megijedt, hogy leisérti a csendét.

cenbe. Kossuth télelme a kiegyezés következményei láttán, a hazáról, „amelyben nemcsak a jelen röppenő arcát, de a változatlan múltat és a közeli jövőt is szeretnünk kell”, az 1861-es felirat és annak visszautasítása.

Ismét beigazolódott a jó dokumentumdrámának leglényegesebb vonása, hogy nem egyes emberek szembenállása. hanem egymással szemben álló eszmék küzdelme jelenti az igazi drámát, akkor ki nem mondott igazságok diadalát valamint azt, hogy noha a történelem eseményei nem ismétlődnek, a múlt képeinek okos felidézése alkalmas az önvizsgálatra.

A Társalgó a szerkesztők arányérzékét is dicséri. Hónapokkal ezelőtt élt bennem egyfajta aggodalom, hogy az irodalomkedvelőknek szánt délelőtti műsor hovatovább irodalomtörténeti órává válik, Most azonban Benedek Elekre, Men- tovich Ferencre és Szász Károlyra történő emlékezésen kívül csak Martinko András verselemzése jelentette a múltat, ami azonban legalább annyira a jelennek szólt, mint Szabó Magc„ drámaterve IV. Béláról. Az Egy katonaének. a végvári argó néhány szava és nyelvi fordulata magyarázatra szorul. Így kapott helyes értelmezést a „holott”, „kivel ember ugyan él”, „az sík mezőt széllel nyargalják”, „trombita riadt”, „sók jó szerencsékkel.” A „holott” még József Attilánál is él: „Holott náddal ringat, holott csobogással”, a „riad” Csokonainál ebben az összefüggésben „Oh, Tihanynak riadó lánya” (messzehangzó). Mindez beléilléne az iskolai verselemzések sorába, ha csak a Balassi-vers magyarázatára szűkülne. Az „Értjük vagy félreértjük?” néhány percében azonban, a verselemző rátekint egy-egy szó utóéletére és ez kissé már ízléstörténet. Bizonysága annak, hogy a költészet is folyamat és ha tartalmában mai életérzéseket tükröz is a költő, nem vonhatja ki magát nagy elődök hatása alól.

Ebergényi Tibor

Suttogóra igazította hát a száját, de akkor már ld is nyílt a szobaajtó, s kilépett Varga Julis néni, és azt mondta:

— Jöjjön be, fiam!

Mégijedt, hogy miért kellene őneki bemennie. Vagy jól értette egyáltalán? Csak nincs valami baj ? ... Az asszony is mozdult, nyilván ő is úgy értette, hogy talán inkább őneki keli bemennie. De a bába csak intett neki, hogy maradj csak, s még ugyanazzal a mozdulatával kinyúlt Andrásért, és megfogta a karját.

— Jöjjön nyugodtan, magát akarja. Mert ez egy olyan asszony, ez a kislány.

Bement hát; nagy lélegzetet vett, hogy összeszedje magát, s belépett. Itt egy kicsit homályosabb volt, nem olyan világos, mint a konyhában, össze voltak húzva a kis tarka függönykék.

Odaóvakodott, s Aranka fölé hajolt. Belehajolt a késiébe, odaadta neki az arcát.

Aranka megfogta, megkapaszkodott benne, s mozdulatlanul tartotta. Ujjal forrók voltak és felpuhultak; lehelete, mint a felcsapó gőz. Zihált, pihegett, megint zihált. Nem szólt; szóra nem tellett az erejéből.

— Vegye le a zubbonyát, fiam, nagyon meleg van itt!

— Igenis! — mondta a bábának, de nem bírta levenni a zubbonyt, mert Aranka nem engedte él az arcát. Megpróbált így gomAz egri vár és katonasága

Eger várát ebben az időben Magyarország egyik legkorszerűbben kiépített erődjének tekintették. Felmérhetetlen summa pénzen és tengernyi verítékes munka árán Octa- vio Baldigara, a korszak egyik legkiválóbb várépítészének a tervei szerint épültek ki a nagy fülesbástyák, a mélyben húzódó aknafigyelő és összekötő folyosók, a kaszárnyatermek, melyeket ma összefoglaló néven általában kazamatának neveznek.

A vár védelmének legkényesebb része az Almagyar- hegy aljában elterülő külső vár, — a mai Sánc nevű városrész területének megfelelően, — ahová a környező magaslatokról jó belátás és belövés nyílik. A vár 1552-es ostromában is itt tombolt a legvéresebb küzdelem. Itt vezette a védelmet Bornemissza Gergely.

Eger állandó katonasága ebben az időben ezer fegyveresből állt, akik közül 500 volt a magyar huszár, 200 a magyar gyalogos és 300 a német vértes katona.

A vár főkapitánya Nyáry Pál, alkapitánya Pászthóy Gérgely, élső és másodvárnagya Korláth Kristóf, illetve Várkony Jakab. Az ostromra készülő várban találjuk Christophoro Stella olasz vár- epítészt is.

Bár mintegy 26—30 ágyúja volt a várnak, de tüzére csupán 8 (!), s közülük is 5 súlyos betegen ágyban fekszik. A 3 épkézláb pattantyúsról pedig feljegyezték, hogy kellő tapasztalatok híjával vannak. A később érkező segédcsapatokból még egy snanyol tüzérrel szaporodik állományuk.

III. Mohamed hadjárata hírére a bécsi hadvezetés sürgősen feltölti a vár őrségét és lőszerkészletét. A magyarok mellett osztrák, német, cseh, morva, olasz, spanyol, vallon, sőt még egy angol katona is felsorakozott a

balkozni, de ebben a görbedt helyzetben sehogyan sem sikerült; abbahagyta.

Hallotta, hogy a bába csörömpöl valamivel. Az ajtó is nyílott, csukódott. Ö meg csak tartotta magát, hogy Aranka belekapaszkodhasson a fejébe, az arcába.

A bába megállt mellette; csak állt, figyelt.

Akkor egyszer Aranka elengedte a fejét, s a pillájával intett. Tudta, hogy ez azt jelenti, hogy na, jól van, vedd le hát a zubbonyod, biztosan valóban nagyon meleg van itt, s különben is mindent úgy kell tenni, ahogy a bába mondja.

András egy szék karjára terítette a zubbonyt,' szabályosan ráhelyezte a derékszíját a tölténytáskákkal. Aztán felgyűrte az inge ujját, és leült a másik székre, odahúzva Aranka ágya mellé.

A bába puha kendőt adott a kezébe. Ó rögtön megértette, hogy mire való, s már el is kezdte vele felitatni Aranka halántékáról, nyakáról a verejtéket.

Megcsapta ugyan az orrát a fanyar verítékszag, de nem érzett most benne semmi kellemetlent.

Aranka pillogott, s ebből ő kitalálta, hogy a szeme gödre is nedves. Azt is szárazra törülte hát; megérezte, hogy ott a szeme körül most viszket a csípős verítéktől; bebugyolálta a kendővel a mutatóujját, s ügyesen kitö- rülgétte mélyen ülő szeme

vár védelmére. A segítségül érkezett csapatokkal együtt 3400 fegyveres áll készenlétben, hogy megvédelmezze Egert. Az utolsó időben bőven szállítottak lőport és ágyúgolyóbist is a várba. Egerbe küldte a bécsi udvari haditanács nagy tapasztalatú Claudio Cogonara főhadmérnökét is.

Cogonara csak 11 nappal Hatvan eleste után, szeptember 14-én érkezik meg Egerbe. Első dolga a vár védmű- veinek gondos átvizsgálása. Súlyos hibának tartja, hogy a külső vár falát nem biztosítja, nem takarja körülötte emelt földsánc, csupán gyönge cölöpművet, úgynevezett latorkertet talál, ami semmi védelmet nem nyújt nemcsak az ágyúk, de még a puskák tüze ellen sem. Ezért azután a külső vár körül „futóárokszerű védmü”-ve t készíttet. Kivált a mai Vécsey-völgy felé dolgoznak serényen munkásai, mivel a völgyben 10 ezer főnyi ellenség is kényelmesen elhelyezkedhet, s vonulhat a vár elleni támadásra. A Földbástya körül is jól védett föld alatti folyosót, mint írta: „kazamatá”-t építtet.

Igen súlyos fooyatékossága Eger Várának, hogy falain sehol sincsen mellvéd, így azután a védők és tüzérségük teljesen fedetlenül, taka- ratlanul áll szemben a támadó ellenséggel. Beható levéltári kutatással sem volt tisztázható, hogy a sorozatos várvizsgálatoknál ki fogá so! t

hiánvosságot miért nem pótolták?

A szultán hada Eger alatt

1596. szeptember 20-án III. Mohamed szultán teljes hadinépe Eger falai alatt áll. A csapatok már 18-ától folyamatosan érkeznek Szollnok felöl. A főtábor az úgynevezett „egri mező”-n, azaz a mai Csákó városrész és a Sas út környékén áll, de

körül a finom gödröt s szemöldöke ívét.

Aranka pihegése eközben meggyorsult; tátott szájjal kapkodott levegő után. s különös vinnyogás tört fel belőle. Andrásnak most már igazán összeszorult ettől a torka.

Kétségbeesve nézte, hogy hánykolódik. Vagy csak a mellkasa emelkedett meg? Kezével, forró ujjaival megragadta András kendőt tartó jobb kezét, s hevesen megszorította.

A bába érte nyúlt a kendőért, s András ebből megértette, hogy most a kezét ott kell hagynia Aranka forró ujjai között.

Aztán a bába intett, s ő engedelmesen, gyorsan ar- rább lépett. Végül, hogy egyáltalán ne akadályozza a bábát a munkában, egészen hátrahúzódott az ágy fejéhez, Aranka mögé. Bár onnan előre kellett hajolnia, hogy a kezét Aranka nyugodtan markolhassa.

Érezte, hogy .Aranka testén görcsön rántás fut végig, s bal keze tétován, keresgélve a levegőbe emelkedik. Erre önkéntelenül és készségesen odaadta a másik kezét is. Aranka úgy ragadta meg. mint a vízbe fuló a mentőkötelet, s úgy szorította meg András kezét, olyan erővel, hogy fel is szisszent bele. De a keze, az ujjai talán zavarták; feljebb kapaszkodott, s a csuklójába mélyesztette a körmét. .

Látta, hogyan erőlködik, hallotta ' a bugyborékoló nyögéseket, a bába háta ívét figyelte, ahogyan föléje hajol. A takarót most már le is vette róla, s lábán, mezítelen lábán igazított, hogy a legkényelmesebben legyen és a legalkalmasabb tartásban, s hogy ily módon a legjobban tudjon maga is segíteni.

Hiszen egész teste már egyetlen erőlködés volt. És maga András is érezte ezt, mert szinte ő is erőlködött már; őneki is kiverte a homlokát a veríték.

(Folytatjuk.)

északi vége 800 méternyire ‘ közelíti meg a várat.

Közben bevonult az egri török táborba a styőri bég is csapataival, de mivel ezt felsőbb parancs nélkül tette, kellő védelem nélkül hagyván Bécs felől Győr fontos várát, a török uralkodó kegyes hangulatában megkegyelmezvén neki, hazaküldi csapataival Győrbe. A bűn- \ tése abból áll, hogy önte- j vékeny hadivállalkozása ősz- , szes költségeit sajátjából kell ? fedeznie.

Eger környékének felderítésére és esetleges felmentő , csapatok elhárítására Cigal Ogli pasát rendeli ki Ibrahim. fővezér, népes lovas alakulataival. A vár ostromára, felsorakozott török csapatok közvetlen védelméért Dzsiga- lazáde pasa a felelős.

A padisah török szokáshoz ' híven, levélben megadásra szólítja fel Nyáry Pált. „Egerben lévő bégek és egyéb lakosok! Tudjátok meg, hogy dicsőséges utazásomnak a célja Eger elfoglalása. Először tehát a felséges Allah parancsából titeket vallásunkra hívlak. Ha muzulmánok lesztek, semmi bántódás nem ér benneteket, hanem mostani állapototok szerint vagyóno- tokat, jószágotokat, miként eddig, ezentúl is bírhatjátok, s nyugodtan élhettek. Ha azonban nem tértek vallásunkra, akkor a várat hagyjátok el, és menjetek a magatok tartományába. Ha e felhívás egyikét sem fogadjátok el, és harcolni kezdeték, s ellenem ágyút lőttok ki, akkor Allahra és Allah prófétájára mondom, titeket mind megöletlek, és senki közületek meg nem szabadul,

— tudjátok meg!" Az egriek nem bocsátkoztak tárgyalásba az ellenséggel, s válasz nélkül hagyván a levelet, vivőjét vasra verten tömlöcbe vetik.

Nyáryék elutasító magatartása után az oszmán csapatok szoros gyűrűt vonnak a vár és a város köré. Legerősebb és döntő jelentőst'- , gűnek szánt ágyús ütegüket a Királyszékén, — mai Vé- ■ csey utca melletti magasba emelkedő sziklaháton — állítják tüzelő állásba, s rövidesen meg is kezdik észak felől a vár lövetését. Más kisebb állásokból a váróst ágyúzzák. Mivel azonban Eger városa számottevően nem védhető, azt szeptember 23- án kiürítik Nyáry katonái, s felgyújtják az épületeket, hogy ne szolgálhassanak menedékül a töröknek.

A város birtokában teljessé válik az ostrom- és tűz- gyűrű az egri belső és külső vár körül,, Ágyúállásokat telepítenék á Föld- és a Dóbó- bástya ellenében, de nehéz ostromágyúk tüzelnek a külső vár közvetlen közeléből, a vár szintje fölé 35 méterre magasodó Almagyar-hegy tetejéről is. A jól értesült törők Kjátib Cselebi úgy tudja,“ hogy 8 ütegállásból 23 nehéz vártörő ágyú lövi Eger várát.

A külső vár ellen, az Alma- gyar-hegyről mintegy 100 ki- sebb-nagyobb kaliberű löveg tüzel.

Az egriek nem lőnek a külső vár körül munkálkodó oszmán harcosokra, mivel Nyáry Pál azon a véleményen van, hogy „engedjük az árok elkészítését és a tüzérség oda- vontatását, mert az is igénybe vesz néhány napot!...”

A törökök a falaktól átlagosan 200—250 méternyire építik ki lövegállásaikat, sőt a város felől még közelebb.

A belső vár szintjénél lényegesen mélyebben (ikb. 30 méternyire) fekvő város felől a meredekre faragott szikláké-) állp falak és bástyák jó célt kínálnak. Az ostromra felvonult sereg azonban döntő súllyal természetesen a külső vár ellen összpontosítja erejét, s az első naptól kezdve láthatóan itt kívánja kicsikarni a győzelmet. Innen, az Almagyar-hegyről jól áttekinthető nemcsak a külső, de a belső vár is. Az almaeyar- hegyi ütegállások felett a ru- mél.iai beglerbég, Hasszán pasa parancsnokol.

A rendkívül erős török ágyútűz nem riasztja meg ai egri vár védőseregét.

(Folytatása következik.)

Sugár István