Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-27 / 252. szám
m m i Néhány köszönő szó Rat gyermek nőtt fel Ivének besenyőtelki portáján. Öt fiú és egy lány. Ahogy felcseperedtek a gyerekek, vagy tíz esztendőn át hiányosan ülték - körül a családi asztalt. Az egy, aki éppen hiányzott, katona volt. Egymás után vették fel a fiúk az „angyalbőrt”, hogy leszolgálják a hazáért azt a két esztendőt. Édesanyjuk 10 éven át csomagolta a „hazait”, amely azért a közismerten bőséges katonakoszt mellett is elfért. Iván néniről az egyik menye írt, egy cikk kapcsán, amelyben beszámoltunk arról, hogy kitüntették azt az asszonyt, aki ötödik fiát küldi a néphadseregbe. „A munkában megfáradt öregasszony ma már az anyósom. Bár öt fiút adott a hazának, soha még egy képeslap erejéig sem gondolt rá senki...” Egy taggyűlés után hazafelé tartva. — hiszen egy- egy ilyen tanácskozás bármily alapos is, mindig marad mondanivaló — esztergályos ismerősöm mesélte: nagy1 volt a hajtás két hónapon át. Egyikünk-mási- kunk, némi túlzással mondva, bent aludt a gyárban, hogy év végére szállíthassunk. Sikerült is, de a művezetőnknek egész kiborult a felesége, hogy csak vendégségbe jár haza. Igaz, a januári boríték igen „vastagra” sikerült, arra nem mondhatunk egy szót sem. De valami azért mégis hi- bádzott. .Vártuk, hogy a végén. ha nem is az igazgató, de legalább az üzemvezető azt mondja: „Köszönöm, gyerekek!” Legalább egy baráti kézfogás. Legalább annyira vártuk, mint a pénzt, ha nem jobban. Mert nézze, elvtársnő, az úgy van. hogy ha a művezető azt mondja, hézag van, fiúk, akkor mi ráverünk, amennyit kell. S nem is a pénzért. Az is kell. Kinek ne kellene? De az is, hogy, egy ilyen munka után azt’ mondják: Jól dolgoztatok, gyerekek. Jobban kellene néha az a rféhány szó, mint a pénz. Mert abból tudná az ember, hogy azért látták, hogy dolgozik. De hát ez a néhány szó, az bizony soikszor elmarad... * Két különböző eset. de a tanulság valahogy közös belőle. A dicsérő szó, sajnos nagyon sok vezető szókincséből hiányzik. Pedig szükség volna rá. Jelzése lenne annak, hogy észreveszik, ha valaki többet tesz a többinél. Igényt tartanak erre az emberek, s a ,jo szó, a dicséret hatása sokszor nagyobb és célravezetőbb, mint a kilátásba helyezett pénzé. Még a felelősségre vonást is jobban elszívlelik az olyan vezetőtől, akiről tudják, nem csupán a hibákat veszi észre, hanem a jól végzett munkát is, sőt, a valódi áldozatvállalást. Az elismerő szó újabb munkára ösztönöz, rejtett’ erőket szabadíthat fel, s erre napjainkban oly nagy szükség va.n. Szó sincs arról, hogy valamiféle elvtelen „dicséretkampányt” indítsunk el. De arról igen, hogy ne csak forintokban fejezzük ki az elismerést. Csupán a két idézett példa is bizonyítja, mennyit jelentenének az elismerő szavak, és mennyire el is várják az emberek. Ilyen példákkal lépten-nyomom találkozhatunk. A szerény hétköznapoknak is vannak szerény, hétköznapi hősei, akik nem eget verő tetteket hajtanak végre, de a maguk helyén nagyon is megbízhatóan teszik, amit tenniük kell. Szívvel végzik a mindennapi rájuk bízott feladatot, s ezeket az embereket nem árt. észrevenni, mert számuk milliónyi. Szokás mondani a kisebb részfeladatok végrehajtóira, hogy szerepük olyan, minta nagy gépezet egy-egy kis csavarjáé. Munkájuk ugyan nem meghatározó az egészre, de ha egy csavar kiesik, a nagy gépezet is akadozhat emiatt. A hasonlat csak félig .jó. Mert ezek a „csavarok” érző, gondolkodó emberek. Nem mindegy, milyen közérzettel végzik napi ” feladataikat., Lapozgatva hivatalos lapokban, gyakran olvashatja az ember, nyugdíjba vonulásakor ennek, vagy annak kormánykitüntetéssel ismerik el évtizedes munkáját. S e kitüntetetlek között gyakran szerepel egyszerű kétkezi munkás is. Egy-egy ilyen kitüntetéssel tulajdonképpen ezrek és tízezrek megbecsülése is kifejezésre jut. Ám mindenki nem kaphat. Éppen ezért szükséges a többire is odafigyelni, elmondani egy-egy tettük után: derék munka volt. Köszönjük. Mert a köszönő, meleg szó rangja, hatása sem kevés. Deák Rózsi Kisiparosok a közéletben Kegy ne hóit betű maradjon Népújság: A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Mátraalji Szénbányák együttműködési szerződést kötött egymással. Az erről szóló dokumentumot dr. Czlbere Tibor akadémikus, egyetemi rektor és Győri Sándor, a vállalat igazgatója írta alá. Megyei választmányi ülés Egerben A Kisiparosok Országos Szervezetének megyei választmánya ülést tartott pénteken Egerben. Az eseménynél jelen volt a megyei tanács képviseletében Bencs Éva, a.KlOSZ-köxpont megbízásából Varga László fö- • osztályvezető-helyettes, a HNF részéről pedig Jener János megyei titkárhelyettes is. A közelmúltban klbővi- tett testület új tagjai először vettek részt a munkáiban. A választmány először — a közreadott írásos beszámoló, illetve Szálkái János titkár szóbeli kiegészítése alapján r— á kisiparosok közéleti tevékenységéről, társadalmi munkájáról tárgyalt. Mint ennek során — egyebek mellett — kitűnt: a .tagság csaknem egyharrnada vállal szerepet a közéletben. Zömmel saját szervezetükben, másrészt egyéb területeken. Csaknem másfél száz kommunista dolgozik soraikban s igyekezetüket megye- szerte elismeréssel illetik. A munkásőrök között olyanok is vannak, akik húsz esztendős szolgálatukkal érdemeltek ki magas kitüntetést. Egy híján hatvan a tanácstagok száma, tucatnyian a végrehajtó bizottságokban osztoznak a települések gondjain. Számosán a népfront aktívái, tisztségviselői, békemozgalmi eredményeikért az ország legjobbjainak járó emlékplakettet is kiérdemelték. Jelentős, mindennapi szolgáltató munkájuk mellett. a kisiparosak önzetlen társadalmi segítséget is nyújtanak újra hneg újra. Országos akcióvá vált megyei kezdeményezésük hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján, a - NOSZF 60 éves jubileumát 1 340 000 forintos társadalmi munkával köszöntötték, ' a KIOSZ tavalyi ünnepi esztendejében félmilliós volt önkéntes segítségük értéke, hogy csak néhányat említsünk. Ezután a megyei szervekkel kötött együttműködések hatásának tapasztalatairól, a szolgáltatások fejlődéséről esett szó. Ahogyan megállapították: eredményesnek bizonyul a közös munka, az V. ötéves terv időszakára előírt kapacitásbővítést időarányosan lényegesen tóteljesítették. Végül egyéb szervezeti kérdések kerültek napirendre. Saját kérésére — érdemei elismerése mellett — felmentették választmányi tagsága alól az alapítókhoz tartozó, 81 esztendős egri Perge János kisiparost. Ötvenéves munkájáért — az országos vezetőség képviseletében — Vincze József, a vezetőség tagja, arany pecsétgyűrűt, és/ emléklapot nyújtott át Salamon Sándor hatvani órásnak, s tevékenysége elismeréséül átadta a KIOSZ Kiváló Dolgozója kitüntetést Süveges Be- nedekné körzeti titkárnak. (— ni) Szerződés. Szoktuk mondani, annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Mostanában elégge vitatott hatékonyságú az ilyen, papírra rögzített megállapodás, a határainkon belül, amely bizonyos kapcsolatok formáját és tartalmát rögzíti. Mintha sokan megelégednének csupán azzal, hogy szépen fogalmazott és jól hangzó mondatókat sorakoztatnak egymás mellé a fényes pa- » pírra. A szöveg alá odakanya- rít.ják áz aláírást is, pecsétet ütnek mellé, ha lehet, még egy pohár pezsgővel is megadják az ünnepélyesség formáját. Meleg kézfogás, kölcsönös jókívánságok, mosolygó arcok, bizakodó tekintetek, jóleső megnyugvás a szemekben és ... Vajon mi erről a véleménye a szerződés egyik aláírójának, dr. Czibere Tibornak? — Mi eddig, két szerződést kötöttünk meg, ez a. mosta-* ni a harmadik — válaszolta a kérdésünkre. — A Ganz mellett a Lenin Kohászati Művekkel léptünk ilyen szabályozott 'kapcsolatba, és nagyon örülünk annak, hogy most már a Mátraalji Szénbányák is a partnereink közé tartozik. Ez a három nagy vállalat teljesen kielégíti az egyetemi oktatási tevékenységünk fő területeit, tehát jó lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy az egyetemi munkát összekapcsolhassuk a gyakorlattal. Az egyetem és a nehézipar kölcsönösen érdekelt az együttműködésben, mert az a meggyőződésem, hogy csak „egymás vállán” tudunk előbbre lépni. — Mit jelent mindez gyakorlatilag? — Például azt, hogy az egyetem segíti, a vállalatot a műszaki szakemberek képzésével. Kutatási tevékenységünkben azokat a témákat vesszük figyelembe, amelyek .a vállalatot érdeklik. De nemcsak mi adunk segítséget a Mátraalji Szénbányáknak, hanem mi is kapunk tőlünk: mérnökeik részt vesznek a mi Egyetemünk oktatómunkájában. — Hallhatunk már most konkrét példát is? — Hogyne. Dolgozunk a mostani bányaberendezések hatásfokának növelésén mert erre kért meg bennünket a bányavállalat. Vagy. kidolgozzuk, milyen mpdor tehet a megfelelő termelés színvonalat elérni a megvál, tozott. geológiai viszonyok mellett. —- Miért csak most jött létre ez a szerződés? Nem volt semmi előzménye? — Miért tartja jelentősnek az egyezséget? — Azért, mert a Mátrául' jj Szénbányák termelj nálunk a legolcsóbb energia- hordozót. Ennek a ténynek a gazdasági értékét ma mindenki megérti. De arra is hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az ezredfordulóig a külfejtéses módszerek elterjesztése hangsúlyossá válik. Ebből egyenesen következi k, 'hogy a külfejtéses eljárást fejleszteni kell. amihez ez a vállalat minden lehetőséggel rendelkezik. Ha tehát az egyetem és a szénbányák összefog, akkor az elmélet — Tulajdonképpen egy régebbi együttműködést tetőztünk be a megállapodás aláírásával. A külfejtéses művelés kezdetén már ott voltunk mi is. Véleményünket közöltük a különböző berendezések kiválasztásakor is. A korábbi kapcsolataink tehát most megerősödnek és folyamatossá, rendszeressé válnak. A szerződés aláírásakor a Nehézipari Minisztériumot és a miniszterhelyettest dr. Faller Gusztáv főosztályvezető-helyettes képviselte. — örülünk annak, hogy ez a szerződés létrejött — hangoztatta. — Mint az egyetem címzetes tanára is érdekelt vagyok ebben az együttműködésben. Nem kell magyaráznom, hogy ez a mostani írásbeli megállapodás miért szolgál jó ügyet. Egységesítik az igazolványképeket 1980. január 1-től egységesítik a leggyakrabban használt igazolványképek méreteit. Jelenleg 10—12 féle méretben ^készülnek az igazolványképek különféle célokra, a vállalatok, intézmények más-más nagyságú képekei írnak elő, az igazolványokba, így egymástól eltérő például a munkavállalói vagy a MÁV utazási igazol- ■# ">es áép. de más-más fénykép használatos az útlevélbe, a gépjárművezetői jogosítványba és a személyi igazolványba is. •A Magyar Szabványügyi Hivatal — egyeztetve az igényeket valamennyi illetékes szervvel — szabványt készített az igazolványképekre. ' Ennek értelmében a legáltalánosabban használt igazolványokhoz .— személyi igazolvány, útlevél, MÁV, BKV-igazolványok, gépjárművezetői engedély, munkaadói igazolvány, az állami vállalatok szolgálati . igazolványai. stb. — egységesen 40x40 milliméter nagyságúak lesznek. Ezeknél a fényképeknél kikötés, hogy az arc méretének a képen legalább 25 milliméter nagyságúnak kell lennie Á fénykép matt vagy félmatt felületű lehet, tükörfényes felület nem felel meg az előírásoknak. (MTI) Falusi krimi Nagy vargabetűt ír le a szerződéses járat, amint He* vés felől Egerbe igyekszik: bemegy Erdőtelekre. ahol .szintén akad néhány felszálló, többségük a -gyárba utazik. Fiatalok. Élhelyezkednek, a busz pedig indul visz- sza, hogy Füzesabony felé folytassa az útját. — Szabad ez a hely? — kérdezi a középkorú falusi asszony az ablak mellett ülő fiatalembertől, aki barátságosan igent mond Néhány percig szótlanul ülnek, mindössze az látszik messziről is, hogy az asszony sokkal ismerősebb ezen a járaton, az ülésük mellett, hátrafelé igyekvő fiatal lánvok egymás után köszöngetnek neki. Mikor aztán ők is a helyükre kerülnek, szomszédjához fordul az asszony. — Látta őket... ? Ezek mind itt. dolgoztak a szövetkezetben, de nem volt jó a kényelmes élet. a -gyár kellett nekik. Most aztán bumlizhatnak. egy óra út oda. eöy óra vissza . .. Pedig nem ^ fizetésükkel volt baj, higgye el, ott sem keresnek többet. Azt nem bírták. hogy itt mindenki mindenkit ismer, nem csinálhatták azt. amit akarnak. Vagv a szorrlszprl. vagy a sógor vagv a koma ..ne adi” is+en. a salát apjuk látta meg őket a tilosban. Ott meg, a sok ember között csak nem tűnik úgv fel. hogy mit csinál•nak ... A férfi figyel is, nem is, nemigen ért egyet az aszony- nyal, de csak röviden jegyzi ~meg,--.ho.gy a városba» mégis több a fiatal, ott van a KISZ-élet, több a szórakozásuk, jobbak a lehetőségek. — És maga hová tart? — Egerbe,' az asszonylányomhoz. A Csebokszáriban, vagy hogy kell mondani, ott kaptak lakást. Elszaladok, megnézem, aztán a négyes busszal már jövök is vissza. — Nem sok idejük lesz beszélgetni, még el sem kezdik, indulhat vissza. Hat óra körül is indul egy járat. miért nem várja meg azt? — kérdi a férfi. — Jaj, kedves, mert félek. Akkor már sötét van, én meg félek a sötétben, ókkor már minden baj érheti az embert... — Ugyan. — mosolyog a fiatalember — mi baj érhetné egy kis faluban? Olyan helyeken csak akkor látni krimit, ha a tévében megy .. — Igen? Hát .mondok én magának valamit, akkor majd megérti, miért, félek ... Hogy ne kerítsek neki nagy feneket., ültünk otthon Sándorommal, én hímezgettem, 5 a híradót nézte. Vártuk a gyereket haza a moziból, rpeg hogy nyolc óra legyen, akkor is valami krim; ment. Ügy ültem, hogy nem egészen szemben az ajtóval, de azért ráláttam. Egyszer csak látom, óvatosan nyomja valaki lefelé a kilincset. Nagyon megijedtem, aztán az ajtó is kinyílik egy résnyl- re. aztán egy kesztyűs kéz jelenik meg a nyílásban, de olyan kesztyű volt. hogy tövisek álltai kr belőle, mint a boxerből. és megjelent egy sápadt férfi arca- is, az olyan sápadt volt, hogy látszott rajta, sok időt tölthe- tet négy fal között... Ahogy meglátott engemet, megdöbbent, én meg felsikoltottam, mint akit nyúznak. Odaszaladt hozzám, de mire az asztalhoz ért, meglátta az uramat is. Megfordult és kiszaladt a házból. Képzelheti... — De hát, mit kereshetett maguknál, egy kesztyűs betörő? — Mi is ezen tanakodtunk, aztán kitaláltuk, hogy mi lehetett: eltévesztette a házat. A . szomszédunkban ugyanis egy lókupec lakik, és az pár évvel ezelőtt vett egy lovat a miskolci vásáron. De akitől vette, az becsapta. a mi szomszédunk meg feljelentette. Erre az illetőt becsukták. kapott vagy két évet, aztán, hogv kiszabadult, biztosan bosszút akart állni a szomszédinkon ... — Bocsánat — mondta ekkor halkan a fiatalember, és az asszony ösztönösen utat adott neki, csak utána nézett rá értetlenül. De a jó megjelenésű férfi ekkor már az ajtónál állt. és amint kinyílt — éppen egy megállóhoz értek —, gyorsan leugrott, és mint az eszeveszett. rohanni kezdett. — Nézzétek csak — mondta pár perc múlva az egyik kislány, aki a város kedvéért. hűtlenül elhagyta a falut —. Teri néni elájult. Ugyan mi történhetett vele...? 4 B. Kun Tiboi (Fotó: Szabó Sándor'és a gyakorlat kapcsolata feltehetően figyelemre érdemes eredményeket hoz. A szerződés másik- aláírójától, Győri Sándortól :t/. elhatározás mozgatórugója felől érdeklődtünk. — Hivatkoznom kell a pártkongresszus által meg-, határozott, tudományos feladatokra. Ennek megfelelően szeretnénk, ha a tudomány a mi vállalatunknál is, minél gyorsabban és közvetlenül válna termelőerővé a megjelölt témákban. — Hogyan lehet ezt az általános elvet a mindennapok gyakorlatába átültetni? — Néhány példát akkor. Az egyetem tanárai tudományos munkájukban feldolgozzák azokat a témákat, amelyek a vállalat termelésének fokozását biztosítják. A hallgatók diplomtervük- höz tőlünk kapnak javaslatokat. Mi ezeket a munkákat megismerhetjük és hasznosíthatjuk. Az üzemi, munkahelyi látogatásokat megszervezzük az egyetemistáknak. Termelési gyakorlatra fogadunk hallgatókat. A tanszékeknek a kutatási tevékenységükhöz különböző műszereket, eszközöket bocsátunk rendelkezésükre. ,Mi is közreműködünk az egyetem oktatói munkájának előkészítésében, az oktatási témák feldolgozásában. — Milyen időtartamra tervezték az együttműködést? — Hosszú távra. Minden évben meghatározzuk az esedékes részleteket., Most, az 1980-ig terjedő időszakra . jelöltük.^ki a . feladatokat. Ügy - gpndólom, az égyüttmű- - ködösünk nagyon hasznos lesz. Valamennyien ezt várjuk ettől a szerződéstől. A kérdéseinkre kapott válaszokból arra /következtethetünk, hogy/ á mostani szerződés olyan kölcsönös érdekeket szolgál, amely a gyakorlati megvalósítást is sürgeti. A megvalósítás haszna pedig túllép.- majd a* szerződő felek köretein Ne hallgassuk el: mindezt a nárt kö- vetkező kongresszusára váló készülődés szellemében határozták el és hajtották ''égre, egyfelől a Miskolci Nehézipari Műszaki Egve'em. másfelől oedig a Mátraalji Szénbányák. G. Molnár Ferenc 1319. október 27., szombat