Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-04 / 232. szám
\ TERMELÉS ÉS POLITIKA n pártszervezetek fórumán A GAZDÁLKODÁS szigorúbb közgazdásági feltételei a mezőgazdasági üzemek pártszervezeteit is arra késztetik, hogy többet foglalkozzanak a gazdasági kérdésekkel. Hogy ez így van, azt leginkább a taggyűlések és testületi ülések napirendjein szereplő ilyen témák növekvő száma is mutatja. De fejlődött munkájuk terjedelme is, elsősorban üzemük gondjainak, bajainak megoldásában segítik a gazdasági vezetést. Sok tapasztalatot szereztek az elmúlt években a párt- szervezetek a gazdasági élet pártirányításában, ellenőrzésében, segítésében. Napjainkban a legtöbb pártszervezetben már tisztában vannak a vezetők azzal: politikai felelősségük azt jelenti, hogy a taggyűlésüknek és a felsőbb pártszerveiknek felelősek a párt politikájának, ezén belül — napjainkban fokozottabban — gazdaság- politikájának végrehajtásáért. Ennek érdekében sokat is tesznek: bátrabban kezdeményeznek, erre ösztönzik a gazdasági vezetőket, türelmetlenebbek a hibákkal és kevésbé elnézőek elkövetőivel szemben. Nagy szerepük van abban, hogy mind nagyobb a becsülete — és elismerése — a tisztességes, áldozatkész munkának, hogy változás tapasztalható a vezetők és a dolgozók szemléletében: üzemük gondjait az országéval együttesen szemlélik és igyekszenek megoldani. Előnyösen tapasztalható a minőségi különbség a párt- szervezetek gazdaságirányító munkájában is. Ugyanakkor ezzel együtt és egy- időben felerősödtek azok a módszerbeli és tartalmi jegyek is — szervezetenként differenciáltan ugyan —, amelyekkel korábban már szakítottak, vagy amelyekről bebizonyosodott, hogy a politikai munkában nemigen vezetnek célhoz. Mindén jó szándékuk és Igyekezetük ellenére is rosz- szul teszik azok a pártszer- ? vezetek* amelyek maguk igyekeznek megoldani olyan feladatokat, amelyek a gazdasági vezetésre, a tanácsra, vagy az érdekvédelmi szervekre tartoznak. Több szempontból is káros ez: ilyen módon csökkentik a gazdasági, tanácsi és érdekvédelmi szervek vezetőinek felelősségét és felelősségérzetét, de érdemi módon ezeket a feladatokat elvégezni sem tudják. Nincsenek meg ehhez a szükséges feltételeik — apparátus, döntési, utasítási, felelősségre vonási joguk. Sajnos, nem csupán az alapszervezetekre jellemzők ezeknek a hibáknak elkövetése. Elég gyakori ez a járási-városi pártszerveknél is. A KÖZELMÚLTBAN az egyik járási párt-végrehajtó, bizottság napirendjére tűzte az erőgépek kihasználásának helyzetét a mezőgazdasági üzemekben. A testület elé kerülő jelentést egy brigád készítette, amely mindegyik gazdaságban felmérte, hány erőgéppel rendelkeznek az üzemek, azok milyen gyártmányúak, teljesítmény szempontjából melyik kategóriába tartoznak, mennyi normálhektárt teljesítettek, milyen a szervizellátottságuk, stb. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért volt ehhez szükség brigádvizsgálatra? Más forrásból nem tudta ezeket az adatokat a végrehajtó bizottság beszerezni? A vizsgálatra ugyanis sok gondot fordítottak a brigád tagjai, ehhez igénybe vették a vizsgált üzemek vezetőit és szakembereit is. Az eset kapcsán feltehető az a kérdés is, a járási párt- bizottságoknak ezek szerint feladatuk, vagy nem, az erőgépek jobb kihasználásával foglalkozni? A válasz egyértelmű: igen! De helyesebb megoldást kell választaniuk ennek a fontos gazdaságpolitikai feladatnak *t megoldására, segítésére. Ez a munkamódszer ugyanis az alap- szervezeteket sem orientálja helyesen a gazdasági kérdésekkel való foglalkozásra. A példában említett vagy hozzá hasonló gyakorlat nem ritka a pártszervezetek és szervezetek munkájában, ezért nem érdektelen foglalkozni azzal, melyek a célszerű módszerek, amelyekkel elkerülhető az átfedés, a párhuzamosság a gazdasági és a politikai munkában. POLITIKAILAG igen hasz. nos lehet a brigádvizsgálat egy-egy témában, de önmaga a módszer nem feltétlenül jár politikai haszonnal. Ez mindenekelőtt azon múlik, milyen feladatot kap a brigád. Amennyiben párt-alapszervezetek, vagy pártszervek hoznak létre és működtetnek brigádokat, semmiképpen nem elégedhetnek meg a példaként említett pártszervben a kérdésekre kapott válaszokkal. Az ösz- szehasonlítás, a tendenciák érzékelése érdekében szükségük lehet ugyan a párt- szervezeteknek a termelés, a teljesítés adataira, mutatóira, de nem önmagukért, hanem segítségként a politikai következtetések levonásához. Éppen fezért a pártszervezetek a kérdések feltevésében nem állhatnak meg a tárgyaknál és eszközöknél, feltétlenül tovább kell menniük, egészen az ezeket működtető emberekig. (Egyébként a gazdasági vezetők sem veszhetnek el a számok sokaságában úgy, hogy ne lássák az embert.) A példánál maradva: elegendő, jól felkészült munkavezető áll-e a gazdaságok rendelkezésére, milyen a munka szervezettsége, az emberek munkafegyelme, milyenek munkakörülményeik, biztosított-e anyagi érdekeltségük? De sorolható tovább is: milyeh, az embereket, az emberi viszonyokat érintő és érdeklő kérdésekre kapnak választ a pártszervezetek, mert csakis a dolgozók észrevételeiből, válaszaiból juthatnak helyes, a problémákat megoldó következtetésekre. A POLITIKAI munka színtere az emberi közösség, a politikai munka célja az emberek tudatának fejlesztése. Éppen ezért a pártszervezetek nem bonyolódhatnak bele a nap mint nap jelentkező gazdasági-technikai problémákba. Ez a gazdasági vezetők és a szakemberek feL adata. A pártszervezetek a dolgozók és a vezetők közötti politikai munkával segíthetik legeredményesebben a gazdasági munkát. Mihók Sándor DINAMIKUSAN FEJLŐDŐ ÁGAZAT Jól halad a zöldségprogram megvalósítása Heves megyében Immár hároméves, 1976. szeptemberében született, a Minisztertanács ugyanis akkor hozott határozatot a zöldségtermelés fejlesztésére, Országos programot hirdetett, amelyre szükség volt, hiszen a termelés és ezen keresztül az ellátás elmaradt az igényektől. 1975-ben 14 ezer hektárral csökkent a zöldségtermő terület hazánkban, miután a termelés nem volt gazdaságos és jövedelmező. Fokozódott a termelési kedv Mindez arra figyelmeztetett, hogy központi elhatározás szülessen a zöldségtermelés korszerűsítésére, A határozat nyomán született intézkedések főleg a nagyüzemi termelést ösztönzik, de elősegítették a háztáji zöldségtermelés fellendítését is. Heves megye nagy hagyományokkal rendelkezik ebben. A hevesi és a Hatvan környéki homokon évszázadok óta termelnek paprikát, paradicsomot, dinnyét és uborkát. A termelés itt 1972-ben érte el mélypontját. A csökkenő kézi munkaerő miatt a gazdaságok csökkentették a területet, így nagyon kevés áru került piacainkra. Nem volt választék, ami kedvezőtlenül hatott a fogyasztásra. Még a kormányhatározatot megelőzően Heves megye Tanácsa a 70-es évek közepén intézkedéseket tett a zöldségtermelés fellendítésére. így 1975-ben 5713 hektáron foglalkoztak a gazdaságok vegyeszöldség-termelés- sel és 9500 vagonnal értékesítettek. A kormányhatározat ösztönzőleg hatott a zöldségtermelésre Heves megyében is, hiszen már 1976- han 6372 hektárra növekedett a terület. Fokozódott a termelési kedv, a közös gazdaságok megértették a zöldségtermelési program jelentőségét és állami támogatással fokozatosan megteremtették a korszerű termelés alapjait. Ennek nyomán 1977-ben már 5746 hektáron foglalkoztak zöldségtermeléssel a megye üzemei. Ez a terület az utóbbi két esztendőben szinte azonos maradt. A kormányhatározat kedvezően hatott a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlődésére is. Míg 1976-ban Heves megyében a kisgazdaságokban 485 hektáron foglalkoztak zöldségtermeléssel, ma már 900 hektáron folytatják. Tizenöt százalékkal nagyobb területen Mindez annak köszönhető, hogy a nagyüzemek és a fogyasztási szövetkezetek szívügyüknek tekintették az elmúlt három esztendőben a háztáji támogatását. A fogyasztási szövetkezetek segítségével egymás után jöttek létre a fólia alatt primőr zöldséget termelő szakcsoportok. Így azóta kora tavasszal mind több friss, fogyasztásra alkalmas korai saláta, paradicsom, uborka kerül piacainkra. A termelő- és fogyasztási szövetkezetek a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium rendelete alapján rendszeres téli tanfolyamokat szerveztek a kisgazdaságok tagjainak. Ezeken a zöldségfajtákról, a talaj- munkákról, a termelés feltételeiről szóltak. Emellett rendszeresen ellátták a kisüzemeket vetőmagvakkal, műtrágyával és növényvédő szerrel, valamint kedvezményes fóliával. Az elmúlt három esztendőben élte fénykorát a kisgépek elterjesztése. Heves megye Tanácsa a minisztertanácsi határozatot követően újabb intézkedéseket tett a zöldségtermelés Télre készül a zöldség-, és gyíimőlcskeres- kedelem Az 1979—80. évi téli, kora tavaszi időszakban a lakosság kiegyensúlyozott, az előző időszakhoz hasonlóan színvonalas burgonya- hagyma-, zöldség- és gyümölcsellátást várhat, hangsúlyozták a Belkereskedelmi Minisztériumban az MTI munkatársának adott tájékoztatóban. A tárolásra előirányzott árumennyiség 18 százalékkal több. mint ameny- nyit az elmúlt idényben vásárolt a lakosság. A tervek szerint 140 ezer tonna burgonya, 15 ezer tonna vörös- és fokhagyma, 45 ezer tonna zöldség és 45—46 ezer tonna téli alma kerül folyamatosan november végéig a tárolókba és hűtőházakba. Burgonyából már mintegy 90 ezer tonnát tartalékolnak halmos-szellőzé- ses tecnológiával, s korszerű tárolókban csírázásgátló kezeléssel növelik a burgonya és a vöröshagyma eltarthatóságát. Kedvező az is, hogy a teli ellátásra szánt almát ■sár csaknem teljes egészében a minőséget jobban megóvó hűtőházakban helyezik «1. (MTI) N EB-DOSSZIÉ Ismét a nőkérdés—két oldalról Ismét a nőpolitika?! Tagadhatatlan, sokszor és sokféle szinten kerül újra és újra napirendre annak értékelése, hogyan hajtják végre az MSZMP 1970. februári határozatát. amely a nők helyzetének javítására hozatott. Mégis, úgy látszik. még mindig nem eléggé hathatós a változáá. Ezt bizonyítják legalábbis a tények. — közöttük azok, amelyeket az egri járási-városi népi ellenőrzési bizottság tagjai tártak fel, amikor e téma végrehajtását vizsgálták 11 üzemben és szövetkezetben. Ogy tűnik, beszélni kell még ma is, és még sokszor, mert a feladatok megoldása egynémely területen várat magára. Mennyire kapnak lehetőséget — és vesznek is részt a tanulásban — a nők? Hogyan alakult vezetővé való képzésük és kinevezésük? Hogyan teljesül a bérek közötti egyenlőtlenség megszűnése? A reprezentatív vizsgálat mintegy kétezer-háromszáz nőt érintett, de más megyei tapasztalatokat is figyelembe véve nyugodtan állíthatjuk, nem csupán az egri járásban, Egerben élő és dolgozó nők helyzetének alakulását tükrözi. hanem az egész megyére vonatkozó következtetések is levonhatók belőle. Kezdjük a vizsgálatot ösz- szegező jelentés' egy nagyon is elgondolkodtató megállapításával: „az pvtizedek során kialakult fizetési aránytalanságok megszüntetésére még az eltelt időszak sem volt elegendő”. Valóban így van. Igaz, nagyon nagy hátrány megszüntetéséről Van szó. 1972-ben a vizsgált üzemekben dolgozó nők 46 százaléka 1500—2000 forint között keresett havonta. Ma csak 15 százalékuk, 36 százalékuk keresete 2000, 26 százalékuké 2500, 18 százalékuké 3000 forint fölött van. Az évről évre céltudatosan végrehajtott béremelések szűkítették a férfiak és nők átlagbére közötti különbségeket. De! A bérkülönbségek megszüntetésének még ma is a legnagyobb akadálya a nők szakképzettségének hiánya a vizsgált üzemekben, szövetkezetekben is. És hogy ez nem csupán a középkorú vagy ennél idősebbekre vonatkozik, arra hadd álljon itt egy eléggé szomorú megállapítás: „Minden vizsgált szervre jellemző, hogy a gyesen lévő nők nem használják ki azt a lehetőséget, hogy távollétük alatt tanuljanak. továbbtanuljanak. A Cipőipari Szövetkezetnél mindössze két nő végezte el a gyes ideje álatt a szak- munkás-tanfolyamot. A VI- LATl-nál a nödolgozók 25 százaléka van jelenleg gyermekgondozási szabadságon, de egyetlenegy sem vesz részt ez alatt az idő alatt szakmunkásképzésben.” A törekvés a magasabb, vagy egyáltalán a szakmunkás-képesítés megszerzésére, még mindig kevés. Pedig a vizsgált üzemekben, szövetkezeteknél az ott dolgozó nők 63 százaléka betanítót! munkás. Hiba lenne nem észrevenni, hogy van azért előrelépés, hiszen ugyancsak a VILATI-ná] évente 160 dolgozó vesz részt valamilyen fokú oktatásban és ezek 70 százaléka nő, de ennyi sem elegendő. Sok évtizedes hátrányt kellene megszüntetni a tanulásban is, mégis a mai napig sem elegendő a vállalkozó kedv, nem sikerült megtörni a jeget, az évtizedes beidegződéseket. Nem alakul sok helyen még úgy a családi munkamegosztás hogy lehetővé váljon az anya a feleség tanulása anélkül, hogy valóban túlságosan nagy terheket vállalna magára,-» Márpedig nagyon sokszor és sok helyen hangsúlyozódott már, nem elegendő csak kérni, várni a bérkülönbségek megszüntetését. A döntő lépést a nőknek kell megtenniük. Minden esetre azt még hozzá kell tenni a fentiekhez: az is tény, hogy sok esetben hiába szerzik meg a nők a szakmunkás-bizonyítványt. változatlanul maradnak a betanított munkás munkakörében, s ez egyáltalán nem vonzó a többiek előtt. Unalomig ismételt téma a gyermekintézmények helyzete. Sajnos, még ma sincs elegendő bölcsőde, óvoda, férőhely a napközikben, s ennek egyetlen megoldásaként nem lehet a központi beruházásokra számítani. Még további erőfeszítésre lenne szükség az üzemek, szövetkezetek részéről is, mert elfogadhatatlan az az álláspont,, hogy azért nem, járulnak hozzá az eddiginél nagyobb mértékben a községi, városi óvodák, bölcsődék fejlesztéséhez. mert az a többi dolgozó nyereségének, rovására megy. Már csak azért is hibás e gondolkodás, mert az is a tervteljesítés rovására megy, ha gyermekintézmények férőhelyeinek hiánya miatt maradnak otthon a tervezettnél hosszabb időre a nők. És végül is, egyszer már jó lenne minden fokon tisztázni: a gyermekintézmények helyzete messze nem nőpolitikái kérdés, hanem az egész gazdasági életre kiható probléma. A nőpolitikái határozat végrehajtásával kapcsolatban vizsgálta a NEB a szociálisegészségügyi ellátást is, noha ez szintén nem egyszerűen nőprobléma. S ezzel együtt nemcsak a nők javát szolgálná, ha a vita során is sürgetett szakvizsgátokat. szűrővizsgálatoka, egy kissé közelebb vinnék az üzemekhez. A * nagyobb üzemekben van már jélda a szervezett rákszűrő vizsgálatokra, igaza volt annak a népi ellenőrnek, aki ennek kiterjesztését javasolta a kisebb üzemekre is. Ismét lezajlott egy vizsgálat. Ami örvendetes azon túlmenően, hogy ismét ráirányította a figyelmet néhány, ha nem is új problémára, hogy még egy pozitív eredménye volt. A vizsgált üzemek egy részében a vizsgálati eredmények ismertetése során máris tettek intézkedést egy-két dolog javítására. A Révai Nyomdában például folyamatos az intézkedés a jegy feldolgozó üzem szellőzésének, levegőcseréjének megoldására. A téglagyárban a szociális helyiségek felújítása, felszerelésének javítása került napirendre. A feladat a vizsgálati eredmények alapján is, változatlanul ugyanaz. Többet tenni a nők helyzetének javításáért az egyiík oldalon, s többet vállalni az ésszerűség határain belül azért, hogy ezeket az intézkedéseket meg is tehessék. Csak úgy válhat valóban hasznossá minden megállapítás, ha azokat intézkedések követik mindkét fél részéről. Deák Rózsi továbbfejlesztésére. „Biztosítani kell — hangzott az intézkedési terv —, hogy az V. ötéves terv során a zöldségtermelő terület 13—15 százalékkal, a termésmeny- nyiség 45—50 százalékkal emelkedjen. A hagyományos zöldségtermelést korszerűvel, a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységének bővítésével együtt kell folytatni... ” Modellgazdaságok Nos, ennek jelentős eredményei születtek az ötéves terv eddig eltelt részében. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatásával a Csányi és a Hevesi Állami Gazdaság, a hevesi Rákóczi, a tárnám érái Lenin és az erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet zöldségtermelő modellgazda- ság lett. Ezek a gazdaságok több millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptak a fejlesztésre. Korszerűsítették a termelést és ennek érdekében gépeket vásároltak. Ekkor terjedt el megyénk gazdaságaiban is a paradicsommagvakat helyrevető gép, amit azóta is sikerrel alkalmaznak. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium javaslatára 1977-ben létrejött a Csányi Paradicsomterme- lési Rendszer, melynek az országban levő, paradicsommal foglalkozó állami gazdaságain kívül tagja az erdőtelki és a hatvani Lenin Termelőszövetkezet is. Iparszerű technológiával, teljesen gépesítve folytatják a termelést. Az ösztönző támogatással Hevesen, Tarnamérán, Erdőtelken és Csányban korszerű fóliatelepet hoztak létre. Ezeken kívül válogató, osztályozó gépsorokat vásároltak és tárolókat építettek. Csányban, Tarnamérán és Hevesen a Hatvani Konzervgyárral együttműködve pa- radicsom-előfeldolgozókat létesítettek. Ezekkel lehetőség nyílt arra, hogy tartálykocsikkal szállítsák Hatvanba a paradicsomot. Jelentősen túlteljesítették Nem véletlenül állapította meg Heves megye Tanácsának vezető testületé, hogy „az V. ötéves tervidőszak legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági ágazata a zöldségtermelés lett. 1976— 77-ben 30,6 százalékkal, vagyis több mint 1700 hektárral növekedett a terület. Így a tervidőszakra meghatározott 15 százalékos területfejlesztést már eddig jelentősen túlteljesítették üzemeink. A zöldségtermelésre kedvező időjárás, valamint a technológiai előírások következetes betartásával a termelés színvonala is emelkedett. A betakarított termés meny- nyisége már 1977-ben 34 százalékkal meghaladta a IV. ötéves terv átlagos terméshozamát. A termelés további növelésére nagyüzemeink 41 ezer négyzetméterrel növelték a fólia alatti zöldségterületülcet...” A minisztertanácsi határozat megvalósítása tehát jó úton halad Heves megyében. 1977-ben 112 ezer tonna zöldséget értékesítettek nagyüzemeink és a háztáji gazdaságok. Az idén újabb kimagasló eredmények születtek. Bár még tart a betakarítás, az már bizonyos, hogy paprikából, paradicsomból és korábban görögdinnyéből minden idők legnagyobb termésmennyiségét gyűjtötték be. Heves megyéből ugyanis várhatóan 125 ezer tonna zöldségféle betakarítására számítanak. Mentusz Károly 1979. «fctóber 4., csütiirtU
