Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-25 / 250. szám

PoHtechnika? Technika az iskolában Egy emberöltővel ezelőtt hazánk gyengén fejlett ag- rárorszóg volt, ezért akkor a lakosságnak csak töredéke kerülhetett a korszerű tech­nika közelébe. Ma már a gé­pek átfogják mindennapi életünket, öregekét és fiata­lokét egyaránt, a tanyán épp­úgy, mint a városban, hiszen a tudományos-technikai for­radalom korában élünk. Mégsem mondhatjuk, hogy technikai műveltségünk kor­szerű lenne. Műszaki szak­emberek és társadalomkuta­tók egyöntetűen állítják, a tanulmányaikat befejező fia. falok még ma is úgy lépnek be a termelésbe, hogy a csa­ládból és az iskolából hozott műszaki műveltségük szegé, nyes, technikai szemléletük avitt. semmiképpen sem fe­lel meg a modern követel­ményeknek. Mivel az iskola hű tükör­képe a társadalomnak, az el­mondottakból logikusan kö­vetkezik, hogy a technikai műveltség és szemlélet társa­dalmi elmaradottságától az oktatás sem tudta függetlení­teni magát. Igaz. a felszaba­dulás előtti korszak iskolái­nak kézimunkaóráihoz képest nagy előrelépést jelentett az általános és a középiskolák­ban három évtizede beveze­tett gyakorlati foglalkozás, de Csak rövid időre, mivel nem tudott lépést tartani a társadalmi-gazdasági fejlő­déssel. Most, az 1978-ban ki­alakított új tantervek lépcső­zetes bevezetésével a gyakor­lati foglalkozást új tantárgy, a technika váltja fel. Társadalmi ellenszenv kísérte Izgalmas fordulatokban bővelkedik a gyakorlati fog­lalkozás harmincegynéhány éve. A tantárgy körül soha­sem ültek él a viták, még a hatvanas évek elején sem, amikor pedig a tantervi re­form a középiskolákban he­tente egy teljes napot szánt rá. Néhány év múlva viszont — a reform elsietettségének nyilvánvalóvá válásával — megkezdődött a „politechni­ka” ■ látványos hanyatlása, gyors visszafejlesztése, né. mely helyütt tudatos elsor­vasztása. Oktatáspolitikai hi­ba történt volna? Aligha. A magyarázat az: a gya­korlati foglalkozást némi társadalmi ellenszenv kísérte, s félő volt, hogy fölébred majd a technika iránt is. Az emberek látszólag a túlter­heléstől féltik a gyerekeket, valójában az a maradi nézet lappang még ma is a fenn­tartás mögött, amely az ál­talános műveltségből szeret­né kirekeszteni a technikai ismereteket. Ezzel függ ösz- sze. hogy a technikai neve­Olasz—magyar kulturális kapcsolatokról A XVIII. századi magyar— velencei, illetve olasz kap­csolatokról kezdődött tudo­mányos tanácskozás kedden a Magyar Tudományos Aka­démián. A négynapos konfe­renciára hazánkba érkezett húsk olasz tudós és magyar kollégáik elsősorban a kora­beli művelődéstörténeti ösz- szefüggéseket. értékelik. Elő­adásokon számolnak be töb­bek közt a Ráikóczi-szabad- ságharc olasz kapcsolatairól, a két ország XVIII. századi oktatási intézményeinek közös vonásairól s az irodalmi tö­rekvésekről. Ez utóbbi két témáról az egv napra Egerbe kihelye­zett ülésen esik szó elsősor­ban. A tanácskozás színhelye ma délelőtt 10 órától ugyan­is a tanárképző főiskola épü­letében elhelyezett Egyház- megyei Könyvtár le^sz, amely híres gazdag olasz vonatko­zású köteteiről. Ezekről tart előadást a résztvevőiknek Bitskev István; a debreceni Kossuth Lajos Tudomány­egyetem tanára. OtMMkM 1979. október 25., csütörtök iés idegen a megmerevedett, intellektualista iskolai ha­gyományoktól is. Sietünk leírni, h<4gy a gya­korlati foglalkozás — leg­alábbis heti kétórás formá­jában — voltaképpen soha­sem bukott meg. hiszen be­csületesen teljesítette azt, amiért annak idején életre hívták. Elemi műszaki isme­reteket nyújtva fejlesztette a tanulók kézügyességét, és hozzájárult a fizikai munka megszerettetéséhez. Az más kérdés, hogy szűkre szabott horizontjával hamar félolda­lassá vált, elsősorban az el­méleti jellegű technikai tud­nivalók elhanyagolása miatt. Segít a pályaválasztásban Egyebek közt a technika tantárgy abban különbözik elődjétől, hogy távolabbi célt tűz maga elé: a XXI. szá­zadba átlépő ember techni­kai műveltségének megala­pozására törekszik mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban, annak figye­lembevételével, hogy a technikai ismereteknek nem kizárólag az iskola a forrása. Az elméleti és a gyakorlati tudnivalókat szorosan össze­kapcsolva széles körű ipari, mezőgazdasági, ökológiai, va­lamint munka- és üzemszer­vezési ismereteket nyújt, mi­közben fejleszti a tanulók tárgyi cselekvőkészségét; a termelőmunka megbecsülésé­re, a fizikai dolgozók iránti tiszteletre neveli őket; meg­láttatja az anyag szerkezete és fölhasználása közötti ösz- szefüggést; hozzájárul tér. mészettudományi ismereteik gyarapításához. A szakmák közös technikai elemeinek ta­nítása minden bizonnyal se­gítséget ad a diákoknak ké­sőbbi pályaválasztásukhoz. Az új tantárgy tananyaga az általános iskola alsó tago. zatán egységes, de — tekin­tettel a gazdasági és társa­dalmi igényekre — a felső togozatnak két változat ké­szült ipari, illetve mezőgaz. dasági jelleggel; közös azon­ban bennük az általános technikai ismeretanyag. A fiúk és a lányok egészében véve ugyanazt tanuljál^; a háztartási ismereteket ás a női kézimunkát a tanterv a szakköri foglalkozások és a fakultatív órák keretébe utalja. Tavaly szeptemberben meg' kezdődött a technika tanítá­sa az általános iskola első osztályában, s az idei tanév­ben már a másodikosok is tanulják ezt a tárgyat. Ves­sünk egy pillantást e két osztály tananyagára! Mind­járt szembetűnik, hogy a he­ti egyórás ismeretanyag ala­pozó jellegű: elsősorban a gyerekek érdeklődését kí­vánja fölkelteni a tantárgy iránt, főképpen közös .mun­kavégzési formákkal. A technika elméleti része — ha egyáltalán beszélhetünk el­méletről .ebben az életkor­ban — jobbára a gyerekek családi és iskolai környeze­tének megfigyelésével fog­lalkozik. Az első osztály tárgykörei a következők: képlékeny anyagok (anyag és gyurma); papírmunkák; zsineg és fonal használata; hurkapálca elemi megmun­kálása. Másodikban ezekhez a fólia szabása és ragasztása csatlakozik. A kezdet biztató Talán nem lesz érdektelen, ha befejezésül utalunk az első év tapasztalataira. Az új tantárgyat a pedagógusok és a gyerekek egyaránt ro- konszenvvel fogadták, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lett volna gö­röngyös a kezdő útszakasz. A tanítóknak több-kevesebb gondot okozott az átállás, egész pontosan a technikai nevelés új szemléletmódjá­nak ' elsajátítása. Viszont örültek annak, hogy a tan­terv csak a tanulók által megtanulandó ismereteket körvonalazza, a tanítási órák tárgyának megválasztását a helyi körülmények, valamint a gyerekek teherbírásának figyelembevételével a peda­gógusra bízza. Számos isko­lában amiatt panaszkodtak, hogy túlságosan eszközigé­nyes az új tantárgy, több pénzt emészt föl, mint a régi gyakorlati foglalkozás, jólle­het a szükséges taneszközök­ből kevesebb jutott nekik az igenyeltnél. Egyetlen esztendő munká­járól messzemenő következ­tetést nem szabad levonni, az értékelésnek különben sincs még itt az ideje. Az eredményeket és a gondokat gyorsmérlegre téve azt álla­píthatjuk meg, hogy a kezdet biztató. P. Kovács Imre Á gyógyítás szo!gálatában A nemrég Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központ­ban megrendezett orvos- éa gyógyszerésznapokon a részt­vevők megtekinthették a bu­dapesti Medicor Művek or­vosi műszereket és berende­zéseket bemutató kiállítását is. Nagy sikert aratott a szakma körében az SK 7—3 típusú gördíthető sebészeti képerősítős röntbenberende- zés, amely műtét közben képerősítővel és tévéláneca! történt átvilágításra, illetve a képerősítő elé helyezett ka­zettás felvételek készítésére is alkalmas. Az ügyes készü­lékből a megyei tanács is vásárol a kórházak részére az eredményesebb egészség­ügyi ellátás érdekében. Képünkön az érdeklődő szakJ emberek működés közben te­kintik meg a készüléket. (£otó: Szabó Sándor) Pályázat katonai főiskolai jelentkezésre A Honvédelmi Miniszté­rium jelentkezésre hívja fel a dolgozó nép fegyveres szolgálata iránt éídeklődő, és azt hivatásuknak választó fiatalokat, akik a Magyar Néphadsereg, vagy a Belügy­minisztérium határőrsége. tisztjei kívánnak lenni. A főiskolára azok jelentkezhet­nek, akik középiskolái ta­nulmányaikat a mostani tan­évben befejezik, érettségi vizsgát tesznek, illetőleg ko­rábban érettségiztek. A je­lentkezés további feltételei i magyar állampolgárság, bün­tetlen és feddhetetlen elő- élét, erkölasi-politikai meg­bízhatóság, hivatásos szolgá­latra való egészségi és fizi­kai alkalmasság, nőtlen csa­ládi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. A katonai főiskolára pá­lyázó tanulók jelentkezési lapot a középiskola igazga­tójától, az előző években végzettek a megyei hadki­egészítési és területvédelmi (Budapesten a Fővárosi Had­kiegészítő) parancsnokságtól, a sorkatonák a parancsno­kaiktól kapnak. ' A jelentkezők pályázhat­nak a Kossuth Lajos Kato­nai Főiskola gépesített lö­vész, páncélos, csapatfelde­rítő, rakétatüzér, , műszaki, műszaki-magasépítő, vagy határőr; a Zalka Máté Ka­tonai Műszaki Főiskola lég­védelmi rakéta, vegyvédel­mi, híradó, rádiólokátor, rá­diófelderítő, páncélos és gép­jármű, fegyverzeti, hadtáp, vagy pénzügyi; a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola repülő-műszaki, va- 'dásizirányító-megfigyelő, vagy repülőgép-, illetve he­likopter-vezetői szakára. A pályázók a katonai főiskola mellett egyidejűleg más fel­sőoktatási intézménybe is je­lentkezhetnek. A jelentkezők márciusban a Zalka Máté Katonai Főiskolán felvételi vizsgát tesznek: egészségi és szákmai alkalmasságuk meg­állapításán kívül matemati­kai, (repüiógép-vezetőjelöl- teknek helyette orosz nyel­vi), fizikai, illetve az azt he­lyettesítő géptani, elektro­technikai, mechanikai stb.) ismereteiket mérik fel. A katonai főiskolára fel­vett hallgatók teljes ellátás­ban, havonta illetményben, a második félévtől kezdődően — elért tanulmányi eredmé­nyeiktől függően — tanul­mányi pótlékban részesül­nek. A tanuláshoz szükséges eszközöket a főiskolák térí­tésmentesen biztosítják, to­vábbi' magas színvonalon gondoskodnak a hallgatók elhelyezéséről, kulturális és sportigényeinek kielégítésé­ről. A tanulmányi idő négy év. A harmadik tanulmányi évet eredményesen befeje­zett hallgatókat zászlósi rendfokozatba nevezik ki. A sikeres államvizsga után fel­avatott hallgatók a Magyar Néphadsereg, illetve a Bel­ügyminisztérium határőrsége hivatásos tisztjeiként kezdik meg csapatszolgálatukat. A katonai főiskola — a kato­nai szakképesítéssel egyide­jűleg— meghatározott szakon üzemmérnöki, üzemgazdá- szi, vagy általános iskolai tanári képesítést is nyújt. A repülőgép vezetői szakra no­vember 30-ig, a többi szakra január 31-ig lehet jelentkezz ni. (MTI) 43. Lassan haladtak, lépésben, talán óvatosságból. Lehet, hogy ezek még nem is a te­repet fésülik, hanem csak egyszerűen felderítenek? Le­het, hogy ez a határrész el van maradva az általános előnyomulás vonalától, s most ezek megnézik, hogy nem fészkelte-e be magát a vörösök valamilyen még har­ci értékű csoportja? Lehet, hogy ez a konok géppuska állította meg őket is? De, hát hol ez a géppuska, és hova lő? Igen, feltehető, hogy a géppuskafészket akar­ják kifürkészni... Látita a lo­vak fejét, a katonák csúcsos sapkáját, s néhány dzsida­hegyet. Vagy húszfőnyi csa­pat lehetett. De, úgy látszik, a kukori­cás szélén megtorlódtak, és nem mentek tovább, csak csendesen topogtatták a lo­vakat. Most egy pillanatra szinte csend lett, a géppuska is éppen elhallgatott, tétován még egyet-kettőt pittyent, aztán mintha megnémult volna. S ebben a csendben felsírt a pici. András ijedten pillantott a hordágyró. Látta, hogy Aran­ka balra fordul a szalmán — mennyire szétzilálódott már az a szalma —, kibontja a blúzát, és a mellére veszi a fiát... A kicsi még nyöezörgött, de amikor az anyja a szájá­ba dugta a mellbimbót, mint­ha csak tanulta volna, egy­szerre beszívta. Hápogott ugyan egy kicsit,-ügyetlenke­dett, de végül is szopni kez­dett. Egész rendesen, szabá­lyosan szopott. Mohó kis vörös pofa a szép, duzzadt keblen. S micsoda haja van a kis fickónak! Valóságos fekete haja van. S arra gondolt, hogy íme: látja a fiát elő­ször szopni; s látja a felese­gét először szoptatni. No, Kis András, nem panaszkod­hatsz, hogy nem jutottak osz­tályrészedül apai élmények... Lövés sziszegett el, egé­szen közel; mozdulatlanná dermedve tapadtak bele a földbe. Rögtön megint né­hány gyors szisszienés... Meglátták volna őket? Vagy csak úgy belelövöldöz­nek a kukoricásba? A nagy,' zöld levelek furcsán zizeg­tek, borzon gtak. Valószínű, hogy a lovasok lőttek, mert nagyon közeli lövések voltak ezek, a dör­renés szinte közvetlenül egyszerre hallatszott a szi- szegéssel. Mozdulatlanul és nesztele­nül feküdtek; szinte nem is lélegeztek. Semmi nem hal­latszott, csak i a csecsemő cuppantása. Hát nem csodálatos? Hogy is képes egy ma született kis poronyt akkorákat cuppan- tani? De vajon nem hallják-e meg a lovasok is? Ó, hiszen ezek megindul­nak. .. András óvatosan fel­emelte a fejét. A lovasok lé­pésben, szinte osonva indul­tak tovább. Ostobák! Előbb vaktában lövöldöznek a vi­lágba, azután meg óvatos­kodnak. A lovasok nyilván úgy ta­lálták, hogy messzebbre is eljuthatnak. Talán adódott nekik valami természtes fe­dezék is. Ha rájöttek, hol a géppuska, s hogyan tudnak továbbmenni, akkor éppen az is lehetséges, hogy, meg akarják kerülni és bekeríte­ni ezt a konok géppuskát. Éppen megint felkelepelt! Nem volt mit tenni, la­pulni kellett tovább. Hiszen a lovascsapat bármelyik pil­lanatban megállhat, s bárme­lyik pillanatban vissza is fordulhat. A zubbony most már na­gyon meleg volt; jólesett volna valamit lazítani. A fe­ne ezt az Upomiczkyt, ő parasztingujjban van, még neki van a legjobb dolga; fekszik kényelmesen, és vár­ja, hogy merre fordul. A lengyel. Hát bizony őne­ki nagyon keserves a képe. Nyilván sebláza is van. Mindenesetre a pisztoly csö­vét el nem mozdítja a rábtt zott fogolyról. A kis fekete felikönyökölt, és hegyes bajszát András fe­lé fordította: — A fene egye meg, hal­lod, ha nem veszítjük el a puskát vagvis én marha, az anyám istenit... szóval, most, ha elkapnának, még igen megcsiklandozhatnánk eze­ket. Négyen, ugye, már a* is valami. Persze, haezaga- né is... ez is be nem fejezi a háborút. Upomiczky nem állhatta meg szó nélkül: — Nem tudom, hogy mi a különbség a között, aki el­dobja a fegyverét, meg a között, aiki leveti a zubbonyt is. A katona dühösen vicsor­gott, mert erre, sajnos, nem tudta, mit mondjon, hiába keresgélte a szavakat. And­rás szólt bele: — Igazán nem tudja, fő­hadnagy? — Százados! — javította ki Upomiczy. — Gondolom, talán élőbbről ismer... Ti­zenhét karácsonyára előlép­tettek és kitüntettek. Maga tudja, mi a különbség? — Igen. Én tudom. Sőt, maga is tudja. De ne aggód­jon, ezt most. nem fogjuk megvitatni Esetleg majd a hadbíróság. — Tehát azt gondolja, hogy majd még a hadbíró­ság. .. Egyáltalán nem rejtegette a gúnyt; tisztán benne volt a hangsúlyában, hogy ugyan, hol lesz már itt ilyen hadbí­róság. .. ? András végignézte szálas, még tépett parasztruhában, is katonás alakját. Hej, Upomiczky. te császár tiszt­je, te vörös hadsereg tiszt­je. . vajon milyen hadsereg tisztje készültél most lenni, s ugyan hova készültél ebben a szokatlan álruhában? (Folytatjukfe i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom