Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
Mlnáoukt kulcsjátékos A BÖLCS KIRÁLY — tartja egy régi mondás — soha sem hoz olyan döntést, , amit alattvalói ne tudnának teljesíteni. E megállapítást a vezetők tízparancsolatában — ha lenne ilyen» — az első helyre kellene sorolni. A leg_ fontosabbra utal: döntés — semmilyen ügyben — ne szülessen anélkül, hogy a körülményeket —, amelyekben a döntésnek hatnia, a végrehajtást elindítania és koordinálnia kell — maradéktalanul számba . ne vegyék, mérlegeljék. Vegyünk egy hétköznapi példát. Tegyük fel, hogy egy részlegvezető a munkafegyelem (vagy az energiatakarékosság) érdekében megtiltja a kávéfőzést áz irodában, vagy a műhelyben. Döntése ésszerűnek tűnik, azonban az ott dolgozók már hozzászoktak a napi két-három kávéhoz. A fegyelem esetleg szilárdul ugyan: legalábbis kávéfőzéssel egyetlen perc sem megy el a munkaidőből; az álmos, kedvetlen, s döntés miatt berzenkedő emberek teljesítménye azonban — nagy valószínűséggel — mégsem lesz nagyobb, sőt: lehet, hogy kisebb lesz, mint korábban volt. A fegyelem, ugyanis ebben az esetben csupán formálisan javulhat: nem esik ki napi 10—15 perc kávéfőzés miatt: érdemileg azonban, mert a vezető nem számolt megfelelően a körülményekkel — biztosra vehető a munkakedv, a lendület csökkenése, s emiatt a kisebb eredmény is. A kávéfőzés elhamarkodott betiltása — bármennyire is jelentéktelen példa — jól mutatja a döntések rossz előkészítését, az egyoldalú számítások következményeit. Ha valami kimarad a számításból, (példánkban a szokások és a koffein élettani hatása), ha valamit túl egyoldalúan, vagy túl erőszakosan akarnak elintézni. — legyen szó kisebb, vagy nagyobb kört érintő, kisebb, vágj» nagyobb horderejű döntésről — a határozat nem lesz tökéletes. Az ilyen esetek a döntési kultúra alacsonyabb szinvo. naMfi könnyen előfordulnak. Mindenütt gondolni kell tehát napjainkban a döntési kultúra fejlesztésére, gazdagítására is. Ennek érdekében persze nem lehetséges például a vállalati vezetés különböző szintjei számára mindenütt egyformán jól hasznosítható receptkönyvet, példatárat szerkeszteni, hiszen az élő gazdaság valamennyi posztján nap mint nap új és új, a többitől valamilyen mértékben mindig eltérő problémákat hoz az irányítók elé. Csak az általános szabályokra érdemes tehát felhívni a döntéshozók anyag mérlegén kiegyensúlyozott döntéstől várható a legnagyobb bizonyossággal. Az így kialakított elképzelések érvényesülését a különféle érdekek kevésbé gátolják, az ilyen döntésekben az érdekek összhangja nagyobb valószínűséggel megteremtő, dik. A DÖNTÉSI KULTÚRA magas szintjét jelenti az is, ha a döntéshozó rövidebb- hosszabb idő után képes korrigálni is a saját elhatározását, ha a végrehajtás első tapasztalatai erre intenek. Ez a fajta magatartás a további döntések hitelét jelentősen növeli. A döntéselőkészítés rendkívül fontos szabálya még - s erről semmilyen körülmények között sem szabad elfeledkezni, hogy a tanácsadók, a közreműködők felelőssége sem lehet kisebb az egyszemélyi felelős vezetőénél., Ha véleményt kémek valakitől, ne azt igyekezzék kitalálni, hogy mit, várnak tőle, hogy a főnök mit hallana tőle szívesen, , hanem minden körülmények között a valóságot mondja, egyértelműen, kerülve a „dodonai stílust”, amelyben, mint tudjuk, akként változik a jelen, tés, hogy hova kerülnek a vesszők. Ha esetleg kellemetlenül hangzik is a vélemény, a tanács, a javaslat, . akkor is azt kell mondani J— vagy inkább semmit — hiszen végül is mindenkinek csak ez szolgálja az érdekeit. Végezetül: ott lehetnek elégedettek a döntési kultúrával, a munkahelyi légkörrel, ahol nemcsak őszinte véleményeket mondanak, ha elhangzik a felkérés a vezetés részéről, hanem: mondják a véleményt, javaslatot; ötletet, vagy kritikát felszólítás nélkül is. A döntési kultúra fejlesztésének ügye ugyanis nemcsak egy-két ember, vagy a Vezető testület feladata, hanem mindenütt az egész munkahelyi kollektíváé. OTT LEHETNEK BIZONYOSAK az ügyek megfelelő elintézésében, ahol senki sem vár a másikra, a vezetett a vezetőkre, amikor a továbbjutás, a gondok megoldására keresik a legmegfelelőbb/ utat; ahol senki sem gondolja (és nem is érzi, mert nem éreztetik vele), hogy a partvonalon kívül áll, hogy elég, ha csak szurkol: fütyül vagy tapsol az események láttán. A döntési kultúra ott. korszerű, ott segíti az eredmények növelését, ahol mindenki „kulcsjátékosnak” érezheti magát, s ahol mindenki — vállalva ezt a szerepet — úgy is dolgozik, viselkedik. Gerencsér Ferenc Versenyben a blokkért Egy nap is milliókat ér November plején már üzemel a 1-es turbina — mutatja Szabó Lőrinc művezető (Fotó: Szabó Sándor) A-tól cettig teljesen szétszedték a 4-es blokkot a Gagarin erőműben. Az utolsó csavart is megmozdították. Talán egy kis elégtételt is éreztek magukban mindazok. akik ennek a felújítási munkának a részvevői lettek, mert annyi kínlódás, baj, nehézség és gond volt ezzel a blokkal már kezdettől fogva, hogy egymás között csak vállficamos jelzővel illették a berendezést. Most aztán helyrepofozzuk. nem fog velünk kibabrálni, határozták el magukban. Hogy mire is jutottak, lássuk csak! Egy év | az előkészületre Hogy a legnagyobb biztonsággal végezhessék a felújítást, mindent ki kellett számítani. Úgynevezett hálótervet készítettek, amelyen több ezer csomó jelezte a kényéé pontokat. Egy évbe tellett csak az előkészítés, amihez számítógéppel állíttattak össze programot, Ezt a megoldást. a számítógépek bekapcsolását, itt alkalmazták először ilyen munkáknál határainkon belül. Egyeztetni kellett a tennivalókat összesen harminc vállalattal. Úgy állt össze minden, mint valami nagyon fontos haditerv. Még a csúszásnak a lehetőségét is kizárták, mert ha bárhol meg- bicsaklana az egymásba fonódó műveletek sora, a feje tetejére állna minden. — Ez a mostani egyébként is a legösszetettebb feladatokat adó, de kulcsfontossá- ' gú évünk — hangsúlyozta Bódi Béla igazgató. — Főként a 4-es blokk rekonstrukciója miatt. Ha ezt a munkát jól Végezzük el, a jövő éveket is megalapozzuk ezzel. A kétszáz megawattos blokk nemcsak a Gagarin gazda,sági tevékenységének fontos eleme, hanem az egész hazai villamosenergía-ter- melésnek is jelentős része. Nagyon nem mindegy, mikorra és milyen minőségben készül el a rekonstrukció. Csoda, hogy baj nem történt Akkor lepődtek meg a legjobban az emberek, amikor a tűztér lemezeihez eljutottak. Még a lélegzetük is elállt, talán bele is sápadtak a látványba, amely fogadta őket. A magas nyomású lemezeket alig tartotta egybe valami. — Szerencse, hogy az egész szét nem robbant — jegyezték meg a gyengébb szívűek. Mintha annak idején, az összeszereléskor, nagyon is a hajrá késztette volna az ehgedménytevőket: fontos, hogy a kazánban fellobbanjon a láng. Mégpedig határidőre. A többi majd lefcz valahogy. Ezt a fajta gondolkodást tükrözték a most napvilágra került részletek. Honnan vegyenek annyi nagy nyomású hegesztő lakatost. amennyi kellene összesen? Mert a hálóterv is csak papír, azon az optimális körülmények láthatók, de a valóság rácáfolhat a feltételezésre. mint a tűztér esetében is. Szerencsére lengyel szakembereket is lehetett segítségül hívni a mieink mellé. Jöttek is összesen harmincán ■ a határokon túlról. Számok, adatok hangzanak el a munkák mértékének érzékeltetésére. Mi csak annyit jegyezzünk meg, hogy a felújítást június 3-án kezdték meg és a terv szerint november 25. a határidő. De hét nem azért ad magára ' sokat az erőművi szakember, hogy azt ne tegye hozzá: lehet ezt még ennél is hamarabb megcsinálni, majd meglátják. Egyetlen nap: két és fél millió Hogy legyen valami fogalmunk arról, mire vállalkoztak az erőműviek a kongresszusi munkaverseny keretében, leírjuk: minden olyan nap, amikor a négyes blokk üzemel, két és fél milliós termelési eredményt hoz. A fejlesztett energia mennyisége pedig huszonnégy óra alatt négymillió kilowattóra. Könnyű ezek szerint kiszámolni, hogy a vállalásuk, a határidő előbbre hozása tíz nappal, összesen huszonöt- millió forintot • ér.. Ugyanis úgy döntöttek, hogy már november 10-re befejezik a rekonstrukciót. Azt már csak nagyon halkan teszik hozzá, nehogy túlságosan magabiztosaknak lássa őket bárki, hogy titkos elképzelésük szerint az átadás időpontja november 5. és 10. közé esik majd. A kongresszusi vállalásuk ezenkívül még további huszonötmillió forintot ér. Mert az egész csak azon múlik, mennyire néz körül nyitott szemmel az ember, mondják az erőművesek. Csak ennyi az egész. A többi már jön magától: amit észrevették — megcsinálják és kész is. Nem rossz. Elismerés a lignitért Már kiszámították, mert szeretnek a számok nyelvén is beszélni, hogy a 4-es blokk újjávarázsolása most tízszázalékos termelésfelfutást eredményez majd. Lignitből a korábbi mennyiségnél hár- minc százalékkal többet használhatnak fel ezentúl. Mi ebben a, megtakarítás, csodálkozik rá a megjegyzésre az ember,'akinek a többletszázalék szúr szemet azonnal. Az. hogy a lignit tulajdonképpen a drágább fűtőanyagokat szorítja ki. Például az olajat itt, a Gagarínban. Csak ezért százmillióval kevesebbet kell • költeniük, kiadniuk. — Minden elismerést megérdemel a Thorez Bányaüzem azért, hogy ebben az évben már átlag 1540 kaló- riás lignitet kapunk tőlük, ami jóval magasabb, mint a tervezett érték- — hallottuk az erőmű igazgatójától a dicsérő szavakat. Tudni kell azt is, hogy hazánkban a lignit eltüzelésével lehet ma a legolcsóbb villamos áramot előállítani. Ha a lignit fontosságát eny- nyire hangsúlyozzuk, itt a magyarázata. Nem csoda, ha az erőmű- viek hálásak a visontai bányászoknak. Már azt'1 is fontolgatják. a külfejtésnél, hogyan lehétne a kalória érlékét még mindig tovább fokozni. Például mosással? Kérdezik még önmaguktól. De már alakulnak a tervek is, amelyek a megoldáshoz vezetnek majd el. remélhetőleg az egészen közeli jövőben. Most már a csúcson Úgy mondják, a 4-es blokk azért is meghatározó jelentőségű a Gagarin erőműben, mert ezzel válik lehetővé, hogy a VI. ötéves tervre 4.4 milliárd kilowattóra termelésével, gondoljanak. Az idén rhég nem érnek el erre a teljesítményre. Eddig évente mintegy százmillió kilowattórával tudták növelni a termelésüket. Mostani műszaki állapotuk alapján eljutnak tehát a csúcshoz. De ez nem jelenti azt. hogy további fejlődésre nincs mód. Ha tovább javítják a műszaki feltételeket, akkor a teljesítmény i.s újabb magasságokba ér majd fel. Még egyetlen adatot, ami jól mutatja, hol a helye a Gagarinnak hazánk energia- termelésében. A szén tüzek: ű erőművek összes teljesítő lényének mintegy 41—42 százalékát adja ‘ egyedül, önmagában a Gagarin. Elismerésre'méltó arány ez. És ha az eddigiekhez, mintegy „mellékesen” még hozzátesszük, hogy a hulladékhővel akár százhektárnyi területű üvegházat is tudnának melegíteni, akkor ismét újabb adalékkal gazdagítottuk a visontai erőmű összképét. Már most ered- I ményes kísérletek zajlottak le a Hevesi Állami Gazdasággal való együttműködéssel egy kisebb területű üveg- házban. I-ám. aki nyitott szemmel néz körül... Igaz. most mégis főként a 4-es blokkon tartjuk a tekintetünket. És szívből szurkolunk. Főként az erőműviek lelkes tenni akarása láttán. G. Molnár Ferenc Maroknyi rakománnyal Délutáni autóstop figyelmét, olyan szabályokra, amelyek bármilyen döntés jó előkészítését szolgálják, amelyek mintegy a döntéshozatal technológiáját alkotják. E technológia ismeretének és alkalmazásának mértéke dönti el, hogy valahol milyen színvonalú a döntési kultúra. OTT MEGFELELŐ a kultúra, ahol például valóban igyekeznek rendszerben gon. dolkodni, ahol mindig képesek számolni a hagyományokkal, a korábban már kialakult szokásokkal, ahol ve_ szik a fáradságot, s mielőtt a végső szót kimondanák, megkérdezik azokat . is, akiket érint majd a döntés. Ez utóbbi egyébként talán a legfontosabb szabály, ez a mérlegelés legfontosabb eleme: konzultálni azokkal, akiknek az életét, munkáját, gondolkodását, érdekeit, szokásait, normáit, erkölcsi és igazság- erzetét a tervezett döntés érinti majd. Nem kevés veszteség, rossz munkahelyi légkör (fluktuáció) stb. származott már abból, hogy a döntések végrehajtóinak tapasztalatait, véleményét, hely- és tárgyismeretét nem használták fel az előkészítés során. A siker a többféle szempont, a különféle tudás és ismeretBékés alkonyat. Az úton ritkuló forgalom, elnyújtott kocsisorok. Az autók közül még csak néhány villantja fel lámpa szemeit a kanyargó aszfailtszalagon. Ilyenkor már nem sok jót ígér az autóstop. A sofőrök szinte átnéznek a levegőbe emelt karon, az út mentén álldogálón. * Hattonnás ZIL húzódik az útpadkára. A kinyíló ajtón fiatal srác hajol ki: — Pestre megyünk. Gyere, haver 1 — Hatvanig elmennék. Nekilódul a teherautó. A kísérővel és a hasonkorú, még huszonéves gépkocsivezetővel az ilyenkor szokásos dolgokról folyik a szó: forgalomról, kocsikról, családról. — Messziről jöttök? — I mén Bélapátfalváról, de reggel már megjártuk Vácot, Balassagyarmatot is. Ha most hazamegyünk, holnap délutánig pihenhetünk, A normaidő szerint csak akkorra kéne végeznünk. — Hát nem valami szoros normák. — Valóban nem. A hoszszabb fuvaroknál még jobb. Egy nagykanizsai útra ennél' a céginél három napot adnak. Nos, mi hétfőn megrakodunk, azitán irány haza. Csak másnap indulunk az áruval: ha jól kilépünk, még egy'kis fürdésre is marad időnk a Balatonon. Este tízre pedig már újra otthon és csak harmadnap, szerdán délután megyünk be, mintha épp most érkteztünk volna. Az a nap is a miénk. Hiába, ahol család van, gondolni kell az asszonyra is, nem igaz?! * Hamiskásan kacsint. Közben a teherautó egyenletesen zúg alattunk. Észrevétlenül fogynak a kilométerek, — .. .és ez még senkinek nem tűnt fel? — Ugyan, már. Egy-egy, úton elvileg sok helyre kell menni, lerakodásra, az áru át-, adására külön időt számolnak. Különben sem érdekel ez senkit. Persze, mi meg egyik helyen mindig mondjuk az átvevőnek. hogy „mester, messziről jöttijnk, sietünk,... ne tököljön”. Még egy aláírás, aztán hajts tovább 1 Közben azt a néhány szerszámot le is' szedi a kocsiról a sofőr. — Miért, hát mennyi árut visztek általában? — Ennyit — bök a háta mögé a kísérő. A platón négy-öt cipősdoboz nagyságú íailáda. — Az összrako- má.iy, két napra most is három mázsa volt. De szerencsére a zsebünk ezt nem ■ érzi, hisz a menetlevélre azért mi mindig 60 mázsát írunk. Így mindenki, jól jár. A kocsi bérlője, a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat is, mert nem, piszkálják őket azért, hogy hattonmás ko• csín csak pár kiló áru; mi is. mert. a menetlevélre írt súly után: kapjuk a pénzünket, a Volán meg, amelynél dolgozunk, csak á menetlevelet látja, így hát ő is nyugodt. Ne félj, a ,,szén-számosoknál” nem is igen böngészik a menetlevelet. Kitöltetlenül. szinte látatlanban írják alá. Tudják, hogy ók húznák a rövidebbet, há ke- keckednének. Pénzük meg, úgy látszik, van rá bőven. Akkor meg miért mi ugráljunk? Hát nem igaz? — A múltkor is — szól közbe a másik — így, a markomban elfért az azr alkatrész, amivel Vácra küldtek bennünket Ez volt az egyetlen rakomány. Itt • volt mellettem az ülésen. Persze alkaré szele bői. fú rófe j ékből, esztergáikésekbő] nem is lehet megrakni egy ekkora autót. De ez az ő dolguk, a miénk meg, hogy elvigyük azt és oda, amit és ahová küldenek. — Végül is mennyit dolgozik ez a kocsi egy héten? — Maximum, három-négy napot. De a pénzünk így is megvan rajta, elég is annyj. De egyébként, ha azt mondanák. hogy teljes rakománnyal. tehát 60 mázsával induljunk útnak, két-három hétig j.s mehetnénk, mire elfogynia. Nem tudom, minek nekik egy ekkora kocsi. — N-m féllek az útellenőröktől? — Attól inkább a kocsi bérlőjének kellene tartania. Ml csak a kötelességünkéi tesszük: ha három nap aJ«!«1 kell eg.v túrát megtenné >k. mi azt három nap alatt tesz- szűk meg. Az már nem g mi \ dolgunk, hogy ez egy nap alatt is elvégezhető. Mint ahogy az sem, hogy egy ilyei nagy dög. 40—50 literes benzinfogyasztás mellett, egy maréknyi szerszámmal rohangál aiz országban. Nekünk erről szállítólevelünk van. Ha akarnánk sem rakhatnánk többiét a kocsira. Azért látod, már tényleg elővennének minket. A Volánt is csak az érdekli, ami a menetlevélre kerül: Ha azon az állnia, hogy tényleg ma is három mázsát szállítottunk, biztos elvennék a kocsit a ..szerszámosoktól”. De akkor meg mi sem keresünk és a kocsibérlőnek sem jó. Ezt egyébként mindenki tudja, de mélyen hallgatnak róla. Intézzék el egymás közt. Hatvaniba érünk. A felüljáró után letér a teherautó a 3-aiVól. Elköszönünk egymástól. 4 — Még' egy fél óra és otthon vagyunk. — inteni vissza és eltűnnék egy melléké tón. Arra rövidebb. Cziráki Péter \ 1979. október 24., szerda
