Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-18 / 218. szám
Tudósok a vállalatnál Közhelyszerű, ám igaz a (megállapítás: a tudomány mindinkább termelőerővé válik. Méreteit, jelentőségét, szellemi és anyagi beruházásigényességét figyelembe .véve különösen helytálló ez a megállapítás. Nemzeti jövedelmünknek évről évre mintegy három százalékát fordítjuk tudományos kutatásra, s ezzel — e tekintetben is — a közepesen fejlett országok sorába tartozunk. Ez a három százalék — 1977-ben 17,8 milliárd forint — nem kis összeg. S ha a termelés más területem egyre inkább valós követelmény a hatékonyság növelése, miért ne -várhatnánk él ugyanezt a tudományos kutatásokra fordított millióktól, milliárdok- tól ugyanúgy? Kototös és termelés A kutatásé*: hatékonyságának növelése már meglehető sen régen előtérbe került, több határozat és vizsgálat — köztük 1969-ben a tudo- mánypolitikaá határozat — tárta fel a hatékonyságot gátló tényezőket. Az eredmények — mint erről vitákban és különböző fórumokon gyakran sző esik — nem állnak arányban a befektetéssel. Pedig a kutatás nálunk 'magasabb színvonalon áll, mint gazdasági fejlettségünk egésze. Vajon miért van az, hogy a kutatás eredményeinek alkalmazása, gyakorlati hasznosítása sokszor lassú és nehézkes? Hazánkban — 1977-ben — 126 kutatóintézet működött. Számszerűleg a legjelentősebb az egyetemi, főiskolai kutató hálózat, ahol 1082 tanszéken folytatnák az oktató, esetleg gyógyító munka mellett kutató tevékenységet is. Az egyéb kutatóhelyek száma 255, ebből mintegy 190 tartozik közvetlenül valamely iparvállalat irányítása alá. S még egy adat: ugyanebben az évben közel harminchatezer kutató dolgozott több, mint harm.ncötezer témán. Egytegy ' témára tehát hozzávetőlegesen egy kutató jut! S ha mindehhez hozzágondoljuk, hogy ezer kutatási témából általában hat hasznosítható a gyakorlatban, különösen soknak tűnik a kutatási témák száma. A tavalyi év nagy port kavaró vitájában — Ilyen gazdagok vagyunk? — is leírták: aggasztóan csökkent az utóbbi időben a termelést, a munkát könnyítő és gyarapító kutatási eredmények száma. Rangos foglalkozás kutatónak lenni. Kutatóintézetben dolgozni, sokkal inkább elismertebb, mint például egy gyár fejlesztőintézetében. A híres gyári kutatóintézetek — jelenlentős találmányaikkal, kiváló tudósaikkal együtt — úgy tűnik, nem a mai időket jellemzik. Vannak persze kivételek — szerencsére —, mint például a gyógyszerkutatás, az elektronikai ipar egyes területei, ahol a kutatás és a termelés nem szakadt el egymástól. De mégiscsak az a helyzet, hogy a szakmában annak a kutatónak, tudósnak nagyobb a presztízse, aki szaklapokba publikál, tudományos konferenciákon szólal fel, s mellettük, ha nem lenézett, de mindenesetre kevésbé megbecsült szerep jut a vállalatoknál, üzemeknél dolgozó kutatóknak. Pedig az elmélet és a gyakorlat egységének fontossága nem szólam. Kandó Kálmán, aki főmérnök, majd gyárigazgató volt, a munkapadnál is meg tudta mutatni a munkásnak, mit és hogyan csináljon. Ugyanígy járatos volt a tervezés részletkérdéseiben is, s a termék összeszerelésénél is adott tanácsot, ha erre volt sízükség. Közös érdekeltség Persze, hiba lenne egyszerűen a kutatók tekintélyére, közvetlen szakmai hozzáértésre visszavezetni a nehézkesség okait. De érdemes megvizsgálni az érdekeltségben meglévő különbségeket is. Azokon a kutatóhelyeken ugyanis, ahol szorosabb a kötődés a vállalathoz, az eredmények gyakorlati alkalmazása is sokkal zökkenőmentesebb, mint máshol. Igaz, itt már eleve olyan témákat kutatnak, fejlesztenek ki, melyekre valóban szükség van és várhatóan fel is használják ezek eredményeit. A feladatot ugyanis a vállalat vezetése jelöli ki, s — ma már különösen — kétszer is meggondolja, mire költi pénzének egy részét. A főfoglalkozású kutatóhelyek tudományos potenciálja általában nagyobb, s eszközellátottságuk is jobb, mint a vállalataiké, csak itt sokkal kevésbé van biztosítva a kutatók és megbízók közös érdekeltsége. Az utóbbi években — e közös érdekeltség szükségességét felismerve — számos intézkedés született a vállalatok és kutatóintézetek együttműködésének javításáért. Több nagyvállalatnál — például az Ikarusnál, a Digépnél, a Telefongyárban — megerősítették a vállalati kutatóbázisokat, máshol kutatóintézetek főosztályait, csoportjait csatolták iparvállalatokhoz. Nem biztos, hogy mindegyik intézet munkatársai kitörő lelkesedéssel fogadták munkahelyüknek a gyárhoz való csatolását, ám mindezek szükségességét tagadni nem lehet. A kutatás és termelés egységét hivatott elősegíteni az a közelmúltban született határozat, mely -cutatá-ú-fej- lesztési céltársulások létrehozását szorgalmazza. E társulások célja az, hogy a kutatók ne csak mutatós, ám csak elméletben maradó eredmények létrehozásában legyenek érdekeltek, hanem tevékenységükkel tényleges népgazdasági igényeket elégítsenek ki. Mindezt persze nem elég kimondani, olyan játékszabályokat kell érvényesíteni, hogy jobban járjon az a kutató, aki gazdaságilag fontos eredményt tesz le az ászt?' ■% mintakinek munkája a valóságtól távol áll. Föld S. Péter A PÁRT-VB TÁRGYALTA Dó gazdaként a gazdálkodásról Visontán Mekkorák a költségek ? Mennyibe kerül a termelés és mennyi az árbevétel? Miért annyi, amennyi? Mit cselekedtünk helyesen, mit mulasztottunk el, és a jövőben mit kell tennünk, hogy eredményeinket javíthassuk? Ezek a gazdálkodás legfontosabb kérdései, az üzem valóságos népgazdasági hozama tekintetében ezek a tények állnak az első helyen. Következetes ellenőrzés Ma már nem elegendő, ha a bánya a tervekben meghatározott mennyiségű tonna szenet termeli és elszállítja. A jó minőség és a gazdaságosság elsődleges kérdés lett az ipari és a mező- gazdasági- üzemekben is. Visontán, a Thorez Bányaüzemben párt-vb-ülésen vitatták meg a gazdálkodás eddigi eredményeit és a második félévi feladatokat. Az észrevételekkel és javaslatokkal kiegészített jelentést a pártbizottság / szeptemberi ülése elé terjesztik. A gazdálkodás fontosságát jelzi, hogy nemcsak Visontán, hanem a megyénk ipari és mezőgazdasági üzemeiben működő pártbizottságok, illetve alapszervezetek többsége is ■napirendre tűzi ezt a kérdést. Milyen a gazdálkodás? Visontán a bányaüzemi pártbizottság azt állapította meg. hogy az év eltelt részében a gazdasági feladatokat teljesí- A tervezett 4 170 000 tonna szén helyett 4 1S6 000 tonnányit termeltek, az ösz- szes árbevétel 498 millió helyett 545 millió volt. Egyértelmű, hogy a jelenlegi energiahelyzetben szükség volt a visontai szénre, hiszen hazánkban itt termelhető legolcsóbban. A gazdaságosság tette lehetővé, hogy a visontai lignitre épült Gagarin Hőerőmű több áramot szolgáltatott az ország iparának, mezőgazdaságának és a lakosságnak. Az adott tehetőségekhez képest jó szenet termeltek, mert a Thorez Bányaüzem az év első hét hónapjában 8,6 millió forint minőségi felárat kapott. Az illetékes pántszervek következetes ellenőrzése arra is kiterjed, hogy a termelési költségek miként alakulnak. Amikor Juhász László főkönyvelő, a párt-vb tagja beszámolt, először úgy tűnt, hogy a költségek alakulásával nem dicsekedhetnek. De aztán kiderült, hogy több gépláncon hevedert, a gépek üzembiztonságának fokozása érdekében fődarabokat cseréltek, tehát indokolt és elfogadható, hogy az anyagköltségek majdnem 40 millió forinttal növekedtek. Fegyelmezetlenség — következményekkel Több mint elgondolkodtató a késztetek növekedése. Kétségtelen, az anyagok és alkatrészek áremelkedése készletnövekedést idézett elő. De Visontán a 40 millió forintot meghaladó készletnövekedést nem lehet külső tényezőkkel magyarázni, károsan közrejátszottak a bányaüzem gazdálkodásában tapasztalható fegyelmezetlenségek is. A készletgazdálkodás nép- gazdaságilag is fontos kérdés. Eziért minden gazdálkodó egységnél, így a bányaüzemnél is, az eddigieknél fokozottabb gazdálkodási fegyelmet kell tanúsítani — állapította meg sommásan a párt- vb. A pártbizottság soron következő ülése bizonyára részletesen megvizsgálja ezt, és megfelelő határozatokat hoz a készletgazdálkodás javítására. A raktárakban és a munkahelyeken annyi alkatrész és anyag legyen, amennyi a termelés folyamatosságához és a javításokhoz szükséges. Annyi és munkahelyenként ne milliókkal több, mert a fölöslegesen nagy készletek országosan milliárdokat kötnek le. Ami az egyik helyen fölösleges, az másutt nagyon hiányzik. Ezt az igazságot újra és újra magyarázni kell, mert belénk csontosodott rossz szokás, túlzott biztonságra való törekvés és önzés miatt hajlamosak vagyunk az ésszerű készletgazdálkodás szabályait megszegni. Érdekeltség, szemléletformálás Anyaggal és alkatrésszel dolgozik minden munkás. Mennyit használnak fel észszerűen, milyen felesleges készleteket tárolnak, mennyi avul el és megy tönkre? Ez nemcsak a főkönyvelőn, a raktárosokon, a műszakiakon, hanem a munkásokon is múlik. Ezért a gazdálkodás szigorú követelményeiről iparkodnak szót érteni taggyűlésen, vb- és pártbizottsági üléseken. Az igazság, az élőNlegfcezdcicliitt a szüret Egerben „Férfierőre” is szükség van.., Vidám hangulatban szedik a szőlőt az 5-ös számú iskola 8/b-s tanulói. (Fotó: Perl Márton) MAGUNKNAK CSINÁLJUK Társadalmi munkaakciók országszerte Tegnap a kora reggeli órákban 360 diák segédletével megkezdődött a szüret az Egri Csillagok Termelő- szövetkezet Galagonyás dűlőjében. Az egri 3-as és az 5-ös sz. általános iskolákból 290-en, az Egészségügyi Szakiskolából pedig 70-en vesznek részt a Mcdoc, oportó és rizlingszilváni szedésében. Az igazi nagyszüretre szeptember 24-től kerül sor. szó meggyőző erejét semmi sem pótolja, de a párt egyetért azzal is, hogy a közérdeket szolgáló ésszerű gazdálkodásra anyagilag is ösztönözzék az embereket. Például Visontán: aki a felesleges készleteket feltárja, önkezdeményezéssel értékesíti, az 1,5 százalékos jutalomban részesül. A felsőbb pártszervek megfelelő határozatokat hoztak gazdálkodásunk javítására és a tőlünk független külső gazdasági tényezők káros hatásainak csökkentésére. Visontán és megyénk üzemeinek többségében a pártszervek és szervezetek megfelelő cselekvési programmal rendelkeznek a helyi feladatok megoldására. A párttagság és a párton kívüli dolgozók döntő többsége egységesen értelmezi a határozatokat, de a gazdasági feladatok végrehajtása során nehézségek jelentkeznek. Téves szemlélet és elavult káros gyakorlat akadályozza a határozatok következetes végrehajtását. Ezért újra és újra vissza kell térni a szemlélet és a cselekvés egységének erősítésére. Amikor a párt ellenőriz, nem a hiba keresése a döntő, hanem a határozat végrehajtásának segítése, a nehézségek felismerése, a problémák megoldása. A párttagok, a szocialista brigádok és az élenjáró dolgozók egyre inkább tudatosan vállalják, hogy az ésszerű gazdálkodás útjában álló nehézségeket, problémákat feltárják és a szükséges intézkedéseket helyben, késedelem nélkül megteszik. Szélesedik az ellenőrzés társadalmi bázisa. Ha adottságainkat jobban kihasználjuk, ha a pártdemokrácia és az üzemi demokrácia lehetőségeivel jobban, következetesebben élünk, akkor az üzemekben elmondhatják, hogy a gazdálkodás jó gazdái lettünk. dr. Fazekas László Több mint 50 millió forint értékű településfejlesztő társadalmi munkafelajándás, az ország minden részéből feladott, a lakosság önkéntes tenni akarását bizonyító levelek garmada- a tanácsoknak, a népfront-bizottságoknak és más társadalmi szerveknek a támogatása azt jelzi: az ország lakossága körében teljes és cselekvő egyetértésre talált a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított településfejlesztési társadalmi munfcamozgalam. A Hazafias Népfront Országos Tanácsánál a Magyar Távirati Iroda munkatársának elmondották: bár még csak két hét telt el Bács-Kiskun, Szolnok és Komárom megye településeinek országos kezdeményezésétől, máris száznál több városból és községből küldték meg az életkörülményeket javítani, a lakóhelyi környezetet szépíteni kívánó terveket, sok helyütt pedig ezekben a napokban formálják a lakók — a tanáccsal és a társadalmi szervekkel közösen — az elképzeléseket, a népgazdasági, valamint a helyi erőforrásokhoz, lehetőségekhez illesztve. Megyénkben, a hagyományokhoz híven, együtt tesznek felajánlásokat a lakóhely.«építési társadalmi munikaakcáókhoz és a városfejlesztésben való részvételhez is. Természetesen ezeket külön-külön is értékelik. Községeinkben, vámsainkban az ovodák. iskolát napközik bővítési, felújítási munkáiban a helyi kisiparosok és üzemek, vállalatok szocialista brigádjai segítenek. Hevesen 180 ezer forint értékben végeznek lakatos és kőműves munkát a nagyközség lakói. Az 500 ezer forintos értékben elkészülő új járda melletti parkosítás és ároikásás, melyet szintén a lakosság végez, 200 ezer forint társadalmi munkát jelent. A nagyközség háromezer négyzetméternyi parkfelületéből ezer négyzetmétert gondoznak az ottlakók társadalmi munkában. Füzesabonyban a legjelentősebb felajánlást talán az a 1,5 millió forint társadalmi munka volt. melyet az óvoda bővítésén végeznek. (Az egész költség ösz- szesen 2 millió forint) Gyöngyösön 25 ezer négyzetméter park gondozásáért vállaltaik védnökséget. Négy játszótér növényeinek gondozása, játékainak karbantartása pedig több mint 1 millió forintot tesz ki. Parkosításban egyébként 6 millió 700 ezer forintnál is többet vállaltak a gyöngyösiek. Egerben a Legtömörebb felajánlásnak talán azt tekinthetjük, hogy az egy emberre jutó társadalmi munka értékét 20 forinttal emelik az idén. Mindez persze csak ízelítő. mert a felajánlások beküldése, összegzése még most történik. 1979. szeptember 18., kedd
