Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-19 / 219. szám

Diákotthonban élni I Csaknem kilencvenezer, 6—18 éves korú diák él és \ tanul kollégiumban. Létszámuk a demográfiai görbe' függvényeként legfeljebb csekély mértékben változik;) többé-kevésbé állandó az utóbbi években. A tanulóif- ( jóság egészéhez képest kétségkívül nincsenek sokan. A < statisztika azonban azt is kimutatja, hogy a diákottho- < nokban lakó középiskolások háromnegyede, a szakmun-1 kástanulók 90 százaléka, míg az általános iskolások ősz- í szessége munkás- vagy parasztcsaládból való. S A diákotthon azoknak kíván segítséget adni, akiknek < lakóhelyén nincs meg a tanulás, a továbbtanulás lehető- \ sége. Mondhatnánk azt is, hogy a kollégium: szociális; szolgáltatás, a tanács kezelésében. Ez azonban feladatai-; nak némiképp a leértékelését jelentené. Fiatalon nehézí elszakadni a szülői háztól. Aki maga is élt kollégiumban, í jól tudja: nemcsak helyszínt, de életformát is cserél, ha? diákotthonba költözik. Meg kell tanulnia alkalmazkodnia í másokhoz, a nevelőkhöz, és a korábbi nagy szabadsághoz > képest szokatlan, hogy szigorúbb rend szerint telnek a 1 napjai. ? Az átállás sosem zökkenőmentes. De hogy milyen i mérvű, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig tartó-e, azi mindenkor a helyi tárgyi és személyi feltételektől is függ. i És mivel a diákotthonok a magyar közoktatás szerves í részét képezik, nagyon lényeges, milyen a kapcsolatuk az > iskolákkal. Milyen is ez a kapcsolat? Sajnos, nem min-S dig dicsérhető. Míg a diákotthonokban többnyire meg- i volna a hajlandóság az ápolására, az iskola ezt a köze- j ledést itt-ott alig viszonozza. S bár a felügyeletet ellátó > tanár ösztönzi e kapcsolatok fejlesztését, az eredmény) még gyakorta „foghíjas”. Ennek okát a szakemberek el-i sősorban abban látják, hogy nem sikerült még kialakí- > tani az iskolai és a diákotthoni nevelők azonos szemlé- S letét. | A tanácsok oktatási osztályain mind több szó esik újabban a diákotthoni nevelőmunka korszerűsítésének az í iskola és a kollégium közötti kapcsolat javításának szűk- j ségességéről. Dicsérendő, hogy az Oktatási Minisztérium, ! összefogva a tanácsokkal, a fogyatékosságok felszámolá- i sára újabban táj konferenciákat szervez. Elsőként Veszp- ? rémben gyűlnek össze három megye iskoláinak és diák- > otthonainak igazgatói, hogy megvitassák a két intéz-! ménytípus együttműködésének lehetőségeit. Ezt követően í áprilisban Debrecenben rendeznek hasonló megbeszélést í a hajdú-bihari, a békési és a szabolcsi intézményveze- ? tőknek, valamint a közvetlen felügyeletüket ellátó taná- S esi szakembereknek. j Nem kétséges, hogy van és lesz hasznuk ezeknek a ! konzultációknak, bár a gondokat egy csapásra aligha! szüntetik majd meg. Hiszen teljesen jogos a kifogás,? amelyet gyakorta hallani a nevelőotthonokban dolgozó) fiatal pedagógusoktól (sajnos kevesen vannak!). Panaszol- S ják, hogy speciális munkájukra nem készít fel sem az ( egyetem, sem a főiskola. Az idegenkedés tehát ettől a í munkától már az alma materban kialakul. Így már í könnyebben érthető, miért húzódoznak a fiatal szakem- i berek a diákotthoni munkakörtől. $ Mindez persze csak részletkérdés; a legelhivatottab- ) bak szerint a hátrányos megítélés és a rosszabb munka- i körülmények ellenére is lehet jól dolgozni. De hát mi- | kor jó egy kollégium munkája? Az illetékes nyilván nemi először válaszol erre a kérdésre: ha feladatot ad. ha köl- S csönös a felelősség egyén és közösség között, ha állan­dóan bővíti kapcsolatrendszerét, ha a közösség védelmé­ben. demokratikus keretek között folyik a munka és a nevelés, ha a kollégium képes felkészíteni lakóit a tár- ; sadalmi életre, a beilleszkedésre. j Tömör, világos a megfogalmazás. Megvalósítása vi- ’ szont nem könnyű. Az egyik vidéki város híres kollégiu­mának nevelőtanára a közelmúltban hónapokon keresztül faggatta a bentlakókat, mondjanak véleményt róluk, ne­velőkről és a kollégiumról. A válaszok feltárták, hogy bizony baj van a demokrácia értelmezése körül a tanár- ? diák viszonyban. Pedig ez a diákotthon a jobbak közé> sorolható, munkájában mégis sok a hiba. Általánosság- i bán kimutatható a törekvés a jó irányba, a szakemberek > véleménye szerint a háromszáz-egynéhány középiskolai! diákotthon közül kétszáz, ha nem is tökéletesen, de így > vagv úgy mutat jó példát. Ezek közé tartozik a tiszalöki, > Szolnokon a Szamuely Tibor nevét viselő, a fővárosban a Táncsics Mihály vagy Átándon a mezőgazdasági szak- i munkástanulók diákotthona. Soroljuk ide még a vasadi ? tanyai kollégiumot is, mert szép példája annak, hogy a; képesítés nélküliekkel feltöltött tantestület is képes ered-í mén.yes munkát végezni, ha kellő segítséget kap anyagi- í akban és szellemiekben a felügyeletet ellátó tanácstól. \ Persze ellenkező előjelű példa is akad jócskán. Az; egyik kollégiumban büntetéspénzt szedtek a bentlakóktól, j Egy másikban az dívik, hogy este nyolcra pizsamába > kényszerítik a lakókat. Ismét másutt felbontják a gye- í rekek leveleit; a lányok hetente kétszer moshatnak, s nehogy bárkinek is eszébe jusson megszegni a törvényt,? lakatra zárják a fürdőhelyiségeket. 1 > Van tehát bőségesen tennivaló, hogy a diákotthonok, > a kollégiumok légköre jobb legyen, hogy eredményeseb- • ben töltsék be feladatukat, s lakóikból valóban szocialis­ta gondolkodású,, munkaszerető, közösségi szellemű fel­nőtteket neveljenek. Ám a jó példák igazolják: a diák-- otthoni élet önállóságra szoktat, az önállósodás pedig meggyorsítja a felnőtté válást. — Élni pedig — ha a kö­rülmények szülte szükségből is — sokaknak kell kollégi­umban. S nem mindegy, hogyan! j Fejér Gyula ! EGERBEN VENDEGSZEREPELT Omega—Omega Az Ómega együttesről ne­héz újat írni. Ők egyedül azok, akik nemcsak itthon töltenek be vezető szerepet, hanem Európa valamennyi országában a legsikeresebb koncertegyüttesek közé tar­toznak. Évekkel ezelőtt ki­léptek a nemzetközi porond­ra, nehéz, de szisztematikus munkával elérték, hogy manapság Nyugat-Európá- ban a sikeres együttesek kö­zé tartozzanak. A legújabb értesülések szerint nincs már messze az az idő, hogy Amerikába is átjussanak, és ott is felzárkózzanak a leg­jobbak mellé. Honnan indult az Omega? A hatvanas évek elején egyetemi klubokban! kezd­ték. amatőr zenészek voltak, főleg külföldi számokat ját­szottak. Hatalmas táboruk volt, már a hőskorszakban feltűnt, hogy amerre az1 Omega megfordul, minde­nütt telt ház van. Jelentős fordulatot jelentett életük­ben, amikor Presser Gábor közéjük állt. Ez volt az első nagy fellendülés korszaka, lemezfelvételeket készítettek, külföldön is felléptek, fan­tasztikus iramban kapasz­kodtak felfelé. Aztán a Lo- comotív GT megalakulása nagy fordulatot hozott, so­kan szerették volna, hogy az Omega eltűnjön a süly- lyesztőben. Évek múltán a zenészek most is úgy érzik, nagyon kévésén múlt akkor, hegy nem hagyták abba. Persze nem a zenei hitval­lásuk, akaraterejük, képzett­ségük volt a gát, hanem azok az emberek, akik a rockműfajt — Omegát — nem szerették. Az Omega lemezszerződést kapott kül­földről, s gyakorlatilag . az­óta többet koncerteznek a határokon túl, mint itthon. Mit hozott 1979? Ez az év talán az egyik legsikeresebb esztendejük. A Gammapolis igényes zenei album, mindenütt nagy számban vásárolják. Ma már az Omega — üzlet. Ezt sok helyen ki is használják, félelmetes összegeket keres­nek rajtuk. A szokásos évi magyarországi ŐRI turné­jukat idén is megtartották, ezúttal a Hobo Blues Band­áéi. Mindenütt telt ház volt, igen nagy sikert arattak. A turné gyakorlatilag ezzel az egri fellépéssel ér véget. A két kisstadionbeli koncert a szokásos eredménnyel járt, látványosan üdvözölték a magyar közönséget, egy talp­alatnyi hely nem volt, s a svájci Krocus-együttes, va­lamint a HBB megfelelően előkészítette a közönséget. Az Ómega-ünnep azonban egészen más. Látványban, és zenében olyat nyújtanak, amihez foghatót nem kap a magyar közönség más hazai együttestől. S Benkő Lász- lóék váratlanul elfogadták az Egri Express Iroda meg­hívását. Magyarországon 1979-ben sportstadionban nem léptek fel — leszá­mítva a Kisstadiont. Egert, Észak-Magyarországot kü­lönben is régóta nem üdvö­zölték már ilyen nagysza­bású koncerttel. így aztán a teljes „Omega team” felvo­nult. Nagy show-műsor volt, a lézerágyút is elhozták. Természetesen ők léptek utolsóként színpadra. Amint Benkő László elmondotta, szívügyük volt ez a koncert, nemcsak a város miatt, ha­nem azért is, mert nagyon megkedvelték turnéjuk so­rán a HBB zenéjét, valamint most először léptek színpad­ra a totális rockzenét kép­viselő P. Mobillal. Az Ome­ga gyakorlatilag a koncert után elköszön Magyaror­szágtól, ismét, nyugat-európai turnét kezdenek, valamint befejezik legújabb nagyle­mezük zenei anyagának csi­szolását. Bizonyára olvas­tak már róla, az Omega ti­zedszerre jelenik meg Nyu- gat-Európában és Magyar- országon, s bravúros tech­nikát igénylő élő koncertle­mez lesz. Miért is szeretik az Omegát? Akadnak, akik értetlenül nézik a zenekar sikereit. Egyszerűen nem értik, mi­ként képes megtartani, sőt növelni táborát. Pedig a válasz igen egyszerű. Zené­ben mindig fejlődnek, a „space rock” (űrrock) vá­lasztása telitalálat volt. Nemcsak ebben vannak lé­péselőnyben a többiekkel, hanem máris a holnap ze­néjét játsszák. Az Omega őszinte, kitart eredeti el­képzelése mellett, amiben igazuk van — zenében is! — abból jottányit sem en­gednek. Persze nagyon ne­héz utat járnak be, de a kö­zönség ezt érzi, s nem hagy­ják el őket, s minden, ami egy nagy együtteshez kell, az az ő esetükben megvan. A sztár Kóbor János. A magas színvonalú billentyű­játékos, Benkő László aki fáradhatatlan energiával intézi a zenekarvezetők szo­kásos ügyes-bajos dolgait. Molnár György, a magá­nyos szólógitáros játéka tisztán felcsendülő dalla­mokat eredményez, kitűnő rockgitáros. Mihály Tamás nemcsak ragyogó basszus­gitáros, hanem egyértelmű­en ő a zenei motor, ötlet­ember. rajta nagyon sok minden múlik ... Debreceni, azaz Ciki fantasztikus do­bos. fejlődőképes, s ami oly fontos — hibát nem vét. S ma már elengedhetetlen a sztáregyütteseknél, hogy tö­kéletes legyen technikai be­rendezésűk. Szinte havonta újabb és újabb összegeket invesztálnak be a technikai parkba, így aztán a külföldi együttesekkel is tartják a színvonalat. Hogyan tovább? A Bellaphone lemezcéggel rövidesen lejár szerződésük. A világ legnagyobb lemez- társaságai is megkeresték őket, a hírek szerint olyan szerződést kötnek a közel­jövőben, amire Magyarorszá­gon még nem volt példa, így aztán elérkezik majd az az idő, hogy egyszerre jele­nik meg az Ómega-nagy­lemez valamennyi kontinen­sen. Könnyen lehet, hogy ezentúl a felvételek ameri­kai turnéjukon készülnek majd, s a magyar együttest amerikai turnékon ismerik meg még többen. Az Omega jövője továbbra is egyértel­mű, őszinte, tiszta zenét játszani, megtartani az ere­deti célkitűzéseket, s még feljebb kapaszkodni a nem­zetközi zenei életben. K. O. „Hátukon a házuk“ Hajdanában a céhlegények szekérre kapaszkodva járták be a világot, s ha valahol megtetszett egy város, a helybéli iparosoktól kaptak szállást. Még az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor Márton is gyalogosan ismerte meg Eu­rópát. Útja közben sok min­denre panaszkodott, a ten­gerre, mert túl hullámos, a könnyűvérű hölgyekre, mert lépten nyomon a nyakába akaszkodtak, a pénzre, mert nem volt belőle elég, csak éppen az emberek vendég­szeretetét nem hiányolta. Mai utódaik, a világra kí­váncsi kispénzű fiatalok, hátizsákkal, sátorral felsze­relkezve járják a környező országokat, hazánkat. Ök azok, akik nem fizetnek több ezer forintot a „fiatalok­nak szervezett” társasuta­zásokért, hanem ugyanazért az összegért egy hét helyett háromig maradnak a bolgár tengerparton. Még akkor is, ha egész idő alatt kizárólag komzerven élnek, ha az ol­csóbb campingekben nincs is meleg víz. De megnézik Várnát, Burgaszt, Neszebárt, eljutnak a legdélibb halász­faluba is. Üj barátokat sze­reznek, mert egy táborban mindenki ismeri a szomszéd sátor lakóját, mert a falu­ban nem az idegenvezető kér helyettük egy pohár vi­zet. Ez az utazásforma a mai tizen- és huszonévesek több rétegére jellemző. Lehet, hogy imádják a discót, vagy éppen Mini-, Beatrice-kon- certekre rohannak, esetleg Kraftwerket hallgatnak ott­hon, vagy Bachot, talán in­Kicsi a diai zenét. A közös bennük, hogy csak úgy ismerhetnek meg minél többet a világ­ból, ha „hátukra kapják a házukat”, világ! Szalma, amikor az utcán észrevette Lejkát, magára hagyta lovagját és odaszaladt a barátnőjéhez. Nagyon meg­örült ennek a találkozásnak. Hát hogyisne! Szinte az ég­ből hullott alá ez a jó alkalom, hogy megmutathassa ba­rátnőjének a szíve választottját. Izgatottan kérdezgette Lelját: — No, milyen? — Klassz. — A magassága? — Klassz. — Hát az arca? — Klassz. — Tetszik? — Igen. És mondd csak, ugye gyakráti mondogatja ne­ked, hogy: bogárkám, bocikám, mókuskám, macikám, ara­nyom, kiscicám? — Igen. De honnan tudod? — Nemrég még nekem mondogatta ugyanezeket. DZSÄFAR BAGIR (Zahemszky László fordítása) M AI műsorok: . Ml 110 KOSSUTH 8.27: Szocialista brigádok akadémiája. 9.06: Olvasó­lámpa. 9.16: André Chénier (Operarészletek). 9.52: Tar­ka mese, kis mese. 10.05: Képzőművészeti világhét. 10.35: Válaszolunk hallgató­inknak. 10.50: Üj Melódia­lemezeinkből. 11.22: Klasz- szikus operettekből. 12.35: Fegyelmezetlen állampolgá­rok. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Örökzöld dzsesszme- lódiák. 14.15: A Tátrai-vo­nósnégyes játszik. 15.10: Operaáriák. 15.28: MR 10— 14. 16.08: Kritikusok fóru­ma. 16.18: Haydn-művek. 16.39: Külföldről érkezett... 17.07: Mintadarab, nem el­adó! 17.32: Jascha Heifetz 1917—1966 között készült lemezfelvételei. 18.09: Koz­ma József—Reményi Gye- nes István dalaiból. 18.15: Hol volt, hol nem volt.. 18.30: Esti magazin. 19.15: Népzenei hangos újság. 19.55: Móczárt: Szöktetés a szerájból. 22.30: Madrigálok. 22.45: „Háború egy semle­ges országban...” 23.00: Szimfonikus zene. PETŐFI 8.33: Idősebbek hullámhosz- szán. 9.28: A 04, 05, 07 je­lenti. 10.00: Zenedélelőtt. 11.30: A Szabó család. 12.00: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Színészkirály. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig... 16.00: Mindenki is­kolája. 16.35: Egészségünk­ért! 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség 18.33: Könnyűzene. 19.00: Közvetítés az Ű. Dózsa— Dukla Praha BEK labdarú­gó-mérkőzés II. félidejéről. 19.50: Hapci! 20.15: A beat kedvelőinek. 21.00: Közvetí­tés a Rapid Wien—Diós­győr KEK és a Juventus— Rába ETO UEFA Kupa lab­darúgó-mérkőzés II. félide­jéről. 21.50: Kíváncsiak klubja. 22.40: Nóták. 23.15: Zenés játékokból. MISKOLC 17.00: Hírek, időjárás — 17.05: Tíz perc mezőgazda­ság. Szerkesztő-riporter: Borsodi Gyula — 17.10: Az izzó acél vonzásában. Ri­porter: Tolnai Attila — Könnyűzene — Sport *— 18.00: Észak-magyarországi krónika (Hat megye, vala­mint Debrecen és Miskolc megyei városok ipart fel­ügyelő tanácselnökhelyet­tesei részére táj értekezletet tartanak Miskolcon — Ipar­cikk országos számítástech­nikai értekezlet kezdődik Egerben) — 18.25: Lap- és műsorelőzetes... T 9.20: Tévétorna. 9.25: Isko­latévé. 10.20: Delta. 10.40. Éjszakák és nappalok. 11.40: Nyitott boríték. 12.10: Le. hét egy kérdéssel több? 15.45: Iskolatévé. 16.35: Mu­zsikáló fa. 17.00: Nyugat, műnk érdekében. 17.30:, Kinn vagyunk a vásárban! 17.55: Ű. Dózsa—Dukla Pra. ha labdarúgó BEK.mérkő. zés. 19.45: Tv-híradó. 20.15. A tenger titkai. 21.05: A ka. pu. 21.10: Intersonic ’79. 21.40: Az emberi test. 22.15: Olimpia 1980. 22.30: Tv- híradó 3. 2. MŰSOR 20.01: A Palio — A ló és a győzelem. 20.30: Volt egy. szer egy kórház... 21.10: Tv. híradó 2. 21.30: Tudósklub 79. 1979. szeptember 19., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom