Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-12 / 213. szám
Felmondtak a vállalatnak NEM LEHET ELEVE valóságos a verseny, ha nincsenek igazi nyertesek és vesztesek. A közepes fejlettségű népgazdaságunkat alkotó vállalatok versenyében különösen nélkülözhetetlenek az éles kontrasztok, a határozott pólusok. Mivel az élenjárók látványos anyagi ösztönzésének lehetőségei korlátozottak, előtérbe kerül a lemaradókkal, az élet- képtelenekkel szembeni következetesség. A szelektálás nemzeti önvédelem. Hiszen a korszerűtlen, ráfizetéses üzemek nem termelik, hanem fogyasztják értékeinket. A rosta mégsem dolgozik. A közvélemény türelmetlen. Mi is a tényleges helyzet? Igaz, annál több történik, mint amiről a lakosság tud, de ez a lehetségesnél. a szükségesnél azért kevesebb. A kormányzati szervek 31 rossz hatásfokú vállalatot utasítottak termelési szerkezetük felülvizsgálatára, belső tartalékaik feltárására, a szükséges cselekvési programok, intézkedések kidolgozására. Tizenként jelentős exportáló vállalatnál felmondták az állami támogatást. A Pénzügyminisztérium 17 termelőszövetkezetnél és öt állami gazdaságnál kezdeményezett átfogó vizsgálatot — a döntően belső hibákból és nem a természeti viszonyokból adódó és ismétlődő veszteségek okainak feltárására, felszámolására. Valami tehát elkezdődött, és ez nem is kevés. Intézkedéseikkel a vezetők felszámolták a veszteséget, a gazdálkodás hiányosságait az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalatnál. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat intézkedési terve rövid távon szintén megoldást ígér. Megszüntettek két régi veszteséges gyárat (Drávaszabolcson és Kaposváron), csökkentik a lenszövetek termelését. A kevesebb lent a kedvezőbb adottságú területeken termelik meg, s így a felvásárlási ártámogatás is mérsékelhető, Jobban kihasználják a megmaradó termelési kapacitásokat, csökkentik a gyártási költségeket, s így a kevesebb termelés gazdaságossá válik. Más gépipari, nehézipari és könnyűipari vállalatok olyan intézkedési tervet készítettek, amelynek végrehajtásával középtávon — az 1980-ban életbe lépő termelői árrendezések hatását is figyelembe véve — felszámolják a meglevő veszteség- forrásokat. Több vállalat jövője azonban eddig még nem rendeződött. A gondok és a megoldásra váró tennivalók sokfélék. A vállalatok egy csoportjánál a hatékony munka megalapozásához egy-egy termékcsoport ügyeinek rendezése, esetenként minisztériumi segítség szükséges. Számottevő anyagi-pénzügyi támogatásra persze sehol nem számíthatnak, de arra igen, hogy például jobban bevonják a vállalatokat az államközi szerződések előkészítésébe, s így a VI. ötéves tervben nem kell majd , bizonyos termékeket ráfizetéssel exportálni. A VÁLLALATOK következő csoportjánál a problémák nem oldhatók meg egy-egy termékhez kapcsolva, a tevékenységük egészére ható döntésekre van szükség. Végül vannak olyan területek ahol, a gazdaságtalan tevékenység túllép a vállalati kereteken, s az egész gyártási ágra kiterjed. Az eddigi intézkedések és javaslatok nem elégségesek — nem eléggé átfogóak, koncepcionálisak és következetesek — vállalati és szakágazati sorskérdések eldöntésére. A tevékenységük gazdaságtalan voltát ugyan sehol nem vitatják, az érintett vállalatoknál, ám a termelés fenntartását, a hazai ellátásra és exportérdekekre hivatkozva nélkülözhetetlennek tartják. Az önkritikát gyakorló akciót több vállalat késve kezdte meg, nem hitte el, hogy a jövőben nem számíthat központi támogatásra. kellő garanciák, eredményes munka nélkül. így vizsgálódásaikat nem kezdeményező önmegújításra, hanem például a kusza pénzügyek rendezésére, a fejlesztési források központi kiegészítésére igyekeztek felhasználni. E vállalati körben a pénzügyi, fejlesztési nehézségek már csak az alacsony hatékonyság miatt is nyilvánvalóak. A pénzügyi helyzet megoldása azonban nem lehet egyszerű bankművelet, alapja csak a vállalat öntevékenysége, gazdasági felemelkedése, hosszú távú stabilizációs programja lehet. A MTIVK ÁSOK, a beosztott dolgozók, a gazdaságtalan tevékenység kialakulásában jórészt vétlenek, megszüntetésében sem vállalhatnak aktív szerepet. Mégis indokolt, hogy személyes jövedelmük alakulásában érzékeljék végzett munkájuk rossz hatásfokát. A megoldás, bár érdekeket sért. igazságos. Egy egész ország lehet vétlen a cserearányromlás okozta külpiaci veszteségekben, állampolgárai azonban mégis kénytelenek, bármennyire is kellemetlen hatásaival számolni. munkájukkal az új helyzethez alkalmazkodni. A vezetők személyes felelőssége a vállalat eredményes gazdálkodásáért vitathatatlan. Akik nem érzékelik az idők változását és nem képesek a merőben új követelményekhez felzárkózni, azoktól búcsút vesznek. A prémium-megvonásokon kívül már több helyütt sor került vezetőcserékre is. A vezetők anyagi érdekeltségének erőteljes fokozását szintén tervezik. Megszüntetik a prémiumok felső határát, a kifizetések alapjává pedig a bérköltségek helyett az adózás utáni nyereség mértéke, vagyis a jövedelmező gazdálkodás válik. Az eddigi tapasztalatok félreérthetetlenül bizonyítják hogy a kibontakozáshoz szükség van a központi irányítás. a kormányzati szervek kezdeményező lépéseire. Ahol halogatják a vállalati döntéseket — a nem gazdaságos tevékenységek, a termelőrészlegek megszüntetésében, a telephelyek önállósításában — ott nélkülözhetetlen az irányító hatóság egyértelmű állásfoglalása, intézkedése. Most az átfogó munka második szakaszában a minisztériumi kezdeményezések kerülnek előtérbe, az elfogadható és megnyugtató intézkedési tervek kialakításában. A mindenkori „sereghajtó” sávban a gazdaságos tevékenység feltételeinek megteremtését egyébként folyamatosan a kormányzati szervek vezérlik, szervezik és ellenőrzik. Nemcsak a felemelkedés lehetősége, a veszteséges vállalatok köre is nyitott. Kilépnek belőle azok, amelyek vezetői jól végiggondolták és következetesen végrehajtják feladataikat. De nyomban új vállalatok léphetnek helyükbe. Nem azért, mert rósz- szabbui dolgoznak, hanem azért, mert a piaci, gazdasági feltételek megváltoztak. Egyebek közt az 1980-as árrendezés, bár nem teremt merőben új helyzetet, azért módosítja, pontosabbá teszi az eddigi értékítéleteket. Ügy is mondhatnánk, hogy a versenyben elért pozíciók megtartása, szüntelen fej. lesztést, kezdeményezést, megújulást kíván. E VERSENY KIUGRÓ, netán világraszóló eredményei vonzó példák, előrelendítő szerepük vitathatatlan. De ugyanígy közelebb kerülünk céljainkhoz, az ország gazdasági felemelkedéséhez azzal is, hogy időben felismerjük és elismerjük az esetleges kudarcokat, megtanulunk bátran szembenézni és következetesen szakítani a nem gazdaságos tevékeny, ségekkel. Kovács József Pillangószelepek Gyöngyösről Az ISG gyöngyösi Öntöde és Gépgyárának dolgozói az idén terven felül új termék előállítását vállalták. Ev végéig csaknem hatezer darab II féle méretű pillangósze- lep készül itt. Ezek az ügyes kis szerkezetek — amelyek a hagyományos csavarorsós szelepeket helyettesítik —, mintegy 16 atmoszféra nyomásig használhatók, csőben áramló gázok, cseppfolyós anyagok zárására. Felvételünkön: a kész termékek. amelyeket Kovács Lajos ellenőriz. (Fotó: Szabó Sándor) Mmi M Figyelmeztető különbségek Az egyenletesebb, biztonságosabb termelés a cél A megye búzatermelési szakemberei tanácskoztak a Technika Házában A vártnál lényegesen kevesebb búza termett az idén, s nem mehetünk el e tény mellett anélkül, hogy ne elemeznénk a terméskiesés legfontosabb okait — mondta bevezetőjében Koós Viktor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője azon a tanácskozáson, amelyet tegnap délelőtt tartottak Egerben, a Technika Házában. Amint az az értekezlet írásos anyagából is kitűnt, a becsültnél alacsonyabb termés javarészt a meglehetősen mostoha időjárásnak köszönhető, de jó néhány szervezési, technológiai és egyéb ok is közrejátszott. Erre utalt Kocsis Gyula, a mezőgazdasági osztály helyettes vezetője is vitaindító előadásában, amelyben kiemelte, hogy a legjobb és a leggyengébb búzát arató gazdaságok termésátlagai közti különbség csaknem eléri a 32 mázsát hektáran- ként. Kiderült az is, hogy a hagyományosan jól szervezett munkát végző gazdaságokban — mint például Nagyrédén, a hevesi közös gazdaságban, Gyöngyösna- tán, Gyöngyöshalászon, Ka- rácsondon, Erdőtelken, Poroszlón — ebben az esztendőben is csak annyival kevesebb gabona termett, mint amennyit elvitt a száraz, hideg tél. a májusi aszálv. Kocsis Gyula arra is felhívta Falusi öregek Bevittek a kórházba egy nyolcvankét éves férfit. A mentők, az ápolók, az orvosok igy szólították: papa. Mezőt járó bakancs volt rajtad fakult, kék kötény volt a derekára kötve, karja, arca sok napot szítt magába a türelmetlenül várt nyarak során. Az ilyeneket így hívják: papa. „Papa. miért csinálta?” — kérdezte az orvos „Nem volt más, aki?...” Fejét csóválta. Az öreg meg se szólalt. Akkor kezdett üvölteni, ami. kor megpróbálták helyrerángatni a vállát Azt mondta. hogy inkább öljék meg. így úgysem érdemes élni. „Nincs olyan nagy baj” — mondta az orvos, és elérzéstelenítették a vállát, ameny- nyire lehetett. Derékig gipszbe rakták, bent akarták tartani a kórházban, de az öreg hazament. Az orvos sokáig forgatta a kezében a kis kartonlapot, amelyre az volt írva, hogy X Y nyugdíjas, be akart fogni, s ahogy vezette ki a tehenet az istállóból, az valamitől meg. ijedt és elrántotta, majd tíz méteren keresztül maga után húzta. Mért fog be egy nyolcvankét éves ember? Hová akart indulni? Mért nem ült a kispadra, az öregasszonyok mellé, hogy legalább egy kicsit emlékeztessenek megváltozott, saját házuk régi homlokzatára? ■ Mért kell nekik ma is kaszálni, kapálni, befogni, gyűjteni, rohanni zöldért, kiásni, elültetni, átrakni, meszelni... S ha este mégis odaülnek a padra (ha van), fejüket csóválni. amikor arra veri fel a porfelhőt a kombájn? Valami kimeríthetetlen ' múlt csorog a ráncokból. Valami, amit beléjük gyötört a sorsuk: cselédség, szolgaság, zsellérség. napszámosság. SAS-behívók, őrmesterek. Jutásról, Doberdo, elpusztult kisgyermekek, föld — a másé —, majd újra háború, s újra föld. most már az övék, aztán padlássöprés, meghason- lás, hitetlenség, és végül a bizonyosság, hogy így jó, most jó..de már öregek. öregek. Elfogadják? A korukat, s azt, amj ehhez adható? Mit szólnak az intézményes gon. doskodáshoz? A szociális otthonokhoz, az öregek napközi otthonjaihoz? És mi fölött uralkodtak a gyűrött vo. nások, amikor a szövetkezeti tagok nyugdíjazásáról hallottak? A gyerekük, az unokájuk olvasta fel, vagy a rádióban, a televízióban hallották. Vagy a jogászhoz mentek el begombolt ingnyakkal... Megkérdezték: hogy is van ez? Nyolcvantól már a hatvanévesek is kaphatnak nyugdíjat? Az arcokon a rendeleteknek kijáró tisztelet. Igen. papa. A gondoskodásnak rengeteg formája van: karok, amelyek ölelnek, szoríthatnak is. gvengédek is lehetnek. Róluk sokat beszélnek. Kevés falu van, ahol ne lenne „napirenden” az öregek helyzete. Azoké, akik jogosultak — az emberek között válogató jogszabályok szerint — nyugdíjra, járadékra, kisebb-nagyobb segélyre. S azéké is, akik nem jogosultak ilyenfajta gon- goskodásra. Hányán vannak, akik későn léptek be a szövetkezetbe, s kérni sem tudnak, hi. szén a válasz az irodák hosszú visszhangjával ismételve: nem jár, nincs meg az éve. Hány asszony van, (özvegyek is), akik csak mint családtagok dolgoztak, nem pedig jogilag rendezett tagsági viszony szerint? Hányán vannak? Egyáltalán jeléntenek-e Valamit a számok? S elég-e, hogy beszélünk róluk, s szívesen ültetjük őket megváltozott homlokú házuk elé, a kispadra? .. .Az orvos a kartonlappal játszott. Miért csinálta? — kérdezte magában, s látta az ablakon át, hogy az öreg lobogó kötényét üldözve siet az állomásra. Derékig gipszben. Ránki Péter a figyelmet, hogy a hajdan csak kenyérnek valóként termelt búza ma már fontos takarmányalapanyag is, amely mind magának a gazdaságnak, mind pedig az egész országnak meghatározza a takarmánymérlegét, s ezen keresztül a hústermelést is. — Az idén is megtermett persze a szükséges gabonánk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ország külkereskedelmi érdekeit sem. Sem a sütőipar, sem pedig a takarmánytermelés nyersanyagellátása pillanatnyilag nincs veszélyben, a gazdaságok pénzügyi mérlegében viszont már az idén is érezteti hatását a gyengébb termés — hangsúlyozta az osztályvezető-helyettes. Nem véletlenül emelte ki a vitaindító előadás is azt a figyelmztető tényt, hogy míg 1974-ben mindössze 70 kilogrammal maradt el az országos termésátlagtól a Heves megyei, addig 77-ben ez a szám hat mázsa, az idén pedig öt mázsa fölé emelkedett. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy olyan jó nevű gazdaságokban, mint a hatvani, zagyvaszántói, vámos- györki is csaknem tíz mázsával arattak kevesebb búzát, mint az elmúlt esztendőben. Mindezeknek az okait a technológiai és munkafegyelem. a szervezettség és a racionális gazdálkodás hiányosságaiban is keresni kell. Az említett és még jó néhány gazdaságban ugyanis a helyi adottságok ennél lényegesen jobb terméseredményeket indokolnak. Ezt követően Kocsis Gyula részletesen értékelte az elmúlt ősz, illetve az idei tavasz és nyár tapasztalatait, végezetül pedig felhívta a figyelmet az olykor végképp megbízhatatlan termésbecslésekre. Míg Gyöngyöspatán, Pétervásárán, Detken, Pé- lyen szinte pontosan meg tudták mondani, hogy mekkora termés van a búza termőterületén, addig akadtak olyanok is, mint például Verpelét, Kisköre, Kerecsend, ahol tíz-tizennégy mázsás tévedések is előfordultak. Természetes, hogy ezek a továbbított adatok azután mind a megyei, mind az országos összesítéseknél zavart okoztak. A bevezető előadást követő vitában a szakemberek elsősorban még az eddigieknél is jóval alaposabb, gondosabb talajmunka jelentőségét hangsúlyozták, s azt, hogy átgondoltabban kell megválasztani a helyi adottságoknak megfelelő búzafajtákat. Varró Imre, a vetőmagvállalat képviseletében elmondta, hogy a táj jellegének megfelelő fajtákból kielégítő a kínálat, és a vetőmagok minősége is hagyományosán jó. Többen is hangsúlyozták, a talajvizsgálatok jelentőségét és ezzel kapcsolatban nem egy felszólaló elmondta véleményét a műtrágyakérdésről is. Az AGROKER adatai szerint ugyanis 58 millió forint értékű műtrágyát mondtak vissza a gazdaságok, s ez csak részben magyarázható azzal, hogy több helyütt már korábban gondoskodtak a megfelelő készletekről. Sok termelőszövet- ’ kezeiben megfigyelhető a kisebb-nagyobb mérvű — de sok esetben értelmetlen — takarékosság, ’ ugyanakkor még a jelenlegi szűkös időkben is találkoztak a szakemberek indokolatlanul pazarló üzemekkel is. A füzesabonyi közös gazdaság fő- agronómusa viszont felhívta a figyelmet, hogy hosszú ideje a TSZKER még azt a mennyiséget sem szállítja például foszfor-műtrágyából, amit megrendeltek. Egy másik hozzászóló ellenben azt hangsúlyozta, hogy a termelési rendszer keretében termelő gazdaságoknál kiemelkedően jó a költséggazdálkodás és a legtöbb helyen — köszönhető ez persze a rendszeres szaktanácsadásnak és talajvizsgálatoknak is —. megközelíti az optimálist a műtrágya-felhasználás. Műanyagfilc — Szegedről Korábban tőkés importból beszerzett, textil alapanyagú talajszigetelő anyagok gyártására tért rá a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat. Űj cikküket elsőként vasúti pálya építkezéseknél alkalmazták — sikerrel. Ezt követően több tízezer négyzetméteren a Hungarocamion egyik telephelyén. az altalaj teherbíró sának javítására használták fel. A vizenyős, mocsaras terület gépjárművekkel egyébként járhatatlan lei ne, a talajszigetelő filc fő terített kavicsos jhomokréti gén viszont huszonhat tor nás munkagépek is dolgo: hatnak. A műanyagfilc újat fontos felhasználási terüle az Ml-es autópálya Bicske- Tatabánya közötti szakasz 1979. szeptember 12., szerda