Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

Hogyan keil kéményt söpörni? A kérdésre 1639-en tudná­nak szakszerű választ adni az országban, mindössze alig több mint másfél ezer kéményseprő, akik falun és városon 6 millió kéményre vigyáznak: ellenőrzik, he­lyesen működnek-e a tüze­lőberendezések, milyen a kémények állapota, nem szennyezik-e korommal a levegőt. Mindezt három perc alatt! Átlagosan — a lét­számhoz viszonyítva — eny- nyi idő jut egy háztartási, illetve gyárkémény kötelező időszakos tisztítására. El­képzelni is nehéz ezt a bur- leszkfilmbe illő, gyorsított munkatempót, nemhogy a gyakorlatban véghez vinni. Kevés a kéményseprő, jobban mondva: egyre ke­vesebb. Elöregedik a szak­ma, nincs utánpótlás, az ország harminc vállalatának mindössze nyolc szakmun­kástanulója van, mert nem vonzza a fiatalokat a „tüze­léstechnikai karbantartó és kéményseprő” mesterség. A századfordulón még népsze­rű szakmát most lenézik. Pedig a legősibb mestersé­gek közé tartozik. Egy kis történelem: a középkorban tekintélye volt a kémények őrének, hisz nagy részben tőle függött a várostüzek megelőzése. Nemcsak a kor­mos kémények seprésével foglalkozott, hanem mint tűzrendész is szolgálta a lakosságot. Hazánkban olasz és morva vándorlegények honosították meg ezt a szakmát. Először 1748-ban Mária Teréziától kapott ki­váltságlevelet a pozsonyi és A kéményseprők növelik a földgázzal, olajjal, szilárd tüze­lőanyaggal működő fűtőberendezések hatásfokát, így je­lentős energiát takaríthatnak meg a főváros lakói. A ké­pen: a kazán külső burkolatának bőmérsékletmérése. is kerékpároznak, olykor egyik tanyától a másikig, vagy faluról falura. A vá­rosiaknak sem könnyű: a kéményseprő kormos ruhá­ja miatt nem utazhat autó­buszon, villamoson, csak két keréken. Persze van, akit éppen a változatos, a min­dennap újat hozó munkakör vonz. Akik nehezen tűrik a kötöttséget, a bezártságot, a nyolcórás műszakokat az üzemekben, szívesebben vá­lasztják ezt az „örökmozgó” szakmát, még akkor is, ha fárasztóbb. A mesterség Műszerek, vegyi anyagok, kisgépek segítik munkájukat budai céh. Később is az iparűzés jogát engedélyhez, képesítéshez és megbízható­sághoz kötötték. A kémény­seprőt szívesen látott, „sze­rencsét”, biztonságot hozó emberként fogadták a há­zaknál. És ma? Sokan zaklatás­nak veszik, ha vállán kapa­róvassal, . csőkefével, mérő- golyóval megjelenik a ké­ményseprő. holott munkájá­tól élet. és vagyonbiztonsá­gunk függ. Hogy miért nem tartozik a divatszakmák kö­zé a kéményseprés, annak ellenére, hogy az éves át­lagkereset a 46 000,— forin- to+ is eléri? Elsősorban mert nem tiszta munka, bár a városokban dolgozóknak csaknem mindenütt van fe­kete-fehér öltözőjük, zuha­nyozójuk, de -a vidéki ké­ményseprők többségének szociális körülményei nem kielégítőek. Esőben, sárban, forró nyárban, hideg télben naponta 30—60 kilométert szépsége azonban nemcsak a mozgásszabadságban rejlik, hanem az emberi kapcso­latokban : a kéményseprőt nem egy helyen régi isme­rősként fogadják, elbeszél­getnek vele a család dol­gairól. Természetesen ez a szak­ma is — mint annyi más régi mesterség — korszerű­södött a technika fejlődésé­vel. Az új energiahordozók — olaj, gáz — elterjedésé­vel az iparban, a háztartá­sokban megváltoztattá a tüzelőberendezések tisztítá­si technológiáját. A ké­ményseprő vállalatoknál az utóbbi évtizedekben átké­pezték a dolgozókat, akik­nek szakmai tudása össze se hasonlítható a század ele­ji, házakat járó kéménysep­rőkével. Ma egy tüzeléstech­nikai karbantartó és ké­ményseprő szakmunkásnak ismernie kell az üzemek, középületek bonyolult fű­tésrendszerét, a kazánoktól a kéményfejig. Műszerek, kisgépek, vegyszerek segí­tik, könnyítik munkájukat. A szakmának van jövője, sőt egyre nagyobb jelentősé­gű a gazdasági életben, mi­vel ez a szolgáltatás lénye­gesen befolyásolja az ener­giafelhasználást. Csak egy példa: a kazánok hőterme­lő hatékonysága rendszeres karbantartással, tisztítással 6—8 százalékkal növelhető, helyes tüzeléstechnikával nagy mennyiségű fűtőanyag takarítható meg. A környezet védelméért is sokat tehetnek a kémény­seprők. Ellenőrzik, beszabá­lyozzák a tüzelőberen­dezéseket, ezzel megaka­dályozzák, hogy az el nem égett gázok eltávozzanak a kéményből. A szolgáltatás most kétirányú: megmaradt a hagyományos, a lakosságot kiszolgáló munka, vagyis a kéménvsenrés, másrészt, al­kalmazkodva az ipar fejlő­déséhez magasabb szakmai színvonalon is betölti sze­retjét. vagvis töhbirányúan kénzett munkásokra van szükségük a vállalatoknak. Aki a közelmúltban ott volt Nyíregyházán az orszá­gos kéményseprő szakmai vetélkedőn. — amelyen 19 megye legjobb szakmunká­sai versenyeztek — teHesen úi kénét kanott erről a mesterségről. Tapasztalhatta, hörnt a kéménvsenrés lega­lább annvira becsülhető szakma, mint a lakatos. vil_ lanvszere'ő és bádogos. Az előítéletek megszűnése csak idő kérdése. Pályaválasztás­kor ebben sokat segíthetnek a pedagógusok, mert keve­sen tudták: nemcsak szak­munkásképzés folyik a szol­gáltatóágban, hanem közép­iskolai fokon a kohó- és öntő szakközépiskolákban is tanulhatnak a jövő szak­emberei. H. A. „Hogy lehet a lottójátékot megnyerhetésre szorítani' MINDIG SOKAN akadtak, akik sorsukon szerencsejáté- kokkal próbáltak segíteni; kocka zással, kártyázással, sorsolással akartak több pénzhez jutni. A szerencse- játékok sorában száz évvel ezelőtt a legnagyobb népsze­rűségnek a lottó vagy más néven lutri örvendett. Ez a játék a XVII. század­ban olasz földön alakult ki, onnan került át Spanyol-, Francia-, Németországba. Ausztriában 1754_ben rendez­ték az első húzást, nálunk 1763-ban. A kiegyezésig aránylag kevesen játszottak. 1867 után azonban minden héten három városban is sorsoltak, Budán. Kassán és Temesvárott; a legtöbben a budai számokat játszották meg. A múlt századi lottón Is kilencven számból húztak ki ötöt, a nyerési lehetőségek azonban egészen mások vol­tak. A betevők megtehettek egv számot, és ha ezt kihúz­ták az öt között, a betét ti- zennégvszeresét fizették visz- sza. Ezt extratónak nevezték. Fogadhattak két vagy három számra is — ez volt az ambo és a temo — nyeremény­ként. ha mindkettőt, illetve mind a hármat kihúzták, a betét kétszáznegyven, illetve négyezer-nyolcszázszorosát számolták le a nyertes kezé­be. Külföldön négy vagy öt számot is meg lehetett tenni ^ (kvaterno, kvintemo), de Ausztriában és Magyarorszá­gon ilyen tétet nem fogadtak el. Egy számra úgy is lehe­tett fogadni, hogy meghatá­rozták: hányadiknak húzzák ki a szerencsekerékből. Ezt rufnak hívták. A nyeremény lényegesen elmaradt a matematikai va­lószínűség mögött, az extra- tónál ennek 78 százaléka, a ternónál nedig csak 40 szál zaléka volt. A nagy számok töryAnve értelmében a játék rendezősége ígv mindig szén jövedelemhez jutott. 1867 és 1097 között a fogadók nyere­mény gyanánt a befizetett összeg felénél alig valamivel többet, 55 százalékot kaptak vissza és még ebből is levon­ták a 15 százalékos nyere­ményadót. MINDEN NAGYOBB he­lyen nyitottak lottógyűitödét, a nagvobb városokban többet is. számuk i o90_han Magyar- országon 1739 volt. Itt kellett befizetni a pénzt. A maihoz hasonló egységes szelvénye­ket nem nyomtak: mindenki­nek magának kellett megha­tározni. ho"v mennyit és mi.- Íven formában kockáztat. A megtett számokról és a be­fizetett. összegről a gvűftödék elismervényt, reskontót ad­tak, ezzel lehetett a nyere­ményért jelentkezni. Egv ilven reskontó elvesztése ke­serítette meg Móricz Zsig­mondi Légv jó mindhalálig című regényében a főhősnek, Nvilas Misinek az életét. Sokan lottóztak, átlagosan minden héten háromszázez­ren. Különösen a városban élő szegények kockáztattak sok pénzt, a kiegyezés után évi átlagban hárommillió ko­ronát. A legkisebb betét 5 krajcár volt, az átlagbetét 21 krajcár. A betevőknek ke­vesebb, mint egy százaléka nyert (0,9%), az átlagnyere­ség 11 forint volt. Az emberek többsége kü­lönféle szereneseszámokban bízott, megtették gyermeke­ik, unokáik életkorát, szá­mukra nevezetes dátumokat stb. Még többen voltak, akik megálmodták a nverő számo­kat. Ezek kedvéért álomfej­tő könyveket adtak ki. Néz­zünk közülük egybe, ame­lyik a nes+i Beimel nyomdá­ban készült. ..Hasznosságát” már a címe is elárulta: Az okos sors játékos, vagy annak megmutatása, hogy lehet a lottójátékot okosan folyvásti megnyerhetésre szorítani. Emellett útmutatás arra: ho­gyan lehet e7,en szám. és szótáras álomkönyv által a lottójátékban legkönnyebben és legkevesebb költséggel szerencsét találni; A KIS FÜZET ötezernél több álmot sorol fel, minde­gyik után feltüntetve, hogy az álmodénak a 90 szám kö­zül melyiket érdemes meg­tenni. Szerepelnek az egy­szerű fogalmak, tárgyak, személyek (kinevezés, szek­rény, ló, huszár, tündér stb.) mellett bonyolult cselekmé­nyek is. Néhány példa közü­lük: Apácát énekelni hallani 40 Pibircsókot leszakítani 52 Csatornát házfödélre fel­vonni 14 Emeberganéjba lépni 13 Gombot szájban tartani 73 Kénesőt kézben tartani 9 Párkánvon tolvajt látni áthánni 17 Velőből hajkenőt csinálni 41 Kár, hogy a mai lottózók nem sok hasznát tudják ven­ni a könyvecskéknek, mert manapság kevés ember tart álmában gombot a szájában és a hajkenőt is inkább az illatszerboltokból vásárolja.' A múlt századi számsors­játék a kisemberek ezreinek szenvedélyévé vált és csak növelte nyomorukat. Ezért követelte' számos újságcikk és képviselőházi felszólalás a megszüntetését. Erre 1897 szeptemberében került sor. Az államháztartás azonban nem vesztett vele, mert a ki­maradó jövedelmet az osz­tálysorsjáték bevezetésével pótolta. A LOTTÓZÁS Magyaror­szágon csak 60 esztendővel később, 1957-ben indult meg újra, de gyökeresen más for­mák közt. A résztvevőknek öt számot kell a szelvényü­kön megjelölni, s ha ezek kö­zül legalább kettőt kihúznak, nyernek. De ez az új lutri már nem a szegényeket még szegényebbé tevő szenvedély, hanem csak izgalmas játék, amely hozhat nyereményt, de amelytől senki sem várja sorsa megváltozását. Vcrtesy Miklós Kulyavásár és bemutató Vasárnap rendezte meg a Siotour a szántód-pusztai emlékmajorban a harmadik kutyavásárt és bemutatót. Az október közepéig nyitva tartó műemlékegyüttes idei utolsó "end»zvénvén — akárcsak az alsó két alkalommal — nagy volt az érdeklődés a kutya- bemutató és vásár iránt. Több mint száz, főként ma­gyar fajta hűséges négylábú ..mutatkozott” be az érdeklő­dőknek. Jó néhány különö­sen szép komondor, kuvasz, puli, tacskó, magyar vizsla és német juhászkutya vonta magára a figyelmet. A mun­kakutya-bemutatón a Ma­gvar Ebtenyésztők Országos Egyesülete székesfehérvári és siófoki klubjának huszonöt kutyája mutatta be ügyessé­gét, tudását. Régi tisztelője vagyok a példabeszédeknek, jól tud­ván, hogy ezek a népi eredetű szólások, mondá­sok a legtöbbször mély igaz­ságokat, mondhatnám igazi életb ölcseleteket tartal­maznak. Röviden: a köz­mondások értelmének gya­korlati alkalmazását egye­nesen nélkülözhetetlennek tartom a mindennapi élet­ben. Most is mi történt? Leej­tettem a karórámat, ez per­sze szokása szerint rögtön megállt, és 120 forintot fi­zettem a megjavításáért. Ugyanis elgörbült a felhú­zótengelye. Máskor is meg­esett ez már velem, nem is ritkán, s olyankor is hol a förugó tört el, hol pedig a hajszálrugó pattant el a szerkezetben; de volt már úgy is, hogy csak az óra al­só fedele nyomódott be, s­ez állította meg a szerke­zetet. A lényeg az, hogy mindig csak fizetnem kel­lett a gondatlanságomért. A legutóbbi esetnél gon­dolkodni kezdtem, Eszembe jutott, hogy van egy kitűnő közmondásunk, amely így szól: Mindenki a maga sze­rencséjének kovácsa. Ügy vélem, ez a tanulságos mon­dás jól alkalmazható az órák leejtésének megakadá­lyozására is. Mert miről van szó? Sa­ját tapasztalásom, hogy az ember — még a pedáns ember is — szinte törvény­szerűen általában évenként legalább egyszer leejti az óráját; és az órások is. akik már ismerik a vevőkörüket, ugyanezt állítják. Márpedig a statisztika nagy és szent dolog! Abban feltétlenül hinni kell, hiszen statiszti­kai adatok nélkül életünk manapság már el sem kép­zelhető. Mi hát a teendő? Meg­mondom. Előzzük meg a vé­letlent, ejtsük le szándéko­san az óránkat évente leg­alább egyszer, de csakis puha szőnyegre, vagy pedig a padlóra jó vastagon lete­rített újságpapírra. Ezzel letudjuk a statisztikai fel­mérések szerint reánk jutó és időnként elkerülhetetlen óraleejtést, anélkül, hogy a finom művű kis gépszerke­zetben bármilyen károsodás állna be. Tudom, hogy ezzel a fel­fedezésemmel bizonyos kárt, jobban mondva valamelyes jövedelemkiesést okozok majd az órásiparnak. No, de nem féltem az órásokat, hi­szen minden időmérő szerke­zetnek van természetes kopá­sa. elhasználódása is, az óra­javító szakemberek tehát ak­kor is meg fognak élni d\. mesterségükből, ha a jövő­ben már nem a saját ügyet­lenségünk miatt szorul majd az óránk reparálásra. Heves Ferenc KOSSUTH 8.25: Életed a kezedben van. 8.55: Zenekari muzsi­ka. 9.44: Pacni mese. 10.05: MR 10—14. 10.35: Nóták. 11.00: Schumann: d_moll trió. 11.40: A famászó báró. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Rádió dalszínháza. Kény­telen mulatság (Daljáték). 14.11: A Tátrai-vonósné­gyes játszik. 14.43: Arcké­pek a bolgár irodalomból. 15.10: Népdalok. 15.28: Visz_ szaforgó Napraforgó. 16.05: Sebestyén András fúvósmű­veiből. 16.19: A bolgár kul­túra hete. 17.07: Kultúrával takaródzunk. 17.32: de Fal­lá: Versenymű csembalóra és kamaraegyüttesre. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.30: Esti magazin. 19.15: Opera- művészlemezek. 20.05: UNCSTD. 20.35: Népzene kedvelőknek. 21.05: Huszas stúdió. 22.15: Sporthíradó 22.25: Tíz perc külpolitika 22.35: Madrigálok. 22.50: Meditáció. 23.00: Zenekari muzsika. PETŐFI 8.05: Bende Zsolt énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.33: Zene. délelőtt. 12.25: Látószög. 12.33: Melódiakoktél. 13.27 Éneklő ifjúság. 14.00: Ket­tőtől hatig... 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Moszkvából érkezett. 19.03: Nóták. 19.17 Rákkeltő penészek. 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Pygmalion (Vígjáték). 22.39 Operaegyüttesek. 23.15 Népdalok, néptáncok. SZOLNOK 17.00-töl 18.30-ig. MISKOLC 17.00: Hírek, időjárás — 17.05: Fiatalok zenés talál­kozója. Szerkesztő: Zakar János és Regős Zsolt — 17.45: Múzeumi híradó. Kel­ta pénzek — A Golden Ga­te együttes spirituálékat énekel — Sport — 18.00: Észak-magyarországi króni­ka — 18.25: Lap_ és mű­sorelőzetes... TQ 8.05: Tévétorna. 8.10: Isko­latévé. 10.30: Óvodások filmműsora. 10.50: Idesüss! 16.20: Az arany országa: Ashanti (Dók. film). 17.00: A marseille-i fiú (Olasz té­véfilmsorozat). 18.10: Sakk­matt. 18.30: Vidor Jara énekel. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A faljáró (Francia film). 20.55: Az emberi test. 21.45: Mű­vészeti magazin. 22.35: Tv- híradó 3. 2. MŰSOR 20.01: A szent tulajdon el­len. 20.40: Ez a tévé! 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Júdás megégetése (Venezuelai film). 1979. szeptember 4., kedd t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom