Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
MEGYÉNKBEN CSAK TÁRNÁMÉBAN Eke Helyett... Mielőtt az acélkések a földbe vájnak (Fotó: Perl Márton) A laikus, hozzá nem értő ember is megszokta, hogy nyár végén és ilyenkor, őszszel, szántanak a földeken. Ekéket húzó traktorok forgatják meg a talajt, hogy magágyat készítsenek a vetéshez. Ha mostanában valaki Tarnamérán jár, akkor ettől eltérő módszert lát a földeken. A Benin Termelőszövetkezeit központjától 10 kilométer- p re, a kápolnásnyilasi-dü-lő felé halad terepjáró kocsink. Az út két oldalán egyenletesen elmunkáilt földeket látni. A nagy szárazság ellenére is morzsalékos talajszerkezetet alakítottak ki. A jövő évi kenyérnekvaló kerül ide ha- ■ marosan. Kísérőnk, Kurunczi István elnök, végig mutat a környéken. ! — Üj talajművelósii rendszert valósítottunk meg — magyarázza a feketéid agyagos földtáblát figyelve. — Szövetkezetünk területének egy részén, a 10 ezer hetár- ból 1800 hektáron a szántást elhagyva, altalaj lazítást végzünk. A korábbi laboratóriumi talajvizsgálat eredményei ugyanis megerősítették : azt a törekvésünket, hogy a nagyobb terméshozamok érdekében a sekély termőréteg miatt, altalaj lazítást végezzünk. Ezzel a rossz vízgazdálkodásai és mély fekvésű területeinken is sokkal eredményesebb tala j munkát foly- , tathatunk mint eddig. — Több mint 70 centi — mutatja elégedetten a számskálát. — Az idén vettünk két nagy teljesítményű altalaj- lazítót és a már korábban vásárolt kisebbeket is munkába állítottuk. Ez a talaj- művelési rendszer sokkal energiatakarékosabb mint a szántás, és a szakirodalmi adatok szerint 30—40 százalékos termésnövelés érhető el vele. Az országban már többfelé alkalmazzák, Heves megyében azonban még csak itt, Tarnamérán foglalkozunk vele. Egy bizonyos, hogy nagyobb a jövője, mint a jelene ennek. Az első eredmények alapján összehasonlítást végzünk, hogy azonos energiafelhasználással hány hektárt művelünk meg műszakonként szántással és menynyit altalajlazítássaL A Ráfoa-Steiger vezetője, a ítarnazsadányi Kocsis Miklós, a tábla szélén az új munkamódszerről beszél: —• Itt korábban kukorica volt, de a tavaszi belvíz elvitte. Aztán cirok került ide és most, hogy betakarítottuk, altalajlaizítöval műveljük meg a földet. A Rábáról hidro- motorral működik a háromkéses altalajilazító, aminek segítségével benyomjuk a földbe. Nehéz munka, de sokkal jobb miint a szántás, • kevesebb baj van vele. Szántottam én már aiz idén, de a1 nagy szárazság miatt gyakran cserélni kellet az ekét a kötött talajon, mert vagy eltört, vagy hamar kicsorbult az éle. Az altalajlazítás-nál nincs ilyen. A termőréteg felül marad, nem fordítjuk meg, csak fellazítjuk, ezután már csak tárcsa kell és kész a vetőágy. — Egy műszakban mennyit végez el? — Tizenegy óra alatt nyolc hektárt. — Mennyit kap egy hektárért ? — Harminckét forintot. Nem rossz kereset, de meg is kell érte dolgozni. Üj módszerről van szó, tehát meg kellett tanulni. Az elmúlt három hónapban azt hiszem, sikerült is. A dűlőt elhagyva, Tarnamérán túl, a szomszédos zse- dányi földeken már a jövő tavaszra előkészített földek minőségét ellenőrzi Kurunczi István. Kritikusan szemléli az elvégzett italajm unkát. — Most ősszel, amíg a fagy be nem köszönt, 1800 hektáron folytatunk altalajlazítást — beszéli az elnök. — Ennek nagyobb részében már korábban repce, most pedig kalászos kerül. A többibe tavasszal cukorrépát és kukoricát vetünk. Olyan részeken is végeztünk v altalajlazítást, ahol a- földek vízgazdálkodása jó. Ezekbe ugyanis paprika és paradicsom kerül majd 1980-ban. Az ekékkel végzett talajműveiés mélységét az új módszerrel növeljük. Kísérletképpen 60 hektáros ősgyepen is elvégeztük ezt, és műtrágyáztuk is, így a terméshozamát növeljük. Miután szövetkezetünkben ezer hektár a gyep, ha az altalajlazítás beválik, az állatállomány takarmányellátásáit tovább javíthatjuk ezzel. A 80-as évek elején szövetkezetünk területének több mint felén, 5500 hektáron végzünk altalajlazítást. Sokat várunk ettől, főleg azt, hogy földjeink állapota javul és így nagyobb eredményeket is érhetünk el, kevesebb ráfordítással Mentasz Károly I A méraiiak a külfohJí iro- j dalmű adatokat, valamint a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi kutatóinté- 1 zetének talajművelési és nö- i vény termelési eredményeit ; hasznosítják. Ezzel a mód-, ■ szerrel 50—70 centiméterre I fellazítják a talaj felső részét ' anélkül, hogy az káro- [ sodna. így élénkül a talaj ; légcseréje, jobb lesz vízáteresztőképessége, gyorsabban felmelegszik és a tápanyagokhoz is jobban hozzájutnak a növények. Az altalaj - 1 lazítás után tárcsával, szán- ’ tás nélkül, időt megtakarítva magágy készíthető, ami kedvező a vetéshez. I — Az idei rendkívül száraz, szinte aszályos nyárutó és ősz eleje azt igazolja, hogy érdemes volt altalajlazítást végeznünk — mondja Somogyi Gyula, növénytermelési főágazatvezető. — Tavaly az őszi talajmuníkáknál 10— 12 művelettel készítettünk jó minőségű vetőágyat, most ugyanezt a munkát altalajlazítás után 4—5 művelettel megoldjuk. Nagy jelentősége van ennek azért is, mert tavasszal megfelelő csapadék- viszonyok között két-három héttel korábban lehet majd elkezdeni a vetést. Terepjárónk közben a ká- ' polnásnyilasi-dűlőhöz érkezik. A szemerkélő esőben előttünk halad a 245 lóerős Rába-Steiger, három acélkéses altalnjlazitót húzva maga mögött. Kurunczi István mérőbotot vesz elő és belenyomja , • meglazított földibe. . így mondta a hevesi Be» senyei Ferencz — Anyuék szerették volna, ha otthon maradok még és akkor gimnáziumba iratkozhattam volna be. Aztán beleegyeztek, hogy mégiscsak ide jöjjek, Gyöngyösre, a szakközépbe. A régebbi vonzalom győzött. Az ifjú ember mindig is szívesen foglalatoskodott az állatokkal is, a virágokkal is. Anyanyulakat tartott, a fiatal nyulakat felnevelte és az áfésznél értékesítette. így is lehet eljutni a gyöngyösi Nemecz József Mező- gazdasági Szakközépiskolába, és úgy is, ahogyan a gyön- gyössolymosi Molnár Györgyi választása történt meg. — A barátnőm édesanyja mondta, jó iskola ez a gyöngyösi. Szakmát is ad, közel is van, a barátnőmmel továbbra is együtt lehetünk. Az édesanyja otthon a tsz- ben dolgozik, ő is helyeselte a lánya szándékát, ahogy a bátyja is, aki az Izzóban vál. iáit munkát. Az apja úgyszintén rábólintott, bár ő a sörlerakatnál tevékenykedik, elment a régi foglalkozásából. Ilyen és hasonló okok mondatják ki az egyik fiatallal £>z igent, az egyik pálya iránt, a másikkal a nemet ugyanarra. De hát miért is lenne ez másként? Ho. gyan várhatnánk el egy tizennégy éves gyerektől, hogy ő már világosan lássa a jövőjét? Gondoljanak csak arra a mai felnőttek, abban a korban ők hogyan vélekedtek ugyanerről. ★ — Álfalában túljelentkezés van minden évben — kö. Faluból faluba _ zöite Vadász Eimő- igazgató. — Az iskolánknak soha nem volt gondja az, hányán lesznek az első osztályban. Inkább arra ösztönöznek a meglevő igények bennünket, hogy az eddigi egy-egy osztály helyett évfolyamonként két osztályt szervezzünk. Ehhez a tárgyi és a személyi feltételeink is adottak, nagyon kis módosítással. Ki gondolná, hogy ekkora érdeklődés nyilvánul meg manapság a mezőgazdasági pálya iránt? Ezek a fiatalok képesítést szereznek ahhoz, hogy a gazdaságban munkahelyi irányítók legyenek. Ha akarnak, egyéves „ráadással”’ de már munka mellett, a szaktechnikusi képesítést is megszerezhetik. — Hogyan fogadják el ezeket a tizennyolc éveseket a felnőttek a szövetkezetekben? — Ma már ilyen gond nincs. Minden évben figyelemmel kísérjük végzett hall. gatóink további sorsát, innen tudjuk, hogy kilencven százalékuk üzemekbe megy, és ótt szívesen látják őket. Ennek egyik oka az is, hogy majdnem mindegyikük szülei szintén gazdasági dolgozók, méghozzá fizikai állományúak. Aki érti a szakmáját, jói végá a munkáját, ma már nem nézik, hány éves. ★ Jellemző, hogy a jelentkezők eredeti leg is ezt az iskolát nézték ki maguknak. Nem titkolja az igazgató, akad kivétel is körtük, olyan is, a&Nkk effeefeezésót » szül ők Diákszüret Egerben Végre. Ez a nap olyan, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. A hajlott hátú dombokra rázúdul, szinte pazarlóan, kegyesen az őszi napfény. A város tornyai, házai felragyognak a völgyben, a zajok tompán, az opálos szeptemberi levegő szűrőjén keresztül jutnak fel idáig, a Galagonyásig, ahol folyik a szüret. Az ország legnagyobb szőlős termelőszövetkezetében, az Egri Csillagokban hétszáz hektárnyi területről kell leszedni a fürtöket. A szüreti munkákban Eger általános iskolái, közép- és szakmunkásképző iskolái vesznek részt. Tizenhat oktatási intézmény segíti az idei igazán jó termés begyűjtését. Szeptember tizenhetedikétől naponta ezerötszáz diák indul el reggelente a városból, hogy beálljanak a kordonok közé és műanyag ládáikkal megtöltsék a konténerrel felszerelt teherautókat. — Diákok nélkül meg sem tudnánk mozdulni — mondja a termelőszövetkezet irodáján dr. Kelemen József, az igazgatási osztály vezetője. — Ők szedik le a szőlő hatvan százalékát. Munkád juk nélkülözhetetlen. Egyi szerűen nincs annyi dolgozónk, hogy elbírnánk magunk is a szőlővel. — És a gépi szüret? — Itt, Eger környékén olyanok a terepadottságok, a szőlőfajták, s nem utolsósorban olyan a művelési mód, hogy még nagyon sokáig kézzel fognak szüretelni. ■ ■ ■ ■ Az egri kettes iskolából hat osztály szüretel. Van olyan négyes csoport, amelyik nagyon hajt, mert verseny van a csoportok között és első szeretne lenni. A versenyt ügyesen találták ki. Van csoportok közötti verseny, van osztályok közötti — a legjobb osztály jutalma a kereseten kívül ezer forint — s van iskolák közti vetélkedő. A legjobb általános iskola háromezer forint jutalmat kap. Az általános iskolásoknál a napi munkaidő négy óra. Ez nem megerőltető — mondja Pintér Attila. Akár egyfolytában is végig lehetne dolgozni. Bartha Pisti, a 7/B-ből, iránti tisztelet is segíts. A kollégium helyet ad azoknak, akik nem a közeli községekből valók. Ez sem gond. Általában négyes rendűeknél rosszabbak nem jelentkeznek felvételire. — Régi tapasztalatok bizonyítják, hogy ezek az érdem, jegyek mennyire „ülnek”. Például a Heves környékiek megtartják osztályzataikat nálunk is. Persze, bukás is van minden évben, úgy nyolc-tíz százalékos arányban. Azt már Rózsa Anna tanárnő jegyezte meg, hogy a tantárgya, a magyar, nem mindenkit lelkesít az emlé- lyültebb stúdiumokra. — Főként a nyelvtan és a helyesírás. A szakiskolák közismereti tárgyakat tanító taná. rai a megmondhatói, menynyire jellemző tünet ez. A lényeg itt, a gyöngyösi iskolában a mostani évtől kezdve az áruforgalom, és kevés tizenéves tudja felfogni, hogy ehhez mennyire hozzátartozik az is, ami az alanyra és az állítmányra vo. natkozik és a felszólító mód j-jelére is. — Eddig növény, és állattenyésztő tagozat voltunk — magyarázta az igazgató —, de a felsőbb irányító szervek úgy látták, hogy áruforgalmi szakemberekre is szükség volna a mezőgazdasági üzemekben is. Idáig ilyen irányú képzés nem l'olyt. Az első évre már elkészült a tnn- terv, a mi iskolánk írta meg a szaktárgyi jegyzetet és most kötöttük meg a szerződést a- s»ktárgyi tankönyv A kát Ági. Czuczai és Fiala a Gárdonyi gimnáziumból az egri szüreten (Fotó: Szántó György) már egy kicsit könnyebben fogja fel a dolgokat. Fél- szegen mosolyogva tesz töredelmes vallomást, hogy tegnap elment fogózni egyet a tábla végébe. Ott játszottak egy kicsit. A gárdonyisoknál a tábla másik oldalán már komolyabb a helyzet. Két kislány vezet a versenyben. Pető Mária és Molnár Juli. Mindketten a IV/F-be járnak, s mindketten egyformán jól dolgoznak. A teljesítményre egyébként az időn kívül az is jó hatással van, hogy a termelőszövetkezet személyre szólóan számfejti a bért. Pető Marika el is mon'áia, hogy neki nem mindegy, mennyit keres. Ügy tervezik otthon, hogy jövőre eljegyzés lesz. Kell a pénz. Két hétig tart a szüret, és napi 120 forintot meg lehet keresni szorgalmas munkával. t A II/E-sek talán a legvidámabb társaság. Ők már előre elhatározták, hogy összedobják a pénzt. Senkinek nem kell külön, ők egymásért dolgoznak, mert jövő megírására is. Arra törekszünk tehát, hogy az új szak. ismeretek elsajátítását már a kezdeti szakaszban is biztosítani tudjuk. Az egyik kollégánk vállalkozott arra, hogy a szükséges kiegészítő képesítést megszerzi. Igen, mondhatjuk bölcsei, kedve, tudomásul kell vennünk, az új mindig úgy születik meg, hogy az optimális feltételeket nem nyújtják tálcán felénk. Ilyenkor válik el az is, hogy ki mire képes, mennyire tud helytállni. ★ Régi iskola a gyöngyösi mezőgazdasági szakközép, Több évtizedes hagyományai vannak. Ennek megfelelően: hírneve is. Az utóbbi években többféle vélemény csapott össze körülötte. Voltak, akik már eltemették, mások csendesen, elnézően tudomásul vették, de azoknak lett igazuk, akik bírtak az iskola jövőjében is. Ők azt vallották, erre a szakképzésre szükség van. A hadseregben sem csak tábornokok dirigálnak. Az idén valóban megújult az intézmény. Külsőleg is, de tartalmában is. Az új tagozat kiépítése és indításának első lépései izgalmas időszakot hoztak magukkal. Azf, mondják, ma már a mezőgazdaságban tudunk tér melni, de nem tudunk még ennek megfelelő módon kereskedni. Ez a tény szülte meg Gyöngyösön az új tagozatot, Hogy mi lesz belőle? Majd időnként megnézzük, hogyan alakul. G. Molnár Ferenc nyáron az egész osztály szeretne kimenni a bolgár tengerpartra. Sánta Laciék brigádja fel is adta a leckét a többieknek. Hatvanöt ládával szedtek meg egy nap, Mindent a közösért — dobják be a jelszót, és az egész csapat újra eltűnik a kordonok között. ■ Ili Amíg a városon keresztül átikocsiztunk az Eged aljához, Bukuli István, az ellenőrző bizottság elnöke szüreti történetekkel szórakoztat bennünket, ami nem is olyan szórakoztató. Inkább elgondolkodtató. Tegnap például öt és fél mázsa lopott szőlőt vett el két személyautóstól és egy oldalkocsis motorkerékpárostól. Ahogy felérünk az Eged- hegy aljába — am.it még mindig csak úgy hívnak, hogy a Grőber-féle Cegléd-tátő — hangos énekszó fogad bennünket. Az egészségügyi szakiskolások jókedvűen szüretelnek. Később a jókedvbe némi üröm vegyül. Az egyik lány — a legszorgalmasabbak közül való — valószínű túlhajtotta magát a nehéz ládák cipelésénél, emelésénél. A kordonok közt elesik, nehezen kap 1 levegőt. Túrataxinknak egyébként két alkalommal kell fordulnia a szőlőtáblák és a kórház között. A jövőben erre is gondolni kell. Meg kell szervezni a szőlőtáblák között az egészségügyi ellátást is. ■ ■ ■ ■ — Mik az eddigi tapasztalatok? Ivacs Ferenc tanár: — Az idén sokkal jobban szervezték meg a gyerekek kiszállítását. Nem kellett várni a konténeres kocsikra úgy, mint tavaly, néha félórákat, órákat. Hoór Tamás, diák: — Jobb lett volna, ha előre közük, hogy hány mázsáért hány forint jár. Jobban törte volna magát az ember, ha tudja. Korózs Jánosné, tsz-dolgozó: — Volt olyan diák, aki azt mondta, hogy magával n'ein tárgyalok, ne parancsolgasson. de a többség nagyon rendesen és jól dolgozott. Kőhegyi László tanár: — Volt, amikor nyolc óra helyett negyed tízkor jöttek értünk. Nagyobb pontosságot! Dr. Kelemen József: — Helyesnek tartom, hogy hosszú távú, ötéves megállapodásokat kötünk az iskolákkal. Remélem, szűreit után kölcsönösen kicseréljük a tapasztalatokat és a jövő évi szüretnél már sok mindent hasznosítani fogunk. Szigethy András I. szeptember 3lh, vasárnapi
