Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
Leegyszerűsítés írhattam volna: egyszerűsítés. Igekötő nélkül. Ám itt és niost a ..le” igekötő külön is nyomatékot ad, pejorál, ha úgy tetszik; Mert az egyszerűsítés még lehet érdem, de a leegyszerűsítés már sokkal kevésbé. S ennek a sokkal „kevésbének” két ízben is tanúi lehettünk az elmúlt hét televíziós műsorában, amikor témájában, művészi szándékaiban ugyan alapvetően más és más alkotás került ugyan a képernyőre, de ami a leegyszerűsítést illeti, mégis édestestvéreknek bizonyultak. Bánhidi László és Horváth Sándor a Mcdnyánszky című tele. víziós játékban Mednyánszky címmel, Szőnyi G. Sándor ren. dezésében került a színes tévé. játék a néző elő, „Epizódok egy csavargó festő életéből” alcímmel. Idézek a rendező „feljegyzéseiből, amelyet a televíziós újságban adott közre: „1977. február. Elolvastam Szabó György Mednyánszky című forgatókönyvét. Semmi sem történik benne, mégis nagyon érdekes. Hogyan lehet azt Majd: 1979. május... A fogamat csikorgatom: hosz- szú, hosszú, hosszú! A hosz- szú pedig azt jelenti: unalmas ... Kihagytunk a filmből huszonnégy percet". ... és a kritikus kajántisztességtelenül hozzáte- hetné: még így is hosszú volt. Tehát unalmas. És nem azért, mert az író forgató- könyvében nem történik semmi, hanem mert Horváth Sándor remek, karakterisztikus alakítása ellenére is ebben a leegyszerűsített, képi életrajzi lexikonban nem történt semmi. Nem „epizódokat” láttunk „egy, csavargó festő életéből”, hanem életrajzi adatokat kissé megfűszerezve, a képiség nyelvére ízesítve. Egy valóban nagy festő izgalmas, fordulatos életútjának, megannyi drámájának ismeret- terjesztésig leegyszerűsített képi glosszáját egy valamiféle video-lexikonban. Ebből az „epizódokból” egyetlen egy teljesebb lehetett volna, mint az egész. Szőnyi G. Sándor megpróbált harcra kelni a maga teremtette unalom-szörny- nyel. — de ebben a harcban legyőzetett. S a legyőzőitek között ott ásítoztak a nézők is. S ez utóbbi volt az igazi veszteség. A negyedik menet című tévéjátékot Zimre Ferenc írta, Bohák György rendezte és mi nézők láttuk. Sőt, net lehetett és lehet igaz, ám ami igaz, még nem biztos, hogy az igazság is, különösen nem művészi igazság. A történet, ami előttünk lepergett a képernyőn, lehetett reális, de egy reális történet még nem hordozza mé- hében az eszmék, a tanulságok katarzist keltő realitását is. A már sokszor és majd még hányszor (?!) lerágott csont, mármint a kiöregedő sportoló és a sportolóban a kiöregedést már nem bíró feleség konfliktusa lehet egy társadalmi réteget érintő jelenség; sőt: a szellemiekben „kiöregedettek” sorsa, dolga és esetleges cserbenhagyott- sága lehet egy égés? társadalom számára odafigyelésre méltó jelenség, — de mindezeknek sémákban, klisékben történő felmutatása mindettől még nem művészet. És még kevésbé igazság. Töredelmesen bevallom, hogy valamikor jómagam bunyós is voltam és nem szégyellem elárulni, hogy nem kiöregedve, de kiütve hagytam abba e kemény és férfias sportágat. így hát jószerint. emlékeim okán és jussán azzal is megelégedtem volna, hogy nagy lélegzet nélkül, egy kellemes, krimiszintű ring-sztorit nézzek végig a televízióban és vonjak le belőle olyan tanulságot, amilyet akarok. Sőt. az sem baj, ha semmiket se akarok. De ha a feltálalt. illatozó rántott halról evés közben kiderül, hogy a prézli alatt csak padlizsán volt, — még az ügyben ártatlan és egyébként ízes padlizsánra is megharagszom, hát még a szakácsra, aki ezt nékem fel-, és félretálalta. A negyedik menet ugyancsak egy morális konzekvencia leegyszerűsített képi megformálása, ahol a hősök nem önmaguk jelleméből fakadóan válnak azzá előtJclcnct A negyedik menetből: dr. Porzsolt, bíró: Szilágyi Tibor végignéztük, mert olyan mély lélegzetvétellel indult a tévéjáték. mintha a mágas „c”-t akarná kivágni. Így aztán inkább meghökkenést, mint gúnyos legyintést váltott k'. belőlem, hogy a magas ,,c’ helyett, végül is legfeljebb egy gyermekded — és nem gyermeki! — történet hangjáig jutott el. A törtc1979. szeptember 25.. kedd tünk, amik, hanem hogy mik, az mindig a másik — jelen esetben: a tanúk — szavaiból derül kj. És mi van, ha én, mint néző, nem hiszek a tanúnak? Mert mondani sok mindent lehet még egy televíziós bíróság színe előtt is. Lám, így válik édestestvérré két egymásra látszólag még csak nem is hasonló. a szülőket tekintve is egymástól igazán távol álló televíziós produkció — ha hibáik azonossá formálják őket. Gyurkő Géza Szakközépiskolások a nyitó felirattal GYÖNGYÖSI SZÜRET '79 Bacchus kegyeiben Mégiscsak a szüreti felvonulás adta a savát-borsát a gyöngyösi szüreti napok rendezvénysorozatának, és ezért is kémlelték annyian az eget vasárnap reggel, hallgatták a meteorológiai előrejelzést. Bacchus azonban kegyesnek bizonyult: felhők ide, felhők oda — olykor még a nap is úgy sütött, mintha csak azért is meg akarta volna mutatni, hogy vele sem lehet kikuko- ricizni. így aztán az emberek ezrei várakoztak arra, hogy elinduljanak a menetben és az emberek ezrei sűrűsödtek össze az utak mentén. És miután minden a legnagyobb rendben volt, tíz órakor harsonák jelezték a várt program kezdetét. A Jókai utcában felállított dísztribünön elhelyezkedtek a vendégek, majd Tir Dezsőnek, a városi tanács elnökének köszöntő szavai hangzottak el. — A szüreti felvonulás alkalmából köszöntőm a város dolgozó népét, köszöntőm a járás szorgalmas lakóit, akik velünk együtt formálják a Mátra vidékének arculatét, köszöntőm kedves vendégeinket, akik Gyöngyöst, a Mátra kapuját szívesen keresik fel, akik elfogadták meghívásunkat és jelenlétükkel megtisztelik szüreti rendezvényeinket. Kívánom, hogy valamennyien érezzék jól magukat. Folytatódjék tovább a vidámság, a jókedv, a mulatság, kezdődjék el a szüreti felvonulás — mondotta. És mint a megnyitó napján, mosit is a világhírű lipicai négyes fogat jelent meg a menet élén. Bárdos György haj tót köszöntötte a fel csattanó taps. A szüretet magát a Vak Bottyán János Szakközépiskola tanulói elevenítették meg hangulatos képekkel. Ezzel teremtettek nagyon jó alaphangulatot a menet további részéhez. Még arra is gondoltak, hogy az ország leghíresebb bortermelő vidékeinek címereit és zászlóit is felsorakoztassák a . gyöngyösi mellé. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskola karának hallgatói között ott meneteltek azok az etióp fiatalok is, akik ebben a tanévben kezdték el tanulmányaikat. Jól illeszkedtek bele a jól megszerkesztett élőképbe. A gyöngyöshalásziak most is jókedvre, kacagásra derítettek mindenkit. A község nevének eredetére utalva még nádas tópartot is kialakítottak- az egyik kocsin. Az már kész csoda volt ahogyan a fénylő testű pontyokat kikapkodták a dézsából, azaz a „tóból”. A nemzetközi gyermekévre utalt a gyöngyösorosziak szőlőfürtökből kialakított földgömbje az ismert jelvénnyel. A gyöngyössolymo- siak menetében pedig az asszonykórus dalai hangzottak fel olyan szívből fakadóan, hogy a közönség szívesen integetett nekik visz- sza. Az általános iskolák közül a mátrafüredi intézet fiataljai á szőlőművelés munkáit mutatták be. A szlovák népviseletbe öltözött tanulók pedig a hegyvidék nemzetiségi lakosságát képviselték. Nagyon fegyelmezett és éppen ezért is jól kialakított menetet formáltak a 6. sz. iskola tanulói, akik hangjegyeket szüreteltek -— utalva tagozatuk jellegére. A legkülönbözőbb használati tárgyakból alakult .^zenekaruk” szellemessége minden dicséretet megérdemelt. A fennállásának huszadik évét ünneplő 5. sz. iskola tanulói azt fejezték ki, hogyan vesznek részt minden évben az ősz; betakarítási munkákban. Felszabadultan játszottak még, akrobatikus tornát is bemutattak, hiszen ők testnevelés tagozatú diákok. A 4. sz. iskola fiataljai a mezőgazdasági gyakorlatokat elevenítették fel, mindenekelőtt a szőlőtermesztés egyes folyamatait. A 3. sz. iskola tanulói mesejátékot is bemutattak a jól kidolgozott térelválasztó gyakorlataik mellett. A 2. sz. iskola csapata azt mutatta be, mit jelent nekik a gyöngyösi szüreti napok rendezvénysorozata. A kékfestő szoknyába öltözött kislányok énekeltek, táncoltak, játszottak. Az I. sz. iskola televíziós adása gyöngyösi külön kiadást sugárzott, ami nagy tetszést aratott. A járás legnagyobb termelőszövetkezetének, a t>ó- mosgyörki Barátság Tsz-nek a képviselői követték az iskolások csoportjait. Miről is emlékeztek volna az abasáriak, ha nem a néhai jó Aba Sámuelről, aki a Sárhegy lejtőire telepített szőlősbirtokok adományozásáért a község nevében is az idők végezetéig megörö- kíttetett. Nemhiába őrzője a régi hagyományoknak a város termelőszövetkezetének tagsága, a Mátra Kincse Tsz menete most is ezt bizonyította. Jó ízléssel, mértéktartással, hangulatosan kialakított csoportjuk méltán aratott nagy sikert. A Berze Nagy János Gimnázium jó ritmusú menettánca után az Egyesült Izzó csoportja következett. Tetszett a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola ötletes menete is. A borkombinát, kissé szokatlan módon, a Márka üdítőt is reklámozta dekoratív felvonulásában. Végül, mint annyiszor korábban, most is a Vidróczki Néptáncegyüttes zárta a sort. Utánuk a lakosság nagy tömege vonult el a dísztribün előtt. Szólnunk kell még a vasárnapi programban szereplő Szüret a képzőművészetben című kiállításról, amelyet a délutáni órákban nyitottak meg a zeneiskolában. Itt a Heves megyei származású alkotók munkái láthatók. A zárórendezvény a néptáncosok gálaestje volt, ahol kihirdették a táncfesztivál eredményét is. Az Aranyszőlő vándordíját a jászberényi Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese érdeméibe ki. őket a Vidróczki Néptáncegyüttes követte a sorrendben. A szóló- és párostáncért kiírt Aranysar- kantyú-díjat a zsűri nem adta ki. Ezzel befejeződtek a gyöngyösi szüreti napok rendezvényei. A legnagyobb erénye a mostani programnak a jól szervezettség, a pontosság, a körültekintő gondoskodás volt. A házigazdák tudták, mire vállalkoztak és annak mindenben meg is feleltek. Jókedvet, szórakozást, kellemes és hasznos időtöltést ígértek. Senkinek sem lehetett ezekből hiánya. Olykor inkább a látszólagos bőség okozott gondot. Így a párhuzamos kiállítások, amik nem bővítették a választékot, csak szétforgácsolták az érdeklődést. Nagyon hasznosnak és vonzónak bizonyult a terménybemutató, és a mező- gazdasági szőlőművelő gépek felsorakoztatása. Egy kicsit felszisszentünk, amikor a „csekély” húszezer forintos fűnyíró gépet megláttuk. Végül is: mindenki kedvére eltölthette idejét a gyöngyösi szüreti napokon és ez a legfontosabb. G. Molnár Ferenc 17. A bábaj felkelt mellőle a székről, és nesztelen az ajtó felé indult a sötétben. De mielőtt elérte volna, az ajtó kinyílt, és a petróleum- lámpát maga elé tartva belépett a parasztasszony. Halkan jött ő is, igyekezett nyikorgás nélkül kitárni az ajtót, és félre is állt, hogy beengedje Andrást. András. Csak azt a türelmetlen mozdulatát látta, amellyel lecsatolta és ledobta magáról a derékszíját a bajo- nettel. Tompán puffant az agyaggal mázolt padlón. Nem szólt. Már ott volt, ráhajolt, és forró, száraz ajkával megcsókolta. Ő meg kinyúlt érte, két karjával átfogta a nyakát, magához szorította, borostás arcát ott tartotta a maga fellazult, nedves arcán Nem is akart szólni. Mit is lehetne mondani? Serni- mit se tudnak mondani. Hiszen eiak érezni akarta, tudni maga mellett. Hogy megvan. Hogy mind a ketten megvannak, és várják a gyereküket. A petróleumlámpa ott égett az asztalon. Nem volt már bent senki, sem a bába, sem a parasztasszony. Kint a konyhában egy kis zsibon- gás indult; nem kellett már nekik olyan óvatos nagy csendben lenniük. Nagy sokára engedte el András nyakát, hogy megnézze az arcát. Két tenyerébe vette a fejét, úgy tartotta. Jó barna volt; ezt ennél a petróleumvilágításnál is láthatta. Soványabb sem lett május óta. A bajúszát most nem nyírta olyan kicsire, angolosra, s így olyan roppant katonás volt, olyan marcona. — Te... — mondta neki. — Te! — mondta a még gyenge kis haján. — Olyan vagy, mint egy igazi katona. — De hiszen igazi katona vagyok — mosolygott András. — Igazi? — Igazi. És te is igazi vagy. Az igazi katona igaza felesége. — És nem haragszol? — Mért kellene haragudnom? — Tudod te. — Hogy eljöttél? Csak bólintott. — Nem — mondta András. — Nem haragszom. — Azt mondta az a rozsdásbaj úszú, hogy nem fogsz nekem örülni. — De. örülök neked. — Akkor meg jó. — Jó hát — csak nézte. Nézte az arcán a szenvedést meg a boldogságot. — így a jó. — Furcsa azért, nem? Itt fogom megszülni a fiadat, ezen az ágyon. — Hát bizony, egy kicsit furcsa... Fiamat? — Lányt akarsz? — Nem tudom. Fiúkat és lányokat akarok. — Sokat? — Sokat. Nevetett i-ajta. Tudott nevetni. — De nagyon fáj ám... — mondta aztán. — Már eddig is nagyon fájt. Nem sajnálsz? — De sajnállak — hajolt rá hamar, s egy picikét befúrta a fejét a hajába, a feje meg a válla közé. — Félsz? — kérdezte suttogva. — A szüléstől? JSTem félek, dehogy félek. Én most már semmitől a világon nem félek. Ettől egy kicsit elkomorult Kis András. Mert ő tudta, hogy van mitől félni. S talán mondani js kellene erről valamit. De hát most, amikor akármelyik pillanatban. .. Amikor már itt a bába. Nem, most nem beszélhet ilyesmiről. Majd azután. — Hanem most neked pihenned kellene. Nem beszélni, hanem aludni. Majd azután beszélhetünk. — El akarsz menni? — kérdezte riadtan. — Nem, nem, dehogy. Reggelig elengedtek. — Hát persze, majd azután is, amikor csak nem leszek szolgálatban... Már, ugye, ha nem lesz semmi baj. — Ö, most csend van. Ma egész nao nem sokat lövöldöztek. Kint jártam a határban, hallottam. Csépeltek is, képzeld csépeltek. Itt a ..háború, rajtuk van a háború, és ők nyugodtan csépelnek. Hát nem fantasztikus? — Fantasztikus? — mosolygott Kis András. — Te meg honnan vettél ilyen szavakat? (Folytatjuk)
