Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Az első reggeli... (Fotó: B. Nyecsajev) | Előd László versei: j Ország \ Lángrom, kicsi lángom, | lidérces erdőben ( Szélfogó fák és orkánok döntenek felőlem Láng, kicsi láng, szét­hasad, bontja vitorláit, merülő világban sem vádol, csak világít Lángom, kicsi lángom: szerepem, akaratom, tettem, magunknak ugye országa vagyunk a tagadásban is, ketten?! Humorszolgálat II legrégibb várost fedezték fel az őserdőben? Észak-Guatemala sűrű dzsungeljében, a legközelebbi falutól kétnapi járásra hatalmas, közel 60 méter magas mesterséges domb magaslik a környező fák fölött. A dom­bokat növényzet borította primitív úthálózat köti össze a környező mocsárban található kisebb dombocskákkal A bennszülöttek a helyet „megfigyelőpont”-nak — El Mirador — nevezik, s időről időre meg is dézsmálják a dombok rejtette kincseket. Az archeológusok nemrég kezdték meg kutatásaikat, s úgy tűnik, a leletek forradalmi fordulatot hoznak a prekolombiánus történelemben. Az egyik kutató szerint talán most találták meg az új világ első igazi tele­pülését. Ez az óvilág építészetének egyik legnagyobb lelő­helye. El Mirador Tikal városától, a VIII. századbeli maya civilizáció központjától 80 mérföldre északra fekszik. Az El Mirador-i három legnagyobb mesterséges domb körül­belül 1000 m- alapkerületű piramist rejt, vagyis hatszor nagyobbakat, mint a titkali piramisok. Az archeológusok szerint El Miradornak fénykorában 40 000—80 000 lakosa volt, azaz kétszer annyi, mint Tikal lakosainak száma. A két helység közötti korkülönbség az, ami a legjob. bán foglalkoztatja a szakértőket. Szerintük ugyanis El Mirador évszázadokkal régebben keletkezett, mint Tikal, és több mint 350 évvel korábban néptelenedett el, mint Tikal. A szakemberek azt remélik, hogy az új leletek se­gítségével megfejthetik az újvilági archeológia fő rejtélyét: miért halt ki a maya civilizáció, miután évszázadokon át vezető szerepet játszott Közép-Amerika életében? El Mirador feltérképezése 18 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is egy előzetes tanulmány megállapította, hogy több, mint 200 épület és egy tucatnyi piramis rejtőzik a föld alatt. Az archeológusoknak azonban csak az elmúlt évben sikerült megbirkózniuk az értékes leleteket rejtő földdel és növényzettel. Egyszerű szerszámokkal tárták fel egyre mélyebben a fosztogatók által hátrahagyott nyílásokat. Az egykori nagyváros egyik hatalmas közterén ikeroltárra bukkantak, A tér közelében apró házak övezte kicsinyke udvarokat. A környéken mindenütt edénytöredékeket, kő- és obszidián szerszámokat találtak, valamint ívelt dombor­műves sírköveket. Az El Miradorban talált épületek és tárgyak sokban különböznek a jobban ismert maya központokban feltárt leletektől. A piramisok például sokkal nagyobb kövekből épültek, mint a tikaliak. A házakról pedig hiányzik az összes többi maya településre olyannyira jellemző három­szögű, íves tető. A cserépedényekről pedig hiányzik a meg­szokott festés. Az archeológusok összehasonlították a tárgyak kivite­lezési módját az i. e. 2000 körül maya települések leletei, vei és rádöbbentek, hogy El Miradornak igencsak régi te­lepülésnek kell lennie. A szobrok stílusa az i. sz. II. év­századra utalnak, viszont néhány cseréptöredék kora az i. e. VI. századra tehető. A tudósok végül is arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a település az időszámítás kezde­te táján élte virágkorát. Ugyancsak a maya kultúra csak a VIII. század táján érte el fénykorát. A szakértők is csak találgatni tudják annak okát, hogy El Mirador fénykora és hanyatlása miért következett be hamarabb, mint a többi területé. Egyesek úgy vélekednek, hogy a kedvezőbb földrajzi adottságú területek túlnépese­dése lehetett a kiváltó ok, de végül is az emberek nem tudtak megbirkózni a durva környezettel. Anekdoták Mae West egyszer így pa­naszkodott orvosának: — Egy év alatt háromszor cseréltem férjet és négyszer autót, tizenegy szakács ha­gyott el és két komornyik, öt balesetet éltem át és há­romszor rabolták el az ék­szereimet, Teljesen kétségbe vagyok esve. Mondja doktor mit csináljak, hogy ne bo­londuljak meg? — Ügy gondolom, hogy feltétlenül valamilyen válto­zatosságra van szüksége — tanácsolta az orvos. ★ Az ismert komikus, Danny Kaye mondta egyszer: — A szerencsétlenségnek két fajtáját ismerem. Az egyik a szerencsétlenség, amelyik bennünket ér, a má­sik a szerencse, amelyik fe­lebarátainkat éri. ★ Francoise Sagantól meg­kérdezték, hogy mit vár az élettől. Röviden ezt vála­szolta: — Egy férfit és két gye­reket. Néhány év múlva megkér­dezték tőle, mi valósult meg kívánságából. Francois Sagan most is röviden válaszolt. A bárba belép egy hanya­gul öltözött hölgy, odalép a bárpulthoz és megkérdezi: — Mondja, ez jó hely? — Igen, hölgyem, de azért magát is kiszolgáljuk — hang­zik a válasz. ★ — Tegnap megsérültem a futballmeccsen. — Te? De hiszen már négy éve nem játszol! — Nem, de a lelátón vol­tam ... ★ — Mi van veled, mit csi­nálsz mostanában? — Fellépek a cirkuszban az „Egyedül az oroszlánnal” című számban. — És nem félsz? — Nem. Ugyanis én va­gyok az oroszlán. ★ — Óvatosabban vezess! látod a jelzést, hogy veszé­lyes kanyar következik? — Hát éppen azért hajtok olyan gyorsan, hogy minél előbb túllegyünk rajta! ★ — Egyetlen szó a világ legboldogabb emberévé tenne engem. Mondd meg, hozzám jössz feleségül? — Nem! — Ez az a szó, ez az a szó drágám! ★ — Ismeri a feleségemet? — Ügy gondolom, hogy egyszer volt már szeren­csém ... — Ha úgy gondolja, akkor egyáltalán nem ism-.i! ★ A chicagói gengszter a mozielőadás után odamegy a pénztárhoz és revorvert szegez a pénztárosnőre: — A film rossz volt. Azon­nal adja ide valamennyi né­ző belépődíját! ★ — Igen, tudom, hogy te csak azért vettél el engem, mert volt pénzem. — Ez nem igaz drágám. Azért vettelek el, mert ne­kem nem volt. ★ Tánya két nyakkendőt ajándékoz a fiújának. A kö­vetkező nap a fiú felvette az egyik nyakkendőt, amikor randevúra ment. Tánya ezek­kel a szavakkal üdvözölte őt: — Rögtön gondoltam, hogy az a másik nem fog tetszeni! ★ — Hallottam, hogy egy építészhez mentél férjhez. Boldog vagy vele? — Nagyon. Mostantól kezd­ve kizárólag építészekhez fo­gok menni. ★ — Éva, minek mondtad meg a mamának, hogy hány órakor jöttem haza? — De papa, egyáltalán nem mondtam meg, hogy hánykor jöttél haza. Csak azt mondtam, hogy nem néz­tem az órára, mert éppen a reggelit készítettem. Ez van! Ma már nyelvi közhelynek számít a címül idézett felki­áltó mondat. Közvetlen mon­danivalóját csak a beszéd- helyzet és a közlési szándék határozza meg. Ez van. Ki­jelentő mondat, ponttal a végén: egyértelmű a jelen­téstartalma, az állítás logi­kai értékű: valóban azt ál­lítjuk, hogy valami van. Ez van! Felkiáltó mondat,' felkiáltó jellel a végén: más- jellegű közlést közvetít: el­ítélő szándékkal és gyakran bántó éllel megfogalmazott tartalmat fejez ki. A szóbeli közlésben gunyoros hanglej­téssel jelentkezik. Talán gyakrabban is ajkunkra vesz- szük, mint kellene. Olykor az elvtelenség felkiáltó monda­tának tekinthetjük. Éppen napjainkban szinte szójárás­sá merevedik. A tartalmas kritika és megjegyzés helyett és helyén ironikus hangvé­tellel ezzel a mondattal zár­juk le kinyilatkoztatásszerű véleményünket. Bizonyos beszédhelyzetek­ben elítélendő nyegle nyelvi fordulatként és „orrpöccintő” gesztusként a meggyőző és tartalmas érvek helyét bito­rolja. De használatával ele# gyakran a jogos „társadalmi kritikát” is megfogalmazzák tömören és velősen. A rosz- szalló mellékzönge ilyenkor is sajátja ennek a mondat­nak. A megemelt hangerő, a kötött, állandó szórend is jel­lemzi. Von ez! fordított szó­rendű mondat nem vállalhat nyelvi szerepet. Szólásszerű használati ér­tékben is hallottuk már mon­datunkat: „A barátunk amo­lyan ez van alak.” Hogy milyen szándékká! és közlési helyzetekben hall­hatjuk a leggyakrabban, ar­ról az Élet és Irodalom ha­sábjain megjelent szöveg­részlet tanúskodik. Egy gyógyszertárban Tetrán ke­nőcsöt vásárolnak. A kis tu­busra a mellékelt műanyag csövecskét kell rácsavarni, de ennek csavaros része na­gyon bő. A gyógyszerész több dobozt is felnyit, hátha talál olyan tubust, amelyen nem lötyög a csövecske csavaros része. Ilyet azonban nem ta­lált. Mindezek után „szét­tárta karját, és így szólt: Ez van!” (1979. jún. 2.). Sokszor hallhatjuk ezt á változatot is: Ez van, ezt kell szeretni. A lassanként köz­hellyé törpülő Ez van! fel­kiáltó mond at ebből az ősz- szetett formából vált ki. Bi­zonyos jelenségekből már sejthetjük, hogy nem lesz hosszú életű nyelvhasznála­tunkban: elszíntelenedík, semmit mondává válik. Dr. Bakos József — ... és akkor, ha három kívánságom teljesíted, tiéd lesz a lányom és a fele ki­rályságom — mondta a vízparton a béka, akit az imént men­tettem meg a gólya étvágyától, s aki ezért cserébe közölte vélem, hogy ő voltaképpen elvarázsolt király. Bár jómagam hithű köztársaság párti va­gyok, de humánus in­dítékoktól vezérelve mégsem tartottam méltatlannak az el­veimhez, hogy egy királyt is megment­sek, ha az béka és nem sah ... — Hol a lányod? — néztem körül a tündérszép királykis- asszonyt keresvén, de sehol nem láttam, a környéken sem. — Ott melletted, az a kicsi béka... Azt is elvarázsolták tudniillik — tette hozzá laposakat pis­logva a királyból lett béka és gyorsan be­kapott egy arra szemtelenkedő legyet. — Rendben. Mi le­gyen az a három kí­vánság? — döntöttem végül is, nem is any- nyira a fele királyság miatt, amellyel mit- sem tudnék kezdeni, még hobbikertnek sem használhatnwh hanem inkább a ki­Mese, mese, meskete rálykisasszonyért, aki mert most olyan csúf kis béka, lehet na­gyon jó nő, ha em­ber lesz. — Először is a há­rom kívánságot meg­előzően meg kell, hogy csókolj bennün­ket. Mert csak úgy leszünk ismét ember, én király, ez meg itt, ez a kis csipisz béka, királylány. A mesé­ben is így van, hát most is így kell tör­ténnie ... Bár kimondottan nem vagyok a csók ellenzői közé sorolha­tó, de egy kecskebé­kával és annak kisebb másával hetyepetyéz- ni nem tartozik ki­mondottan szerelmi életem izgalmai közé. Am eszembe jutott, hogy áldozatok árán lehet csak eljutni minden széphez és jóhoz. így a király­kisasszony női, em­beri forró csókjaihoz is. hát megadóan bó­lintottam: — Rendben. S az­tán mit tegyek? — Hozol a király­kisasszony számára aranyos kösöntyűt, hármat... Bár fogalmam sincs mi az, hogy kösöntyű, s ha van ilyen, lehet-e azt aranyozni, de ha egy királyból lett béka mondja, bizto­san van ilyen aranyos izé... — Hozok, aranyo­sat, ahogy kéred. Mi a második kívánsá­god? — Nékem hozol egy rubinból és gyémánt­ból kovácsolt neopop stílusú koronát, mert beláthatod, hogy még egy modern király sem lehet meg koro­na nélkül. Rubin, gyémánt, hát olyan nagy dolog? — Nem. Nálunk a rubin és a gyémánt igazán nem nagv do­log. Meglesz belőle a koronád békám, azaz­hogy királyom ... És, mi a harmadik kí­vánságod? — Ő, az a legegy­szerűbb és a legem­beribb ... Beláthatod, hogy ennyi békásko­dás után alaposan ráutáltam a legyekre, dongókra, kukacok­ra... Elviszel kettőn­ket a lányommal ebé­delni egy jó vendég­lőbe és ott a kézfo­gót is megtarthatjuk akár ... Gólyák ege, egy szép nagy szelet bécsi és ... — Semmi és ... — álltam fel eddigi gug- goltamból — bánom, hogy megmentettelek te követelődző bé­ka. .. Nem kell a lá­nyod, meg a fele ki­rályságod ... Mohó vagy! Aranyos kö­söntyű? Legyen. Ru­bin és gyémánt a ko­ronához, az is ment volna ... De hogy még ebéd is egy vendég­lőben, hármunknak... Már megbocsáss, krő- zusnak nézel engem, vagy bolondnak? — hagytam ott felhábo­rodva a vízpartot, szívemben keserű csalódással, hogy már a mesékben sem le­het hinni, mert ott nem szerepel csak a csók, s nem a bécsi szelet. Átkozott béká­ja, hogy a combod lássam a tálba! Gyurkó Géza i Kikezdhetetlen — — — — — —Zászlóként csattanó jelszavak Izzadság-szagú test Párától asztmás törülköző Na de vígság és jóremény S mint viccet meséljük el a házmesternek hogy talpunk alatt szakadt le a lépcső Az árcédulák nem nagyságos urak Eltapostuk a hajbókolást Amerikai cigaretták csikkéit birizgálja a szél-----­V adászunk esténként az asztalunkon szétfutó morzsákra Más sült­galambra lő Ismét más nagyvadat terít le Titos az irigykedés (látszata arcukon) — — — Szótalan összeborulunk Szép feledésünk a szerelem Ez a ki­kezdhetetlen demokrácia — — —

Next

/
Oldalképek
Tartalom