Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-15 / 216. szám

Csak a hab maradt... Község a megyehatáron A „cseri fiú" Ivódról A film az film, a regény regény. — Valami ilyes­félét moroghat a néző kitud­ja hány prózaadaptáció után ismét, amikor kijön a mo­ziból a Mese habbal című produkció megtekintése után. A föntebbi morgás persze csak úgy házi használatra való, egyébként olyasmit ta­kar, hogy jó vagy rossz munkájával nem egy rende­ző bebizonyította már; egy szavakban teremtődő műal­kotást csak az eredetitől tel­jesen elszakadva lehet — érdemes — a vetítővászonra adaptálni. Pontosabban a felszíntől el­szakadva. Mert a gondolat, a tartalom, a mondandó nyil­vánvalóan marad. Ez az elszakadás persze nem lehet könnyű, különö­sen akkor, ha mint a Bács­kai Lauró István által alap­anyagul választott Remenyik Zsigmond írta regény — ki­fejezetten filmszerű alapöt­letében, s a megírás módjá­ban is. Mert nézzük csak. A szín­hely az 1930-as évek szecesz- sziós bélyegű Budapestje, a főhős a kor tipikus képvise­lője. a kispolgár, jelen eset­ben Cassius Kornél minisz­tériumi tisztviselő. A sztori indításának pillanatában hő­sünk helyzete kedvező, bol­dog családi életet él felesé­gével, három gyerekével. Ám hirtelen minden össze­zavarodik. Megérkezik ugyanis egy ki tudja ki, fa­lubéli ismerős Gyuszi, nem sokkal később — hozzá ha­sonlóan hosszú időre és ter­mészetesen kosztra, kvártély­ra — betoppan Rezső, a szí­nész, egy Malvin nevű idős hölgy, s annak Viktor nevű kedvese is. És ezután lemé­szárlásáig tehetetlenül sodró­A MEZŐGAZDASÁGI, élelmiszeripari és fagazdasá­gi vállalatok ezekben a na­pokban kapták kézhez a MÉM Mérnök- és Vezetőto­vábbképző Intézete 1980. évi tájékoztatóját. A minisztéri­um továbbképző központja több mint kétszázhatvanfé­le tanfolyamot ajánl a követ­kező évre. Gazdasági, tár­sadalmi vezetők, szakembe­rek. egyaránt megtalálhatják a munkakörüknek, szakkép­zettségüknek. érdeklődésük­nek megfelelő továbbképzési formát. szaktanfolyamokat, amelyek a korszerű ismere­tek elsajátítása mellett, egy- bén biztosítják a következő ötéves tervre való felkészü­lést is. A vezető- és vezetőután­pótlásképző tanfolyamoknak továbbra is kiemelkedő sze­rep jut. A képzés a vállalati vezetés-szervezeti szintek­nek megfelelően hármas ta- gozódású; 1. Felsőszintű ve­zető- és vezetőutánpótlás­képzés. 2. Ágazat- és üzem­vezetői (középvezetői) tanfo­lyamok. 3. Művezetőképzés. A felsőszintű vezetők ré­szére az eddig jól bevált gyakorlat szerint négy-hat hetes komplex tanfolyamok indulnak, melyek célkitűzése, hogy érzékletesen és elmé- lyülten szemléltessék a nép- gazdasági és vállalati össze­függéseket, s ezzel segítséget nyújtsanak a hatékony vál­lalati (szövetkezeti) gazdál­kodáshoz. Azoknak, akik már részt vet­tek ebben az oktatási for­mában. jövőre az eddiginél nagyobb számban, ún. emelt szintű tanfolyamok indulnak. Az ágazat- és üzemvezetők (középvezetők) részére meg­hirdetett tanfolyamok fel­építése hasonló a felsőszintű tanfolyamokéhoz. A négy fő témakör: társadalom- és gazdaságpolitika, vezetéstu­domány, vállalatgazdaságtani ismeretek, termelésfejlesztés. 1979. szeptember 15., szombat dó Kornélunkkal megkezdő­dik a kalandok sora; kémfo­gással, cirkuszlátogatással, szerelmi légyottal, interjúso­rozattal, emberrablással, hűt­lenkedéssel egyetemben... Ugyan mi más kívánkozna vászonra, ha nem egy ilyen mulattató, izgalmas történet, amely Zsombolyai János ka­merájának is oly sok jól fényképezhető látványosságot kínál. A siker biztosnak lát­szik. Ám miközben a rende­ző talán indokolatlan hűség­gel követi a fordulatokat, va­lahogy valamiféleképpen el­sikkad a lényeg, az, amit a „dormándi remete” Remenyik kegyetlen szatírájában meg­fogalmazott. AZ Általában három­négy hétig tartó foglalkozá­sok során azonban nagyobb szerep jut a korszerű szak­mai ismeretek oktatásának. Tovább fejlődik az intézet szervezésében folyó műveze­tőképzés. Ebbe a csoportba, sorolhatjuk a brigádvezetői tanfolyamokat is. A három- régyszáz órás tananyag első­sorban a munkahelyi veze­tők munkaszervezői tevé­kenységét segítő ismereteket tartalmaz. A művezetők és brigádvezetők tevékenysége adott technológiai rendszere­ken belül érvényesül. A ren­delkezésre álló tanulmányi időben nincs lehetőség ezen technológiák részletes tanul­mányozására, s így itt a fő hangsúly a gyakorlatias ok­tatásra, különböző döntési szituációk megoldására, a vezetői ellenőrzés módsze­reinek ismertetésére kerül. A most már 24 féle szakirány­nak megfelelő művezetői tanfolyamoknál is kombinál­tan alkalmazzák a bentlaká­sos és a levelező formákat, s az utánpótlásként figye­lembe vett szakemberek, a képzés időszakában — mun­kaidőben tartott — vezetői gyakorlatot végeznek. A takarékossági követel­ményeknek természetesen a továbbképzésben is érvénye­sülniük kell. Ezért az inté­zet a munkaidőalappal való takarékosság érdekében csökkenti az ún. bentlaká­sos időt. Előtérbe kerül az otthoni tanulás, és az erre alapozott időszakos konzul­tációk és beszámolók rend­szere. A TANFOLYAMOKRA történő jelentkezés módját az intézet által kiadott tájé­koztató részletesen ismerte­ti. A továbbképzési tervek összeállításánál a vállalatok­nak, a szövetkezeteknek nem szabad megfeledkezniük ar­ról, hogy 1980 egyben az ötö­dik ötéves terv záróéve is, tehát a feladatterveket úgy célszerű kialakítani, hogy az minél inkább elősegítse a íelenlegi időszakra előirány­zott továbbképzési követel­mények teljesítését. Simor István Vagyis hogy hová vezet a kispolgári tehetetlenség, ge- rinctelenség, birkatürelem és tyúkeszű magatartás, amely szerint a világon minden úgy van jól, ahogy éppen van, éppen ezért a tekintetet legjobb a földről föl sem emelni, az ember tegye min­dig azt inkább, amit mon­danak neki. Bár a szereplők, elsősorban Bodrogi Gyula, Cassius meg- formálója, a feleségét alakító Pogány Judit, a betolakodót játszó Dunai Tamás, Csáká­nyi László, Garas Dezső min­dent megtesznek azért, hogy a történet mélységeit is föl­tárják, a pontos vezetés hiá­nyában ez nem sikerülhet nekik. Egy-egy jó villanás kivételével leginkább panop­tikumfiguraként vonulnak fel a közönség előtt, mintegy felmondva figuráik jellem­vonásait. Milyen kár. Hiszen így az eredeti műnek csak a habja marad. Na meg a produk­cióról összegezésként annyit, hogy az egyébként nagy mes­terségbeli tudásúnak ismert rendező ezúttal elszalasztott egy izgalmas lehetőséget. — Hát ezek hamarabb visznek hírt rólunk, mint mi őróluk — jegyezte meg And­rás tárgyilagosan. — Az, Csak szállnak, mint a szél. Amilyen a mj vonalunk, akár be is mehetnek Füred­re, gondolta András. De csak a következő gondolatát mondta ki hangosan. — Hanem, ha ezek vissza­felé jönnek... S jöhetnek akárhol, akár erre is. Vagy lehet, hogy eszükbe jut va­lami, szétnyílnak, úgy jön­nek, fésülnek egyet... — Gondolod, fennakadha­tunk? — Ezen a síkon? — Maradjunk itt a kukori­cában ? — Inkább talán oda kelle­ne menni, abba a kis erdő­be .. hátha nem mennek ugyanarra vissza ... — Na, mégiscsak szava­zunk?! — kérdezte kedélye­sen Dvorcsák. — Ki tudhat­ja, hogy merre jönnek visz- sza? — Menjünk oda! — mond­ta akkor Czauner, bár talán csak azért, hogy Dvorcsákkal ellenkezzék. Aztán, már me. Szalad ki az út a megyé­ből. Mielőtt azonban éppen Nógrádba érnénk, a domb­tetőn megállítja az utazót egy szép panoráma: jobbra, az út mellett, szelíd dom­bok között egy kis falu hú­zódik meg szerényen. Ivádot körülölelik a hegyek, s elő­ször. az autóbusz-megállóból letekintve, szinte csak a kis templom tornya látszik a községből, ám ha tovább­ereszkedünk a lejtős bekötő úton, elénk tárul a házak sora, a posta, a volt Ivády- kastély, az iskola. ♦ A mintegy hatszáz lelket számláló település közigaz­gatásilag Pétervásárához tartozik. Egyike az öt csa­tolt községnek és Kisfüzes után a második legkisebb. A nagyközségi tanácsnál az_ zal bocsátották a krónikást Ivádra, hogy az egy össz­komfortos falu. Minden ház­ban vezetékes víz van, jók az útjai, s tyúkperek, vi­szálykodások, birtokviták sem fordulnak elő. Ütravalónak talán ennyi is elég. ♦ „Kimégy erre balra az ófaluból, s ott, a Hunyadi utcában megtalálja a cseri fiút” — kapom egy idős asszonytól a tájékoztatást, amikor Varga Istvánékat keresem. Azért pont őket, mert úgy hallottam, hogy fiatal házasok, s eszük ágá­ban sincs elköltözni a falu­ból. Ellenkezőleg, nemrégen vágtak bele a házépítésbe. Az „új soron”, a sok egy­forma épület között nem ki­hívó a „cseri fiú” háza. — Miért hívják így? — Azért, mert nem a fa­luban, hanem a szomszéd községben születtem: Cseri­pusztán. Tehát bevándorló vagyok — mondja a fiatal­ember. — De úgy érzem, befogadtak az ivádiak, mert a feleségem idevaló, s már két éve, hogy itt élünk. — Nem érzik, hogy el van­nak egy kicsit zárva a vi­lágtól, a szórakozástól, a művelődéstől ebben az el­dugott településben? — Unatkozni? Lehetetlen­ség. És az nem igaz, hogy net közben, sejtelmesein megjegyezte: — Még az is előfordulhat, ha mégis arra jönnek vissza, hogy esetleg meghalljuk, mit beszélnek. — Ez igaz, ez meglehet! — helyeselte Dvorcsák. Mikor Zólyom körül har­colt a dandár, június elején, ő egy éjjel kihallgatta egy cseh járőr beszélgetését, s amit akkor megtudott, an­nak, úgy hírlett, vették is valami hasznát. Bár ezt azó­ta már sokan tagadták is, mert ahányszor Dvorcsák el­mesélte, mindig fontosabbá nőtt az eset. — Tudjuk, János, tudjuk — veregette meg most is a vállát Czauner. — A te in­formációidnak köszönhető, hogy ilyen szépen összehoz­ta Stromfeld ezt az északi hadjáratot! Hát, szóval, ép­pen itt volna az ideje, hogy én is produkáljak már va­lamit! Czauner, temesvári lévén, anyanyelvi tökéllyel beszélt németül, románul és magya­rul, de állítása szerint vala­mit még franciául is. — Ezért az egyért szeretnék egyszer egy francia foglyot — szokta mondani Dvor­csák —, hogy kiderüljön, aki akar — akár itt is — nem tud szórakozni. Mi is, ha gondolunk egyet, beülünk a Wartburgba és elmegyünk Egerbe vagy Pestre. Moziba, színházba. És Péterke is közel van, még gyalog is ott lehetünk negyedóra alatt. A huszonnyolc éves fiatal­ember naponta bejár Pé- tervásárára. ugyanis ott dol­gozik, hegesztő, a Fém- és Elektromechanikai Szövet­kezetnél. — Robogóval közlekedem, amíg csak jó idő van, mert drága a benzin munkába járásra. És most takarékos­kodnunk kell. mert házat építünk a központban, há­romszobásat, fürdőhelyiség, gél, garázzsal. — A lakásra sem lehet panasz, látom, van itt min­den: sztereo, modern bútor, tévé. — Igen, csakhogy ez a ház az anyósomé. Jobb lesz, ha külön megyünk, s akkor az öregek is ideköltözhet­nek. Mert igazán jó kis fa­lu lenne ez, csak egy baj van: el kell járni, hiszen a közelben nem sok munkale­hetőség akad. Feleségem is a jánosaknai női fehérne­műgyárba ingázik. Igaz, mióta megszületett a kislá­nyunk — most négyhónapos — azóta gyesen van. — Mivel tölti a szabad időt? — Legszívesebben kirán­dulunk. Néha kocsival, de leginkább csak gyalogosan. A gyöngyösi szüreti na­pok hivatalos megnyitója csak a jövő hét péntekén lesz, de a kapcsolódó ren­dezvények egy részét már most megkezdik. Így kerül sor a kiállításokra. Ma két kiállítás nyílik Gyöngyösön, az egyik a Mát­ra Múzeumban, ahol Csikós András festőművész képeit láthatják szeptember 23-ig az érdeklődők. A másik ki­állítás országos rendezvény, helye a Mátra Művelődési Központ kamaraterme, ahol o bélyeggyűjtők jelentkeznek tud is ez valamit, vagy csak a szája jár? Átkerültek a kukoricatáb­la túlsó oldalára, s lapulva igyekeztek tovább az erdőcs- ke felé. Ahogy közelebb ér­tek az erdőhöz, elveszítették szemük elől a lovascsapatot; csak a széthúzódó, nagy por- felleg maradt belőle. Megálltak az erdőszélen, hogy körülnézzenek. Hitvány kis erdő volt, vékony törzsű fiatal fákkal; inkább a bod­zabokrok adták a sűrűjét. Dvorcsák már vette is elő a kenyérzsákját, hogy egy kis kenyér-szalonna maradékot keressen benne. Lehuppant törökülésbe, és felcsattintot- ta a bicskáját. — A fene a béled! — morgott Czauner. — Nem tudsz egy kicsit várni?! — Mire? Hogy visszajöj­jenek? Talán kínáljam meg őket is? — Egyél csak, János! — biztatta András. Mozdulatla­nul figyelte a szertelapuló porfelleget. — Ti nem vagytok éhe­sek?! — jobb szeretünk nyugod­tan. — Nyugodtan! — hábor­gott. — Aki nyugodtan sze­ret enni, az ne csináljon Már úgy ismerem a környe_ ző hegyeket, mintha itt szü­lettem volna, s felfedeztük a jó gombázóhelyeket is. Ha jó idő van, sokfelől érkez­nek ide túristák, mert a vidék gyönyörű, nem is kí­vánhat szebbet senki. Azon­kívül eljárunk a péterkei moziba, Egerbe színházba, vagy Pestre. Az autó meg­könnyíti a helyzetünket. A faluban nemcsak nekünk adatott meg ez, hanem egy­re több a gépkocsi-tulajdo­nos. Sajnos a fiatalok vagy1 az iskolában vannak vala­hol az országban, vagy dol­goznak és albérletben élnek, mindenesetre legfeljebb hét­végeken szállingóznak haza. Egyre lazábbak a szálak, amik idekötik őket. Nincs munkalehetőség. — Nem lesz alvó falu lvád? — Szerintem máris az. Se ipar, se mezőgazdaság. A tsz-ben sem dolgozhatnak többen helybéliek, mint tí­zen. Ök is idősek. Így hát, úgy hiszem, törvényszerű, hogy nappal bizony nem ta­lálni itthon senkit. Délután pedig ki-ki elfoglalja magát a kis kertjével. Nekem is van szőlőm, nézzük meg! Nem tudok, s nem is aka­rok ellenállni a kedves büsz- kélkedésnek. A Varga Pista szőlője valóban szép. Tu­dom is, hogy gondozzák.' hi­szen ők itt laknak, s itt is akarnak maradni. Élni... a legkülönfélébb összeállítá­sokkal. A Kiadványok Gyöngyös­ről című kiállítás szintén a Mátra Múzeumban látható majd, de csak szeptember 21-től. Népi kismesterségek a címe annak a kiállításnak, amely a Berze Nagy János Gimná­ziumban várja az érdeklődő­ket I7-től egy héten át. Itt Bodrogi Sándor lószőrből készített ékszereit, Török Mária textilmunkáit és Kis- honti Pál sallamgos bőrmun­forradalmat, az ne ménjén a háborúba, maradjon a fő­néként- Nyugodtan... Még hogy nyugodtan. Bicskájával nagy falat szalonnát tett a szájába, de még rágás közben sem hagy­ta abba a méltatlankodást: — Valóságos grófok, biz’ isten! — Ach, du bist ein ganzer Kerl! — mosolygott rá Cza­uner. — András hat jetzt seinen Mann gefunden! — Mit mond ez? — pil­lantott Andrásra bizalmatla­nul. — Tőlem kérdezheted.1 Nikszdájcs. De jót biztosan nem, ha a saját ronda nyel­vén beszél... , — Gúnyolódik, ugye? — Hallod, kitelik tőle..'! Megálltak! — Micsoda? — erre Dvor­csák is feltápászkodott. — Megálltak, mondom. Ahogy a por lassan elüiy egy enyhe emelkedőn márt jól kivehették a pikákat, aj lovasokat, még a lovak gom-) bölyű farát is. Talán távcsővel fürkészik Füredet, a vörös vonalakat. Ha közben eszébe jutna egy| távcsövesnek, hogy egy ki-1 csit visszatekintsen arra isj amerről jött, jól láthatnál őket itt az erdőszélen; mát} talán azt is láthatná, hogy Dvorcsák János kezébe megállt a bicska, s bal mar­kában a kenyéren hiába ágaskodik az újabb falat sza­lonna, mindjárt el is unja magát, és lefordul a poros fűre. Mert megállt az állkapcsa is, nem rágott. Csak lesték szótlanul mind a hárman, hogy mozdulnak-e hát azok a lovasok, s ha igen, merre? Szellő nem rezdült; állt aa idő is. (Folytatjuk.) TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMOK SZAKEMBEREKNEK — MEZŐGAZDASÁGI P II / *i I r ■ rr Felkészülés a jovore Németi Zsuzsa Józsa Péter Kiállítás kiállítást követ káit latnat jak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom