Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

sz fejjel a volánnál Beszélgetés dr. Perczel Tamással, Akikről sokat beszélnek II csányi paradicsom híre az Autóközlekedési Pályaalkalmasság-vizsgáló Intézet igazgatójával Az Autóközlekedési Pá­lyaalkalmasság-vizsgáló Inté- Eet budapesti laboratóriu­mában évente több ezer gépkocsivezető-jelölt fordul meg. Pszichológiai vizsgála­tok alapján itt döntenek pél­dául arról, hogy ha valaki öt alkalommal sikertelen gyakorlati vizsgát tett, al­kalmas-e egyáltalán jármű- vezetésre. A vizsgált szemé­lyek között akad olyan is, akit kirívó közlekedési maga­tartása miatt a rendőrség, vagy a bíróság, esetleg a munkaadó kötelezett a vizs­gálatra. Az intézetnek az utóbbi időben különösen sok mun­kát ad a fiatalkorúak és az idősek pszichológiai alkal­masságvizsgálata: tehát vagy nem töltötték be a 18. élet­évüket, vagy pedig túllép­ték az ötvenötödiket. Az idősebb korosztályból egyre nagyobb számban jelentkez­nek a gépkocsivezetői vizs­gára. A pályaalkalmassági tapasztalatokról beszélget­tünk dr. Perczel Tamással, az intézet igazgatójával: — A kezdő gépkocsiveze­tők, vagy a vezetői enge­délyre várók jelentős része az idősebb korosztályból ke­rül ki. Velük kapcsolatban szélsőségesek a nézetek. Az egyik tábor szerint admi­nisztratív eszközökkel kelle­ne meggátolni az idős em­bereket abban, hogy volán mellé üljenek, hiszen bizo­nyos koron túl már lehetet­len azokat a jártasságokat, készségeket megszerezni, amelyek a vezetéshez nélkü­lözhetetlenek. A másik sze­rint az idős korral bizonyos pozitív tulajdonságok jár­nak, mint például a megfon­toltság, kiegyensúlyozottság, bölcsesség, óvatosság és ezek kiegyenlítik a képességek­ben rejlő hiányokat. Tapasz­talataink szerint az örege­déssel párhuzamosan való­ban romlanak a fiziológiai képességek, például csökken az észlelhető hangok tarto­mánya, de ez gyakorlatilag nem folyásolja be a közúti közlekedés biztonságát. Ami pedig a megfontoltságot il­leti, az is vitatható, sőt azt tapasztaltuk, hogy ebben a korban a kockázatvállalás ugrásszerűen megnő. — Az idős emberek nagy­arányú részvétele a közleke­désben mennyire folyásolja be a biztonságot? — Ismeretes, hogy az idős gyalogosok baleseti veszélye lényegesen nagyobb, mint a felnőttkorúaké. Statisztikai elemzések szerint jelentős mértékű rosszabbodás a 60. életév után következik be. Az életkor előrehaladtával ugyanis csökken a baleset elkerülésének, illetve a ve­szélyes helyzetek megoldásá­nak képessége. A közleke­désben gépjárművezetőként részt venni óriási felelősség, és követelményeket támaszt az emberrel szemben. Ennek ellenére nem szabad az idő­sebbek gépjárművezetői al­kalmasságát általában meg­kérdőjelezni. — Milyen vizsgálattár szükségesek az alkalmasság­ról való döntéshez? — Vizsgálataink kiterjed­nek a reakcióidő elemzésére, az észlelés és feldolgozás ter­jedelmére, a döntéshez szük­séges időre, valamint a he­lyes és helytelen döntések arányára a különböző konf­liktushelyzetekben, a szen- zomotoros és a pszichomoto- ros teljesítményre. A vizs­gálati személyeknek viszony­lag egyszerű feladatokat kell végrehajtaniuk, a közleke­désben való részvétel ennél lényegesen bonyolultabb Az utóbbi három hónapban 158 ötvenöt évnél idősebb személy jelentkezett nálunk vizsgálatra. Az 55—59 évesek között huszonkettőt hivatá­sos és negyvenötöt pedig úr­vezetői jogosítvány megszer­zésére találtunk alkalmas­nak, negyvenegy személy vi­szont alkalmatlan volt arra, hogy volánhoz üljön. A 60— 64 évesek között egy sem akadt, aki jogosult lett volna hivatásos járművezetői en­gedély megszerzésére, és csak tízen voltak, akik „beváltak” magángépkocsi-vezetőként, huszonegy személyt el kel­lett utasítanunk. A 65 év felettieket — ez idő alatt ti­zenkilencen voltak — sajnos kivétel nélkül el kellett ta­nácsolnunk a volán mellől. — Végül, mit tanácsol azoknak az idősebb embe­reknek, akik csak most ju­tottak olyan helyzetbe, hogy gépkocsit vásároljanak, és azt maguk szeretnék vezet­ni? — Természetesen az el­mondottakból helytelen len­ne olyan következtetést le­vonni, hogy bizonyos élet­kor után már nem biztonsá­gos részt venni a közúti köz­lekedésben. Ez egyéni adott­ságoktól ’ is függ. Vizsgálati eredményeink figyelmezte- tőek. Nemcsak a kezdők szá­mára. .. Intézetünkben bárki jelentkezhet ellenőrző vizs­gálatra, saját érdekűkben még azok is, akik 20—30 éve a volán mellett ülnek. Árokszállási Éva A hetvenes évek elején a hazai zöldségtermelés kor­szakváltáshoz ért. A hagyo­mányos módszerek már nem voltak alkalmasak a töme­ges termeléshez, a korsze­rűbb, a jobb módszerek vi­szont még csak kialakulóban voltak. Ezt felismerve, a Minisztertanács nagyszabású fejlesztési programot indí­tott a zöldségtermelés javí­tására. Úttörő kezdeményezés Ennek hatása mindinkább a gépesítésben, a nagy ter­mőképességű fajták elter­jesztésében, a szervezettség­ben jelentkezik. A paradi­csom gépi, iparszerű terme­lésének hazai meghonosítá­sában a Csányi Állami Gaz­daság vállalt úttörő szere­pet. Két termelési rendszer alakult az országban: a so­roksári és a csányi termelé­si rendszer. A Csányi Álla­mi Gazdaság által irányított együttműködést 1977 janu­árjában hagyta jóvá a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium. Az együttműködés tagjai para­dicsomtermeléssel foglalko­zó állami gazdaságok, vala­mint néhány termelőszövet­kezet: összesen 17 gazdaság 1800 hektáron. 1977-től csak­nem 500 hektárral növeke­dett a terület, amelyet az idén 130 hektárral bővített az erdőtelki Szabadság és a hatvani Lenin Termelőszö­vetkezet. A gazdaságok leg­főbb célja, hogy a konzerv­iparnak jó minőségű para­dicsomot termeljenek. Kez­detben tőkés importból be­szerzett gépekkel dolgoztak, majd fokozatosan áttértek a szocialista országokból be­............. " " " " ...................... A bervaiak panasza üCesík vagy siet a munkásuonat? szerezhető gépek alkalmazá­sára. A soroksáriakkal együtt Hogy miben különbözik a csányi rendszer a soroksári­tól? Főleg abban, hogy a soroksári teljesen magyar gépekre épül, a csányiaknál viszont a termelés alapgép­sora magyar, a betakarítást korábban amerikai, ma pe­dig szovjet gyártmányú, lé­nyegesen olcsóbb kombáj­nokkal végzik. A soroksári­ak a vetésterület 95 százalé­kán palántákat ültetnek, és 5 százalékát helyben vetik, míg a csányiak a terület 60 —70 százalékán magról ve­tik a paradicsomot, a palán­tákat pedig többin ültetnek. A soroksáriak az érésnek megfelelően fokozatosan sze­dik a paradicsomot, ame­lyet frissen piacra szállíta­nak. Ezzel szemben a csá­nyiak, bevárva a termés tel­jes beérését, ma is és a jö­vőben is kevés munkaerő felhasználásával a gépi be­takarításra törekednek. A termésnek mintegy 96 száza­lékát a konzervgyárnak ad­ják át, a fennmaradó négy- százaléknyi mennyiséget pe­dig exportra, illetve a hazai piacokra küldik. A csányi termelési rend­szer kapcsolatban van a kecskeméti Zöldségtermelé­si Kutató Intézettel, amely az újabban nemesített para­dicsomfajtákat bocsátja a csányiak rendelkezésére. Az elmúlt két évben a rendszerhez tartozó gazdasá­gok jelentős sikereket értek el. 1977-ben az induláskor 322 mázsa paradicsomot ta­karítottak be hektáranként. Ez nyereséget hozott, hiszen hektáranként tízezer forint többletbevételt értek el. Ta­valy viszont a napfényben szegény időjárás miatt lé­nyegesen kevesebb, 244 má­zsás átlagtermést értek el. Ez veszteséget jelentett a gazdaságnak. Az eddigi ta­pasztalatok beigazolták, hogy csak a 300 mázsás átlagter­gyók, — mégis 300 mázsás átlagtermésre számítanak. A csányiak 700 vagon pa­radicsom szállítására kötöt­tek szerződést a Hatvani Konzervgyárral. A termést augusztus 25. és szeptember 25.. között takarítják be. Igyekeznek úgy szervezni a munkát, hogy egy hónap alatt nagyobb veszteségek nélkül begyűjtsék a termést, amit persze az időjárás is befolyásol majd! A konzerv­gyárral való együttműködés a paradicsom helybeli elöfel- dolgozására is kiterjed. A konzervgyár, a Mező­gazdasági Fejlesztési Inté­zettel együttműködve már tavaly, elsőként az ország­ban, Csányban újszerű pa- radicsom-előfeldolgozót léte­sített. Ennek lényege, hogy a határból beérkező paradi­csomot egy földbe süllyesz­tett mosó és úsztató meden­cébe juttatják, ahol meg­mossák. Ezután a termés az előfeldolgozó futószalagjain kerül, ahol újból átmossák, majd zúzzák. így nyers pa­radicsomlét és zúzalékot nyernek, s ebből sűrítményt készítenek. A másik kísérleti jelleggel készített előfeldolgozót a Láng Gépgyár és a Hatvani Konzervgyár közösen léte­sítette Csányban, melyet az idén helyeznek üzembe. Ez nem a földbe süllyesztett, mint az előbbi, hanem a föld felett elhelyezett vastartály. Ebben mossák és zúzzák a paradicsomot, melyet tar­tálykocsikkal szállítanak a konzervgyárba. Az olcsóbb eljárást keresik A gazdaságos termelés ér­dekében a csányiak a tech­nológia további tökéletesíté­sére törekszenek. Szeretnék leegyszerűsíteni és olcsóbbá tenni a talajművelést és az egész 'terrriélési rendszert. A jelenleg alkalmazott paradi­csomművelés energiaigényes, ezért a síkműveléssel kísér­leteznek. amelyhez a megle­vő gépeket hasznosítják, ki­sebb ráfordítással. Az újságíró dolga, hogy kérdezzen; ám ebben a té­mában egymásnak eléggé ellentmondó kérdéseket kel­lett feltennie. Először azt: miért késik a munkásvonat? Aztán meg: miért siet a munkásvonat? Végül pedig: egyáltalán, miért munkásvo­nat? Annak idején a több ezer munkást foglalkoztató egri Finomszerelvény gyár dolgo­zóinak szállításában alapve­tő szerepe volt a kis pöfögő gőzvonatnak. Az idő múlá­sával aztán az autóbuszoké lett inkább ez a feladat, je­lenleg már 150—160 utas, ha van rajta naponta. A vasút­nak igencsak veszteséges, akadályozza is a teherfor­galmat, a megszüntetése rég­óta napirenden van. De hát ez nem ilyen egyszerű... Kezdjük az imént feltett kérdésekkel. A gyárba vo­nattal utazó, s az egri állo­másig busszal bejáró nosz- vaji, novaji, ostorosi, szomo- lyai dolgozók panaszolják, hogy a vasút szinte évente 6—7 perccel mindig koráb­ban indítja a munkásvona­tot. Már ott tartanak, hogy a hatórás műszakkezdésre érkezők 5 óra 5 perckor a gyárkapuban vannak Vagy­is igencsak korán érkeznek. Hazafelé 14 óra 45 perckor megy a vonat, amit aztán Felnémeten legtöbbször fél­reállítanak:. s a csatlakozó busz már nem várja meg őket. ők viszont várhatnak a következőre. Vagyis, ilyen­kor meg késik a vonat. Órá­kat töltenek el utazással, na­ponta, pedig a gyártól csu­pán 20—25 kilométernyire laknak. — Miért nem szüntetik hát meg a vonatot? — A Volán 4. számú Vál­lalat csak akkor tudja át­venni az utasokat, ha leg­alább két új autóbuszt kap 1 erre a célra — tájékoztatott Nagy István személyforgalmi osztályvezető. — Az iparvi­déken a reggeli bejárás így is igen zsúfolttá teszi a ko­csikat, szükségünk van min­den percre, hogy a buszok a lehető leggyorsabban elszál­lítsák munkahelyeikre a dol­gozókat. Az új kocsik mel­lett egyébként még arra is szükség volna, hogy az útvo­nalon megállókat, új autó­buszfordulót alakítsanak ki, vagyis: össze kellene fogni a városnak, a gyárnak, a fu­varozónak, A vonattal uta­zók zöme egyébként délelőtti műszakba jár; azt már föl­ajánlottuk, hogy a harmadik műszakba utazók kiszállítá­sát és a második műszako­sok hazaszállítását minden különösebb átszervezés nél­kül vállaljuk.; Kevesen van­nak, s a 40—50 ember miatt a vonatot mozgatni tényleg kár. Ami az utazási időt il­leti: a vasúttal mi egyeztet­jük az autóbuszok menet­rendjét, kivéve az ilyen szer­ződéses munkásjáratokét. Számunkra is meglepetés volt a menetidő előrehozása, nehéz így hozzá igazodni. — Hogyan vélekedik a MÁV?, — Éppen a napokban ke­restük fel a Volán vállala­tot ebben a témában — mondta Tóth Mária, a Mis­kolci Vasútigazgatóság sze­mélydíjszabási csoportveze­tője. — A vasút azt szeret­né, ha az egészet átadhatná, s a főosztálytól is ilyen meg­bízást kaptam a megbeszé­lésre. A Volánnál ismét csak azt mondták: egy járatot tudnak átvállalni. Valószínű erre a közeljövőben meg is kötjük a szerződést, bár a mi célunk a végleges megol­dás lenne. — Az egri állomáson há­romféle energiát is használ­nak: van már villanymoz­dony, Diesel-vontatás és a munkásvonat miatt kell fenntartanunk a gőzöst is — vélekedett Dojts László, a forgalmi osztály előadója. — Nagy nehézségeket okoz a teherforgalomban, az egyéb szállítási feladatok teljesíté­sében is ez a személyszállí­tás, amire különben jócskán ráfizetünk. Nekünk nincs ar­ra keretünk, hogy buszt ad­junk, ezért a gyárnak is ál­doznia kellene. A Finomszerelvénygyár jtnunkásellátási osztályán ajA (Fotómontázs: Perl Márton) nehezményezik leginkább, hogy egyre rosszabbak az utazás feltételei. Több em­ber járna erről a vidékről, ha kényelmesebb, gyorsabb lenne a bejárás, nem kelle­ne átszállásnál szaladgálni egyik busztól a másikig, vagy sietni a vasútállomá­son. A vasútnak nyilván az az érdeke, hogy minél ke­vesebben járjanak, ne ve­gyék igénybe a munkásjára­tot — vélekednek borúlátó­an. O Különösebben nem akar­juk kommentálni ezeket a véleményeket. Az biztos, hogy a vonat gazdaságos fenntartásához kevés a 150 ember, de úgy viszont sok, hogy ennyi dolgozónak kell­jen naponta küszködnie a Körülményes munkába já­rással. Mindegyik félnek igaza van, s • mindegyik a másiktól várja a megoldást. Egy mondatot azért hadd emeljünk ki az elhangzot­takból: „Össze kellene fogni a városnak, a gyárnak, a fu­varozónak”. Mégpedig minél hama­rabb. Hekeli Sándoi més mellett gazdaságos az iparszerű paradicsomterme­lés. Újszerű. előf sídolgozók Ügy tűnik, hogy az idén sem érik el az 1977-es re­korderedményt a csányiak. Bár a májusi aszálykor ön­tözték a paradicsomföldeket, a nagy szárazság miatt a növényvédő szerek nehezen hatottak. A paradicsom vi­rágzásakor kevés volt a nap­fény, nem beszélve arról, hogy az éjszakák most is hűvösek, ami kedvezőtlenül hat az érésre. A júniusi sok csapadék és a gyakori nap­fényhiány miatt nem fej­lődtek egyenletesen a bo­A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának megbí­zólevelével csaknem három­száz társadalma ellenőr te­vékenykedik a megyében. Ebben a hónapban egyik legfontosabb feladatuk a zöldség-gyümölcs ellátás vizs­gálata; ellenőrzik az árakat, a minőséget, az áruszállítás folyamatosságát. A szakszer­vezeti bizottságok körzete­ikbe a következő napokban rendszeresen kiküldik a tár­sadalmi aktíváikat, akik ész­revételeiket az ellenőrzési naplókba bejegyzik, s azo­kat eljutaittják a megyei ta­A helyes tápanyag-gazdál­kodáshoz igénybe veszik a Pest—Nógrád megyei és a gyöngyösi szakszolgálati állo­más talaj-, valamint nö­vényvizsgálati eredményeit. A MÉM Műszaki Intézete a gépek teljesítményvizsgála­tában segít, a Heves me­gyei Növényvédelmi és Agro­kémiai Állomás az újabb vegyszerek kipróbálásához nyújt támogatást, az AGRO- 1NFORM pedig szakirodalmi adatokat bocsát a csányiak rendelkezésére. Ezeket fel­használva adnak rendszeres szaktanácsokat a termelési rendszerben levő gazdasá­goknak a jobb eredmények eléréséhez. nács kereskedelmi osztályá­nak felügyelőségéhez. A fel­ügyelőség e tapasztalatok alapján is tehet hatásági in­tézkedéseket a hiányossá­gok megszűntetésére. Egy hónap múlva az ész­revételek alapján összegző értékelést készít az SZMT közgazdasági osztálya is a megye zöldség-gyümölcs el­látásának színvonaláról. 1979, augusztus 8., szerda Mentusz Károly Árak, minőség Szakszervezeti aktivisták is ellenőrzik az ellátást

Next

/
Oldalképek
Tartalom