Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-04 / 181. szám
Ke wese Rillet, de jobban arattak II megyében előszűr Kisfüzesen adták ki Zöld alapon—tizenegy számjegy Hát ebben sa évben is befejeződött. Magtárban a gabona. Az aratás szinte! ősidők óta az egyik legfontosabb munkának számított, és sokszor még ma is nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is az eredményes betakarítás. A gabona már az év elején sem sok jót ígért, itt Heves megyében sem, csakúgy, mint az ország más részein, hisz az ősszel a szárazság, majd a téli fagyok sejtették, hogy gyengébben fejlődnek majd a növények a kívántnál. Különösen a jugoszláv és olasz fajták szenvedtek a hidegtől, s ezek nagy részét bizony tavasz- szal ki is kellett szántani. A legjobban a szovjet fajták bírták a telet, s szerencsére ezek tették ki a vetésterület több mint egyharmadát. Nem kis fejtörést okozott hát a gazdaságoknak, hogy mit tegyenek az igen megritkult búzatáblákkal. Választhattak, hogy vagy kiszántják, a földbe forgatva őszi munkájukat, a drága vetőmagot, vegy pedig műtrágyát, vegyszereket szórnak a megritkult táblákra, növelve a költségeket. Legtöbb helyen, ha nehezen is, de rászánták magukat, s ekéket küldtek a búzába. Sokan nem tették ezt meg ott, ahol pedig ez indokolt lett volna, s így fordulhatott elő, hogy például a megye egyik legnagyobb gazdaságában a gyomot és azt a pár szál maradék búzát, árpát műtrágyázták, arra szórták a levéltrágyát, a növényvédő szert, s végül területük egyötödén nem termett semmi, s termésátlaguk messze elmaradt az egyébként is alacsony termésátlagoktól is. Sajnos, ez arra is utal, hogy helyenként a szakemberek tán még a táblába se léptek bele, s nem mérték fel megfelelően a tennéskil áfásokat. Tetézte a gondokat, hogy a kora tavaszi esőzések, az azt követő belvíz, majd a rendkívül száraz május tovább tizedelte a gabonát, s most már nemcsak kiváló mezőgazdásznak, de jó közgazdásznak is kellett ahhoz lenni, hogy eldönthessék, mire érdemes az egyébként magas betakarítási költségeket rászánni s mire nem. Jó példával járt elöl a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet, ahol az aratásra alkalmas táblákat megfelelőeú ellátták, s a szükségesnél nem többet, de nem is kevesebbet adtak műtrágyából, egyéb vegyszerekből. Nem véletlen, hogy hozamaik is kiemelkedőek a megyében. Végül a szokásosnál korábban indulhattak el a betakarítógépek a gabonaföldeken. Soha ekkora kapacitással nem kezdték vágni az * árpát, majd a búzát. A gazdaságok gépei mellett több mint száz csehszlovák kombájn és 74 szállítójármű is munkába állt. A 64 ezer hektárból csaknem nyolcezret Hiányzik 36 vagon A negyvenből. A Tárná mentén. Dinnyeszállitáshoz. Hihetetlen. Igen, hihetetlen, mi több: elképzelhetetlen. Elképzelhetetlenül szép — és jó — dinnyék tonnája várakozik, ráadásul a méltán híres „hevesi” fajtából szedésre, elszállításra. i A dinnyetermelő termelő- szövetkezeteknek — így a Tarnamentének — a rosszul sikerült gabona, elsősorban a búza után nem kevés vigaszt jelentett, hogy legalább behoz. pótol valamit a veszteségből, hogy szépnek ígérkezik a zöldség, a gyümölcs a dinnye. Az örömet azonban gyorsan kör fii az üröm., az átvevő partner, a ZÖLDÉRT ugyanis egyszerűen képtelen az érésnek megfelelő ritmusban felvenni a szállításők arattak le s gépkocsijaik több mint 1800 vagonn.yi termést szállítottak a tárolókba. Kevés a tisztító Hogy mégsem végzett ez a tekintélyes géppark a várt két hét alatt, az aratással, az köszönhető volt elsősorban az ismétlődő esőknek, ami nemegyszer több napos pihenőre kényszerített gépet, embert egyaránt. A sok csapadék növelte a költségeket is: a termés több mint felét szárítóberendezésekkel szabadították meg a felesleges víztartalomtól. Ugyanakkor még mindig nem törekedtek kellően a költségek csökkentésére az üzemek. Kevés például a tisztítóberendezés, így a gazdaságok nagy részében ma is éppúgy tisztítják a törmeléket, a hulladékot, szemetet a drága olajjal, mint az egészséges búzaszemeket. Ennek ellenére az aratás folyamán végig érződött, hogy a gyengébb termést a lehető legkisebb veszteséggel próbálják levágni mindenütt. Nem tapasztaltuk ezekben a napokban például hogy az otthagyott, elhullaj- tott búzaszemektől zöldellne a frissen megforgatott tarló — szemben a korábbi évekkel. Kevesebb volt (de még mindig akadt) az utak. mentén végighimtett gabona. Segítette a gazdaságokat az AGROKER is, így szinte alig akadt hiánycikknek számító alkatrész az idén, nem kellett néhány óránál többet állni üzemzavar miatt. Volt elég szovjet és NDK kombájn, az aratást követő talajmunkákhoz pedig munka- és erőgép. Számítva a forró augusztusra a gazdaságok többségében a kombájnok nyomában azonnal elindultak a traktorok hántani a tarlót, gyűjtötték az idén amúgyis kevés szalmát, sok helyütt pedig készülődtek a másodvetésre. Több kukorica Itt is volt min meditálnia a szakembereknek. A MÉM felhívása ugyanis szorgalmazta a másod- és tarlóvetéseket, viszont meglehetősen nagy kockázat a' júliusban, augusztusban elvetett magtól termést várni. Épp ezért például a gyorsan érő uborkát, a zöldbabot csak ott vetették el, ahol öntözni is tudnak, a többi — szám szerint kétezer hektáron — pedig főként takarmánynövények magját szórták a földbe. Ily módon arra számíthatnak az üzemek, hogy silónak • szánt területeiken végül is majd szemes kukoricát tudnak vágni, s a hiányzó takarmánymennyiséget a másodvetésekből pótolják majd. A tervek szerint így mintegy két—két és félezer hektárral több kukoban a várakozó dinnyét, mert — nincs mivel... Csak a Tarnamente Tsz-töl két nap alatt — szerdán és csütörtökön — negyven vagonnal kellett volna elszállítani, de a MÁV mindössze négy vagont tudott biztosítani. A kánikula visszatért, túlérnek. apadnak, a szó szoros értelmében döglereek a diny- nyék amit egyébként hazai piacon a felvásárlási árnak több mint duplájáért adta eddig a ZÖLDÉRT. — tgy megy tönkre a drága gyümölcs Kérdés: 1. A ZÖLDÉRT a magas árakkal akarja kompenzálni azt. amit 2. vagon kapacitás miatt nem tud átvenni, illetve a megfelelő helyre eljuttatni. És végül természetesen — nincs felelős ...? (ku-ti) rica aratására kerül sor az ősszel a tervezettnél. Zavartalan a felvásárlás is. Mint azt Nagy János, a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója elmondta, ezekben a napokban még számba veszik, hogy mennyi a mezőgazda- sági üzemek által termelt gabona, melyből a legjobb minőségű megmarad vetőmagnak, a többit pedig a vállalatnak adják át felvásárlásra. A selypi malom például több mint 13 ezer tonna búzát helyezett el silóiban, s itt is csakúgy, mint a gyöngyösi, egri, pétervásá- ri és hevesi malomban már óbúzával keverik az újat, s azt őrlik a sütőiparnak. Egyébként a pékek véleménye is az, hogy az idei búza jobb minőségű a tavalyinál, ugyanakkor a kedvezőtlen időjárás miatt száz kiló búzából kevesebb liszt lesz, mint tavaly. A molnárok is arra készülnek, hogy ebben az évben a szokásosnál is több nullás lisztet őrölnek, s az úgynevezett cél-, illetve tésztalisztgyártás is zökkenőmentes lesz ebben az esztendőben. A gabonaforgalmi vállalat raktáraiba ugyan kesebebb búza és árpa kerül a szokásosnál, viszont ennek megfelelően nagyobb gonddal kezelik és tárolják majd a kenyómekvalót, hogy egyetlen kilogramm áru se menjen veszendőbe. Itt is csakúgy, mint a mezőgazdasági üzemekben, most már az őszi munkákra készülődnek a műhelyekben, az irodákban és a földeken egyaránt. Bízvást reméljük, hogy az üzemekben is levonják az idei aratás termelési és gazdasági (!) tanulságait,, s végül a nehéznek indult esztendő eredményesen végződik a számukra. Cziráki Péter Különleges bejegyzések — ez áll a személyi igazolványunk 11. oldalán. Többségünknek ezen az oldalon azonban még nincs semmiféle bejegyzés, a jövőben azonban gyakran fel kéll majd lapoznunk ezt a részt. Ide kerül ugyanis a személyi számunk. Mint arról már korábban tájékoztattuk olvasóinkat. ennek a számrendszernek a segítségével egyszerűsíteni lehet az állam- igazgatási munkát, a lakosság ügyeinek intézését. A személyi számunk 11 számjegyből áll: az első számjegy a nemet, a születés évszázadát valamint a magyar, vagy a nem magyar állampolgárságot jelzi. A 2— 7. számsor a születés időpontját tartalmazza, a 8—9 —10. számjegyek pedig arra alkalmasak, hogy megkülönböztessék egymástól az azonos napokon született embereket. Ez lehetővé teszi, hogy az országban két egyforma személyi szám ne legyen, így kizárják a téves adatszolgáltatást. A számrendszer utolsó számjegye az előző számok sorrendjének és valódiságának helyességét jelző — úgynevezett technikai — ellenőrző szám lesz. S mindez egy apró zöld bélyegen kap helyet, amelyet az elkövetkezendő hetekben valamennyi Heves megyei állampolgár személyi igazolványába is beragasztanak. Miért éppen Kisfüzesen! A személyi számokat a kiadás előtt ellenőrizni kell, egyeztetni a számítógép adatlapját a már meglevő, a személyi igazolványunkban őrzött úgynevezett „sárga lappal”, valamint a személyi igazolvány bejegyzéseivel. Pétervásárán a nagyközségi Kőszegi Istvánná beragasztja Zoltánné igazolványába közös tanács elnöke. Ivády László és Tar Sándorné vb- titkár mondta ezzel kapcsolatban. — A személyi számok kiadásáról már az elmúlt évi falugyűlésen, valamint a tanácstagi beszámolókon tájékoztatást adtunk a lakosságnak. Pétervásárán és a körzetéhez tartozó négy kisközségben mintegy 5500 állampolgárt értesítettünk postán, illetve hangosbemondón az előkészületekről. Július 21-én kaptuk meg a sziemé- lyi számokat, s még aznap megkezdődött az adatok ellenőrzése: a négy csatolt község lakóinak a számait 27-re egyeztettük, így lehetőség nyílt arra, hogy 30-án, hétfőn megkezdhessük a számok kiadását. A pétervásáriak adatait még egyeztetjük, ők augusztus 6-tól kereshetik fel a tanácsházán működő számkiadó bizottságot. — Miért éppen Kisfüzesen kezdődött a számokat tartalmazó zöld bélyegek beragasztása? — Az alig több, mint 250 lakosú település adatait FALAK KÜLÖNÖS PARADOXON: ahogyan vékonyodnak a házgyári lakóépületek falai, úgy kerülnek egymástól egyre távolabb az emberek. Munkába menet, ha merő vélet- lenségből összetalálkoznak a szűkre szabott lépcsőházban, legfeljebb, ha biccentenek egymásnak az egy házban lakók, azzal ki-ki siet dolga után. Hazafelé jövet magukra zárják lakásuk ajtaját, s reggelig a falak oltalmában élnek. Falak. Vékonyak, a hangokat, a zajokat könnyen áteresztik, egy gombnyomásra — a televízió jóvoltából — a világot is, csak az embert nem. Pedig az ember társaslénynek született. Nem szeretheti a falak közé zárt magányt. Mégis, az utóbbi években mindinkább a falak között érzi jól magát. Mintha csak átplántálták volna hozzánk a régi angol mondást: az én házam, az én váram. Miért lettünk ilyenek? Mitől? A .kérdésre egy építészmérnök ismerősöm így válaszolt: Naponta nyolc órát dolgozom a rajzasztal mellett. Városrészeket. lakóházakat tervezek. Fárasztó, de szép alkotómunka. Kedvelem. Az érte kapott fizetésből feleségemmel, gyermekemmel jól élünk De nem olyan jól, ahogyan szeretnénk. Ezért munka után gyakran négyöt órán át családi házak tervrajzával bíbelődöm. Ez már csak fárasztó, de semmi szépséget nem kínál. Csak pénzt. Nem is keveset. Pénzt — nem a napi megélhetésre —, most éppen utazásra. A kollégáim közül a legtöbb már járt Spanyol- országban, sőt a Kanári- szigeteken is. H;, lépést akarok tartani velük — ez nemcsak előmenetelemet befolyásolhatja. azt is, hogy ne nézzenek ki maguk közül — nekünk is utaznunk kell. Ez pedig nem olcsó mulatság. Csupán a fizetésből nem futná rá. Ha este kilenc-tíz felé hazaérek, akkor már nem vágyom emberek közé, gyakran még a család is terhes... Egy ok a sok közül. Hajszoljuk a pénzt, hogy kielégíthessük különleges igényeinket. Hogy egy évben két- három hétre világcsavargókká váljunk az itthon maradók szemében Mit nekünk Svájc, vagy a francia Riviera, huszonegynéhányezerért már New Yorkban is eltölt- hetünk tizenegy napot. Ma már megfordulhatunk mindenütt, ahol jelen lenni napjainkban sikk, sőt már-már státusszimbólum. Hogy ezért cserébe tizenegy hónapon át nem látunk, nem hallunk, még társalogni is elfelejtünk — legfeljebb a munkahelyen nem! — az nem számít. A fontos az, hogy a bőröndünkre újabb címkét ragaszthassunk, amiért a sárga irigység eszi ismerőseinket. Egy országos hírű termelőszövetkezet agronómusától hallottam a közelmúltban: IGENIS BEGUBÖDZUNK, magnózunk, tévézünk, olykor kártyázunk és nagyokat hallgatunk. Mintha nem lenne mondanivalónk a világ és önmagunk dolgairól. Miért? Félünk kiadni magunkat embertársainknak, felmutatni feketén-fehéren, nézzétek, ilyenek vagyunk, sem jobbak, sem rosszabbak. Vannak hibáink és vannak erényeink De ezek csak ránk tartoznak, senki másra. A hibánkat felhasználhatnák, az erényeinket pedig kihasználhatnák — ellenünk. Mert miért is tartozna a főnökeimre, a kollégáimra az, hogy nem voltam egy éve színházban, de még moziban se, s könyvet — a szakirodalmon kívül — legfeljebb krimit veszek a kezembe. Lehet, hogy rosszul szervezem a munkám, de az is lehet, hogy a munka sok, s ezért. Ha ezt elmondanám, nyomban rámfognák, hogy szakbarbár vagyok — pedig élek- halok a munkámért —, vagy ami még rosszabb, azt, hogy megrekedtem, egyoldalúan fejlődöm, s ha történetesen valamiben nem mellettük adnám le a voksomat, vagy hibáznék valamiben, nyomban kijátszanék ellenem. Jobb tehát, ha engem csupán a munkáját becsületesen elvégző agronómusként tartanak számon — azt mindig elvégzem, abba nem köthetnek bele — és semmi több. Maradok inkább magamnak, a családomnak s a baráti köröm — legtöbbször kártyázni szoktunk — mindössze két-három emberre korlátozódik. így kevesebb csalódás érheti az embert. Folytathatnám még hosz- szan a felsorolást s az okokat. Van, akit valami régi- keletű sértődöttség tart visz- sza a közösségtől, másokat meg éppen a siker: úgy érzi, nem tartozik másra, hogy ő átlagon felüli szinten el, átlagon felüli munkájáért, mert ezzel csak az irigyelt gyarapítaná. A városi ember — ha ideje engedi és lehetősége van rá — növekvő szabad idejében menekül a városból. S egyre inkább ugyanez a helyzet a falvakban élők körében: a hétvégeket a városokban töltik. Egy a fontos: minél távolabb az ismerősöktől, a megszokott környezettől. MIND AGGASZTÓBB egyesek befeléfordulása, amely nemcsak a közélet iránti gyakori közömbösségben nyilvánul meg, hanem egyfajta igénytelenségben, érzelmi sivárságban is. A vékony betonfalak egyre erősebben ékelődnek az emberek közé. Csak áthallani lehet rajtuk, de hallani nem. Prukner Bál a személyi számot Kovács (Fotó: Tóth Gizella) egyeztettük le leghamarabb, ez volt az egyik indok, a másik pedig az, hogy az ügyintézőknek egy ilyen kis településen több idejük, lehetőségük van a nagy figyelmet,- precizitást igénylő munka begyakorlására. Az első: 8 óra előtt pár perccel A közös tanács kisfüzesi ügyfélfogadó irodájában 8 óra előtt néhány perccel már minden karton, személyi adatlap készen állt a helybeliek fogadására. Kőszegi Istvánná, a tanács igazgatási előadója még ki sem fújta magát, amikor az első ügyfél megérkezett. Végh Rezsöné két személyi igazolványt tett le az asztalra: a sajátját és a férjéét. Megtörtént az adat- egyeztetés, majd — a megyében alighanem elsőként kettőjüknek — beragasztották a zöld bélyegeket. Egy röpke szünet uián sorjában érkeztek a kisfü- zesiek, fél 10 körül már mintegy ötven személyi igazolványba került be az illető személyi száma. Kovács Zoltánná négy személyi igazolvánnyal érkezett, s amikor rákerült a sor, érdeklődéssel figyelte az adategyeztetést, a számok beragasztását. — Elhoztam az egész család igazolványait, az volt ugyanis az értesítésen, hogy nem kötelező mindenkinek személyesen bejönnie. Gyermekgondozási szabadságon vagyok, ráérek, az anyósom, apósom és a férjem viszont dolgozik. Így oldottuk meg a számok átvételét — mondja és belelapoz az igazolványába. — Mennyi a száma? — Hosszú, de azért megpróbálom elmondani: 25905016813 ... A további menetrend Ezen a napon a megyében még három településen kezdték meg a személyi számok kiadását. Adácson, Nagyré- dén és Markazon ragasztották be a tanácsi szakemberek az igazolványokba a jövőben minden ügyintézéskor fontos személyi számot. A napokban kapják meg az ivádiak, az erdökövesdiek és a váraszóiak is. Augusztus 6-án Pétervásárán és Hevesen is munkához látnak az ügyintézők. A három városban élő állampolgárokat augusztus 20-a körül értesítik arról, hogy hol vehetik át a személyi számukat. A megye többi településén is folyamatosan megkezdődik a számrendszer beragasztása a személyi igazolványokba: az időpontokról rgindenütt postai értesítést kapnak a helybeliek, s falragaszokon, hangosbeszélőkön is tájékoztatják őket. A 11. oldalra tehát rövidesen bekerül a 11 szám jegyű „különleges” bejegyzés ... Szilvás István 1979. augusztus 4., szombat
