Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

Forintok — balkézből VALAHOGY ÜGY VA­GYUNK a borravalózással, mint a gyerek mandulájá­val: amikor már túlságosan gyakran bepirosodik — szö­vődményt okoz —, orvoshoz visszük fiúnkat vagy lányun­kat és kivetetjük. A műtét nem veszélyes. A borravalózásnak is ha­sonló a menete: amíg nem túlságosan szembeszökő, amíg nem sért közvetlen ér­deket, elnézzük. Hanem amikor színét váltja, s ada­kozójának jogtalan előnyö­ket biztosít, fellépünk ellene: nemcsak megálljt mondunk, hanem tételes cselekvést, rendszabályt sürgetünk. Igaz ugyan, hogy a borravalóból „elszármazott” csúszópénz — nevezzük előny-forintok­nak — törvénybe ütköző, s kiszorítására már számos rendelkezés is született, azért mégsem hihetjük, hogy sikerült felszámolnunk teljes egészében. És a borravaló? Ügy álta­lában teljes az egyetértés közöttünk: mindennapjaink káros és kivetendő kísérője­lenségének tartjuk, ám elég ha az ember nyitott szem­mel ül be egy taxiba, a fod­rászhoz, foglal helyet a ven­déglőben vagy éppen állja sorát a benzinkút előtt, már­is ráeszmél, hogy a fenn­hangon hirdetett ige a gya­korlatban csorbát szenved. Sokan, túlságosan is sokan tételezik a számlát fölös fo­rintjaikkal, olyannyira so­kan, hogy ma már szinte kö­telezőnek tartjuk, s majd­hogynem jogos a részesülők elvárása is. Kapunk-e plusz szolgáltatást vagy sem: tart­ják a markukat. És általá­ban nem hiába, mert innen is csurran, onnan is csep­pen. Mennyi? Elképzelhetet­lenül sok. Egy felmérés sze­rint sok millió forint cserél így gazdát évente. TUDOMÁNYOS igényű megfogalmazások a másod­lagos elosztás fogalomköré­ben tárgyalják a borravalót. Tény, hogy valóban más ez, mint a havi fix. vagy mond­juk a teljesítménybér. Van azonban a borrava­lózásnak olyan kísérőjelen­sége is, amelyről kevésszer esik szó. Csak magyarázat­képpen kezdem távolabb­ról: ma Magyarországon az általános, illetve a középis­kolát befejező tizenévesek csaknem 160 különféle szak­ma között választhatnak. Bőséges a kínálat, nem ér­heti vád a közzétevőket, hogy akár csak egyet is eltitkolnak a lehetőségek kö­zül. A fiatalokat azonban nem túlságosan érdekli a kínálat egésze, sőt egyes szakmákra majdhogynem lehetetlen beiskolázni bárkit is. A hivatalos felmérések szerint az idei nyáron 43 szakmát kellett a „nehezen beiskolázható” kategóriába sorolni, mert olyan csekély volt a jelentkezés. Nincs nagy érdeklődés például a hegesztő, ácsállványozó, kő­műves, gépi forgácsoló vagy éppen a vájár szakma iránt. Annál nagyobb a tüleke­dés viszont az autószerelő, női szabó, kozmetikus vagy a pincér szakmunkásképzés­sel foglalkozó tanintézetek­nél: az idén is kétszer anv- nyi jelentkező volt, mint ahány helyet biztosítani tud­tak. Aligha járunk messze 'az igazságtól, ha megkoc­káztatjuk a kijelentést: ez utóbbi foglalkozási körök borravalós jellege az, ami különösképpen vonzóvá te­szi a fiatalok előtt. Illetlen (Tudósitónktól) Csütörtökön délelőtt ülést tartott Egerben , a Kereske­delmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszer­vezetének megyebizottsága. Részt vett a tanácskozáson Szabó Csabáné, a központi vezetőség titkára, dr. Jenes kifejezés ugyan, de helytál­ló: nem az ujjúkból szopták a sejtést. Szüleik vagy ép­pen környezetük elmondása csillagászati jövedelem-lehe­tőségeket nyitott, meg képze­letük előtt, s azért igazán nem lehet, megorrolni gyer­mekeinkre. mert ők is sok pénzt szeretnének keresni. Csakhogy ez a „keresni” nagyon sok ifjú kobakjában egybeforr a mellékesen szer­zett jövedelemmel: olyan munkát akar tehát találni, ahol számíthat a balkézből származó forintokra. Félre­értés ne essék: ezek a fia­talok nem a munkától hú­zódoznak. Tudják, hogy a megélhetés alapja a minden­napi hasznos tevékenységért járó illetmény, ám fél szem­mel arra a pluszra kacsint­gatnak. amit közszóval bor­ravalónak szokás nevezni. Honnan veszik a példát, a mintát fiaink, leányaink? Alighanem tőlünk, felnőt­tektől: azt is tőlünk látják, hogy tetézzük a számlát, azt is, hogy szemrebbenés nél­kül elfogadják, s azt is, hogy valóban tekintélyes jövede­lemhez lehet így jutni. Egész­ségtelen gondolkozásuk ép­pen koruk miatt szembeötlő: mert fiatalok, mert tiszta és nyílt szemmel nézik a vilá­got, s benne a felnőtteket — a példát MEGLEHET, hogy éppen mi rontjuk el gyermekeinket. Sáfrán István Pál SZMT-titkár és Klaisz Ferenc MESZÖV-elnök. A testület megvitatta a megye áruellátási helyzetét, a bolti, vendéglátóipari dol­gozók munkáját. Ugyancsak értékelték az üzletek nyit­va tartásának helyzetét is. Sz. £>. Ülést tartott a KPVDSZ megyebizottsága NEB- dosszié; Memliiröcliimseg, szabálytalanságok Diákok a földeken Az őszí mezőgazdasági munkák ezernyi gonddal­bajjal járnak. Köztudott, hogy ilyenkor sokkal több dolgozóra van szükség, mint egyéb időszakokban. így az­tán jól jön — s népgazdasá­gi szempontból is fontos — az általános, a középiskolás diákok, a főiskolai hallga­tók segítsége. Az alkalmazás feltételeit a fiatalok érdekeit védő ren­delkezések szabják meg. Ezeket azonban nem mindig tartják be. Ezt igazolta az a megyei népi ellenőrzési vizsgálat, amely kiterjedt negyvennégy oktatási intéz­ményre, tizenöt mezőgazda- sági nagyüzemre, valamint a megyei tanács illetékes szak­osztályaira. ROSSZ KEZDÉS Megállapították: már az előkészítés sem ment zökke­nőmentesen. Az igények — ezeket a tsz-ek és állami gazdaságok állították össze — elbírálásában nem vett ' részt a KISZ megyebizottsá­ga, a megyei úttörőelnökség, az SZMT, s nem kérték a megyei tanács egészségügyi osztályának véleményét sem. A végleges döntésről az igazgatók a tanárokat a tanévnyitó értekezleten tájé­koztatták. A szülők viszont később értesültek — holott egy külön megbeszélésen időben informálhatták volna őket. A szerződéseket általában 5 —15 napos késéssel kötötték meg. Előfordult az is, hogy nem született új megállapo­dás — például Nagykökénye­sen —, hanem a korábbiak közül valamelyiket tekintet­ték mérvadónak. Nem kell bizonygatni, hogy ez meny­nyire helytelen eljárás, hi­szen figyelembe sem veszi az adott helyzetet és viszo­nyokat. Ide kívánkozik még egy elszomorító jelenség: az egyezségek zöme hiányos volt: szó sem esett bennük a tisztálkodás, a munkaruha biztosításáról. Ezzel a bán­tó felszínességgel magyaráz­ható az, hogy üzemi étkezte­tésről sehol sem gondoskod­tak. A balesetvédelmi okta­tást rábízták azokra a peda­gógusokra, akik nem érthet­tek hozzá. Néhány esetben — ez is meghökkentő! — nem oldották meg időben a munkahelyre szállítást és a hazavitelt. Olykor a fiatalok órákat várakoztak a határ­ban, s az is megtörtént, hogy teljesen megfeledkeztek ró­luk. BÉREZÉS BUKTATÓKKAL A visszásságok köre ezzel még egyáltalán nem zárult. A munkabér kifizetése — bár a pontos határidőt kije­lölték — eltolódott. Az eger- szalóki termelőszövetkezet csak 1978 december végén utalta át az egri főiskolai hallgatóknak járó öszeget, holott ezt tíz nap alatt kel­lett volna megtennie. Az erdőtelki közös gazdaság nemcsak több hónapot ké­sett, hanem a pénz egy ré szét még a vizsgálat idő­pontjában sem fizette ki. Az általános iskolásokat csak napi négy órában lehet foglalkoztatni. Ezzel azonban több helyütt egyáltalán nem törődtek. Esetenként — s ez mindenképpen elítélendő — az ötödik-hatodik osztályo­sokat is kirendelték a táb­lákra. A kereset felhasználásánál is mellőzték a jogos kötel­meket. A tanulóközösségek bérük kisebb hányadát köz­hasznú ifjúsági, vagy egyéb — csoport, osztály — célok­ra fordították. Legalábbis ott, ahol megkérdezték őket! Az ellenőrök bántó szabály­talanságok sorával talákoz- tak. A Gárdonyi Géza Gim­názium és Óvónői Szakkö­zépiskolában több mint tíz­ezer forintot költöttek a tan­termek festésére, holott er­re nem lehetett volna fel­használni a pénzt. A hatvani 4. számú Álta­lános Iskolának a Csányi Állami Gazdaság 1978. októ­ber 4-én 100 246 forintot utalt át. Ebből azonban a gyerekek hosszú hónapokig nem láttak egy fillért sem, hiszen csak a vizsgálat in­dulásakor — 1979 márciusá­ban — kaptak kézhez 64 500 forintot. A summa többi ré­szét meg nem engedhető mó­don többnyire reprezentáció­ra költötték el. (Az eset kö­rülményeit egy későbbi ri­portunkban tisztázzuk.) AKADOZÓ IRÁNYÍTÁS A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok telje­Lábfiirdő lovaknak Nyílik-e „aranybánya" Hatvanban? Katrin Bene az ausztriai Innsbruckból érkezett húgával, hogy megtanuljanak lovagolni. (Fotó: Szabó Sándor) Német szavak pattognak, a pálya sarkában sárga csikó futószáron, nyergében fiatal leány. Katrin Bene Inns­bruckból. Harmadik nyarat tölti Ecséden, nagyszüleinél, s mindannyiszor itt, a hatva­ni lovasiskolában köt ki. Gyakorol, barátkozik és túrá. kát csinál a környéken. Gyöngyös, Pásztó alá kilo­vagol kisebb-nagyobb csa­pattal, amiben most már ti- ' ..... s ítették — legalábbis általá­ban — szerződésben vállalt kötelezettségeiket. Ezt köny- nyen tehették, hiszen mint említettük a megállapodások hiányosak voltak, s épp a legfontosabb feltételek biz­tosításáról nem rendelkez­tek. A munka irányításával a fő-, vagy beosztott ágazat- vezetőket bízták meg. Ez el­ismerésre méltó, az viszont korántsem, . hogy épp őket látták ritkán a fiatalok. A felügyeletet, a szakmai teen­dők megszabását mindig a nevelőkre hárították, akik az utóbbi megbízatásnak nem mindig felelhettek meg. A fiúk és a lányok majd mindig életkori sajátossá­gaiknak megfelelő feladato­kat kaptak, s ezekkel meg is birkóztak. Persze, az is elő­fordult, hogy azt kellett csi­nálniuk, amitől a tsz-tagok — az alacsony kereseti le­hetőség miatt — húzódoz­tak. Ez bizony kedvezőtlen hangulatot és csekély ered­ményt szült. A KÖJÁL dolgozói a kéthetes időszak­ban egyszer sem keresték fel az iskolásokat, arra hivatkoz­va, hogy erre az üzemek nem kérték fel őket. Ettől függetlenül megjelenhettek volna, mert ha ott vannak, akkor észreveszik a hibákat, s intézkedhetnek azok fel­számolására. Az eddig elmondottak ér­zékeltetik azt, hogy sok a szabálytalanság, a visszás­ság. A megyei művelődés- ügyi osztály már a vizsgálat folyamán ígérte ezek orvos­lását. A NEB viszont konk­rét javaslatok sorát tette az asztalra. Most ismét közeleg az őszi mezőgazdasági mun­kák ideje: a diákok ezrei újra kinn lesznek a földe­ken. Épp ezért el kell és el is lehet érni azt, hogy ne szerezzenek kellemetlen él­ményeket. A szabályok. a kötelező érvényű előírások pontos betartásával. Pécsi István zenzkét esztendős húga, An- gelica is teljes értékű tag. Az idén kurzust végzett. Je­lenleg húsz bérlova van egyébként a Lenin Termelö- szövekezetnek, amely koráb­ban teljesen fel akarta szá­molni ezt az ágazatot. Sok volt a ráfizetés. Aztán ta­vasszal új szakember érke­zett. Stipsicz István! Nem fiatal, de annál nagyobb ta- pasztailatú. Alagon, Tihany­ban, Nagyvázsonyban műkö­dött, majd a diplomata lo- vasiskolát vezette. Szétnézett a Patkó-tanyán, a lovászok, és lovak között, később kör­bejárta a határt, s a salgó­tarjáni út mentén, ahol az M3-as autópálya is átível, földbegyökeredzett a lába. „Ez az, ide kell mindent át­telepíteni. s két éven belül aranybánya lesz a lótenyé- szetböl.. Leült a közös gazdaság ve­zetőivel, beszélt, számolt, el­gondolásait egyeztette. Az okos érvek elől nem is tért ki senki. — Ócska, halálra ítélt épü­let volt, amit most lát. Mi lett belőle néhány hónap alatt? Európai szintű istálló, ahová csak lábfürdő után léphetnek be a lovak. Nincs ezen mosolyognivaló. Leg­inkább a jószág lábát kell kímélni, fürdetni. Kétszer annyit elbír. Már Papmalimán, a lóte­nyészet és iskola részére ki­jelölt terepen vagyunk, s amerre néz az ember, vala­mi mindenütt alakul, formá­lódik. A főépület szinte hasz_ nálatra kész. Nyergessel, ahol a különböző felszereléseket tárolják. Lovászszobákkal, fürdőkkel, amelyek az állatgondozók kényelmé­re szolgálnak maid. Társalgóval, ahonnan mesés kilátás nyílik a lovaqlótérre. s étellel, itallal kínálják maid a vendégeket. S persze be­épített etetős-itatós istálló- boxökkail. hogv az áítlatállo- mány a legideálisabb körül­ményeik közt pihenjen, táp­lálkozzon. — Mint mondottam, egye­lőre húsz használható bérlo­vunk van, s még további húszból kerül ki az utánpót­lás. Rövidesen minden elvál- lik! Hanem ennél többre, masabb dolgokra is törek­szünk — mondja fiatalos hévvel, szerszámok, törme­lékhalmok között tüsténked­ve Stipsicz István. — Ex­portra képzünk ki lovakat a környező gazdaságoknak. Négy már jött Palotásról, s folytatása következik. Ma­gunk szintén nevelünk, mert egy csikót el lehet adni húszezerért, de külföld öt­venezer forintot fizet érte, ha belovagolva kapja. Lesz egy szűk versenyzőkeretünk, két jószággal Horkai Gabi most éppen az országos mi- litaryn szerepei. S igen erő­sen ráhajtunk, hogy isko­lánk a város idegenforgal­mát, a gazdaság valutabevé­telét is hatékonyan szolgál­ja. Itt, Papmalmán, éppen ezért alakítunk ki mindent elkülönítve, a korszerűség igényeinek megfelelően. Lo­vaglónégyszög, futószáras kör. . ugratópálya egymástól távol esik, hogy ne zavar­ják a betanítás és a felké­szülés, gyakorlás munkáját. 3 I degenforgalmat, vai c.. „» emlegetett a lovasiskola új vezetője, akinek minden le­hető támogatást megad a termelőszövetkezet. Hogy mire alapítja elképzelésének kedvező kilátásait? Először kapcsolatairól beszél. — Bejártam a fél világot, angolul, franciául, németül tudok, tehát minden verse­nyen, minden korábbi üzle­ti utamon közvetlenül társa­logtam a nagy istállótulaj­donosokkal, az utazási iro­dák vezetőivel. Éppen innen eredően azt is tudom, hogy mit kérnek, mit várnak tő­lünk. Egy hamburgi cég kép­viselője például márt járt nálam, körülnézett, s kije­lentette, hogy megfelelő szál­láslehetőség esetén tavasztól őszig hajlandó olyan csopor­tokat indítani Kanadán, Spa­nyolországon, Franciaorszá­gon kívül hazánkba, ame­lyeknek a programjába hat­vani lovastúrát állítanak be. S ilyen szempontból igen kedvező előjel, hogy a kö­zeljövőben Hatvanba jön a Cooptourist vezérigazgatója. Hat-nyolc téliesített, össz­komfortos faház letelepítésé­ről tárgyalunk, hogy télen- nyáron fogadhassuk a lovas­sportot kedvelő turistatár­saságokat. Jól jár így a szö­vetkezeti utazási iroda, de hasznát látja gazdaságunk is, mert az M3-as autópálya és a salgótarjanii út szögében egy teljes, minden szem­pontból kielégítő objektumot kap. Még néhány fontos kérdést érintünk, miközben bejárjuk az új lovasiskolát, szemre­vételezve a csikónevelés cél­jára kinézett istállókat is. Ilyenformán tisztázódik, hogy bár a gazdaság építőrészle­ge egyéb munkák miatt elég mostohán bánik az „arany­bánya” kivitelezésével, kora tavaszra várható az intéz­mény benépesítése. A te­nyésztés, belovagilás, tanítás és túravezetés céljára van kellő felkészültségű segítője is az iskolavezetőnek, aki mindent nem egyik . napról a másikra kíván megoldani, hanem a fokozatos fejlesztés híve. S hogy jelen híradá­sunk kedves sztorit se nél­külözzön. egy stuttgarti kis­lány, Sabine Werner nevét említi Stipsicz István. Két nyáron át Tihanyba járt hozzá lovagolni, de megtud­ván. hogy időközben Hat­vanba települt, otthonában az idén Heves megyét céloz­ta meg. Ám pontosabb cím nélkül. Végül a rendőrség kék-fehér URH-kocsija seaí. tett a leányzón és vőlegé­nyén, nem kis megrökönvö- désére a Knézich utcaiak­nak. ahol bérelt szállásuk volt. Moldvay Győző rNőmsM 0 1979. augusztus 31., péntek l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom