Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-24 / 197. szám
Ami a vizek partján történik Beszélgetés R konczsy Zoltán OKTH-elnökhelyettessel Munkában a „holdkomp”. Készül az új szennyvíztároló (Fotó: Perl Márton) Társulás - felsőfokon Alig múlik el hét, hogy a sajtó, a rádió, a tévé ne foglalkozna környezetünk védelmével, levegőnk tisztaságával. A Minisztertanács június 13-i határozata — amely a balatoni üdülőkörzet regionális rendezési tervét és a balatoni vízgazdálkodás fejlesztési programjának korszerűsítését jóváhagyta — az egész ország figyelmét felkeltette a magyar tenger sorsa iránt. A tő vízminőségének gyors romlásáról olvasva, sok emberben megfogalmazódott a drámai kérdés: meddig élhet a Balaton? Vajon a 30 éves fejlesztési programban előírt műszaki beavatkozások — üdülőövezetek vízműkapacitásának növelése, a csatornázás, szennyvíztisztítás megháromszorozódása, a 37 kilométernyi partvédőmű építése, mederszabályozás, iszapkotrás, a vízgyűjtőkből érkező szennyező anyagok felfogása stb. — meg tudják-e óvni a Balatont a ' pusztulástól, megállítható-e a romboló folyamat? És egyáltalán: milyen állapotban vannak élővizeink, a tavak, a folyók; a partokat benépesítő üdülőövezet, az egyre növekvő idegenforgalom mennyire zavarja az élővilág, á természet egyensúlyát? Mindezekről beszélgettünk Rakonczay Zoltánnal, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal általános elnökhelyettesével. — Az utóbbi évtizedekben alapvető változások történtek a Balaton „életében”. A vízgazdálkodási, vízkémiai, biológiai, biokémiai kutatási eredményekből arra következtettek a szakemberek, hogy a vártnál gyorsabban romlott a tó vizének minősége. Ön szerint, megállapítha- tó-e ez a folyamat, helyre lehet-e hozni az eddigi mulasztásokat? — A tudományos intézetek kutatási eredményei alapján értékelte a Magyar Tudományos Akadémia a Balaton jelenlegi állapotát, s a további fejlesztésre megtette az ajánlást. Az ebben foglaltak szigorú betartásával lehet csak megállítani a tó vízminőségének romlását. A pénzügyi keretek mellett széles körű szakmai, társadalmi összefogásra is szükség van. Nem látványos mulasztások tették tönkre a vizet, Sok kicsi hétköznapi vétek juttatta idáig: még ezt a két kempinget, aztán még Babkó Gyula egy fotel karfáját tartotta a kezében. Figyelmesen nézte, lassan jobbra fordította, majd balra. A neoncsövek egyenletes világítást adtak, de a kora délutáni napfény felfedi a legjobban álcázott szépséghibát is. Közelebb lépett az ablakhoz és úgy forgatta a fotel csupasz keretét, mint az öltöző menyasszonyt szokás. — Fontos, hogy se több, se kevesebb lakk ne kerüljön a bútorra, mint amennyi éppen szükséges. Mert ha több, akkor megfut, ha kevesebb, akkor lakkszegény lesz. Mi végezzük az utolsó munkafolyamatot. Vagyis miénk az utolsó szó joga. de a minőségért miénk a felelősség is. — A legnagyobb igyekezet mellett is előfordulhat hiba. — Igen. De az a fontos, hogy észrevegyük és kijavítsuk. A munkások többsége tíz-tizenkét éve itt dolgozik. Ügy elsajátították a szakmát, hogy nem túlzók, ha azt mondom, a vérükben van mindaz, amit tudni kell. Az Ágria Bútorgyárban ma már megvan a lakkszórás, a poliésztercsiszolás, a szabadkézi lakkozás, az asztalos és a többi szakma mestere. Én a felületkezelő üzemrész csoportvezetője vagyok. Húsz nevet nem sorolhatok fel. de a legjobbak között említhetném Szilágyi Józsefnél, Pro- kai Ferencnél Sipos Ferencesét. Pál János brigádveze- ea, Bogos László asztalost. azt a kéthektárnyi szőlőt, még egy szállodát... Sajnos, a településfejlesztési szemlélet nincs összhangban a természettel. Nemcsak a Balaton mellett. Magyarországon a természetes és mesterséges tavak környékének tájvédelme nem kielégítő. Üdülőgyűrűbe fogtuk állóvizeink nagy részét, a parcellázással egyéni és csoporttulajdonok jöttek létre, s elzárják a partokat a tömegesen jelentkező idegenforgalom, a turisták elől. Sehol a világon nem tapasztalható ez: a skandináv államokban, az Egyesült Államokban, az NDK-ban is 100—500 méter széles védőövezet veszi körül a tavakat. Ha vízről beszélünk, legtöbben csak a tavakra gondolnak: a Balatonra, a Velencei-tóra, a Fertő-tóra. A víz tisztasága a fontos, ami a vizek partján történik, az kívül esik a látókörükön. Pedig a part tájvédelme legalább annyira lényeges, mondhatnám: létfontosságú. Ha nincs csatornázva, rendezve a tavak, folyók partja, a szennyvíz, a szemét tönkreteszi a vizet, maradandó sebeket ejt a természetben. A folyóvizek nagy részénél talán sikerül elkerülni a partok beépülését, a vizek állami, csoport- és személyi tulajdonra való felosztását. Bár, a Ráckevei- Dunaág már vészesen kezd hasonlítani az üdülőgyűrűbe zárt tavakhoz. A Duna, a Tisza egyes szakaszain, a Szelidi-tó, a kiskörei vízlépcső mentén is elkezdődött ez a rossz szemléletű birtoklás, amely kirekeszti a nagyközösséget. — Miben látja a bajok alapvető okát? — A távlati elképzelések nélküli, ötletszerű parcellázásokkal kialakult üdülőtelepek megjelenésükkel, stílusukkal káros hatásúak tájainkra. A településfejlesztés decentralizáltsága, a parcellázások és építések engedélyezésének jelenlegi rendszere veszélyezteti vízpartjaink, természeti értékeink védettségét. Nem lett volna szabad a közigazgatásban általánossá tenni a hatáskörök leadását. A Balaton, a Velenceitó, vagy a Fertő-tó menti községek többnyire nem alkalmaznak megfelelő képzettségű idegenforgalmi, természetvédelmi, tájvédelmi és területrendezéshez, építészethez értő szakembereket. Sok esetben mégis a községi tanácsok döntenek. — Mit gondol, ebben a szakmában mivel lehet kiválni a többiek közül? — A bútort szeretni kell, nálunk ez a legfőbb szabály. Ez érvényesül a tervezőre, az asztalosra, a géppel és a szabad kézzel dolgozókra. A fa nem hal meg, amikor az erdőben kivágják, a raktárban nem szárad, hanem lélegzik, a jó munkás keze alatt újjászületik és bútorként a lakásban együtt él a családdal. — A sógorom asztalos volt. Nálunk lakott, gyerekkoromban sokszor néztem amint dolgozott. A friss forgács illatával szívtam magamba a szakma szeretetét. Talán előbb tanultam meg az évgyűrűkből mint könyvből olvasni. Amikor felcseperedtem, a családban senki sem csodálkozott, hogy : asztalostanulónak mentem. Ebben a gyárban szabadultam fel, illetve ennek elődjében. Húsz éve dolgozom itt. — Sokat változott a szakma és a gyár? — Sokat nagyon sokat. Kis műhely helyett ma már üzemcsarnokban, korszerű gépekkel dolgozunk. A felületkezelő üzemrészt hamarosan átalakítjuk, szárítóalagút Következetesebben kellene alkalmazni az „előbb tervezni, aztán építeni” elvet. Egységesebb, átgondoltabb településfejlesztésre lenne szükség, mert sok esetben decentralizáljuk azt, amit centralizálni kellene és megfordítva : központi hatáskörben tartjuk azt, amit le kellene adni a helyi tanácsoknak. Nem sokra megyünk a szórványosan elrendelt építési tilalmakkal. Itt egyszerűen téves szemléletről van szó, amely sok más vonatkozásban is jellemző. Sok, a tájhoz nem illő, ízléstelen hétvégi ház, egyhangú, szürke épület, amely unalmassá teszi, sőt csúfítja a tájat. Ilyenek a vasbeton lábakra állított horgásztanyák is a folyók mentén. Nem erre való a vízpart. Aki halat akar fogni, az ne sajnáljon pár száz métert gyalogolni a folyóig. — Hogyan lehetne változtatni a tájvédelemmel szembeni passzív, korlátolt szemléleten? — Semmi esetre sem azzal, hogy telerakjuk az országot tiltótáblákkal: Kempingezni tilos! Szemetelni tilos! A vízben fürödni tilos! Fűre lépni tilos! — feliratokkal. Többségük teljesen hatástalan. Erőszakkal semmit nem lehet elérni Egyes országokban — a finneknél, a svédeknél — a tájvédelem erkölcsi kategória. Az emberrel vele születik a természet tisztelete. Ezt nem lehet felnőtt korban tanítani, legfeljebb kényszeríteni. A Büntető törvénykönyv szabálysértésnek, sőt súlyosabb esetekben bűntettnek nyilvánítja a természetronglást. Sajnos, ez a helyzet a tájvédelemben Egyedül az általános szemléletváltozás segít, s ez vonatkozik az állami, a csoport- és a magán- tulajdonosokra egyaránt. Hazánkban is egyre nagyobb a vízkultusz, a tavak, a folyók évről évre visszavonzzák az embereket. Kora tavasztól késő őszig népesek a vízpartok. Ma már eljutottunk odáig, hogy a lakosság szívesen tölti szabad idejét a természetben, főleg víz mellett, azonban a tájak befogadóképessége se végtelen. Épp ezért itt az ideje, hogy ésszerűen gazdálkodjunk a természettel, s vérünkké váljon a vizek tisztelete. lesz. Külön épületszámyban helyezik el a szociális létesítményeket. Technológiai váltás következett be, javítjuk a munkafeltételeket, szükséges, hogy tovább javítsuk a minőséget. Mindez fontos, de legfontosabb: az ember. — Bővebben is szólna erről? — A fűrészelt tölgy és a lakk lehetne jobb. Mikor milyen alapanyagot kapunk? Ez nem tőlünk függ. De ott is emberek dolgoznak. A mi feladatunk az, hogy nézzük meg jól a fát, a lakkot és az adott feltételek mellett a legjobb bútort készítsük. Szükség van a hivatásos minőségi ellenőrre is. de a:ki fával dolgozik, az önmaga legyen munkájának legfőbb őre. Csak jót. lehetőleg kifogástalan minőségű bútort adjunk ki a kezünkből. Ehhez nem szükséges különleges adottság. csupán figyelem, akarat és szervezettség. Aki a szépre, jóra törekszik, aki szereti szakmáját, annak figyelme, akarata évek múltán sem lankad, sőt egyre igényesebb lesz. A jó brigád kis kösössége egyre nagyobb feladatokra képes. Az önkéntes vállalások segítik a Porfelhőt kavar a déli napsütésben a kék* Volga, noha csak csökkentett sebességgel halad előre a gazzal benőtt árkok közt vivő keskeny dűlőúton. A kocsiban — míg a Heves határában épülő szennyvíztelep felé közeledünk —, arról folyik a szó, hogy milyen sok a munka, mennyi a tennivaló. Egyenes folytatása ez a beszélgetés az irodában megkezdettnek, és ez a kis utazás is annak szól, hogy lássuk is, ne csak hallomásból ismerjük azt a munkát, amelyet a Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulás végez ezen a vidéken Útközben újra számba vesszük a legfontosabb tudnivalókat, és érdemes is erre időt szakítani, hiszen olyan vállalatról van szó, amely az elmúlt évek során rohamos fejlődésnek indult: működési területük a kezdetet jelentő 25 ezerről napjainkig 55 ezer hektárra növekedett, a hajdani öt Tisza menti mezőgazdasági üzem társulásához újabb termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok és tizenegy községi tanács csatlakozott! A kis társulás komoly vállalattá növekedett, és idei termelési terve már 25 millió forint. Ebből legtöbb — tízmillió — Heves nagyközség új szennyvíztelepének megépítésére és hálózatépítésre jut ebben az évben. Erről szólva Özsvári László igazgató főmérnök és Surányi László műszaki vezető is többször hangoztatja, hogy nemcsak az anyagiak miatt tekintik kiemelkedően fontos feladatuknak, hogy a jelenlegi 400 köbméteres tároló mellé megépítsék az újabb két, szintén 400—400 köbméteres tárolót-tisztítót. — Heves olyan nagy léptekkel akar haladni a fejlődés útján, amennyire csak lehetséges — magyarázza Özsvári László. — Heves azt akarja, hogy lakosai közül minél hamarabb és minél szükséges utasítások végrehajtását, a fegyelem és a szervezettség fokozását. — Ha a brigád, aiz üzemrész rendet teremtett a maga portáján, joggal megkövetelheti, hogy az előtte és az utána dolgozó részlegek is jobban ügyeljenek a minőségre. Mi tagadás, nálunk is előfordul hiba. Vagy kifogástalan ugyan az asztalos és a lakkozó munkája, de nem kielégítő a kárpitos munkája, vagy szakszerűtlen, felületes a csomagolás, a bolti tárolás és a szállítás. Hogyan lehet segíteni azon, hogy a hosszú munkafolyamat során sehol ne történjen mulasztás, pénzéért jó és szép bútort kapjon a vásárló? Fegyelemre és főleg a szakma szeretetére kelt nevelni az iskolában és az üzemekben. Erre ösztönözzünk forintokkal ég egyéb elismerésekkel. Az Agria Bútorgyárban hallottak és tapasztaltak után néhány szó még ide kívánkozik. Érdemes jól dolgozni — mondta Babkó Gyula asztalos —, mert az átlagosnál 1500 forinttal többet keres havonta, számos kitüntetés után legutóbb megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. -Lehetséges, hogy ilyen nagy ünnep csak egyszer adódott az életében, de Babkó Gyula mindig boldog, ha náluk egy-egy szép bútor elkészül, mert a szakma szerelmese. dr. Fazekas László többen részesüljenek a modern kor kívánta lehetőségekből, márpedig ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a településnek korszerű és a további fejlődést is lehetővé tevő víz- és csatornahálózata legyen.. „HOLDJÄRMÜ” AZ ÁROKPARTON Jóformán be sem tudja fejezni a megkezdett gondolatsort a fiatal igazgató, amikor valami csudabogár tűnik fel, lassan közeledik a telep felől. Botkormányos, együléses, négy tömzsi keréken közeledő dolog ez, olyan, akárha egy új játék lenne — felnőtteknek. — A „holdjármű”! — mutatja mosolyogva Surányi László. — Micsoda...? ! — hülede- zünk, de be kell látni, hogy valóban van benne valami holdautószerű, ahogy négy tömzsi, széles kerekén közlekedik. — Az egyik legújabb gépünk — mondja az igazgató. — Rézsűkasza, RASANT a neve, és bár kicsit sokba került, megérte, mert kiválóan alkalmas a közcélú csatornák tisztán tartására, gaztalaní- tására. Feladata van bőven, a csatornáink hossza ugyanis 320 kilométert tesz ki. A szóbeli bemutatást gyakorlati követi: a kis masina a meredek, mintegy 70 fok lejtésű árok falára mászik, működésbe hozza fénylő „fogsorát”, és nagy biztonsággal, nyugalomma] lekaszálja az árokoldalt sűrűn felvert gazokat, gyomokat... LÁTVÁNY A FÖLD ALATT A találkozás helyétől már közel van az építési terület. Itt Sipos Béla építésvezetővel találkozunk, és bizony, jó, hogy találkozunk, mert egv kis szakmai ismertető nélkül nehéz lenne eligazod- Á ni. — Hát nem — mondja a szemüveges, barátságos, idő_ sebb férfi —, annál is inkább, mert ami itt látvány lenne, annak nagyobb része már a föld alatt van. Any- nyit mindenesetre talán jó, ha tudnak róla, hogy korszerű lesz, a községből egy 200 milliméteres nyomóveze. ték hozza a szennyvizet a fogadóaknába, ahonnan gravitációs úton folytatódik a tisztítófolyamat. Ez után a szivattyúakna, majd az iszapsűrítő következik. A „végállomást” a szikkasztóágyak jelentik, ami pedig ebbe kerül, azt szállítószalaggal járművekre teszik, és azok viszik ki a földekre. — A circulus vítiosus egyik megnyilvánulása ez? — Igen, egy rész a dolgok örök körforgásából. Mielőtt elbúcsúznánk, még megtudjuk: épül az oxidációs árok is a biológiai tisztítás meggyorsításához, majd rövidesen a munka — és a község — egy másik területére . érünk, az ipartelepi szennyvízhálózat építéséhez, ahol a fiatal Nagy József az építésvezető. — Szakmailag ez is szép feladat — magyarázza —, és sajnos. egyáltalán nem könnyű. A csöveket ugyanis négy méter mélyen kell lefektetnünk, ehhez azonban előzőleg le kell szívni a felszín alatti egy méteres szinten levő vizet... Hogy szakmai tekintetben sokat okosodtunk, azzal aligha hízeleghetünk magunknak Mégis, úgy érezzük, valami ragadt ránk, s ha felmérni nem is, értékelni, megbecsülni tudjuk az itt dolgozó emberek munkáját. A kis körút következő állomása a vállalati telephely. Itt is mindenütt a serény, és szemmel láthatóan eredményes munka nyomai. A szép, tágas raktár, és a£ ugyancsak tágas, kétaknás szerelőcsarnok építése nagyon jól halad, mindkettőt rövidesen befejezik. Ugyancsak a közeljövőben nyitják meg saját olajkútjukat... JÓ FELTÉTELEKET — Számunkra nagyon fontos, hogy jó munkafeltételeket biztosítsunk a dolgozóinknak. Nemcsak azért, mert másutt is így van ez, vagy mert elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek. Nem utolsósorban azért is — mert megérdemlik. Az igazgató itt befejezi a mondatot. Sok magyarázatra nincs szükség, hiszen köztudott: háromszoros kiváló a Hanyi-sajfoki Vzgazdálkodá- si Társulás és számos kitüntető oklevél tulajdonosa. Első félévi tervük teljesítésének ismeretében *már most biztosra vehető, hogy teljesíteni tudják 25 millió forintos tervüket. Tudják teljesíteni, jóllehet a szennyvízcsatorna-telep megépítése mellett — amelynek végső „bekerülési” összege a munka befejezésére (1982. december 15.) eléri majd az 50 milliót —, feladataik közt további 2,5 milliós értékben rizstelep építése, 4,5 milliós értékben meliorációs, 2,5 milliós értékben pedig más belterületi vízrendezési terv szerepel. Végezetül csak annyit: a vállalatnál gyakorta és sok szakember fordul meg. Nem utolsósorban arra is választ szeretnének kapni, hogyan tudják sorozatban produkálni a jó eredményeket. A válasz mindig ugyanaz, csak a megfogalmazás változhat valamelyest: — Először is a szervezeti formát, az állandó szervezeti formát kellett megteremtenünk. Mindig a munkára, az adott feladatra szervezünk és ismereteink állandó bővítésére, képzettségünk fokozására törekszünk. Ennek jegyében több dolgozónk végez most is különböző szintű tanfolyamokat és rövidesen új diplomás szakemberek is érkeznek hozzánk. Célunk, hogy újabb elismeréseket vívjunk ki magunknak — a területünkön lakók és dolgozók érdekében. B. Kun Tibor 1979. augusztus 21- péntek Horváth Anita A fa nem Ital meg f k A.
