Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-16 / 191. szám
Ötmillió ember új otthona Minden város, község szeretne egyre szebb lenni. Nem elsősorban az oda látogató bel- és külföldi vendégek, hanem önmaga miatt: hogy a jobb, kényelmesebb lakásokban mind korszerűbben élhessenek a mai lakosok és a következő nemzedékek, temen eredt, hogy helyenként szabadjára engedték a fantáziát, úgy gondolták, hogy a 15 éves lakásfejlesz- 4ési program végrehajtása során sok emeletes torony- házak épülhetnek mindenütt. A végrehajtás — mi tagadás — szárnyát szegte a csapongó képzeletnek. Há- *om ötéves tervidőszak alatt fr- 1975—1990. között — egy- ínillió-kétszázezer lakást kell felépíteni az országban. Mégpedig a takarékosság szem előtt tartásával. Ami korántsem jelenti azt, hogy a korszerűségről, a kényelemről le kell mondani. Még mindig a mennyiségi Igények kielégítése áll előtérben. Világszerte elismerést vívott ki az eddig elért eredmény: 1960-ban száz lakásra 361 fő jutott, 1978-ban már csak 284. S ha a 15 éves lakásfejlesztési tervet sikerrel teljesítjük, elérjük, vagy legalább megközelítjük, hogy száz lakásra 250 fő jut országosan. NEM SZABAD TÚLLÉPNI Az igényeket és a lehetőségeket mindenütt a helyi tanácsok ismerik legjobban. Elkészíttették az általános rendezési terveket és most — a végrehajtás éveiben — a részletes terveket is. Rajtuk múlik, hogy milyen lesz az új lakóházak összetétele: melyik városrészben épülnek tanácsi, szövetkezeti vagy öröklakások, hol mekkora lesz az átlagos lakás- nagyság, milyen a komfort- fokozat. Ám a lakásépítésre szánt beruházási keret előre meghatározott, azt nem szabad túllépni. Kétségtelen, hogy ez most és a közeljövőben sok gondot okoz a helyi és a megyei tanácsok építési és — talán még inkább — pénzügyi szakembereinek. Nagyon szigorú beosztással kell élni — és minden korábbinál jobban igénybe venni a társadalmi forrásokat. Országos és helyi érdek egyszerre, hogy minél több lakás épüljön, — de az is, hogy a pénzügyi köreteket senki sehol ne lépje túl. A túl nagyra méretezett új városrészek további gondokat is hoznának magukkal: az úgynevezett járulékos beruházások velük növekednének. Pénz azonban erre is csak annyi van, amennyi az eredeti terv végrehajtásához kell'. S ugyan kinek állna érdekében, hogy egy új lakónegyedbe úgy költözzenek be a lakók, hogy ne jusson hely minden gyermeknek a bölcsődében, óvodában, iskolában. Jogos az az igény is, hogy legyen e városrészben megfelelő nagyságú és jól felszerelt bolthálózat, művelődési ház. Nem is szólva a legelemibb szükségletekről: a villany-, gáz-, távfűtővezetékekről, a közlekedésről. A JÁRHATÓBB ÜT Kisebb városokban és várossá fejlődő nagyközségekben a 15 éves lakásfejlesztési program megvalósítása során a legjárhatóbb út: a meglevő közösségi létesítmények növelése, bővítése. Sokkal olcsóbb egy iskola, vagy óvoda bővítése — akár kétszeres befogadóképességűvé is —, mint egy-két új intézmény építése. Nem is szólva arról, hogy az új — állami, társas vagy családi házakból álló — lakónegyedben élőknek mindenképpen jobb, ha megmaradnak a város megszokott vérkeringésében. A korszerűbb lakásba költözés örömét nemegyszer megrontja a régi környezet, ismerősök, szomszédok iránti nosztalgia. Ahol lehetőség van rá, érdemesebb olyan helyre építeni az új házakat, ahol megmarad az állandó kapcsolat a város — vagy leendő város — többi részével és lakosával. Értendő ez úgy is, hogy a jövő, sőt a közeljövő lakásadnak olyanoknak kell lenniük, hogy együtt maradhassanak bennük az egymást követő nemzedékek. Családi otthon a fiatalabbaknak és — közvetlenül mellette, vele egybeépítve, esetleg változtatható falakkal — garzonlakás az egyedül maradt szülőknek. Vagy más változatban, ahogyan az élet megkívánja. Ez már túlmutat a mennyiségi gyarapodáson, a lakásszükséglet minőségi kielégítése a cél. VÁLTOZATOS VÁROSKÉPET Segíti a tanácsokat az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, hogy a lakásépítés ezernyi gondjába ja között eligazodjanak. Két füzetet adtak ki: „Módszertan a hatodik ötéves tervidőszak lakásépítési területeinek kiválasztásához és a közműszükségletek felméréséhez”, továbbá „Irányelvek a lakásépítés hatodik ötéves tervidőszakra szóló programjának műszaki-gazdasági előkészítéséhez” címmel. Természetesen mindez csak ajánlás, sok hasznos tanáccsal. A végrehajtás a helyiek feladata és felelőssége. A Típustervező Intézet a tervezésben segít. Remélhetőleg a következő években sikerül megszüntetni azt a rossz gyakorlatot, hogy a sokféle típusból mindössze kettőt-hármat alkalmaztak, egyhangúvá téve a családi házas épületcsoportokat, amelyek pedig nagyon alkalmasak lennének arra. hogy színesebbé, változatosabbá tegyék a városképet. Sok múlik tehát a tanácsokon, hogy valósággá váljék a terv, az ország legnagyobb beruházása, amely csaknem ötmillió embernek hivatott új otthont, adni. Várkonyi Endre A Finommechanikánál „Séta" a készletek körül Gazdasági életünkben már jó ideje gyakori téma a készletgazdálkodás. Pontosabban az, hogy számos helyen indokolatlanul magas a felhalmozott készletek értéke, s ezáltal olyan eszközöket kötnek le haszontalanul, amelyekre éppenséggel másutt lenne szükség a zavartalanabb, kiegyensúlyozottabb munkához. A helyzet nem, vagy csak LASSAN JAVUL. Vajon mit tesznek, mit tehetnek a kedvezőbb tapasztalatokért? — tettük fel a kérdést s kerestük a választ a Heves megyei Finommechanikai Vállalatnál. — Az idei évre 210 millió forintos árbevételt terveztünk — kezdte a beszélgetést Gál János főkönyvelő —, s munkánk során 32 milliós készlettel dolgozunk. Szerencsénkre azok közé tartozunk, akikre a bank nem neheztel. Félkész, befejezetlen termékeink, s a gyártáshoz, javításhoz szükséges anyag, alkatrész értéke általában a megengedett határokon belül mozog, azon vagyunk, hogy a készletfor' gás sebessége gyorsuljon. Ez utóbbi, ha nem is éppen látványosan, általában tisztességgel sikerül. Amíg például 1976-ban ötször fordult a készlet, tavaly már több mint hatról beszélhettünk, s úgy érezzük, hogy ebben az évben sem lesz baj. — Hogyan sikerül mindez? — Még évekkel ezelőtt hozzákezdtünk egy egészségesebb profiltisztításhoz — kapcsolódik a beszélgetésbe Lugosi József igazgató is —, ami eleve maga után vonja anyag- és alkatrészigényünk csökkenését. Másrészt nem törekszünk partnereink számának növelésére, mindössze néhány számára szállítunk üzemeinkből. Viszonylag kevés megrendelőnknek a szállítási szerződés szerint termelünk, s így szó sem lehet arról, hogy gyártmányaink eladatlanul heverjenek a raktárban, félkész és befejezetlen termékeket kerülgessünk a munkahelyeken. A készletek forgási sebességének gyorsítását is célul tűztük ösztönzési rendszerünkben, s a termékcsoportonként kidolgozott készletnormák teljesítését más, jó eredményekhez hasonlóan honoráljuk. Szolgáltatásainknál pedig, például az autószervizhálózatban, gépi adatfeldolgozás segítségével biztosítjuk a gyors információt az egyes állomások raktárkészletéről. hogy feleslegesen senkit sem rendeljen,., vállalaton belül megoldhassuk egy-egy anyagféleség, alkatrész beszerzését. — így nincsenek gondjaik. — No, túlzás lenne ilyent állítanunk — mondják, szinte egyszerre. — Sajnos, probléma nálunk is adódik, éppen elég! Először is, talán az a baj, hogy ha szimpatikusnak is tűnik az említett készletérték, valójában korántsem elegendő. Nem jelent kellő biztonságot a mindennapi munkában. Feladatainkat csak gyakori „promt” beszerzéssel — eseti, alkalmi, gyors vásárlásokkal — tudjuk elvégezni, ami bizony nemegyszer kapkodáshoz vezet. Ráadásul pedig még így sem tudunk mindig, minden szükségeset előteremteni. Különösen a gépkocsijavításoknál ROSSZ AZ ELLÁTÁS s ez észrevehetően akadályozza a folyamatos felújítást. Valamit segített, hogy például a speciális „Prága” típusú járművek szervizéhez — vállalatunk tehermentesítésére — kihelyezett rak" tárt kértünk az AUTÖ- KER-töl, de önmagában kevés. S ha iparkodunk is ezt a módszert kiterjeszteni, lassabban jutunk előbbre, mint igazából szeretnénk... Feltétlenül nagyobb készlet kellene a mi tevékenységünkhöz is, legalább 38—40 millió forintos érték, de a fejlesztési alapunk egyelőre nem biztosít jelentősebb fedezetet a folyamatos feltöltéshez. Elkerülhetetlen beruházásainkról pedig nem mondhatunk le, s közép lejá. ratú hitelért sem mehetünk minduntalan a bankhoz. — Ha sikerül is szűkíteni partnereink és gyártmányaink körét — folytatják — még mindig legalább 150 féle termék készül műhelyeinkben, üzemeinkben a szolgáltatások mellett. S közöttük sok a kis tételű megrendelés, amihez anyag is kevesebb kell. A készletező „TEK”-vállalatok ugyanekkor a legritkábban hajlandók ilyen mennyiségekről tárgyalni, inkább csa,k nagyobb mennyiséget szállító' nak, mert számukra ez a kedvezőbb. Így aztán bizony, akarva, akaratlan több pénzt is kifizetünk, mint éppen kellene. Olykor olyan anyagot is tárolunk, amire másutt. sokkal inkább szükség lenne! Sajnos, az ellátó vállalatok igen nagy monopolhelyzetet élveznek, s eszükben sincs, hogy-mások^piaci Tárnám éréről: Vasszerkezetek az építőiparnak A Dél-Ilcves megyei Építőipari Szövetkezet tarnamérai telepén több éve készítenek vas- szerkezeteket 10 és fél millió forint értékben a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat részére. Ez évi tervüket mintegy 10 százalékkal szeretnék túlleljesíteni az itt dolgozók. Felvételeink ízelítőt adnak az itt folyó munkákról. Bal oldali képünkön: Tari Józsefné és Germán Józsefné a lezáró lemezfalakat készítik elő szállításra. Jobb oldali képünkön: Szűcsik Gábor és társa a C-jclü kötőelem darabolása közben. (Fotó: Szabó Sándor) Á pártkongresszus tiszteletére 1/ Brigádvezetők tanácskozása a Finomszerelvénygyárban (Tudósítónktól) A szocialista munkaver- seny-mozgalom I félévi értékelése, valamint az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából kezdeményezett múnkaver- senyhez való csatlakozás szerepelt az egri Finomszerelvénygyárban tai’tott brigádvezetői tanácskozás napirendjén. A vállalat gazdálkodása az első félév során a terveknek megfelelően alakult. A főbb számadatok tekintetében teljesültek a érdekeit is figyelembe vegyék. Még exporttörekvéseinket is gátolja ez, hiszen nem egy külföldre szánt termékünkhöz gyakran szinte képtelenek vagyunk megszerezni azt, ami kell. Egyes importanyagoknál például szigorúan ragaszkodnak az egyéves előrendeléshez, de a hazai horganyozott lemezeket is hat hónappal, egyes vaskohászati anyagokat pedig 90—120 nappal korábban kell igényelnünk, mint éppen kellene. S így, amikor, mondjuk az egyik nagy partnerünk, a MEDICOR, amely orvosi felszereléseink, berendezéseink exportőre, történetesen félévkor kér tőlünk valamit, ugyancsak fő a fejünk, hogy még az év folyamán eleget tehessünk fontos kérésének! Több esetben is próbálkoztunk már importanyag hazai helyettesítésével. de nem jártunk eredménnyel. Vagy nem vállalkoztak a gyártására, vagy pedig olyan árat kértek, amely a külföV di beszerzést többszörösen felülmúlta. S folytatták volna még a sort, mert példa jócskán akadt a tarsolyukban. Ám korántsem akartak valamiféle panasznapot tartani. A Heves megyei Finommechanikai Vállalatnál is inkább A MEGOLDÁST KERESIK. Akkor is, ha nem könnyű, akkor is, ha nem jár olyan eredménnyel, mint szeretnék. Gondjaikat. panaszaikat azonban talán nem ártott papírra vetni. Amit elmondtak. arra oda kell figyelni ! Még inkább pedig tenni kell azért, hogy az említett problémák csökkenjenek ! Mert ez nemcsak egyetlen vállalat érdeke. Addig nem várható jobb készletgazdálkodás — amíg a törekvők is lépten-nyomon akadályokba ütköznek? Gyónj Gyula célkitűzések, amihez ismét jelentős mértékben hozzájárult a munkaversenyben részt vevő dolgozók, munkahelyi kollektívák tevékenysége. Különösen jól teljesültek a normaóra-, az anyag- és energiamegtakarítást eredményező vállalások. Emelkedett az elfogadott újítások száma és azok gazdasági eredménye. Kócza Imre vezérigazgató ismertette azokat á további feladatokat, amelyek teljesítése ismét nem nélkülözheti a brigádok hatékony közreműködését. A népgazdasági célkitűzésekkel összhangban a vállalat tovább akarja növelni a tőkés exportot. ugyanakkor intézkedtek a tőkés import csökkentése érdekében. Nagy feladat az új típusú háztartási hűtőgépkompresszor gyártásidejének csökkentése, a gyár valamennyi termékénél a minőségi követelmények teljesítése, a piaci versenyképesség fokozása. A brigádvezetői tanácskozás résztvevői kongresszusi és felszabadulási munkaver- seny-vállalásként fogadták el a vállalat vezetősége, által meghatározott tennivalókat, amelyek teljesítése minden eddiginél nagyobb feladatnak ígérkezik. A fi- nomszerelvénygyári dolgozók csatlakozását az országosan kibontakozó akcióhoz, v/ elhangzott hozzászólások is megerősítették. Nagy János, a tmk gépjavító és Farkas László, a Május 1. brigád vezetője a közvetlen termelőmunka se gítése érdekében tett pótvál. lalást. Kun Zoltán, a Pneumatika-brigád, illetve a gyártásfejlesztési főosztály kollektívája nevében vállalta. hogy műszaki fejlesztési intézkedések eredményeként további anyag- és normaóra- megtakarítást érnek el- Normaóra-megtakarítást eredményező vállalást tett Juhász József is a gyártmány- fejlesztési főosztály „Ifjúságért” brigádja részéről. Nemesik Lajosné, a Vörös Október brigád vezetője a selejt csökkentése érdekében tett vállalást a forgácsoló- üzem területére vonatkozóan. Kormos Tibor, a Dobó Katica brigád vezetője kompresszor-alkatrészgyártás gyorsítására tett javaslatot. A hevesi gyáregység Kossuth brigádja nevében Szi- kora József mondta el a brigád pótvállalását. A finomszerelvénygyári brigádok a közeli napokban fogalmazzák majd meg a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyre vonatkozó vállalásaikat és ösz- szesítik az egész vállalatnál. Fesztbaum Béla Többletvállalások a húsiparban (Tudósítónktól) A vállalati tervek megvalósításának egyik nagy erőforrása a munkaverseny- mozgalom, amely évről évre addig is nagy eredményeket hozott a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. A brigádok ez évi vállalásaikban a vá- lalati terv túlteljesítésén kívül a termékek minőségének javítására, a fogyasztói igények magasabb színvonalon történő kielégítésére, ésszerű anyag- és energiagazdálkodásra, a munkaidő jobb kihasználására, az üzemi balesetek számának csökkentésére, a közösen végzett társadalmi munkákra irányultak. Az eddig elért gazdasági eredmények növelése, a hatékonyság fokozása érdekében felajánlásokat tettek az MSZMP XII. kongresszusának, valamint hazánk fel- szabadulásának 55- évfordulója tiszteletére. A verseny alapvető célja az 1979—80. évi vállalati terv túlteljesítése. A vállalati tervben, a/. MSZMP-ala pszervezet cselekvési programjában, valamint az éves mu nkaverseny- felhívásban meghatározták azokat a célokat, tennivalókat és módszereket, amelyek leginkább szolgálják a hatékonyabb gazdálkodás kibontakozását, ennek alapján az elmúlt évinél nagyobb eredmény elérését, a jövedelmezőbb export növelését. A vállalásokban helyet kapott a munka- és üzemszervezés szintjének növelése, a munkafegyelem javítása, az anyag- és eszközkihasználás, a hatékonyság növelése, az újítási mozgalom további szélesítése. A vállalati sajátosságok figyelembevételével nagy hangsúlyt helyeznek a veszteségek csökkentésére, az importanyagokkal és energiával való takarékos gazdálkodásra. A munkában egymáshoz kapcsolódó brigádok kétoldalú szerződést is kötöttek egymással, erő- vállalásaikat. Gyenes István 1979. augusztus 16., aiüUsrMf'
