Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-29 / 176. szám
Gyermekélet a régi magyar faluban címmel nyílt kiállítás a Néprajzi Múzeumban: Képünkön a Török-Koppányi családról készült 1938-as felvétel látható. Ciprián barát utazása az ördög szekerén Hazánkban is polgárjogot nyert a sárkányrepülés. Egerben például 40 résztvevővel rendezték meg a lélegzetelállítóan látványos sportág művelőinek idei vetélkedőjét. Azt azonban ugyancsak kevesen tudják, hogy sárkányrepülőink ősei már meglehetősen régen megpróbáltak Ikarus nyomába lépni. A Magyar Merkurius 1794. október végén írta ezeket a sorokat: „Közöttünk egy kádárember igen vékony fenyőfadeszka szárnyakat formálván és azt valami vékony vászonnal bevonván a repülést megpróbálta és olyan szerencsés volt benne, hogy első próbájának alkalmatosságával is a réteken egy szénaboglyáról a másikra 15 és 20 ölnyi távolságra számtalan emberek bámulására sas módjára repkedett; azután pedig a magos fák tetején is hasonló szerencsével repdesett. Talán nagyobb tökéletességre is vitte volna ezen tudományát, hanem némelyektől szárnyas embernek tsufoltatván megharagudott és szárnyait összve- rontotta s felfogadta, hogy többet repülni nem fog”. Tudunk azonban korábbi kísérletről is. Az 1700-as éve': elején lezajlott próbálkozásról Bredeczki Sámuel 1807- ben aegjelcnt német nyelvű könyvében ez olvasható: „A magú 'i gyakran hat termékenyítőleg a feltaláló szettemre. Mielőtt még a világ aerostatokról csak hallott is volna, már kísérletezett itt egy Ciprián nevű szerzetes, hogy magát szárnyak segítségével o levegőbe emelje. Ciprián barátról olvashatunk a Csanádi—Nagyváradi— Winkler szerzőhármas A magyar repülés története című könyvében. Leírják, hogy Mattyasovszky nyitrai püspök Itáliából camaiduli papokat telepített hazánkba. A Szepes megyei klastrombán találtak otthonra ezek a néma barátoknak nevezett szerzetesek. A 12 olaszon kívül ebben a „Vörös Kolostorban” éltek a kolostor mindennapi életét ellátó környékbeliek, a fráterek is. Ciprián is ilyen laikus barátként, a rend orvosaként tevékenykedett, de az orvos- tudományokon kívül is minden érdekelte: alkimista, tűzmester, asztalos, tükörkészítő, festő, természetbúvár és botanikus is volt, amolyan igazi polihisztor és ezermester. Repüléséről megemlékezett egy Reissig nevű hites matematikus, Gömör vármegye XIX. század elején élt mérnöke, valamint a Hasznos mulatságok egyik 1825. évi száma is. Az előbbi szerint a barát éveken át dolgozott a klastrombán levő laboratóriumban a két szárnyon, amelyet a karjára csatolt. A két főszárny nyúlványait óraszerkezettel hozta mozgásba. A kísérlet egy holdvilágos estén történt. A klastrom magas kőkerítéséről indult el Ciprián fráter. Hosszasan lebegve valósággal úszott a légben, míg a Korona-hegy tetejéig nem ért. Bredeczkivel és Reissiggel ellentétben az utóbbi forrás a Korona-hegyet nem a légi út végcéljának, hanem kiindulópontjának nevezi. Arról azonban az ellentmondás ellenére is meg lehetünk győződve, hogy Ciprián tényleg élt, volt saját készítésű szárnya, amellyel állítólag repült is. Tanú erre Nyitra püspökének levele, amelyben elrendelte az ,,ördög szekerének” nyilvános megégettetését. Az egykori krónika szerint a szárnyak elégettetése Szepesbéla piacán „nagy tömegek durva röheje és hangos kiáltozásai közepette történt meg”. A klastrom főnöke pedig az ördöggel való cim- borálás vádjával kiűzte Cipriánt a Vörös Kolostorból. Csorna Béla Ha nem hozzuk az állatokat senki nem hiszi el, hogy Afrikában jártunk. Humorszolgálat Mary meséli barátnőjének: — Képzeld, drágám, a legutóbbi öt év alatt annyit kellett szenvednem —, hogy legalább két évet öregedtem! — Smith kétszer is kanyarót kapott és belehalt... — Az első vagy a második kanyaróba? ★ A nagy utasszállító gőzös süllyedőben van. A kapitány rádión bejelenti: , — Azok a tisztelt utasok, akik részletfizetésre vásárolták jegyüket, elsőnek ülnek a mentőcsónakba! — Azt állítják, hogy egyetlen csók alkalmával 5 millió mikroba ragadhat rá az embere. — Másrészről azonban ugyanannyitól meg is szabadul! ★ A turistairodában egy elegánsan öltözött hölgy a reklámprospektusokat lapozza. — Segíthetek valamiben, asszonyom? — kérdi a tisztviselő. — Kérem, a dolog úgy áll, hogy én meg a férjem az utóbbi években az egész világot beutaztuk, most pedig valahova máshova szeretnénk utazni! ★ — Drága Dusán, szerelmem ... suttogja Margit kisasszony. — De hiszen én Vladiszlav vagyok! — Bocsáss meg, azt hittem, szerda van. ★ Egy veszélyes jelenetnél a filmszínésznő így fordul a rendezőhöz: — És mi lenne akkor, ha elszakadna a kötél? — Nagyszerű ötlet! — kiált lelkesen a rendező. ★ Két barátnő beszélget: — Holnap tartom a harmincadik születésnapomat... — Micsoda véletlen, én is. — De én először! ★ A férj késő éjjel ér haza. Nem gyújt villanyt, úgy nyitja ki a hálószobaajtót. A feleség megszólal: — Te vagy az, drágám? — Nem — válaszolja a férfi— én vagyok az, a fér- jéd! DMITRO FAVLICSKO: Gólyák Gólyák járnak a lóherében, Piros lábuk elő se villan, Ring szép fehéren csak a törzsük, Elérhetetlenül lebegve, Mint réges-rég vízre bocsátott Gyerekkorom papírhajói... Ez az öröm — kibírhatatlan! Mert visszatér hozzám a flotta Elmúlt idők tájairól, És hozza drága rakományát A hajóűrben — csak nekem! Lábalok cipőstül-ruhástul A zöld tengerbe, nincs türelmem. Hogy bevárjam őket; kitárom Két karomat e víz fölött. Talán hajökötél leszek csak, De lehet, hogy úszódaru, És nagyváros is lehetek még, Mely hajókat fogad: szerencse Gyémántjaival játszhat ekképp. De mi történt? Fregattjaim most Fekete-fehér szárnyukat mind Megemelik, s az óceánból Piros lábak tűnnek elő. És e gyors szárnylebegtetésre Arcom sápadva dermed... Állok A lóherében, s egyre látom: így fog eltűnni életem, Fénylő kékségben egy madár. (Tandori Dezső fordítása) Érdekességek kuriózumok NB és társai AZ IGAZSÄGSZERETÖ DIPLOMATA A Vatikán — a pápa rezidenciája Rómában, a katolikus egyház legfelsőbb hatóságainak és ezzel egyidejűleg a pápai központi kormányzat székhelye — az államok egész sorával tart fenn diplomáciai kapcsolatot, a fogadó államokban pedig diplomatáival, a pápai nunciusokkal képviselteti magát. Amikor egy külföldi nagykövet bemutatkozó látogatást tett a Vatikánban, XXIII. János pápa a diplomata családi állapota felől érdeklődött. „Nőtlen vagyok, Szent Atyám” — mondta a diplomata. „Ügy mint én” — állapította meg a pápa. „Nem egészen úgy, őszentsége” — felelte az igazságszerető diplomata. AMOR KÉPVISELŐJE Amikor egy 36 éves traili (Kanada) birtokán a nyíllövést gyakorolta, tévedésből egy nyíl eltalálta a szomszédos birtok tulajdonosnőjét, és enyhe sérülést okozott neki. Az elhibázott lövést bírósági eljárás követte, amely anélkül végzőc|ött, hogy a férfit megbüntették volna. Az alperes azt mondta tréfásan a bíróság előtt, hogy nem cselekedett rosszabbat, mint Amor, a szerelem istene. Időközben a „vadász” szaván fogta saját magát és eljegyezte' a „szerelem nyilával” eltalált szomszéd nőjét. KÍNOS A francia rendőrség előállított egy 53 éves férfit Arrasban, mivel ittas állapotban a járdára hajtott háromkerekű . motoros kerékpárjával. A seabálytalánságot elkövetett férfi, akit egyhónapos börtönbüntetésre ítéltek, a nyugat-franciaországi Alkoholellenes Liga elnöke. KÍSÉRTETIES Egy kis dél-tiroli hegyi falucskában állítólag kísértetek járnak egy ideje. A körzeti rádió bejelentése szerint körülbelül húsz ember látta állítólag a kísértetet. Állításuk szerint a fehér alak láttán égnek állt a hajuk és megfagyott az ereikben a vér. Egy parasztcsalád annyira félt, hogy elhagyta házát és ismerősökhöz költözött. A hatóságok megkísérlik, hogy nyomára bukkanjanak a látomásnak. Szinte biztosak abban, hogy tréfacsinálók vannak az események hátterében. — Kedves uram, ön itt dolgozik? — Itt — nyugtattam meg a . köpcös kis kíváncsiskodót. — Miért fontos ez? — Mert ha itt dolgozik, akkor ismeri minden bizonnyal Fáskerti elvtársat. Vele van dolgom, mert tetszik tudni... — Itt nem dolgozik semmiféle Fáskerti elvtárs. — Nem? — hüle- dezett a kis köpcös, mintha most tudná csak meg, hogy a két lába helyén hernyótalpa van. — Nem bizony — nyugtattam meg és indultam volna is tovább a folyosón, de belém csimpaszkodott és úgy kérdezte kissé összevont, gyanakvó tekintettel: — És ez biztos? — Nyugodt lehet. Holtbiztos. Evek óta dolgozom itt. a Fás- kerti elvtársat, ha ő is itt dolgozna, minden bizonnyal ismerném. .. — Kár. Nagy kár. Mert tetszik tudni.- a Fáskerti elvtárs megígérte, hogy a hely pénzbeszedésbe felvesz és ... — Stopp! — intettem le Fáskerti elvFáskerti elvtárs társ ügyfelét. — Megállni, jó uram. Ez nem a helypénz- beszedő vállalat. Az egy emelettel feljebb van. — Biztos? — Micsoda? — Hogy ez nem a helypénzbeszedő, s az egy emelettel feljebb van... — aggályoskodott a köpcös és kicsit vörö- södni kezdett az arca is. — Már, hogyne leniie biztos. Én itt dolgozom, és nem a helypénzbe szedőnél. Az pedig a felettünk lévő emeleten van. Ott keresse a Fáskerti elvtársat... — mondtam és indultam is volna tovább, de megint megfogta a karom Fáskerti elvtárs eme tisztelt ügyfele. — Ide figyeljen! Maga honnan tudja, hogy az a Fáskerti elvtárs ott dolgozik-e a helypénzbesze- dőknél egv emelettel feljebb? Mi a biztosíték arra, hogy tudja? — Jó ember, hát maga mondta, hogy... — Ügy van. Én mondtam. Én. Akkor meg maga honnan tudja, hogy az hol dolgozik? Hisz fogalma sem volt, hogy egyáltalán van egy Fáskerti nevű elvtárs, s hogy az egyáltalán dolgozik.,. Igaz? Na, ugye hogy igaz. Tőlem tudta meg, hogy van egy ilyen nevű elvtárs, aki a helypénzbesze- dőknél dolgozik és nekem megígérte azt, hogy... Tátott szájjal figyeltem a kis köpcöst, mint vörösödik el egyre jobban a felháborodástól... — De hát végtére is, mi a fészkes "lenét akar tőlem? — förmedtem most rá a Fáskerti ügyfélre? — Hogy én mit akarok? És magától mit akarok? Uram,) ne nevettesse ki magát. Én magától semmit se akarok, Hi-) szén még a Fáskerti) elvtársat sem isme- { rí, csak feltart itt) engem. Ebbe döglik bele ez a világ, hogy) ilyen más dolgába/ kutlászó emlp rek) feltartják a... Héj egyáltalán mi köze) van magának ahhoz,) hogy mit akarok én) azzal a Fáskertivel?) Kémkedik utánam?/ Na, kotródjék az) utamból, mert rendőrt hívok — lökött I félre és sebes léptekkel befordult a lépcsőfeljáróba. Megelégedettem hallgattam a tompa I puffanást: megint) nyitva hagyták a(, szerelők a liftaknát. ( Csak azt tudnám, ki) lehet az a Fáskerti) elvtárs? De most) már lehet, hogy sohasem tudom meg. Gyurkó Géza A címül adott rövidítéssel nem a megszokott sportbeli megnevezésre^ utalunk. A nemzeti bajnokságokról nem lesz szó tehát. Akkor minek a rövidítését választottuk közleményünk címéül? És mi adott okot arra, hogy írjunk is róla? Már szóltunk arról, hogy á múltbeli deákos műveltségű, s latin nyelvű beszéd- és írásgyakorlat néhány fordulata még ma is szerephez jut egyesek nyelvhasználatában szóban és írásban egyaránt. Gyakran még olyanokéban is, akik sohasem tanulták a latin nyelvet. A valamikori latin nyelvű hivatalos nyelv- használat örökségeként reánk ragadt szóbeli és írásbeli nyelvi fordulat rövidítését idéztük meg címadásunkban is. A figyelmeztetés jeleként még ma is találkozhatunk' a latin nóta bene (jól jegyezd meg) nyelvi formával. Hallottam már előadóktól, felszólalóktól is. Hogy régen milyen beszédhelyzetekben jelentkezett, arról Arany János tanúskodik ezekben a versmondatokban: „Sóhajta ekkor, — minthogy NB (nóta béne) Gyermektelen volt a jó szívű néne. (Bolond Istók). A latin nyelvi forma kiejtésére is megtanítja olvasóit a költő azzal, hogy a latin bene szóalakot béne kiejtéssel a néne magyar hangsorral rímelted. Kiejtés szerinti formájában illeszti ebbe a versrészletbe Arany, a latinból örökölt nyelvi szószerkezetet: „Keresztúton jövének, nótabé- ne ...” (Bolond Istók). Hogy a latinoskodó nyelvi örökség mennyire beívódott nyelvhasználatunkba, arról az a példatár is bizonykodik, amelyet a közéleti nyelv egyes megjelenési formáiból gyűjtöttem össze. A saját, a személyes érdekeket érintő felszólalással kapcsolatban emlegetjük ezt a kifejezést: Ez is pro domo (pró dómó) beszélt. A belső, a házi használatira készült aktákon is gyakran olvashattuk. A pro, domo beszél jó magyar megfelelője: hazabeszél. Jegyzetfüzetemben többször is helyet kaptak ezek a „deáknyelvi” megnevezések is: ergo (tehát),. eo ipso (magától értetődően, természetesen), denique (végre, elvégre, egyszóval). Hogy milyen szövegkörnyezetben találkozhatunk ezekkel a „deákos világból” reánk maradt latin szavakkal, kifejezésekkel, arról ezek az idézetek tanúskodnak: „Ergo, a főintelem: ne szólj szám, nem fáj fejem” (Vihar Béla: Emlékezés egy városra); — „Eo ipso, hogy pongyolazseni...” (Arany: Vojtina levele); — „Denique addig lettminden tudás” (Arany: Bolond Istók). Dr. Bakos József
