Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-13 / 162. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Jugoszlávia nyerte a tornát AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 162. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1979. július 13., péntek az emberekkel párt valamennyi tagjától elvárja po­litikájának állandó, folya­matos ismertetését, magya­rázatát, indoklását és vé­delmét. A kommunisták­nak ez mindennapos ter­mészetes kötelezettségük. A párt egész agitációs, közvéleményformáló tevé­kenysége is mindenekelőtt erre épül. Hiszen az MSZMP-ben nincsenek kü­lön feladattal megbízott „agitátorok”: minden egyes párttag a környezetében élők politikai gondolkodá­sának formálója, a párt politikájának személyes képviselője, népszerűsítője. Ismert elve ez a párt­munkásoknak, mégis szük­séges időről időre felidéz­ni, hangsúlyozni. Már csak azért is, mert a tömegtá­jékoztatási eszközök soha nem látott méretű elterje­désének korszakában óha­tatlanul és ismételten fel­vetődik a kérdés: vajon nem tűnt-e le immár a személyes agitáció idősza­ka, nem vált-e a politikai munkának ez a formája időszerűtlenné? A tapasz­talatok elemzése alapján azonban erre a kérdésre egyértelmű nemmel felel­hetünk, A szociológiai elemzések nemcsak hazánkban, de másutt is tanúsítják, hogy a tömegkommunikáció in­formációinak, érveinek be- és elfogadásában a külön­böző kis közösségekben kulcsszerepet játszanak a tekintéllyel rendelkező em­berek. az úgynevezett vé­leményirányítók. Létfon­tosságú érdekünk —, s en­nek érvényesítése nem kis részben a helyi pártszer­vezeteken múlik —, hogy lehetőleg minden közösség­ben a párt tagjai, a kom­munisták töltsék be a vé-. leményirányító szerepét. Ehhez minden alapfelté­tel adott. A párt tagjai ál- ‘ tálában olyan emberek, akik munkájukkal, maga­tartásukkal tekintélyt sze­reztek maguknak környe­zetükben. Már a tagfelvé­telkor érvényesül az a tö­rekvés, hogy a párt sorai­ba olyanok kerüljenek, akik politizáló emberek, akik a különböző tömeg­szervezetekben, társadal­mi mozgalmakban tanúje­lét adták a politikai kér­dések iránti érdeklődésük­nek, a párt politikája irán­ti elkötelezettségüknek. Az agitációnak a közvet­len formája, kerete a környezettel folytatott mindennapos vélemény- csere. Hiszen nem vadide­gen, ismeretlen emberek­hez kell elmenni agitálni, hanem a munkahelyi, szomszédsági, rokonsági környezetben, az ország és a világ dolgait meghány- va-vetve kell képviselni és ismertetni a párt állás­pontját. Éppen ezért az agitáció semmiképpen sem. „egyirányú utca”, amely­ben csak egyetlen irányban haladnak az érvek és a vé­lemények. Nem az a cél, hogy csak a párttag szava áaiiateszék, a pártonkívü­■ liek pedig legfeljebb kér­déseiket tegyék fel. A sze­mélyes meggyőzés éppen ebben különbözik az új­ságcikktől, a pártnapi, il­letve rádiós, vagy televízi­ós előadástól, avagy a fó­rum jellegű műsoroktól is. Párbeszéd ez, amelyben minden oldalról hangzanak vélemények, s felszínre ke­rülnek az eltérő gondola­tok is. Természetesen nem titkoljuk: azt szeretnénk, arra törekszünk, hogy eb­ben a kölcsönös vélemény­cserében a párttagok sza­va legyen a meggyőző, az ő 'érveik találjanak elfoga­dásra a közvélemény az általuk elmondottak jegyé­ben formálódjék minden kérdésben. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a párttagok mindenütt kellő­en felkészültek és tájéko­zottak legyenek. Az általá­nos felkészültséget, az ösz- szefüggések ismeretét el­sősorban a politikai okta­tás, a propagandamunka adhatja meg számukra. Ha a foglalkozásokon nem el­vont tételekkel ismerked­nek a résztvevők, hanem élő eszmékkel, ha az elmé­let állandóan szembesül a gyakorlattal, akkor a pro­paganda képes felvértezni a párttagokat az esemé­nyek megértéséhez, átte­kintéséhez. szükséges tu­dással és látásmóddal. Ennek azonban párosul­nia kell a párttagok „nap­rakész” informálásával is. Hiszen érvelésük csak ak­kor lehet meggyőző, ha is­merik a politikai elhatáro­zások mögött meghúzódó konkrét tényeket és ösz- szefüggéseket, a döntések indítékait. Az alapszerve­zeti vezetőségek mindin­kább megkapják ezt az in­formációt, de ezt szükséges tovább is adni, hasznosít­va erre a taggyűléseket, a pártcsoportokat, a politikai vitaköröket és a pártélet más fórumait. A feladat azonban nem szűkíthető csak a párttag­ság felkészítésére. Többről van szó: magában a párt­tagságban is meg kell te­remteni előzetesen az egyetértést ahhoz, hogy a közvélemény formálásában meggyőződéssel és eredmé­nyesen tudjon részt venni. A pártfegyelem ugyan kö­telez ;—, de az igazi fegyel­mezettség alapja is csak a meggyőzés lehet. Márpedig azzal mindig számolni kell, hogy a különböző konkrét döntések eltérő módon érinthetik az egyes párt­tagok közvetlen napi érde­keit — nemcsak előnyösen, de adott esetben hátrányo­san is. meggyőződésből fa- kadó — és termé­szetesen a tettek aranyfe­dezetére támaszkodó — meggyőző szó a jövőben is a legfontosabb eszköze lesz a pártpolitika elfogadtatá­sának. a politikai közvéle­mény és közhangulat for­málásának. Ez adja meg a személyes szóbeli agitáció rangját, súlyát a pártmun­ka egészén belül. Gyenes László V OKP álláspontja: Az olasz bal összességében kormányzáshoz elegendő erő Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt főtitkára — akit Alessandro Pertini köz- társasági elnök hétfőn bí­zott rpeg az új kormány megalakításával — csütörtö­kön a pártok képviselőivel folytatta kormányalakítási tárgyalásait. Délelőtt első­ként az Olasz Kommunista Párt Enrico Berlinguer ve­zette küldöttségét fogadta. Az OKP főtitkára a más­fél órás megbeszélés után kijelentette: a kijelölt mi­niszterelnök kifejtette, hogy feladatának a teljesítése köz­ben a politikai, társadalmi és haladó erők lehető legszéle­sebb együttműködésére kí­ván támaszkodni. Az OKP — folytatta Enrico Berlinguer — mindehhez sikert kíván, de változatlanul úgy véli, hogy a kijelölt miniszterel­nök által is szorgalmazott demokratikus nemzeti egység megteremtése mindenekelőtt a kereszténydemokrata párt magatartásától függ, attól, hogy hajlandó-e feladni ed­digi vétóit. Mint ismeretes, Bettino Craxi kormányalakítással való megbízása az olasz po­litikai életben igen nagyfo­kú meglepetést keltett. Olaszország történetében elő­ször fordult elő, hogy az államfő a munkásság egyik pártjára bízza az új kabinet megalakítását, és több mint harminc év óta még arra sem volt példa, hogy ne ke­reszténydemokrata politikus álljon a mindenkori kormány élén. Emanuele Macaluso, az OKP vezetőségének tagja a Rinascita hasábjain ismét megerősítette az Olasz Kom­munista Pártnak azt az ál­láspontját, hogy Bettino Craxi megbízatása új hely­zetet teremtett. Újdonság az a felismerés — írta —, hogy az olasz bal összességében kormányzáshoz elegendő erő, s kizárásával nem lehet semmiféle szilárd kormányt létrehozni. (MTI) Nicaraguái kormányprogram Ä nicaraguai nemzeti új­jáépítés kormány a Costa Rica-i fővárosban közzétette eddigi legrészletesebb prog­ramját. Az okmány hangsú­lyozza, hogy a Somoza-ura­lom ellen indult harc nem­zeti népi forradalommá fej­lődött: elérkezett a nemzeti felszabadításnak és az új Nicaragua közös felépítésé­nek az ideje, Havasi Ferenc fogadta Konsztantyin Katusevet Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön délután fo­gadta Konsztantyin Katuse- vet, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettesét. A szívélyes légkörű esz­mecserén részt vett Marjai József miniszterelnök-helyet­tes és Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. (MTI) Tegnap este befejeződtek Egerben a három napon át nagy érdeklődés mellett bonyolított nemzetközi vízilabdatorna küzdelmei. A csapatok vetélkedőjéből végül is veretlenül a jugoszláv együttes került ki, s ők nyerték el a megyei ta­nács elnökének nagydíját. A fődíjat és az érmeket Pusztai László, a megyei sporthivatal elnöke nyújtotta át a jugo­szláv csapat tagjainak. (A torna tegnapi eseményeiről la- . púnk 6. oldalán számolunk be.) (Fotó: Szántó György) Hazánkba érkezik Ilié Verdet román miniszterelnök Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra Magyarországra érkezik Ilié Verdet, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke. (MTI) • • Ülést tartott a Minisztertanács A kormány tájékoztatási hivatala közli: a Miniszter­tanács csütörtökön ülést tartott. A Minisztertanács jóváha­gyólag tudomásul vette a KGST XXXIII. ülésszakáról és a végrehajtó bizottság 91. üléséről beterjesztett jelen­tést. Megbízta az illetékes ál­lami szerveket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedé­seket az elfogadott ajánlások végrehajtására. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese be­számolt a Magyar—NDK Gazdasági és Műszaki-Tu­dományos Együttműködési Bizottság ülésszakáról. A kormány jóváhagyólag tudo- , másul vette a beszámolót és megbízta a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bi­zottságát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az ülésszakon elfogadott megál­lapodások végrehajtására. A kormány a pénzügymi­niszter javaslatára áttekin­tette a költségvetési intéz­mények gazdálkodását 4? -'ft takarékosság fokozott érvé­nyesítése céljából konkrét intézkedéseket határozott el az 1979-re előirányzott ki­adások csökkentésére. A ta­karékossági intézkedések életkörülményeit alapvetően meghatározó — a társada­lompolitikai szempontból fontos — egészségügyi-szo- ciális-oktatási és kommunális feladatok ellátását. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Huszár István moszkvai tervegyeztető tárgyalása MOSZKVA—BUDAPEST Huszár István, a Miniszter, tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke csütörtökön Moszkvában Nyikolaj Bajbakovval, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesével, az állami tervbizottság elnökével az 1981—1985-ös időszakra vo­natkozó népgazdasági tervek egyeztetéséről folytatott megbeszélést. Szó volt a tárgyalásokon a két ország gazdasági kap­csolatainak több más idősze­rű kérdéséről is. Huszár István csütörtökön Moszkvából hazautazott Bu­dapestre. Búcsúztatására a Seremetyevói repülőtéren megjelent Nyikolaj Inozem- cev, az állami tervbizottság elnökhelyettese. Jelen volt Tóth József követ-tanácsos, hazánk moszkvai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Huszár István a délutáni órákban visszaérkezett Bu­dapestre. Búcsú Bélapátfalván Ilét évtizedes szolgálat után búcsúzik Bélapátfalván az öreg cementgyár, amely rövide­sen átadja helyét az új nagyüzemnek. Riportunkban sorsok, emlékek villannak fel, törzsgárdisták, nyugdíjasok szólalnak me|r, beosztott és vezető vall a múltról, jelenről, jövőről — a lan 3. oldalán. Felvételünk: a k*nkerkemeneéknél készült. (Fotó: Feri Mártom}

Next

/
Oldalképek
Tartalom