Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
Nulla találat Las Vegas, a (szerencse) játékváros Las Vegas felé az egyetlen járható út, a repülőút. Los Angelesből egy óra alatt több gép is felszáll, Chicagóból viszont már csak ritkábban. Aki Európából utazik ide, annak egy teljes' napot kell repülőgépen töltenie. Kiszálláskor az utas elmegy a stewardessek sajtoslepény-mosolya mellett. Fehér neonfények gyulladnak fel körben, fényreklám játszik bolondul: „Tekintse meg Las Vegas városát". Neonfényben az egész város. Forog a kerék A hotelnál a sofőr megkapja a pénzét. A koffer eltűnik. A recepció is eltűnik. Az érkező nem találja még a hotel hallját sem. Ellenben rámeredhet egy labdarúgó- pálya nagyságú halira, amely tele van játékautomatákkal. Szorosan egymás mellett felállított, csengő, világító, zörgő ládákkal: szerencsejáték-automaták, a híres egykarú banditák. Ezek között játékosok, játékos nők, legtöbbször maguk által kötött stólát, kesztyűt viselő, idős nők foglalatoskodnak itt. Egy pillantás az arcukra, amely televan ránccal és púderral. Gépiesen emelkednek a karok és dobják be dollárjaikat. Senki nem beszél. Mindenki magányos a játékcsarnokban. Várják a főnyereményt, zörög a kerék, másodpercekig forog a színes fényjelekkel ellátott henger, majd megáll, „szilva-szilva-citrom” — hangzik — nulla találat! Üjból forog a kerék: ismét nulla találat! Forog a kerék: nulla találat! A háttérben aztán lárma hallatszik. Riadó? Tűz? Tolvaj? Hamisjáték? Egyik sem. Az egyik automata gurult méregbe. Csak úgy ontja magából a dollárokat. Egy fiatal lány belekap mindkét kezével a hajába és megrészegülten visít a boldogságtól. A gép csörömpöl és mindent kiad magából. Dollárok gurulnak a szőnyegen. Két alkalmazott műanyag tálba gyűjti össze azokat. A gép mindent kiadott magából. „5000 dollár” — mondta az egyik. „Ó, ez igen!” Aki a kávéházban kíván reggelizni (ahová csak akkor kerül az ember, ha előbb átmegy az automatákkal felszerelt futballpályán), tehát aki a kávéházban reggelizik, evés közben is játszhat. Elég egy intés az asztalkendővel, és a kenogörl máris ott terem; elveszi a dollárt és a lottócédulát,- a bekarikázott számokkal. A kenő, olyan, mint a lottó, csak sokkal gyorsabb. Minden félórában van húzás. Az egytől nyolcvanig terjedő számok kigyulladnak a reggeliző falán. Az ígéret városa Las Vegas lakosainak száma kereken negyedmillió. Itt az emberek 24 órán át megállás nélkül hajtják a szórakozást nyújtó játékgépeket. Az itt megforduló pénz négyszer több, mint a Ghánái Köztársaság évi költségvetése, több, mint amit az Egyesült Államok évente segélyekre fordít. Az „ígéret városa” a vesztesek pénzéből gazdálkodik. A Las Vegas-i látogatók 90 százaléka vesztes, a 10 millió turistából, akik itt próbálkoznak a szerencsével, minden harmadik egy évben többször is ellátogat ide. De átlagosan négy nap után feladják a reményt és elutaznak. Egy hoteltulajdonos nyilatkozata: „Vannak itt görlök is, akik azonban idősebbek. Néha még kövérek is. Mi azonban nem árulunk nőket, csak italokat. Érti? Ide magával hozhatja a fiát, vagy akár a lányát is. Itt hallgathat Mozartot, Lehárt, vagy láthatja a világ legjobb show- műsorát. Viszont itt nem lát egyetlen meztelen nőt sem, nem hall egyetlen illetlen szót sem.” Itt ellenőriznek minden játékot, még akkor is, ha hosszú ideig tart. A különböző játékokhoz való — bakkara, huszonegy, kocka és rulett — asztalok fölött (számok 50-re is tehető) elhelyezett tv-kamerák felveszik, rögzítik a játék minden pillanatát, 24 órán át naponta. Valamint rögzítenek minden egyes szót. „Ha az egyik azt mondja, hogy a bank nem jól fizetett ki, akkor azt rögtön meg tudjuk állapítani, mert utána megnézzük a videoszalagot”. A videoszalag azonban csak egy része az ellenőrzési rendszernek. A játékasztalok fölött egy folyosó fut végig, ahonnan a játékra felügyelők figyelemmel kísérhetik a visszaverődő ablaküvegen keresztül a játékot. Figyelemmel kísérik mindenekelőtt a hosszú nyakkendőt viselő krupiékat. Gyorsan elbocsátják azt, akinek az asztala hosszabb időn át a bevétel 20 százalékánál kevesebbet hoz. A Las Vegasban nyaraló ember a csábító lehetőségek miatt általában nem hagyja el a várost, amíg el nem fogy a pénze. Ha sokat vesztett, akkor a hotel fizeti a visszafelé vezető repülőutat. Az is fontos, hogy az illető visszajön. 1945-öt írtak, amikor egy Bugsy Siegel nevű gengszter hotelt építtetett Las Vegasban, amelyet barátnője hosszú rózsaszín lábairól ,,Flamingó”-nak nevezett el. Amíg őt az úr magához nem vette — Bugsynak egy rejtélyes tarkólövés vetett végett —, az alatt az idő alatt Las Vegas „tiszta” várossá vált. Bugsy felszámolta, elkergette vagy tönkretette a város valamennyi tolvaját, kitartottjait, ha. misjátékosait. A Cosa Nostra maffiacsalád pedig, amely döntően érdekelt volt a játékpokol kiépítésében, arról gondoskodott, hogy a mennyország itt a földön is érvényesüljön. Mivel az egyházak be akarták tiltani a szerencse- játékot, ezért az alvilág egymás után pénzelte a templomokat, s nem hagyott ki egyetlen vallásfelekezetet sem. A világ egyetlen városában (a Vatikántól ez egyszer eltekintve) sem jut egy lakosra oly sok templom és kápolna, mint itt. A főutcán A kaszinóból elindulva 15 perc alatt el lehet érni a Strip-hez. A Strip Las Vegas főutcája, itt található a legtöbb nagy hotel, a „Dessert Inn”, amelynek kilencedik emeletén Howard Hughes törölgette papírzsebkendővel hideg verejtékét, a „Stardust”, ahol esténként kétszer a „Lido de Paris” görljei ropják a táncot; a „Cesar’s Palace”, ahol Sinatra és Sammy Davis Jr. évtizedekig a legjobb formában adták elő dalaikat. A Strip-en tovább haladva egy hatalmas fehér majom, a filmek King Kongja láncol egy szökőkút közepén. A King Kong mögött emelkedik egy piros és fehér színű, túlméretezett nagy cirkuszsátor. A sátor egy hotel előcsarnoka. „Cirkus Cirkus”- nak hívják ezt a hotelt. A porondon — mi lehetne más? — játékautomaták vannak, amelyek csak középen hagynak egy széles útrészt. Magasan fölöttük a cirkuszkupolában légtornáznak az artisták. Senki nem tekint fel rájuk az automatákról. Abban az esetben, ha az egyik leesik, felfogja a háló, ami alattuk és az automaták fölött van kifeszítve. De ha nem lenne háló, akkor se venné észre őket senki, mindenki tovább játszana... játszana... játszana. .. Meg kell menteni az elefántokat Veszélyben vannak az afrikai elefántok — ez a véleménye Douglas Hamilton- nak, az ismert kenyai biológusnak. Az elmúlt évben a vadászok 100—400 ezer elefántot pusztítottak el az afrikai kontinensen. Csupán Hongkongba 710 tonna elefánt- csontot szállítottak. Az állatokat igen barbár módszerekkel pusztítják el. A szemtanúk szerint Csád- ban helikopterekről lövik, Szudánban gyakran élve elégetik őket. 1970 óta Kenyában az elefántállomány felét pusztították ki. Ha nem hoznak azonnali intézkedéseket, az afrikai elefántokra a Föld jelenleg egyik legritkább élőlényének, a kékbálnának a sorsa vár. LELKES MIKLÓS VERSEI: Útszéli ősz Gyíkfarok-töpörödcs. Csorbult a tegnapi kcs. Kitátott szájjal a ló hófogat villogtató. Páncélon címer, fakult. Kardom a múltra lehullt. Sárkányfej lángot nevet. Kihunynak tükrös szemek. Szárnyrakelt árnyak alatt kárognak nagy madarak. Bábokban boldog idő: álmos és kibékítő. Tenyérben tisztább világ, tűnő hegyekre kilát. Diófa-csendű az ég, csillagát csengeti még... Sziget A versem — mikor nem kell senkinek viszi a csendes tücsökfény-sziget, mely hangosan is csendes, hús mese szeles csillaggal csillagozza be. Ott idő nő és pöttöm gomba nő. Ott sok-sok minden el sem dönthető: fogalmakon tűnődő törpe ül, kétkedő szakáll leng köröskörül. Ott térdeimen mókusgyerekek. Ott megforgatunk vidám kereket. A zászló is — zászló, s így boldog. Ott nincs más dolga: lobog, lobog, lobog. Az őszig úszol tücsökfény-sziget, ahol zenévé válnak a színek és még messzebb és tisztul hószivét felcsillantja az őszön túli szép vagy hangod elhal, megállnak a fák és itt maradsz s elúszik a világ, míg éjbevesző nagy égbolt alatt messzetűnnek távozó madarak? Jómagam Egy levélírónk a címbeli nyelvi formával kapcsolatban azt kérdezte: illik-e hivatalos közleményekben is élni vele, vagy csak a szóbeli megnyilatkozásban teljesíti jól közlő szerepét. Arra is kíváncsi, mi a használati értéke a jó melléknévnek ezekben az összetételekben: jómagam, jómagad. jómaga, jómagunk, jómagatok, jóma- guk, jókora, jómúltkor, jómadár, stb. — Honda motor? Ez is valami? fl borravaló Az idősebb Rockefeller egyszer egy olyan New York-i szállodában ebédelt, ahol a fia gyakori vendég volt. Amikor kifizette az elfogyasztott ebédét, egy dollár borravalót adott. A főpincér a számlára nézett és megjegyezte: — Az ön fia rendszerint két dollárt ad nekem ... — Azt elhiszem — válaszolta az idős úr — a fiamnak ugyanis van egy gazdag papája nekem viszont nincs! Humorszolgálat Lucia asszony feldúltan lép be a fegyverkereskedő boltjába: — Gyorsan adjon nekem egy revolvert! — Van engedélye? Lucia asszony egy papírt ad a fegyverkereskedőnek. — De hiszen ez a házasságlevél! ? — Hát kell még ennél több? A feleség két mozijegyet talál a férj zsebében. Megkérdezi: — Egyedül voltál moziban? — Nem. — Azt látom! — És ki volt még ott? — Hát volt még ott úgy kétszáz ember. Először arról, milyen be- szédhelyzetekberv halljuk és olvassuk a jómagam összetételt. A leggyakrabban ezekben a beszédfordulatokban jelentkezik: Jómagam is azon a véleményen vagyok, jómagam is láttam az esetet, a bizottság elnökeként jómagam sem értettem egyet az előterjesztéssel, stb. Nem véletlenül használtuk a beszédfordulat szóalakot. Valóban inkább csak az élőszóbeli közlésekben szaporodik el a jómagam. Elég gyakran szerénykedő kifejezésként is élünk vele. Mások szerint: éppen a szerénytelenség megjelenítési formája, s a nagyzoló nyelvi magatartást példázza és idézi. A szépprózában is találkozhatunk vele, az értekező prózában már ritkábban. Vannak, akik úgy érzik, hogy a bizalmas nyelvhasználat szűkebb körét még nem lépte túl. A versek nyelvi szövegében is ritkán mutatkozik. De Hajnal Gábor Mint jómagam című költeményében már kulcsszóként emeli ki a versbeli üzenet lényegét: „S védtelen és üldözött, alázott,/ mint jómagam ...” Most szóljunk arról, mi a használati értéke a jó melléknévnek felsorakoztatott példáinkban. Erről már az is árulkodik, hogy mindig nyomatékos beszédhelyzetekben élünk vele, tehát elsősorban a nyomatékosításra szolgál. Ez a kifejező értéke a népnyelvben még gyakoribb. Baranyában például a jó rossz jelzős szerkezet jelentése: nagyon rossz. A jó- madár rosszalló nyelvi formában sem eredeti jelentésében minősít a j ó előtag, hanem a haszontalan, a léha személy viselkedését, magar tartását értékeljük vele. A jómagam, jómaga összetételekkel kapcsolatban az utótagról is azt mondhatjuk el, hogy értelmező jellegű, összetételszerű szerkezetekben a személyes névmás nyomósítására használjuk fel: egymaga, önmaga, ö maga. A jómagam tehát mindkét tagjában felkelti bennünk a kiemelésre, a nagyságra, az erőfokra, a nyomatékosításra való utalás képzetét is. dr. Bakos József uram, en megmondom nyíltan és őszintén, hogy az egész atomtól van. Igen. Az emberek, azzal a fene nagy tudományukkal csak úgy belepiszkálnak az atomba és máris kész az időjárás. Télén meleg, nyáron hideg, de ha télen hideg, akkor nagyon hideg, ha nyáron meleg, az nagyon meleg... Még egy Órába sem lehet belepiszkálni büntetlenül, nemhogy az atomba... Hát nincs igazam, uram? — Azt hiszem, tökéletesen. A sógorom is mondta, pedig ö egy nagyfejnek a pilótája, szóval ö is mondta, hogy a nagy fej is mondta, hogy nem vezet ez jóra... De hát az emberek ostobák és rohanunk a pusztulásunkba... öregem, el tudom képzelni, hogy jön majd egy nyár és megfagyunk, vagy, egy tél és megsülünk. .. És igaza van, az atom miatt. .. Úristen, mindjárt négy óra... Lejárt a munkaidőm... De azért jól kibeszéltük magunkat, ez a lényeg... Különben Kovacsevics vagyok... Kovacsevics József... — Igazán örülök, hogy megismerhettem magát, Kovacsevics úr... örülök, hogy ilyen rek- kenő hőségben azért a strandon lehet okos dolgokról is eszmét cserélni... Dudus vagyok... Dudus László, kérem tisztelettel... De én még maradok. .. Nekem két órakor járt le a munkaidőm... De hát tehetek én róla, hogy olyan bonyolult az ügyintézés egyes vállalatoknál? Ugye, hogy nem... Amikor ilyen meleg ez a mostani nyár... Viszlát, kérem tisztelettel. .. Holnao is kijövök két akta között... Gyurkó Géza — Meleg van.., — Az... — Én nem is emlékszem rá, uram, hogy mikor volt legutóbb ilyen meleg. Szavamra, nem is emlékszem rá... — Hogy mikor? Én emlékszem. Tavalyelőtt. De július végén. Az volt ám az igazi meleg. Még a kígyók is megizzadtak. .. Olyan meleg volt akkor... — Mikor? — Mondom: tavalyelőtt, de július végén. — Hát igen. A nagy meleg. Az mindig nyáron van. Ha télen lenne meleg, akkor télen lenne a nyár... 1 — ... és nyáron lenne a tél... — Ügy igaz, uram, pontosan úgy, ahogyan mondja... De én ám nagyon jól emlékszem olyan nyárra, amikor nem volt ilyen meleg, amikor majdnem tél ■ volt... Bizony, hogy jól emlékszem. — Na látja, öregem, erre meg én nem emlékezem... Mikor volt az nyári tél... — Az meg, kérem tisztelettel, éppen négy éve. Még a jegesmedve is fázott nálunk júniusban. .. Mert akkor június volt. Jól emlékezem, hogy még talajmenti fagyok is voltak. Igen, uram, talajmenti fagyok... Hát mit szól hozzá, hogy mire képes az időjárás... Mert, hogy, ugye, nyáron nagyon meleg van, télen meg hideg, az rendben van, érthető. De, hogy télen legyen a meleg... — Ez az, öregem, erre megint én emlékezem. Igenis volt olyan tél, hogy februárban félmeztelenül lehetett napozni. Mit szól hozzá, öregem, februárban napozni úgy, hogy... — Hogy mit szólok? Az atomtól van,
