Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-31 / 177. szám
Bontócsákány a régi Unicornis falában Kaukázusi ékszerek AZ IDŐ MINDIG HALAD, de haladása mintha nem volna egyenletes. Gyorsan közeledik a jövő, de még gyorsabban távolodik a múlt. Távolodik és egyre kisebb lesz. Filmeken látni ilyen trükkfelvételt, amikor valamit gyorsan kimozdítanak a képből, s egyre inkább ponttá szűkül össze, szinte pillanatok alatt. Ki tudná, s milyen mértékkel mérni a dolgok és események múlásának sebességét. Sokszor nem is órával, vagy esztendőkkel mérhető idővel, talán inkább az emlékezés egyre lassuló szívdobogásával. Ki gondolta volna, hogy a régi egyszerű Unicornis vendégfogadó annyira összetöpörödik, hogy- észre sem vesszük. Igaz, kicsinysége miatt táblát sem tettünk rá, ami mutatná egykori szerepét; mit szóltak volna az erre járó idegenek. Csak a házszám látszik rajta: Kossuth Lajos utca 28. Már akkor kezdte válla közé húzni fejét, amikor vele szemben felépült az egyemeletes „Gólya” vendégfogadó (Kossuth Lajos utca 19. szám). Mikor pedig felépítették az újabb hitű izraelita templom helyébe a fényes új Unicornis Szállót, már azt sem restell- te, hogy roskadozik. Szép ívű kapuját alá kellett dúcolni, nyugati falát hosszában megtámogatni. Most aztán betelt a végzete: a várkapu előtti térrendezés eltörli a föld színéről, a bontócsákány megkezdi munkáját a vén fogadó falai között. FŐÚTVONAL VOLT valamikor ez az utca, amikor még Belső-Hatvani útnak nevezték. Különösképpen nem A KÖZÉPKORBÓL lekot- tázott magyar világi dallam nem maradt reánk. Ami kevés zenei anyag feltűnik, mind egyházi vonatkozású. Pedig gazdagon virágzó zenéje lehetett, ami nemzedékről nemzedékre öröklődött. A számos históriás éneknek nyoma veszett, legfeljebb egyik-másiknak szövegét ismerjük. A regöléssel kapcsolatos dalokban némelyek pogány kori emlékek továbbélését gyanítják, de nem sok joggal. Először Sebestyén Sándor 1902-ben, majd tervszerűen csoportosítva Kerényi György publikált száz éneket ezekből a Magyar Népzene Tára 1953-ban megjelent II. kötetében. Szomorú igazság, az első magyar zenei bejegyzéseket a XVI. századi énekeskönyvek hagyományozták át az utókorra: a Hofgreff-féle kiadványban és Tinódi Lantos Sebestyén krónikás énekgyűjteményében találunk először hangjelzett szövegeket. Az énekmondók előadói praxisából nem ismerünk semmit, csak gyanítjuk gazdag tartalmukat. Az igricek királyi, főúri, nemesi udvarokban működtek. s egy részük szórakoztatta a köznépet vidám, pajzán nótákkal, a győztes csaták emlékét ápoló históriás énekekkel, vezéreket, királyokat dicsőítő dalokkal. Néha vallásos tartalmú szöveggel s a gyászos kimenetelű csata siratásával is bővült műsoruk. Mit nem adnánk, ha egy-két igricek tolmácsolta melódia lejegyzését megtalálnánk!... Az igricek nemcsak énekeltek, hangszerpengetéssel, talán citeraszerű tambúra- zengéssel kísérve éneküket, hanem szívesen fújták sípjukat is. A népes tánczenének konzerválói voltak. Bizonyára kóklerkedtek, ala- koskodtak, bohóckodtak, ko- méd iáztak is. Java részük nem mint költő és zeneszerző működött, hanem a néptől ellesett nótákat, táncmuzsikát terjesztette, variálta. Közönségük szívesen hallgatta danáikat, táncfiguráik zenéjét, bár az egyház mindig üldözte őket. AZ IGRIC SZÓ szláv eredetű, vigasságtevőt jelent. Ismeretes ez a szlovák nyelvben és a szlovénban is i^ric alakban, továbbá az Budai útnak hívták, pedig Budával kötötte össze Eger várát, hanem a Buda felé vezető úton legközelebb fekvő vár volt a névadója: Hatvan. A hatvani várnak pora sincs már, de „hatvani” jelző egész sereg akad Eger városában. A város falának déli . kapuja Hatvani-kapu volt, a tőle nyugatra fekvő városrész Hatvani-hóstya (Hatvani I.—II. negyed) benne a Hatvani-temető. (A Hatvani-kaputól kifelé vezető útvonal természetszerűleg a Külső-Hatvani út nevet viselte. A kaputól a várig haladó Belső-Hatvani utat rő- zsével fedték, így tették megbízhatóbbá a közlekedést a néhol süppedékes talajú egervölgyi városnak ezen a területén. A rőzseút a mai Dózsa György térig tartott, ahol a XVIII—XIX. században a Hosszúpince nevű vendéglő állt- afféle kis polgári étkező-italozó. Ennek az épületrésze már régen eltűnt, Eger városa 1881-ben még itt akart kőszinházat • építeni, a pincei rész most vált láthatóvá a térrendezés folyamán (Dózsa György tér 2. szám mögött), nyílása a Mekchey utcát biztosító beton támfalba mélyül. Ha elkészülnek Eger minden életviszonyra vonatkozó apró monográfiái, egyetlen témával foglalkozó kis történelmi összeállításai, valaki megírja majd az egri vendéglátóipar történetét is. Ebben a történetben jelentős részt kap a Belső-Hatvani utca. Itt volt a XVIII. század elején a „Fekete Sas” vendégfogadó, ennek a helyén építette fel a megyeházát Barkóczky Ferenc ukránoknál ihrec formában. Igriceink elmagyarosodott szlovákok lehettek, róluk elnevezett falvakat általában hazánk peremvidékein, szélein találunk. 1244-től kezdve olvasunk okleveleinkben róluk elnevezett falut, települést. Borsod megyében feltűnik Igrichi község, Zalában is hasonló nevű telek. Pozsonyhoz közel terült el Igrech falu, amelyet IV. Béla király 1244-ben a kápolnai egyházi birtokhoz csatolt. Torda megi'ében is találunk Igrechteluk elnevezésű telepet. Két igric tulajdonnevét ismerjük. Az 1446-ból való oklevél Iván nevű zenészt emleget, aki neve után ítélve szláv lehetett. Az 1449. évi irat Egri Balázs igricről szól, akinek neve magyar csengésű. A középkori oklevelek számos elnevezéssel illették az énekmondókat. Igricen kívül regös, iocula- tor, trufator (trufa, azaz tréfa szóból képezve) kobzos, lantos, hegedűs, combi- bátor néven emlegetik őket. A mimus, historio és scurra szó is bohóckodó zenészt jelent. Lehet, hogy Volt árnyalati különbség köztük, de valószínűleg a sok elnevezés java része szinonim értelmű. Annyi bizonyos, hogy az igricek, regösök, majd a későbbi századokban a lantosok királyi udvarokban is énekeltek, s az utóbbiak többsége latin műveltséggel rendelkezett. Tinódi magát mindig lantosnak tekintette. Az énekmondók működését kezdettől fogva üldözte, elítélte az egyház, mert műsorukon szerepeltek a vezérek korából való, pogány- kori históriák. Továbbá kifogásolta őket a papság verseik tartalma, sikamlós kifejezéseik, laza erkölcsi felfogásuk, legtöbbjük alacsony műveltségi színvonala miatt. Már Gellért püspök, majd 1200 körül Anonymus emlegette a sokszor idézett Ges- tájában. Ennek bevezető prológusában garulo canto ioculatorum-ról, azaz énekmondók csacsogó énekéről emlékezett meg. Krónikájában még három ízben szerepelnek a ioculatorok a vezérek korának eseményeivel kapcsolatban. Az egyház álláspontja később sem enyhült meg irányukban. Az 1279. évi budai püspök, mellette az „Oroszlán”, amely emeletes megoldásával, belső térképezésével már a kényesebb igényeket is kielégítette.” (Ma a munkásőrség központja.) Tovább a „Gólya”, vele szemben a régi Unicornis. A városnak tehát itt volt a „szállodasora”, egymástól alig eltérő időkben, de mindig a vár vonzásában. Annyira igaz ez, hogy ezen az útvonalon működött a múlt század végétől a második világháborúig a „Nemzeti Szálló”, a Jókai utca sarkán levő emeletes háztömbben és itt építették fel az új Unicornist. A VAROS MAKLARI- KAPUJANAL emelkedett a Szarvas vendégfogadó, véle szemben a népi Kékszőllő, nagy „beálló” udvarral. A harmadik szállodagóc a fürdőhöz vezető úton volt, Itt a Korona vendégfogadót már az 1787-ben készült Sartory- féle térkép is bejegyzi így: Wirtshaus. Ezen a területen bontakoztak ki a város fürdőszálló-tervei, de igazában sohasem valósultak meg. Amikor Eger 1934-ben szinte másfél évtizedes küzdelem után megkapta a gyógyfürdő jelleget, kénytelen volt fürdőszállóvá kinevezni az 1928- ban újjáépült Koronát, de az ténylegesen sohasem felelt meg ennek a célnak. A vendéglátóipar történetírója feljegyzi még a Széchenyi és Kaszinó szállodák nevét is, az első az Alkotmány utcában, az utóbbi a Széchenyi utcában működött ennek az évszázadnak első évtizedeiben. zsinat 8. pontja eltiltja, a papokat az ioculatorok és históriák hallgatásától. A 180 évvel későbbi szepesi zsinat 38. kánonja is rosszallja működésüket. Még három XVI. századi iratot idézhetünk, amely elítéli játékukat. A nagyszombati kódex kárhoztatta az igrich beszédet: a Nádor-kódex a nyelv 24 bűne közé sorolta az ig- ricdalt. A Virgínia-kézirat szerzetes szerzője pedig töredelmesen meggyónta bűnét: „hallásomba vétkeztem, mert hallgattam vígságokat, énekmondásokat”. DE A KIRÁLYOK, főurak, a nép szívesen szórakoztak hangszerrel, talán citera-, tamburapengetéssel kísért nótáik mellett. Birtokokat is adományozott nekik a király. Erről tanúskodik III. Endre 1292-ből kelt oklevele, amelyben telket ajándékozott az igriceknek. De helyük lassanként megszűnik a kir^M udvarban a XIV. százáéi folyamán, s a regös, hegedős, lantos veszi át szerepüket. A regös szóval először tulajdonnévként 1219- ben találkozunk oklevélben. Dr. Sonkoly István P. BTESSON: Színhely egy kis francia falu, kedvelt kirándulóhely. A vonattal érkezőket általában L acombe pap a fogadja, kétlovas konflisával. Monsieur Lacombe-ot úgy ismerik a környéken, mint a káromkodás nagymesterét. Egy szép napon odalép hozzá egy fiatalember, és így szól: — Lacombe papa, húsz frankkal többet fizetek, csak most az egyszer ne károm- kodjon. Értse meg, ott áll a menyasszonyom az anyjával ... — Ne agoódjon, fiatal barátom, minden rendben lesz. A fiatalember felülteti a A Közép-ázsiai és kaukázusi ékszerek, ötvösmunkák a XIX—XX. században című kiállításon a Munkásmozgalmi Múzeumban 200 műtárgyat mutatnak be, többségük ezüstből készült, a XIX. század közepétől a XX. századig, s napjainkig bezárólag. A kiállított műtárgyak Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban, Kirgiziában, Dagesz- tánban. Örményországban és Grúziában készültek. E művészet alapjait a sok évszázados közép-ázsiai és kaukázusi esztétikai elképzelések és a helyi ötvösmes- terek művészete képezi. A közép-ázsiai és a kaukázusi népek arany- és ezüstműves- sége teljesen eltér és különbözik az orosz, a nyugateurópai és távol-keleti mesterek munkáitól. Az üzbégek és tadzsikok ékszereinek mintázatában uralkodó szerepe van az „isz- limi” ornamentikának (ez a legtöbb esetben fiatal növényi hajtás), melyet virágzó rózsa, virágok, levelek és szép szirmú virágok, s ezek között medalionok egészítenek ki. A tadzsik ékszerek sok tekintetben közel állnak az üzbéghez, de következetesen kevesebb drágakövet alkalmaznak, gyakrabban használnak korallt és az ornamentikáik egyszerűbbek. A türkmén ezüstékszerek sajátosak, méretükben és formáikban szoros ritmus és súlyos monumentalitás, művészien egyszerű mintázat jellemzi őket. Ezek az ezüst- és aranyozott ékszerek, kameol, színes üveg, néha türkisz díszítéssel nagyon különbözőek: csatok, kendőtartók, halántékgyűrűk, gúla alakú függők, csüngődíszekkel emlékeztetve a közép-ázsiai mecsetek és mecLreszék árkádjaira és boltíveire. Dagesztán ötvösművészetét dargin, avar és lak nemzetiségű mesterek munkái képviselik. Súlyos kar- perecek, amelyeket elborítanak az apró ezüstgömbös díszítések, különféle fonatú láncok, hosszan lecsüngő függők, hold alakú madaras fülbevalók és még sok más ékkét hölgyet, a kocsis meglendíti ostorát és már-már a szokásos cifra káromkodást akarja kikanyarítani — de idejében eszébe jut a fiatalember kérése. A lovaknak pedig eközben eszük ágában sincs elindulni. — Gyű — húzza a szót bizonytalanul Lacombe papa, a lovak azonban meg sem moccanak. A kocsis megvakarja a tarkóját, gondolkodik egy sort, aztán lemászik a kocsiról Odaballag lovaihoz, és valamit súg előbb az egyiknek, aztán a másiknak a fülébe. A két jámbor állat elégedetten bólogat — aztán nekiindul. — Ugyan, mit mondhatott neki? — kíváncsiskodik a lány. — Bizonyára alaposan lepocskondiázta őket — válaszol az anya. — Csak azt nem értem, hogy ez a hülye miért nem káromkodott amúgy jóízűen, ahogyan minden normális ember szokott. Fordította: Gellért György szer képviseli a dagesztáni ötvösök munkáját. Az örmények földjén készített ékszerek nemcsak Ar- méniában. hanem másutt is híresek voltak. Díszöveket, karpereceket. gyűrűket, tálcákat, kannákat gyártottak. Díszövcsatjaik nagyon hasonlítanak a világhírű örmény khacskarakra (csipke- szerűen kifaragott kőkeresztekre). Azerbajdzsánban - tradicionális női ékszereket készítettek, a díszövek örvendtek nagy népszerűségnek. A grúz bortermelők mindig nagy gondot fordítottak a vendégváró asztal és felszerelés tárgyaira, melyeket az ötvösök-fémművesek művészi munkája képezett; különKarakalpak melldísz a XIX. századból (MTI fotó — KS) böző boroskancsók, bormerítő kupák és poharak formájában. A kiállítás a hagyományos ékszereken kívül betekintést nyújt a fent felsorolt köztársaságok népeinek viseletébe és a viseletek kiegészítő darabjaiból öveket, tőröket stb. mutat be. A. kiállítás augusztus közepéig tart nyitva. Simon J. Zaven Őszies jelenségek a Hortobágyon Őszies jelenségeket figyeltek meg a Hortobágyon a nemzeti park szakemberei. A szokottnál hűvösebb nyári időjárással, a reggeli ködökkel magyarázzák, hogy az aranysárga és lila szirmú sziki őszirózsa három héttel korábban virágzik az idén, mint más esztendőkben. A bíbicek csapatokba verődnek, mint ősszel, pedig még mesz- sze van az útrakelés ideje. A pólingók és a szélkiáltók mozgása is olyan, mint amikor már vonuláshoz készülődnek. (MTI) KOSSUTH 8.25 Laboratórium: az erdő. 8.55 Verbunkosok, nóták. 9.44 Zenés képeskönyv. 10.05 Gyermekhősök találkozója. 10.35 Kamaramuzsika. 11.41 Magányos utazás, 12.35 Törvény- könyv. 12.50 A rádió dalszínháza. Marica grófnő. 14.19 Régi magyar dalok és táncok. 14.49 „Egy kis mennydörgés szívem dobogása”. 15.34 Folytatásos mese, amelyben megszólal a beszélő hegy. 15.48 Tanár úr, kérem. 16.05 A nemzeti- közi munkásmozgalom dalaiból. 16.20 Simon András hegedül. 17.07 Fiatalok stúdiója. 17.32 Brahms: Három kvartett. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 A zeneirodalom remekműveiből. 20.05 Válságok és teóriák. 20.35 Üj operalemezeinkből. 21.28 Az ostromlott Afrika. 21.48 Daróci Bárdos Tamás: Svád bál. 22.10 Sporthíradó. 22.25 Világ- történelem dióhéjban. 22.32 Színészek sanzonfelvételeiből. 22.50 Meditáció. 23.00 Lemezmúzeum. 23.29 Kamarazene. PETŐFI 8.33 Társalgó. 10.36 Zene- délelőtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.23 Bélyeggyűjtőknek. 13.28 Éneklő ifjúság. 14.00 Kettőtől hatig. 18.00 Tip-top parádé. 18.33 Beszélni nehéz. 18.45 Nóták. 19.20 Mit olvashatunk a Béke és Szocializmus c. folyóiratban? 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Mindenki könyvtára. 21.06 Félóra a Muzsikás együttessel! 21.36 Híres zenekarok albuma. 22.00 Suppé operettjeiből. 23.15 Dzs ess zf elvételekből. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — A stúdió zenés vetélkedős kívánságműsor. Szerkeszti: Zakar János — Egészségünk védelmében. Dr. Pénzes Géza jegyzete — A veszélyes ételekről — Hogyan jönnek létre az étel- mérgezések — A mérgezések megelőzéséről — A Morricone zenekar játszik — 18.00 Észak-magyarországi krónika — Lap- és műsorelőzetes... TS3 16.35 Állatábécé. 16.50 A bátyámnak klassz öccse van (csehszlovák film). 18.40 „Made in USSR”. 19.20 Tévétorna, 19.30 Tv- híradó. 20.00 Veszélyes nyomozás (NDK filmsorozat). 21.10 Nézőpont. 22.10 Tv-híradó 3, 22.20 A Szovjetunió népeinek VII. nyári szpartakiádja. 2. MŰSOR 20.01 Richard Strauss: A rózsalovag (opera). Kb. 21.10 Tv-híradó 2. 1979. július 31., kedd Dr. Kapor Elemér Kik voltak az igricek? Grúz borosedények
