Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-28 / 175. szám

Rosszemberek Ai. eastern, amt nincs Azt, hogy Szomjas György easternt csinált — a vad­nyugati történet mintájára fordítsuk a szót vadkerti­nek — már egyszer leírták a rendezővel kapcsolatban, a Talpuk alatt fütyül a szél elkészülte után. Most a Rosszemberek című alkotá­sának bemutatásával arra szolgáltat bizonyítékot, hogy következetesen próbálja a magyar kalandfilmek e kü­lönös- válfaját megteremteni. Lássuk, hogyan sikerült! Az ötlet mindenesetre igen tetszetős. Hiszen a néző, aki vonzódik a cowboykalapos, bőrszereléses, csípőből tü­zelő, indiánokkal megküzdő kemény vadnyugati legé­nyekhez, miért ne vonzódna ugyanúgy a lobogó gatyás, pörgekalapos, urakat kirab­ló, pandúrokkal csatározó magyar betyárokhoz? Nem kell nekünk Amerikába menni a vad romantikáért, termett az hazai földön is. A föntebbiek értelmében Szomjas György produkció­ja teljesen illúziót keltő. A sztori az, hogy a 48-as szabadságharc bukása után az elszegényedett parasztok sokasága kényszerül arra, hogy rablással szerezze meg az életben maradáshoz szük­ségeseket. A Balaton kör­nyéki betyárbandát Hegyes- sy János főszolgabíró üldö­zi, nem túl sok meggyőző­déssel, hiszen ő , maga sem szimpatizál túlzottan azok­kal az urakkal, akik azon az áron gazdagodtak meg, hogy behódoltak az önkény- uralmi rendszernek. Amikor azonban öccse felakasztatása megtorlásaként, az addig csak fosztogató bandavezér, Gelencsér Jóska megöli a marcali bírót, egyértelművé válik számára, hogy csele­kednie kell. És megkezdődik az üldö­zés. A környékbeli szegények által seg'ített betyárokat azonban csak árulás révén lehet elfogni. Erre vállalko­zik felesége biztatására az alvezér Soromfai. A vég persze nem kétséges. De addig még látunk csárdabeli mulatozást, buja és lágy szexjeleneteket, lo­vasüldözést ugratással, vízen átgázolással, halált haslö­vés, fejlövés, szívlövés, szem­kilövés, hasba szúrás, akasztás következtében, ezenkívül vér­ittas állatmészárlást. A ha­talmas jobb- és balegyene­sek, horgok és rúgások in­kább csak hangulatkeltő Ki­egészítésnek számítanak. Humorizálni persze nem nehéz e vérfürdőn — amely­nek látványa mintha az utóbbi időben' túlzottan el­szaporodott volna a vetítő- vásznon. Komolyabb feladat számba venni, mi okozza a csalódottságot a film láttán. Hiszen a Dobat Péter és Szomjas György által megírt forgatókönyvbéli alaphelyzet nyilvánvalóan megfelel a történelmi tényeknek. A cse­lekményt kétségkívül érté­kessé teszi, hogy, bár nem fordulatos, ám az egymást követő események olyan jó ritmusban, pergőén követik egymást, hogy — egy-egy apróbb zökkenővel — mind­végig leköti a néző figyel­mét. A föntebbiekből már kitűnhet, hogy az e tárgy­körnél megszokott „kellé­kek” is a helyén vannak. A színészek munkáját, Dzsoko Roszicsét, Derzsi Jánosét, Dörner Györgyét, Kiss Ma­riét, Benedek Miklósét csak dicsérni lehet. Akkot hát? Nos, a baj, úgy tűnik, alapvetően ott leilet, hogy míg a western által bemu­tatott magányos hősök ko­ruknak többé-kevésoé való­ban hősei voltak, mezt va­lamiféleképpen egy fej.et­tebb társadalmi rend előőr­sei, addig a mi betyárjaink tettei csak ideig-óráig hor­doztak előbbre lendítő erőt, ha egyáltalán hordoztak. Mivel Szomjas György és Dobai korrektül állította fel az alaptételt, a közönség számára tíz perc múlva vi­lágossá is válik, hogy érte­lemszerűen nem a rossz emberekkel, hanem az őket üldöző Hegyessyvel kellene érzelmileg azonosulni. Azzal az emberrel, aki végül is fölszámolva a bandát, meg­teremti annak a lehetőségét, hogy a Balaton partján is létrehozzák a vasutat, s ez­zel bekapcsolják e vidéket Magyarország, illetve Euró­pa gazdasági vérkeringésé­be. .. A filmek jelentős részénél persze nem hiba, ha a néző „kívülről” figyelheti az ese­ményeket. A kalandfilmek, westernfilmek egyik alap- követelménye viszont, hogy szívvel-lélekkel drukkol­hassunk a fő figuráért... Az eastern tehát pillanat­nyilag úgy tűnik, igaziból nem született s tatán nem is születhet meg, ezen el­lentmondás okán! Németi Zsuzsa Védelmet az értékeinek] Néhány kilométerre Hat­vantól, félreeső kis község Boldog. Neve kimaradt az úti- és tankönyvekből; nincs műemléke, termál­vize, romantikus folyó-, vagy tópartja. Elhúzódva a világ lár­májától, csendben élte mostanáig a maga szegény, s ma már mind módosabb életét. Mostanáig. Az utób­bi időben ugyanis egyre növekvő vendégjárás indult meg errefelé. Érkeznek ide vidékiek és pestiek; hétvé­geken kül- és belföldi ko­csik hajtanak a főutcán... S indulnak vissza felpakol­va délután. Telve a cso­magtartók cserépedények­kel. régi. díszes ruhadara­bokkal. hajdani használó­inak ma már értéktelen eszközökkel. És ezek pár nap múlva már ott állnak tízszeres áron a régiség­kereskedők. bécsi zugbol­tok kirakataiban, kétes íz­lésű szobák polcain. Ha valaki Boldog hatá­rába érkezik, az út két ol­dalán már látja a földeken „ráncolt” bőszoknyában hajlongó asszonyokat. Itt is, a községben másutt is, úton-útfélen találkozik az ember a népviseletben já­ró, dolgozó öregekkel, fia­talokkal. Boldog megőrzött vala­mit múltjából. De meddig?.' Rövid idő alatt kifosztot­ták a községet, hogy a hí­res, szépen festett lámpái­ból már mutatóban sem ma­radt, s csak néhány makacs öregember tudott ellenáll­ni az üzletelők, vendégek lehengerlő kufárkodásának. Talán a megyében az utol­só község, ahol népi mű­vészetünk oly becses érté­kei — ha megcsonkítva is, de — megmaradtak. S ahol most már ezekből még egy tájházra való is alig jött össze. Pedig olyan kincsek ezek, amelyeket aligha pó­tolhatnak a kerékpárzo­mánccal festett tányérok, műszálas anyagra hímzett blúzok, a festett babák. Ezek az üzletnek készül­nek. A valódikban viszont csak a kereskedők szima­tolták meg a könnyű pénzt. Eme értékekkel eddig — az arra hivatottak közül — nem törődött senki. Most már lassan nem is lesz mivel! — czi — lfoltozatos programok, szinuonalas munka Mérlegen a megyei úttörőház tevékenysége A szemet gyönyörködtető épületet 1972 őszén vehet­ték birtokba a kék- és piros- nyakkendősök. Ezt követően az egri Hámán Kató Megyei Üttörőházban mind változa­tosabbá formálódó progra­mok várták az általános is­kolásokat: a szórakozni és művelődni vágyó fiúkat és lányokat. Az itt dolgozó munkatársak nemcsak a már bevált módszereket alkal­mazták, hanem keresték és meg is -találták az eddiginél hatékonyabbakat. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a közelmúlt­ban megtárgyalta az itt fo­lyó tevékenységet. Ennek so­rán nemcsak az eredménye­ket mérlegelte, hanem a gondokat is számba vette. Napi ötszáz látogató A hajdani érdeklődés ma sem csappant meg. Ezt bizo­nyítja az is, hogy naponta általában ötszázan keresik fel az intézményt. Jönnek a kikapcsolódást, az ismeret­gyarapítást remélő gyerekek, s nem hiányoznak a felnőtt úttörővezetők sem, akiket itt készítenek fel a jövőbeli fel­adataik maradéktalanabb el­látására. Itt kapott otthont — s ez egyáltalán nem vélet­len — az a Harlekin báb­csoport, amely kétszer nyer­te el a Kiváló együttes cí­met. Erre alapozva vállal­hatták azt 1976-ban, hogy ellátják az országos bábjá­tékos módszertani központ szerepkörével járó teendőket is. Évente 24—27 szakkör mű­ködik, tömörítve nemcsak a barokk városban élő tanuló­kat, hanem a falusi diákok egy részét is. Az idei bene- vezők különböző életkorúak és felkészültségűek, mégis összeköti őket a hasonló ér­deklődés. Az egyes foglalko­zásokon hasznos tudnivalók sorát sajátítják el. Méghozzá nem iskolás, hanem játékos jelleggel. Közben megisme­rik egymást, ízelítőt kapnak a közösségi magatartás ábé­céjéből, alakul világszemléle­tük. Túlzás nélkül állíthat­juk, hogy az így szerzett él­mények egészségesen for­málják sorsuk további ala­kulását, s megkönnyítik szá­mukra a pályaválasztást. Szívesen várták, s ezentúl is készséggel fogadják majd — többek között — a mo­dellezést, a fotózást, a fizi­kát, a kémiát, a csillagásza­tot, a könyveket, az orosz levelezést, a fúvószenét, a néptáncot, a bábozást, az eszperantót, a képzőművé­szetet, a gépjárműveket, a természetet, a linómetszést, a régészetet, a tájékozódási fu­tást kedvelőket. A felsorolás is érzékelteti a sokrétűséget: ebből a gaz­dag kínálatból mindenki a neki leginkább tetszőt vá­laszthatja ki. Ezzel persze nem zárult a kör. A vetélkedők, a talál­kozók, a túrák, a kirándulá­sok, a meseszobai összejöve­telek, a gyermekszínházi elő­adások, a filmvetítések is le­kötik, a kisebbeket és a na­gyobbakat egyaránt. Gondok közelről így aztán érthető, hogy a sokesztendős igyekezet mél­tatásaként az 1979. május 20- án megtartott úttörőházi gyermeknapon megkapták a KISZ Központi Bizottságá­nak vörös selyemzászlaját. A sikerek mellett persze számos nehézség is akad. Mindössze hatan irányítják az itteni munkát, épp ezért meglehetősen lekötöttek, hi­szen a ház minden hétköz­nap reggel héttől este hétig tart nyitva. A vasárnap csak papírforma szerint kivétel, hiszen a hely hiányában máskor nem szervezhető programokat általában ekkor rendezik. Anyagiakban sem bővel' kednek. Igaz, sokat jelent a társadalmi segítség, de min­1979. július 28., szombat WILINSKA DERECKI: Réges-régen, emberemlé­kezet előtt, a Földközi-tenger egyik szigetén levő királyság fővárosában, a piactér egyik pálmafája tövében ült a bölcs Fenikszosz. Ógörög köntöst viselő emberek se­reglettek köréje. Szótlanul várták, hogy a bölcs gondo­lataiba mélyedt Fenikszosz mikor figyel fel rájuk. És a bölcs egyszerre csak felemelte a fejét. — Fenikszosz! Hagy Fe­nikszosz! — kiáltotta ázom nyomban egy elcsigázott ar­cú, szegényes öltözetű férfi. — Mondd meg, kérlek, ho­gyan lehet az ember bol­dog? — Igen, igen! Mondd meg hát! — kapott a szón a tö­meg. Fenikszosz lehajtotta a fe­jét, és néhány percig gon­dolkozott. Valamennyien türelmesen vártak. A bölcs végül derűs tekintettel nézett végig a tömegen. — Hogy valaki boldog le­gyen — kezdte —, ahhoz jó egészség és rossz emlékezet szükséges. — ó-ó-ó! — suhant végig a tömegen a kiáltás, akár a forgószél. Most egy koros férfi lépett elő. — Ó, bölcs Fenikszosz! — kiáltotta. — Én fiatal nőt vettem feleségül. Mit tegyek, hogy hű legyen hozzám? — Egy pillanat — felelte Fenikszosz. — Ez komoly kérdés. Gondolkoznom kell... Üjra gondolataiba merült, és a tömeg megint várako­zásba dermedt. — Tehát, a dolog így áll... — szólalt meg végül a bölcs. — Hogy az ifjú asszony hű legyen, ahhoz az szükséges, hogy télire ne vásárolj neki szandált, és gondoskodj ar­ról, hogy a gyermeke nyáron szülessék. — Ó-6-6! — szállt végig az elragadtatott kiáltás a tö­megen. — Köszönöm neked, ó böl­csek legbölcsebbike! — kiál­totta a koros férfi, és a tö­meg között utat törve, haza­szaladt. — Ó Fenikszosz — fordult a bölcshöz egy leány —, mi­kor ismerem meg végre a férjemet? Erre a kérdésre Fenikszosz azon nyomban válaszolt: — A férjedet, szépséges leányzó, csak öt esztendővel a házasságkötés után isme­red meg. Meg kell jegyezni, hogy a bölcs Fenikszosz olyan igaz­ságokat nyilvánított ki, ame­lyeket később más gondolko­dóknak tulajdonítottak. De akár így van, akár úgy — Fenikszosz hírneve napról napra nagyobb lett. És tÖT - tónt egyszer, hogy. a sziget uralkodója is felkereste a bölcset. — Te vagy az a híres-ne­vezetes Fenikszosz bölcs, akiről mindenütt csodákat regélnek? — kérdezte a ki­rály. — Igen, Fenikszosz a ne­vem — válaszolt a bölcs. — És igaz az, hogy hibát­lanul válaszolsz a kérdések­re, sőt még a jövőbe látás tehetségével is dicseked­hetsz? — kérdezte a király. — Igyekszem, uralkodóm... — Akkor mondd meg, mit tegyek a közvetlen környe­zetemhez tartozó gáncsosko- dó kritikusokkal? Talán bán­jak el velük rövid úton? A bölcs lehajtotta a fejét. — A kritikusokkal a leg­kevésbé sem szabad elbánni — szólt. — Inkább arra ügyelj, hogy hízelgőkbe ne botoljál, akik szíves-örömest hajbókolnak előtted. — Te vagy az ókor böl­cseinek legbölcsebbike, Fe­nikszosz! — kiáltotta a ki­rály. — De mondd meg ne­kem, mivel én nem érem fel ésszel, miért laksz te pálma­fa tövében, táplálkozol a fa gyümölcsével, csillapítod szomjúságodat forrásvízzel, holott másoknak, akik száz­szorta ostobábbak, százszor kevésbé műveltek és becsü­letesek nálad, pompás házuk, kövér nyájuk és óborral teli pincéjük van? A bölcs keserűen elmoso­lyodott. — Ezt nem éntőlem, ha­nem önmagadtól kell meg­kérdezned, ó királyom. így válaszolt az ógörög uralkodónak az ógörög bölcs, mert ő, mint igazi bölcshöz illik, nemcsak saját maga gondolkodott, hanem mások­nak is módot nyújtott a gon­dolkodásra. Fordította:- Gellert György den gondot — például a félj sőtárkányi tábor zökkenő- mentes üzemeltetését — nem lehet ebből a forrásból meg­oldani. A tárgyi adottságok sem a Iegrózsásabbak. Az audio­vizuális és egyéb szemlélte­tőeszköztárt gyarapítani kel­lene, ugyanis a követelmé­nyek növekednek, s ezekkel mindenképpen lépést kell tartani. A jelenlegi sokszo­rosítási eljárás nem teszi le­hetővé a módszertani kiad-' ványok és a propaganda­anyagok nagy tömegű előál­lítását, holott ezt a minden­napos gyakorlat igényli. Ki­csi a bábkészítő műhely, egyre nehezebb a raktározás, a Harlekinnak nincs önálló technikusa és műhelyvezető­je. A jogos kívánságokat senki sem vitatja, ám a költ­ségvetés jelenlegi összege határt szab az életképes, a szükséges intézkedéseknek. Kevés a hely > Nyitáskor még mindenki nemcsak korszerűnek, ízlé­sesnek, hanem tágasnak is tartotta az épületet. így is volt, ám a kedvező vélemény hamar megváltozott, hiszen a fokozódó érdeklődés zsúfolt­ságot szült. Egy teremben például két-három szakkör tevékenykedik. Épp ezért időszerű lenne a tér és a te­rületnyerés tervezése. Még­hozzá nem a holnapok, ha­nem a holnaputánok igényei­hez méretezve. Mindez persze nem megy úgy, mint a karikacsapás. A feltételek fokozatos javítása — s ezt a végrehajtó bizott­ság is hangsúlyozta — azon­ban elérhető, ha erre megfe­lelő ütemtervet dolgoznak ki. A hatodik ötéves terv során több jó elképzelés valósulhat meg. Kell is ez, hiszen a fel­növekvő nemzedék érdeké­ben hozunk ezzel áldozatot, s ilyen esetben nem helyes fukarkodni... (pécsi) Béke és Barátság Kupa Egerben A KISZ Eger városi Bi­zottsága és a Heves megyei Tájfutó Szövetség szervezé­sében július 26. és 31. kö­zött rendezik meg Egerben és környékén a hagyomá­nyos Béke és Barátság Kupa eseménjteorozatát. Az ötnapos versenyre Er­furtból, a bulgáriai Lovecs- ből, Pietkov-Trybunalskiból és Eger általános iskoláiból érkezett hatvan kisdiákot csütörtökön Rabóczky Lajos, a városi KISZ-bizottság tit­kára köszöntötte a felsőtár - kányi KISZ-táborban. Pénteken a négy ország általános iskolás korú tájé­kozódási futói Bujdosókőre kirándultak, ahol edzőver­senyt tartottak a számukra. A délutáni programban egri városnézés szerepelt, majd este a hatvani művelődési központ magnósklubja ren­dezett zenés műsort a gyere­keknek. Ma délelőtt a tájé­kozódási futóverseny első ré­szét bonyolítják le a Berva- tetőn. Vasárnap a diákok kiránduláson vesznek részt, melynek keretében megte­kintik a bélapátfalvi új ce­mentgyárat. majd Szilvásvá­rad és a Szalajka-völgy ne­vezetességeivel ismerkedhet­nek meg. Hétfőn ugyancsak a Berva-tetőn kerül sor a verseny második részére, vé­gül a díjkiosztó ünnepség és a búcsúest zárja a Béke és Barátság Kupa idei rendez­vénysorozatát. « 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom