Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

Miért nem hagynak dolgozni? NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt levelet kaptam az egyik nagy — vagy éppen ä legnagyobb — gépipari tröszt ifjú fiziku­saitól. Négyen voltak, valamennyien társadalmi ösztöndíj­jal tanultak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Termé­szettudományi Karán, jeles, illetve kitűnő eredménnyel végeztek, nagy tervekkel és elhatározásokkal léptek ki az egyetem kapuján és léptek be első munkahelyükre, a ta­nulmányaikat hosszú éveken át finanszírozó nagyvállalat­hoz. E belépés után fél év sem telt el, hogy megírták a már említett — és nagyon keserű hangvételű — levelüket, amelynek lényege: hatévi kemény tanulás után, nem akármilyen minősítés birtokában, olyan munkát végeztet­nek velük, ami jószerével betanított munkásoknak való: ülnek az anyagvizsgáló laboratórium műszerei előtt, nyo­mogatják a gombokat, kapcsolgatják a kapcsolókat, s a műszerek jelzéseit különböző űrlapokon rögzítik. Mindezt a legmagasabb fokú és rangú fizikusi képesítéssel. Beszélgettem a levélírókkal és nagyon tanácstalan vol­tam. Nem tehettem mást, mint sajnáltam őket. Nem is any- nyira azért, hogy diplomával a zsebükben valóban csak be­tanított munkásnak való munkakört látnak el, hanem in­kább a naivitásuk, a tapasztalatlanságuk miatt. Ök akkor még nem tudták — sajnos, gondolom, azóta már megta­nulták —, hogy a felsőfokú iskolai végzettséggel fémjelzett szaktudásnak nálunk korántsincs mindenütt olyan nagy rangja és becsülete, mint azt a friss diplomások a kezdet­ben hiszik. Bizonyos szakmákban, bizonyos pályákon ta­gadhatatlan a túlképzés, s amikor e szakmák fiatal műve­lői kikerülne.- az egyetemekről, a főiskolákról, sok esetben bizony csak a rutinmunkák jutnak nekik, mert — mennyi vizsgálat, szociológiai elemzés, munkagazdaságtani tanul­mány bizonyítja ezt — nálunk meglepő nagyvonalúsággal bánnak a szellemi energiával. E nagyvonalúság egyik jele a négy fizikus esete; a másik jele, hogy amikor a már úgymond — befutott, szakmájában rangot és pozíciót szer­zett szakembert terhelik agyon olyan rutinfeladatokkal, amelyek miatt egyszerűen képtelen a magas színvonalú szakmai munkára. Eszembe jut jó ismerősöm, a szakmában nagy hírű híradástechnikai mérnök esete: főmérnöki beosz­tást érdemelt és kapott, s ettől kezdve pokol lett az élete. Azt már beosztott mérnökként is kénytelen-kelletlen el­fogadta, hogy gyakran neki kell ellátnia a hiányzó segéd- személyzetre váró tennivalókat is. De főmérnökként, né­hány év alatt szó szerint belebetegedett abba, hogy nem hagyták dolgozni. Felettesei nem vették tudomásul, hogy ő elsősorban mérnök, kiváló kvalitásokkal rendelkező mű­szaki szakember, akinek egy-egy ötlete, gondolata, műsza­ki megoldása, javaslata százezreket és milliókat hozhat a „konyhára”. Rangjával és beosztásával együtt jártak olyan megbízatások, olyan tennivalók is, amit kötelességszerűen elvártak tőle, de amihez neki sem kedve, sem érzéke, sem energiája nem volt. ö alkotni szeretett volna és nem rep­rezentálni; ő műszaki megoldások kifundálására szánta az életét, nem pedig a jelentések gyártására, a túlburjánzó adminisztrációra, a végeláthatatlan értekezletekre stb. Tudta, hogy e sajátságos munkamegosztásban a látszólag értelmetlen tevékenységnek is helye, szerepe van, csak azt nem értette, miért neki kell az efféle tennivalókkal törőd­nie? S mert e kérdéseit nem rejtette véka alá, egy idő után nem volt maradása. Ma betegen és csalódottan dolgozik egy jelentéktelen kis munkahelyen, de — mert a szakmá­jának élhet — még mindig több hasznot hajtva, mint a nagy hírű üzem első műszakijaként. Említhetem —, hogy ne csak műszaki szakemberek kö­réből hozzam a példákat — a fiatal, tehetséges, energikus pedagógus esetét. Előléptették igazgatóhelyettessé, s ő az­zal a hittel fogadta az előléptetést, hogy most bizalmat és lehetőséget kapott pedagógiai elképzeléseinek megvalósítá­sára. Azóta alig telt el fél év, s életének gyötrő gondjai, hogy miként menekülhetne a „megtisztelő” beosztástól. Szak­mánybán készíti az iratokat, a leltárokat, túlórákat számol és sorbaáll a kollégák fizetési borítékaiért; a szakma — sajnálkozva ugyan —, de mint pedagógust „leírta”. Néhány évvel ezelőtt készült az a tanulmány, amely a szellemi foglalkozásúak munkakörülményeit vizsgálta, ele­mezte. Ebből többek között kiderült, hogy például az alko­tó műszakiak, napi munkaidejüknek mindössze egyharma- dát fordíthatják a tulajdonképpeni szakmai tevékenységre. A többi idő elmegy erre-arra, mindenféle olyan tennivaló­ra, amelyek ellátásához legfeljebb a középiskolai érettségi kellene. A vizsgálat készítői perszenem fogalmazták meg a kérdést, de minden megállapításukból csak az csendült ki: miért nem hagyják ezeket az embereket delgozni? Miért van az, hogy bizonyos esetekben többnyire szemrehányóan fölemlegetjük a diplomások képzésének költségeit, ám amikor arról van szó, hogy ugyanezek a diplomások — tisz­tesség ne essék! — „favágó” munkára kényszerülnek, ak­kor senkinek sem okoz fejfájást, hogy mibe is kerül ná­lunk egy-egy diploma. TÖRTÉNELMI TÉNY: szellemiekben gazdag ország vagyunk. Olyan gazdag, hogy a világon szinte egyedülálló pazarlást engedhetünk meg magunknak. Ennek gazdasági kárait a jelek szerint kibírjuk. De, hogy miként bírják ki az emberek, akiknek szakmai tevékenységét lehetelenné "esszük, az alighanem senkit sem érdekel. Vertes Csaba Ftúk, lányok Gyertek az A hónap utolsó napjaira több érdekes programot szerveznek ' az egri Ifjúsági Parkban. Július 29-én. va­sárnap 17.30 órai kezdettel az AGRIA játékszínben sze­ifiparkba! replő Kertész Péterrel és Koltai Róberttal találkoz­hattok. Hétfőn 19 órától Szepes Péter bűvész és Fü- löp Tibor bábművész mu­tatja be műsorát. Uj „Pepita” A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat „Pepita” soroza­tában megjelent a „Mondd, mért szeretsz te mást” című örökzöld táncdal, amelynek szerzői Zsoldos László és Szenes Iván, és amelyet Má­té Péter énekel. A Zenemű­kiadó* Vállalat a múlt hetek­ben bízta á Toshiba japán cégre a lemez kiadását. Politizáló gitárok... A hatvanas évek közepén a beatzene egyik oldalhajtá­saként hazánkban is kibon­takozott egy új törekvés, amely művészi céljaiban, igényeiben tovább lépett, többet akart, mint az egyre jobban meghonosodó irány­zatok, és a szórakoztatáson kívül közéleti szereplést, aktív politizálást is vállalt. A pol-beat, vagy protest song első hazai képviselői — Dinnyés József, a Gerilla- együttes — hamarosan széles körben is ismertté tették az új törekvést. Az első ..átül­tetések” — Bob Dylan, Pete Seeger, Joan Baez, Donovan dalai — után a szolidaritási gyűléseken vagy a tábortü­zek mellett hamarosan a sa­ját szerzeményű dalok is fel­hangzottak. A pol-beat felfutásának esztendeje — 1967. Ebben az évben az első pol-beat fesz­tivált is megrendezik, amely azonban többet ártott, mint használt és a várva várt nagy társadalmi áttörés he­lyett elkedvetlenedés, visz- szaesés következett be. Eb­ben elsősorban az erőltetett, menők által előadott vezér- cikkdalocskák játszottak sze­repet. S hiába kapott a mű­faj anyagi és erkölcsi tá~ mogatást — pályázatot ír­tak ki, külön kategória volt a Ki mit tud-ban —, az erői' tetettség, a csináltság távol tartotta a tömegeket a tö~ megdaltól, s a pol-beat kife­A csillagokra készülnek Nevük Judith, Sally, Shan­non, Kathryn, Magárét és Anna, életkoruk 27 és 35 év között mozog. Hazájuk az USA. Foglalkozásuk: orvos­nő, geológus, biokémikus, fizikus és elektronikai mér­nök. Pár hónapja az ameri­kai űrkutatási hivatal, a NASA a munkaadójuk, ök lesznek az első amerikai űr­hajósnők, akik elindulnak, hogy kutatásokat végezze­nek a kozmoszban. Miként egykor Neil Armstrong el­sőként lépett a Holdra, ők is az űrbe akarnak repülni, hogy új ismereteket hozza­nak más planétákról az em­beriségnek. Képzettség, fizikai és szel­lemi képességek voltak azok az értékmérők, melyek alap­ján a hat jövendő űrhajós­nőt kiválasztották. Hiszen majd speciális munkákat kell elvégezniük az űrhajó fedélzetén, a navigálástól kezdve — az 1700 alkatrész­ből álló elektronikus számí­tógép javításán keresztül — meghatározott tudományos feladatok teljesítéséig. A felkészítési program, amely két évig tart, már el­kezdődött. Florida partjai­nál, a Biscayne áramlatban a hat nőt három napig „csi­szolták” a legkeményebb feltételek között. Egyebek között több száz métert kel­lett a vízen sodródniuk tel­jes ejtőernyős felszerelés­ben. A nedves gyakorlat ar­ra szolgált, hogy az űrha­jós-tanulókat megismertes­sék a vízre való kényszerle­szállás techniká jával arra az esetre, ha az űrhajó a ten­geren ér „földet”. A NASA hallgatásba bur­kolózik, ha a férfiak és nők közti „aoró” különbség prob­lémájáról esik szó. Erről csak annyit: a nőknek ke­vesebb erő van a karjuk­ban. A szorgos hatok ezt a különbséget most súlyeme­léssel próbálják kiegyenlíte­ni. Az űrkutatási hivatal azonban arról is siet bizto­sítani. hogy a jövendő űr­hajósnőket végül nem testi erejük, hanem intelligenciá­juk alapián választották ki. Bizonyíték erre eddigi élet- pálváiuk. Sally K. Ride (27 éves), hajadon. A Stanford egyete­men fizikát és csillagászatot tanult. Röntgensugarakkal folytatott kísérleteket. Sza­bad ideiében teniszezik és röplabdá7ik. Anna L. Fisher (29), fér­jezett. Mentőorvos. Lelkes repülő és mélytengeri bú­vá r. Magaret Rhea Seddon (31). hajadon. Mint orvos a rák­kutatásra specializálta ma­gát. Szintén repülős, szereti a teniszt és a vitorlázást. Kathryn D. Sullivan (27), hajadon. Geológiából szer­zett doktorátust, és tenger­kutatással foglalkozik. Ne­ki is a vitorlázás és a repü­lés a hobbija. Shannon W. Lucid (35), férjezett, három gyermek anyja. Biokémiát és filozó­fiát tanult. Hivatásos repü­lőként eddig 1500 órát töl­tött a levegőben. Judith A. Resnick (31), hajadon. Elektronikai mér­nök. Szakterülete: a radar- ellenőrzőrendszer. Szabad idejében zongorázik, napi kondicionáló edzése a ke­rékpározás. Miért akarnak űrhajósok lenni? Sally Ride válaszol mindnyájuk nevében: „Ren­geteget tanulunk. Az űrha­józás lebilincselő tudomány. Ezenkívül szeretnénk bebi­zonyítani, hogy a nők is jó űrhajósok lehetnek." — És kit fognak a hatos csapatból 1980. végén első­nek fellőni a kozmoszba? „Ezt még nem tudjuk — mondja Magaret Seddon. — Természetesen szívesen len­nék az első, de ugyanezt kívánja mindegyikünk ma­gának. Ám a jelszavunk az: Fő a részvétel." jezéshez kapcsolódó rossz emlékeket azóta sem tudta a műfaj kinőni. Pedig jelent­kezésekor mind nemzetközi, mind hazai értelemben sok­kal többre volt hivatott, mint ahova végül is eljutott. Az egyre inkább irányítot­tá és kommerszebbé váló szórakoztatózene érvényesü­lési csatornáin kívül lehető­séget adott, hogy a meg nem alkuvók. amatörök, politikai és társadalmi töltésű monda- nivalóvab művészi igénnyel közeledhessenek a közönség' hez. A dalosok felszerelése ugyanis többnyire csak egy szál gitárból állt, nem kel­lett a drága erősítő, százez­res felszerelés. Az előadók — egy személyben énekesek, zeneszerzők, szövegírók — klubközönség előtt éppúgy, mint több száz fős hallgató­ság előtt elénekelhették da­laikat, melyekre elsősorban a szövegcentrikusság volt a jellemző. A dalok aktuális üzenetet, határozott állásfog­lalást közvetítettek, vagy csipkelődő, gondolkodtató formában szóltak nemzetkö­zi és hazai problémáinkról. 1968—69-ben azonban a beat világméretű válsága, majd a „forró nyarak” ki­hűlése ezt az irányzatot sem hagyta érintetlenül. A meg nem alkuvókat a pooipar félresöpörte, a híres előadók — mint Bob Dylan — mil­liomosokká lettek, tiltakozó dalaik további ismételgetése merő képtelenséggé vált. A külföldi példaképek sorsa nálunk is befolyásolta a moz­galmat. Hozzájárult mindeh­hez, hogy vezető beategyüt- teseink legrangosabb képvi­selői — Illés, Koncz Zsuzsa stb. — is kezdték megszólal­tatni dalaikban azokat a tár­sadalmi, történelmi problé­mákat. melyeket eddig csak a pol-beat kénviselt az ifjú­sági zenén belül. S a nép­szerű. magas színvonalon megszólaló együttesekkel szemben az egy szál gitár nem jelentett konkurrenciát. Jelenleg a műfajnak nincs tisztázott helye, elfogadott neve. Az ismert és kevésbé ismert előadók igen sokféle elképzeléssel és zenei, mű­veltségbeli előélettel lépnek a közönség elé. Rendkívül széles a skála, innen az el­nevezés körüli bizonytalan­ság — városi népzene, folk- pop, mai dal, stb. Az elő­adók. akárcsak a hőskorban országjárók, legkönnyebben egyéni úton lehet elérni őket. Többségük azonban már hi­vatásos. van működési en­gedélyük, nyilvántartott elő­adóművészek. Évekkel ezelőtt már ko­moly vita bontakozott ki a politikai dalosok jelenlegi helyzetéről, lehetőségeiről, jövőbeni szerepéről. Akkor a problémák felsorolásán, a panaszkodáson kívül sok érdemleges nem hangzott el, s ez ma sincs másként. A műfaj mostohagyerek. A szó­rakoztatóipar számára nem kurrens áru, valóban szóki­mondó előadóit pedig nem mindenhol látják szívesen. Ügy tűnik, a mai dal to­vábbra is olyan szúrós vad­hajtás, amely édes gyümöl­csöket is teremne, de gon­doskodás hiányában egyelőre a szórakoztatóipar szépen ki­kövezett, lebetonozott útjai szélén árválkodik, jobb sors­ra várva. Sebők János MAI műsorok: KOSSUTH 8.27 Az utazás. 9.07 Olva­sólámpa. 9.17 Könnyűzene. 9.47 Tarka mese kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Vála­szolunk hallgatóinknak. 10.50 Magyar előadóművé­szek felvételeiből. 11.27 Bemutatjuk új fúvósfelvé­teleinket. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Országutak mai vándorai. 12.55 Operaslá­gerek. 13.25 örökzöld dzsesszmelódiák. 14.20 Ma­gyar szerzők versenymű­vei. 15.10 Operaáriák. 15.28 Kórustalálkozó. 16.08 Kri­tikusok fóruma. 16.18 Nép­dalok, néptáncok. 17.07 Eco-mix. 17.32 Bach: E­dúr hegedűverseny. 17.53 Operettek. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Külföldről érkezett... 19.35 Bemutat­juk új Liszt-lemezünket. 20.27 Operettdalok. 21.00 Töltsön egy órát kedven­ceivel! 22.15 Sporthíradó. 22.35 Ligeti György: Lux aetema. 22.45 Hihetünk-e az intelligencia-tesztnek? 23.00 Massenet operáiból. PETŐFI 8.20 Világtörténelem dió­héjban. 8.33 Idősebbek hullámhosszán. 8.28 A 04, 05, 07 jelenti. 10.00 Zene- dó előtt. 11.30 A Szabó család. 12.00 Énekszóval, muzsikával. 12.33 Táncze­nei koktél. 13.20 Sokak közt magányosan. 13.30 Labirin­tus. 14.00 Kettőtől négyig... 16.03 Római regék. 16.35 Egészségünkért! 16.40 Fia­taloknak! 17.30 ötödik se­besség. 18.33 Könnyűzene. 18.55 Á tudó tudatlansága. 19.15 Nem zavarok? 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Ságvári Endre. 21.30 Nóták 22.10 A tegnap slágereiből. 23.15 Könnyűzene éjfélig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Tíz perc mezőgazdaság. Szer­kesztőriporter: Borsodi Gyula — Gépszemlék ara tás közben — Van-e alkat- részprobléma? — A Kolin- da együttes műsorából — Vendégségben a brigádnál, Riporter: Tolnai Attila — A miskolci Volán Vállalat autóvillamossági brigádjá nál — Sergio Mendez és a Brasil 66 felvételeiből — 18.00 Észak-magyarországi krónika: Egyetemisták nemzetközi brigádjai az LKM acélmű építkezésen — A miskolc-tapolcai campingben — Lap- és műsoréi őzetes ... m 9.00 Tévétorna. 9.05 Óvo­dások filmműsora. 9.2 5 A tenger titkai. 10.15 Delta 10.35 Veszélyes nyomozás (NDK tévéfilm-sorozat). 11.25 Lehet egy kérdéssel több? 16.20 A turisták Pá­rizsában (Francia dók. film). 17.15 Egészségünkért. Az Országos Egészségneve­lési Intézet műsora. 17.25 Pergő képek. 18.05 Kísér­let? (Riportfilm). 18.45 Staféta. 19.20 Tévétorna, 19.30 Tv-híradó. 20.00 Né­meth László: Eklézsia­megkövetés. 21.45 Magyar tudósok. 22.30 Tv-hiradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Alfa holdbázis (Angol filmsorozat). 20.50 Szemle. 21.45 Tv-hiradó 2. 22.05 A Szovjetunió népeinek VII. nyári szpartakiádja. Ki ez a csodabogár? Csak: egy pihenő púnk. (Fotó: Szabó Sándor) 1979. július 25., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom