Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
Tisztaság fél egészség . .. ' (fotó: Zeit im Bild) Az amerikaiak és az idegen nyelvek Az amerikaiak többsége az angolon kívül nem beszél más nyelvet, de még ha szeretne is néha megtanulni egy idegen nyelvet, ez többnyire csak „jámbor óhaj” marad. Ezekre a következtetésekre jutott legalábbis az a kutató- csoport, amely a michigani egyetem részéről 962 személyből összeállított ,,mintacsoport”-nál végzett felmérést a kormány részére az idegen nyelvek ismerétéről. De ez a benyomása azoknak a külföldieknek is, akik az Egyesült Államokban élnek. A New Yorkban vagy Washingtonban élő franciák gyakran találkoznak olyan amerikaiakkal, akik azt mondják ugyan, hogy „kicsit tudnak” franciául, mást azonban képtelenek mondani, mint (.Monsieur”, ,,Bonjourvagy „Merd”. Az amerikai kontinens belsejében igazán ritka, hogy valaki két nyelvet beszéljen. Az idegen — elsősorban európai — nyelvek ismeretének hiánya ugyanakkor nem akadályozza meg az amerikaiakat abban, hogy nagy szeretettel viseltessenek minden iránt, ami Európából származik. Legtöbbjüknek elég' két» vagy három generációig visszamennie a múltba, és máris talál egy lengyel, német vagy olasz őst. . Különös rajongással viseltetnek minden iránt, ami francia. Franciaország szimbolizálja számukra a könnyedséget, a frivolitást és a francia nyelv gyakran váratlan formában tör be a mindennapi nyelvbe is. Nemegyszer hallani, ha valaki valamit sikerrel oldott meg, hogy „Voila”. Nem találkára, hanem ,,rendezvous”-ra mennek. Washingtonban, amely mint szövetségi főváros igyekszik bizonyos kulturális szintet megtartani, az amerikai házaspárok gyakran küldik gyermekeiket francia iskolába. A rajongás a francia iránt, amely néha már a sznobizmus határát súrolja, odáig nem megy el, hogy a nyelvtanulás fárasztó és időt igénylő erőfeszítésére is vállalkozzanak. Az Egyesült Államokban számos nyelvi csoport, közösség él: németek Pennsylvániában, kínaiak a nyugati parton. s még úgynevezett „cajun”-ok is, akik Louisianaban élnek és a francia nyelv sajátos, átalakult formáját beszélik. A keveredés a különböző csoportok között ritka. Tipikusnak mondható annak az idős olasz asszonynak az esete, aki húsz évig képes volt New York olasz negyedében, a kis „Olaszországnak” nevezett részben élni, anélkül, hogy értett, vagy beszélt volna angolul. Az atnerikai „kohóbaji”, amely hagyományosan arra törekszik, hogy bevándorlóinak — bármely országból jöttek is — közös kultúrát adjon, az oktatás inkább arra törekszik, hogy az angolt elsajátíttassa mindazokkal, akik nem tudnak angolul, semmint az idegen nyelveket oktatná azoknak, akik csak „amerikai”-t beszélnek. A michigani egyetem kutatásaiból kitűnik, hogy a megkérdezett személyek háromnegyede szerint az idegen nyelveket már az általános iskolában oktatni kellene. Tíz Személy közül kilenc szerint a nyelvoktatásnak az elemi és a középiskolai oktatási programban is szerepelnie kellene. A megkérdezettek 45 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a jövőben szándékában áll idegen nyelvet tanulni. Amikor azonban a megkérdezettek véleményét kutatták, hogy mit szólnának- kötelezővé kellene-e tenni az idegen nyelvek oktatását az általános és középiskolákban, 45 százalékuk egyértelmű „nem”-mel válaszolt. Egy régi lengyel újságban, a Gazeta Lubelska 1897. évi egyik számában olvashatjuk, hogy egy bizonyos angol statisztikai kimutatásokat készített a szérelmi vallomásokról. Megállapította, hogy az angolok 36 százaléka a hölgyet átölelve mondja el szerelmi vallomását. 67 százaléka megcsókolja közben a hölgy száját, 4 százaléka a hölgy haját, 2 százaléka a kezét. 3 százaléka fél térdre és 2 százaléka mindkét térdére ereszkedve mondja el a vallomást, 20 százaléka csak forrón sejteti, hogy miről van szó, 10 százaléka pedig Humor- szolgálat A fogorvos meg akarja nyugtatni reszkető páciensét: „Igyon meg egy dupla konyakot!” „Igyon meg még egyet!” „Most már eléggé bátornak érzi magát?” — Én? De még mennyire! És ne merjen a fogaimhoz közeledni! ★ A taxi megáll a piros lámpára az útkereszteződésnél. Amikor a lámpa zöldre vált át, egy öreg néni még nem haladt át a zebrán, így a taxi természetszerűen nem indul el. A taxi mögött egy kocsi vezetője dudálni kezd. A taxisofőr kiszáll a kocsijából és odaszól' a türelmetlenke- dönek: — Ha óhajtja, üsse el a nénit, én valahogy nem tudom rászánni magamat. A tavaknál vannak nász- úton. Az ifjú férj szenvedélyes horgász, egész nap a parton ül, horgászik, és nem fog semmit. Az asszonyka ül a férje mellett és halálosan unatkozik. fgy tart ez napokig. Az asszonyka egyszer csak rászánja magát és megkérdezi: — Drágám, valld be az igazságot, de csakis az igazságot, a teljes igazságot...! — Miféle igazságot? — kérdezi a horgászó férj csodálkozva. — Hát valóban olyan szegények lennénk, hogy nem tudunk magunknak egy nyomorúságos halat vásárolni? Mrkvickovék meghívták vacsorára a zeneszerzőt és arra kényszerítették öt, hogy meghallgassa serdülő lányuk énekét. — Ö, mester — sóhajtott fel a lány —, ha tudná, mennyire jélek ettől! — Maga? Hát akkor mit mondjak én? — Tessék fizetni, zárunk! — mondja a főpincér a vendégnek. — Tehát volt tíz sör, két vacsora, cigaretta... Az annyi mint 82,40. A vendég kifordítja a zsebét és a tartalmát az asztalra szórja. Az egész összeg mintegy 10 korona. — Több nincs! — mondja a vendég. — Akkor hívom a rendőrt! — mondja a főpincér. — Ebben az esetben kérek még két konyakot és egy sonkát... HERCEG ARPAD: Álommal jöttél i\ álommal jöttél margarctás öllel szemedben pitypangos májusi retek markodban szelek gabona vetésre készen és mcglapult ott a zúzmaracsönd is mint újságok mosolygós hírei közt a halál rajtam akkor már varasodott az átok fejem fölött mázsás húslégy körözött életem tábori ágyán mint egy római kitakart mellű nőket markolászva nem hittem el egyetlen szavamat se így csapott le rám nevetésed mintha kislányok mosakodnának szappanozván magukat hajnali éggel valahai erdők rózsakertek seregeitek elő susogtak vijjogtak trombitáltak föl! föl! vén szeszmester! virágokból emelt barikádok kora jő pecsétek nélküli levelet hord a galamb Aforizmák A nagy csalódásnak és a boldogtalanságnak jórészt az az oka a házasságban, vagy valaki egy fitos orrocskát, vagy egy elbűvölő mosolyt szeret meg, és vesz el — és nem gondol arra, hogy a házasságban mindent megkap. Mindegyik feleség úgy szereti a férjét, amilyen — és azért megy hozzá, hogy azután másmilyenné változtassa. ★ Bármelyik asszony számára lehetetlen, hogy ötven évig házasságban éljen egy és ugyanazon férfival. Szerencsére azonban az első huszonöt év után a férfi már nem ugyanaz. Mióta a nők ruhakivágása megint nagyon mély lett, a férfiaknak jókora akaraterejébe kerül, hogy a nők... szemébe nézzenek. A szenvedély az az érzés, amelyet a nő egy olyan kalap iránt táplál, amelyet nagyon szeretne. A szeretet pedig az az érzés, amelyet a férfi táplál az olyan kalap iránt, amelyet már húsz év óta hord. A legtöbb férfi már férfiasnak tartja magát, ha borotválatlan, és zseninek, ' ha egy keresztrejtvényt teljesen meg tud fejteni. A nyaralás alkalmával azért olyan nehéz nyugodtan kipihennünk magunkat. .., mert mindenütt olyan sok pihenésre vágyó emberrel találkozunk. Próbáljátok meg mindenkinek szemébe mondani az igazat — és akkor mennyi újat tudhattok meg saját magatokról! Minél több időt fordítasz ígéretekre — annál kevesebb marad a teljesítésükre. ★ Evek múltán messzelá- tóakká válunk, és egyre ritkábban vesszük észre a közvetlen közelünkben reánk váró boldogságot. Semmi sem kerül ,olyan sokba, mint a pénz. ★ Ha megelőzted az eseményeket — akkor a körülmények mégis visszatarthatnak. Az utolsó csepp, amellyel betelik a pohár, rendszerint nem egyetlen apró csepp. ★ A dolgok filozófiai szemlélete segítséget nyújt ahhoz, hogy végül nélkülük is boldoguljunk. tl idegesen kinyitja majd becsukja a száját, mert egy hangot sem tud kiadni. Hogyan viselkednek ezzel szemben a nők ebben a pillanatban? Az említett angol» állítása szerint 81 százalékuk szó nélkül a szeretett férfi karjaiba hull. A szerelmi vallomáson a nők 4 százaléka őszintén csodálkozik, 80 százaléka már előre gondolta, hogy ezt fogja hallani, ezenkívül a megkérdezett nők között volt egy olyan is, aki a vallomás végét meg sem várva elszaladt, hogy tudassa a hírt barátnőivel. _ _______ M ivel az egész világon állandóan nagy port kavar fel a titokzatosabbnál titokzatosabb Traven-rej- tély, itt az ideje, hogy végre egy fátylat fel- lebbentő, világos irodalmi tanulmányt közöljünk a nagy íróról. Traven nem lehetett Mária Terézia dédunokája, mert A halálhajó főhőse ha. jófüiő volt, de Paul Explover állításával szemben Mata Hari sem lehetett, mivel a felesége és a nevelt lánya szerint férfi volt, csakhogy Red Thomas kérdésére ők sem tudták megmondani, melyik lehetett a legfőbb anyanyelve inkognitóban élő családtagjuknak. hiszen olykor skandináv akcentussal beszélte az angolt, máskor pedig német akcentussal a mexikóit. Ezért kérdéses, hogy milyen nyelven íródtak a Traven- művek. sőt a kiadója azt a feltevést is megkockáztatja, hogy talán nem is íródtak meg soha, ám ez mind semmi, mert Traven nem egy személy volt, hanem három. úgymint Jack London, 11. Vilmos elrejtőzött törvénytelen fia és Adolpho Ki volt Traven?! Lopez Mateosz, a volt mexikói elnök, bár az is igaz, hogy amerikai milliomosnak született, s élete delét ültetvényről megszökött néger rabszolgaként tengette, mint ahogy ezt a róla készült több fotó is jól mutatja, ahol mindig egy alacsony, nagyothalló, falfehér emberke integet az NSZK-ban megtalált öccsének és a három évvel idősebb húgának. Es az már igazán csak részletkérdés, hogy az öccse és a húga sem tudta megmondani az angol televízió riporterének, hogy milyen volt valójában a testvérük, mivel az öccse Tra- vent lakatosinasként látta utoljára, aki téglaégető volt abban az időben apjuk műhelyében, és ezeket gz élményeit írta meg a Gyapotszedőkben, Az akasztottak lázadásában és az Aranyásókban, melyeket egy müncheni anarchista írt, kiről sikerült kideríteni, hogy a Poznan környéki Siviebodzinban megtalált születési bejegyzés szerint San Franciscóban született. Ez a tény is alátámasztja, hogy Traven meg sem született soha, így köny- nyű belátni, hogy az ő élményei alapján más írta a műveit, ezért szinte bizonyosra vehető, hogy B. Traven azonos Traven Torsvan Cro- vesszal, aki acapulcói kávéháztulajdonos, s 1890-ben született Chicagóban Burton Torsvan és Dorothy Croves skandináv szülőktől, ezért el kellett menekülnie Németországból Rét Marut név alatt, pedig az igazi neve Hermann Albert Otto Maximilian Feige, ami A dzsungelból jött ember című regényéből is jól sejthető. Igaz, ezzel viszont az egyik legjelesebb Traven-kutató — Luis Osvald —, aki John Cross néven több Traven-regényből is filmet készített — nem ért egyet, mert kinyomozta, hogy az általa Hal Croves néven megismert ember bank betétkönyvében, személyi igazolványában, útlevelében és bejelentőlapján más-más kéztől származó aláírás található, így még mindig megmaradt a kérdések kérdése, valójában hány keze volt Travennak! A kétely eloszlatása érdekében muszáj közölnöm a számtalan Traven-biográfia szerzőjével, hogy a sokak által kedvelt világhírű írónak valószínűleg csak két keze volt, és ma még kissé merésznek tűnö% hipotézisem szerint csupán egy helyen születhetett, egy anyától, ha pedig ez mégsem igaz, akkor Duci bácsi nevű nagybátyám volt, aki 1912-ben leszaladt ci. garettáért és azóta a titokzatosság ködébe borkulózott. Tormai László Omolván hetes vászon...? A Heves megyei nép sraóláskészletének gyűjtése kapcsán jegyeztem fel a címül adott szólásszerű nyelvi formát. Adatszolgáltatóim szerint ezt a szólást jelentését és használati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű ki- fejezéssorba illeszthetjük bele: gyenge minőségű, hitvány, silány; csekély értékű, jelentéktelen stb. Személy vagy dolog minősítésére egyaránt rosszalló értelemben használták fel. Hogyan alakult ki ez a szólásforma, mi a valóságháttere? Kezdjük azzal, hogy a falu népének múltbeli életében igen nagy szerepet játszott a főként kenderfonalból szőtt anyag, a vászon. Nem véletlen az sem, hogy szóhasználatában is gyakran szerephez jutott. Ismerték és hordták a vászoninget, a vászongatyát, a vászonkendőt stb. Annak is megvolt az oka; miért nevezték a nőket, a lányokat, asszonyokat vászonnépnek, vászoncselédnek. Ruházatukban nagy szerepe volt a fehér vászonnak, ezért emlegették őket fehércselédeknek, általánosabb értékű minősítéssel fehérnépnek. Sokféle minőségű vásznat szőttek a falusi asszonyok, leányok, s legtöbbször szám- jelzéssel osztályozták a kész terméket. A Mátra vidékén jegyezhettük fel pl. ezt a szóláshasonlatot: Finom, mint a húszas vászon. A számjelző fokozó értelmű, s a virágos kenderből szőtt vászon megkülönböztetésére szolgált. A szólás értelmezésében már a mai népi emlékezet elbizonytalanodott. Többen a jó minőség kifejezését látják benne, mások éppen fordítva. A hetes vászon kifejezés értelmezésében nincs megoszlás: a csepűből font szálakból szőtt, hitványabb minőségű vászont nevezték meg vele. Hetes vászonból készítették az iskolás gyerekek tarisznyáját is. Ilyen összefüggésben megértjük, hogy a kuruckori versben mire vonatkozik ez a szemléletes szembeállítás: „Patyolat a kuruc,... Hetes vászon az labancság” (Csínom Palkó). Hogy a címben idézett szólást valóban vagy 1 rosz- szalló értékben, vagy tréfás, gunyoroskodó beszédhelyzetekben használták, arról Arany János is tanúskodik ebben a versrészletben: „őket is olyan bordában szőtték, amelynek vászna, ha nem jobb, / Nem cudarabb legalább a Deákné ssöt*e hetes-nél”. (Arany: Az elveszett alkotmány). Dr. Bakos József Szerelmi vallomások statisztikája
