Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-15 / 164. szám
Vízilabda-fesztivál volt Egerben Ünnep volt ez a három nap Egerben, a vlzilabdázás fesztiválja. Túlzás nélkül mondhatjuk: kár, hogy véget ért. A sportág reprezentánsai mérték össze tudásukat a nemzetközi tornán. Kitűnő játékosok, nagy egyéniségek küzdöttek egymással, mindent megmutatva abból, ami szép ebben a sportágban, s mert mindenki komolyan vette a versengést, nem maradhattak rejtve a visszásságok sem, melyek a buktatókról árulkodtak. Egy esztendővel a moszkvai olimpia előtt — a Világ Kupa utáni tornasorozat utolsó állomásaként — az egri mérkőzések is gazdagították a szakemberek tapasztalatait, segítették az eredményesebb felkészülést. S hogy nem csalódott a vízilabdáért rajongó egri közönség. azt beszédesen bizonyította az estébe nyúló eredményhirdetés egy olyan találkozó után. mely már nem befolyásolta a sorrendet: mindenki a helyén maradt, s zúgó tapssal köszöntötte a győzteseket, a helyezetteket, a díjazottakat. Kitűnőre vizsgázva ezzel sportszerűségből, elfogadva azt, ami az előző este izzó hangulatában fájó volt, hogy nem a magyar együttes lett az első, s hogy vitatható körülmények között szorult a második helyre. Az alapos, körültekintő előkészítés meghozta az eredményt. A gördülékeny, zökkenők nélküli rendezés a szervezők, a torna körül bábáskodók hozzáértését, lelkesedését, áldozatkészségét dicséri. Eger — még ezzel a kinőtt, öreg uszodával is — méltó színhelynek bizonyult e jelentős esemény megrendezésére. Érdemes volt elfogadni a Magyar Űszószö- vetség felkérését. Abban bizakodva pillantunk vissza a vízilabdatorna élményekben gazdag három napjára, hogy hasonló rangú rendezvényeknek lehetünk részesei a jövőben is. Bemutatkozás Ki ez a fiú? Hány éves? Melyik egyesületben véd? Miro Csirkovics, a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya fordult ezekkel a kérdésekkel a mellette állókhoz a magyar együttes bemutatásakor. Nemcsoda, hogy nem ismerte a vékony, nyurga kapus, Bors Laci nevét. A szolnoki vízilabda-iskolában nevelt fiatalember két egri mérkőzésével együtt is mindössze négy válogatottságot tudhat maga mögött. Itthon pedig először kezdődött az ő nevével a magyar válogatott összeállítása. Ebben az évben igazolt át á BVSC-hez, s néhány bajnoki találkozó után meghívót kapott válogatottunk edzéseire. — Nekem még az is óriási megtiszteltetés, hogy ilyen kiváló játékosokkal együtt edzhetek. Elég viharos átigazolással kerültem a BVSC- hez, azt hittem, hogy ebben az évben pihenő vár rám. Legmerészebb álmomban sem gondoltam arra, hogy a nagyválogatottban védhetek. Nemrég felvételiztem a Műszaki Egyetemen, ha sikerült. helyet kapok az Universiade válogatottban is. Érződik a hangján, hogy már nem először beszél erről. Mások is kérdezték, mások is felfigyeltek rá. Okkal, mert jól mutatkozott be. Nem remegett a keze, pedig az olaszok félelmetes bombázói is próbára tették képességeit. Az egri színhely* kabalának is jó volt, korábban ifjúsági tornán itt érdemelte ki életében először a legjobb kapus címet..; Az egri rendezés kitűnőre sikerült Az ünnepélyes eredmény- hirdetés után kértük meg Vuszek Antalt, a versenybíróság tagját, a MUSZ vízilabdaszakági titkárát, hogy röviden értékelje a háromnapos versenysorozatot, annak rendezését, és a már leszűrhető tapasztalatokat. — Nagyszerű verseny volt. Gyönyörködhettünk a világ legjobbjainak tornájában — mondotta. — Ez annak volt köszönhető, hogy az egri rendezés kitűnőre sikerült. Nem volt olyan kérés, amelyet pillanatok alatt ne teljesítettek volna a házigazdák. Jómagam 25 éve járok Egerbe, de még nem láttam ennyire hozzáértő, lelkes, végül is sportszerűen szurkoló tömeget az uszodában, mint ezekben a napokban. — Hogyan vélekedtek a * vendégek? — Külföldi barátaink is maximálisan elégedettek voltak az egri vendéglátással, az ellátással, a szállással. Mindenki kivétel nélkül úgy nyilatkozott, hogy a torna jól szolgálta szakmai, s egyéb szempontból is a moszkvai olimpiára való felkészülést. Ezenkívül megismerhettük azokat a játékvezetőket, akik várhatóan Moszkvában is közreműködnek majd a csapatok találkozóin. Ne felejtsük el: emberek vagyunk, nehezen felejtünk, nem volt tehát mindegy, milyen élménnyel távoznak az egri tornáról a bírák, — Hallhatnánk néhány szakmai tapasztalatot? — Ez a torna bebizonyította, hogy kisebb méretű medencében is lehet nagyszerű mérkőzéseket játszani. Csupán tehetséges játékosok kellenek hozzá. A játékveze( ííwün július is,, vasárnap _ tői felfogásban pedig továbbra is a megszokott stílus érvényesült, így ehhez kell majd a magyaroknak hozzászoknak. További tapasztalat, hogy bármennyire is magyar sikersportág a vízilabda, mások is megtanulták ezt a sportot, ezért lehetnek, előfordulhatnak váratlan eredmények is. Legjobb bizonyíték erre, hogy a világbajnok olasz válogatott a 11. helyen végzett Ausztrália együttese ellen teljesen megérdemelten szenvedett vereséget. Végül ez a torna tovább népszerűsítette a vízilabda sportágat. Remélhetőleg lendületet adott ahhoz is az egri fiataloknak, hogy csapatukkal mielőbb ki tudják harcolni az OB I-be való felkerülés jogát, azaz elfoglalhatják nz őket megillető helyet az élvonalban, s hosz- szabb távon pedig újabb Hevesi-, Ambrus-, Bodnár-, Pócsik-szerű nagyságok kerüljenek majd ki az öreg egri uszoda falai < közül. — Ön nemzetközileg is elismert játékvezető. Szemtanúja volt Paggi olasz játékvezető nagy port felvert működésének. Hogyan látta Ön az említett esetet? — A jugoszláv—magyar találkozó eredménye reálisan döntetlen lett volna. Ezt befolyásolta a büntető körüli probléma. A szabályok, sajnos, nem egyértelműen mondják ki, hogy mit kell ítélni hasonló esetekben. Sok függ a szubjektivitástól is. Jómagam sokszor vezettem már Olaszországban is válogatott és kupatalálkozókat. de soha nem mertem volna megtenni azt. amit Paggi elkövetett. Az olaszoknak sokkal tehetségesebb, és jobb bíráik is vannak. mint aki most őket képviselte. — Köszönjük a beszélgetést. Szó szerint: szöveg nélkülGyőzelem! Morzsák GÓLOK ÉS SZÁMOK A torna 15 mérkőzésén 194 gól született, a góllövőlistára 46 játékos iratkozott fel. Legtöbbször az olaszok hálója rezdült (36), legkevesebbszer a jugoszlávoké (26), legtöbbször a magyar csapat volt eredményes, 45 gólunkat a következők lőtték: dr. Csapó 11, Horkai 11. Somos- sy 10, Gerendás 5, Kiss 4, Kuncz 2, Budavári 1, WiesA KOSARAS Esteledik, be kell kapcsolni az uszoda világítását az utolsó negyedre. A be- úszást ezért ismételtetik meg a játékvezetők, Asencio, a spanyol bíró kéri ki a labdát, majd a parafakosár felé hajítja. Már indul is, hogy megkérjen egy játékost: helyezze el a kosárban a labdát. Nevetés és taps állítja meg. Az engedelmes labda egy hullám hátán be- csusszant a kosárba. Erre a sikerre legkevésbé Asencio számított.J rj Htfa r. PILLANATNYI RÉSZREHAJLÁS Az olasz—holland találkozón az osztrák bíró immár a második 4 méterest ítéli meg az azúriak javára. A tömeg túl szigorúnak tartja az ítéletet, s ezért szimpátiával szuggerálja a hollandok kapuvédőjét, hogy hárítsa a büntetőt. Misdorp ki is. üti a világsztár De Ma- gistris nagy erejű bombáját Van isten — sóhajt fel az egész lelátó, annak elkönyvelésére, hogy a véletlen is úgy hozta, a szigorú ítélet nem sújthatta góllal a hollandokat. Aztán mintha semmi sem történt volna, két részre szakadva szurkolnak: ki ennek, ki orrnak a csapatnak. Trumbics, a „holland” „Leg-ek" Jubilált, méghozzá nem Iá akárhogyan. A góllövés sokféle változatát mutatta bei Ejtett távolról, birkózott vé-v dővel a nyakában, s valóssággal bepréselte a kapuba a labdát. Lőtt váratlanul,, pontosan, nagy erővel. Le-* fordult ellenfeléről, s mész-* sze maga mögött hagyta, robbanékonyán úszott kapura, csak elé kellett tenni, a labdát. Védekezésben, tá-í madásban egyaránt felvonulj, tatta a játék fortélyait. Q■ lett a torna legjobb mezőnyjátékosa: dr. Csapó Gábor, a százötvenszeres magyar válogatott. • A döntő jelentőségű mér-f. kőzés 1—1-re állt. Somossy- minden erejét beleadta a löJ* vésbe. a labda villámgyor-J san suhant a bal felső sarok), felé, a védők már nem tudJ* tak segíteni. A háló még-y sem rezdült, pedig sokan már-már gólt kiáltottak. Krivokapics keze időben lendült a magasba, s a kapu mellé ütötte a labdát. Ez az alakítása csak egy volt azok közül, melyekkel kiérdemelte a legjobb kapus cl-: met. Nem véletlen, hogy csapata kapta Egerben a legkevesebb gólt. • Gianni! Gianni! Zúgott a kórus a lelátón, amikor az olaszok remek játékosa átvette a gólkirály jutalmát. Az Ausztrália—Olaszország mérkőzés végeredményét kis túlzással így is lejegyezhettük volna: Ausztrália—De Magistris 8—7. Az olaszok * góljaiból egymaga hatot szerzett ezen a találkozón, és a hetediket is ő készítette elő Gallinak. Azért természetesen nem kesergett a nézősereg, hogy az utolsó mérkőzésen Gianni csak egyszer tudta bevenni Bors kapuját. A játék igazi csemegéje a gól, s mivel ő ajándékozta meg ezen a tornán a legtöbb góllal — tizenhéttel — a közönséget, méltón jutalmazták teljesítményét nagy tapssal, _ A Hatvanas evek vízi- *"* labdavilágának kiemelkedő egyénisége. Az talán mindennél többet mond róla, hogy neve nálunk is mgád&flösras® fogalom volt. Ivó Trumbics á közelmúlt egyik adriai óriása, az akkori idők jugoszláv válogatottjának oszlopa, most annak az öreg uszodának tisztelettel övezett vendége, ahol egri hasonmása. Pócsik Dénes nőtt fel. Akár csak a mi olimpikonunk, Trumbics is edző. a narancssárga köpenyes hollandoké. Amikor leültünk vele beszélgetni,, már túl volt az aznapi ideg- feszültségeken, elszívta teli- töltött pipáját. — Először is gratulálunk csapata győzelméhez. — Ma tényleg jól játszottak a fiúk — értékelte az elégedettség hangján válogatottjának a románok elleni teljesítményét. — Mikor járt utoljára Magyarországon? *5 Két éve, egy budapesti tomátíí — Hollandiában tart még a bajnokság? — Nem, már befejeződött a tavaszi idény, a bajnokságban a De Robben vezet, — A montreali bronzért mes gárdából van-e itt m- laki? — Hárman! Veer, Van Zeeland és Stroboer. 'Tudni- kell persze, Hollandiában a vízilabdázók amatőrök, munkája miatt például To- my Bucink ezúttal nem tarthatott velünk. _— Mióta szövetségi kapitány Hollandiában? — Hat éve. Az utolsó kérdésünk! * — Vajon emlékszik-e Pál esik Dénesre? — Én 1959 és 1969 között voltam jugoszláv válogatott. Ez alatt nemegyszer játszottunk a magyarokkal, hát hogyne emlékeznék Dinedre. Kemény legény Magyarok a mikrofonnál (Fotó: Szántó György) Apuka és az ő „kisfia”
