Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

Vízilabda-fesztivál volt Egerben Ünnep volt ez a három nap Egerben, a vlzilabdázás fesztiválja. Túlzás nélkül mondhatjuk: kár, hogy véget ért. A sportág reprezentánsai mérték össze tudásukat a nem­zetközi tornán. Kitűnő játékosok, nagy egyéniségek küzdöttek egymással, mindent megmutatva abból, ami szép ebben a sportágban, s mert mindenki komolyan vette a versengést, nem maradhattak rejtve a visszásságok sem, melyek a buk­tatókról árulkodtak. Egy esztendővel a moszkvai olimpia előtt — a Világ Kupa utáni tornasorozat utolsó állomása­ként — az egri mérkőzések is gazdagították a szakemberek tapasztalatait, segítették az eredményesebb felkészülést. S hogy nem csalódott a vízilabdáért rajongó egri kö­zönség. azt beszédesen bizonyította az estébe nyúló ered­ményhirdetés egy olyan találkozó után. mely már nem be­folyásolta a sorrendet: mindenki a helyén maradt, s zúgó tapssal köszöntötte a győzteseket, a helyezetteket, a díjazot­takat. Kitűnőre vizsgázva ezzel sportszerűségből, elfogadva azt, ami az előző este izzó hangulatában fájó volt, hogy nem a magyar együttes lett az első, s hogy vitatható körülmények között szorult a második helyre. Az alapos, körültekintő előkészítés meghozta az ered­ményt. A gördülékeny, zökkenők nélküli rendezés a szerve­zők, a torna körül bábáskodók hozzáértését, lelkesedését, ál­dozatkészségét dicséri. Eger — még ezzel a kinőtt, öreg uszo­dával is — méltó színhelynek bizonyult e jelentős esemény megrendezésére. Érdemes volt elfogadni a Magyar Űszószö- vetség felkérését. Abban bizakodva pillantunk vissza a vízilabdatorna él­ményekben gazdag három napjára, hogy hasonló rangú ren­dezvényeknek lehetünk részesei a jövőben is. ­Bemutatkozás Ki ez a fiú? Hány éves? Melyik egyesületben véd? Miro Csirkovics, a jugo­szláv válogatott szövetségi kapitánya fordult ezekkel a kérdésekkel a mellette ál­lókhoz a magyar együttes bemutatásakor. Nemcsoda, hogy nem is­merte a vékony, nyurga ka­pus, Bors Laci nevét. A szolnoki vízilabda-iskolában nevelt fiatalember két egri mérkőzésével együtt is mind­össze négy válogatottságot tudhat maga mögött. Itthon pedig először kezdődött az ő nevével a magyar váloga­tott összeállítása. Ebben az évben igazolt át á BVSC-hez, s néhány baj­noki találkozó után meghí­vót kapott válogatottunk ed­zéseire. — Nekem még az is óriá­si megtiszteltetés, hogy ilyen kiváló játékosokkal együtt edzhetek. Elég viharos átiga­zolással kerültem a BVSC- hez, azt hittem, hogy ebben az évben pihenő vár rám. Legmerészebb álmomban sem gondoltam arra, hogy a nagyválogatottban védhetek. Nemrég felvételiztem a Mű­szaki Egyetemen, ha sike­rült. helyet kapok az Uni­versiade válogatottban is. Érződik a hangján, hogy már nem először beszél er­ről. Mások is kérdezték, má­sok is felfigyeltek rá. Ok­kal, mert jól mutatkozott be. Nem remegett a keze, pedig az olaszok félelmetes bombázói is próbára tették képességeit. Az egri színhely* kabalának is jó volt, koráb­ban ifjúsági tornán itt ér­demelte ki életében először a legjobb kapus címet..; Az egri rendezés kitűnőre sikerült Az ünnepélyes eredmény- hirdetés után kértük meg Vuszek Antalt, a versenybí­róság tagját, a MUSZ vízi­labdaszakági titkárát, hogy röviden értékelje a három­napos versenysorozatot, an­nak rendezését, és a már le­szűrhető tapasztalatokat. — Nagyszerű verseny volt. Gyönyörködhettünk a világ legjobbjainak tornájában — mondotta. — Ez annak volt köszönhető, hogy az egri rendezés kitűnőre sikerült. Nem volt olyan kérés, ame­lyet pillanatok alatt ne tel­jesítettek volna a házigaz­dák. Jómagam 25 éve járok Egerbe, de még nem láttam ennyire hozzáértő, lelkes, végül is sportszerűen szur­koló tömeget az uszodában, mint ezekben a napokban. — Hogyan vélekedtek a * vendégek? — Külföldi barátaink is maximálisan elégedettek vol­tak az egri vendéglátással, az ellátással, a szállással. Mindenki kivétel nélkül úgy nyilatkozott, hogy a torna jól szolgálta szakmai, s egyéb szempontból is a moszkvai olimpiára való fel­készülést. Ezenkívül megis­merhettük azokat a játék­vezetőket, akik várhatóan Moszkvában is közreműköd­nek majd a csapatok talál­kozóin. Ne felejtsük el: em­berek vagyunk, nehezen fe­lejtünk, nem volt tehát mind­egy, milyen élménnyel tá­voznak az egri tornáról a bírák, — Hallhatnánk néhány szakmai tapasztalatot? — Ez a torna bebizonyí­totta, hogy kisebb méretű medencében is lehet nagy­szerű mérkőzéseket játszani. Csupán tehetséges játékosok kellenek hozzá. A játékveze­( ííwün július is,, vasárnap _ tői felfogásban pedig tovább­ra is a megszokott stílus ér­vényesült, így ehhez kell majd a magyaroknak hozzá­szoknak. További tapaszta­lat, hogy bármennyire is magyar sikersportág a vízi­labda, mások is megtanulták ezt a sportot, ezért lehetnek, előfordulhatnak váratlan eredmények is. Legjobb bi­zonyíték erre, hogy a világ­bajnok olasz válogatott a 11. helyen végzett Ausztrália együttese ellen teljesen meg­érdemelten szenvedett vere­séget. Végül ez a torna to­vább népszerűsítette a vízi­labda sportágat. Remélhető­leg lendületet adott ahhoz is az egri fiataloknak, hogy csapatukkal mielőbb ki tud­ják harcolni az OB I-be való felkerülés jogát, azaz elfog­lalhatják nz őket megillető helyet az élvonalban, s hosz- szabb távon pedig újabb Hevesi-, Ambrus-, Bodnár-, Pócsik-szerű nagyságok ke­rüljenek majd ki az öreg egri uszoda falai < közül. — Ön nemzetközileg is el­ismert játékvezető. Szemta­núja volt Paggi olasz já­tékvezető nagy port felvert működésének. Hogyan látta Ön az említett esetet? — A jugoszláv—magyar találkozó eredménye reáli­san döntetlen lett volna. Ezt befolyásolta a büntető körü­li probléma. A szabályok, sajnos, nem egyértelműen mondják ki, hogy mit kell ítélni hasonló esetekben. Sok függ a szubjektivitástól is. Jómagam sokszor vezet­tem már Olaszországban is válogatott és kupatalálkozó­kat. de soha nem mertem volna megtenni azt. amit Paggi elkövetett. Az ola­szoknak sokkal tehetsége­sebb, és jobb bíráik is van­nak. mint aki most őket kép­viselte. — Köszönjük a beszélge­tést. Szó szerint: szöveg nélkül­Győzelem! Morzsák GÓLOK ÉS SZÁMOK A torna 15 mérkőzésén 194 gól született, a góllövőlistára 46 játékos iratkozott fel. Legtöbbször az olaszok há­lója rezdült (36), legkeve­sebbszer a jugoszlávoké (26), legtöbbször a magyar csapat volt eredményes, 45 gólunkat a következők lőtték: dr. Csapó 11, Horkai 11. Somos- sy 10, Gerendás 5, Kiss 4, Kuncz 2, Budavári 1, Wies­A KOSARAS Esteledik, be kell kap­csolni az uszoda világítását az utolsó negyedre. A be- úszást ezért ismételtetik meg a játékvezetők, Asencio, a spanyol bíró kéri ki a lab­dát, majd a parafakosár fe­lé hajítja. Már indul is, hogy megkérjen egy játé­kost: helyezze el a kosárban a labdát. Nevetés és taps állítja meg. Az engedelmes labda egy hullám hátán be- csusszant a kosárba. Erre a sikerre legkevésbé Asencio számított.J rj Htfa r. PILLANATNYI RÉSZREHAJLÁS Az olasz—holland találko­zón az osztrák bíró immár a második 4 méterest ítéli meg az azúriak javára. A tömeg túl szigorúnak tartja az ítéletet, s ezért szimpá­tiával szuggerálja a hollan­dok kapuvédőjét, hogy há­rítsa a büntetőt. Misdorp ki is. üti a világsztár De Ma- gistris nagy erejű bombáját Van isten — sóhajt fel az egész lelátó, annak elköny­velésére, hogy a véletlen is úgy hozta, a szigorú ítélet nem sújthatta góllal a hol­landokat. Aztán mintha semmi sem történt volna, két részre szakadva szurkolnak: ki ennek, ki orrnak a csa­patnak. Trumbics, a „holland” „Leg-ek" Jubilált, méghozzá nem Iá akárhogyan. A góllövés sok­féle változatát mutatta bei Ejtett távolról, birkózott vé-v dővel a nyakában, s valós­sággal bepréselte a kapuba a labdát. Lőtt váratlanul,, pontosan, nagy erővel. Le-* fordult ellenfeléről, s mész-* sze maga mögött hagyta, robbanékonyán úszott ka­pura, csak elé kellett tenni, a labdát. Védekezésben, tá-í madásban egyaránt felvonulj, tatta a játék fortélyait. Q■ lett a torna legjobb mezőny­játékosa: dr. Csapó Gábor, a százötvenszeres magyar válo­gatott. • A döntő jelentőségű mér-f. kőzés 1—1-re állt. Somossy- minden erejét beleadta a löJ* vésbe. a labda villámgyor-J san suhant a bal felső sarok), felé, a védők már nem tudJ* tak segíteni. A háló még-y sem rezdült, pedig sokan már-már gólt kiáltottak. Krivokapics keze időben lendült a magasba, s a ka­pu mellé ütötte a labdát. Ez az alakítása csak egy volt azok közül, melyekkel kiér­demelte a legjobb kapus cl-: met. Nem véletlen, hogy csa­pata kapta Egerben a leg­kevesebb gólt. • Gianni! Gianni! Zúgott a kórus a lelátón, amikor az olaszok remek játékosa át­vette a gólkirály jutalmát. Az Ausztrália—Olaszország mérkőzés végeredményét kis túlzással így is lejegyezhet­tük volna: Ausztrália—De Magistris 8—7. Az olaszok * góljaiból egymaga hatot szerzett ezen a találkozón, és a hetediket is ő készítet­te elő Gallinak. Azért ter­mészetesen nem kesergett a nézősereg, hogy az utolsó mérkőzésen Gianni csak egy­szer tudta bevenni Bors ka­puját. A játék igazi cseme­géje a gól, s mivel ő aján­dékozta meg ezen a tornán a legtöbb góllal — tizenhét­tel — a közönséget, méltón jutalmazták teljesítményét nagy tapssal, _ A Hatvanas evek vízi- *"* labdavilágának ki­emelkedő egyénisége. Az ta­lán mindennél többet mond róla, hogy neve nálunk is mgád&flösras® fogalom volt. Ivó Trumbics á közelmúlt egyik adriai óriása, az akko­ri idők jugoszláv válogatott­jának oszlopa, most annak az öreg uszodának tisztelet­tel övezett vendége, ahol egri hasonmása. Pócsik Dé­nes nőtt fel. Akár csak a mi olimpikonunk, Trumbics is edző. a narancssárga kö­penyes hollandoké. Amikor leültünk vele beszélgetni,, már túl volt az aznapi ideg- feszültségeken, elszívta teli- töltött pipáját. — Először is gratulálunk csapata győzelméhez. — Ma tényleg jól játszot­tak a fiúk — értékelte az elégedettség hangján váloga­tottjának a románok elleni teljesítményét. — Mikor járt utoljára Ma­gyarországon? *5 Két éve, egy budapesti tomátíí — Hollandiában tart még a bajnokság? — Nem, már befejeződött a tavaszi idény, a bajnok­ságban a De Robben vezet, — A montreali bronzért mes gárdából van-e itt m- laki? — Hárman! Veer, Van Zeeland és Stroboer. 'Tudni- kell persze, Hollandiában a vízilabdázók amatőrök, munkája miatt például To- my Bucink ezúttal nem tart­hatott velünk. _— Mióta szövetségi kapi­tány Hollandiában? — Hat éve. Az utolsó kérdésünk! * — Vajon emlékszik-e Pál esik Dénesre? — Én 1959 és 1969 között voltam jugoszláv válogatott. Ez alatt nemegyszer ját­szottunk a magyarokkal, hát hogyne emlékeznék Dined­re. Kemény legény Magyarok a mikrofonnál (Fotó: Szántó György) Apuka és az ő „kisfia”

Next

/
Oldalképek
Tartalom