Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

Heti külpolitikai fl bét hárem kérdése Milyen a közel-keleti hely­zet a Szadat—Begin talál­kozó után? A Hotel Palestinában, Alexandria legszebb szállo­dájában nem voltak hajlan­dók megszállni az izraeli kül­döttség tagjai. Jelképes ez a magatartás: az izraeli kor­mány abba sem hajlandó belemenni, amit Szadat nagy szerényen kér, hogy tudni­illik a palesztinok lakta te­rület önkormányzatát való­sítsák meg. (Természetesen arról meg hallani sem akar­nak Jeruzsálemben, hogy elismerjék a palesztin nép önálló államiságát.) Izrael csupán a palesztin arabok­nak közigazgatási szempont­ból való különállását kész elfogadni, s ezt tekintené a Camp David-i alku végre­hajtásának. A Szadat—Begin találko­zón abban is ellentét mu­tatkozott, hogy Izrael foly­tatni kívánja a fél-katonai települések kiépítését a meg­szállt arab területeken, ame­lyek kiürítése elől elzárkó­zik. További vitatéma Egyip­tom és Izrael között — Dél- Libanon. Itt Begin kormá­nya támogatja a szélsőjobb- oldali keresztény milícia tö­rekvéseit. amelyek egy kis bábállam létrehozását cé­lozzák. Jeruzsálem katonai vezetői pedig folytatni kí­vánják a libanoni terület elleni akcióikat is, amelye­ket megelőző és védelmi jel- legűeknek tüntetnek fel. Az ellentétek dacára Sza­dat „barátjának” nevezte Begint, aki viszont az egyip­tomi elnök békeszándékát magasztalta. A találkozóik folytatását is elhatározták: augusztus végén Haifában, az izraeli kikötővárosban jönnek össze ismét. A palesztin probléma fon­tosságát jelezte, hogy Bécs- ben Willy Brandt és dr. Bruno Kreisky, mint a Szo­cialista Internacionálé veze­tői, tárgyaltak Jasszer Ara- fattal, a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet vezetőjé­vel. S amikor emiatt Jeru­zsálemben „árulónak” titu­lálták az osztrák kancellárt, az visszavágott: „fog még Begin is tárgyalni Arafat­tal!” Mit érhetett el Muzorewa Washingtonban és Lon­donban? A zimbabwei „fekete-fehér miniszterelnök”, a fehérte­lepesek érdekeit szolgáló Muzorewa püspök a héten Washingtonban és London­ban járt. Az angol főváros­ban — a konzervatív kor­mány eddig sem titkolta ro- konszenvét — határozott bá­torítást kaphatott, az Egye­sült Államokban viszont kétértelmű volt a fogadta­tása. Egyes hivatalos közlések szerint az USA továbbra sem ismeri el a zimbabwei választási komédia után összetákolt kormányt, vi­szont ha ez így lenne, akkor miért kellett Muzorewát a legmagasabb szinten is fo­gadni? Márpedig a „minisz­terelnök” előtt megnyílt Carter elnöknek az ajtaja is. Vance külügyminiszter ugyancsak tárgyalt a Salis- buryből jött. vendéggel. Mu­zorewa maga volt a megtes­tesült magabiztosság... Most. hogy Tanzánia meg­kezdte csapatainak kivoná­sát Ugandából, a kelet-afri­kai térség legtekintélyesebb állama egyesítheti a maga erőfeszítéseit a Zimbabwe körüli úgynevezett „frontor- szágokéival”. Muzorewának és a mö- • götte álló fehértelepesek­nek talán mégsincs okuk a túlzott önbizalomra, a teljes magabiztosságra... A héten kezdődött meg az Egyesült Államok szenátusában a SALT—II. ratifikációs vitája. Képünkön: Cyrus Vance kül- és Harold Brown hadügyminiszter, akik a kormány nevében a szerződés elfogadására szólították fel a testületet. (Népújság telefotó — AP — KS) Mi lesz Carter „energia­csomagtervében ?” Gyorsan mondjuk meg: egyelőre nem tudni... Ma mondja el az amerikai rá­dió- és tévéállomások mik­rofonjai és kamerái előtt azt a beszédet, amelyet már a múlt hét közepére ígért, de aztán az utolsó pillanatban lemondta... Nyilván nem ugyanazt a beszédet fogja felolvasni, hiszen jó egy hé­ten át tanácsadóival, mi­nisztereivel Camp Davidbe, az elnöki nyaralóba bezár­kózva új meg új intézkedé­sekről, reformokról, elképze­lésekről tárgyalt. Egyes hírmagyarázók sze­rint ez Carter „utolsó esé­lye”. Ha most kudarcot vall. akkor elbúcsúzhat az elnök­jelöltségtől, attól, hogy 1980. őszén a demokrata párt szí­neiben küzdjön meg a vá­lasztók bizalmáért. Az U. S. News And World Report című amerikai hetilap már­is felvetette: „ideje Carter- nak kiszállni!”. Ugyanez a lap „Kennedy-lázról” írva leszögezi, hogy „az utolsó Kennedy” soha nem volt ilyen népszerű, mint: most... ■ Carter pedig nem volt még ennyire népszerűtlen, mint jelenleg. A szokásos közvélemény-kutatás során megkérdezetteknek csupán a 26 százaléka nyilatkozott úgy, hogy meg van elégedve' az elnök tevékenységével. A nagy többség — elégedetlen. Miért? A válasz kézenfek­vő: ismét kétszámjegyű az infláció, újabb egymillió amerikai dolgozó kerül az utcára, s így 6,6 százalék munkanélkülit várnak az év végére. S természetesen az üzemanyag-mizéria is bosz- szantja az amerikai polgárt, aki „országúti cirkálójába” egyre drágábban kap, ha egyáltalán kap benzint, mi­vel hogy sok benzinkút üre­sen és zárva áll. . Természetesen Carter mai beszédében valóban kilátás­ba helyezhet hatékony in­tézkedéseket, de az is nyil­vánvaló, hogy például az olaj fronton nincs a kezében minden fegyver. Iránból csak nem érkeznek a régi meny- nyiségben az olajszállítmá­nyok, egyszer Arafat, más­szor Kadhafi szólít fel Ame­rika bojkottjára, s a nyugati szövetségesek sem igazán szövetségesek, ha a saját ola j ellátásuk ., biztosításáról van szó. Pálfy József Tollhegyen Vége a Skylab-pánik- nak ... Mert hát utólag elmondhatjuk, hogy a nyu­gati sajtó egy része, a szenzációhajhász bulvár­lapokkal az élen, valósá­gos világvége hangulatot próbált teremteni. Nem minden hatás nélkül, mert voltak, akik egy-két nap­ra sziklabarlangokba köl­töztek. Természetesen előre meg­mondták a tudósok, fizi­kusok, matematikusok és űrhajózási szakértők, hogy elképzelhetetlenül csekély a valószínűsége egy „Sky- lab-találattól” elszenved­hető sérülésnek vagy ha­lálnak. Bebizonyosodott ráadásul, hogy ha kormá- nyozhatatlanná vált is az amerikai űrlaborátórium, azért még befolyásolni le­het a röppályát, tehát leg­alább azt el lehet érni, hogy tengerbe zuhanjon, ne pedig szárazföldön ér­jenek földet a darabjai. Nagyobb volt hát a füst­je, mint a lángja. Persze, azért felvetett az ügy ió néhány kérdést: azon kezd­ve, hogy miért nem lehfet az ilyen nagy űrobjektu- mokat önelnusztító beren­dezéssel ellátni. egészen odáig, hogv milyen módon lehet kártérítési felelőssé­get érvényesíteni ilyen esetekben? Végül egy derűs mozza­nat a Skylab-históriából: valóságos „aranyláz” tört ki Ausztráliában, mint va­laha az aranyásók, úgy özönlötték el most a Sky- lab-marodványok knta'éi azt a földsávot, amely fö­lött üstökösként végigszá- guldott az izzó, darabjaira hulló űrlaboratórium. No, persze, nem emléket akar­tak, hanem a NASA. az amerikai űrhajózási hiva­tal, meg különböző ame­rikai lapok által kitűzött összegeket szerettek volna bezsebelni egy-egy kormos fémdarabért. Bizonyos, hogy annyi ilyen darabkát gyűjtenék össze a végén, amennyiből —* két igazi Skylab is kitelne. P. J. Ostromgyürű az ankarai egyiptomi nagykövetség körül Egyiptom ankarai nagykövetségének alkalmazottja súlyos sé­rülések árán kiszabadult a terroristák fogságából (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) ANKARA Az ankarai egyiptomi nagykövetség személyzeté­nek két tagja szombaton szerencsésen megszökött a nagykövetségi épület egyik földszinti ablakán át az épü­letet megszállva tartó fegy­veresek fogságából. Mint ismeretes, a kom­mandó pénteken foglyul ej­tette a nagykövetség húsz­főnyi személyzetét, de a tú­szok száma szombatra fel­tehetően 15-re csökkent: pénteken egy titkárnőt a terroristák kiengedtek az épületből, szombaton reggel ketten megszöktek, két má­sik személyt pedig — az AFP meg nem erősített ér­tesülése szerint — „kidob­tak” a török biztonsági erők által szorosan körülzárt épü­let második emeletéről. Egyikük — a nagykövetség kereskedelmi tanácsosa — életben van, a másik sze­mély holtteste a nagykövet­ség " kertjében fekszik. A török hatóságok szerint a támadók két Egyiptomban bebörtönzött társuk szaba­don bocsátását, valamint az Egyiptommal fenntartott tö­rök diplomáciai kapcsolatok megszakítását követelik, el­lenkező esetben a túszok ki­végzésével és a nagykövet­ség felrobbantásával fenye­getőznek — bár pénteken két határidőt is szabtak kö­veteléseik teljesítésére és szabad elvonulásuk biztosí­tására, a tárgyalások egye. lőre nem szakadtak meg. Musztafa Khalil egyiptomi miniszterelnök egy amerikai hírügynökségi tudósítónak azt mondta, hogy Bülent Ecevit török kormányfő telefonon biztosította őt: a támadókkal sikerült megál­lapodni követeléseik határ­idejének meghatározatlan időre való kiterjesztéséről. Arcéi háttérrel Franz Josef Strauss 1979. július 15., vasárnap „Ügy lehiggadtam, hogy még én sem ismerek ma­gamra” — mondta Franz- Josef Strauss nem sokkal" azelőtt - (és talán éppen azért), hogy a nyugatnémet jobboldal kancellárjelöltje lett. Kevés személyi döntés váltott ki az utóbbi időkben olyan szenvedélyes visszhan­got az NSZK-ban, sőt egész Európában, mint ez. Keve­sek lelkesedése, sokak aggo­dalma és rosszallása tölti meg a kommentárokat. Egy lap fényképet közöl, amelyen a hajdani hentes apa bikanya­kú utóda fölényesen moso­lyogva fel tűri inge ujját: „Most megmutatom!” Ez a beállí­tás igaz is, túlzó is. Valójá­ban egy meglehetősen zabo­látlan, konzervatív politikus áll előttünk, hasonló néze­tekkel, mint például Angliá­ban Margaret Thatcher, a Munkáspárton győzelmet arató új miniszterelnök. Jövő ősszel lesznek a par­lamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban és. két fő csoport mérkőzik majd egymással. Az egyik a kormányon levő szociálde­mokrata—szabaddemokrata koalíció, amelynek kancel­lárjelöltje Helmut Schmidt, a jelenlegi kormányfő lesz. A másik a jobboldali ellen­zék, amely az ikerpártból, a Kereszténydemokrata Unió­ból és a Keresztényszociális Unióból áll. A két Unió elé­gedetlen volt eddigi első emberével, kancellárjelöltjé­vel, Helmut Kohllal, újat ke­resett, s végül hosszú, kínos belső viták után Strausst emelte erre a posztra. Vá­lasztási kampányukat tehát ő vezeti, az . ő fényképét lát­hatjuk majd a jobboldal pla­kátjain,- s ha. netán győznek,, ő lesz az NSZK kancellárja, vagyis kormányfője. Ez a tét. Évtizedek óta vágyik erre Franz Josef Strauss, évtize-" deken át megtagadta ezt tő­le az Unió. Most áttört. Két kérdés bukkan fel e döntés­sel kapcsolatban: miért hú­zódoztak olyan sokáig a jobboldalon, hogy az ő nevét írják zászlójukra, s most miért tették meg? A válasz­ban bennefoglaltatnak a Strauss-kép fő vonásai. Tartottak és tartanak tő­le, mert három évtizedes po­litikai pályfutása — különö­sen annak első fele — erő­szakos természetre vall, olya­néra, aki a cél érdekében nem válogat az eszközökben. Közhelynek számítanak már azok a régebbi botrányok, amelyekkel nevét kapcsolat­ba hozták, bár soha semmi­lyen bizonyíték nem buk­kant fel, amely alátámasz­totta volna a részvételét korrupciós ügyekben. Mint az Adenauer-kormány had­ügyminisztere, ő rendelte a rosszemlékű Starfighter re­pülőgépeket, homályos kö­rülmények között szerezte­tett be harckocsikat. Egy botrány kirobbanásakor rendőri erőszakkal próbálta belefojtani a szó.ta Spiegel új­ságíróiba. Ebbe az ügybe azonban belebukott. Később, a kereszténydemokrata—szo­ciáldemokrata kormányzat pénzügyminisztere lett, tíz esztendővel ezelőtt pedig va­lamennyi kereszténypártiva] együtt ellenzékbe szorult. Ö a párt-iker kisebbik tagjá­nak, a csak Bajorországban működő Keresztényszociá­lis Uniónak az elnöke, s egy, esztendeje .bajor tarto­mányi .miniszterelnök. Mielőtt .a. parlamenti kép-, vigelők zárt ülésén kancel­lárjelöltté választották vol­na, meg kellett küzdenie egy párton belüli ellenféllel, az alsó-szászországi keresztény- demokrata miniszterelnök­kel, Ernst Albrechttel. E két politikus a nyugatnémet jobboldal két áramlatát kép­viseli: az egyik rugalmasabb, a másik merevebb. Egy ré­gebbi, szinte már klasszikus­nak számító példával világít­sunk- rá a különbség lénye­gére. Az NSZK és a szocia­lista országok közötti szer­ződéseket eredetileg az egész jobboldal ellenezte: de a körülmények láttán a mérsé­keltebb szárny (Albrecht mö­gött áll) hajlott azok elfoga­dására, a másik (most Strauss. fémjelzi őket) vé­gig ellenezte a megállapodá­sokat. A merevebb szárny „cserébe” a szerződésekért több politikai engedményt akart kicsikarni a szocialista felektől, az NDK-t illetően, a két német állam kapcso­latai tekintetében — a vi­szonylag rugalmasabb cso­port belenyugodott azokba a kölcsönös feltételekbe, ame­lyek alapján a szerződések végül is létrejöttek. Most tehát a merevebb szárny képviselője került az Unió-pártok élére, a belső szavazás 135:104 arányban dőlt el Strauss javára. Nem mindenki feltétlenül Strauss- hívő e 135 között sem, de jó részük bizonyos kényszer- helyzetben érezte magát. Egyszer már, 1976-ban el­vesztettek egy választást, olyasfajta kancellárjelölttel — Helmut Kohllal — mint amilyennek most Emst Alb­recht látszik. Kit állítsanak tehát az otthon és világszer­te .elismert szociáldemokrata Helmut. Schmidttei szembe'? Ki tűd oliyán programot ad­ni és képviselni, amely el­tér mind Schmidt; mind ed­digi kancellárjelöltjük, Kohl módszereitől és politikájá­tól? Ilyen csak egy volt pil­lanatnyilag a láthatáron: Franz Josef Strauss. A bajor politikus egyetlen lapra tett fel mindent. Ha győz jövő ősszel, iga­zolja önmagát. Ha nem, minden ellensége és ellenfele nekitámad és el- söprik. Előreláthatóan éle­sedni fognak a belső har­cok az NSZK-ban, a par­lamenti "baloldal összébb zárja majd sorait Strauss-szal szemben, ő pedig — akár akarja, akár nem — a jobbszélröl szerezhet csak új szavazatokat. Egy bizonyos, 1980 végéig nem lesz unal­mas a nyugatnémet politikai élet, bár azt sem szabad gondolni, hogy az ő eset­leges befutása valami egé­szen új NSZK-t teremt Eu­rópa közepébe. Még egy ke­reszténydemokrata kormány hatalomra kerülésével sem ■•áltozna meg alapvetően az "SISZK .külpolitikája. Tatár Imre Röviden BONN Sem az NSZK, sem a NA-' "FO nem fog létrehozni olyan gyorshadtestet, amelyet) esetleg az olajkitermelő or­szágokban vetnének be — nyilatkozta Hans Apel nyu­gatnémet hadügyminiszter a Bild Zeitung című lapnak arra a kérdésére válaszolva: hogyan viszonyul az NSZK az amerikaiaknak egy bün­tető gyorshadtest létrehozá­sára vonatkozó tervéhez ALGÍR Az Afrikai Egységszervezet küszöbönálló csúcstalálkozó­járól tárgyal az algériai ve­zetőkkel Julius Nyerere tanzániai elnök, aki hivata­los látogatásra érkezett az észak-afrikai ország főváro­sába. A tanzániai álamfő el­ső ízben tesz látogatást Al­gériában, ahol — az AP amerikai hírügynökség sze­rint — eddig Ben Bella őrizetben tartása miatt nem utazott. (AP) KARACHI A Korán törvényei alap­ján egy pakisztáni bíróság lopás miatt a napokban kéz­levágásra ítélt egy tolvajt; Egy másik bíróság korábban bankrablás négy résztvevőjét szintén kézlevágásra ítélt, de az amputációt még nem hajtották végre — fellebbe­zésükre Hak tábornok-elnök börtönbüntetésre változtatta az ítéletet. (AFP) LUSAKA Az összes zimbabwei ha­ladó erők egységének meg­erősítése szempontjából fon­tos fejlődési foknak kell tekinteni a hazafias front egyesített hadműveleti pa­rancsnokságának felállítását — jelentette ki Joshua Nko- mo és Robert Mugabe a hazafias front két társelnö­ke abban az interjúban, amelyet együtt adtak az O Tempo mozambiki heti­lapnak. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom