Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-14 / 163. szám

Szünidőben-könyvet is... SOKFÉLE PROGRAMOT kínál a nyári nagyvakáció, ám még a legjobban szerve­zett gyermekprogram során is lehetnek olyan napok, amikor a csemeték unatkoz­nak. Mit csináljak? — hangzik el a nyűgösködő kér­dés napjában tízszer is. Kü­lönösen akkor nehéz az időt múlatni, amikor az eső szo­bafogságra ítéli a gyerme­keket. S valóban nem lehet mindig társasjátékot játsza-- ni, a lakás általában nem alkalmas bújócskára. Ilyen­kor hangzik el a válasz ál­talában — ha ugyan ilyen­kor is elhangzik —, ott a könyv, olvass! S valóban a nyári szünidő feltétlen alkalmas arra is, hogy hozzászoktassa a gyer­meket a betűkhöz. Nem is lehetne jobb alkalmat kita­lálni például a kötelező iro­dalom elolvasására, mint az egyébként program nélküli nyári napokat. Általános ta­pasztalat, hogy a tanév fo­lyamán csak húzódozva ve­szi kezébe a kötelezőt még az a gyerek is, aki egyéb­ként barátja a könyvnek. S mivel nemigen sikerült még kideríteni ennek magyaráza­tát, inkább arra kell töre­kedniük a szülőknek is, hogy azért mégis találjanak al­kalmat az irodalom gyöngy­szemeivel való megismerke­désre. Természetesen ehhez első­sorban az kell, hogy az a könyv'megtalálható legyen a könyvespolcokon. Jó módszer — nem is én vagyok a felta­lálója, — ha az ember fi­gyelemmel kíséri a diák-, és olcsó könyvtárak kiadásait. Közöttük feltétlen megtalál­hatók azok a könyvek, amit a gyermeknek előbb-utóbb valóban el kell olvasnia, s nem csupán azért, mert kö­telező. így került nálunk is a polcra — még jóval a kö­telező időszak előtt, a Nosz- ty fiú esete Tóth Marival, és jó néhány más regény is. Nincs olyan háztartás, amely­nek költségvetésébe az ilyen vásárlás bele ne férne. De az sem rossz, ha egy bi­zonyos kor után (8—10 éves­re gondolok) a nyaralásból, vagy más hivatalos utakból visszatérő anya, vagy apa, a szokásos csokoládék he­lyett egy-egy könyvet hoz ajándékba. így szépen, szin­te észrevétlenül összegyűlik a gyermek polcán a könyv, s amikor töprengve megáll ol­vasnivalót keresve a köny­vespolc előtt, előbb vagy utóbb kezébe veszi azokat a könyveket, amit feltétlen szeretnénk elolvastatni vele. S teszi ezt a szórakozás ke­reséséből indíttatva, s nem a kényszerű kötelességnek ele- §st téve. 3OLVASÁSÉ A SZOKTATNI a gyermeket csakis módsze­resen lehet, s azzal, hogy már' eleve megteremtjük a han­gulatot is ahhoz hogy ked­vet kapjon a könyv forgatá­sához. A múltkoriban a lakás be­rendezéséről beszélgettünk serdülő csemetékkel. Az el­képzelésekbe sok minden belefért, de ami aggasztóan kevés helyet kapott, az a könyv volt. Vagy ha emlí­tették is a könyvet, csak úgy, mint a szép, modem lakásberendezés kellékét. Nem állítom, hogy ezek a fiatalok is úgy választják majd könyveiket, hogy me­lyik borítónak a színe megy a bútorszövethez, de azt saj­nos igen, ho>y nincs kiala­kult ízlésük, megfelelő el­képzelésük a könyvvásárlás­ról. Nincs, mert áltálában keveset olvasnak, pedig idő volna rá. Amikor arról beszélgetünk, hogy rá kell szoktatni a gyermeket a betű szereteté- re, hogy a nyári szünidő nagyszerű alkalom az olva­sásra is, egy pillanatra meg kell állni egy másik kérdés­nél. A betű iránti igényre elsősorban az szoktathatja gyermekét, aki maga is szí­vesen forgatja a könyv lap­jait. De ha a szülő maga nem rendszeres olvasó, leg­alább azért kell tennie va­lamit, hogy az iskolákban ébresztett igény ne sorvad­jon el az otthoni légkörben. Ne tekintsék a szülök az olvasást felesleges, haszon­talan időtöltésnek. Ha valamiféle statisztikát készítenénk a lakásokban le­vő apró könyvtárakról, saj­nos közel sem kaphatnánk olyan adatokat, amilyet sze­retnénk. Amikor én gyerek voltam, nem volt annyi időm olvasni, nálunk legfeljebb a naptárból állt az otthoni könyvtár, — mondhatják a mai szülők. De ha egyszer azt az igényt fogalmazzuk meg állandóan, hogy legyen a gyermekünknek jobb, s legyen meg mindene, ebben a mindenben benne kellene lennie a könyveknek is. Ez pedig, bármily szomorú, saj­nos még távolról sem szere­pel a napi szükséges és ke­vésbé szükséges „beruházá­sokban”. A szülők többsége hamarabb megvesz a gyer­meknek egy külföldi lemezt, egy importszoknyát vagy nadrágot, mint egy lexikont. Az előbbit természetesnek, az utóbbit luxusnak tartják, noha egyáltalán nem az. A nyár, a nagyvakáció ide­je legyen tehát a szabadság, a fürdés, séták, kirándulások ideje, de férjen bele a prog­ramba az olvasás, közöttük még a kötelezőnek számító könyvek olvasása is, me­lyek élményt adnak a gyer­meknek. KAPJON TEHÁT helyet a programban az olvasás, a nyári beruházások között pe­dig egy-egy szép könyv vá­sárlása. így a gyermek a kö­vetkező esztendőre való fel­készülésben nemcsak tes­tiekben gyarapszik, hanem szellemiekben is. És ez utób­bi sem kevésbé fontos. Deák Rózsi Gyümölcs totó A szülői lelemény sok faj; nyes helyzetben hozza meg a kívánt eredményt. Hadd mondjak el egy egyszerű példát. Egyik ismrősünk négyéves fia alig eszik gyümölcsöt. Erőltetni nem lehet, hiszen még a ritka és kemény szék­let sem győzi meg őt szülei igazáról. S az étvágy és erők tetés egyébként is olyan, mint a kisegér és a macska viszonya. Amint meg jelenik a macska, elszökik a kisegér, így szökik el az étvágy ia még jobban az erőltetéstől. Mit lehet tenni ? Egyik nap az apa feldara-, bolt egy tányér gyümölcsöt. Almát, körtét, szilvát, őszk barackot, dinnyét. Uzsonna- tájban felhívta a játékból a két fiát. s elmondta, most vetélkedőt rendeznek. A gye­rekek becsukott szemmel le­ültek, ő pedig a szájukba tett egy-egy falat gyümöl­csöt. Meg kellett mondani-J uk, mit kaptak. Persze, a felismerés nem okozott gon­dot a négy- és hatéves gyere­keknek, ettől függetlenül nagy élvezettel mondogatták,'■ mit esznek éppen. A verseny lázában a gyümölcsre fanya­logva néző kicsi is alaposan bepakolt. A szülő -nem is gondolta volna, hogy az ő primitív kis vetélkedője i-lyen sikert arat. A két gyerkőc azóta is minduntalan kéri az ismét­lést. Akaratunk mindenáron való keresztülerőszakolásá- nál sokszor többet ér egy kis szülői lelemény. Hisz nem az a fontos, hogy megmutassuk a gyereknek... hanem, hogy rábírjuk szép szóval, fur- íanggal az általunk kívána­tosnak tartott dologra. —ál— Nyári ajánlatunk Utazóknak, nyaralóknak ízelítő az őszi divatból A hálószo­bához Ha a hálószobánk viszony­lag keskeny és egészen egy­szerűen van berendezve, hi­ányzanak a lerakópolcok, a kis szekrények és a megfe­lelő világítás, a ridegség ural­kodik a lakásban. A feladat: a hálószobát lakályosabbá kell tenni. Hogyan lehetne ezt elérni sok átépítés nél­kül, kevés kiadással? Viszonylag könnyen. Az ágy mögötti fai jó lehetőség­nek kínálkozik és ügyesen ki lehet használni. A hálószoba otthonosabb lesz, ha lerakóhelyeket ala­kítunk ki. Itt ezért előre nyíló kis szekrényeket állít­sunk be az ágy mellé. H a ezenkívül földig érő ágyta­karót teszünk az ágyra, hoz­zá illő páriákkal, a halószo­ba mindjárt sokkal otthono­sabbá válik. Ha a tér nem túl alacsony, tehát optikai­lag nem hat zavaróan, egy vízszintesen elhelyezett fali - kárpit is nagyon jól mutat. Körülbelül 110 centiméteres magasságban színes anyag­gal vagy lemezzel lehet bo­rítani a falat. Erre kerülhet Meggyleves: Hozzávalók: 13 dkg meggy, 2 dl viz, 1 tojás- fehérje, 1 kávéskanál cu­kor, ételízesítő. A meggyet vízben meg­főzzük. Az ételízesítőt 2 evőkanál vízzel elkeverjük, hozzáöntjük és felforraljuk. Cukrozzuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük és édesítjük. Két kávéskanál­lal habgombócokat formá­zunk, és a forrásban levő levesben közepes lángon 3 percig főzzük. Lefedve le­hűtjük. Jéghidegen tálaljuk. tróleves Hozzávalók: 2,5 dl tej (író), 1 kávéskanál citrom­lé, reszelt citromhéj, cu­kor, 1 kávéskanál beáztatott mazsola. A tejet (írót) citromlé­vel, reszelt citromhéjjal és cukorral ízesítjük. Mazso­lát teszünk bele. Gyümölcstej Hozzávalók: 13 dkg ri- bizke, 13 dkg málna, 2 a fal teljes szélességében egy könyvespolc, amit a faliba erősítünk vagy fémtartóra helyezünk. A ráerősített lám- ' pákát a kívánt irányba lehet j fordítani, így olvasáshoz ki­válóan alkalmasak. A füg­gönyt redőny helyettesítheti. dl víz, 1 evőkanál ételíze­sítő, cukor, 2 dl tej. A megtisztított ribizkét és málnát vízben megfőz­zük és lepaszírozzuk. Majd ismét tűzre téve megcuk­rozzuk és vízben feloldott ételízesítővel fűszerezzük. Ha kihűlt, tejjel összeöntve tálaljuk. ízes túró Hozzávalók: 12 dkg so­vány túró, 3 evőkanál tej, cukor, vaníliáscukor, 1 vé­kony szelet kenyér, 10 dkg kimagozott cseresznye. A túrót a tejjel elkever­jük és cukorral és vaníliás­cukorral ízesítjük. A túró felét csészébe tesszük és kenyeret morzsolunk a te­tejére. Hozzátesszük a ki­magozott cseresznyét. A tetejére tesszük a túró má­sik felét. Mélyhűtött kukoricacse­mege Hozzávalók: 1 csomag mélyhűtött csöves, kukori­ca (4 cső), 2.5 dl tejszín, 4 evőkanál száraz fehér bor, zöldségkrém. A gyorsfőzőedény (kukta) aljaba beletesszük a lyu­kacsos alátétet, majd rá­helyezzük a mélyhűtött .kukoricacsöveket és le­öntjük fél liter vízzel. Le­fedjük és forrástól számított 4 percig főzzük. Közben a tejszínt kevés liszttel felfőz­zük. és hozzáöntjük a fehér bort. Majd zöldségkrémmel ízesítiük. Az Így elké­szített öntetet a lcesö- pögtetett kukoricára önt­jük és máris tálaljuk. An­golszalonnát adhatunk hoz­zá. Sajtkrém. Hozzávalók: 1 csapott evőkanál vaj. 1 csapott evőkanál liszt. 1.5 dl tej, 5 dkg reszelt sait, só. A vajat és a lisztet ser­penyőbe tesszük és felfor- rósítjuk állandó keverés mellett. Mnirl hn■■■ ■"'••e o tejet és elkeverjük, vé- n'il a reszelt sajtot kmeriük hozzá. Sózzuk, ízesítjük. Dobozos morzsolt csemege- kukoricára öntve igen íz­letes fcörftést kapunk. A nyár az utazások, üdü­lések ideje. Egyik jótaná­csunk azoknak szól, akik kissé feledékenyek. Amikor már véglegesen elhatároztuk, melyek azok a szükséges holmik, amelyeknek helyet kell biztosítani a bőröndben, írjunk össze egy listát. Ezt a jegyzéket ragasszuk a bő­rönd belsejébe. Amikor be­rámolunk, nyomban kipipál­juk, hogy minden a helyén van-e. Hazautazáskor pedig sokkal egyszerűbb lesz a lis­ta alapján számba venni, nem felejtettünk-e valamit ott az üdülőben, szállodában, kem­pingben. Vannak, akik a rossz nylonharisnyát eldobják. Kár érte, mert utazás során jó hasznát vehetjük még. Vág­juk le a harisnya fejét, a harisnya szárába berakjuk párosával a cipőinket., mind­két végén egy-egy laza cso­móval. így a többi tiszta ru­haféle sem piszkolódik be. Sokan képtelenek arra. hogy szépen, ügyesen, lehető­leg gyűrődésmentesen rakják tele a koffert, minden helyet jól kihasználva. A sarkokba és legalulra jönnek a cipők, a kis, apró holmik. Alul a igaz, mostanság eléggé sokszor takarja felhő a napot, de azért még közepén sem vagyunk jóformán a nyárnak. Még rövidujjú, vagy ujjatlan pulóverekben járunk, s a divatképek is jobbára a fürdőruhákat mutatják be. De lesz az idén ősz is, s vele a gond, mit vegyünk fel őszi napokon. Az őszi divatban, mivel nincs új a nap alatt, felis­merhetjük a negyvenes évek divatvonalait. Már aki ugyan egyáltalán figyelemmel kísérhette koránál fogva, mit viseltek a nők negyven évvel ezelőtt... Bőrkabát szövetmellénnyel. Ha szűk a szoknya, kell egy kis hasítás. Nem hiányzik a romantikus stílus sem... (MTI fotó — Danis Barna felv.) vastagabb, legfelül a könnyen gyűrődő, vékonyabb holmik, Nem, vagy alig lesz gyűrött, ha a rétegek közé vékony selyempapírt' helyezünk. Folyadékot, könnyen olva­dó dolgokat (krém, kölni, cipőpaszta, csokoládé, stb.) inkább felváltva,jól becsoma­golva külön pvc-tasakban vigyünk, Így biztosak lehe­tünk abban, hogy nem tesszük tönkre sem az összes hol­minkat, sem a nyári szabad­ságunkat. Akik vízpartra mennek, ahol esetleg nincs mód zárt helyiségben öltözni-vet- kőzni, jól felhasználhatják a rajzon bemutatott ötletet, a „kabin-ruhát”. Ez tulajdonképpen nagy­méretű, alul-fölül nyitott zsák, annyi anyag szükséges hozzá, hogy alatta kényel­mesen mozogva föl- és le- vehessük a fürdőruhát. Fel­ső szegélyén köperszajlaggal gumiházat készítünk végig, amibe keskeny sodrott zsi­nórt fűzünk. Kétoldalt, mint a pelerinnél. hosszú nyílást hagyunk, hogy a karunk sza­badon mozoghasson. Amikor átöltöztünk benne, utána ráfekhetünk napozni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom