Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

Krleza: Léda, tv-játék Léda Krleza trilógiájának har­madik része, a Léda pén teken került sorra. Az Agó­niát, a trilógia második ré­szét már korábban, 1974- ben átdolgozta tévére Dö- mölky János. Ez alkalom­mal a Glembayaknak vég­ső felvonulását a történel­mi családnak félig-meddig nevetségesnek ható felbom­lását, vagy inkább vonag- lását dolgozta fel a Lédá­ban. Lehet, hogy puszta téve­dés az a hitünk, miszerint ez a Léda-adaptáció azért sikerült így és ezért egv l>.«é félre, mert a rendező t.v'.ti tudott ellenállni a csá­bításnak. A darab tenge­lyében álló hőst alakító Darvas Iván minden jel­lemábrázoló készségét, min. den változatban az utolsó szóig, 'az utolsó gesztusig ajcarta kiaknázni. Kétségtelen, hogy a mai magyar színházi és filmes­tévés szereplésekben kevés az olyan egyéniség, mint amilyen Darvas Iván. Mégis úgy gondoljuk, hogy a drá­ma tévés változata min­denképpen nyert volna az­zal, ha a darab kéziratát dtt-ott meghúzzák, az is­métléseket, vagy a túldagá- lyosra, túlrészletezőre mé­retezett jeleneteket meg- kurtitják. Ezáltal az ese­mények is pergőbben kö­vették volna egymást, ml sem türelmetlenkedtünk volna a képernyő előtt. Mert az volt az érzésünk, hogy a rendező a mi időnkkel — a nézőkével — és lélektani helyzetünkkel sem gazdálkodott helyesen. Megint le kell írnunk né­zői védekezésül, vagy men­tegetőzésül, azt a minden­ki által ismert aranysza­bályt: másképpen vagyunk hallgatóság a színházban, ahol a rivaldán minden át­jöhet, másképpen vagyunk közönség a moziban és megint másképpen otthon, a családi kényelemben és nyugalomban. Ha a rendező jó ritmusú képekben pergeti le előt­tünk a test cselekedeteit és a lélek ezernyi rezdületét, egészen közelről vallatva meg a cselekvő ember ar­cát, egy villanásnyi idő alatt, egy tekintet egy re­mek fintora következtében sorsokat, tragédiákat ábrá­zolhat. Gondoljunk csak Darvas Iván egyszemélyes színházára, az Egy őrült naplójára, s mindjárt kitet­szik, mire gondolunk. Eb­ben a Krleza-drámában vagy a szerzőt tisztelte túl­ságosan a rendező — egyéb­ként értője e félmúlt világ­nak, amely itt teljes nyílt­ságában jelenik meg —, vagy Darvasnak akart tel­jesen nyílt pályát biztosíta­ni mindahhoz, ami itt el­játszható volt. A darab is, a színész is, a közönség is nyert volna azzal, ha ez a drámai hős, lovag, Oliver Urban kevesebb szöveggel bizonyította volna, mennyi rothadás és jellemtelenség, önzés és élősdiség tud meg­férni egv normálisnak lát­szó test bőrzete alatt és a koponya védőcsontjai kö­zött. Másképp és más hatással éltek volna a főfigura kö­rül azok is, akik ebben az egyébként értékes és né­mely részletében magával ragadó játékban részt vet­tek. Szilágyi Tibor ruszti­kus pénzbárója kabinetala­kítás. Kár, hogy nem volt módja igazán összecsapnia a lovaggal; nem is tudjuk, miért kerülte ki azt a nagy lehetőséget Krleza. Haumann Péter nem érez­te jól magát a festő szere­pében. Viszont a két asz- szony, Szemes Mari és Sza­kács Eszter kitűnően hoz­ták azt az asszonyi állapo­tot, amiben oly töprenke- dően és izgatottan leledzet- tek ezek a félvilági dámák. Kádár Flóra, Gyöngyössy Katalin, Temessy Hédi és Kern András a farsangi éj­szaka komorabb hátterét elevenítették meg jó eszkö­zökkel. Ikarosz bukása A Csehszlovák Televízió estjének drámai anyagát Jiri Hubác tévéfilmje szol­gáltatta, Frantisek Filip rendezésében. Az alkoholis­ta zongoraművész és apa viszonylagos tragédiája nem rázott meg. Amikor a ^darabnak csak­nem kétórányi — tehát tel­jes színházi bemutatóra elegendő történet — vetí­tése befejeződött, egy nem egészen ildomos kérdés nyomakodott előbbre a két­kedés hátsóbb rétegeiből:az író miért nem azzal kezdte ezt a darabot, hogy a zon­goraművész és kisded csa­ládja már lakott ennél a csúnyalelkű, de legalább is önzőén nagyképű nagybá­csinál és csakis az ő arcát­lan gőgje, parancsolni vá­gyása és „okossága” tette azzá a zongoraművész apát, amivé, vagy akivé végül is lett? A szemünk láttára csak annyi történik s ez a folyamat kritikus része —, hogy az apa egyetlen éj­szaka éppen végzős zenenö­vendék fiának és a felesé­gének a sorsát, boldogságát és hitét is tönkreteszi. Ez­zel a megoldással a dolgok könnyebbik végét fogta meg a szerző, mert egy ál­lapotot sokkal könnyebb és veszélytelenebb leírni, mint megrajzolni azt a kálvári­át, amelyen egy ilyen gyen­gébb idegzetű embernek az alkohol alsóbb poklaiba alá kell szállnia. Az már késői magyarázat, hogy ez a parvenü-nagybácsi még a búcsúzáskor is belerúg egyet-kettőt a szerencsét­lenbe, akihez a munkahelyi környezet is méltányosabb, megbocsátóbb volt mint ő. A nem kellőképpen meg­alapozott drámai összecsa­pás egy sor jelenet hitelét megkérdőjelezte. Vagy az is lehet, hogy mi nem a tragédia betetőzésé­re, hanem a bűn elindulá­sának perceire lennénk csak kíváncsiak? Amikor alkoholról van szó? Farkas András A rock meséskönyvéből (3.) I am the hing of rocknrol! Ejtsünk néhány szót An­toine (Fats) Dominóról. Öt is láthattuk a Eégi idők rock­zenéjében. Fats Domino már első jelentkezésekor is olyan vastag ujjakkal rendelke­zett, mint egy-egy derék da­rab havana szivar, s a né­ző alig értette, hogyan ké­pesek ezek az ujjak olyan hihetetlen virtuozitással sza. ladgálni a zongora billen­tyűin. Fats Domino a rockhoz a kreol zongorastílust, a bluest és gitár helyett a szaxofonszólót adta. A szín­pad tiszavirágéletű királyai­hoz hasonlóan őt is szenve­dély taszította le a dobogó­ról: a szerencsejáték. A Las Vegas-i Flamingo Hotelban több mint egymillió dollárt veszített ruletten, melynek ajmm 1079. június 26., kedd következtében szinte adós­rabszolgaságba került. Kény. télén volt megalázó szerző­dést kötni, több évig kellett a bárban zenélnie, majd — miután híveit, hírnevét már elveszítette — utcára lökték. A nagy „revivál” idején a Beatles fordította újra felé a közvélemény reflektorait, mikor egy régi számát, a Lady Madonnát Lennon szö­vegével, McCartney hang- szerelésében több milliós példányszámban adták el a lemezboltok. Utóbb a „régi idők” világturné is segített az öregedő muzsikus megté­pázott babérain. A filmben mi is láthattuk, ahogy Do­mino mikor a zongorához ül, hogy eljátssza régi dalát, a Blueberry Hillt, bizony könnyezik. Már-már a következő nem­zedékhez tartozik az extra­vagáns Jerry Lee Lewis, akit egy ízben a tűzoltók mentet­tek meg, mert egy húszper­ces zongoraszólója után fel­pattant a hófehér hokedli­ról (mindig ezen játszott), és benzinnel leöntötte, felgyúj­totta a hófehér zongorát, majd beleugrott a tűzbe. No, persze, azért ez megrende­zett mutatvány volt. Lewis hetedik felesége ti­zenhárom éves kislány volt, s ez már a rock-sztárok bot­rányos világában is elég ok volt, hogy a furcsa egyéni­ségű, eredetien tehetséges zongorista-énekest a külön­féle szervezetek örökre le­parancsolják a színpadról. No és Richard Wayne Pen- niman, akit Little Richard- ként ismerünk! A szemét forgató „üvöltő dervis” szin­tén nem kért kölcsön, ha extravaganciára volt szüksé­ge. Fellépés előtt a száját rúzsozta, szemét gondosan kifestette, műszempillát ra­gasztott. az extázis közepén pedig levetkőzött, ruháit fá­radt mozdulattal a közönség közé hajította. A hatvanas évek végén „Én vagyok a rockandroll ki­rálya!" felkiáltással, s á ha­A demjéni méregkeverő • 1978. szeptember 5-én az egri Megyei Kórházban a leggondosabb kezelés elle­nére meghalt a 78 eszten­dős, demjéni özv. Szuromi Jánosné. A halál oka: mér­gezés. Lányát, Francsics Ká- rolynét hasonló — de eny­hébb — tünetekkel szep­tember 6-án utalta be a kórházba a körzeti orvos, ahonnan szeptember 12-én gyógyultan távozott. 1979. március 21-én emberölés kísérletének alapos gyanú­ja miatt Francsics Károly demjéni lakost letartóztat­ták. „Öreg ember nein vén ember...” Ez az évődőnek tűnő megállapítás alaposan ráil­lik a 65 esztendős Francsics Károlyra, bár ezúttal szo­morú tartalommal. Hentes és mészárosszakmát tanult, ebben dolgozott a felszaba­dulásig, majd ezután válto­gatta a munkahelyeit az 1974-ben történt nyugdíja­zásáig. 1932-ben nősült először, de hét hónapra rá elvált. Második házasságát 1955- ben kötötte, de sajnos ez sem tartott sokáig, mert felesége — gyanítva, hogy Francsics viszonyt folytat mostohalányával — öngyil­kos lett. Demjénbe 1909-ben költözött, amikor harmad­szor nősült meg. Itt sem maradt nyugton sokáig: megismerkedett egy eger- szalóki özvegyasszonnyal, s hamarosan hozzá költözött. 19 hónapig éltek együtt, de közben Francsics ingajárat­ban volt élettársa és a fe­lesége között. Élettársa tör- r vényesíteni szerette volna kapcsolatát, s ezért pénzt is adott az idős férfinak a bontóper megindításához. Később Francsics mégis el­állt a keresettől, s 1977-ben visszaköltözött a feleségé­hez. Közben azonban kül­dözgette a szerelmeslevele­ket és a csomagokat Sza- lókra, amit az asszony ter­mészetesen nem nézett jó szemmel. Elég egy kávéskanálryí is A boncolás tapasztalatai arra ösztönözték az orvost, hogy vegyi szakértői vizs­gálatot kérjen. Év végére megérkezett a szakvéle­mény: az idős asszony ha­lálát a Gramoxon nevű gyomirtószer okozta, olyan erős méreg, amelyből elég egy kávéskanálnyi is egy ember életének a kioltására. Az egyik falubeli férfi je­lentkezett a rendőrségen és közölte, hogy többszöri ké­résére gyomirtás céljából egy tokaji aszusüvegben decinyi Gramoxont adott Francsics Károlynak, fi­gyelmeztetve, hogy igen ve­A „Gyilkos” — így becézték Jerry Lee Lewist. Lewis a zongoránál, mind­járt fölgyújtja! sonló című nagylemezzel je­lentkezett, de sztárkodása, nevetséges manírjai csak a közönség gúnykacaját hozták a Lucille, Long Tall Sally és a Good Golly Miss Molly szerzőjének. Szántó Péter (Folytatjuk) szélyes méreg. Rá is írta az üvegre. Szeptember 2-án anyósa megkérte Francsicsot, hogy daráljon kukoricát a jó­szágnak. Az idős vő erre hajlandónak mutatkozott, így özv. Szuromi hálából hozott egy féldecis üveg­ben rumot. Veje egy kicsit kortyintott belőle, aztán — elhatározta magát! Kellő pillanatban „kipótolta” a hiányt a méreggel és ked­vesen megkínálta az anyó­sát: — így ék, maga is, ma­ma. .. Nem sok biztatás kellett, mert az idős asszony sze­rette az italt. A méregből néhány cseppet felesége ma­radék kávéjába is öntött, aki akkor éppen Egerben járt. Déltájban tért haza, megmetegitette, majd meg­kóstolta a kávét, aztán ki­köpte. — Romlott ez a kávé, kóstold csak meg... Francsics megkóstolta, azonnal kiköpte (hiszen tud­ta, hogy mitől „romlott”), sőt még a száját is kiöblí­tette. .. Az ítélet A bizonyítási eljárás so­rán kiderült, hogy eléggé áldatlan állapotban élt a három ember a demjéni házban. Ivott az anyós és mindenbe beleszólt. A fe­leség két évvel ezelőtt sza­kított végleg az itallal, de már így sem tudták visz- szaállítani a harmóniát. Nem, hiszen Francsics már elhatározta, hogy elveszi a szalóki özvegyasszonyt... Ebben az akadályozta meg, hogy jövendőbelije, megun­va a várakozást, más párt választott. Francsics elke­seredett, vagy talán remélt még? A bíróság előtt min­denesetre azt vallotta, hogy méreggel el akarta tenni láb alól az anyósát é= a feleségét, s aztán ő is ön­gyilkos akart lenni. Erről a szándékáról akkor mondott le, amikor látta, hogy a fe­lesége életben maradt. (Természetesen nem hívott orvost, amikor az anyósa egyre rosszabbul lett a mé­regtől. ..) Eltüntette a bűn­jeleket, amelyeket a ren*» őrség később megtalált és reménykedett, hogy nem te­relődik rá a gyanú. Rátere­lődött. Az Egri Megyei Bíróság büntetőtanácsa Francsics Károlyt több ember ellen elkövetett emberölés bűn­tettének kísérlete miatt 12 évi fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésül pedig nyolc évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Enyhí­tő körülményként értékel­ték a vádlott büntetlen elő­életét, idős, beteges voltát, amely enyhe fokban befo­lyásolta cselekménye társa­dalmi veszélyességének fel­ismerésében. Súlyosbítóként szerepelt a bűncselekmény elkövetési módja, az, hogy közeli hozzátartozóinak tört az életére, s figyelembe vették az élet elleni bűn- cselekmények gyakoriságát, súlyos társadalmi veszélyes­ségét. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője enyhí­tésért fellebbezett. Kátai Gábor Nyáresti muzsika Egerben Az Agria-rendezvények szignálja hívta szombaton az egri Lajosvárosba, vasárnap este a Csebokszári-lakótele- pen zenés esti programra a muzsika kedvelőit. Mindkét alkalommal jó idő szeren­cséltette a terv kigondolóit, elsősorban a Megyei Műve­lődési Központot, a hangver­senyek házigazdáját. Az Egri Szimfonikus Zene. kar a tarkán és lazán szer­kesztett zenei anyaggal nem­csak hangulatot akart vinni a két egymástól távol eső, összetételében is különböző városrész közönségének, ha­nem a műsorral ébresztgetni is kívánta a komoly zene iránti érdeklődést. Az isko­laudvar egyáltalán nem ne­vezhető ideális környezetnek egy szimfonikus zenekar számára, főképp, ha a lebe­tonozott udvaronJ az egész nap játszadozó gyerekek, labdázva és bringázva még a műsor alatt tovább is foly. tátják a nekik kijáró szó­rakozást, lévén nyár és va­káció. A szívós egri zenészek azonban — Farkas István karmester tudna erről me­sélni — sok mindent vállal­nak azért, hogy a zenei kul­túra terjedjen a „végeken” is. Nem könnyű küzdelem ez.' Este fél nyolckor, szomba­ton még csak kapható az átlagpolgár, hogy néhány száz métert megtegyen a hangverseny szíhelyéig és leüljön hat-nyolc zeneszám végighallgatására — Lajos- városban szép számú közön­ség tette ezet —, de vasár­nap?! Amikor a tévében a krimi megérkezik, a környe­ző házak ablakai elsötétül­nek, mert az izgalom egye­lőre még nagyobb „művé­szi érték”, mint a muzsika. Az Egri Szimfonikusok Erkel Hunyadi-nyitányával indítottak, majd Brahms V. magyar tánca következett, Bizet Carmenjének előjáté­ka, Berlioz Rákóczi-induló. feldolgozása, O. Metra Spa­nyol szerenádja, Csajkovsz­kij Hattyúk tavának két részlete és a Radetzky-indu- ló az ifjabb Johann Strauss- tól. Fekete Alajos színmű­vész konferált. Nemcsak az egyes művek zenetörténeti érdekességeit elevenítette fel, de énekelt is, egy operett és egy musical hangulatát idéz­ve meg a kedélyes számok­kal. (f. a.) „Sokadik" királyság Először áprilisban olvas­tam az András kovács ki­rálysága forgatásáról. Egy cikkecskében a rendező is nyilatkozott, s többek között elmondta, hogy a Széchenyi Könyvtárban . végzett kuta­tások• révén jutottak a je­zsuita szerző művéhez. Semmi kétség, így igaz. Csakhogy: öt évvel ezelőtt Egerben, fent a várban már járt az a bizonyos András kovács, bemutatták a XVIII. századi komédiát. Erről a változatról azonban nem be­szélnek a tévéjáték alkotói. A Film Színház Muzsika június 9-i számában sem említi, noha a népszerű he­tilap egy egész oldalt szen­tel a készülő tévéjátéknak. Sebaj! Bizonyára elfelej­tették, hogy 1975 júliusában épp Szentes Reginaid művé­vel nyitott kaput az Agria Játékszín, az ország akkor legfiatalabb nyári színháza Pedig az András kovács ki­rálysága Köves István át­dolgozásában, Romhányi László rendezésében, Besse­nyei Ferenc főszereplésével nagy sikert aratott az egri várban. S a vaskos komédiát nemcsak a csillagkupolás színház tízezernyi nézője lát­hatta, hanem a tévénézők milliós tábora is. 1976. ja­nuár 1-én ugyanis felvétel­ről közvetítette a televízió az egri előadást. Lehet, hogy a csütörtök este bemutatásra kerülő té­véjáték dramaturgja erről is megfeledkezett. A Rádió és Televízió Újságban közzétett előzetes ismertetőjében — feltétlenül. Az információt kiegészí­tendő, most már a remek szórakozás reményében ér­deklődéssel várom András ko­vács soron következő király­ságát. Hisz még Kolumbus után is sokan felfedezték Amerikát. gondolom, egy nár-már feledésbe menő drámai emleknek sem árt. ha i - ni >' t e Iten újra felfede­zik. (márkusz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom