Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
1 Ahol negyven gyerek tanul... Látogatóban a tarnabodi kisiskolában A község a megye kis települései közé tartozik: a lakosság létszáma épphogy megközelíti az ezret. Ebben a faluban szokatlanok a nagy méretek, így az iskola is szerény épület. Ezért nem csoda, ha a felső tagozató, sok — egészen az 1974-es körzetesítésig — meglehetősen szorongtak itt. Azóta viszont a hevesi körzeti oktatási intézményben gyarapíthatják tájékozottságukat. Maradtak a kicsik, ők is mindössze negyvenen vannak, s nap mint nap két nevelő foglalkozik velük. Az újságíró arra volt kíváncsi, hogy miként boldogulnak velük: jók-e a tárgyi adottságok, akadályoz, za-e valami az érdemi munkát, az apróságok szellemének és jellemének formálását? Cazsó Ferencné tanítónő arról győz meg, hogy egyáltalán nincsenek hátrányos helyzetben. — A feladat talán bonyo. lultabb mint másutt, de épp ezért — legalábbis szerin. tem — szebb, izgalmasabb is. Én pillanatnyilag a második, a negyedik osztályokat tanítom, a kolleganőm az elsősökkel és a harmadikosokkal törődik. A csak részben osztottságból fakad az, hogy a fiúknak és lányoknak meg kell szokniuk az önállóságot. Ez minden, képpen jó dolog, az viszont korántsem, hogy kevés a hangos óra, holott a beszéd, készség épp ezeken csiszolható. Természetesen — s ez főként rajtunk múlik — ezt a kiesést valahogy csak behozzuk, mert az a célunk, hogy az innen távozók a járási székhelyen is megállják a helyüket. Örömmel mondhatom: eddig ez történt. A beszélgetés során arra is fény derül, hogy bővel, kednek szemléltetőeszközökben. E téren akár a városiak is megirigyelhetnék őket. — 1953-ban kerültem ide, ezért ismerem a kezdeti gondokat is. Végigéltem az azóta kibontakozott fejlődést, így hatványozottan értékelhetem a jelenlegi szín. tét. Túlzás nélkül állítha. tóm, hegy a korszerű oktatáshoz jóformán semmi sem hiányzik. Bodot ritkán emlegetik, mégsem maradtunk le: ami új, amivel másutt is megpórbálkoztak, arról mi sem mondtunk le. Felvetődik az új tantervek kérdése. A felkészítésből nekik is kijutott, s az ígéretes Építészeti kritikáért Az építészek aktív közreműködésére számít az ÉVM közép- és hosszútávú fejlesztési elképzeléseinek kialakításában, véleményezésében — hangsúlyozta Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter kedden a Magyar Építőművészek Szövetsége kibővített vezetőségének ülésén. Társadalmunk időszerű építéspolitikai feladatainak megvalósítása érdekében az eddiginél többet tehet az építészek társadalmi szervezete az aktuális témák széleskörű megvitatásával — mondotta. Az új létesítményeket kiállításokon, különböző rendezvényeken ismertessék, a szakemberek és a nagyközönség körében. A társadalmi viták, bírálatok hatása ilymódon kettős: formálja az éoítészek, a tervezők felfogását, elképzeléseit és ugyanakkor alakítja a közízlést is. QdlEflWW 1979. június 13., szerda ügyben ők is fantáziát láttak. — Hadd említsem a ne. gyedikes rajzot. Már a gon. dolatot rokonszenvvel fogadtam. Az életközelségnél ugyanis nincs szebb elv. Hátha még a gyakorlatban is megvalósul! A tanulókat megragadta a látvány, s úgy dolgoztak, hogy közben érzékelték a térformákat, a perspektívát. Alkotó lendületük szabadult fel, s egyáltalán nem érezték tehernek azt, amit csináltak. Régebben — s ezt tapasztalataim bizonyítják — nem volt így— A matematika is tetszik nekik. Nem is sejtik, hogy olykor színes rudakkal játszva jegyeznek meg bonyolultabb összefüggéseket. Sokan arra, hivatkoznak, hogy közben nem megy az összeadás, a kivonás, a szorzás, az osztás. Véleményem szerint semmi ok az aggoda. lomra. Legalábbis ott, ahol a pedagógusok erre is gondolnak. Más szóval: a cél érdekében megalkuszunk, s a hagyományosat kombináljuk az újjal. így aztán a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Fodor Béláné elsőseivel elégedett, s ennek igazolására érdekes adalékokat sorakoztat fel. — Megszűnt a szótagolva olvasás. Ettől kissé tartottam, s idegenkedtek a szülők is. A diákok azonban élvezték azt, hogy szóképeket idéznek fel. Ráadásul gyorsan, egyre biztatóbb ütemben haladtak. Most már — s ez azért szép eredmény — minden különösebb buktató nélkül megbirkóznak a szövegekkel. Diktálás után is ügyesen írnak. Ügy is fogalmazhatnék: megérte vállalni a többletmunkát. Az apák —anyák is megnyugodtak, s a sajátos körülményekhez alkalmazkodva segítettek gyerekeiknek. S miként vélekednek a kicsik, akiknek közvetlensé. ge, udvariassága, nyíltsága annyira megnyerő? Mielőtt szólnának, hadd jelezzük: kevés köztük a kiemelkedő képességű, s igen sok — mintegy ötven százalék — a cigány származású. így hát nem remekelnek valamennyien, de mindannyiukból a lehető legtöbbet óhajtják kihozni. Méghozzá nem is sikertelenül. A másodikos Crabecz Eleonórát nem zavarja a látogató. Vele rögtönzött má- tematikaórát rendezünk, s ő minden kérdésre határozottan válaszol, jelezve, hogy — a követelményekhez mérten — jártas a számok világában. — Itt is gyakoroljuk elég sűrűn, de szüleim otthon is előszedik a szorzótáblát. Eleinte lassabban ment, később azonban belejöttem. Magyar Albin negyedikes, így hát még talpraesettebb mint társa. — Rajzból mindig megadják a témát. A múltkora nagymosást kellett emlékezetből megörökítenünk. Én azt vetettem papírra, arííit nálunk láttam. A mosógépet, a centrifugát, a szárítókötelet, a mögötte levő há_ zat. Meg is dicsértek érte. A kisiskolákról ritkán szólunk, annál többet a körzeti intézményekről. Nem jut eszünkbe az, hogy ezeknek továbbra is van jövőjük, hogy tőlük is igen sokat várunk. Az utánpótlást küldik, azokat az apróságokat, akii/- nek a felső tagozatban kell majd helytállniuk. Épp ezért nem mindegy, hogy mit kap. nak útravalóul. Szerencsére a taenabodiak miatt felesleges aggódnunk, mert nevelőik hivatásérzettől sarkallva kalauzolják őket a Tudás felé vezető úton. Pécsi István (Fotó: Szabó Sándor) Hárman egy célért Üjsághír: hatvani gimnazisták sikere. Komáromi Gabriella és Zólyom Mária nyerte meg az MSZBT által hirdetett orosz nyelvi verseny két első helyezését a tagozatos, illetve nem tagozatos osztályok kategóriájában. A Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola két tanulóját Varga József tanár készítette fel a versengésre. A fiatalok szovjetunióbeli jutalomutazáson vesznek majd részt. ★ Gabriella a fölkészülés, a számadás pillanatait idézi: — A tanár úr magasra állította a mércét, s alkalmazkodnunk kellett hozzá. Egyébként ez a helyes, mert a tunyaság sem vezet semmi jóhoz. Ha valaki fokozatosan elkényelmesedik, akkor mind kisebb teljesítményt produkál. Hát bennünket nem fenyegetett ilyen veszély. Annál is inkább, mert megkedveltük az oroszt, s élveztük azt, hogy egyre folyékonyabban beszélünk. Ha valaki másodikos korában eljut eddig, akkor arra egy kissé büszke is lehet. Egyébként hadd ismertessem a másutt is eredményesen alkalmazható receptet: érdeklődés, igényesség, szorgalom, türelem. S ilyen cél, amiért most hárman hajtottunk! ★ Mária is ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik, újabb adalékokkal gazdagítva az összképet. — Nálunk MSZBT-tag- csoport működik, s a Gorkij Nyelviskola megyei tagozatától is számottevő segítséget kaptunk. Szemléltetőeszközök garmada, magnók, lemezjátszó, lemezek állnak rendelkezésünkre, könnyítik meg az ismeretgyarapítást. Ezeken kívül otthon rendszeresen hallgatunk rádiót, s olvassuk az orosz nyelvű lapokat és folyóiratokat. Az is előfordul — igen jó módszer —, hogy regényeket veszünk elő, s azokban próbálunk eligazodni, lehetőleg szótár nélkül. Az út állomásait is felidézzük. — Háromfordulás versengésen vettünk részt. Először egy szabadon választott prózai vagy verses szövegrészszel mutatkoztunk be. Ez nyilvánvalóan nem okozott különösebb gondot, hiszen előre áttanulmányozhattuk, s kellőképp felvértezve állhattunk a bizottság elé. A második menet volt a legnehezebb: kaptunk egy ismeretlen anyagot, s ezt kellett kétperces átfutás után tolmácsolni — mondja Zólyom Mária. Majd Gabriella veszi át ismét a szót. — Mi tagadás: Fortuna segítsége is jól jött. Hamar meggyőződtünk arról, hogy jól értelmezzük, s bár néhány szó jelentését nem tudtuk, az összefüggésekből következtettük ki a teljes fordítást. A társalgás már simán ment, annál is inkább, mert az egyes témaköröket időben megküldték, előre gyakorolhattunk. Különben erős mezőny volt együtt,' .igen sokat izgultunk, s ilyen rangos helyezésre nem számítottunk. ★. Varga József szaktanár kevésbé nyugtalankodott. — Ebben az oktatási intézményben nem hiányoznak a feltételek ahhoz, hogy a fiatalok meglévő adottságai kibontakozhassanak. Munkánkat megkönnyíti az, hogy ők is minél magasabb szintre óhajtanak eljutni, nem sajnálják az időt a tanulásra, nem rettennek meg a mind magasabb követelményektől.' Szóval, jó velük dolgozni. S az ilyesmi szárnyakat ad a pedagógusnak. Többek között ezzel magyarázható, hogy iskolánk megkapta az MSZBT aranykoszorús plakettjét. Ebben az elismerés-: ben részesültem én és egy másik kollégám is ... A két diák Leningrádban tölt majd emlékezetes napokat. Még soha nem jártak ott, alig várják az indulást. — Nemcsak a Néva-parti város történelmi nevezetességeire vagyunk kíváncsiak, hanem a beszédet is szeretnénk gyakorolni, mert így szerzünk mind nagyobb jártasságot. S ráadásul fedezetet az újabb versenysikerekhez... (m. gy.) Dr. Molnár József: Heves megyei pedagógusok a tanácshatalom közoktatásügyi törekvéseiért 6. A tanítói oklevelet 1912-ben szerezte meg. öt évig Beregszászon, majd 1917-től Hatvanban tanított. A német nyelvet jól beszélte. Iskolai munkája mellett magántanítványokat is vállalt. ,,1918 végén tagja lett a szociáldemokrata pártnak, és olyan eredményesen dolgozott, hogy csakhamar titkárává választották. A Tanács- köztársaság idején bontakozott ki sokoldalú tehetsége. Már eddigi munkálkodásával is bebizonyította, hogy a közösség szolgálatában fáradhatatlan. A párt által indított Hatvani Munkás című lapnak a szerkesztését reá bízták.” CIKKEIBEN DÖNTÖ jelentőségűnek tartotta a nép kulturális felemelkedését, az osztályharc és osztályöntudat megerősítését. Egyszerű, önzetlen. a közösségért élő ember volt. Különösen szerette az ifjúságot, melyet a leghaladóbb írók és költők műveivel ismertetett meg. Fiatalon, 25 éves korában áldozta fel életét a magyar dolgozók igazi ügyéért. 1919. augusztus közepén, Oláh János nevű fogolytársával együtt, a Salgótarján felé vezető úton egy ellenforradalmi különítmény tagjai agyonlőtték. 1959. március 21-én (a 40. évfordulón) Hatvan népe méltó emlékművet emelt a Tanácsköztársaság hatvani mártírjainak. Az emlékmű alatt nyugszik több társával együtt Elefánt József is. Ugyancsak Hatvanban működött a Tanácsköztársaság idején Joó György gyöngyösi származású tanító is. Egyszerű, sokgyermekes iparos család kilencedik gyermeke volt. Jóképességű, tehetséges tanuló volt. Tanítói oklevelet az Egri Tanítóképzőben nyert 1906-ban. 1909-ben állami tanítóként helyezték át Hatvanba. Hivatalos munkája elvégzése után minden szabad idejében természet- tudományi és társadalomtudományi műveket olvasott. 1919. JANUÁR 1-ÉN tagja lett a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének, majd január 22-én a Magyar Szociáldemokrata Párt hatvani szervezetének. Jó munkájával társai megbecsülését és elismerését vívta ki. A Tanácsköztársaság kikiáltása után hamarosan tagja lett az egyesült munkáspárt hatvani pártvezetőségének. Eleinte a Vörös Hadsereg parancsnokságánál, mint katonai propagandista és rekviráló tiszt működött. Heves megye 103 községében végezte a rekvirálás nem könnyű munkáját a Vörös Hadsereg számára. (Rekviráló Utazási Naplójának eredeti példánya ma is megvan a Hangai család birtokában. Hangai Kálmán egri tanító, aki Joó György leányát, Máriát vette feleségül.) Igazságos, a párt elveinek megfelelően végzett munkájáért feljebbva. lói dicséretét érdemelte ki, és június 23-án az összes hatvani népoktatási intézmények vezetésével bízták meg. Egyszerű, közvetlen, szerény modorával megnyerte az egész város dolgozó társadalmát. A Tanácsköztársaság leverése után Joó Györgyöt súlyos fegyházbüntetésre ítélték, ahonnan kiszabadulva további állandó zaklatásnak volt kitéve, majd a nyilas uralom idején elhurcolták és a dachaui halátáborba vitték. Ott pusztult el éhhalállal. mint annyi sok ezer üldözött társa. Horváth Béla — az 1936. 263. sz. dachaui deportált óbudai lakos — elmondta, hogy Joó György soha nem tagadta meg kommunista meggyőződését. Egerben Molnár László egri tanító és Gáli Ferenc kertész tanár, a proletárdiktatúra lelkes hívei, szószólói és szervezői voltak. De nemcsak Egerben, Hatvanban, hanem a megye számos falujában, a Tanácsköztársaság eszméinek irányítói és vezetői között ott találjuk a falusi tanítókat. Vojtsek Irma gyöngyösoroszi tanítónő, mint munkástanácstag, élénk tevékenységet fejtett ki a Tanácsköztársaság előkészítésében, s aktívan részt vett minden községi megmozdulásban. Egyik előadásában többek között a következőket mondotta: „Eddig szocialista voltam, de most már kommunista vagyok testestől, lelkestől.” Továbbá kijelentette. hogy „nem kell pap és a 100 holdon felüli birtokot el kell venni az uraktól”. Csengő Rezső Tófalu községében, Róna Gizella pedig Gyöngyösön fejtett ki értékes munkát a proletárdiktatúra érdekében. Barna Izabella zagyvaszentjakabi tanítónő őszinte és meggyőző- déses híve volt a proletár- diktatúrának. Egyik alkalommal a következőket mondotta: „A kommunizmus az egyedüli, mely a világ összes népeit boldo~ gíthatná. A vallás ostoba idea, amivel a papok a világot és a népet évezredeken át bolondítják. Ezeket az elveket ö nemcsak hiszi, hanem vallja és terjeszti is. ö már 15 éve meggyőzödéses szocialistának vallja magát." A proletárdiktatúra idején a női szakszervezet elnöke volt. DORÓ GÁBOR HATVANI polgáriskolai tanár a járási művelődésügyi osztály jegyzője volt. 1919. május 1-én a hatvani Munkás Újságban a következőket írta többek között: „Mára feledjük a tegnapot és a holnapot. Nem lesz baj belőle. Hisszük: hogy ma az egész világ ünnepel. Ha nem így . van, akkor is merünk. Ragybgjon mindnyájunk előtt égő színében a cél... ” Ugyancsak a proletárdiktatúra és a kom. munista elvek mellett állottak ki Czapek József sarudi, Barna Irén erdőtelki és Rá- ,zus József gyöngyösi tanítók. 1919. szeptember 29-én Alpáry Lajos Heves megyei tanfelügyelő egyik jelentésében, melyet a Heves vármegyei Közigazgatási Bizottság elé terjesztett, akaratlanul is a legjobb bizonyítványt állította ki a Heves megyei haladó pedagógusoknak a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartásáról. Ebben többek között a következőket mondta: „... sajnos, aránylag igen nagy a száma azoknak a magukról, hivatásbeli kötelmeikről és hazájukról megfeledkezett tanítóknak, kik a proletárdiktatúra előkészítésében, támogatásában és szolgálatában buzgólkodtak”. Hatvan év telt el, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a magyar történelemnek e dicső korszaka lezárult. Az ellen- forradalom felbérelt és megfizetett írói, politikusai gya- lázták, rágalmazták a magyar munkásosztály államát, a Magyar Tanácsköztársaságot. Nem elégedtek meg a terrorral, az elnyomással, hanem még a kommün ragyogó emlékét is ki akarták törölni az emberek emlékezetéből. Ezt azonban sem erőszakkal, sem megvesztegetéssel, sem hamisítással, sem hizelkedéssel soha nem tudták elérni. HAZÁNK TÖRTÉNETÉNEK e fejezetéhez, ha csak morzsákkal is, de hozzájárultak Heves megye pedagógusainak legjobbjai, mint ahogy e kis tanulmány is igazolja. Megyénk mai tanárai és tanítói nemes hagyományként és követendő példaként örökségül kapták a Tanácsköztársaság lelkes pedagógusainak eszméit, bátor kiállását és hősi harcát a szocialista iskola megvalósításáért. (VÉGE)
