Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

Petőfi”. Móra-emlékhelyok Félegyházán Betyárok dutyija A Hattyú-ház Budapesttől Szeged felé nagyjából az út kétharmadá­nál fekszik Kiskunfélegyhá­za. Az idegen csak papíron tudja megjegyezni a nevét, mert olyan hosszú, s a pa­pírt mutogatja, mivel bele­törne a nyelve a kiolvasásá­ba. De mit kereshet ott az az idegen, a kiskunok városában? Talán a közeli híres pusztát, Bugacot, csárdájával, muta­tóban tartott juhnyájával, széles szarvú gulyájával, mé_ nesével vagy sajátos homo­ki erdejével s benne itt-ott nehezen meghódítható kopár buckáival ? Mindezt érdemes fölkeres­ni — de Kiskunfélegyházán is van látnivaló. EGY MÉSZÁROS EMLÉKTÁBLÁJA Ne feledjük el, hogy — bár így tanuljuk s ezt fogad­ja el az irodalomtörténet: Kiskőrös Petőfi születési he_ lye — a nemzet nagy költő­jét Félegyháza is a szülötté­nek vallja. Két épület is őrzi emlékét. Az egyik róla elnevezett utcában a 7. szám alatt állt és abban lak. tak Petrovicsék; a helyére épült házon emléktábla hir­deti, hogy „Itt élte gyermek­éveit Petőfi Sándor...” A másik épületnek annyival több a köze a költőhÖA hogy eredeti: az egykori mészár­szék és fogadó, amelyiket a költő apja, Petrovics István bérelte." Ezt a klasszicista stí­lusú, földszintes, árkádos épületet a homlokzatát díszí­tő figura után Hattyú-ház. nak nevezik. Ott áll a haj­dani vendégfogadó a város főterén, a főútvonal mellett. Ezen is emléktábla van — az egyetlen, amelyik egy mészárosnak állít emléket! „A Hattyú-házat Félegyháza városa 181!)—20-ban vendég­lő és mészárszék céljaira építtette. Petőfi Sándor atyja 1822-tői mint egyik bérlő­társ. az 1824—1830. években pedig mint egyedüli árendá- tor bérelte az épületben el­helyezett két mészárszé­ket .. ITT SZÜLETETT SZÁZ ÉVE MÖRA S ha éppen ez évben ke­ressük föl a várost, ne fe­lejtsük el meglátogatni azt a házat sem. ahol száz éve, 1879. július 19-én született a nagy író, Móro Ferenc. Ma az ő nevét viseli az utca, amelyben édesapja, Móra Márton szűcsmester Jászbe­rényből Fél egyházára tele­pedve gyökeret vert a nád- föde!es kis házban ... S egy másik utca is őrzi az emlé­két: a Daru utca. ahol az­után felnövekedett. A Daru utcai ház falán is tábla em­lékeztet a város nagy fiára és díszpolgárára.* A KISKUN KAPITÁNYSÁG Hanem ezúttal nem is e neves emlékehelyeket tűztük ki úti célul, hanem egy ódon emeletes házat. Ott áll a copf stílusú épület a főút mellett, s ma a Kiskun Mú­zeum otthona. Építése össze­függ Fél egyháza városiaso­dásával, az pedig a kunság újratélepítésével. Mert igaz ugyan, hogy a kunokat rész­ben még a tatárjárás előtt, s részben — azaz újra, visz- sza — utána is letelepítették az Árpád-házi királyok * az országban, de alföldi telepü­léseik a török hódoltság alat­ti országrészeken ugyancsak megritkultak később. Így kellett Félegyházát is újrate­lepíteni a török kiűzése után. Erre a l^VlII. század köze­pén került sör. Jászságiak jöttek a hívó szóra. S az új­jáépült települést Mária Te­rézia nyilvánította várossá. A kunok és a jászok lakta területek kezdettől fogva bi­zonyos kiváltságokkal ren­delkeztek, s nem a megyei közigazgatás alá tartoztak, hanem külön kerületet ké­peztek. A kiváltságok IV. Béla királytól erednek, aki a betelepülő kunokat védel­mi szolgálataikért a széke­lyekéhez hasonlítható szabad paraszti jogokkal ruházta fel. A területeik székekbe szerveződtek. I. Lipót király 1702-ben eladta területeiket a Német Lovagrendnek. Mária Teré­zia hozzájárulásával a jász­kunok 1745-ben megválthat­ták magukat, vállalva egye­bek között azt, hogy ezer lovaskatonát állítanak a ki­rálynő rendelkezésére. Ez­után területük főkapitánya a nádor lett, s a terület, három kapitány alatt három (jász, nagykun és kiskun) kerületre oszlott. A kiskun kerület ka­pitányi székhelye 1753-ban Kiskunhalasról Félegyházára került, abba a házba, ahol ma a múzeum van. Emele­tes, mai formáját a század végén kapta az épület. BÖRTÖNMÜZEUM Innen igazgatták a Kis­kunság 8 helységét és 34 pusztáját, s itt is bíráskod­tak. így itt kellett elzárni is azokat, akik vétettek a tör­vény ellen, illetve akik sú­lyos gyanúba kerültek. En­nek emlékét híven őrzi itt az épület egykor börtönnek használt részében az ország egyetlen börtönmúzeuma. Számos eredeti tárgy és kép mutatja be. milyen volt egy­kor a „dutyi”, a szégyenpad, a kaloda, a deres, a bünte­tés eszközei — egészen az akasztófáig —. s milyen volt a közbiztonság. Látjuk a ra­bok időtöltésből készült mun­káit. türelem játékait is. De a legmélyebb benyomást biz­tosan az teszi a látogatóra, hogy ezek mögött az ala­csony, ódon vaspántos. régi­módi zárás ajtók mögött őrizték a Kunság több fene­gyerekét a múlt századi dél­alföldi betyárvilág több hí­res-hírhedt alakját! S ame­lyik még itt is legénykedett. az bizony — letekinthetünk a helyiségbe — elég riasztó sötétzárka „süllyesztőjébe” került. Humarszolgálat — A kis Marek gyakran késik az iskolából. Mindig talál valami kifogást: a szél lefújta a sapkáját, kiöntött a folyó. stb. Ma reggel ismét elkésett. A tanár megkérde­zi tőle: , — Hát ma mi történt? — Rablók támadtak meg. — Értem. És mit vettek el tőled? — A házi feladatomat. — Odanézz. dupla Axel! — mondja a férj tv-nézés közben. — Most már ne igyál töb­bet — mondja a feleség. ★ — Nagypapa, te még dol­gozol? A te korodban irodá­ba jársz! — Dolgozom, fiacskám, persze, hogy dolgozom! Tu­dod. már nagyon rosszul lá­tok. az egyik fülemmel már egyáltalán nem hallok és a lábamat már alig tudom emelni. Hát mondd meg. mit tudnák otthon csinálni? ★ — ötezer líra a lakbér? Mit fog ehhez szólni a fér­jem? — Ö asszonyom, könnyeb­ben talál egy új férjet, mint egy ilyen lakást. ★ Asszonyom, szeretném el­venni a lányát. — Mennyi van a takarék- betétkönyvében ? — Félreértett, asszonyom, én elvenni akarom a lányát, nem megvenni. ★ Egy veszekedés után azt mondja a feleség a férjnek: — Sajnálom, hogy nem hallgattam a mamára, ami­kor azt mondta nekem, hogy ne menjek hozzád! — Én is sajnálom — mondja a férj. }LELKES MIKLÓS VERSEI: Várfok Szúnyogszárny-erek, kényes hártyák, kékek. | átengednek csendvitorlás meséket. í Vitorla csillog elképzelt szelekben {csillám-vizeken csillag-képzeletben. I Ott szállsz, vitorla, újjászületően a sólymok ívét megsejtő időben? Hús utcamélyről fel-fclnéz a hűség, okos kutyaszem, jövőjéhez hű ég. A délután süt. Szarka csörren. Látod: > mindjárt osztják a mandulás kalácsot. \ Szemek csukódnak. Ellobban az ének. í Virág-kürt jelek hirtelen elégnek. ÍUlök egy kövön. S ha szólnék: mi fáj ma? j A vár-ablakban sárkány koponyája. \ Lent a najfy vízen elcsillog a látszat \ s visszavarázsol mindent a varázslat. Dombhát Tlicsökbang-húr feszül ég-pattanásig. Szőiőlcvélen szépség átvirágzik. Szőlőszemekből lecseppenő fények hívják a kékdongású messzeséget. Jóllakott rókák sunyorognak félre egy valaha-volt Aesopus-mesére. Földeres kézben kukorica sárga, kövérmosolyú fogsor-villanása. Ujjhegyeken csukódó alkony-lepkék várják tükrök kékcsendű holdezüstjét. Egy hangya ballag, hazatérő vándor. Részt kér a nyár utolsó csillagából. A donkihóték csontja eltemetve fűszál-jelekbe, csigaháznyi csendbe. ..©J Hányás vagy? Het- venötös? Te azt mondod: szűk hem­pergő, én azt mon­dom: vagy csak kör alakú, s mi tudjuk, hogy miről beszé­lünk, mert mi fél- szavakból is megért­jük egymást. Te azt mondod: kiságy, én azt mondom: gyer­mekhordóka. Te: kis méretű kesztyű, én: sportkocsi... Most már ugyan egyik- másik ezek közül kapható, de emlék­szel hetvenötös kor- és sorstársam, hogy 1975 őszén a hiány­cikkek sokat emlege­tett listájára került a kiságy, a gyermek­hordóka, a kis mé­retű kesztyű, majd 1976-ban az olcsóbb gyermek sportkocsi és a hempergő? Nem volt 1/2-es méretű krepp kising, majd amikor kellett volna, akkor a 3/4-es és az 1-es méretű is eltűnt. Ugyanígy tett a 3/4- es méretű rékli. Nem volt tavaszra való kissapka, télre bé­lelt orkán kezeslábas megfelelő méretben, s elfogadható áron. Nem kaptunk pamut­zoknit és pamut­harisnyanadrágot. Illetve aztán mégis kaptunk, de csak olyat. ami. ha ned­vesség éri (s. ugye. a mi esetünkben ez an­nak idején nemcsak mosáskor történt?) ereszti a színét. Gondolatok Amikor egy nőt az erényeiért szeretünk, az még nem veszélyes. Ha azonban elkezdjük szeretni a hibáiért, az már szerelem. (Sacha Guitry) — Társszerzővé kell fogadnia engem! — mondta az alma Newtonnak. (Lityeraturnaja Gazeta) Egy kérdőívről: Milyen tudományos fokozata van? — Homo sapiens! (Grigorij Jablonszkij) Az nem szörnyű, hogy vannak olyan emberek, akik mást beszélnek és mást tesznek. Sajnos, olyanok is akad. nak, akik még ezt sem teszik. ★ Ha valaki ellentmond neked, gondold meg: hátha nincs is igaza. > ~k A cél szentesíti az eszközt — különösen, ha állami anyagi eszközről van szó. ★ Az ember azzal is zavarhat — hogy nem akar zavarni. ★ Az ember nem köteles mindent elhinni, amit hall — de azért elmesélheti másoknak. megfelelő áron kap- j ható babakocsik en- < gém a szitakötőkre ! emlékeztetnek. A \ pótalkatrészek pedig j a dinosaurusokra, j kik tudvalevőleg vé- ; letlenül sem fordul­nak elő, mivel a l földtörténeti közép­korban éltek. Hányás vagy? Hét- < venötös? Akkor én! azt mondom, hogy < utalványos tejf mire j te megkérdezed, hogy < mi az? Akkor már J én tudom, hogy te' vidéki vagy. Mert a \ vidékiek hátrányos j helyzetben vannak.' A községekben és a < városok többségében \ nem árulnak ked- < vezményes — utal- í ványos — tejet. S majd elfeled- j tem, pedig fontos:1 számos játszótéren! kénytelenek vagyunk í az egyáltalán nem, szoba-, illetve ját- j szótértiszta kutyák- < kai társbérletben ké. < szülni a valamikor í eljövendő munkás- < hétköznapokra. Per- j sze te erre azt mon- j dód, hogy örüljek a < játszótérnek, mert • bezzeg nálatok az < sincs. És ezen én ve- ! led együtt felhábo- 5 rodom. A mi szá- j munkra ugyanis a < játék a munka, < vagyis a játszótér < munkahely. Te tehát < munkahely nélküli ] vagy!... Sok mindenről be- J szélhetnénk még, de j nem akarjuk a jóhi- < szemű felnőtteket op- < timizmusukban meg.! rendíteni. Azt hi- \ szem, ugyancsak ide- j je lesz már felnő- j nünk... Hányás vagy? Het­venötös? Akkor mi értjük és megértjük egymást. De azért mindent mi sem ért­hetünk meg. Hogy mondod? Hogy men­jünk még előbbre? Jó. Te azt mondod: kórház, mire én: szü­lészet; te: orvos, szü­lésznő, ápolónő, ta­karítónő, portás; én azt modom: hála­pénz. Azaz ezt nem is én, hanem a pa­pám mondja. Kezd­jük elölről. Te azt mondod: kórház, én; szülészet, erre te: szájpenész. Én szin­tén kaptam. Mert születésünkkor még nem volt rend a kór­házakban. Egyikbe lehetett vinni vágott virágot például, a másikba nem. Egyik.' ben kapott az újszü­lött ember szájpe­nészt, a másikban nem. Hányás vagy? Het­venötös? Akkor én azt mondom, hogy Irsa, s te folytatod a Kosilival, és mi tud­juk, hogy miről be­szélünk. Mert hol le­het kapni, hol nem Irsa és Kosili gyer­mekhabfürdőt. Ó, s mennyi ideig nem volt a boltokban árr­és fültisztító pálcika: nem találtunk valódi szőrből készült haj­kefét. megfelelő mi­nőségű fésűt, siesta- cipöt. Mister béby műanyag cumisüve­get, az angol Maws cumisüvegre való cu­mit, Colgate borated babahintőport, japán Terumo, kétperces hőmérőt, hálózsákot és olcsó — melegítő anyagból vagy frot­tírból készített — játszóruhát. (Két- százegynéhány fo­rintért nagyon szép kötött ruhákat kí­náltak, de bennünket még nemigen érde­kel, hogy öltözékünk gyönyörködteti-e, vagy netán irigysé­get kelt-e a szom­szédokban és a ro­konokban.) Hányás vagy? Hét* venötös? Akkor te tudod, hogy mit je­lent a rapszodikus bébiétel-ellátás. A fiatalabbak, a het- venhatosok, a het- venhetesek, de külö­nösen a hetvennyol. casok, s bizonyára majd a hetvenkilen- cesek is, nem is sejt­hetik, hogy milyen bosszantó lehet, ha egyik napról a fná- síkra eltűnik a pol­cokról és a pultok alól, amit az ember megszokott. ■ Sokféle mély baba. kocsi közül lehet a boltokban választa­ni. Az átlagos jöve­delmű szülőknek Szente Szabolcs (remélhetőleg) utólagos jóváhagyásával Szente Pál Stílusficamok Eddig inkább arról pa­naszkodtunk, hogy az új­ságírás nyelvhasználatában feleslegesen burjánzott, el a színtelen, az íztelen nyelvi formákkal való élés. A kö­zönség tájékoztatását szolgá­ló közlemények, nyilatkoza­tok, riportok szóanyaga sok szakszóval . és idegen kifeje­zéssel terhelt. Közömbössé válik a közlemény, ha elsza­porodnak az egyéni szín nélküli, elszemélytelenített mondatsorok. Egy elretten­tő példát ennek bizonyításá­ra: „Az iniciatíve jól előké­szített tervek konkrétan rea­lizált célkitűzéseit szem előtt tartva, a termelékenység vo­natkozásában jó évet zár­tak.” Talán ennek a stílustörés­ben is szenvedő nyelvhasz­nálatnak elkerülése céljából újabban az ellenkező véglet­re találhatunk, az olvasót is meghökkentő példákat. Az egyik megyei lap hasábjain megjelent közleményből idézzük ezeket a mondato­kat: „Arról panaszkodik a minap az egyik vállalat sze­mélyzetise, hogy mind gyak­rabban kapja a letolást (?), mert sehogy sem sikerül Is­kolapadba ültetni azokat, akik adósak a nyolc általá­nos elvégzésével”. — „Meg­kísérelték őt begyömöszöl­ni (?) a hetedik osztályba: ne piszkálják (?) őt to­vább” stb. Stílusficam ez a javából! Először is: a letol ige túlsá­gosan bizalmaskodó, nem ebbe a beszédhelyzetbe való. A jo stiliszta válogat: ezt kell tennie annak is, áki közérdeklődésre számot tar­tó közleményt fogalmaz meg. Ismernie kell, továbbá a megfelelő stílusminősíté- ket is. Csak a bizalmas vagy a gunyoroskodó tiszteletlen­séget is tükröző szövegössze­függésben juthatnak szerep­hez ezek a rokon értelmű igealakok: lekap, leszúr, le- baltáz, lehord, lemocskol, le- gorombít, leteremt stb. A letol is ‘ide vonható. Ezért stílustalan egy újságcikkben a vele való élés. Furcsa képzéteket kelt az olvasókban, ha valakit be akarnak gyömöszölni egy iskolai osztályba. A táskába, a bőröndbe begyömöszölhe­tünk bármit, de egy dolgo­zóval mégse tegyük ezt. Nem teszi színessé, szemé­lyes jellegűvé írásunkat az inkább rosszalló értékű piszkál ige használata olyan beszédhelyzetben, ami elénk tárul a rostára tett hírlapi cikkben. „ Dr. Bakos József 1 N. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom