Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

Ketten Hevesről Szerelem, szex, szokások 4. Előítéletek és tabletták Nincs még egy olyan funkciója az embernek, amelyet annyi titok, hiedelem és szorongás venne körül, mint a nemi életet. Különösen a házasság előtti és a házasságon kívüli ne­mi életet korlátozza a társadalmi tudat — a szokásokra, erkölcsökre, ízlésre hivatkozva, valójában pedig a család­közösség védelmében. Ezeknek a korlátozásoknak részben még ma is megvan a funkciójuk — hiszen a gyakori „há­zasságtörés” könnyen váláshoz, a család széthullásához vezethet —, másrészt azonban valóságos alapjukat elve­szítették akkor, amikor az emberiség megoldotta a kor­szerű fogamzásgátlás problémáját. A szájon át szedhető szereknek a feltalálása voltaképpen forradalmi tett volt; felszabadította a szexuális életet a szorongás, a következményektől való félelem nyomasztó súlya alól, és igazi örömforrássá tette azt. A fogamzás- gátlás hagyományos formái egyébként mind a nők, mind a férfiak számára kellemetlenek, olykor illuziórombolók voltak, noha általában a nőket szokás az áldozat szere­pében emlegetni. Igaz, ha a védekezés nem volt hatá­sos, és művi vetélésre került sor, a veszélyt a nőknek kel­lett vállalniuk. Sajnos, a művi vetélésről még sokáig nem lehet múlt- időben beszélni. A műtétek száma természetesen csök­kent, mióla a tablettákat orvosi rendelvényre meg le­het venni, de még mindig magasabb, mint azt várni le­hetne, ha azok, akik egészségi állapotuk alapján megte­hetik, élnének a fogamzásgátlás megelőző lehetőségével. A szerek ellen számos kifogás forog közszájon. Ezek a kifogások egyedi esetekben indokoltak lehetnek, hiszen nem véletlen, hogy többféle készítmény van forgalomban; nem mindegyik jó mindenkinek. Hiszen minden gyógyszer- készítménynek lehetnek mellékhatásai; ezeket a gyógyszer csomagolásán fel is tüntetik. Az az állítás azonban, hogy a fogamzásgátlók ártalmasak lennének, ha a megfelelő mó­don szedik, és betartják az előírt szüneteket is; nem igaz. Magyarországon nem kerül gyógyszertári forgalomba olyan szer, amelynek káros hatását ki ne zárták volna. Más­részről minden készítménnyel vissza is lehet élni. Mi lehet az oka annak, hogy a nők — s különösen a kisebb városokban élők —.nem szívesen választják a fo. gamzásgátlásnak ezt a korszerű formáját? A mellékha­tásoktól való félelem nyilván csak az egyik ok. Aki az egészségét félti,' miért választaná szívesebben a műtétet, amiről az orvosok is állítják, hogy nem veszélytelen, sőt későbbi meddőséghez vezethet? A tabletták alkalmazásának két igen egyszerű feltétele van. Az első, hogy el kell menni orvosi vizsgálatra, és a receptet fel kell íratni, majd kiváltani a gyógyszertárban. A második, hogy a gyógyszert rendszeresen be kell venni. Orvoshoz mindenki jár, eddig nem is lenne baj. Csak­hogy az orvos rendszerint nincs egyedül; védőnő vagy nő­vér, adminisztrátor is ül a szobában. S ha az orvosban bízik is az ember, ki tudja, mit gondol róla a másik asz- szony, nem fogja-e kibeszélni, hogy miért jött? Ott, ahol mindenki mindenkit ismer, a nők, főként a hajadon nők nem mernek ilyen kéréssel bekopogtatni a rendelőbe. Nő­gyógyászatra meg kiváltképpen csak akkor mennek el, amikor nagyon muszáj, s akkor rendszerint már késő. ..Majd a jövő hónapban” — halogatják a dolgot még azok is, akik már rászánták magukat a vizsgálatra. Mások elmennek ugyan, de arra már nem tudják rá­szánni magukat, hogy a receptet ki is váltsák. „A gyógy­szertár mindig tele van emberekkel, de egy-egy néni biz­tosan ott toporog, amikor kiadják a dobozokat, és meg­látják. mit vittem. Meg is kérdezik, ki a beteg, s akkor mit mondok?” Akik félnek a közösség ítéletétől, bizonyára el sem hin­nék, hogy valaha — nem is olyan régen — még azt is megszólták, aki fürdőszobát építtetett a házába, később azt aki géppel mos, és még ma sem lehet száraztésztát venni itt-ott anélkül, hogy egy-egy idős asszony rosszallóan ne csóválná a fejét. Miért rázzuk le ezeket a maradi meg­jegyzéseket olyan könnyen, ás miért szégyenkezünk a tabletták miatt? Tudomásul kell vennünk, hogy nem csak a háztartásban következett be az utóbbi emberöltő alatt gvökeres változás. Szexuális szükségleteink nem szégyelniva- lóak, s ha ezeket kulturáltan, éretten, s nem • mások — akár születendő gyermekünk — rovására elégítjük ki, eb­ben nincs kivetnivaló. —Vége— K. J. Nyelvöltö Közvetlen, őszinte, felsza­badult. Gyerekember még, de megnyilatkozásai olyanok, akár egy felnőtté. Nem vé­letlenül mozgalmi vezető, a hevesi Körzeti Általános Is­kola Diákotthonának tanács- titkára. Csintalan Márta vagyok — mutatkozik be kedvesen, s alig kell kérdezni, magá­tól mond el mindent, ami úttörőmunkájára, diákottho­ni tevékenységére vonatko­zik. Nyolcadikos, s öt éve lakik a nagyközségben — egyébként zaránki — s ez idő alatt nagyon megszeret­te az iskolát, a „várost”. Igen, városként említi, mint ahogyan már a benszülöt- tek is így nevezik Hevest. Megmutatja az intézmény körüli parkot, a fenyőket, amelyet annak idején még ők ültettek, s amire nagyon büszkék. Többes számban beszél, hiszen ezek a dolgok az egész „otthon tanács” munkájának köszönhetők, nem kizárólag az ő érdeme. — Egy vagyok a többi kö­zül — mondja. — bár irá­nyítással, szervezéssel bíz­tak meg az iskola vezetői, és társaim is. Hogy milyen módszerek­kel dolgozik? — Kiabálással nem me­gyünk semmire — bizony­gatja. — Megbeszéljük a tennivalókat, netalán meg­keressük a nevelőtanárt, vagy magunk találunk gyógyírt a bajokra. Fontos­nak tartom, hogy minél ön­állóbbak legyünk. Hát ez az alapja a munkánknak. És tanulás közben már készült a nagy nyári útra; Csebokszáriba, a Csuvas ASZSZK fővárosában juta­lomtáborozáson vesz részt. Műsorral készülnek már most a táborozásra, ajándé­kokat készítenek a csuvas pajtásoknak, orosz dalokat tanulnak be, színes magyar népdalcsokrot állítanak ösz- sze. Említi, hogy már ér­deklődött az elmúlt évben kintjárt gyerekektől, akik­nek felejthetetlen élményt jelentett az út. Fürdés a Volgában, egy textilkombi­nát megtekintése, sok-sok vidám, változatos program. — Hát ez vár rám — mo­solyog. Ősztől pedig a középisko­la, felvették Egerbe, a Szilá­gyi Erzsébet Gimnáziumba. Távlati terveiről óvatosan beszél, szeretné elvégezni a tanárképző főiskolát, s pe­dagógusként visszajönni ide, Hevesre. — Egyelőre rohanok — mentegetőzik — várnak a diáktanácsban. Hatodikos, csöndes nap- szemüveges kislány. A magymamánál találom meg, ott ebédel mindennap, s ide jön érte majd az anyuka, mennek Miskolcra, ahová hetente egyszer jár, a különleges tehetségek osztá­lyába. Zongorázni előbb ta­nult meg, mint írni-olvasni. Tanárai szerint kiemelkedő adottságai vannak, s ha szorgalma továbbra is ilyen marad, nagy jövő állhat előtte. A mama kéri, ne em­lítsük csodagyermekként. Kriszti, Borbáth Krisztina hallgat, néha közbeszól, de láthatólag nem szívesen be­szél magáról. Azért mégis megtudom tőle, hogy Gödöl­lőre is utazgat, ahol vasár­naponként Torma Gabriella zongoraművésznő foglalko­zik vele. Hevesen a zeneis­kolát is látogatja, itt dr. Kádár Imréné a tanára. Az indulás? Gyermekdarabok- kal, etűdökkel kezdte, mint mindenki, aki a billenytűk- kel ismerkedik. Ma már Chopin a kedvence, szóló­növendékhangversenyeken is legszívesebben a lengyel ze­neszerző darabjait - játssza. Az iskolában méltányolják Kriszti elfoglaltságait, de így is részt vesz a mozgal­mi munkában. A zene mel­lett a testnevelés a kedves tantárgya, ami természetes­nek tűnhet, hiszen naponta órákat ül a zongora mellett, jólesik egy kis mpzgás a fá­rasztó gyakorlatok után. Az elmúlt esztendőben megkap­ta az „Együtt a világ gyer­mekeiért” kitüntetést, idén pedig kiváló úttörő lett. Az igazi „szerelem” mégis a zene, a harmóniák világa maradt. Két kislány Hevesről, lát­szólag olyanok, mint a töb­biek. Mégis mások, valami­ben különböznek, társaiktól. Márti közösségi vezető, szervező, Kriszti pedig te­hetséges zongorista. Nem különleges gyerekek. De szorgalmuk, tehetségük, példamutatásuk kiemeli őket az átlagosból, hogy a jövő igazi építőivé válhassanak. Káló Béla Ifjúsági parkok A nyári hónapokban a fia­talok szívesen szórakoznak az ifjúsági parkokban. Me­gyénkben három ilyen park található, s a „főszezon” előtt most az iránt érdek­lődtünk; vajon hogyan is készülnek a nyárra? Gyöngyös Megyénkben legelőször Gyöngyösön nyitotta meg kapuit ifjúsági park. Az Orczy-kertben, a szabadtéri színpadból „lefaragtak” egy darabkát, s itt alakították ki több mint egymillió fo­rint értékű társadalmi mun­kával 1974-ben a város fia­taljainak kedvelt szórakozó­helyét. A Mátra Művelődési Köz­pont igazgatója, Szívós Jó­zsef így összegez: — A hajdani nyitást kö­vető két év igazán sikeres­nek mondható. A rendezvé­nyeken három hónap alatt nyolcezren is megfordultak. A rockzenekarok váltották egvmást, ám 1977-ben meg­szűnt itt a szeszes ital áru­sítása és megcsappant a forgalom. Pedig adottak a feltételek a kultúrált szóra­kozáshoz: van itt zene, tánc, asztali foci, pingpongasztal, kugli, s a napernyős aszta­lok mellétt lehet zsíros ke­nyeret enni, üdítőt, kávét inni. Természetesen nemcsak a „szesz-stop” miatt jöttek el kevesebben, hanem ebben az időben tört ki a „discó- őrület”. Csillagkupola he­lyett füstös, sejtelmes, villo­gófényes klubokba kezdtek járni a fiatalok. Városunk egyedülálló helyzetben van: itt a Mátra, a Sástó, a strand, az új művelődési ház. Ki járna akkor az ifjú­sági parkba? A múlt évben már bérlettel is próbálkoz­tunk, elkelt belőle mintegy 80 darab, de így is csak 400- an fordultak itt meg. Füzesabony A nagyközség vasútállomá­sánál nyíl mutatja az irányt az ifjúsági parkba. A pálya­udvartól két percre, a mű­velődési otthon és a mozi háta mögött alakították ki 1977-ben. Színpaddal, be- ton-táncparkettel, egy kis faházban pedig biliárd, asz­talifoci, flipper várja a fia­talokat. A művelődési ház igazga­tója, Szabó István: — A kezdés nem volt épp a legszerencsésebb, de ta­valy óta, amikor is teljesen a mi hatáskörünkbe került az ifjúsági park, már nem ráfizetéses. Mintegy hatezer fiatal fordul itt meg május­tól szeptemberig. Minden­nap nyitva tartunk, már ki­alakult a törzsközönség is; ha nincs program, akkor is beugranak kuglizni, ping­pongozni vagy csak beszél­getni. Eger Nem azért maradt utoljá­ra a megye harmadik ifjú­sági parkja, mintha ennek nem lenne „rangja”. Eger- • ben sokan ismerik, kedve­lik a Fagylaltkertet és a népkerti sörözőt. E kettő az „ifjúsági park”. Május ele­jén még nem tart nyitva ugyan a Fagylaltkert, de nyáron hetente, több alka­lommal is lesz discó. A nép­kerti söröző már április 1- től várja a fiatalokat. A Sörkert vezetője, Litkei János: — Kedden és pénteken discót rendezünk, szomba­ton és vasárnap pedig egy- egy zenekar szolgáltatja a talpalávalót. Az idén a Pót­kerék, az AGRIA és a Ref­lex együttes. A III. osztályú árak vonzóak, s naponta több mint ezer vendégünk van. Mintegy hónapja beál­lítottunk egy biliárdasztalt is, s ez reggeltől estig fog­lalt. Józsa Petéi Pisti: a 898.! Nyomós ok Ismeretség — mozi — gyöngéd sóhajok — séták a holdfényben — kis pad a park mélyén — vallomás — az első csók — há­zassági ajánlat — esküvő. E rég ismert és örökké fiatalos séma alapján fejlődtek a könyvelő Gálja és a vízvezeték-szerelő Misa kapcsolatai. És a házkezelőség kollek­tívája — ahol a mi Farhádunk és Sirinünk dolgozott — jóváhagyólag bólogatott. Li- dncska. a titkárnő pedig nyíltan is hangot adott az általános véleménynek: — Szép család lesz! Már a házassági ajánlatnál tartottak, mi­kor Misának kiszállásra kellett mennie. A szűkkörű — mondhatni: már családi — tanácskozáson úgy határoztak, hogy akkor tartják meg az esküvőt, ha Misa visszajön, de megrendelni már most megrendelnek mindent. Együtt választották ki a menyasz- szonyi ruha ragyogó selymét, együtt vitték cl a varrónőhöz is. Másnap reggel aztán Misa elutazott. A kiszállása jócskán elhúzódott. De a hideg szállodai szobában Gálja gyöngéd le­velei felmelegítették a szerelmes vízveze­ték-szerelőt. Am amidőn a távoli városban váratlanul beálltak a fagyok, és Misa foga vacogott a hidegtől, egyszerre csak elma­radtak a levelek. Misa átkozódva szidta a postát, a lelke mélyén azonban kétség la­kozott. Félelme beigazolódott. Mikor berobbant a könyvelésre, Gálja bűntudatosan lesütötte a szemét, és megkísérelte, hogy az asztal alá rejtse jegygyűrűé jobb kezét. — Mi történt?!! — Ne haragudj, Misutka. Nagyon jól si­került a ruha. Ügy szerettem volna mielőbb felvenni... ZS. IMANBERDIJEV - - (Zahamszky László fordítása) A nemzetközi gyermekév kapcsán természetesen fel­kerestük az egri megyei kór­ház szülészetét is, hiszen —: jogilag — itt kezdődik az a nagyszerű állapot, amit álta­lában gyermekkornak neve­zünk. Általában. Pisti azon­ban még csecsemő, és kérdé seinkre válaszolva elmondot­ta, hogy Heves megyében az idén ő volt a 898. újszülött, nemét tekintve fiú, súlya 3 kiló 60 deka, hossza 53 centi, hangja decibelekben mérve egy pillanatig sem szárnyalja túl a környezetvédelem ha­tárát. Viszont meggyőződés­sel vallja, hogy ez az év márpedig az övé, mert ha valaki gyermek, akkor egy csecsemő aztán valóban gyer­mek. s aki ennél gyerme­kebb, pz már — csal... Oké, Pisti, azaz: Hargitai Pisti! Tied ez az év! MŰSOROK: RÁDIÓ KOSSUTH 8.27 Vérnyomás rendben... 8.56 Beszélni nehéz. 9.08 Nóták. 9.48 Tarka mese, kis mese. 10.05 Csiribiri. 10.35 Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.49 A zeneirodalom remekműveiből. 12.35 Há­zunk tája. 12.50 Operaslá­gerek. 13.20 Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.26 Szó­lítják, hattyú! 15.10 Nóták. 15.28 MR 10—14. 16.08 Kri­tikusok fóruma. 16.18 Kó­ruspódium. 16.45 Népszerű operettdalok. 17.07 Kilenc ország keres egy parlamen­tet. 17.35 Magyár előadó- művészek. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Szülőfölde­men. 19.40 Népdalest. 20.37 Vörösmarty Mihály versei­ből. 20.57 Mi a titka? 22.20 A Boszportusz partján. 22.30 Kodály-kórusok. 22.45 Magyar színházak Moszk­vában. 23.00 Anyegin. PETŐFI 8.20 Világtörténelem dió­héjban. 8.33 Idősebbek hul­lámhosszán. 9.28 Az elvált asszony. 10.00 Zenedélelőtt. 11.27 Orosz nyelvű hírek. 11.30 A Szabó család. 12.00 Népi zene 12.33 Tánczenei koktél. 13.20 Kávé-idő. 13.30 Éneklő vendégeink. 14.00 A Petőfi rádió zenés délután­ja. 16.05 Római regék. 16.35 Egészségünkért! 16.40 Fú­vószene. 17.00 Ötödik se­besség. 18.00 Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkő­zésekről. 18.53 Moszkvai slágerkoktél. 19.25 Hálózsák és luxusszálló. 19.45 A beat kedvelőinek. 20.33 Közvetí­tés az FTC—ZTE bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. 20.50 139-600, a Magyar Rá­dió automata közönségszol­gálata. 22.47 Könnyűzene. 23.15 Zenés játékokból. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Gyári belépő. Vidéki üzem, vagy szegény rokon? Szer­kesztő-riporter: Tolnai At­tila — A mezőkeresztesi „Aranykalász” Termelőszö­vetkezet népdalköre és ci- terazenekara muzsikál — Tíz perc mezőgazdaság. Szerkesztő-riporter: Borso­di Gyula — Slágerpanopti­kum — Sport — 18.00: Észak-magyarországi króni­ka — Borsod megyei Ha­zafias Népfront ülés — Me­zőgazdasági előrejelzés — Élet-építészet — Lap- és műsoréi őzetes... 9.00 Tévétorna. 9.05 Iskola­tévé. 9.30 Óvodások film­műsora. 9.50 A hetedik kon­tinens ékszerei (NSZK film­sorozat). 10.15 Az Onedin család (Angol tévéfilmsoro­zat). 11.05 Delta. 11.25 Ka­réi Gott műsora. 16.20 A tenger titka. 17.10 öntözni kell! 17.35 Egy filmarchí­vum kincsei. 18.35 Staféta. 18.45 Könyvsátor. 19.20 Té­vétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Rugyin (Szovjet film). 21.35 Esti muzsika. 23.40 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 18.55 Unser Bildschirm — Nas Erkan. 19.30. Tv-hír­adó. 20.00 Nem felejtek és nem emlékezem. 20.45 Nép­dalok és népi táncok Észak­kelet-Japánból (japán film). 21.10 Tv-híradó 2. 21.35 Ba­ráti szolgálat. (Angol tévé­film). 1979. június ti., szerda (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom