Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-06 / 130. szám

Az ügyvitelgépesítés helyzete megyénkben NAPJAINK EGYIK LEG­DIVATOSABB és legtöbbet fejlődött technikai eszköze a számítógép. Mind többet hallunk arról, hogy milyen eredményes lehet alkalma­zása, ugyanakkor a kudar­cok, nehézségek és a mellé­fogások is mind többször fordulnak elő. Az ügyvitel­gépesítés pillanatnyilag vá­laszút előtt áll. Az elektro­mechanikus eszközök (köny­velőgép, számlálógépek stb.) elavultak. Az országban leg­inkább elterjedt Ascota könyvelőgépek pótlásáról nem tudnak gondoskodni, gyártását beszüntették. Az előrelépésnek két útja lát­szik. Az önálló gépesítés és a bérmunka. Vállalatainknak most kell döntést hozniuk ebben a kérdésben, annál is inkább, mert a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalat megyei számítóköz­pontja építés előtt áll, és megkönnyíti a bérmunka megyei alkalmazását. HA A KÉRDÉST MEG­VIZSGÁLJUK, azt mond­hatjuk, hogy a vállalatok döntő többségében (még a nagyvállalatok esetében is) a számítóközpont igénybevé­tele lehet a járható út. En­nek oka kettős. Az első, hogy a géptelepí-téstől várha­tó haszon csak nagy ritkán áll arányban egy vállalat te­herbíróképességével, ha ön­állóan gépesít. Annak ugyanis, hogy olyan gépet vásároljunk, amelyik csak a könyvelőgépek kiváltását cé­lozhatja meg, sok értelme nincs, mert a vállalatok ve­zetésének információszükség­lete nagymértékben növeke­dett, és ezeket az igényeket csak korszerű berendezések segítségével lehet kielégíte­ni. Másik, hogyha a beruhá­zási keretek rendelkezésre állnak is, egy nagyobb szá­mítógép telepítéséhez, kér­dés, hogy az azt kiszolgálni képes szakember- és kisegí­tőgárda biztosítása megold­ható-e? A nehézségeket részben a szakemberhiány, részben a létszám szükség- szerű felduzzasztása okozza. Az ugyanis nem igaz, hogy önálló számítógép munkába állítása azonnal létszám­megtakarítással jár. Lehet az, hogy felszabadul mun­kaerő, és ezek száma egy idő után elérheti a számító­gép működését biztosítók számát, de az átmeneti idő­szakban ez biztosan nem így van, és valószínű, hogy a későbbiek során sem lesz így. Tudnunk kell, hogy a számítógép előnyei nem a létszám-megtakarításban, hanem az általa szolgálta­tott információk értékében keresendők. A telepítésnek tehát csak olyan vállalatnál van létjogosultsága, ahol az anyagiak biztosíthatók, valamint azok az előnyök — előbb nyert és többirá­nyú információk, a terme­lésirányítás, nyilvántartások gépi megoldása —, melyeket a rendszer biztosítani ké­pes, kifizetővé is teszik al­kalmazását. Azt is figyelem­be véve, hogy egy olyan gép, amely mindezeket ma­gas szinten megoldani ké­pes, csak néhány mammut- vállalat esetében használha­tó ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a bérmunka igénybevé­tele oldhatja meg a problé­mát. Ez a megoldás biztosít­ja, hogy igényeik, szükség­leteik és anyagi lehetőségeik arányában használják ki a számítástechnika előnyeit. AHHOZ, HOGY AZ AL­KALMAZÁS megfelelően eredményes legyen, kellő előkészületekre van szükség. Pontosan ennék elmulasztá­sa vezetett sok helyen ered­ménytelenségre. A számítás- technika ésszerű alkalmazá­sa rendet, fegyelmet követel meg, így közvetlenül is hoz­zájárul a vállalat szerve­zettségének növekedéséhez. Nem mindegy az, hogy mi­lyen «alapadatokat biztosí­tunk a feldolgozásokhoz. Rossz, pontatlan, eléggé elő nem készített adatokból sem­milyen számítógép nem tud megfelelő információt nyúj­tani. Első lépésként a vál­lalati ügyrend precíz, pontos és a technika követelmé­nyeinek eleget tevő kialakí­tását kell elvégezni. Ez sem­miképpen nem történhet úgy, hogy a most meglevő rendszert mentjük át. Meg kell ragadni az alkalmat ar­ra, hogy a vállalat informá­ciós rendszerét felülvizsgál­juk. Igen sok olyan igény merülhet fel, melynek ki­elégítése a vállalat irányítá­sát könnyebbé teszi. A szá­mítógép itt nyújthatja a legnagyobb segítséget. Ki kell használni azt a tulaj­donságát, hogy ugyanazok­ból az adatokból több irányú információ nyújtására képes. Az eddig említett felada­tok megoldása nem megy egyik napról a másikra. Már most el kell kezdeni a fel­készülést, és ehhez számí­tástechnikához értő szak­emberekre van szükség. Ez­zel a feladattal csak olyan valaki birkózhat meg. aki ismeri a vállalat adottságait, de számítástechnikai ismere­tekkel is rendelkezik. "Bizo­nyos fokú számítástechnikai kultúrának föltétien ki kell alakulnia vállalatainknál, és ehhez az a legfontosabb, hogy a vezetők ne idegen­kedjenek tőle. Döntő kérdés, hogy kellően támogassák azokat, akik úttörő munká­ra vállalkoznak, mert kellő ismeretek és lelkesedés nél­kül ezek a feladatok nem oldhatók meg. AZ ÜGYVITELI MUN­KÁK korszerűsítése mellett a számítástechnika klasz- szikus alkalmazási területei­re is gondolnunk kell. Ezek az alkalmazások — terme­lésirányítás, “folyamatszabá­lyozás, mérnöki és tudomá­nyos munkák számítógépes támogatása, adattárolási rendszerek gépesítése — már indokoltabbá tehetik önálló gépek alkalmazását néhány vállalat esetében. Ki kell emelnünk, hogy ezek a feladatok nagy többségében kisebb kapacitású számító­géppel is megoldhatók, és kellő felkészültség és előké­szület után eredményesen alkalmazhatók. Meg kell azt is említeni, hogy a számító- központ ilyen jellegű fel­adatok támogatására is fel­készült lesz. Megítélésem sze­rint ezeknek a feladatoknak a megoldása céljából sem szabad lemondani az erők koncentrálásáról, a bérmun­ka alkalmazásáról. Láng András a KSH megyei igazgatóságának osztályvezetője Az árnyas fák alatt felállított vándortanyán szorgos munka folyik. Méhek milliói gyűjtik a nektárt. Szabó Ferenc egri méhész nagy figyelemmel kíséri a méhek munkáját. Az idén 500 kilogramm mézet ér lékesít a megkötött szerződés teljesítésére.­Méhészek 3 vándortanyán (Tudósítónktól) A májusi kánikula kedve­zett az akácvirágzásnak. A déli országrész után a me­gye akácosai is virágba bo­rultak. Minden évben több száz méhész indul vándor­tanyára, hogy összegyűjtse az akácmézet. Az áfészek keretében 17 méhész szakcsoport működik, mintegy 2300 taggal. Ezeket a szakcsoporttagokat külön­böző kedvezményekben ré­szesítik, többek között a ván­dorláshoz szükséges gépkocsi fuvardíjának nagy részét megtérítik. Ezekben a napokban Tar- nalelesz és Recsk környékén sokasodnak a kaptárak és a méhek szorgosan gyűjtögetik a mézet: A megyében 5300 mázsa méz átadására kötöt­tek szerződést a méhészek az áfészekkel. Nagyobb vándortanyákat, akácos erdőket a helyszínen kefesik fel a szövetkezet átl vevői és pergetés után kocsi, ra rakják a mézzel telt kan­nákat, majd az Országos Az egri áfész mézfelvásárló telepén reggeltől estig veszik át a vándortanyákról a beérkezett mézet. Az átvevő, Ipaes Andrásné, kiválónak ítéli meg az idén az akácmézet. (Fotó: Szabó Lajos) Méhészeti Központ feldolgo­zóüzemébe szállítják. Legnagyobb mennyiségben az egri áfész foglalkozik a mézfelvásárlással: az idén 2400 mázsa átvételét tervezik A májusi meleg kedvezett a virágzásnak, és így a felvá­sárlási tervüket túlteljesít­hetik. A méz mellett 120—150 mázsa sonkoly (méhviasz) is a telepre kerül, de foglalkoz­nak még virágporbegyűjtés- sel, amelyet a gyógyszergyá­rak hasznosítanak. Sürgősen kell az eső Kényszeréréstől tartanak a gazdaságok Gödöllői tájkiállítás ’79 Heves megyeiek a díjazottak között Részlet a díjazott GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ kiállított termékeiből (Fotó: Szabó Sándor) Mint lapunkban beszámol­tunk róla, az elmúlt héten három napon át Gödöllő adott. otthont öt megye: Pest, Heves, Borsod-Abaúj- Zemplén, Nógrád és Sza~ bolcs-Szatmár mezőgazda- sági és élelmiszeripari táj­kiállításának. A nagyszabású bemutatón a legjobb termé­keket zsűri értékelte és dí­jazta. Ezek között Heves mea'veiek is voltak. Á SZÖVOSZ által adomá­nyozott díjat a GYÖNGY - SZÖV Áfész kapta, a zöld­ségtermelő szakcsoportok támogatásáért. Heves megye Tanácsának külön díjával a háztáji termelést elősegítő tevékenységéért a delki Ma­gyar—Bolgár Barátság Ter­melőszövetkezet részesült. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter által alapított Kínái kistermelő plakettet 15-en kapták meg a Heves megyei állattenyész­tők, zöldség, és gyümölcs­termelők közül. A díjakat Csonka Tibor, a házigazda Pest megyei tanács elnökhe­lyettese adta át a legjobbak­nak. Közismert, hogy a múlt évi rendkívül hideg nyár, a száraz ősz jó néhány gaz­daság biztosnak hitt anyagi helyzetét megrendítette. Az olykor ellentmondásos felvá­sárlási árak, a növekvő ter­melési költségek, amúgy is megpuhították a szövetke­zetek pénztárcáját. Az egyet­len biztos nyereséggel érté­kesíthető és termelhető nö. vény a gabona volt, mely­ből tavaly bizony kevés ter­mett — s a becslések szerint az idén is kevés lesz! A kin. eset érő májusi esőt ugyan­is hiába várták a téli fagy­tól, tavaszi belvíztől egyéb, ként is megritkított búza- és árpaföldek. . .HOGY A SZIKRA FEL NE GYÚJTSA” — Forr bennünk a tehe­tetlenség — legyint lemon­dóan Malinóczki István, a káli Károlyi Mihály Terme­lőszövetkezet elnöke. — Kü­lönösebben nagy eredményre már akkor sem számítottunk, amikor megláttuk az átte­lelt gabonánkat. Búzából a belvíz csaknem 400 hektárt pusztított ki. a vetésterület egynegyedét; 350 hektáron pedig az őszi árpa pótlásá­ról kellett gondoskodnunk. Ezzel kezdtük az idei évet! A folytatás pedig . ..: több mint egy hónapja nem lát­tunk ésőt. így hiába került időben a földbe a mag, mű­trágya. gyomirtó a növé­nyekre. ez sem segített. Vannak olyan tavasziárpa- táblák, amelyeken már biz­tos hogy nem lesz termés. Még csak arasznyiak a nö­vények, de már őriztetni kell, hogy a vonat szikrája fel ne gyújtsa. A búza valamivel jobban bírja a szárazságot, bár a váj;t. 38 mázsás terméssel szemben már egy -30 mázsás hozammal is megelégedné­nek a káliak. A veszteségek bizonyos csökkentését a kér. tészettől várják a közös gaz­daságban. A zöldségtáblák „ígéretét” így sommázta az elnök: — öntözési lehetőség hí­ján a paprika-, paradicsom-, szamócatáblákon is alig ten­gődnek a növények. A do- hiánypalánták a kiültetés, óta még nem áztak meg. A hét elején jártunk a száz hektáros dohányterületün­kön ... hát mit mondjak? Siralmas látvány. Hogy mentsük a menthetőt, példá­ul kézzel locsolják az asszo­nyok a dinnyét. Nagy tanul, sága mindenesetre az idei esztendőnek ,hogy az öntö­zésre a jövőben többet kell áldoznunk. Ilyen anyagi helyzetben, mint a miénk, első a termelés biztonsága. ÁRVÍZ ÉS ASZÁLY Nem messze, Nagy füge. den, ha lehet még szomo­rúbb a helyzet. A község termelőszövetkezetét ugyanis a szárazság mellett még a tavaszi árvíz is sújtotta. — Hetvennégy óta minden évben elönti a területünk jelentős részét a víz. A há­rom patak, a Tárná, a Be­ne és a Tarnóca közül — egy kétes értékű vízrendezés nyomán — valamelyik rendszeresen kilép a med­réből. Tetejében még a hetvenes évek elején rosszul tervezték meg a táblásítást, és az ehhez kapcsolódó csa­tornázást, így sok helyen még a víz elvezetése is meg­oldhatatlan. Az idén is ja­nuár utolsó napjaiban több száz hektár került víz alá, s ha hiszi ha nem. még ma is ebben a szárazságban van olyan tábla, amin víz áll. Tulajdonképpen egyetlen olyan határrészünk sjnes, amely nem kapott az ár­vízből, vagy belvízből. Ezért is kellett, tavasszal 270 hek­tárt tavaszi árpával felül­vetnünk. Őszi kalászosból így alig 600 hektárt tudunk majd learatni. A pillanat­nyilag még művelhetetlen területekre pedig másodve­tésként különböző kapásnö­vényeket vetünk majd. Eh­hez jött még a szárazság, s helyenként olyan a föld, hogy egy méterre le lehet a repedéseken nyúlni — mond­ja Kínosán Ferenc, a szö­vetkezét elnökhelyettese. Ilyen körülmények között a gazdaságnak alapvetően szembe kéliett néznie azzal a kérdéssel, hogy most már a nagyobb termésre, vagy pedig a költségek csökken­tésére helyezzék a hang­súlyt. Ügy látják, hogy kifi­zetődőén jelentős termésnö­velésre nincs mód, így a learatásra kerülő gabonához minél olcsóbban próbálnak hozzájutni. De az is biztos, hogy a gazdaságban az idén mindent megtesznek majd azért, hogy egyetlen szem búza, vagy más termény ne vesszen kárba, s erre mind a dolgozókat, mind a gépe­ket megfelelően felkészítik. BIZAKODÓ HALÁSZIAK — Jobban telelt az árpánk, mint a búza — mondja a gyögyöshalászi termelőszö­vetkezet fiatal elönke, Cseres István. — De még mindig bízom, hogy a tervezett 45 mázsás hektáronkénti hoza­mot megadja a búza, feltéve persze, hogy néhány napon belül kapunk egy komolyabb esőt. Ellenkező esetben vi­szont a száraz talajban meg­szakad a gyökérzet és kény­szerérés kezdődik. Ilyen ga­bonától nem sokat várhat az ember. A halásziak ebben az év. ben 770 hektárról aratnak majd, amire igyekeznek, is minél jobban felkészülni. Ehhez várják a napokban ér­kező ú.i német, kombájnt, az utolsó javításokat végzik a szállítójárműveken és a töb­bi betakarítógépen. Elége­dettek viszont a különböző, kapásnövények fejlődésével, s egyedül a gyorsan gyomo- sodó cukorrépaföldek tisztí­tása okoz gondot. HATVANIAK HATÁRSZEMLÉJE Hétfőn a szezon indítása előtti utolsó határszemléket tartották meg a Hatvani Konzervgyár vezetői. Pnpp József igazgatóval az élért Zagyvaszántóra, Túrára, Jászfényszarura, Valkóra és Nagygombosra látogattak, ahol a termelőszövetkezetek, illetve állami gazdaságok je­lentős mennyiségű borsót ve­tettek, s évek óta az üzem fontos nyersanyagbázisai. A látottakat az igazgató így összegezte: — Korábbi, s mostani szemlénk eredménye lesújtó. A hosszú ideje tartó száraz­ság, hőség miatt már csak a leszerződött borsó 60 száza­léka áll lábon, s a helyzet tovább romlik, ha a közeli napok nem hoznak csapadé­kot. Kilátásaink tehát igen kedvezőtlenek, s termelési tervünk tekintetében most már csupán abban bízha­tunk, hogy a konzervgyár- táshoz szükséges többi nö­vénykultúra. főként a pa­radicsom pótolja a kiesést. Kedden az új szezon első napján egyébként néhány vagonnyi nyersanyag került a gyárba Nagygombosról, Túráról, Tóalmásról és Jász- fértyszaruból. A jövő héten viszont minden partnergaz­daságban megindul már a csépelés, a beszállítás, ami remélhetőleg folyamatossá teszi az üzem munkáját. 1979. június 6„ szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom