Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-01 / 126. szám
A könyvek varázsa t Barlangkutatók a templomtornyon A Borsodi Szénbányák barlangkutatói tisztítják meg a budapesti Thököly üt több épületének és a templom tornyának falait a rárakódott szennyeződéstől. Az állványozás fölösleges; így ez a módszer olcsóbb és gyorsabb a szokásosnál. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Nyitnak az alkotótáborok Vadhajtások Attól még jó az almafa és az alma is, hogy a gallyakón vannak vadhajtások. Ám, ha a vadhajtások elszaporodnak, tönkreteszik, elsorvasztják a gyümölcsöt. így vagyunk valahogy gyermekeinkkel is. Nagy többségük — éppen úgy, mint a felnőttek — rendes, jóravaló, iparkodó. Ifjú életük során azonban kinövesztenek önmagukból vadhajtásokat, amelyeket nyesegetni, metszegetni kellene. — Ki tegye mindezeket? Nem nehéz a válasz: — A szülő, a tanár, az idősebb jó barát, a társadalom. Reggelenként az egri utcákon kis- és nagyiskolások, főiskolások igyekeznek, hogy helyükön érje őket a nyolcórai csengetés. Egy fiú és egy lány mennek előttem. Látszólag teljesen egykedvűen beszélgetnek. Egyszer csak a lány karon rántja a fiút, az utca kellős közepén átöleli a nyakát és hosszan szájon csókolja. Kikerüljük, botladozunk bennük, többen hangos megjegyzést is tesznek. Érdekel a helyzet, ezért visszanézek. Most már mennek tovább, de csak néhány lépést mindössze. Ezúttal a fiú csimpaszkodik a kis szöszke nyakába és jóízűen csókolja. — Fantasztikus világ! Megáll az ember esze! —'így egy babakocsit toló asszony. — Maga is volt fiatal! — kel gúnyosan védelmükre egy öregedő férfi. — Rendben van, kérem! De nem itt! Mindennek megvan a maga helye. Iskolában, otthon, ezek a gyerekek nem hallottak jó ízlésről, illemről? Közismert, hogy Egerben minden negyedik ember diák, így itt könnyen lehet példákat találni: Látja az ember, hogy a réggel iskolába menők az utcán fújják a füstöt. Megállítok két ismerős szakközépiskolás fiút: — Mi lenne, ha most jönne az osztályfőnök? — Felőlünk jöhetne, szívnánk tovább a bagót! — Mennyit szívtok? — Kevés egy csomag Fecske — mondja a két éve ismerős legény. — Nem tiltja az osztályfőnököd? — Csak a suliban! Hogy mi van az utcán, az őrá már nem tartozik... Tovább mennek, beszélgetnek: — Mi van a csajjal B'ercsi? A kérdezett előbb eldobja, majd eltapossa a cigarettát, aztán hetykén válaszol: — Tegnap begőzölt. — Teljesen bepörgött? — Annyira nem. Csak feljött a fejvize... — Dobtad? — Tuti, öcsikém! Vagy tudsz jobbat? Szóval — nagyon őszintén mondom —, nem rosszak ezek a gyerekek, de a vadhajtások levágására mostanság mintha egyre kevesebben fognánk „metszőollót”. Pedig néhány év múlva, emiatt éppen tőlük kapunk majd jogos szemrehányást. Szalay István Repülőstörténetek 1919-ből 2. Készülődés a nagy útra Hazánkban ötvenedik alkalommal rendezik június első hetében a könyv ünnepét. Fél évszázada annak, hogy először állították fel a rangos műveket kínáló sátrakat, s irodalmunk neves egyéniségei személyesen is találkozhattak az olvasókkal és dedikálták — ez az aktus is a kapcsolat közvetlenségét hangsúlyozza — verses. köteteiket, regényeiket, tudományos munkáikat. Azóta is nagyszerű lehetőség ez arra. hogy mind szélesebb rétegekhez jussanak el a szellem- és jellemformáló, az igényességre nevelő, a Széphez kalauzoló gondolatok. Olyanokhoz, akik eddig még nem fedezték fel azt, hogy tisztánlátást szülnék. megkönnyítik az eligazodást a világ egyre bonyolultabbá váló dolgaiban, s emberibb emberré alakítanak bennünket. Most ők is meggyőződhetnek erről. s közben a szerzők megajándékozzák valamennyiüket a kellemes, s egyben hasznos időtöltés ritka örömével. Ha fellapozzák a különböző írásokat, akkor a képzelet szárnyán a múltba, a történelem régmúlt századaiba szállhatnak, s elődeink tettei elevenednek fel előttük. Nyitva számukra a titkok sorát rejtegető lövő kapuja is. Az alkotók arra is vállalkoznak, hogy jelenünk megany- nyi sajátosságát felvillantsák. értelmezzék. Felhasználják nemcsak a tényszerű ábrázolás eszközeit, hanem azt is megkísérlik, hogy jelSzínházi levél Nem akarok álmélkodni és ennek alapján hosszasan elmélkedni azon, hogy Gyöngyösön is van már közönsége az operának. Tehetném ezt annak ürügyén, hogy a debreceniek jóvoltából, hallhattuk Mozart Szöktetés ,a szerájból című dalművét. Mert minek azon meglepődni, ami természetes, ami magától értetődő. Bár, ha meggondolom, hány felnőtt ült a nézőtéren, és hány tizenéves serdülő kamasz és lelkesedő bakfis, akkor mindjárt vége szakadna az egyértelműségnek. Akkor arról kellene beszélni, ami viszont megint csak természetes, hogy egészen más közönségük »an a prózai műveknek, azokon belül is a könnyebb műfajúaknak és megint egészen más az operának, nem is szólva az operettről. De hát mindezt már többször elmondtuk és elmondták mások is. Köztudott az is, hogy a műveltségnek is megvannak a maga grádicsai, amiket nem lehet kihagyni, átugrani, mert a földszintről a tizedik emeletre csak úgy fellépni nem lehet. Ehhez az úthoz bizony már lift is kell. Ha kitetszik, hogy a lift szó esetünkben a maga tárgyi valóságán nagyon túlmutató, általánosabb jelentésű eszközt fejez ki, akkor az is kitetszik, hogy a népművelők illő türelmét szerettük volna kiemelni. Nehogy bárki félreértse: jó közönség volt ez a mostani. Nemcsak megtöltötték a nézőteret, hanem élvezték is Mozart zenéjét, sajátos dallamvilágát, ami annyira más, mint minden egyéb muzsika. Különben is, tetszik, nem tetszik, a Szöktetés már valóságos slágerdarab. Ügy is mondhatnánk: ki ne ismerné dalait, duettjeit, .amik csak a kívülállónak olyanok, hogy szinte az első hallásra megjegyezhetek, mert ezek technikailag nagyon nagy felkészültséget követelnek meg az énekesektől. Ezt tapasztalta a kedves közönség mindenekelőtt Konstanza megelevenítőjétől. Marsay Magdától. Igazán jő! 1Ü79. júniu« i • lemezzék az ellentmondások feloldásának módját, azaz irányt is mutatnak. Akik hisznek a könyvek varázsában, sokkal színesebb, változatosabb, tartalmasabb életet élnek, mint azok, akiktől idegen a míves szó. Ezért szép küldetés népszerűsíteni az igazi irodalmat. Olyan nemes feladat ez, amely nem kötődhet kizárólag egy ünnepi héthez, mégis ilyenkor lehet legtöbbet tenni a cél érdekében. Az idén mintegy száztíz kiadványt jelentettek meg a kiadók, így hát a gazdag anyagból bárki kiválaszthat, ja a neki leginkább tetsző kötetet. A sátrak ott sorakoznak majd az egri Dobó téren, s nem hiányoznak a megye másik két városából, valamint a nagyobb településekről sem. A könyvesből, tok felkészültek a nagy forgalomra, s gondoskodtak az utánpótlásról is. Külön öröm, hogy a legfiatalabb korosztály sem csalódik, hiszen — tekintettel a gyermel ek nem. zetközi évére — számos nekik szóló mű kérült ki a nyomdákból. íróvendégeink nemcsak az iskolákban vesznek részt rendhagyó irodalomórákon, hanem felkeresik a falvak bibliotékáit. s\tz üzemeket is. hogy beszéljenek munkásságukról, gondjaikról, sikereikről. alkotói hitvallásukról, azaz újabb híveket szerezzenek az egyik legmegfelelőbb elfoglaltságnak: az olvasásnak. Hisszük, hogy így is lesz... Pccsi István képzett énekes, igazán szép hanggal. Ozmin harangmély basszusa pedig ott bong mindenkiben, aki legalább egyszer is hallotta Mozartnak ezt a művét. Ezért figyeltünk Tóth Józsefre is, aki főként a dinamikusabb részekben tudta életre kelteni hangjának teltsé- gét. A közönség örült a szép előadásnak, örült a zenekar játékának, amelyet mindvégig az érettség, a szép hangzás és a melegség jellemzett. A kedves gyöngyösi közönség értette és átélte Mozartot. Ez még akkor is így igaz, ha most is, mint a korábbi előadásokon is, akadt néhány kedves néző, aki külön előadást rendezett a szomszédjával. Előadást az előadásban. Igaz, egészen más témáról, egészen más hőfokon, hiszen ők főként a ruhákat, a körülöttük levők frizuráit, az énekesek küllemét, műszempilláit részletezték, vették szemügyre, elemezték, ha mégoly halkan suttogva is, de mindenképpen zavarva ezzel az állandó pusmogással egész környezetüket. Egészen kirívóan hatott ez a hangfogós beszélgetés akkor, amikor egy felütés időtartamára teljes csend borította be a színpadot is, a zenekari árkot is. A külön előadás suttogó monotonsága ilyenkor harsány mennydörgéssé erősödik, ami annyira ellenkezik mindennel, mint ahogyan rámeredünk arra a bizonyos hajszálra a levesünkben. Mindezt azért tettük szóvá, mert jó közönség a gyöngyösi, érti is a színpadi játékot, a kulisszák világát, de egyik-másik tagja még nem tudja, hogy a színház olyan együttes játék, amelyben a közönség csak a tetszését, vagy nem tetszését nyilváníthatja, a szöveget, a szót, akár prózában, akár dalban, át kell engednie a színészeknek, az énekeseknek. Itt csakugyan nem illik társalogni a nézőtéren, még a színész frizurájáról vagy kosztümjéről sem. Ugyanis sem a színpadon levők, sem a nézőtéren ülők nem erre a „külön előadásra” kíváncsiak. Nemcsak ünneplő öltözék illik a színházi estékhez, hanem ünneplő magatartás is. . , C., Molnár Ferenc Ismét sorra megnyitják kapuikat a magyar képző- és iparművészek szövetségének alkotótáborai. A helyi tanácsok támogatásával fenntartott művésztelepek ezen a nyáron 150 képző- és iparművésznek, közöttük csaknem 40 külföldi vendégnek nyújtanak lehetőséget nagyobb terveik, elképzeléseik valóra váltásához. A siklós-villányi kőbánya Európa-szerte ismert művésztelepén már csaknek két hete dolgoznak az Argentínából, Belgiumból, Csehszlovákiából, Finnországból, Lengyelországból és a Szovjetunióból érkezett vendégek. A Somogy megyei Nagyatád 16 holdas parkjában a szobrászok, HajdúböszörSzamuely Tibor és Dobos István repülőútjáról a néhai Hegyi Imre, a 37. légügyi osztály politikai megbízottja beszélt el érdekes részleteket. Az előkészületekről Kun Béla számolt be 1932-ben Szamuely Tiborról írt visz- szaemlékezésében. (Ez az írás előszóként szerepel Szamuely Tibor „Riadó” című könyvében.) „ ... megbeszéltük, hogy Tibor Moszkvába utazik Lenint és az orosz elvtársakat informálni a helyzetről. Megbeszélésünk értelmében ennek az utazásnak katonai jelleget adtunk, annál inkább, mert éppen a hadihelyzetről való kölcsönös in. formációt láttuk az utazás legfontosabb céljának. A Kormányzó Tanács tagjai előtt így is terjesztettük elő javaslatunkat. A kivitelezést a Hadsereg Főparancsnokság útján szerveztük. Tibor repülőgépen akarta megtenni a 2000 kilométeres utat, ellenséges frontokon, hadtápterületen, idegen országon keresztül”. Miután Szamuely Tibor utazását végleg elhatározták, megkezdődtek a szükséges előkészületek. Az előszóban található némi pontatlanság. Szamuely Tibor utazását nem május végén határozták el, hanem még áprilisban, ezt igazolja, hogy maga az utazás május 17-én történt. A gép nem a mátyásföldi repülőtérről in. dúlt, hanem az albertfalvairól, mert az ottani MARÉ repülőgépgyárban készítették elő a Brandenburgit az utazásra. Azonkívül nem Zsme. ménybén festőművészek látnak majd munkához. A nyáron a salgótarjáni nemzetközi festőművész telep, a makói Maros menti művésztelep és a zalaegerszegi alkotótábor. A Lampart Zománcipari Művek támogatásával működő művésztelepen július végétől — két héten át szovjet és magyar művészek dolgoznak majd a kecskeméti Széchenyi-város számára készülő sík és plasztikai műveken. Képzőművészeti életünk követeiként 21 hazai művész indul dolgozni, tanulni Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és az NDK időszakos alkotótelepeire. rinkában szálltak le, hanem Kijevben. Visszafelé nem Cegléden értek földet, hanem az albertfalvai repülőtéren.) De figyeljük tovább Hegyi Imre elbeszélését: — A Hadügyi Népbiztosság utasított, hogy készítsek elő egy hosszabb útra alkalmas, üzembiztos gépet. Erre a célra az akkori időkben a felderítésre használt, kétfedelű Brandenburg típusú gép kínálkozott a legalkalmasabbnak. Az albertfalvai gyár direktóriuma szívügyének tekintette a gép előkészítését a nem mindennapi feladatra. Boda István, a gyár termelési biztosa naponként, személyesen ellenőrizte a gép szerelését, amelyen a legjobb szakmunkások dolgoztak. A gép uticéljáról csak annyit tudtak a munkások, hogy hosszú távra megy, de hogy kivel és ho. va, azt nem, Legnehezebbnek a megfelelő motor kiválasztása ígérkezett. A repülőalakulatok cinkotai telepén találtak egy, a németektől ottmaradt, becsomagolt új D—VII-es típusú Fokker vadászgépet, egy 260 LE-s Benz motorral. Kiszerelték, átszállították Albertfalvára, beépítették a Brandenburgba. Április utolsó napjaiban Szamuely Tibor népbiztos felkeresett a légügyi osztály Bécsi kapu téri hivatalában. A találkozó valahogyan így zajlott le. — Rossz előérzetem van — mondotta Szamuely elvtárs — vontatottan készül a gép. Mi ennek az oka? — Igyekeztem megnyugtatni és részletesen ismertet. tem a gép szerkezetét, valamint a nehézségeket, amik a szerelésnél jelentkeztek. Végül is nem varrógépről van szó.— fejeztem be a tájékoztatást. Erre elnevette magát és javasolta, hogy a helyszínen nézzük meg az épülő gépet. Kocsiba ültünk és kimentünk Albertfalvára. Elsőnek Boda István termelési biztost kerestük meg, majd hármasban lementünk a szerelőcsarnokba. Szamuely elvtárs körüljárta a gépet és közben elbeszélgetett a munkásokkal. . A gyárból a Hungária Szállóba mentünk, ahol Kun Bélával beszéltünk a légiút. ról és előkészületeiről. Hátra volt még ugyanis a legnehezebb; kiválasztani api. lótát. Azt akarták, hogy én vigyem a gépet, de kevés gyakorlatom miatt nem vállalhattam. Azzal búcsúztunk el, hogy alszunk egyet az ügyre és én keresek egy jó pilótát. Másnap kértem a légügyi osztály szakmai vezetőjének, a tapasztalt tábori pilótának, Petróczy Istvánnak a véleményét. Rövid gondolkodás után Dobos István berepülő pilótát javasolta, mivel régi, tapasztalt ember és ami a lényeges, jó fizikai erőben van. Évek óta itthon teljesített szolgálatot, minta MÁRE-gyár berepülő pilótája és idegeit nem viselte meg a megerőltető frontszol. gálát. Különben Dobos, mint vérbeli repülő, szerette a hírnevet és a dicsőséget. Ez az út pedig nagy feltűnést okoz majd. Sikerült telefonon megtalálni és másnap a teendők megbeszélésére a Mátyás téri sarki kávémérésbe ültünk be. Dobosnak megtetszett az izgalmasnak Ígérkező feladat és elvállalta a pilótaságot. A kávémérés márványasztalán azonmód számolgatni kezdett és latolgatta a legreálisabb útvonalat, főleg a Kárpátok átrepülése izgatta. Jelentettem Szamuely Tibornak, hogy megtaláltam a pilótát és elviszem hozzá bemutatni. Hamar összeme- legedtek, az útra való felkészülésről beszélgettek, majd a végén megállapodtak, hogy milyen ruhában repülnek, hiszen nyitott gép volt a Brandenburg. Szamuely Tibor búcsúzáskor a lelkünkre kötötte, hogy az útról senkinek se beszéljünk, mert államtitok. Kint a gyárban sem tétlenkedtek, mert közeledett május 15., az indulás tervezett napja, Minden rendben volt, kivéve a légcsavart. Ezért Boda István termelési biztos felkereste a szomszédos légcsavargyár igazgatóját, Asboth Oszkárt. Elmondotta, hogy hosszabb útra kellene egy megbízható légcsavar. Találtak egyet, de azon nem volt rézlemez élburkolat és félórai használat után olyan volna a széle, mint egy fűrésznek. Végül Asboth Oszkárral közösen elkészítettek egy időálló légcsavart és május 16-án reggel Dobos Istvánt üzemképes gép várta a gyár melletti repülőtéren. Rövid bemelegítés után felszállt, s a Duna irányába elrepült. Egy óra múlva érkezett vissza Gyöngyösről. Nagyon elége. dett volt, csak egy tartalék benzinszivattyút szereltetett még fel a gépre. Ezután telefonon jelentette Szamuely Tibornak; minden rendben, s másnap hajnalban [dúlhatnak. Tamás György (folytatjuk) ! ...és a kedves közönség
