Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
>00000-00 0OO0000000>000-000000000000OOOO OOOO000000-00000000000000-0000oooo oooooooo ^ O^C^O-OOO-^OO-O-OO-O-OOOOO OO aow Gyermekrajzok Tarnaleleszen Mint már hírül adtuk, a gyermeknap alkalmából nyitót- X ták meg Tarnaleleszen a kis képzőművészek körének ki- 9 állítását a helyi művelődési házban. Az érdeklődő mint- a egy 30 gyermekrajzot láthatnak, köztük a fönt bemuta- 0 tott Bozó Erzsébet 7. osztályos kislány munkáját. a >000000000000-0-00-0000000000000000-00-0000-000000 H halál egészen más? „1973. február 21-én egy holland bíróság jelképes egyheti szabadságvesztésre ítélte Postma van Bőven orvosnőt. Az orvosnő erős morfiumadaggal megölte anyját, aki apoplexia következtében részben bénán, magaképtelenül életkedvét veszítette. A bíróság enyhítő körülménynek tekintette, hogy az anya a halált maga sürgette. Sőt, szemrehányásokat tett leányának, amiért az első szélütése alkalmával nem hagyta meghalni. Egy alkalommal pedig kivetette magát az ágyból, amit öngyilkossági kísérletnek értékelt a bíróság. A per óriási feltűnést keltett, messze a holland határokon túl is. A közönség nagy többsége a doktornő eljárását pozitívan értékelte". Egyre gyakrabban jelennek meg hasonló hírek a nyugati sajtóban. Az eutanázia újra és újra szóba kerül, pedig a halál ritkán téma. Nem beszélünk róla, pedig kellene. Hiszen ma is vannak még betegségek, amelyek gyógyíthatatlanok, s amelyek olykor talán évekre is komoly szenvedéseket jelentenek a haldoklónak. Vajon miért találkozott van Bőven doktornő annyi rokonszenvvel és helyesléssel holland pácienseinél és hazája határain túl is? Nyilván őt és sorstársait más és más motívumok vezetik. Van Bőven esetében talán az anyja iránti szolidaritás érzése; feltételezik róla, hogy egyéni jó szándékból és részvételből járt el így. Másokat, meglehet a szabadság érzete táplál az élet határaival való szabad rendelkezésben, hiszen a születést a művi vetélésekkel már évszázadok óta befolyásolja az ember. . Különböző országokban a történelem különböző szakaszaiban az eutanáziát másként bírálják el. A mai Japánban még ma sem büntethető az a személy, aki a halálos beteget kérésére átsegíti a „másvilágba”. A vallásos Angliában néhány évvel ezelőtt az alsóház megszavazta az eutanáziáról szóló törvényt, de a felsőház minimális szavazattöbbséggel elutasította. Korunkban sokan azzal érvelnek, hogy ha a beteg kéri, — mentsék meg a szenvedéstől —, akkor ezt meg kell tenni, S a megoldás nem mindig az érzéstelenítés, a morfium. Az orvosok viszont joggal állítják: a hippokratészi eskü az élet megóvásáról és nem gyilkosságról szól. Felvetődik ugyanis a kérdés, milyen kritériumok biztosíthatnák az orvost arról, hogy valakit — tételezzük fel, egy áttételes rákos beteget — ily módon mentsen meg a szenvedésektől. Elégséges-e az írásos nyilatkozat alatt csak a beteg aláírása, vagy hozzátartozói is vegyenek részt a döntésben, és kezeskedjenek az aláíró meggyőződéséről, Ezek mind olyan kérdések, amelyeket aligha fontolt meg az, aki spontánul szól a kérdéshez hozzá. De rövidlátás volna, ha csak a szolidaritást éreznénk ki a Bovennel együttérzők hangjából. Ez tanúskodik arról is hogy milyen gyorsan alakul az emberek tudata. Ez nem is olyan rendkívüli, ha meggondoljuk, hogy a természet- tudomány, a technika és az orvostudomány állandó fejlődése mennyire döntően változtatja meg életérzésünket. Juszt László Humorszolgálat W'yOOOOOOOOChOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCH >000<KVO<H>rM* g TANDORI DEZSŐ: ., g Gondolatok egy magánkönyvtárban Beszélgetés a francia rendőrségen: — Biztos úr, elveszítettem a pénztárcámat. — Nos, szíveskedjék feljelentést írni. — Attól félek, nem tehetem ... — Ugyan miért nem? — A pénztárcámat az unokám megtalálta ... — No és akkor mi a baj? — Az unokámat kell megtalálni! ' Előbbre jutott-e a könyvek által a világ? Hátrább maradtunk volna a könyvek nélkül, az bizonyos. És mindannyian nem lehetünk háttérben; akkor az előtérben nem lenne senki. De az átalakulásokon néha ámulhatunk. Ahogy ez a négyszer-három méteres könyvpolc, ez a teljes fal, ahogy ez más-lényegű már: két veréb mozgástere. Felderítették először is az odúkat, miért épp bizonyosakat kedveltek meg, másokat nem, ki tudja. Egyikük be is zuhant Shakespeare drámái mögé. Pedig Samu nevű herceg, vagy lord, pláne király, nem szerepel a Halhatatlannál. Es egy beszorult madár: halandó. Akkor mind a tizenkét négyzetmétert ellenőriztem, falig tologattam a köteteket. A verebek, látom, >000000000000000000000000000000000000000000000000000000 00-000000000. Érdekességeik, kuriózumok — Mrs. Brown, — kiáltja felháborodva a szomszéd. — A maga három kölyke megint felmászott az almafámra! — Ó, Istenem, hol lehet a negyedik fiam? ★ Családi párbeszéd. Anya: Mary, azt hiszem sikerült jó férjet választanom neked. Mary: E téren megbízom az ízlésedben, de vedd figyelembe, hogy amikor esküvői ruhát kell majd varratni, a szabást és az anyagot magam választom ki! ★ Egy angol bányász tíz shillingért eladta az ócska kerékpárját. Másnap beállított hozzá az adószedő és hét shillinges számlát nyűj, tott át. — Valóban hét shillinget kell kifizetnem abból a tízből, amelyet kaptam? — kérdezte bizalmatlanul a bányász. — Igen, ez a törvény. Gondolja csak el, , mennyi pénzre van szüksége a kormánynak a katonai szükségletekre, a társadalombiztosítás költségeire, a vasútvonalak korszerűsítésére ... — Mondja, kérem — szakította félbe az adószedőt a bányász ugyan mit tenne a kormány, ha én nem adtam volna el az ócska kerékpáromat ! ?------------- — Mennyibe kerül a maga képe? — Ötezer dollárba. — Maga megőrült? Mégha ötszáz évvel ezelőtt meghalt volna, persze az egészen más, de így ... ! Z>r>-00000000-000000000000-00-0000-00000000-0000-0000-000-0000000-000000 ooooooc berepülnek egy-egy útvonalat: néha ötször-hatszor leröppen Szpéró — ő a másik — a Valóság évfolyamairól, le a váltamra, de csak azért, hogy visszaröppenjen, és a végén azonnal be a résen, a polc és a folyóiratok közé. A bűnügyi regények közül a minap kölcsönadtam néhányat, fordítani; Samu tiltakozó hangjai közepette szedegettem ki a könyveket és verebem addig nem nyugodott meg, amíg a hiányzók helyére újakat nem tettem. Ezeket aztán gyanakodva méregette. Egyáltalán, mi közöd neked ehhez a polchoz, valami ilyet véltem kihallani a köszörülő hangokból; hanem az ál-verébcsipogásomra bármikor lejön: Szpéró nem. LÉLEKJELENLÉT Singapore-ban egy konferencia megnyitóünnepségén az egybegyűltek szeme láttára a földre esett egy NSZK-beli diplomatanő alsoszoknyája. A hölgy azonban lélekjelenlétéről tett tanúbizonyságot: kilépett a ruhadarabból és nevetve tudakolta meg a körülötte állóktól, hogy az övék-e, majd ezután a kézitáskájába tette. TÖBBNEJÜSÉG Pálmában (Spanyolofszág) meglepődtek a hatóságok, amikor egy 45 éves férfi halála után egymást követve két özvegy támasztott anyagi követeléseket, „ön nem lehet az elhunyt özvegye, ő tegnap már járt itt’ — mondta a hivatalnok a másik hölgynek. Amikor ez utóbbi mégsem hagyta magát lerázni, elrendelték a nyilvántartás és az anyakönyvi kivonatok felülvizsgálatát. Eközben kiderült, hogy az elhunytnak éveken át több felesége volt. A többnejűség egyszer sem derült ki. GARÁZSBÓL KI, GARÁZSBA BE Szemmel láthatóan sok holland autótulajdonosnak nehézségei vannak akkor, amikor pontosan kell kormányozniuk a garázsba való be- és kiálláskor. Statisztikai adatok szerint 7 százalékuk évente legalább egyszer kárt okoz járművében e manőverek közben. Tizenkét hónap során átlagosan 400 ezer olyan összeütközést vesznek nyilvántartásba, amely a saját garázsba való be-, illetve kiálláskor történik. A LEGRÖVIDEBB Egy kis észak-francia falu polgármestere hosszas tanulmányozás után megállapította, hogy az ő települése viseli a helyiségek közül a legrövidebb nevet. A falucskát egyszerűen Y-nak hívják. Két betűből álló nevű helységnév több is van, például Au és Oy.-------- - -- FELSÜLT RABLÖK Csalódott arcot vágott az a két betörő, akik megtámadtak egy római bankot. A remélt nagy zsákmány helyett csaknem teljesen üres pénztárat találtak, ugyanis az olasz jegybank alkalmazottainak sztrájkja miatt elmaradtak a szokásos pénzszállítások. Sietős távozásuk közben az egyik betörő megsebesült a rendőrök által leadott lövésektől. Alkoholizálok...?! A címül idézett szóalakkal újabban gyakran találkozhatunk szóban és írásban egyaránt. Az ugyancsak latinos képzővel alkotott alkoholista megnevezés rokonértelmű párjaként szerepel. Vajon miért tűnt fel, s éppen napjainkban? Szükség van-e egyáltalában rá? Az alkoholt, a szeszes italt fogyasztókat nyelvünk igen sok szóval tudja megnevezni, minősíteni. Csak a legjellemzőbbeket soroljuk itt fel: iszos, iszkoráló, italos, leitta magát, iszákos, részeg, részeges, részegeskedő, holtrészeg, korhely, berúgott, kapatos, el van ázva stb. A felsorakoztatott nyelvi formák használati értéke igen változatos. A kissé választékos szót, az italost, s a szépítő formán használt illu- minált idegen kifejezést átváltjuk elítélő szándékkal és rosszalló stílusminősitéssel ezekre a nevekre: részegeskedő, földrészeg, lerészegült., ittas stb. A társalgás nyelvében humorizáló jelleggel ezeket a formákat használjuk: becsípett, benyakalt, beszopott, kapatos, piás. A káros mérvű szeszío- gyasztás, illetőleg az alkohol rendszeres, túlzott fogyasztása ma már a hivatalos iratokban is gyakran témaként szerepel. A hivatali nyelvhasználat inkább ezekkel a megnevezésekkel minősít: alkoholista, az alkohol rabja, túlzó alkoholfogyasztó. De úgy látszik, már ezekhez a nyelvi formákhoz is túl sok rosszalló használati érték tapadt, ezért tűnt fel a ma még semlegesen hi- vataloskodó alkoholizáló kifejezés. A baj azonban az, hogy ennek a szóalaknak eredetileg ez volt a jelentése: szeszesig szesszel kezel, szesszel vegyít. Hivatalos ízzel ma ezeket a jelentésváltozatokat nevezik meg vele: túlzó alkoholfogyasztó, betegesen rabja a szeszes italoknak. Hogy gyorsan el fog terjedni, azt elősegíti az a tény is, hogy mai nyelvhasználatunk nagy buzgalommal bíz nyelvi szerepet ezekre a latinos képzésű igékre: analizál, kritizál, allegorizál, ba- nalizál, decentralizál, kollek- tívizál, modernizál stb. Máris sok ez: egy újabb -izál képzésű szóra valóban nincs szükségünk. Az alkoholizál is ide tartozik. A bizalmas beszédhelyzetekben fel-feltűnő pityizál, kurizál igealakok az emberi derű és a tréfálkozó jókedv megtestesítői is, bátran élhetünk velük. Dr. Bakos József / NY. JELIN—V. KASAJEV: szarvasbika | Igor - Nyikolaje- i vics Mazinov a stran- 1 dón sütkérezett. Ész- re sem vette a szarvasbikát A kapitális vad különben a jene tudja, honnan került oda — talán kíváncsiságból nézett be a strandra, vagy pedig megunta, hogy örökké csak az erdőben jutkározzék, és kedve szottyant beülni egy heverőszékbe. Elég az hozzá, hogy odalépett Igor Nyikolajevicshez, és mélyen a szemébe jiézett. — Huss! — szóit ki Mazinov már a heverőszék alól. — Tűnj el! És villámgyorsan kezdte magát beásni a homokba. Ez a szituáció szemmel láthatóan szerfölött meglepte a szarvasbikát, meg is sértődött, és hozzáfogott, hogy agancsával kiássa Mazinovot. Mazinov se volt rest, ' felugrott, és inasza- kadtából rohanni 1 kezdett a part men- ! tén. A kapitális ' szarvasbika meg utá- ] na. Kritikus pillana- > tok! Ilyen percekben j méretik meg az em- i bér Mazinovnak is ' az erdő felé kellett i volna iramodnia, 1 hogy embertársaitól | elhárítsa a veszedel- i met, s a szarvasbikát | is visszatérítse csa- i ladt tűzhelyéhez, ő ' azonban lóhalálában , egy barátjához futott, aki már két esztendeje adósa volt i egy tízrubelessel. Berontott az udvarra, s az utolsó pillanatban í sikerült becsapnia a 1 kaput a szarvasbika t orra előtt. Felment a c barátjához, és mintha t csak véletlenül jutott volna az eszébe, { megkérdezte: — Hogy s mint vagy? Hogy állsz anyagilag? Immár hetedszer nézek be l a pénzemért a leg- t csekélyebb eredmény t nélkül. 1 — Bocsáss meg — szólt a barátja —, / nincs egy vasam ) se. i Kinézett az ab la- i kon, s észrevette a j szarvasbikát. — Hát ez a kapi- , tális vad kié? — , kérdezte. ( — Az enyém — válaszolta Igor Nyi- j kolajevics. j — És mondd csak... nem döf? ; — Dehogynem! J Egy szempillantás alatt betegállomány- ' ba tesz bárkit. — Akkor minek hoztad ide? — for- tyant fel a barátja, j — El kell mennem hazulról. Várnak... 1 — Akkor fuss — ' tanácsolta Igor Nyi- kolajevics. — Talán szerencséd lesz, és békén hagy. — Köszönöm. De szerintem jobb lenne, ha te mennél el előbb. Edd meg, amit főztél. — Nem, erre ne is kérj — legyintett Igor Nyikolajevics. — Mégse futkározhatok a városban fürdőgatyában! — Odaadom az új öltönyömet. — Import? — Uhum! — Rendben, üsse kő! De lehet, hogy taxin kell menekülnöm, add csak ide a tízest. — Sok beszédnek sok az alja — vágott közbe a barátja —, itt van tizenöt rubel, és tűnjetek el isten hírivei! Mikor Mazinov kiment az udvarra, a szarvasbika ugyanott állt, ahol az imént. Mazinov ekkor egyenesen a ház- kezelőségre iramodott. A kapitális szarvasbika újból az ajtónál maradt strá- zsálni. Mazinov benyitott az igazgatóhoz: — Ön több mint egy esztendeje Ígéri, hogy tatarozni fogják a konyhámat, de eddig még nem történt semmi... — Nincs most időm magával tár- < gyalni — hárította el j az igazgató. — Érte- < kezletre kell men- J nem. < Kinyitotta az aj- < tót, ám rögtön vissza , 5 is hőkölt. Tíz perc < , múlva pedig Igor J Nyikolajevics két i szobafestővel indult j haza. ( Aznap még bőrza- ' . kőt is sikerült sze- , l reznie — egyenesen ' a raktárból, vala- | mint soron kívül be- < jutott a fogorvoshoz j , is. Itt azonban már , ' abba kellett volna _ hagynia, ám rájött a t dolgok ízére, és kedve támadt, hogy fizetésemelést kérjen. 4 Beállított az igazga- t tójához: > — Nem lehetne ’ felemelni a fizetése- '■ met? — Milyen alapon?! " — mordult rá az 1 igazgató. z Igor Nyikolaje- vics kárörvendő mosollyal az ablakhoz ’ lépett. De ahogy kinézett, ereiben meg- fagyott a vér: a szarvasbikának hűlt helye volt. Mint később kiderült, Radcsukov t főmérnök csalogatta maga után, mivel- ’ hogy már régóta szeretett volna egy Zsigulit szerezni. Fordította: t Zahemszky László !
