Népújság, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-19 / 141. szám

ars HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Nagy lépés a béke útján „... elnök úr, meglehetősen hosszú és nehéz úton jutottunk el találkozónkhoz, de az időt nem veszte­gettük hiába, és erőfeszítéseink nem voltak hiábava- lóak.” Leonyid Brezsnyev mondotta ezeket a szavakat James Carterhez fordulva egyik pohárköszöntőjében. Nehéz lenne tömörebben, plasztikusabban kifejezni a bécsi csúcstalálkozó előtörténetét és jelentőségét. Az amerikai magatartás miatt bizony sok víznek kellett lefolynia a Potomacon és a Moszkva folyón, amíg végre létrejöhetett Leonyid Iljics Brezsnyev és James Carter, vagyis a világ két leghatalmasabb or­szága államfőjének első személyes találkozója. Ennek előfeltétele az volt, amit a kommentátorok oly régen a két ország viszonyának „kemény magjaként” érté­kelnek: újabb megállapodás a tömegpusztító fegyve­rek korlátozásának ügyében. Mindenki számára világos volt egy sajátos, döntő fontosságú kölcsönhatás, afféle jótékony láncreakció, amelynek feltétele és első lépése a SALT—II. szerző­dés aláírása lenne és amelynek nyomán joggal vár­ható mind a két ország, mind az egész nemzetközi helyzet érezhető javulása. Hosszú, nehéz küzdelem során, amelyben a Szovjetunió elvi következetessége a szükséges rugalmassággal párosult, most teljesült ez a feltétel és nem túlzás az a megállapítás, hogy az emberiség ma nyugodtabban nézhet a holnap elé, mint akár néhány hónapja. A bécsi Hofburg Redouten-termében sorra került aláírás olyan történelmi jelentőségű okmányt szente­sített — a parlamentek jóváhagyása előtt —, amely huszonként oldalon 1985. december 31-ig rögzíti a két nagyhatalom hadászati fegyverrendszerének felső ha­tárát. Ez önmagában is óriási jelentőségű megállapo­dás. De nem kevésbé fontos a megállapodásnak az a része, amely a mennyiségi korlátozások mellett sza­bályozza a minőségi fejlesztést is. Ma, amikor a tudo­mány — a hadtudomány is — rohamléptekkel halad, a puszta mennyiségi korlátozások már nem ele­gendőek. Jórészt ennek a gondolatnak a jegyében nevezte számos megfigyelő a SALT—II. aláírást „a csúcs csú­csának”. Hogy mennyire egy folyamat fontos állomásáról és korántsem végéről van szó, arra jellemző Cyrus Vance amerikai külügyminiszter nyilatkozata is, amely szerint „bizonyos vagyok benne, hogy lesz har­madik és negyedik SALT-szerződés is”. Carter pedig a Brezsnyev tiszteletére mondott pohárköszöntőjében így fogalmazott: „... amikor poharainkat a SALT—II. terén elért sikereinkre emeljük, fogadjuk meg, hogy ugyanígy, a józan ész jegyében keressük tovább a megértés újabb területeit.” Nemcsak a SALT-tárgyalások és a szovjet—ame­rikai viszony, hanem az egész nemzetközi élet törté­nete a bizonyság arra: a Szovjetunión továbbra sem múlik ennek az óhajnak a valóra válása. Bécsi sajtó­körökben egyértelműen hangsúlyozzák Leonyid Brezs­nyev megnyilvánulásainak, beszédeinek „higgadt, széleslátókörűségét, megalapozott érvelését”. ......Egyesek — jelentette ki például a szovjet á llamfő, az SZKP KB főtitkára — nyíltan arról ál­modoznak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok összeütközésbe kerül egymással. Népeink és az egész világ kötelessége, úgy értem, a mi és az önök kötelessége is, elnök úr, hogy megakadályozzuk az ilyesféle elképzelések valóra válását.” Minden jel arra mutat, hogy a természetes nehéz­ségek és elkerülhetetlen nézeteltérések ellenére Bécs- ben az efelé vezető úton is nagy lépés történt. Harmath Endre Brezsnyev és Carter aláírták a SALT—II. szerződést (Folytatás az 1, oldalról) ságas munkát a szerződés előkészítésében. Ügy gondo­lom, külön ki kell emelni azt a hozzájárulást, ame­lyet Cyrus Vance és And­rej Gromiko külügyminisz­terek, Harold Brown had­ügyminiszter, Dmitrij Usz- tyinov honvédelmi minisz­ter tett. Carter elnöknek s nekem ugyancsak sok mun­kát kellett végeznünk. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok együttesen vál­lalta magára azt a kötele­zettséget, hogy a nukleáris háború kirobbanásának meg­akadályozását elősegítő mó­don cselekszik. A ma alá­írt szerződés ismételten ki­fejezésre juttatja azt a szán­dékunkat, hogy teljesítjük ezt a kötelezetséget. Ez a szerződés messze túlmegy a SALT—I. szerződésen mind a hadászati fegyverek meny- nyiségi korlátozását, mind- pedig minőségi korlátozását illetően. Hatálybalépte meg­nyitja a lehetőséget arra, hogy megkezdjük a további intézkedések kidolgozását, olyan intézkedések előkészí­tését, amelyek nemcsak kor­látozzák a hadászati fegyve­reket, hanem csökkentik is azokat. A SALT—II. szerződés aláírásával nagy lépést te­szünk előre azon az úton, amely a szovjet—amerikai kapcsolatok egészének meg­javításához s ennek követ­keztében az egész nemzetkö­zi légkör javulásához vezet. A Szovjetunió számára ez annak a békés külpolitikai irányvonalnak logikus foly­tatása, amelyet pártkong­resszusaink határoztak meg, s amelyet folytatni kívá­nunk. A szerződés aláírása mél­tó módon koronázta m«g a bécsi szovjet—am. ikai csúcstalálkozót. E kimagasló esemény alkalmából őszinte köszönetiinket fejezzük ki az Osztrák Köztársaság elnöké­nek, kancellárjának és kor­mányának, Ausztria népé­nek az irántunk tanúsított meleg vendégszeretetért, szí­vélyes fogadtatásért.” Carter-beszéd a SALT—II. aláírásán A történelemben a leg­erősebb áramlatok gyakran éppen azok voltak, amelyek az országokat háborúba so­dorták. Nos, ha visszatekin­tünk a rengeteg háború okaira, találhatunk olyan időszakokat, amelyekben az elővigyázatosabb magatartás, — sőt, némi gondos körülte­kintés — az államokat job­ban és előbb a béke útjára vezethette volna. Éppen ez a célja annak, amit itt Bécsben elvégez­tünk. A nukleáris katasztrófa veszélye ma valamennyiün­ket fenyeget, egyébként több mint három évtizede ez a helyzet. Mindkét állam atomfegyverek ezreivel ren­delkezik, mindegyikük abban a helyzetben van, hogy pá­ratlan arányú pusztításokat okozhat. Ma már sok más ál. lamnak is vannak nukleáris fegyverei és sok további or­szág rendelkezik azzal a ké­pességgel, hogy hasonló megsemmisítő erőre tegyen szert. A hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról folyó megbeszélések, amelyek im­már csaknem tíz éve meg­szakítás nélkül folynak, ar­ra utalnak, hogy egy nuk­leáris fegyverkezési verseny közösen rögzített szabályok nélkül, ellenőrizhető hatá­rok és állandó párbeszéd nélkül „felhívás katasztró­fára” lehet. Egy ilyen kímé­letlen verseny a sors és a jövő kihívása lenne, meg­csúfolása értelmünknek, egy­szersmind létében fenyeget­né az emberiséget. Miként a SALT I., a raké­taelhárító rakétarendszerek, re vonatkozó szerződés és korábban a részleges atom- csend-szerződés, a SALT II. szerződés is államaink tény­leges biztonsági szükségle­teire épül. A SALT II. lehetővé te­szi számunkra, hogy a SALT III. megállapodásba foglalt lényegesebb korláto­zások és számszerű csökken­tések biztonságosabb világá­ba lépjünk át. Ezt a folya­matot nem szabad megsza­kítanunk, vagy veszélyeztet­nünk. Rám van bízva az Ameri­kai Egyesült Államok biz­tonsága. Soha nem fogok olyasmit tenni, amely ezt a szent kötelezettségemet veszélybe sodorná. Elnök úr, mindkettőnknek vannak gyermekei, azt akarjuk, hogy éljenek és békében éljenek. Mindketten keményen meg­dolgoztunk azért, hogy meg­adjuk ezt a biztonságot sa­ját gyermekeinknek és or­szágaink gyermekeinek. Ma, amikor gondosan megvont határokat szabunk erőnknek, határokat szabunk egymástól való félelmünk­nek is. Azzal, hogy megkezd­jük félelmünk leépítését, job. bán biztosíthatjuk jövőnket. Mindegyikünknek csak egy állama van, de mindkettőnk világa közös. Ma itt valamennyien győ­zelmet ünnepiünk. Ebben az időszakban, amelyben élünk, megtanultuk, hogyan lehet az atom felszabadításán ke­resztül, olyan erővel, ame­lyet magunk alkottunk meg, háborút folytatni. A békét megteremteni azonban úgy kell, hogy korlátozzuk ennek az erőnek alkalmazását — közös ' bátorsággal, közös, bölcsességgel és hittel. Az emberiségnek ezek az alapvető erői hoztak össze bennünket most ennél az asztalnál. Amikor ezt a szerződést valóra váltjuk, lehetővé tesszük államainknak, hogy biztosabb úton járjanak. Ke­ményen megdolgoztunk azért> hogy a SALT II.-t biztonsá­gosabb és hasznos útmutató­vá tegyük a jövőnk számára. Kötelezzen bennünket ez a szerződés arra, hogy tovább járjuk a béke útját. Leonyid Brezsnyev és James Carter háromnapos bé­csi csúcstalálkozója hétfőn kora délután a SALT-megál- lapodás hármas ünnepélyes aláírásával befejeződött. A Hofburgban rendezett szer­tartás előtt az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és az Egyesült Államok elnöke tíz órától a szovjet, majd az amerikai nagykövetségen négyszem­közti megbeszéléseket foly­tatott egymással. A délutáni órákban mind Leonyid Brezsnyev, mind James Car­ter búcsút vett az osztrák fővárostól, ahol a jelekből ítélve eredményesen újítot­ták fel a szovjet—amerikai csúcstalálkozók 1974 őszén megszakadt gyakorlatát. A vasárnap délutáni két­órás találkozó napirendjén átfogóbb nemzetközi és re­gionális problémák szere­peltek, így az európai ügyek, a közel-keleti, a dél-afrikai és a délkelet-ázsiai helyzet. A felek között itt számos ellentét került felszínre, de az egyetértés körének bőví­tését célzó eszmecserét mind­két fél hasznosnak tartotta. A bécsi csúcstalálkozóról tudósító újságírók kiemelik a két nagyhatalom hosszú lejáratú megállapodásaiban rejlő világpolitikai stabilitá- záló tényezőt. Felhívják a figyelmet arra is, hogy Bécs eredményei fokozatosan hat­nak majd általában a szov­jet—amerikai viszonyra és a meglehetősen szövevényes nemzetközi helyzetre. A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásá­ról szóló további tárgyalá­sok alapelveiről és főirá­nyairól Brezsnyev és Carter aláírásával közös nyilatko­zatot adtak ki. Leonyid Brezsnyev, el­hagyva Ausztriát, a repülő­gép fedélzetéről táviratban mondott köszönetét az oszt­rák vezetőknek a szíves vendéglátásért. Ugyancsak táviratban üdvözölte Kádár Jánost, Losonczi Pált. Lázár Györgyöt és az egész ma­gyar népnek további nagy sikereket kívánt a szocialis­ta Magyarország felépítésé­nek nemes ügyéhez. ROSEAU Vasárnap újabb három miniszter, három szenátor és az alsóház egy tagja hagyta el Patrick R. John domini- cai miniszterelnök süllyedő hajóját. Így a miniszterel­nök most már — a sajátján kívül — csupán egyetlen szavazatra számíthat a 21 tagú parlamentben. Az ellenzék felhívására közel két hete tart az or­szágban az általános sztrájk és sorozatos összecsapások­ról érkeztek jelentések. A miniszterelnök néhány nappal ezelőtt feloszlatta a parlamentet, hogy így aka­dályozza meg az ellene szóló bizalmatlansági indítvány benyújtását. ALGÍR Algéria és a Jemeni Arab Köztársaság kész arra, hogy végrehajtsa a 9. arab csúcs- értekezlet és a Szilárdság Frontja bagdadi miniszteri értekezletének összes határo­zatát — hangsúlyozza az a közös közlemény, amelyet Abdel Aziz Abdel Ghani észak-jemeni miniszterelnök algériai látogatásáról adtak ki. A dokumentumban a fe­lek felszólítják az arab or­szágokat, hogy erősítsék szo­lidaritásukat és összeforrofct- ságukat, valamint ítéljék el a kapituláns politika elfo­gadtatására irányuló külföldi nyomást és fenyegetést. JERUZSÁLEM Weizman izraeli hadügy­miniszter vasárnap közölte, hogy a jövőben nem vesz részt a ciszjordániai önkor­mányzatról Egyiptommal tár­gyaló hattagú izraeli delegá­ció munkájában, mert nem ért egyet a jeruzsálemi kor­mány irányvonalával. Kije­lentette, hogy álláspontját a jövőben a kormány ülésein fejti majd ki, és egyben hoz­záfűzte, hogy .,nem csapta be az ajtót maga mögött”. We­izman — mint ismeretes né­miképp hajlékonyabb nézete­ket vall a palesztinoknak adandó „autonómiáról”, mint az izraeli kabinet többsége. BELGRAD Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök — kormányá­nak több tagja kíséretében — hétfőn délelőitt négynapos hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett. Ven­déglátóival, Tito köztársasági elnökkel és Veszelin Gyura- noviccsal, a szövetségi vég­rehajtó tanács (kormány) el­nökével folytatandó tárgya­lásai középpontjában az el nem kötelezett országok mozgalmának időszerű kér­dései — főként havannai csúcsértekezletük előkészü­letei — és a kétoldalú kap­csolatok további fejlesztésé­nek lehetőségei állnak. Kadar János vezetéséire! párt- és kormányküldöttség utazott Bulgáriába Jegyzőkönyv a Szovjet Szociális a Köztársaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok között a hadászati támadó-fegyverrendszerek kor.átozásáról létrejött megállapodáshoz (Folytatás az 1. oldalról) egység parancsnoka jelentést tett Kádár Jánosnak. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára Todor Zsivkov társaságában ellé­pett az alakulat előtt, és köszöntötte a katonákat. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára ezután bemutat­ta Kádár Jánosnak a fogad­tatására megjelent bolgár közéleti vezetőket. Kádár János üdvözölte a magyar nagykövetség diplomatáit, a kolónia tagjait, majd Todor Zsivkovval barátságosan in­tegetve köszöntötte a szófiai dolgozókat. A főváros lakos­ságának képviselői őszinte szeretettel — virágcsokrok­kal is — viszonozták az üd­vözlést, s magyarul is fel­hangzott: „éljen a magyar- bolgár barátság”. Az ünnepélyes fogadtatás a katonák díszmenetével zá­rult, majd Kádár János To­dor Zsivkovval együtt gép. kocsiba szállt és rendőrmo­torosok kíséretében szállá­sára, a Bojana rezidenciára hajtatott. Repülőtérről a vá­rosba vezető fellobogózott útvonalon többször is meg­állt a kocsisor, első ízben az Orlov Mosztnál. Itt színes népviseletbe öltözött leányok köszöntötték delegációnkat, s nyújtották át a barátság ha­gyományos jelképét: a ke­nyeret és a sót. Egykori vá­roskapu helyén fogadták a kedves vendégeket, itt adta át a fővárosi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke Kádár Jánosnak Szófia em_ lékérmét. A repülőtértől a rezidenciához vezető csak­nem húsz kilométeres útvo­nalon a szófiaik tízezrei so­rakoztak föl, hogy köszönt­sék a két ország vezető ál. lomférfiait. Kegyeletes megemléke­zéssel kezdődött a magyar párt- és kormányküldöttség délutáni programja: tiszte­legtek a bolgár és a nem­zetközi munkásmozgalom legendás alakja, Georgi Di­mitrov mauzóleumánál. A város szívében, a Szeptember 9. téren fehér, oszlopos mau­zóleum őrzi a bolgár nép legnagyobb fiának szarko­fágját — itt helyezte el a magyar párt- és kormány- küldöttség koszorúját Kádár János. Ezt követően Kádár János és Todor Zsivkov a hivata­los tárgyalások színhelyén — a Bojana vendégházban — kötetlen, baráti megbeszé­lést folytatott, majd meg­kezdődtek a magyar—bolgár hivatalos tárgyalások. A ma. gyár tárgyaló delegációt Kádár János vezeti, tagjai: Lázár György, Gyenes And­rás, Púja Frigyes és Sebes­tyén Jenő. A bolgár tárgya­ló delegáció vezetője Todor Zsivkov. Tagjai: Sztanko Todorov, a BKP PB tagja, Grisa Filipov, a BKP KB PB tagja, a.Központi Bízott, ság titkára, Petr Mladenov, a BKP KB PB tagja, kül­ügyminiszter. Dimitr Szta- nisev, a BKP Központi Bi- ságának titkára, és Vladi­mir Videnov a Bolgár Nép- köztársaság budapesti nagy­követe. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok, a továbbiakban a szerződő felek, megegyezve a hadá­szati támadó fegyverrend­szereknek a szerződésben rögzített korlátozásáról, megegyeztek az alábbi ki­egészítő korlátozásokban ar­ra az időtartamra, amelynek során a jelenlegi jegyző­könyv érvényben marad: I. cikkely A felek mindegyike köte. lezi magát arra, hogy nem fejleszt ki mozgatható ki­lövő állású IBM berendezé­seket, és nem folytat repü­lési kísérleteket ilyen kilő. vő állású IBM típussal. II. cikkely 1. ) A szerződő felek mind­egyike kötelezi magát arra, hogy nem fejleszt ki 600 kilóméternél nagyobb ható- távolságú cirkáló szárnyas­rakétákat sem tengeri, sem földi kilövő állású berende­zésekkel. 2. ) A felek mindegyike kötelezi magát arra, hogy nem folytat fepülési kísér­leteket sem tengeri, sem földi kilövő állásról 600 ki­lométernél nagyobb hatótá­volságú olyaip cirkáló szár­nyasrakétákkal, amelyek egy. mástól függetlenül különböző célpontokra irányítható több robbanófejjel vannak felsze­relve. 3.) E jegyzőkönyv vonat­kozik azokra a pilóta nélküli cirkáló szárnyasrakétákra, amelyek saját hajtóművel vannak ellátva, fegyverek célbajuttatására alkalmas berendezésük van, repülésü­ket pályájuk nagy részén az aerodinamikus felhajtóerő biztosítja, és amelyek re-'' pülési kísé reteit tengeri vagy földi kilövőállásról, il­letve mindkettőről végez­ték, azaz a tengeri és földi telepítésre alkalmas cirkáló szárnyasrakéták. III. cikkely A szerződő felek mind­egyike kötelezi magát arra, hogy ilyen rakétákkal nem végez repülési kísérleteket, illetve, hogy nem fejleszt ki ilyen rakétákat. IV. cikkely A jelen jegyzőkönyv a szerződés elidegeníthetetlen részének tekintendő. Érvé­nyes attól a naptól, amikor a szerződés hatályba lép és 1981. decemben 31-ig marad érvényben, ha e határidő lejárta előtt nem váltja fel egy másik, a hadászati tá­madó fegyverrendszerek korlátozását célzó további intézkedésekről szóló meg­ái la podás. Készült Bécsben 1979. júni_ us 18-án, két-két példányban orosz, illetve angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hi_ teles. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről L. Brezsnyev az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Ü' az Amerikai Egyesült Államok részéről Jimmy Carter az Amerikai Egyesült •Államok elnöke . /

Next

/
Oldalképek
Tartalom