Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

Társadalmi háttér SOKSZOR ELMONDTUK, leírtuk már, hogy a fejlett szocialista társadalom építé­se során megnő a gazdasági építőmunka és a szubjektív tényező szerepe. Az utóbbi — a társadalmi tudatosság — a gazdasági fejlődésnek is egyik hajtóerője, ösztönzője. A mennyiségi feladatokat fel­váltó minőségi követelmé­nyek eleve nagyobb fokú hoz­záértést, megértést, azonosu­lást feltételeznek. A kívülál­ló „bérmunkás” tudata ke­vésbé zavaró, ha a gazdasági társadalmi előrehaladást, a termékek tömegének, a mun­kahelyek, a dolgozók számá­nak növekedésével mérik, mint az intenzív fejlesztés szüntelenül újító, útkereső időszakában. Hol és milyen további tar­talékok tárhatók még fel ak­kor, amikor a belső intenzív fejlesztés egyébként is nehéz követelményei külső világ- gazdasági korszakváltással párosulnak? A magyar nép­gazdaság ennek nyomán be­következő külgazdasági vesz­teségeit csak hatékonyabb munkával, a versenyképesség fokozásával lehet lefékezni és ellensúlyozni. A szubjek­tív tényezők — a szakmai hozzáértés, a magas fokú el­kötelezettség, az önfegyelem, az akaraterő — rugalmasab­bak, mint az anyagi lehető­ségek. De nemcsak a társa­dalom összteljesítménye, ha­nem tűrő-, teherviselőképes­sége is az emberi tényezők révén növelhető leginkább. A társadalom teljesítő- és teherviselőkészségének foko­zása nem gazdasága reszort­feladat. A növekvő követel­mények igénye valamennyi dolgozóra — így a pedagógu­sokra és az orvosokra; a népművelőkre és a bolti el­adókra, a tanácsi ügyintézők­re és az autóbuszsofőrökre is — vonatkozik. A nem anya­gi termelésben dolgozók szín­vonalasabb munkája ugyanis jelentősen hozzájárulhat a társadalmi közérzet javításá­hoz, a tűrőképesség fokozá­sához. A teherviselőkészséget próbára tevő konfliktusok részben helyi jellegűek, a rossz ' hatékonyságú üzeme­ket sújtják, s a szerkezeti változásokat tervező üzemek tudatosan vállalják. A fe­szültségek azonban az egész társadalmat érintik, az árin­tézkedések például a fogyasz­tók belátását igénylik. Mégsem lehet egyenlőség- jelet tenni a termelő és a nem termelő területek, az értékalkotó vállalatok és az egyéb intézmények közé. A termelő és szolgáltató vállal­kozások szerepe, jelentősége vitathatatlanul nagyobb, meghatározóbb a társadalmi­gazdasági előrehaladásban. A GAZDASÁGI FELADA­TOK végrehajtásához szüksé­ges társadalmi-politikai fel­tételek megteremtése minde­nekelőtt őszinte, nyílt, hig­gadt hangvételt igényel. A társadalmi aktivitás erősíté­séhez a kiegyensúlyozott, nyugodt politikai légkör fenntartásához szintén erre van szükség. Ügy kell szól­nunk, hogy a dolgozók széles rétegei megértésék: mit te­hetnek ők, mi a szerepük elő­rehaladásunkban, hogy fel­ismerjék: személyes boldogu­lásuk és a társadalom előre­haladása hosszabb távon egy­mástól elválaszthatatlanok. A konkrétság, a hatékony tudatformáló munka a másik nélkülözhetetlen feltétel. Napjainkban pedig különö­sen az, mivel ugyanazon célt, a hatékonyabb munkát, el­lentétes mozgások — fejlesz­tések és visszafejlesztések — egyaránt szolgálhatják. A tennivalók mindenkor konk­rétek, következésképpen a különböző helyeken mások és mások. Az országos felada­tokból levezethetők ugyan a helyi tennivalók, de mivel a végrehajtás feltételei külön­bözőek, a kettő különválasz­tása elkerülhetetlen. A való­ság sokszínű. E sokszínű va­lósághoz közelebb kerülve kell érvelni, a felvetődő kér­désekre válaszolni. Az egyik legjelentősebb fel­adat a beidegződésekkel való szakítás. a megszokással szembeni küzdelem. Az agitá­ció és a propaganda a legát­fogóbb szemléletbeli torzu­lásra, a mennyiséghajhászás- ra irányítsa mindenekelőtt az össztüzet. S a fejlődés olyan összetevőire helyeződ­jék a hangsúly, mint amilyen a minőség, a korszerűség, a hatékonyság, a nemzetközi versenyképesség. El kell érni, hogy a közvélemény is a fej­lődés, a gazdasági előrehala­dás megnyilvánulásának tart­sa a korszerűtlen és ráfizeté­ses termelés csökkentését, megszüntetését, a minőség javítását, a korszerűsítést. El­sősorban a versenyvállalások­ból kell száműzni a mennyi­ségi törekvést. Olyan fogalmak értelmezé­se is megváltozik, amilyen a stabilitás, a biztonság vagy törzsgárdatagság. A létbizton­ság például nem jelenthet életfogytiglan kötődést egy­azon munkahelyhez. A mun­kához való jog érvényesülése nem meghatározott, konkrét beosztást, hanem helyileg változó társadalmilag hasznos tevékenységet szavatol. A törzsgárdatagság pedig csak akkor hasznos, ha gazdasági céljainkat, az ésszerűbb, ha­tékonyabb munkát szolgálja. Kifejezetten káros, ameny- nyiben a gazdaságtalan ter­melést konzerválja. A GAZDASÁGPOLITIKAI feladatok sikeres végrehajtá­sa feltételezi a pártszerveze­tek gazdaságirányító, szerve­ző és ellenőrző tevékenységé­nek fejlesztését. Fontos, hogy a fő figyelmet ne a helyzet magyarázására, hanem a fel­adatok megértésére, elfogad­tatására, a sikeres végrehaj­tásra összpontosítsák. Az ön- tevékenység nélkülözhetetlen. Hiszen a tennivalók merőben mások, ha a termelés vissza­fejlesztése, vagy éppen dina­mikus növelése van napiren­den. Ahol pl. a munkaerő csökkentése, átcsoportosítása nincs napirenden, ott ez ne legyen agitációs téma, a fan­tomokkal ne ijesztgessék az embereket. Ahol meg kell szüntetni bizonyos termékek gyártását és újakat bevezet­ni, ott viszont erre összpon­tosítsák a figyelmet. A politikai felvilágosító munka hatékonyságának fon­tos fokmérője a társadalmi aktivitás, a szocialista mun­kaverseny, a gazdaságos ter­melés, a korszerű műszaki­gazdasági munka. Követke­zésképp a meggyőzés, á fel­világosítás, a mozgósítás sem lehet csupán társadalmi ten­nivaló, hanem döntően a mű­szaki, a gazdasági a hivatali feladat. A műszaki-gazdasá­gi vezetés nem csupán meg­szabja, hanem közérthető nyelvezetre le is fordítja a soron levő tennivalókat. A helyi jellegű konfliktu­sok mellett várhatóan előtér­be kerülnek a társadalmi mé­retű gondok, problémák, min­denekelőtt az árak, a bérek, az életszínvonal alakulásával kapcsolatos kérdések. Politi­kai érdek, hogy a lappangó konfliktusok mindenütt fel­színre kerüljenek, s az aggá­lyokra, a tisztázatlan kérdé­sekre megnyugtató módon válaszoljanak. A felmerülő, társadalmi méretű kérdések megválaszolásában, a konf­liktusok feloldásában a dön­tő szerep a pártszervezetekre hárul. Mint ahogyan politikai törekvéseink ismertetése, népgazdaságunk helyzetének és lehetőségeinek feltárása, a politikai stabilitás erősítése alapvetően szintén a párt- és a társadalmi szervezetek fel­adatkörébe tartozik. Kovács József ki űrrepülés emberi tényezői III. Pszichológiai vizsgálatok Az űrhajósjelölt pszicho­lógiai kiválogatása két rész­ből áll: a személyiség és a pszichofiziológiai teljesítő- képesség vizsgálatából. Cél­ja a magatartásmódok, a képességek és készségek fel­tárása, a munkavégzőképes­ség alapján képező pszicho­fiziológiai tartalékok becslé­se. A személyiség vizsgálata az életvezetés elemzésével, különböző speciális tesztek­kel és a közvetlen beszélge­tés módszerével történik. A személyiség fontos részét ké­pezi az intellektus. Az űr­hajósjelöltekkel szembeni elvárás, hogy az ún. „alko­tó”, praktikus intellektus le­gyen magas. A klasszikus személyiség­tipológiai felosztást figye­lembe véve legjobban a ßzangvinikus temperamen­tum felel meg az űrrepülés követelményeinek, ezen gyors reagálókészséget, aktív kezdeményezőkészséget, jól szabályozott érzelmi életet értünk. Az űrhajóstevékeny­ség magas fokú hivatástuda­tot, nagy erkölcsi felelősség- érzetet, jó kapcsolatkészséget és társasviszonyulást köve­téi. A pszichológiai teljesítő- képességen belül fontos a külvilágból érkező informá­ciók gyors és hibátlan fel­dolgozásának a képessége. Fontos vizsgálat az űrha­jósjelölt várható pszichofizi­ológiai reakciómódjának fel­tárása a szellemi teljesítőké­pességet meghaladó ún. „stressz”-helyzetekben. Ilyen helyzetek létrehozásával megfigyelhető a jelölt maga­tartás-változása, az egyes élettani mutatók (vérnyo­más, pulzusszám, légzésszám stb.) dinamikus alakulásából pedig a stressztűrőképesség mérhető. A gyors és pontos mozgás­kivitelezés az űrhajós sike­res munkájának elengedhe­tetlen feltétele. Ennek alap­ját az akaratlan és akarat­lagos mozgások jó szervezése teszi lehetővé. Ehhez az ér­zékszervek, ideg-, izomrend­szer jól koordinált összhang­jára van szükség. Az aka­ratlan mozgások megítélésé­re ún. tremometriás mérése­ket használunk, ami a fel­ső végtag mozgási frekven­ciájának és amplitúdójának a regisztálását jelenti. Az akaratlagos mozgásszervezés mérése módszere a stabilo­mé tria. Lényege: a műszer segítségével megbontjuk az állás stabilitását és mérjük az annak visszaállítására tett kísérletek számát és a kivi­telezésükre fordított időt A kiválogatás során alkal­mazott vizsgálatok között sajátos helyet foglalnak el az autogén-gyakorlatok. E vizsgálat lényege az eddig akaratunktól függetlennek hitt élettani funkciók (pul­zusszám, testhőmérséklet, agyi bioelektromos tevékeny­ség) összeszabályozóképes- ségének lemérése. A vizsgá­latot a MEDICOR által e célra szerkesztett műszerrel végezzük. A mérés lényege, hogy egy kiválasztott élettani mutatót, pl. a pulzust állan­dóan őriztetjük melynek át­lagértékét a műszer jelzi és ezt egy meghatározott színezetű hanggal társítjuk. Ezután felszólítjuk a vizsgál­tat, hogy próbáljon ellazulni, relaxálni. A relaxált, pihe­nő állapotot az egyidejűleg adott hang kellemessé válá­sa kíséri, a vizsgáló pedig a műszer kijelző részén megjelenő pulzusszámválto­zás abszolút, illetve száza­lékos értékéből megítélheti az önszabályozóképesség ha­tékonyságát. A felsorolt nagyszámú pszichofiziológiai vizsgálat adatainak összegzett elemzé­se alapján került sor az űr­hajósjelöltek alkalmasságá­nak eldöntésére. Klinikai vizsgálatok A repülőgépvezetőket min­Nem kampány, nem rajtaütés Az ellenőrzés a bizalomra épüljön NEM ŰJ KELETŰ a meg­állapítás, de ma is érvényes: hiába a legszebb terv, hiá­ba a legjobb elképzelés, ha nem valósul meg, mit sem ér. S ahhoz, hogy a tervek, elképzelések valóra válja­nak, az egyik legfontosabb teendő a munkafolyamatok figyelemmel kísérése, ellen­őrzése. A hevesi járási pártbizott­ság — éppen a téma fontos­ságára való tekintettel — a közelmúltban azt tűzte na­pirendjére, hogy a XI. kong­resszus óta eltelt időszakban miként alakult a járás terü­letén az alapszervezetek, a felsőbb pártszervek, testüle­tek ellenőrző tevékenysége, javult-e a munka színvona­la, és természetesen azt js vizsgálták, hogy az ellenőr­ző tevékenység következté­ben javult-e a pártmunka hatékonysága. Mind a párt- bizottság elé került jelentés, mind pedig a vitában el­hangzottak azt bizonyítot­ták, hogy az ellenőrzés sze­repével, jelentőségével a kommunisták tisztában van­nak, tudják és értik, hogy a különböző szintű pártha­tározatok megvalósulásának egyik feltétele a folyamatos és állandó ellenőrző munka. Az is megfogalmazódott, hogy az ellenőrzés szerves része a párt irányító tevé­kenységének. A pártbizott­ság megállapította, hogy az eltelt időszakban az ellenőr­ző munka színvonala javult,' egészében véve megfelel az elvárásoknak. Általános tapasztalat, hogy az alapszervezetek és a fel­sőbb pártszervek, testületek már a tervező munka stá­diumában elkezdik ellenőr­ző tevékenységüket. Nem véletlenül, hiszen már a munkatervek, programok készítésénél js figyelni kell arra, hogy a párttagság elé a legfontosabb kérdések ke­rüljenek. Éppen ez a mód­szer biztosította, hogy a já­rásban a tervező munka minden szinten javult, át­gondoltabb lett é$ a reális helyzetet, reális igényeket veszi figyelembe. Szélese­dett az ellenőrzés társadal­mi bázisa is, a pártalapszer- vezetek , a páriszervek az ellenőrző tevékenységbe be­vonják a társadalmi szerve­ket, a szocialista brigádokat. Gyarapodott a testületek mellett működő munkabizott­ságok száma is, és a testüle­tek tagjain kívül külső se­gítők, szakemberek is részt vesznek a munkában. A PÁRTBIZOTTSÁG meg­állapította, hogy az ellenőr­ző tevékenység a legfonto­sabb területekre irányul, se­gít a gazdasági, a tudomá­nyos, a kulturális munka feltételeinek javításában, a tartalékok feltárásában. Az eltelt időszakban a pártalap- szervezetek a legnagyobb fi­gyelmet a gazdasági kérdé­sekre fordították, azt vizs­gálták, hogy miként valósul­tak meg a különböző szintű határozatok. Ez a munka hozzájárult ahhoz, hogy pél­dául a járás mezőgazdasági üzemeiben lényegesen javult a káderhelyzet, növekedett a szakemberek száma, min­denütt emelkedett a munka- és üzemszervezés színvonala. Az ipari üzemek, szövetke­zetek többsége eredményesen tudta teljesíteni feladatait. Tehát az ellenőrzések haté­konysága a valóságban is mérhető. Megfogalmazódott a párt- bizottság ülésén, hogy az el­lenőrzések leggyakoribb for­mája a testületi üléseken való beszámoltatás. A pánt- szervek és -szervezetek rendszeresen számon kérik a gazdasági, vagy társadalmi vezetőktől, hogy miként áll egy-egy határozat végrehajtá­sa. De nem csupán azt vár­ják el, hogy az illető vezető képet adjon egy-egy terület helyzetéről, hanem azt is megfogalmazzák, hogy mi­lyenek az elvárások, mik a jövőbeni követelmények. Az eltelt időszakban a be­számolók színvonala javult, a beszámolásra felkért veze­tők igyekeznek minél alapo­sabb, minél jobb anyagot készíteni. AZ ELLENŐRZÉSNEK természetesen nem csupán e formáját alkalmazzák a járás területén, a járási pántbizottság, a községi és üzemi pártbizottságok bizo­nyos témakörökben a vizsgá­Műszercs pszichológiai vizsgálat den évben igen alapos klini­kai vizsgálatoknak vetjük alá. Az űrhajósjelölteknél ezenket a vizsgálatokat je­lentősen kibővítettük. A ki­bővített vizsgálatok célja a jelöltek olyan rejtett egész­ségkárosodásainak felderíté­se, amelyek az űrrepülés kedvezőtlen hatásainak elvi­selését rontanák. A széles körű röntgenvizs­gálatok módot adnak a csont-, a gyomor-bél, a vi­zeié tkiválasztó rendszer rej­tett károsodásainak feltárá­sára. Csaik egy példa: a vi­zelet-kiválasztórendszer fej­lődési rendellenességei a re­pülésben nem, az űrrepü­lésben viszont a só- és víz- háztartás felbomlása követ­keztében fellépő fokozott kőképződési hajlam miatt abszolút alkalmatlanságot je­lentenek. A szemészeti vizs­gálatoknál a könnycsatorna átjárhatóságának vizsgálata jelenti a bővítést. Különös szerepük van az ideggyógyá­szati vizsgálatok keretében elvégzett terheléses EEG- vizsgálatoknak. E terheléses vizsgálatok segítségével lehet kiszűrni a fokozott görcs­készséggel rendelkezőket és az eszméletvesztésre hajla- lamosokat. Az így elvégzett igen alapos vizsgálatok alap­ján választottuk ki azokat az űrhajósjelöltjeinket, akik •napjainkban készülnek fele­lősségteljes feladatuk végre­hajtására. Dr- Hideg János orvosezredes — Vége — latot, a felmérést tartják cél.- szerűbbnek. A vizsgálatokat, felméréseket, általában . a hosszú távú határozatok vég­rehajtásának ellenőrzésekor alkalmazzák. így került sor annak felmérésére — járási szinten —, hogy miként va­lósultak meg a párt belső életére vonatkozó kongresz- szusi határozatok, vagy pél­dául a tárnáméra; Lénán Termelőszövetkezetben a kertészeti főágazat munkájá­nak értékelésére. De kellő mértékben alkalmazzák a megfigyelés, a személyes be­szélgetés lehetőségeit, és figyelmet fordítanak a do­kumentumok tanulmányozá­sára. A vezetői megbeszélé­seken, értekezleteken mindig részt vesznek a pártalapszer. vezet képviselői — tehát így is érvényesül a párt ellenőr­ző tevékenysége. Érthetően igen sok szó esett az ellenőrző munka módszereiről is. A pártbi­zottság nem kendőzte el, hogy e téren nincs még minden rendben. A munka során nem terjedt még el az a gyakorlat, hogy az ellenőr­zendő szervezetet, szervet, vagy személyt felkészítsék az ellenőrzésre, általában az úgynevezett rajtaütésszerű ellenőrzést tartják haté­konynak. Ez az ellenőrzési forrna magában foglalja a bizalmatlanságot, holott az ellenőrzésnek a kölcsönös bi­zalomra kell épülnie. Még mindig előfordul az is, hogy sokan az ellenőrzést nem segítségadásnak, a helyzet reális értékeléséhez nyújtott segítségnek tartják, hanem hibakeresésnek, lebuktatási akciónak. Ennek ellenére az ellenőrző tevékenységben egyre inkább érvényesül a nyíltság, az őszinteség. Szóba kerültek azok a té­ves nézetek is, amelyek gyengítik az ellenőrzés haté­konyságát Vannak, akik csak a pártellenőrzést tartják egyedül üdvözítőnek, és le­becsülik az állami, társadal­mi ellenőrzés különböző for­máit. Az is előfordul vi­szont, hogy az állami, gaz­dasági vezetők egy része al­kalmatlannak tartja az alap. szervezeti vezetőséget, a párttagságot szakmai kérdé­sek, gazdasági feladatok meg­vitatására. Gyakori, hogy a pártszervek, alapszervezetek túl sok határozat alapján ténykednek, és a sok határozatot, illetve azok megvalósulását nem tud­ják figyelemmel kísér­ni. Néhány helyen nem a kellő időben használják fel az ellenőrzés tapasztalatait, de az is előfordul, hogy a hozott döntések túl részle­tesek. És ami még mindig gond —, hogy sok esetben elmarad a felelősségre vonás. A JÓ ÉS KEDVEZŐTLEN tapasztalatokat mérlegre té­ve megállapítható, hogy az ellenőrző munka színvona­la javult az eltelt időszak­ban. Az alapszervezetek, pártszervek a lényeges te­rületekre koncentrálnak. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a munkában nincs már javítani való. A pártbizottsági ülés felhívta a figyelmet a munka stílusá­nak, módszereinek még to­vábbi tökéletesítésére, hiszen csak így lehet még jobb eredményeket elérni. Kaposi Levente 1979. május 13., vasárnap ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom