Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-12 / 109. szám

Két olasz film kipróbált fordulatokba, ba­nális képsorokba, ám a köz­helyszerűséget legyőzve győztesen kerülnék ki belő­,Le. Mindehhez a színészekben kiváló segítőtársakra talál­tak. üävtno apjának szere­pében Ontero Antonutti minden színében bemutatja azt a családfőt, akit sorsa késztet a végső eldurvulás­ra, családja kizsákmányolá­sára. A felnőtt Qavino láza­dó figuráját Saverio Marco­Fehér telefonok Az olaszok annyi mindént és olyan bőbesaédűen. jóké- déllyel elmesélnek magukról, hogy a végén még azt hisz- szük* ezekért a mesékért is érdemes megnézni filmjei­ket. meghallgatni azt a na­gyon vegyes és áradó fecse­gést. amivel megtömik a ma­guk életét és a mi fülünket. Mindez azonban nincs híján stílusnak, amely a látványt és a köréje öntött sök-sok szóbeli csinnadrattát ne ten­né művészetté. Dino Risi, a rendező. Ve­lence mellől indítja a szál­lodában dolgozó fruskát, hogy aztán Hómában sok-sok mocskon és buktatón át el­jusson a hatalom közelébe, a legfelsőbb körök sugárzásáig, pénzéig, romlottságáig. A me­se sok valóságelemet tartal­maz. hiszen Dino Risi fanyar nevettetése Mussolini Olasz- országának minden romlott­ságát. a fasiszta diktatúra szellemi ügyességét remekül érzékelteti. Mégis mintha túl sokat tételezne fel ez a ren-' dező az 6 Marcellájáról, ha olyan képsorral zárja ezt a filmet, amivel szinte a néző Szeme láttára igyekszik hely­rebillenteni azt az erkölcsi egyensúlyt, amely a szemlé­letes történet során felborult. Marcella sorsát ugyanis Ve­lencétől egészen az orosz sík­ságig, az ott falusi paraszttá vált Roberto árnyéka kíséri, azaz a szerelem, amely a szegénység és az érvényesül­ni vágyás miatt nem tudott beteljesedni. A filmbéli történet jó al­kalom arra a rendezőnek és a forgatókönyvírónak, hogy a harmincas évek olasz va­lóságáról gúnyolódó képet, itt-ott szatirikus rajzot ké­szítsen. Az atmoszférát érzé­keltetik, ahol minden való­színűtlen. minden az osto­báknak és a szájtépőknek kedvez. Ezért lehetett gátlás­Dancza János: Az U/IO-es vörös tüzérüteg (Részletek a szerző azonos című visszaemlékezéséből) ni eleveníti meg vérlázitóan. Elsőrangú a gyerekszínéáz is, aki korántsem gyermek­ségével hatja meg a közön­ségét. A produkció stílusá­hoz igazodik az operatőr, Mario Masíni is, hol hűvös tárgyilagos, hol izzó képei­vel. A zenét Eglsto Macchi írta, Az Apámuram Viateggio- Aíjat nyert hazájában. Mél­tán. Németi Zsuzsa talanul színésakedrtl és a kettős játékokkal annyi min­dent elérni. Szinte kulcsfi­gurának fogható fel az a kis fasiszta hadnagy a filmben, aki a tömegházasság előké­születi éjszakáján éppen arra ügyel fel. mi minden ne tör­ténjék. hogy aztán a kisze­melt áldozatot némi megvá- molás után anyja nyilvános- házába telepítse. A rendező szándéka és sfl- lusa nyilvánvalóan egybevág: szórakoztatóan levetkőztetni egy kort, egy társadalmat, amely az erkölcsi hullákat tömegméretekben nevelte, termelte. Es Itt a lelki kény­szer mögött a még nagyobb, szegénység szorítása Is mű­ködött. Az olasz filmekben min­dig van valami többlet; a nevetésen túl is ereznünk kell. hogy ez a játék vallo­más la. Ezért tűnnek fel. ola­szos túlzásaikban is nagysze­rűt alakítva a jellemszíné­szek mindent meggyónó ta­núiként, hogy mindig azt mondják, amit a csillogó külső esetleg máskor és más­hol eltakarna. A vezérszerep vitathatatlanul a Franco Denzát alakító Vittorio Gass- mané. a Marcellát megsze­mélyesítő Ágost Ina Belli mellett, Gassman a felőrölt idegrendszer végső változatá­ig széles skálán játszik, míg Agostina Belli a naivitásig leegyszerűsített, de szeren­csés türelmű, érzelmes karrie­ristát alakítja. Anyja intel­meit és Roberto iránta érzett szerelmét meglehetősen tág lelkiismerettel fogja fel és átalakítja a maga hasznára. Claudio Cirillo képei színe­sen hozzák elénk a harmin­cas évek divatját, Armando Trovaioli zenéje pedig a tar­ka ürességet, ahogy a fel­színt zenében ábrázolni lehet. Farkas András Asszony a pusztáról Avagy érdemes-e félnÖtt fejjel folyvást tanulni? Apámuram A szomszédos telekről idegtépő gyermekordítás hallatszik. Verik a fiút, mert rosszul őrizte a meg­élhetést adó kecskenyájat, — munka közben beszélgetett! A nézőben eluralkodik a sajnálkozás, hiszen főhősün­ket, Gavinót is ütlegelni ké­szül apja. Ám a gyerek egy vezércsellel elugrik a bot elől, megkezdődik „a nagy üldözés”, a néző nevet. Még szája szögletében a mosoly, amikor a fiú ájultan össze­esik. Az agyba beledobban: ő az elembertelenedés elől fu­tott, ám az apa az életért! Könnycseppre nincs idő. Vált a kép, az előbbi maszato® kis szomszédot látjuk, amint sandán körülnéz, majd sza­mara hátuljához igazodva, letolja nadrágját.... Sírás és nevetés, feszült­ség és megnyugvás, felszín és mélység. Állandó cselek­ményesség, bár hiányzik a sztori, akárcsak a nő és a szerelem, —- de nem a szex. Tán e néhány sorból is ki­tűnik, az ellentétek filmje az olasz Paolo és Vittorio Taviani alkotása, amelyet Apámuram címmel mutat­nak be a mozik. Az ellenté­tek filmje, s így talán nem meghökkentő a jellemzés róla. Kegyetlenül leleplező, kegyetlenül jó., és szórakoz­tató produkció! Az első összetétel magya­rázatául maga a történet szolgál, — amelynek nem kellene szükségszerűen an­nak lennie, ám sok helyütt még az —, vagyis hogy mi­ként lesz égy kecskepásztor­ból nyelvész. Hogyan emel­kedik ki a feneketlen szel­lemi és anyagi nyomorból, a félállati sorból egy fiatal­ember. Napjainknak abból a Szicíliájából, ahol természe­tes a vérbosszú, természetes, hogy valaki 20 éves koráig írástudatlan, hogy 6 éves ko­rától kenyérkereső, hogy éle­tét egy akolban tölti, hogy felnőtt' létében is apja-pa- rancsolója határozza meg. Gavina Ledda, akinek ön­életrajzából készült a-forga­tókönyv, semmit sem titkol el a nyomorult világról. De mennyivel kevesebbet érne az igazság, ha a rendezők nem használnák föl minden tudásukat arra, hogy a kö­zönség — nemes értelemben véve a szót — szórakozva végig is nézze! És van mit felhasználniuk, mert hallatlanul értenek a mesterséghez! A feszültség fönntartásának érdekében nem riadnak vissza a krimi­elemek alkalmazásától sem, a költőiség, a durva hétköz- napiság, a földhöz ragadt realizmus és az irracionaliz­mus keverésétől, az iróniától és a burleszkes kacagtatás- tól. Belemennek a legelcsé- peltebb filmes megoldásokba, 1979. május 12., szombat 7. Azért aggódtam is ggy kicsit. Világosan állt előttem, hogy ha Tormási csapatai az éjjel nem szán­ják meg a várost, akkor ba­josan úszom meg ép bőrrel a kálváriadombon való „né­zelődést”. ISMÉT VÖRÖSTÜZÉREK KÖZÖTT Az éjszaka nyugodtan telt el, csak a kutyák ugattak többet; ez jelezte, hogy a városban mozgás van. El­szundítottam. .. Ügy fél öt lehetett, amikor a csendes utcát bakancsok csattogása verte fel A függöny felé nyúltam, de félúton megállt a kezem... Az ablakon át behallatszott az Internacio- nálé. Kirohantam az utcára. A túlsó oldalon néhány mat­rózsapkás katona ugrált le­felé a sok lépcsőn. Ahogy ugráltak, sapkájuk után lo­bogva úszott a vörös szalag. A Sertekapu utca széles és éppen át akartam kiáltani, amikor balról erélyes hang szólt rám: Állj! Két vörös­katona, lövésre kész fegy­verrel állt a szomszédos ház előtt. Láttam a felszerelésük­ről, hogy nem az egri IV/10- es zászlóalj katonái. Meg­mondtam, hogy a várban levő tüzérséghez tartozom. — No, itt is egy — mondta az egyik. — Menjen, elvtárs, gyorsan a várba! Alig tud­juk magukat összeszedni. Tehát már kerestek ben­nünket. Bementem a sapká­mért meg a karabélyomért, és mondtam, hogy itt van­nak Tormási katonái. Az ütegben nagy volt a sürgés-forgás, készülődés. Elvtársaim megörültek, ami­kor meglátták, hogy ép bőr­rel bevonultam. Néhányan úgy „szétszéledtek, hogy so­ha többé nem kerültek vissza közénk. Az ütegparancsno­kunknak, meg a hórihorgas tisztnek az éjjel nem akad­tak a nyomára, pedig ke­resték őket. Később kitűnt, hogy az egész visszavonulá­sunk az egri ellenforradal- márok műve volt, és az volt a célja, hogy az utánunk harc nélkül jövő cseh egysé­Sokakat hű társként kísér a szerencse. Ök mindent megkapnak szeszélyes isten- asszonyától, Fortunától. Éle­tük úgy alakul, ahogy azt előre eltervezték, nincs kényszerkttérő, minden zök­kenő nélkül haladnak célja­ik felé. A Tamota-pusztán dolgozó Tóth Józsefné nem tartozik közéjük, neki min­denért többszörösen meg kellett küzdenie. S bár az elismerésért sokat adózott, a jogosan Járó méltatás mégis késik. Más háborogna, azonnali rendezést követelne, s Pro­tektor után szaladgálna fű- hŐZ-fához. Nem alaptalanul! 6 mégsem csinálta ezt. Azt Is csak a kérdések nyomán említi, hogy huszonegy esz­tendei munkaviszony után műhelyadmini3ztrátorként mindössze havi 2100 forint fizetést kap a „Leninben”. Arnl annál inkább elgon­dolkodtató, mert ez az úsz- szony folyvást gyarapította ismereteit, ráadásul soha nem húzódott a társadalmi megbízatásoktól. Az utóbbia­kat nemcsak elvállalta, ha­nem tisztességgel teljesítette ia. í Nézzük a beszédes előz­ményeket! Az általános is­kolát nem tekintette álmai netovábbjának, szeretett volna — mint annyian má­sok — tovább jutni. Erre azonban nem volt lehetősé­ge.. — Apám hatéves korom­ban meghalt, így aztán nem éltünk olyan módban, hogy mindenre futotta volna. Ma­gam is beláttam, hogy mi­nél hamarabb kenyérkereső foglalkozást kell találnom. Ezért lettem a baromfitelep dolgozója. Lekötött a csa­lád, nőttek a gyerekek, nem Is gondolhattam arra, hogy felnőttként üljek az iskola­padba. Rejtett elhatározá­somról azonban nem mond­tam le véglegesen. Nem az érvényesülés miatt, hanem elsősorban azért, hogy job­ban megértsem a világ dol­gait. Nem mestere a szavaknak, mégis meggyőzi a hallgatót közösségi, közéleti hangossá­gáról. Akad gondja-baja elég, ezekkel senki nem tö­rődött, ő mégis készséggel tevékenykedett mindenki ja­vára. A polgári védelemben tíz esztendeje szakaszpa­rancsnok. Ezt az érdemét — ami kivételes eset! — nem feledték el, hiszen április negyediké alkalmából meg­gek kezére játsszák a vá­rost. Ezért volt annyi fehér zászló végig a Rákóczi és a Széchenyi utcán. A csehek azonban még a meghívásuk ellenére is sokáig gondolkod­tak, hogy jöjjenek-e vagy ne egészen Egerig. Mire pe­dig elhatározták magukat, akkorára már nem tárt- ka­rok, hanem gépfegyver- és ágyútűz fogadta őket. Meg­tudtam, hogy Andornaktá- lyára megyünk, ahol kipi­henjük magunkat, kiegészítik az üteg létszámát és új ütegparancsnokot is kapunk. Akik ismerték, nagy elis­meréssel szóltak róla mint katonáról, és mint emberről is. Gál István tüzér főhad­nagy valóban olyannak bi­zonyult, amilyennek leírták. Annak rendje-módja sze­rint bemutatkozott. Meg­mondta, mit kíván tőlünk és azt is, hogy mit ad. Töb­bet adott, mint amit ígért. Rimaszombati szegény taní­tó fia volt és ő maga is ta­nárember. Hosszú frontszol­gálat volt mögötte és kitű­nően képzett tüzértiszt volt. Megnézte a felszerelésün­ket, ágyúkat, lovakat, kocsi­kat és minden hiányosságot összeírt. Ezeket rövidesen pótoltatta és rend lett ná­lunk. MI IS TÖRTÉNT? Tanulságos jelenség, hogy az akkori Egri Űjság több számában az ellenforradalom tényének az elkenése érde­kében zavaros jellegű tudó­kapta a Honvédelmi Érdem­érmet. 1968 óta önkéntes ápolónő. Eljár a továbbkép­zésekre, rendszeresen gya­rapítja tájékozottságát, Tag­ja a Vöröskereszt megyei vezetőségének: mindig pon­tos a negyedévenkénti ülé­seken, s ki is rukkol ésszerű javaslataival. Azt vallja: kötelesség, teljesítenie kell a mások érdekében. 2 Kezdetben nem keresett rosszul, s ma már a havi 3900 forintnál tartana, ha nem marad hű egykori el- határozásához, s kétgyerekes anyaként nem tér vissza- a könyvekhez. Ä — Ahogy egy kissé fellé” legeztem, beiratkoztam a hatvani Bajza, József Gim­názium levelező tagozatára, Meglehet, hogy ismerőseim csodálkoztak rajtam, s fur­csállták döntésemet.» Ez azonban nem befolyásolha­tott: elindultam az úton, amelyre már olyan rég óhaj­tottam lépin. Munkahelye, mén, a jogelőd tsz-nél sem értettek egyet velem, de végül csak kimondták az annyira várt igent, s tanul­hattam. Sikeresen érettségizett, ám ennyivel sem elégedett meg, mert elvégezte a képe­sített könyvelői tanfolyamot, ami után megfelelő beosztás­ba helyezték, örült ennek, s amiatt sem szólt, hogy ke­vesli a pénzt. Azt sem hozta fel, hogy hajdani társnői jóL val többet keresnek, s egyenletesen haladnak előre. ,Azt hitte, majd csak gon­dolnak rá, értékelik az igye­kezetét, a több mint két év­tizedes hűségét. Ha nem volt elég a forint, kiegészítette a ház körüli teendőkből, szár­mazó jövedelemmel, megtol­dotta azzal, hogy éjszakán­ként részt vett a csirkeszál­lításban, s utána alvás nél­kül indult dolgozni. Volt rá példa, szabadságát is arra áldozta, hogy az állami gaz­daságnál vállaljon feladatot. Emellett — s erre kizárólag a belső igény sarkallta — újabb oktatási formákkal próbálkozott meg. Túljutott a marxista—leninista kö­zépiskolán, s most az egye­temre pályázna. A kör azon­ban nem zárult be. Föléb­redt benne az egykori hiva­tás vonzása. — Beiratkoztam a szövet­kezet által hirdetett barom­fitenyésztői betanított mun­kás tanfolyamra. Erről már megkaptam a bizonyítványt, s most szakmunkás képesí­tést akarok szerezni. Ké­sítások jelentek meg* ami­vel menteni igyekeztek az ellenforradalom szervezőit és résztvevőit. Ezek a tudósítá­sok egyszerűen tagadták, mintha itt Egerben, 1919. május 1-én ellenforradalom lett volna. Azt akarták elhi­tetni, hogy itt „félreértés­ről” van szó és nem ellen- forradalomról, amit az idé­zett elő, hogy a direktórium tagjai „minden ok nélkül” elmenekültek és a város ve­zetés nélkül maradt. Ezért vette a kezébe a város ve­zetését Jankovics Dezső volt polgármester, Isaák Gyula volt alispán és Szita Mihály alezredes. Érdemes ezekből a mellébeszélő tudósítások­ból Idézni: Egri Űjság, 1919. május 3.: „Sorsdöntő órák. A má­jus elsejei napok eseményei. Eger város lakosságához! A városi katonai parancs­nokság a mai napon a hatal­mat Egerben átvette. A köz­rend és közbiztonság meg­óvásáról intézkedik. Minden intézkedés megtétetett arra vonatkozólag, hogy a város lakosságának épsége meg- óvassék. A megszálló csapa­tok bevonulása órák kérdése. A polgári hatóság a város bejáratánál kér kíméletet a megszálló csapatok parancs­nokságától. Saját érdekében figyelmeztetünk * mindenkit, hogy a megszálló csapatokra ne lőjenek és ellenséges ma gatartást ne tanúsítsanak. A katonaság parancsait min­denki követni tartozik. Pol­(Fotó: Tóth Gizella) J sőbb talán a technikusi mi$ nősítést is elérhetem. 3 Ehhez azonban vezetői eni gedély kell, s ezt nem egy-y könnyen adják meg, hiszen munkaköri teendődnek ellátás sához nincs szüksége ilyes­fajta tájékozottságra. Q mégis kopogtat és remél. — Ha megbirkóznék a ta^ nulássál járó nehézségekkel,! akkor talán vissza Is men­nék a fizikai munkások köd rébe. Szeretem mostani hi-J vatásomat, de szégyellem azt, hogy mindenki leköröz, hogy olykor filléres gondjáé im adódnak, hogy annyi áU dozat nem hozta meg a vári méltatást Sokan észreveszik ezt. S nem mondják, de te­kintetük jelzi, hogy mit gond dóinak. AZ egyesüléskor em­lítettem helyzetemet. Azzal bíztattak, hogy majd csak rendezik a dolgot, legyek türelemmel, Igaz, hívtak Hatvanbal De nehéz meg­válni a megszokott környez zettiöl, És itt a két gyerek.) Ezért haragudtak volna meg? Megdöbbentő monológ. Hihetetlen, hogy ez a jobb sorsa érdemes asszony Így elkallódott, hogy kétség­telen értékeit, szorgalmát, kitartását nem vette észre senki. Vannak fontosabb, na­gyobb horderejű, gyorsabb megoldást sürgető gondok? Elvileg lehetnek, valójá­ban azonban nem. Talán sarkalatosként hangzik, még­is így igaz: soha, semmilyen körülmények között sem le­het, nem szabad megfeled­kezni az emberről, az embe­rekről, mert az ő megérté­sük, lelkesedésük nélkül aligha valósíhatók meg nagy közös álmaink. Lelkesedés pedig kizárólag a jól végzett munka elisme­rése nyomán fakadhat... Moldvay Győző gárok! őrizzük meg nyugal­munkat a válságos órákban! Ettől függ a város polgárai­nak és Budapesten letartóz­tatva levő túszaink élete! A szesztilalmcft a legszigo­rúbban fenntartjuk. Eger, 1919. május 2. Jankovics Dezső polgármester Szita Mihály katonai parancsnok Isaák Gyula alispán” Tehát: „A városi katonai parancsnokság a mai na­pon a hatalmat átvette.” Ki volt ennek a feje? Szita Mi­hály alezredes, az ellenfor­radalmi fegyveres alakula­tok parancsnoka. Megjelent egy röpcédula is Kosztka csendőr százados aláírásával, ami fegyverfogásra szólítot­ta fel az ellenforradalmáro- kat. Ezt a tényt a lap a kö­vetkezőképpen igyekszik el­kenni: Május másodika. Már kri­tikusabb hangulatban in­dult. Valami félreértett hír­adásra röpcédulákat bocsá­tottak ki, amely azt hirdet­te, hogy Budapestről 1500 főnyi tengerész csapat érke­zik Egerbe s itt rabolni és fosztogatni fog. A röpcédula felhívott mindenkit, hogy ragadjon fegyvert a marta- lócok ellen s a lakosság tö­megesen sietett is fegyvere­kért a Rossztemplom-ka- számyába. Néhány óra múl­va már tele is volt a város fölfegyverzett polgárokkal, (Folytatjuk) , t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom