Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

Felkészült a konzervipar Beszélgetés Míhalusz Ferenccel, a Konzervipari Vállalatok Trösztje vezérigazgatójával Tartósítóiparunk olyan mennyiségű árut képes elő­állítani, hogy a hazai ellátá­son felül termékeiből bősé­gesen szállíthat külföldi pia­cokra is. Termelésének több mint 70 százalékát külföl­dön értékesíti. A tartósító­ipar fejlődésére jellemző, hogy a konzervgyárak ter­melése 1960-ban 118 ezer tonna, öt évre rá 288 ezer tonna volt, tavaly pedig már nem kevesebb, mint 680 ezer tonna főzelék- és gyümölcs- konzerv hagyta el a gyárak kapuját. Az idei terv sze­rint a tavalyihoz mérten 10,6 százalékkal kell növelni a konzervipar termelését. Ho­gyan készültek fel a minden eddiginél nagyobb feladatra? Erről beszélgettünk Míhalusz Ferenccel, a Konzervipari Vállalatok Trösztje vezér­igazgatójával, — A legutóbbi három eszten­dőben rendkívül hullámzó volt a konzervipar nyersanyagellá­tása. 1976-ban a tervezettnél kevesebb, 1977-ben több, ta­valy pedig ismét kevesebb zöldséget és gyümölcsöt vásá­rolhatott lel a tartósítóipar. Mire számítanak az idén? — Az idei szerződésköté­sek tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy a tavalyi gyen.- gébb termés nem befolyásol­ta a termelési kedvet — kezdte Míhalusz Ferenc. — Gyáraink a nagyüzemi gaz­daságokkal a szerződéses tárgyalások idején értékelték a múlt év tapasztalatait. Megállapították: abban, hogy a tervezettnél jóval keve­sebb • uborkát, zöldpaprikát, paradicsomot stb. dolgoz­hattak fel a gyárak főként a rendkívüli időjárás játszott közre. A szerződések eredménye jelzi, hogy a gazdaságok­ban az idén is megvan a készség a konzervgyárakkal való együttműködésre. Idei terveink szerint ugyanis zöldségfélékből 790 ezer ton- ,nára, gyümölcsökből pedig 190 ezer tonnára számítot­tunk. Kedvezőnek tekinthető, hogy a mezőgazdasági üzé­rnek ennél lényegesen na­gyobb nyersanyagmennyiség értékesítésére kötöttek szer­ződést. Zöldségből mintegy 850 ezer, gyümölcsből pedig 220 ezer tonna termelésére vállalkoztak. — Alapve^ népgazdasági ér­dek, hogy a belső ellátás mel­lett a konzervipar minél töb­bet, és legfőképpen pedig jó áron exportáljon. Ehhez azon­ban nem elég csak a termelés növelése. Miként lehet el­érni, hogy a piaci Igényekhez igazodjon a nyersanyagterme­lés? gyökérzöldség-szárítmányok, a káposztafélék és a nem kellő összetételű, vegyes be­főttek iránt. A piac alakulásának vál­tozása arra kötelez bennün­ket, hogy időben jelezzük a nyersanyagtermelő gazdaság goknak a kereslet-kínálat alakulását. Ez azért is fontos, mert így a mezőgazdasági üzemek fejlesztési elképzelé­seiket a piaci igényekhez igazíthatják. Hiszen a nagy értékű gépek, berendezések, előfeldolgozó gépsorok, több száz hektáron gyümölcstele­pítések beruházási döntései, né] alapvetőnek kell lennie az értékesítési biztonság megteremtésének, mégpedig hosszú távú szerződéseken alapuló együttműködéssel. Mindenesetre az idei szer­ződéskötések során már job­ban sikerült az érdekeket egyeztetni, s a piaci köve­telményekhez igazítani a ter_ melési szerkezetet. Ezt jel­zi, hogy a kelendő cikkek nagy többségéből a nyers­anyagellátás biztosítottnak látszik. Zöldborsóból, zöld­paprikából, paradicsomból, zöldbabból, uborkából a ter­vezettnél nagyobb mennyi­ség termelésére vállalkoztak a gazdaságok. Gyümölcsből is kedvezőnek látszik a szer­ződés szerinti nyersanyagel­látás. Almából, körtéből, őszibarack- és sárgabarckból a tervezettnél nagyobb mennyiség átvételére szer­ződtünk, viszont sajnos meggyből, málnából, szamó­cából a tervezettnél kisebb mennyiségre számíthatunk. — A gazdaságos magas szín­vonalú feldolgozás, a jó mi­nőségű késztermék előállítá­sának alapfeltétele a jó kap­csolat a nyersanyagtermelők és a feldolgozók között. Mit tesz­nek a gyárak ennek érdeké­ben? — Az idei terveink feszí­tettek, de nem megoldha- tatlanok.' Különösen az ex­portban kell előbbrelépnünk, ez azonban nem jelenti azt,- hogy a hazai -ellátást- elha­nyagolhatnánk. Ezt jelzi, hogy az idén, a tavalyinál belföldre 13,2 százalékkal több árut kell szállítanunk. A rubelelszámolású expor­tunkat 5,4 százalékkal, a dol­lárelszámolásút pedig 15,4 százalékkal kell növelnünk. Érthető, hogy ezt a nagy feladatot csak a mezőgazda- sági .üzemekkel szorosan együttműködve leszünk ké­pesek megoldani. Akkor si­kerül jó partneri viszonyt kialakítanunk, ha a mező­gazdasági termelők megtalál­ják a számításukat azoknak a nyersanyagoknak az előál­lításánál, amelyeket nekünk termelnek. Ezért nagyon fontos, hogy a megfelelő árat fizessük a konzerviparnak termelt termékekért. Véleményünk szerint az ár mellett azonban arra is szükség van, hogy az alap­anyag-termelőinknek megfe­lelő szolgáltatásokat nyújt­sunk. Arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági üzemek ve­tőmag-, műtrágya-, növény, védőszer- és gépellátását mindig figyelemmel kísérjük, és ha szükséges, ezek be­szerzésében segítséget nyújt­sunk. A paradicsom, ubor­ka, zöldpaprika, fűszerpap­rika, a zöldbab, a vörös­hagyma esetében növényvé­delmi hozzájárulást is fize­tünk. A kertészeti termékek termelésének fejlesztését szaktanáccsal is támogatjuk. E célból az egyetemekkel és a kutatóintézetekkel hosszú távú szerződést kötöttünk, hogy nyújtsanak szaktaná­csot az üzemeknek például a fólia alatti termeléshez, a zöldpaprika-termesztéshez, a paradicsom növényvédelmé. hez stb. Igyekszünk a zöldségter­mesztés műszaki fejlesztésé­hez is hozzájárulni. A kon­zerviparral szerződött nagy­üzemekben tavaly például már 482 borsócséplőgép és -kombájn, 167 zöldbabbeta­karító gép dolgozott. A para. dicsomtermelő nagyüzemek 105 felszedőgépet és 50 elő­feldolgozó gépsort üzemeltet­tek. Sok gazdaságban meg­található már a -gyökérzöld- ség- és a vöröshagyma-beta- karító gép is. Néhol kísérle­teznek az uborka és a zöld­paprika egymenetes gépi ve­tésének megoldásával. Mind­ez jelzi, hogy kellő együtt­működéssel előbbre lehet lépni a kertészeti kultúrák gépesítésében. Még egy-két hét és elérke. zik a zöldborsó-betakarítás ideje. Nem kevesebb, mint 80 ezer tonna zöldborsó átvéte­léről és feldolgozásáról van szó. S ezzel megkezdődik az idei konzervgyártási szezon. Iparunk 26 ezer dolgozója, együtt a mezőgazdasági ter­melőkkel, felkészült rá, hogy az idén még több és jobb konzervet szállíthassunk a hazai és a külföldi piacokra — mondta befejezésül Mi- halusz Ferenc. Cs. F. Első volt az országban Korszerű hukoricatárolás Gyöngysspatán Talán sokan furcsállják, hogy a Mátra alján, ahol szőlő szőlőt ér, kukoricával is foglalkoznak. Pedig így van, különösen Gyöngyös­patán, ahol évről évre töb­bet jelent ez a fontos nö­vény. Szívesen foglalkoznak vele, mert jövedelmező! Még 1974-ben, az egyesü­lés előtt, amikor Gyöngyös­pata a vele szomszédos Tar- jánnal, és Szűcsivel, a kö­zösre szavazott, már foglal­koztak kukoricával. Németh András, a Mátrai Egyesült Termelőszövetke­zet elnöke szívesen gondol vissza arra az időszakra: — A szőlő itt a fő nö­vény, de azt is hangoztattuk, hogy becsüljük meg a gabo­nát és a kukoricát is. Az egyesülést követően 330 hek­tár kukoricával kezdtük a vetést. Kezdetben bizony alacsony volt az átlagtermés, alig haladta meg a 28 má­zsát. Arra törekedtünk, hogy minél jobban felkaroljuk a kukoricatermelést, és nyere­ségessé tegyük azt. Nem könnyű ezen a vidéken ez­zel a növénnyel foglalkozni, mert itt a mátrai hegyek között a kötött talajon sokkal több a ráfordítás, mint másutt ahol jobbak az adottságok. Mi mégis vállaltuk • a koc­kázatot. Szükség van a ku­koricára, hiszen nagy az állatállományunk, a szarvas- marha és a juh mellett húszezres a baromfitenyé- szet, amely évről évre na­gyon sok abrakot fogyaszt. A patakiak négyezer tonna abrakot használnak fel éven­te, melynek felét korábban táptakarmányként vásárol­ták. Ma már csak ezer ton­nát . vásárolnak évente, a többit pedig saját termésből biztosítják. A kukorica tehát megbe­csült növény lett a szövet~ kezeiben. Németh András ezt számokkal is bizonyítja: — Tavaly 680 hektáron foglalkoztunk vele, az idén viszont ennél is többet, 760 hektáron vetettünk belőle mind a három falu határá­ban. Kell a kukorica nem­csak a nagyüzemeknek, ha­nem a tagságnak is, amely­nek évente szemes terményt biztosítunk. A jövedelmező­ségét az évről évre növekvő hozamok is mutatják. Az elnök egy táblázatból idéz: — 1975-ben 42, 1976-ban 39,5, 1977-ben 50,7 és tavaly 50,4 mázsa volt a hektáran- kénti átlagtermés. Az V. öt­éves terv eddigi részében — Való igaz, hogy a pia­cot nem lehet csak a termé­kek mennyiségi növelésével megtartani és bővíteni. Ah­hoz, hogy termékeink piacra találjanak, és jó áron érté­kesíthessük, legfontosabb a jó minőség. Ez elsőrendű kö­vetelmény az élelmiszerek­nél, ahol a minőség f5galmá_ ba mindenkor beleértendő az áru mikrobiológiai tiszta­sága, a kialakult fogyasztói szokásoknak megfelelő kül­leme, és nemcsak a termék íze. hanem a csomagolása is meg kell, hogy feleljen a vá­sárlók igényeinek. Mindezen túl az is szüksé­ges a piacaink bővítéséhez, hogy pontosan ismerjük: a vevő mit akar vásárolni. Te­hát megfelelő piaci infor­mációk alapján kell a ter­mékszerkezetünket kialakí­tani. Ehhez viszont nem vá­laszthatunk más utat mint a tudatos, előrelátó termeltetést. Olyan nyersanyag-előállítást, tehát olyan zöldség- és gyü­mölcsfajták termeltetését és feldolgozását, amelyek lehe­tővé teszik a piaci kereslet­nek megfelelő tartósítóipari termékszerkezet kialakítá­sát. Tapasztalataink szerint változatlanul kelendőek a nemzetközi piacokon a főze- lékkonzervek, a paradicsom­készítmények. a savanyúsá­gok — csemege uborka kor­látlanul eladható —, a fű- szerpaprika, az almasűrít­mény. főként a bogyós és a csonthéjas alapanyagú be­főttek. Csökkent viszont a kereslet a vöröshagyma, a Az űrrepülés emberi tényezői I. D súlytalanság élettani hatásai Jurij Alekszejevics Gagarin 1961. április 12-én végrehaj­tott 108 perces űrrepülése nyitotta meg az emberiség számára a kozmikus térség természeti titkai feltárásának a Lehetőségét. Az azóta elteLt majdnem két évtized során csaknem 100 emberi űrre­pülésre került sor, és a koz­mikus térségben eltöltött idő már meghaladja az öt évet. A csaknem két évtized ta­pasztalatai. orvosi megfigye­lései azt bizonyítják, hogy az űrrepülés során az ember számos olyan tényezővel ta­lálkozik. amelyek élettani funkcióit kedvezőtlenül be­folyásolják. A tényezők bár­melyike képes a szervezet életfám funkcióiban külön­böző nagyságú elváltozáso­kat előidézni, mégis közülük alapvetőnek a súlytalanság kell tartanunk. Súlytalanságon a földi ne­hézségi erő megszűnését ért­jük. A nehézségi erő meg­szűnése a központi idegrend­szer és az érzékszervek, a vérkeringése valamint a csont-izomrendszer műkö­désében okoz észlelhető elvál­tozásokat. Már az űrrepülés előkészítő időszakában. a Keppler-féle parabolapályán végzett űrrepülések során elért rövid ideig (10—40 mp- ig) tartó súlytalansági gya­korlatok során a vizsgált személyek (köztük orvosok is) beszámoltak a mozgá­sok kivitelezésében észlelt zavarokról. Később ezeket a megfigyeléseket az űrre­pülések során az űrhajósok megerősítették. Ennek oka. hogy az ember a földi élete során megszokott erőkifej­téssel akarja tervezett moz­gási feladatait végrehajtani, és így azok az ellenerő (földi nehézségi erő mértékegysége —1 g) hiányában túlmérete­zettekké válnak. A mozgás­koordináció ezen zavarai kü­lönösen a finomabb mozdu­latok kivitelezésénél érzékel­hetők és okoznak nehézsé­get az űrhajósoknak. Az érzékszervek és a köz­ponti idegrendszer jól szerve­zett együttműködésének fel­bomlása következményeként jelentkeznek súlytalanságban a tengeri betegség tüneteit utánzó egyensúlyszervt-vege­tatív jelenségek. Ezt először Tyitovnál észlelték, azóta számos űrhajós beszámolt a a tengeri betegség kozmikus formája különböző tüneteinek észleléséről. A Skylab má­sodik legénysége tagjainál Beán, Lusma és Herriot- nál leírt egyensúlyi zavarok az első néhány nap szédülés, hányinger formájában je­lentkeztek. Lusma-nál há­rom súlyos hányási roham is fellépett. E tünetek fellé­pése jelentősen rontották munkavégző képességüket. Súlytalanság hatására megszűnik a vér hidroszta­tikus nyomása, amely a ke- tikus nyomása, amely a ke­ringő vérmennyiség eloszlá­sának megváltozását okozza. Ennek következtében a felső testiéiben a vérmennyiség megnő, az alsó test­félben pedig lecsökken. A felső testfélben meg­növekedett vérmennyiség a szabályozó mechanizmusok számára olyan ingert jelent, niinha a szervezet folyadék­kal ..túltelitódött” volna. E „túltelítődés” kiegyenlítésére automatikusan fokozott vi­egyedül 1976-ban volt lema­radás, az akkori aszály mi­att! Az utóbbi két- évben már jövedelmezővé vált, s mintegy 1500 forint nyeresé­get biztosított hektáranként. A termelés tehát korszerű gépekkel és jövedelmezően valósul meg Gyöngyöspatán. Korábban mégis sok pénzt költöttek a szárításra és a tárolásra. A szövetkezet ve­zetői ezért arra törekedtek, hogy olcsóbban és biztonsá­gosan megoldják a szárítást, valamint a tárolást is. — Korszerűt akarunk eb­ből is — mondja Németh András. — 1976-ban csak­nem nyolcmillió forintos költséggel Gyöngyöspatán, a géptelep mellett felépítet­tük a bábolnai szárítót. Ez­zel óránként 15 tonna sze­mes terményt száríthatunk meg. Sokat töprengtünk, ho­gyan lehetne gyorsan jó tárolót is építeni, mígnem az AGROBER Heves me­gyei Kirendeltségén javas­latot kaptunk, összeadtuk a pénzt és kaptunk hozzá ál­lami támogatást is, így ha­marosan a szárító mellé ke­rült az első négyszáz vago- nos tároló, amely egyszerű fémvázas épületszerkezetből készült. A fémvázakat Nyír­egyházáról hoztuk, a közé­ékelt betonfalakat a házi építőbrigád készítette el. Ol­dalait pedig fémlemezzel vontuk be. A tároláshoz szükséges gépeket, berende­zéseket a kecskeméti ME­ZŐGÉP Vállalat szállította. A holland Vnigren-licenc alapján készítették, teljesen automatizált és gombnyo­másra működik. Lényege, hogy a szárítóból érkező ku­korica emberi kéz érintése nélkül a tárolóba jut. An­nak alján csövek vannak, melyekbe ventillátor fújja a levegőt, ezzel folyamatos szellőztetést biztosít és meg­akadályozza a kukorica be­fülledését. A módszer be­vált, mert lényegesen keve­sebb az energiafelhasználás a szárításnál, miután a rendszeres szellőztetéssel a kukorica 17 százalék víztar­talom mellett is biztonságo~ san tárolható! A pataiak korszerű táro­lójára hamar felfigyeltek, különösen a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malom, ipari Vállalatnál, amely együttműködési szerződést kötött a szövetkezettel újabb 400 vagonos tároló építésére. A vállalat négy és fél millió forintot adott a szövetkezetnek a beruházás megvalósításához. Ennek építése is befejeződött, a technológiai szerelést pedig most végzik a kecskemétiek és nemsokára átadják ren­deltetésének. A gyöngyöspataiak tehát jóra tettek, amikor felkarol­ták a kukoricát, amely meg­fér a szőlővel. A korszerű termelés mellett, rövid idő alatt megvalósították a kor­szerű szárítást, és a tárolást is. Ezek a létesítmények ha­mar megtérülnek, hiszen a biztonságos betakarítást szol­gálják és a termést megóv­ják a veszteségektől. Mindez hosszú távra szól. Mentusz Károly Vizsgálat kerékpár-ergométerrel és billenőasztallal zeletelválasztás indul meg, amely következményesen fo­lyadék- és ásványi anyag­vesztéshez vezet. Később ez a fokozott vizeletelválasz­tás megszűnik és a szerve­zet só-vízháztartásának egy új. alacsonyabb szintéin sta­bilizálódik. Következmé­nyei azonban a keringési rendszer reakcióképessége, a szív munkavégző képessé­ge csökkenését és testsúly- vesztést okoznak. A harmadik szervrendszer, melyet érzékenyen érint a súlytalanság, a csont- izom- rendszer. A nehézségi erő megszűnése, jelentősen csök­kenti az izomtevékenységet. Ezért különösen az első vi­szonylag hosszabb űrrepü­lések <8—Hl napos) során az antigravitációs izmok töme­gének jelentős csökkenését figyelték meg. A 14—18 na­pos űrrepülések után pedig a fokozott kalciumvesztés miatt jelentős csontfelritku- lásokat mutattak ]$>i. Mindezek az elváltozások alapvetően funkcionális jel­legűek. az űrrepülés befeje­zése után viszonyag rövid idő alatt normalizálódnak és maradandó károsodást egyet­len űrhajósnál sem okoztak. A szerzett tapasztalatokat azonban az űrhajósjelöltek ki v ál ogia fásán á 1 fokozottan figyelembe kellett venni. folytatjuk) Or. Hideg .Tános aroosezredes A bábolnai szárító (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom