Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-10 / 107. szám
A helyes ár: tükör HA ÖSSZESÍTJÜK energia- és energiahordozó-behozatalunkat, akkor azt keli megállapítanunk, hogy árszínvonalunk három és félszerese az 1973 előttinek. Ezt e fogyasztó valamelyest érzékeli, ha például Zsigulijával a bemzámkúthoz megy, de akkor még nem, ha fölkat- tintja a villanykapcsolót; 1370-ben egy kilowattóra villamos energia éves átlagára 91 fillér volt, tavaly 77 fii- lés. S ugyancsak ismeretlen az ntazó előtt az energiaárak változása, hiszen 1970- foee és 1978-ban is 25,40 forintért tehetett meg személyvonattal száz kilométert. Az ár érdek, és értékviszonyokat tükröz, illetve befolyásol, azaz maga is szabályozóelem a szabályozórendszeren belül. Jelenleg azonban az úgynevezett vegyes árrendszer — rögzített, hatósági eJőfeások alapján ki- alaíkított megállapodásos, valamint szabad árak összefoglalója — rendkívül bonyolult elvonási és támogatási rendszerrel társul, s ennek gazdasági hátrányai egyre súlyosabbak. A termelői és a fogyasztói árak ugyanis nem tükrözőt a valóságos ráfordításokat, ez nehezíti, több területen lehetetlenné teszi a tisztánlátást, a termékszerkezet átalakítását, azaz a helyes gazdaságpolitikai — s azon belül: életszínvonal-politikai célok mielőbbi elérését. Gyakorlati tapasztalat; erőforrásainkat nem használjuk ésszerűen, ha azokat másként minősítjük a fogyasztásban, mint a termelésben, s a termelésben is eltérően ítélkezünk attól, mint amit a ráfordítások — a költségek — követelnének. Ha azt. akarjuk — márpedig akarjuk —, hogy a bérrendszer következetesen elismerje a tényleges teljesítményeket — a munka társadalmi hasznosságát —, akkor kézenfekvő; ezt az elvet az árrendszerben is érvényesíteni szükséges. Ha ugyanis az ár nem fejezi ki a valós értékviszonyokat, nem ösztönöz fokozódó teljesítményekre sem. Általános fogyasztói árreformra valójában még egyetlen esetben sem került sor, az árak döntően a belföldi termelési költségekre alapozódtak — figyelmen kívül hagyva a külpiaci értékítéleteket —, majd azoktól is elszakadtak, eltorzították az értékviszonyokat, s végül a termelői árak meghaladták a fogyasztói árszínvonalat. Az értékarányos árak kialakítása ezért' napjainkra meghatározó eleme lett a hatékonyság javításának, de ez természetesen csak fokozatosan mehet végbe, az életszínvonal-politikai célok mérlegelésével. A világpiaci árváltozások éppúgy, mint belső gondjaink, egy irányba hatottak: az árreform szükségességét erősítették. Olyan feladatok megoldását sürgetik, mint az árak külkereskedelmi érzékenységének fokozása, az anyagok és a késztermékek közötti árkülönbözet növelése, a jól értékesíthető és az elavult termékek milyenségének kifejezése az árban stb. Azaz: mind a termelői, mind a fogyasztói árakban közelítés a valós értékekhez. Másfél évtized alatt az egy lakosra jutó villamos- energia-felhasználás a hét. szeresére, a fűtőolajé pedig a százhatvanszorosárá(l) nőtt; kétmillió olajkályha van jelenleg a lakosság tulajdonában. Hasonló, de nem ilyen mértékű energiaétvá- gyat mutatott a termelői felhasználás is. Ha most a népgazdaságban drága energia- hordozók — illetve: energia a fogyasztásban olcsón kerülnek forgalomba, elvárható-e, hogy takarékosan bánnak azokkal? Tavaly 878,2 ezer tonna kenyér és 2,8 milliárd péksütemény talált vevőre, ez utóbbiból fejenként negyven darabbal több fogyott, mint 1975-ben. Szakemberek számításai és vizsgálatai szerint e pékáruknak húsz százaléka veszendőbe — magyarán a szemétbe, jobb esetben állatok takarmányozására — megy. Az alapvető élelmiszereknél az átlagos támogatás — árkiegészítés — 26 százalék; a tíz forint értékű mosatáshoz az állam 14-et ad; a távfűtésnél a száz forintnyi díjhoz 168 forintot. . . Nem az állami támogatás ténye mellé kerül kérdőjel több alapvető élelmiszer, a lakbér, a különféle kommunális szolgáltatások, a személyszállítás stb. esetén, hanem annak mértéke a megfontolásra érett;- egy bizonyos határ után a támogatás — a támogatással fönntartott irreálisan alacsony árszínvonal — szinte ösztönzője a pazarlásnak, a célszerűtlen felhasználásnak, a fogyasztási szerkezet torzulá. sainak. TAVALY AZ EGY KERESŐRE jutó nominálbér nyolc- százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,6 százalékkal emelkedett. Sokak vélekedésével ellentétben „legalább” az áremelkedés mértékéig sem „jár” mindenkinek automatikusan a bérnövekedés. Azaz: nem csupán a keresetnövekedésnél szükséges differenciálni, önmagában a keresetnek is ösztönzőnek kell (kellene) lennie a teljesítménykülönbségek kifejezésével. Ez :— sajnos — meg. lehetősen szokatlanul hangzik, sőt, némelyek számára kimondottan ellenszenves, ám a társadalom eljutott ahhoz a határhoz, ahol a bérnövelést szorosan teljesítménynöveléshez kell kötnie, mert a további haladás alapjait csakis így teremtheti meg. A helyes ár tükör; a jól differenciált kereset is az. Ebben a kettős tükörben láthatjuk csak valósan mindennapjainkat — azaz teljesítményeink és fogyasztásunk viszonyát —, ám igaz: ehhez bele kell néznünk e tükörbe. Egyénileg és társadalmi összességben egyaránt. Mészáros Ottó Megvalósul a bikavérprogram Ostoroson termőre fordult az első ültetvény Immár négy esztendeje, hogy az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát meghirdette az úgynevezett bikavérprogramot. Ennek célja, hogy a szőlős gazdaságokkal együttműködve, a kölcsönös előnyök alapján bikavért adó kékszőlőfajtákat telepítsenek és termeljenek. Az egri bikavér iránt ugyanis évről évre növekszik az érdeklődés a szocialista és tőkés országokban. A minőség javítására és a versenyképesség fenntartáA titok nyitja Mint arról lapunkban beszámoltunk: hatodszor is kiváló a hevesi Rákóczi Tsz. Ezt hirdette nem kis büszkeséggel az ünnepi gyűlésen elhelyezett diszes felirat. dekoráció is: a Minisztertanács vörös zászlajával kitüntetett hatszoros mező- gazdasági termelőszövetkezet. És ott vannak az évszámok is: 1972, 1973, 1974, 1975, 1977, 1978. Mellette pedig a következő felirat — vagy jelszó?: „Minőségi munkával a nagyobb termelési eredményekért”. Bennem is és másokban is felmerült már nemegyszer, mi lehet a siker titka, minek az eredménye, hogy évről évre a kitüntetettek között van a hevesi Rákóczi? Biztos, hogy több oka is van ennek, de mégis a legvalószínűbb az lehet, hogy a szövetkezetben nemcsak szavakban és jelszavakban, hanem a valóságban, a tettekkel is példázzák: „Minőségi munkával a nagyobb termelési eredményekért”. Ez, csak ez lehet a titok nyitja! (papp) Utóvizsgálat a gyermek- és diákétkeztetésről A közérdeklődésre • számot tartó témával legutóbb 1976-ban foglalkozott a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Munkatársai most arra voltak kiváncsiak, azt mérlegelték. — egy utóvizsgálat keretében —. hogy a különböző megyei és helyi intézkedések miként szolgálták a régi gondok felszámolását. Többek között arra kerestek választ, hogy kedvezőbben alakult-e a mennyiség, javult-e a minőség? Elemezték azt is. hogy a két és fél év óta eltelt időszakban a tanácsok, az iskolák és a gyermekintézmények mit tettek a korábban feltárt hiányosságok megszüntetéséért. A népi edilemörök húsz óvodában, huszonhárom általános iskolában, öt középiskolai koltó^-umban, három szakmunkásképző intézetben tájékozódták. Emellett véleményt kértek az egyes felügyeleti szervektől és vendéglátó vállalatoktól is. Növekvő igények Megállapították: sok szempontból örvendetes fejlődés bontakozott ki, ennek ellenére a gondok legalább any- nyira aggasztóak, mint régebben. Ennek alapvető oka az, hogy az előrelépés üteme jóval lassúbb volt. mint az igények gyarapodásának tempója. Ráadásul az is tény, hogy a gonddal megfogalmazott elképzeléseket nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Olykor több helyütt, megfeledkeztek a tervek által előírt menetrend betartásáról, s az egész ügyet mellékesként kezelték. Nem gondoltak arra, hogy a népgazdaság érdeke is az anyák munkavállalása. Ez pedig csak akkor képzelhető el — legalábbis majd mindig így van —. ha nem kell otthon ebédet főzniük fiaik-lányaik számára. Sajnos, elmaradtunk az V. ötéves tervre előirányzott szinttől. Egerben például hathét százalékkal. Ezt a saját konyhás ellátásnál szinte lehetetlen behozni. Az sem vigasztaló, hogy a vendéglátó- ipar hátránya ötvenszázalékos. Az esetleges támogatás változtathat a helyzeten, ám az összképet alapvetően már nem módosíthat^ Rossz feltételek A mostoha tárgyi adottságok akadályozzák a jó kezdeményezések valóra váltását. Általános jelenség az. hogy a főző- és a tálalóhelyek nem felelnek meg a kötelező érvényű előírásoknak. Sok közülük az elavult, a bővítésre nem alkalmas. Majd mindenütt kicsik a raktárak, az előkészítők, a dolgozók szociális létesítményei. Nagy a zsúfoltság: a gyöngyösi I. számú iskola huszonöt négyzetméter alap- területű konyháján 304 adagot készítenek nap mint nap. A technikai felszerelés se kielégítő. A mirelitárukat azért nem használják fel az étrend változatosabbá tételére. mert hiányzik a mélyhűtő. Nem lehet kanná n.aáv teljesítményű Góliát mosogatókat. holott ezekre felté4- 'enfil szükség vari. .Megyénkben 232 konyha működik, ezekből hatvanhat sürgős felújításra szorul. Ev azonban huszonhétmillió fn rintba kerülne. A tanácsok — a társadalmi összefogással együtt — tizenegyet előteremtenének. A többit biztosítani kell számukra, mert a ma nehézségei holnapra még inkább súlyosbodnak. Ennek igazolására csak egy kifejező adatsort említünk. Jó két és fél esztendő során a menzás. ellátásban részesülők száma 9685- tel emelkedett szűkebb pátriánkban. A lassú fejlesztés viszont mindössze 1785 helyet produkált. Így hát a túlterhelés tovább fokozódott. Ez a hatvani Mező Imre úti óvodában 540, a boldogié 306, a recski iskolanapközié 327 százalékos! Kevesebb felnőtt Megnyugtató az, hogy a megyei tanács, valamint a helyj rendelkezések hatására január elseje óta kilenc- száznyolvannal csökkent a felnőtt étkezők száma. Ettől függetlenül még mindig 4476-an veszik igénybe ezt a kedvezményt. Ótven százalékuknak ez kötelezően jár. Ennek jogosságát senki sem vitatja. A vizsgálatban részt vevők azonban azt nehezményezték, hogy a többiek a diákok százait szorítják ki, holott ez a szolgáltatás mindenekelőtt a tanulóknak jár, s olykor mégis az ő kérelmeiket kell elutasítani. Ráadásul —, s ez mindenütt így van — nincs külön főzés, azaz a fiataloknak kell alkalmazkodniuk az idősebbek óhajaihoz, holott elsősorban a tíz esztendőn aluliak és felüliek életkori sajátosságait kellene figyelembe venni. Elszomorító, óe nem ez történik. Az igazsághoz tartozik az, hogy az étkezési normák nem igazodtak az áremelkedésekhez. Túlzottan alacsonyak, s ez a változatosság rovására megy. Ezért nem alaptalanul keveslik a legtöbb helyen a mennyiséget, s indokoltan elégedetlenek a minőséggel is. Néhol a kényelmességből fakadó lazaság is visszahúzó erő. Előfordul az, hogy kalkulációt — ez történik Eger- szalókom — csak utólag készítenek. Boldogon még ezt sem teszik meg. Az étlapok sem mindig változatosak. Sok a tészta, kevés a főzelékféle. Pétervásárám például megtörtént az. hogy hetente négyszer tálalták az előbbit Sürgető feladatok A népi ellenőrök nemcsak a pillanatnyi helyzetet mérték fel, nemcsak a meglévő eredményeket és gondokat összegezték, hanem a gyorsabb ütemű haladást szolgáló javaslatokat is egybegyűj- tötték. Célszerű lenne — épp a minőségjavítás érdekében — országosan felülvizsgálni a jelenlegi nyersanyagnormákat, méghozzá úgy, hogy ezek közelítenének az árak alakulásához. Központi kony_ hára van szükség nemcsak Egerben, hanem valamilyen formában Gyöngyösön és Hatvanban is. Időszerű a modern technológia bevezetése és a korszerűbb főzési eljárások alkalmazása. Érdé mes az eddiginél jobb kapcsolatot formálni a vállalati étkezdékkel és a vendéglátóipari egységekkel is: ha mindenütt bátrabban élné nek ezekkel a lehetőségekkel. akkor a jelenlegi nehézségek sokkal hamarabb enyhülnének. Az ifjúság javáért megéri ezen eUöpren geni.'.i (páesú) sára tehát még több vörös borra lesz szükség az elkövetkező években. Ennek érdekében az egri, a mátra- alji és a bükkaljai borvidéken a kombinát 16 gazdasággal együttműködve ezer hektáron telepít kékszölőfajtá- kat. Ezeken a gazdaságokon kívül nem közvetlenül az együttműködés alapján mások is telepítenek további 540 hektár kékszőlőt. Így 1983-ig, a VI. ötéves terv feléig több mint másfél ezer' hektár új szőlőtültetvénnvel gazdagodnak borvidékeink. Az elmúlt négy esztendőben összesen 560 hektáron telepítettek gazdaságaink kékszőlőfajtákat, jövőre pedig további 330 hektárral bővítik ezt. Ehhez a továbbiakban is biztosítják az oltványokat a borkombináttal együttműködő üzemek: az abasári, a markazi, a nagyrévei termelőszövetkezet, a Villány—mecseki Borgazdasági Kombinát, valamint a balatonboglári és a szekszárdi állami gazdaságok js. A nagyüzemekben megfelelő a telepítési kedv, ám ezt a fontos munkát különösen a tavalyi kedvezőtlen időjárás hátráltatta, miután kevés volt az oltvány! A következő két-három évben várhatóan felgyorsul majd ez a folyamat és behozzák a lemaradásokat. A bikavérprogram megvalósulásának első jelei már az idén jelentkeznek. Ostoroson, az Egyetértés Termelőszövetkezetben ugyanis termőre fordult az első 40 hektáras kékfrankos-ültetvény, melyről szüretelnek majd az őszi hetekben. Négymillió zöldségpaiánta Egerből A korai fejes saláta már lefutott, ám munka mégis jócskán akadt az Egri Csillagok Termelőszövetkezet zöldségtelepén. Tíz fóliasátor alatt négyfajta paprika- és kétfajta paradicsompalántákat neveltek, melyek szedését és szállítását a jövő héten kezdik meg. Mint Tömöri Zoltán főága- zatvezetőtől megtudtuk, a négymillió palántát szerződés alapján három termelő- szövetkezetnek, valamint az egri, a gyöngyösi, a kápolnai, a hevesi és a hatvani áfésznek szállítják. Ez utóbbiak a körzetükben levő kistermelőket, a zöldségtermelő szakcsoportokat látják el velük. _ A palántákat tervek .szerint tíz nap alatt juttatják el a megrendelőknek; hogy mihamarabb kiültetésre kerüljenek. Ez a tevékenység egymillió-kétszázezer forint árbevételt jelent az Egri Csillagoknak. Szemtelen szemetelök! Ahogyan évek óta, úgy az idén is tetemes milliókat fordít a város tisztán tartására az egri városi tanács. Hogy az utóbbi időben mégis gyakran esik csorba a település higiéniáján, annak elsősorban egy újfajta egri divathóbort az oka. Ennek a lényeg pedig nem más, mint hogy az üzemi és a vállalati szeméthordó gépkocsikat nem a szeméttelepeken — ahol állandó ügyelet van — szabadítják meg a különböző hulladékoktól, hanem a város „csendesebb” utcáiban, az „eldugott” házak mellett, vagy a „kieső” terek környékén. Az effajta megoldással jól jár a vállalat, mert nem kell szemétdíjat fizetnie — köbméterenként mindössze 12 forintot —, nyernek rajta a személygépkocsik vezetői is, mert a menetleveleken ugyan elszámolják a szeméttelepig vezető távolság kilométereit, a gyakorlatban ugyanakkor az út felét sem kell megtenniük. Így aztán kevesebbet kopnak a járgányok, gyorsabb a fuvar, „takarékoskodnak” a benzinnel, és természetesen több idő jut, gyakrabban adódik lehetőség a „puszta” szívességből” megtett fuvarozgatá- sokra is. E tömeges méreteket öltő szemetelés korántsem csak e sorok «ójának szúrt szemet, kanem * város is, akik az eddig pusztába kiáltott szavak után végül is arra az elhatározásra jutottak, hogy vége a türelemnek, az elnézésnek, ezután valamennyi szemtelen szemeteidre szigorú büntetés vár majd. Nem csinálnak belőle titkot, hogy rendszeresen és szervezetten ellenőriztetik á szemétszállítást, és akik megsértik a város tisztaságát szolgáló szabályokat, azok nemcsak a szemétdíjat fizetik majd meg. Ugyancsak ezzel kell számolniuk azoknak is, akik a szintén milliókért díszített és ékesített parkokból szerzik be rendszeresen virágcsokraikat, és ejtenek kárt az állam pénzén épített parkokban. E szemetelő szemlélet egyik példáját bizonyítja — Fotó: Perl Márton — fenti képünk is. A Csepel Autógyár egri gyárának dolgozói több mint három és fél millió forintos költséggel épített sportkombináija mellett a Heves megyei Vízmű Vállalat rortcstelepe látható, amely nem éppen azzal hívja fel magára a figyelmet hogy: fő a rend és a tisztaság. (—koós—) I NEB-dosszié Kifogásolható a mennyiség és a minőség
