Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
Májusi seregszemle Az időjárás sem kedvezett az ünnepi megmozdulások, nak. Sok olyan program, látványosság vált szürkébbé, amelyhez a napfény, az évszaknak az a bizonyos túl- áradása szükséges. Ilyenkor a résztvevő is, a néző is jobban . odafigyel arra, amit az emberek szavakban, az arcukon fejeznek ki. A látványos, az egész ország hangulatát felmutató budapesti seregszemle azt az atmoszférát mutatta fel, amelyet Kádár János nyilatkozata is rögzített a tévének és a rádiónak adott interjújában. A hétköznap gondjait tennivalóit az eredmények emlegetése közben is jelenlévőnek érezték a riportalanyok, a felvonulás jókedvű hömpölygéséből kilépve a munkások — ilyen vagy olyan rangban, beosztásban —, felelős vezetők is, akik a büszkeségre okot adó eredményekről számoltak be. A tévé székházában szőkébb házi ünnepségen látta vendégül Vértessy Sándor — az egész szemle központi riportere — az ünnep alkalmából kitüntetett vendégeket. És itt három művész is — Bánffy György, Reich Károly és Kende Márta — vallottak arról, mi is munkájuk célja. Bánffy nagy Sha- kespeare-hősök megmintázá- zása után évek óta'népművelést” folytat, mert úgy érzi: a mai deheroizálási divatban szükséges felmutatni az egészséges jellemeket, az előrevivő gondolatokat, a széliem és a tiszta nyelv erejével biztatni az emberekét a szépre, a jóra és a magasabb értékre. A szemle az esti főműsorban mintegy folytatódott, a felvonulóknak adott kívánságműsorral. A kívánságok közé itt is beszüremkedett a szatirikus jókedv, hiszen a Parabolában Arkus József hazai témákat, hazai májusokat bemutató képsorai önmagunk egykori színét is, fonákját ;s elmondta-meg- mutatta. A Mária Terézia— Kaunitz jelenetben pedig Várady Hédi és Körmendi KÉPERNYŐ ELŐTT János a paródia, a humor nyilait lődözték azokra, akik a lóról nem akarnak leszáll- ni. A szemle szemléje nem lenne teljes, ha nem említenénk meg a moszkvai Vörös téri felvonulás kezdő képsorát. A katonák egyszál Bárdi György, a Saroküzlet teheráni követe. fegyverrel a kezükben olyan látványos és szemet kápráztató „balettet” mutattak be, amit eddig még nem láttunk. Óhatatlanul feltolakszik bennünk a gondolat': mennyi erő, szépség és művészi érték van a fiatalságban! És ezt is meg tudják tanulni. Ha béke van. Saroküzlet R emenyik Zsigmond drámáit eddig féltő tisztelettel elkerülték a tévések. Pedig érdekes világot tárnak fel Remenyik darabjai. A most bemutatott Saroküzlet című drámában önként vállalt hétéves száműzetésének, „világjárásának” ismert figurái jelennek meg előttünk; szélhámosok ilyen és olyan szinten, azok a bizonyos gonoszok, akik a pénz körül ólálkodnak és azok az ostobák, akiket a gonoszok állandóan kihasználnak és lelkiismeretlenül tönkretesznek. Mórán, June és Mully csaknem tőről származnak. Az utójátékban ki is derül, mennyire egy gyerekkor indította el őket, mégis egymás tönkretevőivé válnak. Vagy azzá akarnak válni. Az már a sors fintora, az erők össz- játékának, eredménye, ki mikor és hogyan van felül és alul ebben a küzdelemben, és alul ebben a küzdelemben. Remenyik az utójátékban magyarázatát adja, miként érti ő ezeket a jellemeket és azt a világot, amelyben hőseit észrevette. Mert úgy tűnik, hogy csak fél kellett őket fedeznie, s a többi, a história logikája szerint be is következik. A jellemeken túl szinte ámulva figyeljük, mennyire nem vagy sokat változott az olajjátszma, a geológiai játszma, a tőkejátszma 1936. óta, és természetesen az, am, mögötte van a nyerni vágyás. A darabban a teheráni tőke és hatalom érdekei is lázasan mozogtak. Felvidéki Judit jól vitte színre a drámát. A rendezési elképzelés jól szolgálja azt a gondolatsort, amiért az író ezt a különös érdekes felhangokkal teli világot elénk állította. Színészeit is jól válogatta össze. Kern András Moránja nagy lehetőségeket adott a színésznek egy érdekes szélhámos megalkotására. A csapatjátékból Maszlag István és Szegedi Erika mellett ki kell emelnünk a papát, mamát megszemélyesítő Major Tamást és Tolnay Klárit. A három' főhős három papája és három mamája mást és mást mond a darabban, végül mégis egyet: Remenyik kritikáját a kritikátlan szülői házról. Farkas András Ma este színházi premier A medikus Egerben Egy orvostanhallgatót, egy jövendőbeli jó partit meg akarnak venni férjnek. El- adja-e magát karrierje érdekében a nyomorgó medikus? A fölkínált lányt választja-e, avagy váratlanul betoppanó hajdani szerelmesét. Bródy Sándor A medikus című darabjának történetét —, amelyet mától láthat az egri közönség a Gárdonyi Géza Színházban — e néhány mondattal lehet összefoglalni. Izgalmas sztori, ám tagadhatatlan, hogy nagyon is századeleji a téma, század eleji hangulat lengi körül. A darab fiatal rendezőjét, Halasi Imrét, arról kérdeztük, nij az, amit e színműből a magáénak, illetve a ma közönségéhez szólónak érez? — A medikus egy pályakezdés története. S ez, „azt hiszem, minden korban, mindenki számára érdekes, azok. nak is, akik előtte állnak, azoknak is, akik túl vannak rajta. Számomra pedig, aki diplomamunkaként kaptam ezt a feladatot, különösen izgalmas éppen ezzel a témával foglalkozni. Az indulás . ugyanis mindig számos buktatót rejt magában. A fiatalok, kilépvén a készülődés korából, teli vannak vágyak, kai, tervekkel, elképzelésekkel. amelyek hirtelen ütköznek a valósággal. Szabad-e ilyenkor kompromisszumot kötni? Mennyit és meddig lehet engedni? Mi az, amit sikerül az álmokból megőrizni? Ezt boncolgatja az író, mégpedig fordulatos, érdekes, kitűnő játék keretében. QMMkM. 1919 május 3., csütörtök — A pályakezdés nehézségeiről szólt. Kínálkozik a kérdés, mennyire nehéz Bró- dyt rendezni? — Kicsit féltem tőle, mert más típusú szerzőkhöz vonzódtam a diákévek alatt. De az egri származású író megszerettette magát a munka közben. Nagy híve vagyok ugyanis a közönségközpontú színháznak, s ennek létrehozására kiváló alkalmat teremtett ez a darab. Itt valóságos szituációkban csupa érdekes, hús-vér figurát látunk. Az író mindent megtett, hogy a színész minél sokoldalúbban játszhas- sék —, s így a nézők minél jobban szórakozhassanak. A főhős, János például humoros is, borongós is, lírai szerelmes, és szerelmében mégis tétovázó megalkuvó. Ellenpólusa, R iza viszont naivan őszinte, ártatlan, tiszta lélek... Mindehhez nem kellenek különböző rendezői hókuszpókuszok. Ügy éreztem, elég a művet engedni föléledni. Persze ez sem volt könnyű, elsősorban igen különös nyelvezete miatt... — Ma divat a szecesszió. Mennyiben segítette ez munkáját? — A szecesszióhoz kötődő romantika és szentimentaliz- mus sokáig hiányzott a fiatalok életéből. Pedig van rá igényük, ez kétségtelen. Nagy érzelmek ma ;s vannak, csak a kimondásuktól szoktak el az emberek. Nos, mi tudatosan igyezek- tünk hangsúlyozni az érzelmeket, akár a zenével is, melyet szentimentális stílusban Victor Máté szerzett. Ügy vettük észre, - a miskolci közönségnek tetszett ez. Remélem Egerben, az író szülővárosában szintén nem marad el a siker. Premier tehát ma este. A medikus szerepében Matus György, jövendőbelijét Vándor Éva alakítja, János apja Fehér Tibor, Riza apjának szerepében pedig Simon György lép a színpadra. A volt kedvest Pólyák Zsuzsa játssza. Díszlettervező Lang- már András. (németi) Szocializmus es tudomány 1919 Áprilisában, Eötvös Lóránd temetésén mondotta a Tanácskormány közoktatási népbiztosa, . Lukács György: „ ... a prolctárság küzdelme... a tudomány nevében indult meg, amely tudomány a proletárállam- ban soha nem remélt fölvirágzáshoz jut’’. E szavak utaltak arra, hogy a szocialista társadalom létrejöttének törvényszerű szükségességét Marx és Engels tudományos elemzés alapján mutatta ki. A tudomány és a szocializmus szoros eszmei és gyakorlati kapcsolatát mindennél jobban bizonyítja az a viharos fejlődés, amely a forradalom győzelme után a szocialista társadalmi rendét építő országokban lezajlott. Ezt mutatják a szovjet tudomány kiemelkedő eredményei a fizika, a fiziológia, az atomtudomány, az űrkutatás terén. A világ első atomerőművének megalkotása, az első szputnyik, az első ember a kozmoszban, mindez beszédes bizonyítéka a szocialista ország alkotó- képességének. A magyar tudomány is „soha nem remélt fölvirágzáshoz” jutott az elmúlt évtizedekben. 126 kutatóintézetben, 175 vállalati kutatóhelyen, több mint ezer egyetemi és főiskolai tanszéken, múzeumokban, könyvtárakban folyik az alkotó tudományos munka. A magyar kutatók tollából évente több mint 1000 tudományos kötet, 2000 könyv, dolgozat jelenik meg, ezek tekintélyes része eljut távoli országok könyvtáraiba, laboratóriumaiba is. A világhírű magyar matematika mellett egyre több eredményünkre figyelnek fel a fizika, a kémia, a biológia terén is. Nem kerülheti el azonban figyelmünket, hogy az eredmények nem mindig vannak arányban az elérésükhöz szükséges szellemi és anyagi ráfordítással, a dolgozatok egy része bizony visszhang nélkül hever a könyvtárak polcain, születnek olyan munkák, amelyek nem fejtenek ki hatást a tudományos fejlődésre. A MAGYAR TUDOMÁNY alkotó erejét olyan alkotások bizonyítják világszerte, mint a Heller—Forgó-féle légkondenzációs rendszer, a növényi fehérje előállítását szolgáló VEPEX-eljárás. E sikeres alkotások láttán is felmerül a kérdés: eleget tettünk és teszünk-e útjuk egyengetéséért, annak érdekében, hogy az ilyen és ezekhez hasonló szellemi termékek hasznát a magyar népgazdaság lássa minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben. Az elmúlt évtizedekben alakult ki hazánkban a marxista társadalomtudományi kutatás. Most jutottak el a magyar kutatók a szintetizáló, nagy munkák készítéséhez: már évekkel ezelőtt elkészült a hatkötetes magyar irodalomtörténet és készül hazánk történetének marxista feldolgozása, a tízkötetes Magyarország Története. Múltunk tanulmányozása, a múlt tapasztalatai, a jelen gondjainak jobb megértéséhez segítenek hozzá, a tegnap tanulságainak levonása a mai cselekvés helyességét mozdítja elő. Úgy látszik, úgy érezzük, a magyar tudomány az elmúlt évtizedekben jól szolgálta az országot, erejéhez mérten kivette részét az emberi haladás előmozdításából is. Látnunk kell azonban a gondokat, hiányosságokat is. Tudnunk kell, hogy amit eddig tettünk, az ma már nem elégséges, amire eddig képesek voltunk, az holnap már kevésnek bizonyul azok között az új körülmények között, amelyek új, neiezebb feladatok megoldását követelik a kutatóktól, a tudomány, a technika művelőitől világszerte. és hazánkban is. A 10-ES ÉVEK SORÁN végbement világgazdasági változások ráirányították a figyelmet arrra a tényre, hogy a föld erőforrásai korlátozottak. A növekedés azonban nem állhat meg, mert ez ellentétes a föld lakosságának létérdekeivel. A megoldás: az erőforrások, a természeti kincsek ésszerű és körültekintő felhasználása, az anyagban rejlő adottságok maximális kihasználása, új. előnyösebb termelési eljárások ' bevezetése az iparban, a mezőgazdaságban. Hazánk is. ' erre az útra lépett. Épül az első magyar atomerőmű Pakson, széles körben terjed az automatizálás, a számítástechnika módszereinek alkalmazása az iparban és a gazdálkodásban, bár nem mondhatjuk el, hogy a ma már rendelkezésünkre álló gépi erőt eléggé felhasználjuk, hogy jól gazdálkodunk az emberi munkaerővel. Üj, hatékony agrotechnikai eljárásokat vezettek be, mezőgazdasági termelési rendszereket valósítottak meg, de még mindig nem n legcélszerűbben használjuk fel a termőföldet. A korszerű, modern fejlődés útjára lén- tünk. de még nagy utat kell megtennünk. A népgazdaság feladatainak megoldása, a termelési szerkezet módosítása isénv- li a tudomány részvételét a célok meghatározásában és megvalósításában. Az eddiginél sokkal jobban kell összpontosítani a kutatás erőit a legfontosabb feladatokra. Többek között ilyen az alapanyag- és energiatermelés, a gyógvszer- és növény- védő'izer-gyártás, az elektronika, a komplex gépészed ti rendszerek, a fehérjeellátás új lehetőségeinek kihasználása. A kutatómunka fel- adataiiinaik meghatározásánál és a munka egész folyamatában gondosan mérlegelni kell, a megvalósítás műszaki és gazdasági lehetőségeit, alkalmazkodni kell a valósághoz, a reális körülményekhez. Nem feledhetjük) nemcsak az a fontos, hogy, valamit „meg tudtunk csinálni”, hanem az is, hogy hogyan, milyen ráfordítással, Nem tekinthető műszaki szempontból korszerűnek a gazdaságtalan gyártási eljárás. Az oktatás, a tudóé mány és a gyakorlat között a gondolatok, az eredmények és a szakemberek iné tenzív cseréjét kell megvau lásítani, hogy az újszerű kö-- vetelményeknek eleget tegyünk. A magyar kutatók nehéa és felelősségteljes munkájukban támaszkodnak a szocialista országok közötti tudományos és műszaki együttműködésre. Az együttműködés nagymértékben, hozzájárult a korszerű atom-j» fizikai és i zotóptech nákad kii-i* tatás kiépítéséhez, a mű-* szer- és híradástechnikai ipar gyors fejlődéséhez, a számítástechnikai ipar létrehozásához. A szocialista országok összefogása ad módot arra, hogy a magyar tudomány az űrkutatásnak, ennek a rendkívül nagy anyagigényekkel járó mou dern tudománynak is aktív résztvevője lehessen. A szocialista országok közötti tudományos együttműködés még sok olyan lehetőséeet kínál, amelyek megragadása meggyorsíthatja előrehaladásunkat. TERMÉSZETES hogy a számvetés, az elszámolás a.z eredményekkel a gondokat állítja előtérbe, hiszen minél előbbre haladunk, annál több az új probléma. így van ez a kutatásban, hiszen minden egyes kutatási eredmény , új kérdéseket vet fel, mindep új tudományos módszer 'megjelenése új vizsgálatokat tfesz lehetővé. Ugyanez érvényes az élet minden területére: jobb életkörülmények növekvő igényeket keltenek, magasabb iskolázottság, növekvő igényeket táplál, és ez így is van jól. A növekvő igények kielégítéséhez a tudománv- n,ak is hozzá kell járulni a-Ez nem valamiféle csere a tudó mány és a társadalom, többi területe között — ez a tudománv és a társadalom közös ügve és közös felelőssége — talán ez az alap-' vető a szocializmus és a tudomány kapcsolatában. Tétényi Pál akadémikus a Tudománypolitikai Bizottság titkára THIERY ÁRPÁD: Párhuzamosok i. Cseh Illés a hatalmas tükör előtt ácsorgott. Ódivatúan hosszú zakójának váll- tömése megtört, számysze- getten lógott alá. Finom szálú haja, melyet hetenként samponnal mosott, most csapzott s gondozatlan volt. Egyik kezében pálinkáspoharat tartott, a másikban egy üveg. sört. A tükörből pillantotta meg Mártont és a húgát. Gyorsan lehajtotta a pálinkát, utánaeresztette a sört. Vastag ujjal ráfeszültek az üvegre. Az üres poharat és az üveget a söntéspult szélére tette,- Áttört az ácsorgók tömegén. Márton átfogta a lány vállát, ~s közelebb húzta magához. Cseh Illés abban a pillanatban lépett melléjük. Szó nélkül levette Márton kezét a húga válláról. Nem goromba, de figyelmeztető mozdulattal. A lány arcán kigyúlt az ijedtség. Márton felnézett. Nem lepődött meg, mintha felkészült volna erre a mozdulatra. Ez nem az a szem, amivel régen nézett rám, állapította meg magában. Megpróbált mosolyogni, de halvány, tartalmatlan mosolya volt. Visszatette a kezét a lány vállára. Cseh Illés elsápadt. — Vedd le onnan! — mondta. Mártonban egy pillanatra felrémlett, hogy engedelmeskedik a felszólításnak, de a keze jól érezte magát a lány vállán. — Azt mondtam, hogy vedd le a koszos mancsodat a húgomról! — kiáltotta Cseh Illés, most már fenyegetően. Márton nem válaszolt. Nem is vette le a kezét. Cseh ■ Illés bicskát húzott elő a zsebéből, és mielőtt bárki közbeléphetett volna, a mutató- és középső ujj közötti inas ároknál beledöfött Márton kezébe. Márton meg se rezzent. A sikoltás után a vérre figyelt föl, amely vékonyan szivárogni kezdett a sebből, majd lecsurrant. A bicska pengéje nem hatolt át a kezén, elakadt az inakban. A kezét a lány vállán hagyta. Zavar támadt. Körülvették őket. A falfehérré vált Cseh Illés kezéből kicsavarták .a bicskát, bevezették a söntés kéziraktárába egy üres sörösládára ültették. Kijózanodva, segélykérőén pillantott ki a kamraszerű helyiségből. A lány válla mágnesként tapadt Márton kezéhez. Ügy látszott, hogy a lány jól tartja magát, valójában oly bé- nultan állt, hogy mozdulni sem tudott. Rosszullét fogta el. Kitámogatták a levegőre. Egy szőkefürtös fiatalember furakodott a sebesülthöz. Márton idegenül pillantott rá, de a puszta tekintetével nem tudta érzékeltetni, hogy felesleges itt. Ez mindig láb előtt van, gondolta ingerülten. A tegnapi estére gondolt, amikor á szőkefürtös felült az ágyon, félretolta a keresztrejtvényt, hátát a falnak támasztotta. Kibámult a szállás ablakán, mint aki nem mer a másik szemébe nézni, úgy mondta Mártonnak: — Már húsvétkor is meg akartalak hívni hozzánk, de akkor beteg voltál. De most nincs kifogás. ,Jó falu a miénk, N meglátod. Egy-két napot ki lehet bírni. Disznót vágunk az ünnepre, az biztos. A lányokat meg az italt én garantálom. A jég is meghízik addigra a tavon, hogy már elbír bennünket. .. A szőkefürtös óvatosam fölemelte Márton vérző kezét. — Jól elintézett a tahó! — mondta dühösen.. Megérkezett a ruhatáros. Kinyújtott kézzel tolta szét maga előtt a bámészkodókat. — Mi történik itt, kérem? Mi történik itt, kérem? — Egy marha belevágta a bicskát a barátom kezébe — válaszolta a szőkefürtös. A ruhatáros orra elé tartotta Márton kezét. A ruhatáros nem tette fel a szemüvegét, hanem mint a nagyítólencsét a seb fölé tartotta. — Ki a tettes? — kérdezte. (Folytatjuk)
