Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

VILÁG PHQLETABJAI, EGYESÜLJETEK! Nppuhán *' *SZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXX. évfolyam, 104. szám Ara: 1,60 FORINT 1979. május 6., vasárnap hazánkba látogat Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének meghívá­sára Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke hétfőn baráti látogatásra ha­zánkba érkezik. Marjai József miniszterel­nök-helyettes és Andrej Lu- kanov, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a magyar— bolgár gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműkö­dési bizottság társelnökei szombaton Budapesten meg­beszéléseket folytattak. Át­tekintették a két oyszág kö­zötti gazdasági együttműkö­dés időszerű kérdéseit és a további feladatokat. Kommunista műszakok Megyénk több munkahe­lyén is kommunista műsza­kot tartattak szombaton. A Csepel Autógyár 3. szá­mú Gyárában — Egerben — 567 dolgozó cserélte fel ez alkalommal hétvégi pihenő­napját önkéntes munkával. A termelők a folyamatos tervfeladatokon osztoztak, főként az új gyártmány 0- szériájámak befejezését gyorsították. Mások karban-» tartást végeztek, a gyártele­pet rendezték, csinosították, kiváltképpen pedig a dél­után avatott, közel 3,5 mil­lió forint értékű — több mint 25 ezer órás társadal­mi munkával készült — tö­megsporttelep kialakításá­nak befejezésén szorgoskod­tak. Mint értesültünk: az esedékes 45—50 ezer forint­nyi munkabér egy részéből a gyermeksegélyezési alapot kívánják gyarapítani, más részéből a lakásépítési tá­mogatás összegét növelik. A Révai Nyomda Egri Gyáregysége létszámának hozzávetőlegesen 90 százalé­ka vett részt hasonló akció­ban. A dolgozók nagyobb része a termelést segítette munkájával, többi között hat folyóirat készítésénél serénykedett. Ugyanekkor a kollégáik az épületeket és környéküket iparkodtak vonzóbbá tenni. A munka­bért a résztvevők részint a gyermeksegélyezési alapra adják, másik hányadával' pedig a lakásépítéseket tá­mogatják. Tarnaszentmiklóson, a METALLOGLOBUS Fém­ipari és Termelőeszköz Ke­H armincnégy éve, hogy ez a két szó ösz- szeforrt. Békét hozott Európának a fasiszta Németország feletti győzelem, 1945 májusának első napjaiban kontinensünkön mindenütt elhallgattak a fegyverek. Felsza­badult a nácizmus alól maga a német nép, joggal ünnepli hát a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti napjaként május 8-át. Az európai béke évtizedeit hozta meg az a május. Sokszor elmondják azóta is: soha nem volt még ilyen hosszú háborúmentes időszaka földrészünknek. Igaz, ugyanezt nem mondhat, juk el a világ más tájairól. Napjaink történészei szerint már a kétszá­zat is túlhaladja azoknak a fegyveres konf­liktusoknak, háborúknak a száma, amelyek 1945 óta pusztítottak földünkön, s milliókra rúg az emberi áldozatok száma, akiknek fegy­ver oltotta ki életét. Igaz, világháború nem volt, de a veszteségek világméreteket öltöt­tek. s nem használhatjuk csupán a múlt időt: ezekben a napokban sincs valódi béke boly­gónkon. Emlékezzünk csupán az utóbbi hó­napokra: Vietnam ellen fordult a kambodzsai Pol Pot-rezsim, amely a fasisztákat felülmú­ló irtóhadjáratot folytatott saját népe ellen is; kínai agresszió Vietnam ellen; összecsa­pások Afrikában Uganda és Tanzánia között; a dél-afrikai és rhodesiai fajüldöző rendsze­rek támadásai a független afrikai országok és a menekültek ellen. De háborúval terhes a Közel-Kelet térsége is, az egyiptomi—izra­eli különalkú nem hozott valódi békét. Egy szóval, aligha lehetne 1979 tavaszán békésnek nevezni a földet. A második világháborúban aratott győzelem azonban mégiscsak egy új történelmi kor­szak kezdete. Igaz, a háborúkat nem törölte el, de jelezte: az emberiség képes arra, hogy megsemmisítse a pusztítás legfékevesztettebb erőit. A második világháborús győzelmet egy széles, antifasiszta koalíció vívta ki, a harc oroszlánrészét azonban á szovjet nép vállal­ta: a hitlerizmusra a végső csapást a Vörös Hadsereg mérte. A háborúból a Szovjetunió nem meggyengülve került ki, s létrejött az új típusú népi államok, a szocialista orszá­gok közössége is. A győzelem ereje hozzá­járult ahhoz, hogy a fejlett tőkés országok munkásosztálya újabb jogokat vívjon ki, s bizonyos, hogy 1945 májusa nélkül nem sza­badultak volna fel a gyarmatok népei sem. Mindezt tudnunk kell, erre emlékezni kell! Elsősorban azért, mert az eredmények ellenére sem mondható el, hogy a nagy győzelem meg­hozta a békét. Kontinensünket ugyan elke­rülte a háború, s nem került sor pusztító nukleáris világégésre sem, azt azonban nem állíthatjuk nyugodt szívvel, hogy a veszély egyszer, s mindenkorra megszűnt. A vilá­got továbbra is fenyegeti az imperializmus ha­digépezete, a Nyugat által erőltetett fegyver­kezési verseny. ’ Ismeretes, hogy a Szovjetunió és az Egye- | sült Államok évek óta tárgyalásokat folytat a hadászati atomfegyverek korlátozásáról, a | két kormány megállapodásának megvalósulá­sát azonban komolyan veszélyeztethetik a ’ kommunistaellenesség, a háború erői az USA- ' bán. Nem hozott eredményt a több mint öt éve folyó bécsi tárgyalássorozat sem, amely ’ a közép-európai hadseregek létszámának csök- 1 kentésével foglalkozik. Az elmúlt évtizedek- ' ben a Szovjetunió és szövetségesei számos át­fogó javaslatot tettek a fegyverkezési haj- ’ sza megfékezésére, az államok közötti együtt- ’ működés fejlesztésére. Sajnálatos, hogy a szo- ’ cialista országok kezdeményezéseinek egyik ‘ legnagyobb ellenfelévé Kína vált, amelynek ’ vezetői ma is nyíltan a háború elkerülhetet- ’r lenségéről beszélnek, sőt agressziót indítot­tak a békeszerető Vietnami Szocialista Köz- ‘ társaság ellen. 0K fasizmus felett aratott győzelem nap- i ja ünnep a magyar nép számára is, hi­- szén ennek köszönhetjük nemzeti létünk fenn- : maradását, hazánk szocialista fejlődését. A t május 7-én kezdődő béke és barátsági hó- > nap rendezvényei, az előadások, baráti ta- t lálkozók, kiállítások emlékeztetnek, mozgósí- : tanak, az emberiség legszebb álmainak meg­- valósulásáért szállnak síkra. A szolidaritás 5 a magyar nép számára nem csupán egvütt- í érzést, de cselekvő gyakorlatot jelent: tenni-. i akarást a háborús veszély, a fegyverkezés,- az elnyomás ellen. A győzelem békéjét — a- bélte győzelmét! í Anyák nap fán A Mátraaljl Szénbányák mind a négy üzemében kommu­nista szombatot tartottak. A résztvevők a kotrógép és az erőmű karbantartásán, a szerelőterek és a munkahelyek tavaszi nagytakarításában vettek részt. (Fotó: Czakő István) reskedelmi Vállalat telepén százhatvaman vették részt a tegnapi kommunista mű­szakban. Az önkéntes akció résztvevői a munkahelyek és a raktárak takarítását, rendezését végezték, a kül­ső tárolóhelyeket csinosítot­ták, parkosítottak. A mű- anyagraktár dolgozói a me­zőgazdaságot szolgáló csöve­ket rakták vagonokba, hogy mielőbb felhasználási he­lyeikre érjenek. A telepiek mintegy 17 ezer forintos munkabérüket — a vállalat más egységeihez hasonlóan — a nemzetközi gyermekév alkalmából kezdeményezett szolidaritási alap növelésére adták. Virágot az édesanyáknak ... JX zt hiszem, valami hiba van a közgondolkodásban, 41 akkor, amikor szinte kötelességszerűen ajnárózza az ifjúságot. Mintha, csak az igazságosság, az egyenlő el­bánás iránti elementáris igényt, a magától érthetődő vá­gyat a beleszólásra — amely minden egészséges fiatalban jelen van —, szavakkal, üres dicsérettel próbálnánk ki­elégíteni. Ám az ember, amíg ifjú, a puszta szót is ko­molyabban veszi, így hovatovább olyan közszellem ala­kult ki. amely a szülőt, elsőrendűen az anyát, eleve má­sodik helyre teszi, hiszen „első a gyerek!”. S ezért csak a fiataloknak akar életlehetőséget adni, az anyának már csak a tűrést. Holott mindenkinek tudomásul kellene vennie, hogy a szülő, az anya is — élni akar, mégpedig teljes életet élni, ahogyan arra a mai világban mód és lehetőség ada­tik. És ezt az igényét, ezt a jogát mindenkinek tisztelet­ben kell tartani. Különben oda jutunk — aminek nem egyszer tanúi vagyunk —. hogy az anya már-már lelki- ismeretfurdalást érez, amikor magának is szel némi élet­örömöt. Mert a szeretet semmilyen vonatkozásban sem csupán a nagy szavak parádés fölvonultatása. A szeretet mindenekelőtt a megértés, a türelem gyakorlása mindkét irányban, tehát nem csupán a szülők részéről, hanem a gyermekekéről is. Legyen a gyermek tizenéves, vagy negyven fölötti. És ezt most korántsem csupán a gyerme­keknek mondom, hanem a szülőknek is. Egyáltalán nem látom felhőtlennek a gyermek-szülő viszonyt, sem az anya megbecsülését. Nem az anyaság tiszteletére célzok amihez úgy egészében nem fér kétség, nem is a kisgyermekes anya jogállására, intézményes tá­mogatására, amiben szép eredményekkel büszkélkedhet társadalmunk. Egyszerűen asszonyokra gondolok, időseb^ bekre és fiatalabbakra, és némileg elszomorodom. ■ [Mert mit látni? Hogy túl sok a még nem értés, sőt a visiály szülő és gyermek között, hogy a társadalomban érzékel­hető elhidegülés és közöm bösség beszivárog a családba is. És miután a gyermek-szülő viszonyban legérzékenyebben az anya a sebezhető, a sok-sok jóindulatú törekvés elle­nére fogalmazhatunk úgy is, hogy nem könnyű anyának lenni, (valószínűleg soha nem volt könnyűi). De miért? Röviden és szükségszerűen leegyszerűsítve: a gyermek többnyire mindent megkap, főleg anyagiak­ban, ami csak lehetséges, sokszor annál is többet, lelki törődést, igaz, már nem ily mértéken fölül; az anya pe­dig, amikor egy-egy jó szót, megértést, figyelmet várna sl csupán — ó, nem „cserébe” hanem hogy érezhesse, köl­csönös a szeretet, az együvé tartozás tudata —, újra és újra magára marad. Az apa — essék szó róla is — csak annyival van jobb helyzetben, hogy általában jobban vi­seli el a csalódást, vagy eleve másként fogja föl, nem oly jelentőségteljesen. Jól tudom, hogy a szemlélet különbö­zése szükségszerű szülők és gyermekek között a mi tár­sadalmunkban is, de hogy a különbözésért a számlát mindenkor az anyáknak kelljen megfizetniük, talán nem törvényszerű. JX tegnap és a ma csak pillanat, a gyermeki és Ifjúi il lét gyorsan tovaszáll, s aki ma fiatalsága öntuda­tával ítél anyjáról, apjáról, holnap maga is szülővé le­het alkalmasint lesz is, és kezdődik minden elölről új szereposztásban. Ebben tagadhatatlanul igazságosságra tö­rekszik az élet, sajnos egyöntetű sikerrel. Antonis Ambatielos Gyenes Andrásnál Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szombaton fogadta An~ tonis Ambatielost, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, aki rö­vid látogatást tett Buda­pesten. A szívélyes, elvtársi légkörben, s a kölcsönös egyetértés jegyében lezajlott találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom időszerű kérdéseiről, áttekintették az MSZMP és a GKP kapcsolatait. Meg­erősítették készségüket a két testvérpárt együttműkö­désének továbbfejlesztésére. Magyar-angol történésztalálkozó Szombaton befejeződött Budapesten a második ma­gyar—angol történésztanács­kozás, amelyen a két ország történészeit kölcsönösen fog­lalkoztató kutatások legfri- sebb eredményeiről számol­tak be a tudósok. A tanács­kozás zárónapján megállapí­tották, hogy — az angliai illetve a magyar gazdasági, társadalmi politikai fejlődés között vont történeti párhu­zam sok új további kutatás­ra alkalmas témát adott mindkét ország történészei­nek. 4 Suharto fogadta Púja Frigyest Szombaton délelőtt oakar­ta indonéz elnök fogadta Pú­ja Frigyes külügyminisz­tert. A szívélyes légkörben lezajlott megbeszélésen jelen volt Uranovicz Imre, a Ma­gyar Népköztársaság djakar- tai nagykövete. Ezt követően a magyar diplomácia vezetője Suhud iparügyi miniszterrel, majd a délutáni órákban Sumarli államminiszterrel, a nemzeti tervbizottság elnökhelyette­sével folytatott tárgyaláso­kat. Vasárnap Púja Frigyes éá kísérete elutazik Djakartábóty Syőzelem es beke

Next

/
Oldalképek
Tartalom